Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-16 / 269. szám
Győzött a „papírforma** Akadályok Aa^ifa elolt Az ad(lt jellemző képet ad a megye alkoholellene« »küzdelmének« helyzetéről: Somogyból az idén hét megrögzött italozót küldtek a bíróságok a nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetbe. Küldenének többet is, csakhogy nem volt több ügy. A Dunántúl legnagyobb megyéjében hét ember veszélyeztette volna rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásával családjának, gyermekeinek biztonságát? Gyakori részegségével hét ember zavarta volna a közrendet vagy a munkát ? Ez a szám akkor is nevetségesen kicsi, ha elmondjuk, hogy a nagyfai intézeti kezelésnek föltételei vannak, és nem minden alkoholista útjának kell egyenesen a Szeged melletti gyógyintézetbe vezetnie. Gyógyintézetbe és nejn börtönbe, ahol nem fegyőrök, hanem ápolók, orvosok és pszichológusok segítik elő a gyógyulást! Nehéz a feladatuk, 'hiszen a tavaly alkotott törvényerejű rendelet szerint ide elsősorban, azokat viszik, akiknél korábban többször is csődöt mondott az alkoholelvonó kezelés. Amikor nyilvánosságra hozták, hogy 1975. január 1-től Nagyfán két évig tartó kezeléssel fölveszik a harcot az alkoholizmussal, mindenki ' ujjongott. Több szerv magasztalta a lehetőséget: »hiszen ez csodálatos, nem kell megvárni, míg az alkoholista bűn- cselekményt követ el, vagy teljesen tönkreteszi a családját«, vagy »úgy tudunk segíteni az alkoholistákon, hogy az egyénnek is, a társadalomnak is a javát szolgáljuk«. A megállapítások ma is igazak, csak hitelükből sokat elvett az első tíz hónap helytelen gyakorlata. Helyesebben: a magasztalok hiteléből. Szerintem ez várható volt, és mindösz- sze az történt, hogy győzött a »papírforma«. Szívszorító a szakadék az igazi szándék és a megvalósulás között. Társadalmunk legkiemelkedőbb személyiségei sürgetik a valódi harcot az alkoholizmus ellen, az ő szavuknak köszönhető az 1974. évi 10-es számú törvényerejű rendelet is az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről. rás után átadhatja az ügyet az ügyészségnek, amely indítványozza a bíróságnak, hogy rendelje el az alkoholis-' ta intézeti kezelését. Egy ideig ugyanazon a szálon fut az elvonókúra és a nagyfái intézeti kezelés ügye | is. Az utóbbihoz azonban több súlyos körülményre, alapos indokra van szükség. Általában nem lehet szó intézeti kezelésről, ha azt nem előzte meg több eredménytelen elvonókúra. Somogybán nem megfelelőek a kúra kórházi körülményei, ugyanakkor kihasználatlan egy tetemes költséggel létrehozott kijózanító részleg. Ha ott két ápolónő főállásban dolgozhatna, jobb híreink lennének az elvonókúráról is . . . A nagyfai intézeti kezelés témája kapcsán minden előjön, minden hiba megmutatkozik. összefüggő kérdésről van szó, végső soron arról: akarnak-e végre komolyan tenni. az alkoholizmus . ellen, s ha igen, ennek adottak-e a körülményei. ü*\ Mezey Zsuzsanna, a Kaposvári Városi Tanács egészségügyi osztályának csoportvezető főorvosa szerint osztálya a jelenlegi körülmények között nemigen vállalhat többet. Tudja, hogy kévés a nagyfai intézetbe javasoltak száma, ám úgy ítéli meg, a rendkívüli körültekintést igénylő vizsgálatokhoz egy — csak alkoholellenes munkával foglalkozó — dolgozóra vagy vezetőre lenne szükség. Az Ügyek kivétel nélkül mind einúzódnak, megesett, hogy a bejelentés és az érd | mi intézkedés között fél év telt el. A késedelem pedig alaposan megingatta a családtagok, a környezet bizalmát az eljárásban... A feladat nyilvánvaló: minél gyorsabban dönteni kell. Minél több ügyben — s ez a bejelentésre jogosultak lelkiismeretétől függ. Bejelentést gyakorlatilag mindenki tehet, az ügy sikeréért azonban mar lényegesen kevesebben cselekedhetnek, hiszen ezeknek az eljárásoknak szigorúan megszabott hivatalos rendjük van, melyben a tanács, az ügyészség és a bíróság, kapja a legfőbb szerepet. Pintér Dezső i A tigrisre ne lej! VÉRSZOMJAS tigris tűnt fel a vadonban, a távoli India földjén. Horgas karmaival, agyaraival rettegésben tartotta a környékbeli falvak lakóit. Egészen addig, amíg meg nem érkezett Európából a híres osztrák vadasz, aki hosszú hajsza után leterítette a vadállatot. ' A televízióban láttuk az izgalmas vadászfilmet. A gyermeknézők, izgatottan fészkelőd- tek, míg a vadász becserkészte a fenevadat, s diadalmas kiáltás hagyta el ajkukat, amikor a karcsú, izmos állat végignyúlt a földön, kilehelve páráját. Jó volt. Kittenberger Kálmán sem csinálhatta volna jobban. Néhány napja a kezembe került egy szűkszavú, ugyancsak Indiából keltezett tudósítás. Veszélyben az indiai szubkontinens nagyvadja, a ’ tigris — olvastam. India rohamosan szaporodó népessége, az erdők termőfölddé alakítása leszűkítette ennek a ragadozónak az életterét, a vadászok pedig megtizedelték őket. Ha így megy tovább, a híres bengáli tigrisből néhány év múlva már csak az állatkertekben marad egynéhány —■ mutatóba. Nos, most melyiknek higy- gyek? A filmnek vagy az újságcikknek? Valóban olyan nagy veszélyt jelent-e a lassan civilizálódó indiai falvak számára egy-egy emberevő tigris, vagy inkább a lassú civilizáció előrehaladása veszélyezteti a tigrisek életét? S ezen kívül mi dolgunk az »egy főre jutó« bengáli tigrisek számának csökkenésével vagy növekedésével? Sok. Iskolás fiam egy vasárnapi kiránduláson hatalmas szitakötőt fogott. Elgyönyörködött színes szárnyaiban, karcsú testében, hintázó repülésében, majd gyors kézzel lecsapott rá. Megnézte közelről is, tüzetesen, komótosan, majd megkérdezte: — Apu, kártékony a szitakötő? — Miért? — kérdeztem. — Hat, >hogy eltapossam, vagy szabadon engedjem? Belém szorult a szó.,Ha kártékony az a rovar, akkor ropogjon gyenge teste a cipősarok alatt? Ropogjon, s a gyerekben pedig nőjön az elégedettség: jót tett, hasznosat cselekedett. Ha pedig az ember barátja, segítőtársa, akkor szálljon szabadon, a természetet uraló ember akarata szerint: Képzeletemben elötolakodott Fekete István gyermekregényének hőse, Vük, a kis róka- kölyök. — Miért ültjöz bennünket az ember? — kérdezte a tapasztalatlan rókafi. — Mert mi is a tyúkot szeretjük, mint 6 — így a vén ravaszdi tanító- mester. S közben riasztó híradások csengejiek a fülemben. Az országban ennyivel és eny- nyivel csökkent a vörös bun- dás állatok száma, az erdők bokrai alatt mind kevesebb hunyja le a fejét, s békésen al- hatnak már tőle a falusi tyúkólak lakói. Ám kiderült: a róka is mérhetetlen hasznot hajt az embernek azzal, hogy egy nyáron ezerszámra pusztítja a pockokat és egyéb férgeket. Értelmét vesztette a falusi gyerekek rókaűző ösztöne, a vad kurjon- gatás és az ősi félelem. Az embernek meg kellett értenie: rókaleső, réges-régi gyűlölete ugyancsak kisszerű és hamis. Az élővilág egészében minden állatnak, fának, növénynek helye van! Minden élőlény fennmaradását követeli az évmilliók során kialakult kényes természeti-környezeti és biológiai egyensúly. S ez az ember alapvető érdeke is, hiszen a föld több mint hárommilliárdnyi lakosára immár fenyegető árnyként nehezül az egyensúly fölborulásának a veszélye. Mégis veszedelmesen fogy az egykor oly gazdag növény- és állatvilág, kevesebb az énehes- madár, a rovar, a négylábú és a hal a tengerben. A technika lehetőségei megnőttek, és a különböző újításokat, találmányokat olyan gyorsan és sikeresen alkalmazza az ember, hogy távolabbi és szélesebb körre kiható hatásaival számolni egészen nem is tud. Sokszor csak akkor kap észbe, ha már jóvátehetetlen hiba történt. Ha már végpusztulásra jutottak a rókák, tigrisek, kerecsensólymok és az óceánokat szelő, széles hátú bálnák. Hova vezet mindez? UGYAN MÁR, milyen dicsőség ma elejteni akár a világ legvérengzőbb tigrisét is? A vadászat egyszerű sport, még annyi veszélye sincs, mint a lóversenynek, vagy a mindennapos aut okazásnak. Vajon nem volna már itt az ideje, hogy a növény- és állatvilág megítélésében felhagyjunk a hasznos-káros sémákkal, amelyek alapján a gyerekek egészen kis kortól ismerkednek környezetükkel? • Csupor Tibor Tersánszky / fenő ! A j ií havasi selyemfiú szörny is ledőlt úgy ruhástul egyik ágyra a futkosástól kimerülve. Egyáltalán az asszonynép már elvonult, s az (igazi férfi- tivornya állt. Az urak asztalánál a kohótisztekkel ült a fényképész. A két szekeres Krizsán kijött a cselédekhez az úri asztaltól, feszé'vtele- nebbül és rokonabbul érezve magát a nép fiainak társaságában. Azok tényleg vígabban volIsmét egy lehetőség, amelynek félő, az lesz a soisa. mint néhány elődjének: belefullad az általános egyetértésbe. Néha az a meggyőződésem,' hogy ha egyik-másik szerv nem akarja végrehajtani a rendelkezést, égre-földre dicséri annak szellemét és lélekemelő mivoltát — de ezzel be is fejezte a munkát. Nem szabad megengedni, hogy a 10-es tör vény ere j ü rendeletnek is ilyen sorsa legyen. A gyakran hangoztatott szándék ellenére sem sikerült gazdát találni az alkoholellenes küzdelemnek Somogybán. Az egészséges közhangulat kialakítása nem jelenti, hogy az egész társadalom a felelős gazdája ennek a harcnak. Ez így megfoghatatlan lenne, a kötelességmulasztásokért soha senkit sem lehetne kérdőre vonni. Somogybán néhány éve megalakult az alkoholellenes bizottság; már talán papíron sem létezik. Akiket a bizottságba beválasztottak, cselekedhetnének a túlzott alkoholfogyasztás ellen. Csönd van és egyetértés. Mindenki egyetért azzal, hogy ez nem megy tovább, az eredmények — mert nyilván ezek is akadnak — nem elegendők. A szóban forgó törvényerejű rendelet teremtette lehetőségek sok embert érintenek. Az alkoholistáktól gyötrődő családtagok, lakótársak, valamint a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront aktívái, a rendőrök, a tanácstagok, a munkatársak bejelenthetik a tanács egészségügyi osztályánál : • véleményük szerint Intézeti kezelésre van szükség. Az osztály jegyzőkönyvbe foglalja az alkoholista véleményét, és a megfelelő eljá— Odaadlak, vigyen! Még a a tavasszal — folytatta a vénasszony. — Ahogy beszélek vele, megmondom neki. Kihir- dettetlek, készen van mindened. vigyen hát magának. így is amennyi hasznod látom, afelől elvihet. Nem bánom, ha te is szólsz neki. A vénasszony féltékeny lett lányára. Rá négy hétre megtörtént a Krizsán lány esküvője Kerekessel, a felvigyázóval. Kerekes nem sejtette, hogy ezt a pakutárnak köszönheti. A vénasszony nem fukarkodott. Oly hatalmas, díszes mennyegzőt begyerített,' amilyet keveset látott a falu. A lovak feje nem látszott a zsebkendőktől, a sörényük a málébajuszfonástól s pántlikától, amint a nászosokat a templomba vitték. A dúlásig- fúlásig való lakomán kohó- tisztek is voltak jelen feleségeikkel. A talpalávalót a városból hozatott banda reszelte. A fényképész Krizsán-fi lefényképezte a vendégkoszorút. Már kivilágos reggel volt. A cselédségnek s egyszerűbb meghívottaknak külön volt terítve a pitvarban, és a falusi ragyásbanda húzta. A vőlegény és menyasszony mar elvonultak, és a vénasztak. A ragyásbanda egy havasi ugrót húzott, s égvik kocsis magántáncot járt előtte. A többiek körülállták, és kur- jongatásokkal kísérték, a táncoló trágár véreikéire hasonlókkal felelgetve, mint szokás. A pakulár is kapatos volt kissé. És alig lehetett ráismerni egykedvűségére, amint ragyogó szemmel kísérte tapssal a táncot. ' — Na, ez a tiéd a bércről, ezt sem járod el, ha már egész éjjel nem akartál táncolni? — kapott biztatójára megint az- ifjabb kocsisban. — Mutasd meg hát a tudományod. Erre többen is biztatni kezdték, és a pakulár, egy kis megkéret.és után. egyszer csal: maga rendelt nótát a bandánál, és kiugrott a középre. Nos, a szél i nem lebegteti ^könnyedebbül a szabad ég alatt a pásztortűz lángjai, mint ahogy a pakulár tánca na.k kezdett. Mintha az erdők menyétjének fürgesége, gerléi szenvedélye, őzikéi kecsessége s csikaszai szilajsága s szemérmetlensége mind együtt lett volna mozdulataiban, amint körben-körben a magasba szökve bocskora talpára csapdosott tenyereivel a muzsika ütemére. A nézőkből mihamar valóságos tetszesvihart csalt ta. Egyik kohótiszt is megállóit, kijövet az urak asztalától, a szolgakaréjban. Majd bekiáltott társainak is, s azok is kijöttek nézni a pakulárt. És mikor végül két megújrázta- tas után a pakulár a tánctól verejtékcsurogva, lihegve állt meg, a kohótisztek vállára veregettek, s szivart nyomtak a szájába. A pakulár valóságos közkedveltségig vitte a muri be- fejeztéül. A vénasszonynak erényekben sokkal feddhetetlenebb volt a híre is. semhogy fiai csak sejtelmekkel is lettek volna a cselédek vádaskodásából anyjuknak a pakulár- hoz való viszonya felől. De már természetük hozta magúval, hogy csaik a gyűlöletre késztetödjenek mindenki iránt, akit anyjuk kedvel, s mogorva s fitvmálkodó pillantásokkal kísérték a pakulár silke- rét. Egyikük, s épp a vadabbik szekeres, különben is óit tartott a részegségben, ahol afféle oktalan ingerültség kezd motozni a kedélyben. A fényképész maga is inkább néfi féltékenységet táplált magában a pakulár iránt, mint akit anyja újabb kedvencének hallott, de a kohótisztek kitüntetése a pakulár- hoz hozzá pártolta tta egészen Éppen ott mesélte nekik Bo- gya Gazsi, a hírhedt kocsma - hős elképesztő megleckézteté- set a pöttömnyi pakulár által. — Igen — toldotta meg hevében képzeletével az eseményeket —, az a gazember ott beszorította az anyámat a pincébe, mikor mindenki elszaladt onnan tőle, és még megbántja, ha ez a kicsi nincs ott. De ez aztán ellátta a baTorna a kismamáknak Minden, testedzés célja a szervezet egészségének megvédése. Kiemelten fontos, hogy a terhes nők se maradjanak ki a sorból. A kismama torna bevezetéséről a megyei kórházban dr. Domány Sándor, megyei vezető szülész szakfőorvos tájékoztatott. A fizikoterápia tornatermét kaptak A panasz- és ■ tünetmentes terheseknek a terhesség második felében ajánljuk a tornát, de a szülés előtt legalább három hónappal érdemes elkezdeni. — Mi a gyakorlatok célja? — A terhes nő szervezetének a felkészítése az előrehaladott terhesség és a szülés meg erre a célra, ahol képzett gyógytornász irányításával megfelelő gyakorlatokat végezhetnek a kismamák. igénybevételének minél köny- nyebb elviselésére. ÉnneK megfelelően a lazítás elsajátítását tartjuk nagyon fontosA torna miért fontos? Kérdésünkre dr. Faragó László, a Központi Nő^ es Anyavédelmi Gondozó vezetője adott feleletet. — Napjainkban egyre többen értik meg a gyermek- és felnőtt-testedzés szükségességét. Fontosnak látszik, hogy különleges torna formájában a terhes nőknek is biztosítsunk erre lehetőséget. Ezt a megyében egyelőre a kaposvári terhesgondozásban sikerült megoldanunk. A megyei kórház fizikoterápiás részlegének a tornatermében — a városi egészségügyi osztály szervezésében — kedden nak, a helyes légzéstechnikát, a testtartást javító gyakorlatokat, s a különlegesen igénybe vett izmok, ízületek teherbírásának a fokozását. A veszélyeztetett terheseik elsősorban légzésgyakorlatokat végeznek. A terhesség alatt számos tényező oxigénellátási zavarhoz vezethet az anyánál és a magzatnál. Ezt a terhesség alatt a jó légzéstechnikával' részben ellensúlyozni lehet. Az oxigén- ellátási zavar különböző szövődmények okozója lehet. Különösen fontosnak látszik á helyes légzéstechnika elsajátíés csütörtökön fél négytől fél hatig tartjuk tornaóráinkat Ezeken nemcsak a panasz- és tünetmentes terhesek vehetnek részt, hanem a veszélyeztetett terhesek is; a fekvő betegek azonban nem. Torna- gyakorlataink anyaga természetesen más a panasz-, tünetmentes és más a veszélyeztetett terheseknél. ját. Igen, ez a kis göb, annak a nagy mahometnek. Nem ember azóta sem Bogva Gazsi, azt mondják, most is dögrováson van. Azért fogadta fel anyám kocsisnak a tömlőéből ezt. és azért szereti úgy. Ekkor a józanabb szekere« Krizsán-fi szólt bele csípősen: — Ne hazudj! Te láttad? Éppen mintha ott lettél volna. Nem akarta Bogva Gazsi bántani anyánkat, és könnyű volt ennek a mokánynak leüti a botjával Bogvát, mikor holt részeg volt. Én is hallottam talán. A fényképész blvan megvető szemet vetett bátyjára, mintha azt mondaná vele: k: kéri rá. hogy a buga parasztja belekotyogják az urak társalgásába. De csak ezt vetette oda neki: — Akkor anyám is hazudik neked! tása azokban az esetekben, amikor a terlvwség bármilyen jellegű egészségi, okból veszélyezte tett. Ügy hiszem, nem túlozzuk el a terhestorna jelentőségét, ha elképzelhetőnek tartjuk, hogy az eddigi megelőző-gyógyító munka mellett a terhestornával a kora- szülés gyakoriságára is csökkentő hatást tudunk majd kifejteni. Székács Józsfené gyógytornász kedvvel. örömmel és szakmai bizakodással látott hozzá a kis mama tom a vezetéséhez. Budapesten, a gyógy- tomászképző főiskolán végzett. — 1969-ben tananyag volt-e már a »terhes tóm a«? — Elméletileg kidolgozott de gyakorlatban a'ig ismert a terhestorna nálunk. Somogybán most próbálkozunk vele, országosan is kevés példa van ra. ^ — Említette, hogy személyesen is kipróbálta a kismama tornát. — Tizenhat hónapos kisfiam van. A szülésnél segítettek az elsajátított gyakorlatok. Veszélyeztetett terhes voltam. Hét hónapig alig mozdultam A torna biztosította számomra, hogy felkészüljek a tudatos lazításra, a helyes légzésAzzal elfordulva tovább akarta folytatni a kohótiszteknek magyarázatait. De most a részegebb szekeres Krizsán fortyant közbe: — Azért fogadta meg anyánk ezt a mócot, és azért szereti? Azért, mert az is azt a vén talpát nyalja, mint te Az kell neki, hogy csak a talpát nyalják, mint te. A fényképésznek nyilván a kohótisztek társasága adhatta erre a merészséget, hogy hirtelen ingerültséggel ezt kiáltsa oda bátyjának: Székács Józsefné art is elmondta. hogy a kórházi tornateremben végzett gyakorlatok nem elegendőek, otthon is ajánlatos megismételni ezeket. A kórházi tornateremben találkoztunk Borda Györgyné- vel, akit 1974. január első napjaiban abból az alkalomból köszöntöttünk, hogy az új évben Kaposváron az első gyereket hozta a világra. — Az első szülésnél is hasz— Coki, te büdös lópecór!... — Coki, nekem? Te héthónapos csumagyerek! Én vagyok neked lópecér? — vadult még a vadabbik és részegebb Krizsán-fi, és a tenyere már suhintott is a fényképész fürtös fejének. nát vettem a tornának, igaz, csak otthon, magánszorgalomból végeztem, örülök, hogy most a kórházban egy gyógytornász segítségével alkalmunk nyílik á kismamatomfi gyakorlatainak az elsajátítására. (Folytatjuk.) Hórányi Barna I