Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-16 / 269. szám

Az értelmiség gyökérzete A felelősség tudata Egyedül JÖ NÉHÁNY REGÉNY, no­vella, vem idézhető fel arról, hogy az alkotóban milyen mély adósságérzet munkál, A dolgo­zó közösséghez fűző gyökérzet és az értelmiséghez való tarto­zás milyen felelősségtudatban fogalmazódik meg. A legszebb példa, azt hiszem Illyés Gyula Nem menekülhetsz című ver­seben all előttünk, melyet a hajógépházban izzadó munkás látványa ihletett... Ez a fajta kötődés, gyökértudat nem vé­letlenül munkál az értelmiség köreiben. Hiszen igen sok or­vos, pedagógus is -onnan, »lent­ről« indult, ha a felszabadulás előtti társadalmi ranglétra fo­kait nézzük. A lent nézőpontját — jóllehet néha kísért a múlt — végképp kétségbe vonták a történelmi idők. A munkásosz­tály és a parasztság — ponto­sabb szóhasználattal sokkal — inkább kitermeli a mai értel­miséget, s valljuk meg, ez sem egyszerű folyamat. Hogy mi­lyen nehrá, annak igazán azok a megmondhatói, akik kétkezi munkásként kezdték a felnőtt életet, s munka mellett, éjsza­kákat virrasztva — tankönyv­vel a kézben — küzdtek a dip­lomáért. Mai viszonyainkban nem a hierarchiákat áttörő ki­emelkedés, hanem a több tu­dás. a kamatoztatható ismeret- anyag megszerzése a cél. Nem sémákra, külsőleg vál­lalt sablonokra, sztereotip — immár önmagukat túlélt — formákra gondolunk, hanem a tevékenység őszinteségere. Olyan küldetésvállalásra pél­dául, amilyenre a kaposvári zeneiskolai tanárok adnak pél­dát az üzemi hangversenyek­kel. S tagabban: mindazok a népművelők, pedagógusok, akik vállaljak a zenei ismeretter­jesztést, a zenéi műveltség növelését. Az volna igazán üd­vös. ha ehhez még nagyobb lendülettel zárkózna fel az is­meretterjesztés megyei appa­rátusa is, hiszen a több szálú fo­lyamat jó irányban halad; pá­vaköreink például megismer­kednek a több szólamú éneklés örömével. Azok a szülők, akik­nek nem-adatott meg a zene­tanulás lehetősége. kedvvel íratják be gyermekeiket a so­mogyi zeneiskolákba. Bárcsak ilyen törekvéseknek lehetnénk tanúi a képzömüvé- szi ízlésnevelésben, ismeretter­jesztésben is! Tévedés ne es­sék. nemcsak a festők, szobrá­szok, grafikusok felelősségéről van szó. De arról is! Mert hiá­ba visszük ki a képet a gyári ebédlőbe, ha a látvány vissz­hang! alan marad . . . Nagyobb melléállás. segítségadás kellene ehhez a közművelődési intéz­mények részéről. Könnyű tár­Stojan Kerbler (Maribor. Jugo • 1 >via) (A Barátság Hídja nemzetközi főt ókiállftás anyagából.) Cseremisz népköltészet Buda Ferenc műiorditasai Vadréce a fiát Vadréce a fiát, aj, hol is költi ki?', Vadréce a fiát. aj, hol is költi ki? Nagy mocsár közepén, kákabokor tövén, nagy mocsár közepén, kákabokor tövén. * Réce a fiát. aj. miért is ott költi? Réce a fiát, aj. miért is ott költi? Hogy esőt ne lásson, nagy szelet se lásson, hogy esőt ne lásson, nagy szelet se lusson. Egyéve: vessző Egyéves vessző — testem olyan volt, meg sem nőhetett, maris levágták. Egyéves vetés — hajam olyan Volt, meg sem nőhetett, máris levágták. Legénypajtásim nagy pipacsvirágok, néznek utánam kónnyhulló szemmel, leánypajtásim kis pipacsvirágok, néznek utánam könnyhulló szemmel. A képlet természetesen nem latvezetőt találni a kiállítások- minden esetben ilyen tiszta, | hoz, de nehezebb olyan ember- ám ha az értelmiség feltöltő- re lelni, aki a tárlatig elvezeti dési folyamatának eredőit néz zük, ez af ö mozgatórugó. A mai somogyi értelmiség helyzetének, közéleti tevékeny­ségének meghatározásakor két­ségtelenül számottevő tényező: mennyire érhető tetten ez a dolgozó közösséghez tartozás, mennyire él azokban a műal­kotásokban, amelyek itt, So­mogybán születnek... az embereket. Nem egy személyes beszél­getés. indulatokban és cigaret­tafüstben megfogalmazódott gondolat tanúsítja, hogy az ér­telmiség sok tagjában munkál a tenni akarás vágya, él az E'-agy heves szakmai vita után, a dühtől tajté- kozva ezeket a szava­kat vágta oda dr. Gurics Ti- mót belgyógyász az igazgató főorvosnak: — Dögölj meg, te böllér! Aztán kirohant a szobából, és két ápolónőt majdnem ma­gával sodorva vágtatott a hosszú kórházi fplyosón a ki­járat felé. Másnap az igazgató főorvos szívrohamban meghalt. Ami­kor Gurics Timót megtudta a hírt, nagyon megrendült. A megboldogulttal diákkoruk óta a legjopb barátságban vol­tak, ami a néha felfortyanó szakmai nézeteltéresek ellené­re sem lanyhult. De ilyen he­ves vita eddig nem volt kö­zöttük, es a halálát meg hivatásának élt. Ezért féltet- Az utána következő idő- Este az ő pizsamáját húzta tem az igazgatói kinevezéstől, szakban sokszor találkoztak az magára, az ő papucsaiba bú j- mert tudtam, hogy ezzel csak özveggyel. Rendszerint a te- tatta lábát, és az ő fbottírtö- szaporodik a gondja. metőben sétáltak együtt, de rülközőjét használta fürdés ... később már megtörtént, hogy után. Akkor ez meg szörnyűbb j-,eait;ek egy presszóba vagy — Gyula — szólt egyik al­elmentek megnezm egy fii- kálómmal' az asszony, amikor met. 1 i Guricsnak csak a pizsamás — Maga nagyon jó — hátát _ látta, mondta az asszony. Gurics szomorúan mosply­— Rossz vagyok — sóhaj- gott, és nem engedte kijaví­tott Gurics Timót —, mert tani: ’ megöltem egy embert. — Szívem — mondta —, — Ne mondja ezt! — né- szeretném, ha ezentúl Gyulá­— kiáltott Gurics Timót —, hiszen így kétszeresen bűnös vagyok! Most már nyilvánva­ló, hogy az az átokkal meg­koronázott vita váltotta ki a szívrohamot! — Ne eméssze magát! — csitította fáradtan az asszony. — Mi mar úgysem tehetünk zett rá kétségbeesetten az asz­Tótli-Máthé Miklós adósság érzése, hogy visszaad- 1 8oriőolatban sem kívánta so­ha. A temetés utáni napon fel­kereste az özvegyet. — Mária — kezdte —, Gyu­la halala óta alig hunytam le ja a »pátriának«, a gyermek­kori nevelő közösségnek, a mun'káscsaládnak, a falunak, amivel tartozik. S milyen ne­héz, hogy ehhez a szándékhoz FELTÁMASZTÁS nak szólítanál. . . Ha jól bele­gondolunk, szebb is. mint a Timót, ami tulajdonkeppen a Timotheus rövidített változa­ta, es sokszor időbe tellett, amíg ezt megmagyaráztam, mert sokan érdeklődtek az eredete felől. Az asszony beletörődött eb­be, és azontúl Gyulának szó­lította. Később az sem lepte meg, amikor egy napon Gu­rics Timót azzal a hírrei ál­lított haza, hogy a névváltoz­tatását kéri es a Guricsot még mindig nem társulnak aja szemem, es most azért jót- semmrt... Ő elment, nekünk szony. — Hiszen rossz vplt a Gombárrá változtatja, úgy megfelelő tevékenységi formák, j hogy ószintén elmond- élni kell! szíve, sohasem ' kímélte ,ma­Vagy ha megteremtődtek' is —j valamit. Nagyon kérem, — Élni, de így?!:.— Gurics gát... Pedig hányszor óvtam, mint például az ismeretterjesz- | ^-S-Ven erős. Gyulát én öltem a zohgora tetején álló képre hogy ne dolgozzon annyit. De tésben —. mennyire formálisak j mefi- nézett. A megboldogult tekin- nem lehetett vele beszélni. Az asszony értetlenül né- j zett rá, mire a férfi élmond- ! ta részletesen a vitát és a ke- I gyetlenül odavetett befejező szavakat. — Ugye érzi, hogy igazam ! van? A szavaimmal öltem, és | erre nincs mentség ... Öt már nem egyszer. Nem újmódi narodnyikság- ról, amolyan »nép közé járás­ról« van szó, hanem tudatos, felelősségtől áthatott közéleti tevékenységről. Az összkép meglehetősen vegyes. Ha csak a különböző feladatokban megfelelő részt vállaló pedagó­gusközösségeket tekintjük: a tantestületen és iskolán belül sem egyforma a társadalmi feladatokban való részvállalás megbecsülése. Nem is minden vezető helyez rá kellő súlyt, s ! gondolatlanul indulatos! ez az egyik eredője annak, } Olyankor szinte azt sem tu- hogy van olyan nevelő, aki dóm, mit beszélek . tetévei találkozott a pillanta- — A legjobb orvos volt, sa. Ügy érezte, mintha vádol- akit valaha ismertem — nák azok a szemek. ahogy a megboldogultat hív­ták. — Legalább a névtáblát sem kell' kicserélni — ujsa golta. — Ezentúl Gombár Gyula leszek. Így legalább a * y következő hetekben sűrűn kijárt a temető- ^ be. Koszorút, virágokat j.' vitt az elhunyt barát sírjára, és olyankor minden alkalom­nem támaszthatom fel, hogy mai bocsánatot kért a történ a bocsánatát kerjem, de így teLért élni rettenetes. . . Maga ítél­jen felettem, aki évek óta is­mer és tudhatja, hogy nem vagyok aljas, csak néha meg­mondta Gurics Timót —, és nevében él tovább... Ez a a legjobb barát is. .. Azt a legkevesebb, amit megtehe- percet, amikor olyan draszti- tek érte. Hiszen gondolj bele: kus módon a halálát kíván- még javában viselhetné a ne- sose tudom megbocsá- vét, es itt járhatna közöttünk, tani magamnak. Egyszerűen ^z asszony szomorúan bó- képtelen vagyok, felfogni, hogy lintott> ^ behozta a ' kávét, két cukorral, ahogy a megbol­tenni akarásával — a többlet- vállalással együtt — mégis ma­gára marad. Kusztodijev: Gazdag kereske­dőivé. (A szovjet kultúra napjai alkal­mából a Szépművészeti Múzem- ban bemutatott kiállitás anyagá­ból.) EGY AZjBNBAN BIZO­NYOS az illyési gondolat ér­vénye nem csorbul néhány rossz példa miatt. Az ismeretéit nem elefántcsonttoronyban őr­Az egyik alkalommal az özveggyel találkozott a sír­nál. — Mária — mondta —, sze­retném a sírkövet tatni. Nagyon kérem, ne el lenkezzen, hiszen tudja, hogy Az asszony sokáig hallgatott, ez a legkevesebb, amit tehe- majd nagyon csendesen így tek Gyuláért. .. Ügy gondo- szólt: lom, egy Sima. fekete már­Gyulának már régen vany lenne a legmegfelelőbb; lehettem olyan aljas. Ha ál matlanul hánykolódom, sok­szor felidézem magamban a vitát, szinte szóról szóra, és most mar azt is tudom, hogy nem volt igazam. És akkor en csinál- a szörnyűséget kiáltani neki... neki, akivel az ifjú­ságomat megosztottam, olyan bűn, amire nem lehet bocsá­nat . . . Amikor letelt a gyászév, rossz volt a szíve. Maga ezt semmi ciráda, semmi díszítés, imegkerte az özvegy kezet, le­nem tudta? egyszerű, amilyen ő is volt. herkrizantemcsokrot vitt, — Nem — lepődött meg Az özvegy nem ellenezte a ugy talalta, hogy leg­Gurics —, erről nem volt tu- tervet es Gurics Timót meg- >°bban ez a virág illik kettő­ző, hanem gyarapítva átadó ér- j domásom. csináltatta a sírkövet, fekete íult kaPcsolatahoz. tel miségi marad ^s lesz egyre — Mert saját magát soha- márványból. Rajta csak a Amíg az özvegy a krizan­inkább a példa. sem kímélte — n'ézett nagyon megboldogult neve és a két témokat vázába rendezgette, T. T. | távolra az özvegy. — Csak a évszám. A hazaszeretet eposza Valahol a .sztyeppén friss földhányás magasodik Rajta hatalmas. alaktalan szikladarab a jeli Az ezred utolsó tisztje nyugszik alatta. Az a maroknyi katona, aki túlélte a német megszállók túlerőben levő gépezetének egyre hevesebb támadásait még mindig visszafelé, vonul. A Mihail Solohov regényé­ből készült film alapvető han­gulatát próbáltam érzékeltet­ni ezzel a képpel. A hazáért harcoltak írásos formájában — és most filmként- is — azoknak állít emléket, akik foggal-körömmel, életük fel­áldozása árán is védtek min den darab földet, a legnehe­zebb időszakban. Ennek az al­kotásinak á középpontjában az oly sok fájdalmat, keserűsé get adó 1942-es év nyara áll. Egy éve, hogy a meglepetés­szerű német támadás védeke­zésre kényszeríti a szovjet népet. Még jól emlékszünk á Konsztantyin Szimonov Élők és holtak című regénye alap­ján készült filmre, amelyet A. Sztolper rendezett. Az idő- i pravoszláv módra keresztet szak ugyanaz, á téma azon- 1 vet, amikor a föld is lángol a bán mégis eltérő. Solohov | német bombáktól. tanklöve­műve elsősorban a hazasze - retet kimeríthetetlen forrá­sait mutatja fel, s nem sza­vakban, hanem kitűnően meg­formált. színesen megrajzolt alakokban. A film forgató- könyvének írásában Solohov is részt vett, s épp ezért si­került a regényt ugyanolyan hőfokon átültetni a , filmvá­szonra. Áz Utóbbi két évtized .ben készült szovjet háborús filmek szemlélete, hangvétele teljesen más, mint .a negyve­nes es az ötvenes években volt. .4 hősök itt nem valami­féle píedesztálon álló, glóriá­val övezett emberek, hanem gyarló, ilyen-olyan emberi hi­bával küzdő — sőt olykor félő — katonák is. Talán éppen ezért olyan emlékezetes A hazáért harcoltak egyik jele­nete, amelyben a mackóter­mészetű komba j nos. Szvjagin- cev — akit Szergej Bondar- csuk alakít kitűnően — amúgy dékektől, s ő ott lapül a lö­vészárok mélyén . egv 'szál fegyverével. Az ütközet után azonban saját magának n szemrehányást tesz, hogy azért nem kellett volna kereszted vetnie. S akárcsak Csuhraj Ballada a katonáról című al­kotásában: mégis hősök lesz­nek, mert eszükkel és szívük­kel is a sajátjuknak tartott hazájukat, családjukat, szülő­földjüket védik rettenthetet- len-üT. Szergej Bondarcsuk szí­nes. kétrészes filmje éppen ennek a hiteles ábrázolásával tér el a ma nyugaton is oly zői film. a kiváló irodalmi al­kotás ugyanúgy ösztönzi a rendezőket. Szergej Bondar­csuk esetében ez különösen I igaz, hiszen az Emberi son, j megfilmesítésével világsikert I aratott. Élete egyik legna- | gyobb alakítása volt. hogy Andrej Szokplovot életre kel­tette. A hazáért harcoltak ter- I mészetesen más jellegű, eposzi hangvételű mű. s így filmre vitele is más követelményeket állított a rendező es az egyik kulcsszerepet alakító Bondar­csuk elé. A siker egyik forrá­sa. hogy Lopahint — ezt a Vaszilij Tvorkin-formájú hőst — Vaszilij Suksín alakítja (éppen ennek a filmnek a forgatása közben hunját el. tragikus váratlansággail. Sztnelcovot. a kicsit morózus, de a társai után vágyó agro Gurics Timót a zongora tete­jén álló képre nézett, és csendesen azt mondtat — Ezzel, Mária, neki is tartozunk. Hiszen maga nem <^m^t lenne özvegy, ha én akkor — Timót, hagyja már ezt. dogult szerelte. Egyik nap kint voltak a te­metőben. És - akkor sokáig nézte Gurics a fekete már­ványt, rajta a nevet meg az evszamokat. — Nem. jól van ez így — csóválta a fejét —, hiszen így az a látszat, mintha ő ha­lott lenne. Pedig él, bennem él tovább. Valamelyik nap is azt mondtad, hogy a mozdu­lataimban is kezdek rá em­lékeztetni.' Ezért tudod, mit határoztam? Kicseréltetjük a sírkövet, és az én volt ne­vemet itatjuk rá... Ez le­gyen a büntetésem! És kicseréltette a sírkövet feher márványra. ráíratva aranyozott betűkkel, hogy Gurics Timót. És a két év­amik megegyeztek a megboldogult évszámaival. Először vagyok nyugodt A felesége leszek, mert maga az eset óta — sóhajtott. — nagyon jó ember és segített Meglátod milyen boldogan elviselni a fájdalmat, amit élünk majd! Pontosan ügy, Gyula elvesztése okozott. H alottak napja . után naszútra Spanyolor­szágba utaztak. — Gyula is vágyott Spa­nyolországba — emlékezett mint régen. Hiszen csodála­tos dolog történt: feltámasz­tottunk egy embert! — De eltemettünk egy má­sikat — nézett rá az asszony. Erre Gurics felemelt ujjal Gurics Timót —, sokat be- nagyon határozottan mondta: szélgettünk róla... Most he- — Megérdemelte! Ezentúl lyette is megnéztünk min- pedig megtiltom, hogy kimen- dent. ügy, mintha ő is ve- jünk a sírjához. Hiszen a ha­lunk lenne... Hispánia. Min­dig így mondta: Hispánia. Amikor visszatértek Spa­nyolországból, Gurics az asz- szonyhoz költözött. Az ő la­kását eladták, az árából ko­annyira divatos szuperhábo- j nómust A tavasz tizenhét pil- [ csit vettek. Az özvegy a ha­rűs filmektől, noha egy-két fel használható módszert átvett belőlük. SolollOV műveit mindig szívesen vittek filmre a Szov­jetunióban — az erőtől duz­zadó hősök, az ellentmondá­sos helyzetek kitűnő megfor­málása miatt. Bármennyire'is előre tort az úgynevezett szer­lanata filmsorozatból jól is- J lőtt ruháit is el akarta adni, mert Vjacseszlav Tyihonov | de Gurics Timót nem enged­formálta meg. Nekik és a főbb szerepek alakítóinak kö­szönhetjük, hogy sorsukon ke ­resztül megértjük: milyen ál­dozat előzte meg, amíg a had­osztályok megindultak nyugat felé. Lajos Géza lálomat kívánta az az ember És erre nincs bocsánat. És soha többet nem mentek ki a temetőbe. A sírt lassan benőtte a gaz, a márványt valaki ledöntötte. A z özvegy pedig idő múl­tával belenyugodott, hogy Gombár Gyula feltámadt. Csak egy kicsit szén még ő is viselhetné, ha niegváltozott a túlvilágon, és én akkor. .. olykor kísértetiesen emlékez­És másnap a megboldogult te*ett nchpj Gtí 's ' •■nótra. csíkos öltönyében ment a ______ r i ába tette a cigarettáit, es az f Y//////JlJíjjt [rJtWTfg N o karorajan nezte az időt . . . te.­— Viselni akarom őket, hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom