Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-11 / 264. szám
Az újítás: segítő bírálat Interjú Tasnádi Emil államtitkárral, az Országos Találmányi Hivatal elnökével Somogy gyakorlat nálunk a kategorikus elutasítás. A Szakszervezetek megyei Tanácsa elnökségének nemrég tartott ülésén részt vett Tasnádi Emil is. Kaposvári tartózkodása alkalmával kértük meg: válaszoljon munkatársunk kérdéseire. — A közfelfogás hajlamos úgy ítélni, hogy az Országos Találmányi Hivatal nagyrészt »lángoló szemű« feltalálót, vagy álfeltalálót fogad. Mennyiben tér el ez a vélemény a valóságtól? A Szigliget nyersolajmotoros luxushajónak épült 1927-ben az Első Dunagőzhajózási Társaság óbudai hajógyárában. Az alkatrészeket Pestről Siófokra vonat szállította, ahol összeszerelték. A második világháború alatt majdnem teljesen megsemmisült. 1945. után építették újjá a balatonfüredi hajógyárban. Mindezt Schilling Lászlótól, a MAHART Balatoni Üzemigazgatóságának matrózától tudtam meg a siófoki kikötőben, cáfolatául annak: nemcsak az öreg »tengeri medvék« ismerik a hajók történetét. — Miért a Szigligetet választotta beszélgetésünk színhelyéül? — A legkedvesebb balatoni hajóm. Nyolc hónapot dolgoztam rajta. A Szigliget nemcsak nyáron járja a vizet, hanem ilyenkor ősszel is, meg tavasszal. — Hány éve járja a Balatont? — Tizenhat éves voltam, amikor 1971 júniusában a Velencei-tóra kerültem. Októberben már itt voltam a Balatonon. Először a Boglár motorossal szeltük a vizet, majd a Szigliget következett — Beosztása? — Matróz vagyok. Először folyamra szerettem volna menni, de a korom miatt nem vettek föl, így jöttem a Balatonra. No igen, volt benne romantika is. A kívülállónak romantikus ez a pálya, de ha egyszer oda kerül a sójatér- be, bizony megérti, mi az igazi hajósmunka: nem könnyű dolog szerelni, festeni, karbantartani. — Csalódott? — Nem, nem, szó sincs róla, szeretem ezt a pályát. — Milyen szerepe van az OTH-nak a népgazdaságilag hasznos ötletek feltárásában? — Az Országos Találmányi Hivatal 81 éves intézmény. A felszabadulás után bővült a feladata: nemcsak a találmányok szabadalmazhatóságáról dönt, hanem ezek megválósíAlig hullámzik a víz, mégis érzem, hogy mozog a hajó. Lassan, ritmusosan inog egyik oldalról a másikra. Ősz van. Egyre kevesebb hajó van a vízen. Ilyenkor nem kell havonta ötszázhúsz órát dolgozni, mint júliusban vagy augusztusban. Csendesebbek a »matróznapok«. A hajósok szabadságra készülnek vagy tanfolyamra mennek. Tanulni kell. 1974-ben a munkaügyi miniszter rendelete alapján a matrózfoglalkozást szakmásították. A matrózok az iskola elvégzése után szakmunkásbi- zonyítványt kapnak. Szeptemberben Siófokon először kezdődött iskola a balatoni hajósoknak. Tizenkilencen tanulnak, hogy júliusban már szakmunkásként szállhassanak a vízre, Schilling László, a húszéves matróz is tanul. Eddig elég volt a nyolc általános, most már magasabbak a követelmények. — Arra kíváncsi, hogy mit tanulunk? Nautikát, hajó- munkákat, felszereléstant, egyszóval mindent, amire szüksége lehet egy hajósnak. Az iskola nemcsak tavi hajósokat képez. A tizenhét hét elméleti és az ugyanennyi gyakorlati képzés végén kapott szakmunkás-bizonyitvány, a hajógépkezelői oklevél valamennyi hajóra ajánlólevél. — Hogyan tovább? — A katonaság után a hajózási szakközépiskolába szeretnék tanulni. Amióta hajós vagyok, egyre többet veszem a kezembe a szakmai könyveket. Érdekelnek. Amikor azt kérdezte,'' hogy a romantika hozott-e a pályára, azt mondtam igen, bár el kell még mondanom, hogy nagyon kevés hajóskönyv fordult meg a kezemben, azokból a romantikusokból. A Nemo kapitányt sem olvastam. N. J. tómozgalom, s erre épülnek j fel a magasabb szintű műsza- I ki megoldások. — Mi a tapasztalat: a benyújtott találmányok milyen arányban fogadhatók el, s hány százalékuk hasznosítható napjaink gyakorlatában? — A szabadalmazhatóság aránya attól függően változik, l hogy honnan ered a bejelen- ' tés: külföldről-e vagy belföldről. Az előbbieknél mintegy 60 százalék, s ez magasabb a belföldi bejelentésekénél. Ennek már korábban magyarázatát adtam: bizonyos rostán , már átmentek. A magyar javaslatoknak egyharmada szabadalmazható, ha vállalattól, kutatóintézettől vagy más intézménytől származik. Magánosok esetében az 10 százalék. Szigorú követelmények szem előtt tartásával döntünk. Mindenekelőtt az újdonságot vizsgáljuk: világviszonylatban újnak kell lennie a javasolt megoldásnak. Ennek elbírálásához nekünk 9 millió szabadalmi leírást és minden föllelhető műszaki ismertetőt el kell olvasnunk. Csak jellemzésképpen említem: a szabadalmi előadóknak — a magyaron kívül — négy nyelven kell átolvasniuk az anyagot. Az újdonságon kívül azt is megvizsgáljuk, hogy haladó-e a bejelentés. A harmadik fontos szempont pedig az, hogy a nagyüzemi termelés viszonyai között tömegméretekben is megvalósítható legyen. A szabadalmazott bejelentéseknek 95 százaléka hasznosítható. Az arány meglehetősen magas. Ez a magyar népgazdaság »felszívóképességét« bizonyítja, és azt az egészséges előrelátást, mellyel a bejelentések elbírálásánál dolgozunk. — Mi volt az utóbbi idő legnagyobb horderejű találmánya? — Egy hormon. A Magyar Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetéből származik, s nemzetközi kooperációs kutatás eredményeként jött létre. A már megadott szabadalom lényege: kizárja a művi vetélést. Műszeres beavatkozás nélkül leválik a méhfalr ról a fejlődő magzat. Ha az abortuszok (következményeit említjük, nem kell különösebb kommentár az említett hormon jelentőségének bizonyításához. M. A. Tersánszky J. Á havasi selyemfiúlll Ott hevert le magában a domboldalon, és bámulta az eget És a cselédtársak egyszer csak halk tilinkózására ügyeltek oda. Mutatóujjnyi tilinkóján fújta magának mindig ugyanazt a dallamot, amit sokszor hallani a pakulárok- tól, ha nyájaikat hajtják le valahová a falun át, és füttyszóval s ordas ebeikkel terelgetik a juhokat. Az egész dallam nem több öt hang változatánál, mint a tücsökdirpelés. Megesett, hogy a pakulár ott is szunnyadt el a kertben, s nem jött be a meleg istálló almára. Pedig a föld még nedves és hideg volt, s gubát sem vitt maga alá. A föld fia volt s a szabad égé, s azok nem tettek kárt benne. Pitymallatkor azért, mindenkit megelőzve, már ott etette, itatta lovait az istállóban a pakulár. Már néhány hete szolgálta a vénasszonyt a pakulár, még mindig úgy élt, úgy viseike— Az OTH-hoz évente érkező három és fél ezer találmányi bejelentésnek mintegy 70 százaléka külföldről érkezik. A világ minden tájáról, de a legtöbb az NSZK-ból, Svájcból, Nagy-Britanniából és Franciaországból. Ismerik azonban címűnket Japánban, Haitiben és más egzotikus országokban is. Feltűnő lehet az arány, hogy mindössze 30 százalék a hazai bejelentés. Ezefcrfek negyede egyéni, a többit különböző vállalatok és intézetek küldik be. A külföldi bejelentések száma egyébként évről évre nő. Ez örvendetes, mert annak a jele, hogy fokozódik az érdeklődés a világ más országaiban hazánk iránt, másrészt keresik a kapcsolatot a magyar népgazdasággal. Azt is el kell mondanom, hogy (külföldi bejelentőktől »perpetuum mobilét« nem kapunk. A szabadalmaztatás nem kis összegbekerül, meggondolják az eljárás megindítását. A hazai javaslatoknak is csak kis százaléka tartozik a fantasztikumok körébe, a közvélemény mégis ezekből csinál szenzációt. Az Országos Találmányi Hivatal mindenkit fogad. Minden javaslatot megvizsgálunk, mert ami jelenleg fantasztikus, nem biztos, hogy évek múlva is az lesz. A vizsgálatot nemcsak ez követeli, hanem a törvényesség is. Ezért nem lehet tása érdekében is dolgozik. A vállalatoknak szolgáltatást is nyújt. Ha érdeklődnek egy- egy új megoldás iránt, ebben az OTH segít, de ezért természetesen fizetniük kell. Vagyis munkánk e részének a !feltétele a vállalatok műszaki érdeklődése. Mi pedig biztosítani tudjuk, hogy a világ bármely részén fellelhető új találmányhoz hozzájussanak. — Hogyan kapcsolódik egymáshoz az Országos Találmányi Hivatal munkája és az újítómozgalom? — Az újítómoagalom az ország műszaki fejlesztésének a bázisa. A műszaki fejlesztés feladatait nem lehet egy réteg kötelességének tekinteni, vagyis csak az erre képzett emberekre számítani. Így a gyakorlat és az elmélet kapcsolata szenvedne csorbát. Egy piramist kell elképzelni. Ennek legszélesebb alapja a dolgozók tömege. Ezt különösen az magyarázza, hogy az újitómozgalom feladatán túl egyúttal az üzemi, a szocialista demokrácia egyik kifejezési formája is: az újítás ugyanis minden esetben segítő bírálat a meglévő régivel szemben. Vagyis politikai háttere, emberformáló szerepe is van. Ezért ítéljük meg úgy, hogy tevékenységünk egyik alapja a legszélesebb értelemben vett, jó eredményekkel dolgozó újíLegnehezebb a sój atér ben javuló minőség Következetes munkával érték el Egy kimutatást tesz elém Fung Jánosné, a Mechanikai Művek marcali kondenzátorüzeme III-as alapszervezetének párttitkára: — Ez a szeptemberi. Ha csupán a termelés forintértékét nézzük, igen kedvező, hiszen a tervet 156 százalékra teljesítettük. Ám ha a selejtmunka javítására fordított órákat (1585 óra) meg a használhatatlan selejtet is figyelembe vesszük — erre 1974 óra ment el —, akkor már korántsem lehetünk elégedettek. A selejt kijavításával, illetve a selejtes termék »előállításával« tizennyolc ember foglalkozott egy hónapig. Elsősorban a minőség Érthető tehát, hogy a pártvezetőségnek és az üzemben dolgozó valamennyi kommunistának legfontosabb feladata: az ésszerű, takarékos gazdálkodás segítése — úgy, hogy javítják termékeik minőségét, csökkentik a selejtet. — Évek óta ez a törekvésünk. A pártvezetőségnek sikerült jó együttműködést kialakítani Schillinger József üzemvezetővel, illetve a szakszervezettel és a KISZ-tagokkal. Az üzem vezetője havonta pontos kimutatást készíttet a termelés alakulásáról, s ezt megkapja a pártszervezet és másik két tömegszervezet is. A kimutatás pontosan jelzi: hol vannak gondjaink és mi az, amit tennünk kell. Negyedévenként termelési tanácskozáson is megbeszéljük az ezzel kapcsolatos feladatokat — épp a napokban volt a legutóbbi —, de a termelésen dolgozó kommunistákat is kérjük: azonnal jelezzék, ha a termék minőségének javítását gátló akadályt észlelik. Személyes példaadás Kezdettől fogva Fung Jánosné az üzem. párttitkára; rajta kívül négyen dolgoznak még a pártvezetőségben. Itt csak egy férfi van, s ez is mutatja: ebben az üzemben, ahol ötszázan dolgoznak, a nők vannak többségben. — Jeszenői Lászlónét, Kustos Máriát, Tóth Jánost mi neveltük kommunistává, úgy tekintem őket, mint saját gyermekeimet. A helyettesem, Kiss Ferencné más pártszervezettől került hozzánk. Valamennyien jól Ismerik gondjainkat, feladatainkat; készségesen vállalnak és végeznek minden megbízatást, nemcsak azt, ami közvetlenül a pártmunkájuk. Tóth János a termelési felelős, de a többiek is segítettek abban, hogy a szocialista brigádok ne formális, hanem tartalmas, elsősorban minőségjavítást segítő vállalásokat ajánljanak föl. A kommunisták elsősorban Őszi csúcsforgalom Záhonyban . V-V Az idén a Szovjetunióból hazánkba, illetve tovább Európa más országaiba háromszázezer »széles vagon« áru érkezik a záhonyi átrakó körzetbe. A széles vagonokból nagyrészt géppel kell átrakni a keskenyebb nyomtávú normál vagonokba. Az őszi csúcsforgalom az átrakó körzet vezetőitől és munkásaitól nagyobb fegyelmet és pontosságot igényel. személyes példamutatással adnak ösztönzést a kifogástalan minőségű munka végzéséhez, a selejt csökkentéséhez. Beszédes számok Fung Jánosné elégedetlen a jelenlegi helyzettel és hosszasan sorolja mennyi még a tennivaló, ha igazán eredményesen akarnak dolgozni. S' van is rá lehetőség, ha még bátrabban támaszkodnak a kommunistákra, a szocialista brigádokra. A számok azt igazolják: a minőség javítása érdekében végzett következetes munka eredményes volt. 1971-ben még 7.88 százalék volt a selejt, az idén — az év első felében — már csak 2,7 százalék. Pedig négy esztendővel ezelőtt még csak 6,4 millió darab különböző kondenzátort készítettek, az idén pedig már az év első felé- Ipen 8,5 millió darabot szállítottak el az üzemből. Igaz. jelentősen nőtt azóta a szakképzett dolgozók száma és a betanított munkásoknak is jóval több a termelési tapasztalatuk. A minőség javulása azonban egyértelműen mutatja a dolgozók szemléletében végbement változást, s ez a kommunisták következetes nevelőmunkájának, a pártszervezet tevékenységének eredménye. Folytatni a nevelést A nemrég tartott termelési tanácskozáson a takarékosságról is sok szó esett. A kommunisták arról i6 meggyőzik munkatársaikat, hogy a takarékos gazdálkodás, a minőség javítása megvalósíthatatlan a selejt további csökkentése nélkül. Hiszen egy kiló anódfólia (amit a tekercseléshez használnak) 1400 forintba kerül. S nem mindegy, hogy ebből mennyi megy veszendőbe, illetve mennyit hasznosítanak. Értik a feladatukat az üzem dolgozói. Ezt jelzi az is, hogy évente 300 ezer forintot takarítanák meg például az értékes anyagok, alkatrészek gondosabb összeszerelésével, a már felhasznált víz tisztításával stb. — Személyes példával nevelni, emellett szakmailag és politikailag is képezni dolgozóinkat, ez a célunk — így summázta a jövő feladatait Fung Jánosné. Ezért a pártszervezet nemrég elkészített ötéves oktatási tervében több gazdaságpolitikai téma is szerepel. Ezt a módszert követi a szakszervezet és a KISZ is. Azért, hogy az üzem valamennyi dolgozója jól értse — és helyesen oldja meg — a takarékos gazdálkodást elősegítő feladatokat. Szalai László dett, mint az első napon, mikor megérkezett. A vémasszony, amennyire példálózásokkal és évődések közben lehetett, mindent megpróbált, már, hogy értésére adja vonzalmait. De hasztalan, környékezte meg. Egy ízben a földeken, ahol legzavartalanabbul lehetett vele kettesben, félig mókásan, félig komolyan már azt is mondta a pakulámak: — Látod, hát igaz, hogy vén vagyok hozzád, de sohasem hallottad még, hogy öregasz- szonyofk fiatal szolgájukkal tartottak? Szegény vagy, senkid sincsen, ha hozzád mennék, egyszerre gazda Jennél. Nekem meg úgy sincs sok hátra, aztán élhetnéd a világodat. A pakulár egyszerűen azt felelte rá: — Nem vagyok én hozzád való, nagysága. Csak megszólnának. — Hulljon ki a nyelvük, aki ránk veri! — felelt a vénasz- szony. De a továbbitól mintha az a néma mozdulat akasztotta volna el, amivel a pakulár oldalt vetette fejét, és lehajolt, hogy odaigazítsa a lovak elé az eléjük vetett szénát. Ezzel megszakította a beszélgetést, mintha éreztetni aikar- ta volna szolga mivoltát. Hanem egy nap a vénasz- szony megalkudott egy fél gó- ré máléjára, vékaszám, szemesen, és estére le kellett fejtetnie. Két szobája volt a vénaszszony házának, és közbül nyitott keményű konyha, rácsajtós pitvarral és tornáccal. Az utca felőli szoba padlós volt s festett famennyezetű. Fele régi, fele újon szerzett bútorai. Egy öreg pohárszék s hajlított fasaókek, fényezett, hamis-diófaasztal körül. Nagy, aranyozott, gipszkeretes tükör, szentelt cicabarka dugva mögéje. Néhány hazafias olajnyomat üveg alatt. És két ágy csipketartóval, a vénasz- szonyé és lányáé. Ez volt a berendezés. A másik, a hátsó szoba kétszer akkora volt. Földje ennek a kohóbeli olvasztótégelyekkel volt kiverve. És egyik sarkában gazdasági eszközök álltak, meg szilvaízes üst meg káposztagyalu. A másikban gyümölcsös garmada. Éppígy rudakon a mennyezetéről, a száradó ruha nellett, piros paprikakötegek s aszú szőlőfürtök csüngtek, s oldalszalonnák és füstölt húsok. Kamra volt, nappali volt, a korai csibéknek is ott ült a kotló- juk kerékkosárban a fal mellett, s egy rosszul ellett kis- bomyú is ott feküdt egyik sarokban, a terebélyes búbos mellett. Ide garmadálták a généből a fejteni való máiét hátikosarakban a vénasszony cselédei. Ilyesmi afféle házi ünnepség volt. A vénasszony pálinkát készített, és málészemet főzött mézzel a morzsol óknak. A cselédhad fönn a csutka- és csőhalmok tetején munkálkodott, 4m kezdettől fogva szabadjára volt engedve a vihaj. Csipkelődtek, csutkákkal dobálták egymást. Végül az öreg kocsis mesét mondott. A mesék kivétel nélkül ocsmányságokat tárgyaltak tar- íalmokul is, csattanóikul is, hogy az asszonynép nem győzte álsikolyokkal és mindenki pukkadozással. A pakulár ott ült az öreg kocsis suhanc fia mellett. Odahallgatott mindenre, de maga nem szaporított közbe, s nevetni egyik sem hallotta, még a legnagyobb vidámság közepette sem. Egyszer aztán a kocsisfiú meg is kérdezte tőle: — Tán te nem is tudsz kacagni? Nem hallottad, hogy hová futott le az úri menyecske tésztája a sütőlapátról? — Mit nevessek azon? — vont vállat a pakulár. — Tán te különb meséket tudsz apámnál, amiket a ju- hoiknál hallottál — gúnyolódott a suhanc. — Ilyeneket nem tudok. Nem is akarok. Tudok azért én is — felelte a pakulár. Ez volt talán első eset a pakuártól, hogy' ennyi szóba ereszkedett, és a kocsis fia nyilván meg akarta szégyení- teni, ahogy épp egy kis szünet volt a vihajban, s fennhangon kiabálta: — No halljuk, mondd el. Halljátok? Ez is tud mesét, azt mondja, a juhoktóL A többi cseléd is odanézett. És a pakulár szokott egykedvűségével válaszolt: (Folytatjuk)
