Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-11 / 264. szám
A híradók és a magazinok a legnépszerűbbek Mennyire somogyi a pécsi rádió? Az óvoda patronáló! A jó kapcsolat a nevelésben is segít Hajdanán azért ostromolták J a pécsi rádiót, amiért manap- | Ság a pesti rádió néhány mű- j sorát: adásai csak a helybelieknek szólnak. Ez a vád már régóta nem helytálló, a pécsi ] rádió ugyanis előbb baranyai, j azután pedig dél-dunántúli Lett. Szívesen írnám: somogyi is, ez azonban egyelőre nem egészen igaz. A tizenöt kilowatt kevés ahhoz, hogy az egész megyében fogadják a pécsi adást. A posta adós a fölméréssel, ezért magánmegfigyelések következtetéseire hagyatkozunk, amikor megállapítjuk, hogy Somogy déli részén elfogadható a vétel, de Kaposváron már nem mindenütt fogható az adás. A következtetésekkel messzire nem merészkedünk, mert a Balaton déli partján a nyáron sokszor hallgattuk a pécsi rádió híreit __ D r. Borsos József stúdióvezető megítélése szerint a pécsi rádió magyar, szerb-horvát és német nyelvű adásainak kétszázezer hallgatója van. A vidéki stúdiók közül Pécsen a leghosszabb a műsoridő, igaz, másutt nincs is rendszeres idegen nyelvű adás. Az ember azt gondolná, a fővárosi rádió árnyékában nehéz a vidéki stúdió dolga. Ha utánozni akarja a pestieket, akkor így igaz — csakhogy más feladatokat tűzött maga elé. A pécsi rádió Baranya, Tolna és Somogy politikai, gazdasági és kulturális életét kíséri figyelemmel. Nem kívülállóként, hanem a munkából tekintélyes részt vállalóként. A műsorszerkezet kedvező alapot nyújt a sokoldalúsághoz és az igényességhez. Nemcsak a különféle magazinokban kapnak helyet a háttéranyagok, tudísótások. riportok, Iranern hozzáértő »tálalásban-« mindennap. Hat órakor kezdődik a dél-dunántúli híradó, amely hiteles képet aű az országrész aznapi életéről. Dr. Borsos József még nem elégedett ezzel a képpel. — Kaposvárról hárman is tudósítanak bennünket, de még így is kevés a somogyi anyag a híradóban. Nagyon sok jegyzetre, elemzésre van szükségünk más műsorok számára, remélhetően kívánságaink teljesülnek majd. Huszonhét dolgozónk van, ebben szerepelnek a szerkesztők, riporterek, adminisztrátorok, technikusok is. A jövőben szeretnénk .többször eljutni Somogyba. bár eddig is sok műsort sugároztunk a megyéről. A közelmúltban huszonkét perces műsort adtak Barcsról, régebben a Tegyünk többet Somogy ért mozgalomról — melyet a Petőfi rádió is átvett —, s beszámoltak a húskombinát és a cukorgyár mindennapjairól is. — Munkatársaink ügyelnek rá, hogy az országos fórumokon szereplő somogyiak gondolataival megismerkedjenek a pécsi rádió -hallgatói is. Részletesen beszámoltunk a megyei pártértekezletről, a párt- kongresszuson felszólaló Somogynak beszédéről, s ha az országgyűlésen somogyi képviselő kér szót, kötelességünknek tartjuk erről pontosan beszámolni. A Magyar Rádió pécsi stúdiója egy hónapban körülbelül öt-hatszáz levelet kap. feladóik többsége valamilyen műsorszámat kér. Az áradatban sok a közéleti gondokat feszegető levél. A hallgatók már sok jó ötlettel szolgáltak — a pécsi rádió nagyobb érdeklődést vár & somogyiaktól is. A stúdió legnépszerűbb műsorai közé tartozik a szerdai Hét közben című magazin, sokan hallgatják a hétfői magazinokat is — ezekben mind többet szeretnének szólni Somogy ról. — Azt hiszem, sikerült kiismeri hallgatóink »gusztusát«; műsoridőnk felét a zene teszi ki, szerb-horvát és német nyelvű műsorainkban szintén sok a muzsika. A zenei szerkesztő sem feledkezik még róla. hogy adásaink dél-dunántúliak: számos zenei felvételt készítünk Baranyában, Tolnában és Somogybán. — Az idén harmincéves megyei pártsajtónak komolyak a feladatai — s ezek a vidéki rádióstúdiókra is érvényesek. A pécsi rádió már sok — később országos hímevet szerzett — újságírónak teremtett lehetőségeket a munkához. Dolgozott itt Ipper Pál, Be- reczky Gyula, Horváth Gyula, Balogh Mária, a jelenleg Varsóból tudósító Krassó László és még hosszan folytathatnánk a sort. A »gárda« Pécsen most is hozzáértő, lelkes rádiósokból áll, akik Somoggyal több kapcsolatot szeretnének. Minél többször jönnek, annál inkább hisszük... Pintér Dezső Front szárnyak nélkül A szovjet kultúra napjai keretében rendezték meg hazánkban a szovjet filmek fesztiválját is. Az egyik bemutató a Cvigun regényéből készült Front szárnyak nélkül című kétrészes, háborús film. Ezzel az alkotással már korábban megismerkedhetett a közönség egy része: a béke és barátsági hónap keretében vetítették először, s a díszelőadáson részt vett a főszereplő Vjacseszlav Tyihonov is. A Front szárnyak nélkül — izgalmas, látványos, háborús film, megkapóan harmonikus szerkesztéssel. Líra és feszült cselekmény ötvöződik és ágyazódik a dokumentumregény hiteles világába. Nem egy »monstre« háborús film készült ugyanis már — például A halál ötven órája —, melyben a nagyvonalú, látványos rekonstrukció, a harc vissza- másolása jelentette az egyik legfőbb erényt. Az Igor Gosz- tyev rendezte Front szárnyak nélkül sincs híjával az ilyen értékeknek, de végül is nem a küzdelem rekonstrukciója a fő cél, hanem a hazaszeretet, az elszántság, a belső emberi értékek tetté válásának reális ábrázolása, a háború által az emberekből kiváltott reakciók bemutatása. Erre látunk nagyszerű példát Vjacseszlav Tyihonov szerepformálásában. Egy tanító, aki alegységparancsnok és őrnagy a háborúban — elvágva a Vörös Hadsereg reguláris kötelékeitől, a lelki pánik és a fizikai megsemmisülés közvetlen veszélyében — miként fogja össze és vezeti győzelemre osztagát. Rendkívül érdekes, hiteles egyéniség. Sem a figurában, sem a szerepformálásban nincs külön lélektani »manőver«, hanem igen jól felfogott, végiggondolt valóságáb- rázolás. Szó sincs arról, hogy ezek a körülkerített katonák nem félnek, nem bújnak az ellenség elől. De éppen az őrnagy által kimondott cél — az egyetlen lehetőség a harc felvétele — és a harci fegyelemmel összetartott közösség a megmenekülés, az értelmes tevékenység egyetlen útja. Remek jelenete a filmnek | gór ragad át környezetére. S az a képsor, melyen a körül- ■ efre> az így ábrázolt tudatoskerített osztag szemlére gyülekezik. A zászló előtt elvonuló, fegyelmezett alegység katonái éppen ebben a megőrzött rendben, a Mlinszkij őrnagy által őszintén vázolt harci helyzetben képesek arra, hogy tudatában legyenek közös erejüknek, és fölvegyék a harcot. A parancsnok töprengő, ám rendkívül határozott egyénisége az összetartó erő. A belőle sugárzó nyugalom és elszántság, emberség és sziságra, hazaszeretetre épül minden filmbeli történés,, valamennyi izgalmas jelenetsor. Közöttük valóban van látványos rendezésben, technikában remekül megoldott részlet, mint például az ellenség ellen- támadását megbénító partizánakció: az állomásépület felrobbantása. Ez az alkotói tudatosság, filmépítés teszi méltóvá a filmet ahhoz, amiről szól: egy nép önfeláldozó harcához. T. T. A bábtartó állvány is társadalmi munkában készfiit. Amit az utcafrontról lát az ember a kaposvári Füredi úti óvodából, az keveset árul el erről az intézményről. A volt kereskedői ház mögött, melyet bővítettek, újabb épület mutatja a fejlődést. Nemcsak azt, hogy ma már szűk lenne a korábbi épület, hanem az óvodákkal szemben támasztott magasabb követelményt is példázza az udvari épület, ahol az intézmény vezetőjével, Varga Péternével az óvoda patronálóinak segítőkész munkájáról beszélgettünk. Ilyenkor, az év végéhez közeledve mindenki összegezni - készül. Mennyiben teljesültek a tervek? A kaposvári Füredi utcai óvoda szebb és gazdagabb lett kívül, belül. Csaknem húszezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a szocialista brigádok, s amire először volt példa: segítettek azok a szülők is, akik nem tagjai az óvodát patronáló üzemi kollektíváknak. A szocialista brigádok teljesítéséről készült kimutatásból másoltam ki: a batéi Tö- VÁL Gagarin szocialista brigádja babaházat készített a gyerekeknek. A foglalkoztatótermekben is nyomon követhetjük, mit végeztek a batéi munkások. Akváriumtartót, polcokat készítettek. A kéményseprő vállalat dolgozói rendszeresen karbantartják az óvoda olajkályháit. Az IKV Gagarin szocialista brigádja udvari játékokkal látja el a gyerekeket. S egy újabb szín az óvoda kapcsolataiban: a nagyobb pajtások, a Kisfaludy utcai iskola tanulói politechnikai foglalkozáson ágyneműt varrtak a kicsiknek. Tulajdonképpen ’a közösségi vállaláson keresztül, a szocialista brigádok példáján, keresztül talált utat az óvoda a szülők segítőkészségéhez. — Ennek a példáját tükrözi az udvari játéktároló fölépítése, melyre a nyáron kértük föl a szülőket. A segítőkészség nem fejezhető ki forintban, s többet is jelent, mint húszezer forint, amennyit a társadalmi munka 1975-ben ér a Füredi utcai óvodában. — Mivel a társadalmi munka az óvodagyarapítás egyik formája is, ezt tervezik-e? — Volt, amit terveztünk, ilyen a babaház, az ágyneműkészítés. A fűtéskarbantartás nemcsak tervezett, hanem folyamatos tevékenység. De vannak spontán kibontakozó akciók is, így készült többek között a barkácspol- cunk, a törülközotartó. — A társadalmi munka erkölcsi és anyagi hasznáról már szóltunk, ritkán esik szó általában arról, hogy mit jelent ez a kapcsolat a nevelésben? — Ezen a téren is nagyon jók a tapasztalataink. A szülők érdeklődők, figyelemmel kísérik a gyerekek óvodai életét, foglalkozásait, közeli a kapcsolatuk az óvónőkkel, így azután nincs okunk panaszra, hogy kevesen jönnek a szülői értekezletekre. Általában a szülők kilencven százaléka rendszeresen megjelenik ezeken a találkozókon. Horányi Barna Először hazánkban A szovjet zene országos fesztiválja A magyar—szovjet zenei kapcsolatokban sokéves hagyománya van annak, hogy a Szovjetunió nagyvárosai egyPATTHELYZET szór eszembe jutnak ezek a meszelt betűk! — Szervusz. Ne haragudj, hogy előzetes megbeszélés nélkül kereslek föl, de nem tudtam kiszámítani, melyik nap jutok el Kaposvárra. Megismersz? Remélem, nem kell bemutatkoznom. (A Tímár Sanyi! A somogy - szobi vasútállomás forgatagában futottunk össze utoljára. Mikor is? Huszonegynéhány esztendeje. Ott újságolta a resti ajtajában: szakérettségire készül, orvos akar lenni.) — Sanyi! Mi szél hozott erre? — Kereken megmondom: kolduló körúton vagyok. — Mennyivel segíthetek? — nyúlok tréfásan a pénztárcám után. — Nem egy húszas, de még egy ötszázas sem segíthet ki. — Adósság? — Frászkarika! Szeretnék megszabadulni a vagyonom- tói. ^ (Ügyes gyerek volt, mindig akadt nála néhány forint mezítlábas korunkban is, amikor nekünk nem kellett attól tartanunk: a játék hevében kiesik a zsebünkből akár csak húsz fillér is. Adott, vett, csereberélt, de nem ijedt meg a trógermun- káktól, a csomagcipeléstöl sem. Emiatt, meg a szabadságáért is irigyeltük, amelyet özvegy anyja mellett élvezett.) —■ Talán valami jótékony célt, ha ajánlhatnék ... — Ne marháskodj, tényleg bajban vagyok. — Elhiszem, Sanyikám. De talán előbb magadról valamit, ha már ennyi idő után találkoztunk. — Gyermekorvos vagyok Fehérváron, feleségem asz- szisztensnő, lányom harmadikos gimnazista. Jól vagyunk. (Valaha egy fekete copfos kislánynak udvarolt. Egyszer én is elkísértem szerenádot adni. Tizenhat évesek voltunk. Harmonikaszóra fújtuk idétlen kamaszhangunkon: A ti utcátokban fényesebb a csillag... Behívtak bennünket, hiszen még éppen csak alkonyodott, és kaptunk süteményt meg valami rózsaszínű likőrt.) — Es a felhőtlen boldogsághoz csupán egy kis va- gyontalanság hiányzik? — Ne gúnyolódj, inkább engedd már meg, hogy elmondjam jövetelem célját. — Parancsolj. — Szóval, van egy nyaralóm, amelyet szeretnék ■ eladni. — Hirdetni akarod? — Túl vagyok rajta. A ti lapotokban is hatszor megjelent. — Balatont? — Földvári. A parttól ötvenméternyire, gyönyörű helyen. És a kutyának sem kell. — Sokat kérsz érte? — Még az árát sem kérdezték meg. Es mindenkinek igaza van, aki feléje sem időben, fesztiválszerűen ismertetik meg közönségükkel a kortárs magyar zeneszerzés jelentős alkotásait. Viszonzásként a szovjet kultúra napjai eseménysorozatában november első felében hazánkban országosan bemutatják a kortárs szovjet zene reprezentatív műveit. A klasszikus mesterek — például Prokofjev, Sosztako- vics és Hacsaturján — művei néz az ilyesminek. Négy kis szoba az emeleten, lent kettő meg egy tágas hall. — Minek építettél ekkorát? — Jó kérdés? Hatvanháromban a feleségem örökölt egy házat. Eladtuk, akartunk egy nyaralót. Azután a tervező rábeszélt, hogy a népgazdaság és magunk ellen való vétek, ha csupán családi szükségletre építünk. Az asszony is kapott rajta, hat ekkora lett. — Szép pénzt hoz. — Csak múlt időben! Nem mondom, hat-hét év alatt megtermelte a költségeit. De az idén már alig hozott harmincezer forintot. Es ebben nincs benne az én munkám! Mert most már én vagyok a szobalány, a karbantartó, a házmester, a gondnok, meg amit akarsz. Volt egy idős néni, aki legalább az ágyneműt váltotta, meg kitakarított a közös helyiségekben, de az idén kora nyáron ágynak dőlt, és az istennek sem kapok helyette senkit. Magam szaladgálok le háromnégy naponként. A szomszédok röhögnek, ahogy cipelem a szennyest a kocsihoz: — Mi az, doktor úr? Telt ház van? — Aztán meg ez az új adóztatás. Te, emlékszel, mikor a Zsurkó bácsinak segítettük a meszesvödröt cipelni? Később már a pemz- lit is ránk bízta, mi meg pingáltuk a palánkokra: Fizessenek a gazdagok! De sok(Sanyi egyik vezetőségi tagja volt a községben az akkori ifjúsági szervezetnek, a elhangzanak, mint a DISZ-nek. Azután a téglagyárba került adminisztrátornak, és onnan indult szak- érettségire.) — Azt hiszem, te is beláthatod, hogy... — Ne folytasd! Húsz éve vagyok párttag. Nem bántom én a rendeletet! Különben is, ha jól meggondoljuk, mindenem megvan. A szülök féltik a csemetéiket, nem sajnálják a pénzt az átalánydíjas háziorvosra. Van egy kis tőkém is, amellyel majd a lányomat el tudom indítani. Csak ettől az istenverte »szállodától« tudnék megszabadulni, még ha nem is magas áron! Ebben már nincs üzlet. Vége. Inkább ráfizetéses az egész. Nem beszélve arról, hogy ha kint vagyunk, bájolognunk kell az idegen vendégnek, örökké alkalmazkodni hozzájuk. Szóval? Tudsz segíteni? Valami vállalatnak lehetne javasolni. Igaz, ilyen célra még kicsi. Patthelyzet. Vagy másképp: fogtam törököt, de nem enged. Azért ha tudsz valamit, itt a címem meg a telefonszámom. És ti? Hogy vagytok? Remélem, okosabb voltál, és nincs a nyakadon ekkora nyaraló? Te, ha én ettől megszabadulok, csak akkora kalyibát ütök össze, amekkorában a kis családommal beleférek. Búcsúzom, barátom, még egyszer kérem a segítségedet, és ha tudsz valamit, jelezz! Paál László fiatalabb zeneszerzők kompozíciói. A szovjet zeneszerzésnek ilyen, egész országunkat átfogó fesztiváljára még nem volt példa Magyarországon. A műsorokat Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged muzsikusai állították össze, s az alkotásokat is e négy nagy zenei központ előadóművészei tolmácsolják. Az új szovjet zeneművek azonban nemcsak e négy nagyvárosban csendülnek föl, hanem a zenei centrumok széles körzeteiben. Borsod megyében például 9 zeneiskola ^ szerepel hangversennyel, bemutatóval az ünnepi időszakban. A hazánkban vendégeskedő szovjet zeneművész küldöttség is ellátogat majd a magyar zene vidéki központjaiba, így módjuk nyílik műveiket magyar előadóművészek tolmácsolásában meghallgatni, s megismerkedni a vidék zenei életének jelentős személyiségeivel is. Programjuk fontos része a közvetlen tapasztalat- csere, a zeneoktatási intézmények, valamint a nagyvárosok zenekultúrájának tanulmányozása. Az Aram Hacsaturján vezette szovjet muzsikusdelegáció tanulmányozza a kortárs magyar zeneszerzés kiemelkedő alkotásait, s a magyar 'kollégákat megismerteti az új szovjet zene friss eredményeivel. Somogyi Néplap
