Somogyi Néplap, 1975. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-02 / 258. szám

Ködben

A sorom [tó

Szidta a kocsit, mint a bokrot. Ha bekapcsolta a fűtést, párás lett belül az üveg, ha rést nyitott az ablakon, beszökött a fojtogató köd. A nehéz nagykabáíban úgy erezte, mintha az üléshez varrták volna. Előtte sűrű füstöt köhögött egy teherkocsi, sehogy sem tudta megelőzni. harminc méterre is alig látott. Ha lenne egy kis tisztesség a sofőrben, levenné a sebességet és engedné — járt a' férfi fejében. Mögötte egy Wartburg többször kitette , az irányjelzőt, megindult balra, azután a vezető visz- szarántotta a kormányt. A sorompónál fékezni kellett, nem sok tartotta, hogy a Wartburg nem lódult neki. A férfi hátrafordult, az öklét rázta. Átkozott nap. töprengett a férfi, a legjobb lenne visszafordulni. De itt még megállni is nehéz, nyolcvanas tempót diktál a sor.

A férfi az M 7-esen történt szerencsétlenségre gondolt, a tucatnyi összecsúszott autó utasai közül ismerte az egyiket. Valamikor együtt dolgoztak, sokat jártak vidékije, az a fiatalember mindig óvatosan vezetett, örült, ha vidékre küldték, a vállalat kétforintos kilométerpénzt fizetett, s a fiatalember kiszámolta, hány kilométert kell megtennie, hogy egyenesbe jöjjön a részlettel. Most összetört a Skoda, talán még be sem vontattak. A fiatalember a veszprémi kórházban fekszik, biztosan örülne néhány sornak,

Szentjakab után a Wartburg elhúzott méllette, a vezetője ráfeküdt a kormányra, hogy jobban lássa az utat. A kocsi nehezen gyorsult, a férfi föllélegzett, amikor a Wartburgnak végre sikerült besorolnia. Esztelen vagy, morogta. Nem időzött sokat a gondolatnál, eszébe jutott, az utóbbi hetekben hányszor volt ö is kiszolgáltatva a véletlennek. Mindig a jobbkéz szabály, hogy miért nem raknak mindenhova táblását. . .

Egy pillanatig úgy érezte, fal omlik rá. Jobbra kapta a kormányt, de tudta, az eleje így is eléri a teherautót. Mar bent volt az árokban, mikor a vállát érte az irdatlan ütés: a teherautóról lecsúszott egy deszka.

Nem vesztette el az eszméletét, de nem tudott mozdulni. Szédült. Mintha vízbe merült volna: bugyborékoló, távoli- hangokat hallott. A teherautó vezetője meg egy vékonyka fiatalember leemelte róla a deszkát. Valaki elszaladt az őrhazba telefonálni a mentőkért. Mert itt az őrház, a sorompó miatt kellett ilyen hirtelen a fékre lepni. ..

A fiatalember kitalálta a gondolatomat.

— Mondtam ez elnöknek, most is világítás kellene a kocsikra, nemcsak este. Ki is ment a parancs, aztán lehet, a mieink is így kocognak, mint akit elhagytunk.

— Tsz ben dolgozik?

— Mar két éve. Itt végez- j tem a kaposvári főiskolán.

— Közelebb nem kapott munkát?

— Három hónapig Fehérvár mellett alkalmaztak egy keverőüzemben. El kellett jönnöm.

— Kellett?

Rágyújtott, többször- is mélyen leszívta a füstöt, míg válaszolt.

— Apám ts/.-elnök volt, lecsukták. Nincs arrafelé nekem maradásom.

— Sikkasztott?

— L/opás. hanyag kezelés, búuszövétség. Ezt mondjak.

— Maga nem hiszi?

— Az en apám nem csibész. Mindenbe belevitték. Nincs iskolája.

A köd egyre nyomasztóbb lett. Egy szemből jövő Tra- banios kétszer is fölvillantotta a fényszóróját.

— Mikor szabadul?

— A jövő ősszel. Addig eladunk mindent. Somogyba költözünk, nálunk, ’ a tsz-ben apámnak is lesz hely. Az elnök ajánlotta fel, alkalmazza darálósnak.

Benyúlt a szatyorba, meg- simogatta a vinnyogó kutyát.

—- Minden héten hazamegy?

— Persze. Anyám egyedül van, az övé lesz ez a kis korcs. Képzelje, agyonütöttek a kutyánkat az udvaron. Tudjuk, ki volt; az apam tette meg brigádvezetőnek. Kényelmetlenné vált a rabruhas pártfogó a brigádvezetőnek. Most bizonyította, ő is elítéli a korrupciót.

Az autóúton valamivel könnyebb volt, bár előzni nem lenetelt, mert mind a két sáv- Dan hosszú sor kígyózott. A köd felhőkben gomoiygoll a lejünk fölött. Sötétedett.

— Gondolom, sokszor csalódott az ügy óta az emberekben — szóltam csöndesen.

— Magamban csalódtam. Gyönge vagyok én a harcnoz. ivrert ez már nem az apám narca, ő kiszállt, bevegezle.

— Az apjának allása lesz.

— Nem kellene eljönnünk onnan. Ott kellene eíni, hogy mindennap megmutassuk, nem vágj unk gazemberek.

A Nonstop presszó előtt megálltam. Elfáradtam.

Pintér Dezső

A férfit kiemelték a roncsból, a teherautó vezetőjének pokrócára fektették és betakarták egy kék nagykabáttal. A férfi latta a mellette guruló autók kerekeit. Megúsztam, gondolta és lecsukta a szeme

A stop

— Meddig megy?

— Messzire. És maga?

Tersánszky / /enő

havasi selyemfiú

— Éh Pestig. Beszáll vegrp?

Elhelyezkedett es becsapja

az ajtót, hogy beleremegett a kocsi. A haja csatakos volt a ködtől. Fekete _ sporttáskát szorongatott a terde között.

— Miért nem teszi a hatul- so ülésre?

— Kutya van benne — és várakozóan nézett rám.

— Na és?

— Az állat miatt tettek ki az előző kocsiból. Azt mondta a vezetője, hogy szaga van. Pedig nem igaz. Egyhónapos, tiszta szőrű kis állat — mondta egyre bátrabban, merthogy nem lassítottam a harmadik útitárs hírére.

— Pestig jön?

— Fehérvár előtt kiszállok. Onnan busszal még egy óra. Messze lakom.

Mernye után egy lovas kocsit kerültem el, jót tett volna rajta egy petróleumlámpa.

IV.

De a múlt vásáron megmutatott nekem téged. Hogy te voltál. aki három bárányra alkudtál vele. és mikor nem adta. amennyiért kérted, elvitted erővel, és mikor utánad ment. belerugdo^tál az öregbe, és feliökted. És az emberek akkor is az öreget mondták csalónak a te szavadra, pedig a gazdánk levonta a béréből a bárányok árát. Most is engem mondtál itt tolvajnak.

Bogya Gazsi türelmetlen neki-nekirohant eközben a pakulárnak. de az mindig fürgébb volt. és már a második asztalt kerülgették. A pakulár pedig előbb befejezte mondanivalóját, higgadt, értelmes hangon. Mindössze a szeme villant néha különösen, amint meg-megállt tovább beszélni :

— Most • hallgass meg még

engem! És még egyszer kérlek. eressz utamra. mert jól jársz vele. Én nem akarok verekedni veled. De ha hozzám értél még egyszer, akkor hallMűanyag kupakok

Sorjázás és csomagolás.

A termelőszövetkezetekben a legkülönbözőbb melléküzem- ágakban dolgozik a tagok egy része. Van. ahol fűrészüzem működik, másutt esetleg cérná- zó. Lengyeltótiban, a Somogy Népe Tsz-nek egy egészen különös melléküzemága van, a műanyagfeldolgozó. Borosüvegekre való műanyag dugók készülnek itt. Apró, fehér dugók, úgynevezett gyűrűs tépőzáras kupakok.

Az üzem évi termelési értéke 12 millió torint lesz az idén, ami azt jelenti, hogy mintegy 47 millió darab kis műanyag dugót készítenek.

A tsz az állami pincegazdaságoknak szállítja a ' dugókat, előzetes megrendelés alapján. Az országos szükséglet 80 százalékát itt állítják elő. Az alapanyag, a polietilén, Szentesről érkezik. Ebben az üzemben nincs eldobott selejt. A félresikerült terméket újra ledarálják, és máris mehet a gépbe.

A gépek — nyolc dolgozik jelenleg az üzemben — karos félautomaták. Éppen ezért úgy

szervezték meg a műszakokat, hogy egy műszak csak hat óra hosszat tart. Jelenleg négy műszakban dolgoznak a gépeken, mive} sürget az idő, a megrendelőknek pontosan kell szállítani a dugókat. Ha viszont az üzemben nincs murika például alapanyaghiány miatt állnak a gépek —, akkor a 63 dolgozó a földeken, a terménybe- takarításnál vagy ahol éppen szükség van a kézre, ott segít.

A készterméket az asszonyok sorjázzák, töltik zsákokba. Egy-egy zsákba átlagosan 14 kiló műanyag kupak kerül.

A gazdaság vezetői a közeljövőben szeretnének vásárolni egy teljesen automata gépet. Ez megkönnyítené a jelenleg még nahéz fizikai munkát, gyorsabban, pontosabban - dolgozhatnának. Tervbe vették az üzem bővítését is. Többek közöt egy szociális helyiséget építenek, ami — figj'elembe véve a dolgozók létszámát — elengedhetetlenül szükséges.

! Hozzászólás cikkünkhöz

Nem válaszoltak a kismamák

Elfeledkeznek a kismamák-1 ról — Építsenek gyermekintézményeket a nagyüzemek címmel tudósítást közöltünk1 lapunk október 15-i számában. I A Hazafias Népfront megyei i hőbizottságának ülésén elhangzottakat összegeztük írá- I sunkban. Többek között azt | is kiemeltük, hogy a nagyatádi cérnagj'árban egy-két asszonnyal éreztették, menynyi gondot okoznak a gyermekgondozási segélyről való visszatértükkel. Idéztük azt a véleményt, hogy a nagyüzemek: építsenek bölcsödét, óvodát is.

Az Újpesti Cérnagyár nagyatádi telepének pártszervezete, szakszervezete, telepvezetője levélben tájékoztatta szerkesztőségünket arról, mit tesznek a kisgyermekes anyák helyzetének megkönnyítéséért, A cérnagjáriak hetvenöt százaléka nő, zömmel fiatal, a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kismamák száma mintegy kétszáz. A gyár továbbra is számit a munkájukra. így arra törekszenek, hogy ne szakadjanak meg a kapcsolataik. Ezért szervezték meg a kismamák klubját. ^mely például a csecsemők gondozásával, a nők egészség- védelmével, üzemi tájékoztatókkal foglalkozik, filmet vetít a kicsinyeknek. E foglalkozások viszont azért nem voltak rendszeresek, mert a kismamák nem mindig mentek el. Éppen ezért csak a Nagyatádon lakókat hívják meg az idei gazdasági munkáról szóló tájékoztatóra a közeljövőben.

A város bölcsődei és óvodai helyhiánya sok gondot okoz.' A vállalat ennek enyhítésére nyolcszázezer forintot utalt át a tanáqs számlájára a most épülő városi óvodára. A dolgozók több alkalommal kommunista vasárnapon vettek részt, s a keresetüket a gyermekintézmény fejlesztésére ajánlották fel. Ez persze nem oldotta meg a problémát, ezért tavaly harmincszemélyes bölcsödét létesítettek. Az idén kétcsoportos óvodát építettek. A bölcsődénél háromszázezer forint értékű munkát végeztek, az óvodához a gyár ugyanennyi támogatást adott, a dolgozók pedig kétezer óra társadalmi munkán vetlek részt. E két intézménybe elsősorban a cérnagyári dolgo- zók gj’erekeit vették föl? Előtte megkeresték a kismamákat, s kérték, hogy jelentsék be az igényüket, jelezzék, mikor mennek dolgozni, s hol szeretnék elhelyezni a gyermeküket. Sajnos, a kismamák nem válaszoltak,, így fordulhat elő, hogy az idén már nem gondoskodhat a gyár óvodai helyről.

Az ii^em háromműszakos, éddig is megoldották a kismamák foglalkoztatását egy-, vagy kétműszakban. A jövőben is az a céljuk, hogy minél jobb kapcsolatban álljanak a gj’ermekgondozási segélyen levő asszonyokkal. Hiszen munkájukra számítanak, szeretettel várják vissza őket.

Karos gépeken készül a műanyag dugó.

ják itt, amint mondom, és hallod te is. hogy te többet emberre nem teszed a kezed. A te papod én leszek. Érted? A te papod én leszek!

Krizsánné már előbb is be- le-belekiáltozott a civódásba. Most oda is ment Bogya Gazsihoz, és megrántotta kabát- ujját:

— Te, Tiát hagyd útjára ezt a kis embert! Nem szégyell ed magad? Bántott az egy szóval téged, míg bele nem akadtál? . Bogya Gazsi ár sem hederített. Konok és vad tekintettel hajtotta a pakulárt, és ra- ri vallt:

— Állj meg! Mert különben! . . .

És hogy nagvobb nvomaté- kot szerezzen fenyegetésének, fölkapott karjától egy nehéz széket.

Az asszonyok karban visítottak erre. De a pakulár láthatólag félelmet’en maradt az asztal túlsó felén:

— Majd aztán megállók, de

azt te nem köszönöd meg — felelte Bogya Gazsinak, és ráért az asszonyokhoz, is fordulni: — Ne kiáltsatok! —

mondja. — Ne féltsetek engem. nagyságám. Ez a nagy ember nem akarja javát. És ti is meglátjátok, hogy én leszek neki a papja.

Ezzel a pakulár hirtelen a lépcsögádomak ugrott, hogy felszaladjon rajta. De ezúttal Bogya Gazsi volt a serényebb, ö is odaugrott, és az első lépcsőn. puszta kézzel már megragadta volna a pakulárt.

Megragadta volna. Ám abban a pillanatban megsurroA szolidaritási akció tapasztalatai

A berzencei négyszázak

SZEPTEMBER 8-án a Budapesti Finommechanikai Vállalat 3. számú kaposvári gyáregységében tartott nagygyűléssel kezdődött az antiimperialista szolidaritási akció.

Az azóta eltelt két hónap alatt Somogy megye lakossága számos helyen és alkalommal bizonyította: figyelemmel kíséri a világ eseményeinek alakulását, élénk visszhangra talál a béke és a biztonság kérdése. s — nem utolsósorban — szolidáris a chilei néppel, a chilei kommunistákkal. Táviratok, nagygyűlések, réteg- és csoportbeszélgetések bizonyítják ezt — azok az események,

gott a pakulár botja közte és Bogya Gazsi között a levegőben. Oly különös volt. Úgy tetszett, a pakulár kinyújtott kar' ja tökéletesen mozdulatlan, csak öklében, mint valami lendítőkerék tengelye körül surrog-burrog a furkós a levegőben. És most Bogya Gazsi ebbe a surrogó gömbbe szaladt bele. Beleszaladt, de úgy is hőkölt vissza, mint valaki a forgó gépkerék elől.

A pakulár azonban nem támadott. csak védekezett, és közben lassan hágott felfelé a lépcsőn, háttal a pincegádor- nak. A bot azonban előtte forgott. eleven pajzsként.

Bogya Gazsi karját tapogatva sziszegett, és éktelen káromkodott. Belerontott újra a surrogó furkósba. de visszatorpant újra sziszegve es éktélen káromkodva.

A pakulár már odafönn volt az utolsó lépcsőfokon.

Ekkor Bogya Gazsi megint felkapott egy széket, és teljes erejéből a léocsőgádornak vágta a pakulárhoz.

El is érhette őt. Krizsánné- nak is úgy rémlett. a pakulár ingére vér foltok fröccsentek, amint a következő pillanatban eltűnt a plncea.itóból.

Bogva Gazsi fújt. ökleit rázta eközben a pincében, és így iramodott utána a pakulárnak:

— Elfutottál? Fussál is, azt a kutya!... — káromkodott csúnyán, és már ő is eltűnt, ki a pinceajtón.

Csakhogy Bogya Gazsi tévedett. A pakulár nem futott el. A pakulár ott állt néhány lépésre a pinceajtótól a járdán.

amelyek ezekben a hetekben a Hazafias Népfront megyei bizottságának szervezésében zajlanak Somogybán.

— Az egyik legfontosabb cél — mondta Kiss Józsefné, a HNF megyei bizottságának f munkatársa —, hogy párbeszéd alakuljon ki az emberek, az előadások hallgatói, és a békéről, a biztonságról vagy a chilei eseményekről tájékoztatást adók között. A nagy- gj'űlések mellett igyekeztünk, növelni a rétegbeszélgetések számát, mert az emberek ki- I sebb közösségekben jobban megnjulnak, 'őszintébben be- ] szélnek. Az előadó feladata:

Megtapogatta homlokát, letörülte róla inge ujjúval a vért, és ott maradt.

Rögtön egy csomó ember gyűlt köréje. akik már sejtették a történteket, és menekülést javasoltak neki. De a pakulár szinte szórakozottan legyintett. mintha mondaná: most hagyják dolgára, nincs szüksége sem intelmeikre, sem segélyükre! És az emberek szét is rebbentek nyomban biztos távolra, mihelyt Bogya Gazsi is megjelent odakínn a pinceajtóban.

Krizsánnét ezalatt valami szokatlan, háborgó kíváncsiság hajtotta kifelé a pincéből. Szinte valami elragadtatás ringott benne a kis pakulár viselkedésén a nagy duhajjal szemben, részvéttel és féltéssel vegyesen, hogy gonosz érheti. Mert szinte szentül hitte, hogy a kis pakulár mást futatott, mint aki maid gyáván megszökik. ha egyszer< kijutott a pincéből.

Nos. a pakulár. amint Bogya tífazsit meglátta a járdán, egyszerre éppúgv húzódott ki, mint valami nyújtózó, szürke evet. Most látszott, mily gyönyörű. hibátlan arányú kisded alakja.

Kihúzódott, és az égnek rázott karral egyszerre harsányan ezt kiáltotta a távolabb húzódott emberek felé:

— Most ti látjátok meg. emberek, hogy ez a nagy ökör maga keresi a bajt magának. A kereszt -a tanúm, hogy én nem kezdtem vele. Itt van. látjátok, most is ó jön nekem.

(Folytatjuk)

helyes véleményt kialakítani a hallgatókban, hiszen nem mindenki ismeri kellő áttekintéssel az előadás témáját.

Lehetne sorolni az eseményeket. Ezek között a járási népfrontbizottságok ' által négy-öt helyen szervezett nagygyűléseket kell megemlíteni. Polány, Bőszénfa, So- mogyszil és más községek neve kerül — többek között — szóba, ahol megemlékeztek a

II. világháború befejezésének és a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulójáról.

— Az a tapasztalat — hallottuk Kis Józsefnétől —, hogy a helyi népfrontbizottságok — a korábbiakhoz viszonyítva — eredményesebb szerúező munkát végeztek. Nagyon sokat segítettek ebben a megyei KISZ-bizottság, az áfész-ek és a helj’i pártszervezetek is.

A megyei KISZ-bizottság munkáját külön is meg kell említeni. Ok szervezték azt az ifjúsági nagygyűlést Ber- zencén, amelyen négyszáz fiatal fejezte ki szolidaritását a chilei néppel, s a Várdombon emlékeztek meg a chilei haladó erők hatalomra kerülésének ötödik évfordulóján. Kerékpárral és gyalog érkeztek, s közöttük ott voltak a chilei fiatalok képviselői is.

Hetven ifjúsági klubban műsoros esttel egybekötött rendezvény volt, és sok helyről küldtek a szolidaritásukat kifejező táviratot a Hazafias Népfront Országos Tanácsának.

AZ ÁLTALÁNOS fogyasztási és értékesítő szövetkezetek a közgyűléseket »-használták« fel együttérzésük kifejezésére. Barcson százötvenen voltak kíváncsiak a szakmunkásképző iskola igazgatójának előadására. mely a béke és a biztonság kérdéseiről szólt. Za- márdiból is feladták a tiltakozó táviratot a chilei fasiszta junta rémtettei ellen.

És még lehetne sorolni, hány helyen használják fel az őszi antiimperialista akciót a békéről, Európa jövőjéről alkotott véleményük kifejezésére. Somogy békeszerető népe aktív támogatásáról biztosítja a chilei hazafiakat: ez a legfontosabb tapasztalata az akció eddig eltelt heteinek.

M. A.