Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-12 / 240. szám

I Egy este Juli nélkül Kétszer is ráfordította a kulcsot, mintha így biztosabb lenne, hogy sikerül kizárnia a külvilágot. Lehúzta a konyha­ablak megfakult vászonfúggö- nyét. az esetlen, lehetetlen, műanyag székre ereszkedett és nekiállt kipakolni a vacsorát. Julinak tej. kenver. párizsi, paprika meg egy Csilla szelet, bár ez a nápolyi már kétszer is megülte a gyerek gyomrát, le- | hét,'hogy a krémes töltelék te­helye után sóhajtozott, ugyan­annak a gyárnak az egyik vi­déki telepén volt brigádvezető, összekapott valakivel és in­kább bejár a városba, mint ott kerülgeti a haragosát. Ezt ebéd közben mesélte el. Szipogott égy sort, majd a körtéjét az asszony elé tolta: >efia már a káposztás cvekedlit nem ette meQ.« Az asszony megköszönte, jó ízűén meg is ette. Azóta be­szi.’Magának tojást meg kefirt ^Igeinek. Elmesélte a lány­vett — jó, ha ez is lemegy, minden este kiújul a gyomor- remegése, akkor aztán nincs maradása se ülve. se állva, még az ágy is kiveti magából. Próbálkozott már nyugtatóval, de csak rosszabb lett, mert émelygett a tablettáktól. Az üzemorvos türelmesen meghallgatta, néha bólintott, máskor csak a keze fejével in­tett. Nem is volt szükséges, hogy megszólaljon, mozdulatai kifogástalanul kifejezték, hogy -no igém-', vagy »majd teszünk ellene valamit«, esetleg "pró­báljon meg kikapcsolódni, utazni, pihenni.« Ezeknek a rendeléseknek pontos menet­rendje van, az asszony pana­szai. betegségének érzékelteté­sére fölhozott példái hónapok óta nem változnak, az orvos mindig fölajánlja, hogy kivizs­gálásra a kórházba utalja, mii'e az asszony összecsapja a kezét és megkérdi: "És a kislányom­mal mi lesz addig, doktor úr?« Hümmögés, recept; »csak jöj­jön, ha ágy érzi«, fáradt mo­soly, halk ajtókattanás. Az asszony vizet tett a gázra a. tojásnak. Erőteljes lépéseket nak. milyen nehezek az éjsza kái; mikor elhúz az első haj­nali busz az ablaka alatt, már ébren van. Juli morcosán éb­red, pedig ő már úgy várja, hogv valakihez szólhasson. A kislány dörmög, kötözködik. sokszor úgy elszalad, hogy meg se csókolja. Hát így kezdődik a nap. Vártak egy sort, azután a lány kezdte el a történetét Két éve, Mária-napkor, bál volt 3 faluban: honnan, hon­nan se. betévedt oda egy tucat kiskatona. "Volt egy bamba ké­pű kísergetöm, a gépállomáson szerelő. Maga olyat még nem látott, valahol mindig olajos volt a szerencsétlen, szegyek volt vele mutatkozni.« De hát kellett, egyedül nem mehet az ember lánya sehová a faluban A bálban fölkérte egy széles képű, rőtvörös hajú katona, akinek ^amilyen rusnya volt a fizimiskája, olyan szép volt a beszéde. Elmesélte Kecskemét fekvését, meg hogy melyik út vezet onnan az ő tanyájukra. A lány el se tudta képzelni, milyen arra az élet. egyre csak azt hajtogatta: »A rosseb lak­hállott a folyosóról, mozdulat- [ ™,°?’ “hol petróleumlámpát lanná merevedett, s csak akkor engedte ki a lélegzetét, amikor hallotta az ajtónyikorgást a szomszédban. Két hete új a társa. A lány a ; varrógép másik oldalán . ül, ketten egymás keze alá dolgoz­nak. Néhány napig alig váltot­ok szót; a lány a régi munka­ke ti tisztogatni Aztán szívesen lakott volna ott, bár egyszer se látta a há­zat. A katona szorgalmasan lá­togatta, amíg tartott az ideje de a leszerelés után már csak levelet írt. Másfél hónapja azt se. A lány az asszonyra meredt, A csőbe zárt széliem Diákok a gyümölcsösben — Ha a héten még tart a jó idő, akkor a hét végére befejezzük a gyümölcs szedé­sét — mondta Poresu István. a Kutasi Állami Gazdaság fo- lertesze. A gyümölcsösben az állandó lolgozókon kívül a kaposvári Munkácsy Gimnázium és Egészségügyi Szakközénisko- j !a 200 — I. és IV. osztályos — l 'anulója szedi-válogatja a kör­tét. — A gyümölcsszedés idején iskolánkból összesen 450 tanu­ló vett részt ebben a munká­ban — mondta a tábor veze­tője, dr. Karsai Istvánná ta­nárnő. — Egy-egy tanuló na­ponta mintegy 20 ládánvi, azaz öt mázsa körtét szed le. És mindenki szívesen dolgozik . . . — Nagy segítséget jelente­nek nekünk a fiatalok — tette hozzá Bödi István üzemegy­ségvezető. — A Munkácsy gimnázium tanulóin kívül itl dolgozott a gépipari szakkö­zépiskola • 250 és a marcali gimnázium 200 \ahuloja is — hasonlóan jó munkát végez­ve. Kiskorpádon- az alma és a körte legnagyobb részét a diá­kok takarították be. A régihez képest könnyebb már itt, a gyümölcsösben a munka is. A sorok közül vil­lás emelővel hozzák ki a lá­dákat. az rakja a platós ko­csikra; a hűtőházban targon­cák viszik egvik helyről a má­sikra. Így nem kell már kézi erővel emelgetni, hordani a 20—25 kilós ládákat. — Kik irányítják a mun­kát? 1 — Az iskolák tanárai és üzemegységünk nyolc szak­munkása állandóan a tanu­lókkal van. Erre azért is szük­ség van. mert a leszedett gyü­mölcs egy részét exportra ké­szítjük elő. s annak szigorú előírásai vannak. A válogatóteremben Tóth Zsuzsfinna IV. osztályos büsz­kén mondta: — Brigádunk tegnapelőtt második, tegnap pedig első lett a munkában. Naponta 6— 7 mázsa az egy főre eső telje­sítmény. Egy-egy brigádban 8—8 leány dolgozik, s vezetők azt mondták, hogy nem is rosszul. Ennek örültünk a leg­jobban. — A napi munka után van-e valami szórakozás? — Van tv, rádió, hetenként kétszer filmvetítés és magnó­ra tánc. K. ,1. mi ezen a mosolyogni való. Az asszony félre dobta a ruha­anyagot, foszlik a széle, nem szabad ezt beszegni. Kinyúj- tózott. a mosoly makacsul ült a száján: "Az a jó. ha az ember vár valakire. Várhat rá. Nem baj, ha soha nem jön meg, csak erről minél később legyen meg a bizonyság.« A lány nem nagyon értette, mindenesetre | hozzátette: szélhámos volt a Misi. most már nem is bánja. ' hogy így esett, várjon rá a hó- j hér. A tettetett könnyedség mögött az asszonv megérezte a szomorúságot, felelni is akart valamit, de meggondolta ma- | cát. Ki tudja, talán hazudik a lány. talán túl forró lett a fe­neke alatt a szék. aztán az eavik napról a másikra "eridj Kata«-sorsa lett. Igaz, akkor se kell megvetni, senki se szü­letett rossznak. Ilyesfélék ju­tottak az asszony eszébe. A tojásról lefőtt a viz. a kis bordó fazék fülét csak rongy- gval tudta megfogni. "Pedig lá­gyan akartam, nem jó a ke­ménytojás este nekem.« Hét óra elmúlt. Juli még sehol sincs. Nem tudja, mi lesz a •lánnyal, mindennap búskomo- rabb; valaki már szólt, miért tűri. hogy órák hosszat üldö­géljen a parkban. Hiszen még most múll\ tizenkettő. Nem rossz az a lány, nincs egy ferde gondolata, csak unatkozik sze­gény. pedig jár az irodalom­szakkörbe, az ifjúsági házba, az uszodába. Lehet, hogy nem is unatkozik. Csak ilyen. JÓ lenne egyszer megbe­szelni ezeket. Ö már elszánta magát néhányszor, de fél. hogy a gyerek előjön az apjával. Mert minden komoly beszélge­tésnek ez a vége: "Majd meg­jön. kislányom. Még egy kará­csonyt bírjál ki, aztán letelik.« ' Talán haza se jön az apja, hiszen a legutóbbi látogatáskor mondta: »Nem tudok miről be szélgetni, Annus, te csak men­jél el a korai vonattal, engem meg hadd kisérjenek vissza.« Meglehet, hallott valamit a rtxisról, aki az első évben föl­fölnézett, elüldögélt egy dara­big, . megevett egy tányér krumplis pogácsát, aztán el­ballagott. A kislány szívesen beszélgetett vele, egyszer még énekeltek is. Az asszony a mai napig se tudta eldönteni, hogy kár volt-e a látogatásokért. Pintér Dezső Ha a Százhalombatta kör­nyékén robogó Somogy expresszből kinéznek az uta­sok, hosszan kígyózó, ezüstös csővezetéket látnak a sínek mellett. S valószínűleg keve­sen gondolnak arra: milyen veszélyes a csövek lefekteté­sével, kezelésével járó mun­ka. a csövekben áramló ener­giahordozó. s mennyi óvó rendszabályt kell betartani, hogy senki se szenvedjen bal­esetet. A Gáz- és Olajszállító Vál­lalat dolgozói a gazdái az or­szág majdnem minden részé­ben megtalálható vezetékek­nek: gondoskodnak arról, hogv az energia zavartalanul eljus­son rendeltetési helyére. Ám számolnak azzal is. hogy a nagy átmérőjű csövekbe »szel­lem« van zárva: kis hiba, és felszabadul az erő . .. Korábban különböző szabá­lyok biztosították a megfelelő védelmet. Ezeket nem volt könnyű áttekinteni, és az igaz­sághoz tartozik, hogy a köte­lező munkavédelmi vizsgák követelményei sem voltak túl­zottan magas szinten. Ezért a vállalat biztonságtechnikai szakemberei a közelmúltban elkészítettek egy úgynevezett segédletet: ebben közös neve­zőre hozták az eddig szétszórt szabálvokat. megfogalmazták a szükséges kiegészítéseket Az új eloltások gyakorlati vizsgája a' napokban volt Sió­fokon, a Gáz- és • Olajszállító Vállalat központjában. ~ A biztonságtechnikai osztály szakemberei két fontos célt tartottak szem előtt: növelni kell a munkavédelmi oktatás hatékonyságát, és a 'ehető leg­rövidebb időn belül gyakor­lattá kell tenni az új rendel­kezéseket. Munkavédelmi vetélkedőt rendeztek, s ennek meghirde­tése után örömmel tapasztal­ták, hogy a jelentkezők túl­nyomó többsége a fizikai állo­mányú csoportvezetők közül került ki, alfik közvetlenül felelősek a munkaterületekért az irányításuk alatt dolgozók testi épségéért. A szervezők a vetél kedőn részt ve vőkn ek nyolcvan kérdést tettek föl. (Korábban a köte’ező munka- védelmi vizsgán mindössze öt kérdésre vártak választ!) A tesztkérdésekre másfél óra alatt felelhettek a versenyzők. íme. egy példa: Mi a mun­kavédelem tartalma? A ver­senyzők három válasz között választhattak: A: Szervezett tebékenyseg. amelynek célja a dolgozók testi épségének, egészségének védelme, munkaerejének kí­mélése. B: A vállalat egészét érintő olyan műszaki-technikai és gépi felszereltség, amely a hozzá szükséges korszerű ok­tatási anyaggal együtt mini­málisra csökkenti az üzemi balesetek lehetőségét. C: A munkavédelmi tevé­kenységnek a vállalat és a felügyeleti szervek által tör­ténő ellenőrzése, a biztonság- technikai oktatások rendsze­ressé tétele és az ehhez szük­séges feltételek biztosítása. A ravaszul megfogalmazott, helytelen B és C válasz a ke­vésbé felkészült versenyzőket könnyen megzavarhatta. Ám a tapasztajat kedvező volt. Tus­ka Sándor, a Gáz- és Olaj- szállító Vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese mondta: — A mai vetélkedőnek ket­tős célja van: egyrészt azt akartuk elérni, hogy minél több. a termelést közvetlenül irányító dolgozónk ismerked­jen meg — részletesen is — al balesetvédelmi szabályok­kal. Ugyanakkor vizsgázott az újonnan összeállított és szer­kesztett. a munkavédelmi ok­tatások. vizsgáztatások, vetél­kedések szervezéséhez készült úgynevezett segédlet. A vál­lalatnál számos veszélyforrás van: olajjal, gázzal dolgozunk, erről nem is kell bővebbet mondani. Ennek ellenére eddie sem volt magas a balesetek ■fi száma, a trösztnél jó helyen állunk. A mai vetélkedő nyolc­van kérdésére nem volt korty - nyű válaszolni, már csak azért sem, mert úgy állítottuk ösz- sze ezeket, hogy minden szak­területet érintsenek. Aki te­hát jó eredményt ért el. nyu­godtan lehet az e szabályokat jól ismerőnek mondani. Hogv a magas szintet még bizonyít­sam: a mai versenyen ihdu- lók közül az első hat helye­zettnek nem kell részt vennie a kötelező OBF-vizsgán. Ügy tekintik, hogy ott is sikerrel szerepeltek. Siófokra az ország minden részéből érkeztek a vállalat dolgozói, Miskolcról. Nagyka­nizsáról. Hajdúszoboszlóról és más telephelyekről. Az elér­hető maximális pontszám 440 volt. A rendezők legnagyobb örömére volt olyan, aki több mint 400 pontot gyűjtött ösz- sze (90 százalékos teljesít­mény!). de az átlagos eried- ménv is jóval meghaladta a 300 pontot. i A1 magunk részéről a sike­res kezdeményezéshez csak annyit tennénk hozzá: az or­szágban először Siófokon ren­deztek ilyen formában mun­kavédelmi vetélkedőt. A szer- | vezés mintaszerű volt. és a mércét tudatosan emelték na­gyon magas szintre. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy mi a tét: az em­ber élete, testi épsége, nagv értékű, műszaki javak megkí- mélése és megőrzése. M. A. Juhi leimii ünnepség Baján Harmincéi'es a délszlávok demokratikus szövetsége 1PIIISIIIII1 Kerekes Imre I P llllíillilllilrllilillllllllllliliillIM U vakácn y történeteiig Délután korán nyitom a sen!« Éjszaka ráfekszik, ezen klubot, a Vúia es a Kelemen hál majd, s reggel gyűrve indulnak olaszba. Ez ma már megtalálja. De az igazság nem ügy. gyűrötten is igazság. — Csak semmi izgalom — Lenyelek egv ‘ jégkockát, mondom nekik —: ott kinn irány a park! Olt már készül vigyázzatok a szépérzékre! az este. megielentek a sakko­Nézzetek körül, nehogy sétáló zók. A Hábel néni. a Lipták utcában üssön el egy kamion, úr. aki nyáron leállítja a had­s nem kell szenvedélyesen bí- műveleteket. Most ő is csak rálni' a pápát, ha benéztek a ül a pádon, nehezen szedi a Vatikánba . . . Kézcsókom az forró levegőt. Inge nyitva, olasz lányoknak! Lapot, leve- szabadon a melle; csak fejé­let portó nélkül ne küldjétek; vei int, ha szólnak hozzá. Ki­adjátok át részvétem az olasz sőbb a hűvösben mégis indul államnak, hogy már ilyen tu- egv sutára. Katonásan áthúz a ristákat is importál! parkon. Van ritt egy sor fiatal ,, ... ... fa. szemlét tart. hogy napköz­Madarfüttv az egesz. ne ben nem mozdult-e el vala- felsohajtanank, mert a bucs.i me]yjk a helyéről. Hiába, van mégis búcsú, mar itt sínese- még rend ezen a világon! nek. ... A Kertészek gvereke most Szóval mar a búcsú se faj, tanul iáí-ni. a Radícs bácsi es ahogy jobban körülnézek két het<? csak sörözik, mini­seiről egy felhő. No, ezt jól ^ogv végleg lemondott az al­megcsináltuk. Ezek szerint a művelt társadalmat a mai időkben már semmi sem védi. csak az atomernyő. Szóval nagy a nyomás, mégis az a helyzet, hogv ebben a forró kohóiról. Magamról csak any- nyit: mi lesz velem, ha An­géla mégis elvijsz az anyjához, és csak ennyit mond neki. bemutatom a férjem. Mindez persze nem maradhat ti tok ­ságban a vízművek se győzi: bah Az öregem veri majd' az az esti orakban kiszárad a asztan. s lesznek kérdései, csap. Otthon meg szóda sincs, mint például, hogyan tudnám mert a ngnem ha kap is pat- gn egyáltalán, otthon érezni ront, elfelejti berakni a fn- magam a házasságban . . . Sze- goba. Az öreggel meg anyam- rencsére a családom holnap mai holnap \ndul a Balaton- elutazik nyaralni, lesz időm ra, már semmi nem érdekli, beprogramozni a választ. De Azon jár az esze, hátha már akAnmit mondok is. annyit maA en is tudok, hogy a ha- ott várja valahol a leendő zasság egv szerencsétlen buli, férje, akit még nem is ismer, de hát a kisember előbb­írok egy cédulát, s azágyá- utóbb minden helyzetben ott- ba teszem: »Viselkedj rende- hon. érzi magát. Még reggel találkoztam a Mandel papájával. Az éjszaka felhívta őket a srác Moszkvá­ból telefonon. Persze itthon fizetik: Nem mondott .semmit, csak éppen nem volt kinek telefonáljon. Csupa öröm az ilyen gyerek! Ahogy vártam: itthon egv- re keyesebben vágyunk. Per­sze a Lakinger mindig itt van.. A helyesírást illetően napon­ta gyakorol, mint egy zongo­raművész: füzet a hóna alatt, s akár csak ő, az is egv re vé­konyabb. mert minden témát meg versel, a műtrágyától a szamócáig. A verseket azon­ban szorgalmasan kitépi: ne lássa senki. Döntsön az utó­kor, hogy tényleg nagy költő élt-e itt Bagolyfalván! Mostanában frankón nagy szövege van, szidja az iskola- reformot, nyomja a sódert. Bizonyítékai vannak, hogy a tanerő tévedésből húzta el ma­gyarból. mert rossz a látása. Ezért keverte össze a padtár­sával. Öregszik az ország. Ezek á klubestek is csak annyit érnek már, mint pál­mafák az északi sarkon, a parkban persze ott ülnek az öregek. a tranzitforgalomból is leragad ittj-ott egy pár; az öreglányok a kaput támaszt­ják. az ablakok nvitva. a tv- játék összekeveredik a rádió­zenével. Valójában nerrt történik sem­mi. Magam is úgy ülök itt, mint a klasszikus filmek őse, név és cím szerint: »A lelo­csolt locsoló«. Ilyenkor aztán nagyon szeretném tudni, hogy mégis mitől idegesek a nők. Repülnek a napok. Újabb levlapot kaptam a Bánickiék- től: a Mazuráék is írtak, a Fekete-tengerről. Szerintük nem fekete. Részemről nem szállók be a vitába, ők látják. Itt pedig most idézek a Vida leveléből. Harminc évvel ezelőtt, i 1945. február 18-án, hazánk] elsőnek felszabadult községé- ] ben, Fattonván alakult meg a Magyarországi Antifasiszta Szlávok Frontja — a Magyar- országi Délszlávok Demokra­tikus Szövetségének jogelőd­je. Tegnap Baján — ahol 1946 májusában a délszlávok I. kongresszusát tartották — megemlékeztek a szövetség létrejöttének évfordulójáról. »Mi megérkeztünk. Itt la­kunk egy friss rom mellett. Tartózkodási helyünk ugyanis pillanatnyilag Róma. Részem­ről nagy az elidegenedés. A Colosseumban nem találom nyomát az oroszlánoknak, a Vatikánban nem láttuk a pá­pát; a szódavíz drágább, mint a vörösbor. Gyümölcsön élünk, ami nagyon egészséges, és itt is a piacon kapható. A romeltakarítás lassan megy. évezredes lemaradásukat nem tudják behozni. A Julius Cae- ,sar szobránál aláírtuk a ne­vünket. A Tevere semmi a Dunához, egyébként az autók a gyalogjárón. a nép az út kö­zepén. Eső nincs, pillanatnyi­lag hiánycikk a felhő. Ma­szeknál lakunk; a házigaz­dánk egy öreglány, olyan vén. hogy szerintem izotóppal kell mérni a korát. Egyébként úgy együtt nagyon kóser itt az egész, mindenki tegyen ma­gának szemrehányást, aki még nem .látta. Jelenlegi tartózko­dási helvünkre könnyen el le­het jutni. ugvanis azt mond­ják. minden út ide vezet. Ál­lítólag itt ringott a kultúra bölcsője is. de a bölcsőnek sincs nyoma. Holnap kirándu­lunk a tengerre. Ha igaz, van itt a közelben valami nyara­lóhely. Odamegy ünk holnap, csak az a baj, hogy a Lehel elvesztette a f'irdőnadrágiát. valószínűleg valami gatvafé'é- beri fog fürödni. Üdvözlöm magyar ismerőseim!« Vannak még problémáink. Én például továbbra sem tu­dom megmagyarázni. miért nem szeretnek hazajárni az emberek. Továbbá azt sem tu­dom elképzelni, hogy lehet be­osztani a kosztpénzt. Ma ugyanis megkaptam. Néhány sort is mellékelt hozzá az öre­gem, hogy kidumálja magát, szó szerint: tanuljam meg. ho­gyan lehet napidíjból megélni. Ez ugyanis neki még soha nem sikerült. (Folytatjuk.) 1945, hazánk felszabadítása a nemzetiségiek számára a kettős elnyomás alóli felszaba­dulást jelentette — ezt hang­súlyozták az ünnepségen fel­szólalók, a délszláv és a töb­bi nemzetiség képviselőig. S ezt fényesen. bizonyítja az eltelt harminc esztendő is. A kommunisták a felszabadulás első pillanatától harcoltak azért, hogy érvényt szerezze­nek a marxi—lenini nemzeti­ségi politikának. S eredmé­nyét érzékelteti: a délszlávok lakta Gara községben például 1947-ben a kommunista párt­ra adta le szavazatát a lakos­ság 99 szazléka. Hazánkban tíz megyében csaknem százezer délszláv nemzetiségi lakos él és való­sítja meg a szövetség cél­ját, amelyet 1973-ban tartott VII. kongresszusán így fogal­maztak meg: »serkenteni a délszláv nemzetiségű állam­polgárok részvételét a szocia­lizmus építésében, segíteni őket anyanyelvűk használa­tában és tanulásában, saját kultúrájuknak megőrzésében es ápolásában.« A délszláv nemzetiség álta­lános iskolás korú gyermekei anyanyelvűket hatvanhárom iskolában tanulhatják Ma­gyarországon. Kétnyelvű ' és nemzetiségi tagozatos tanítás is van. Szerb-horvát gimná­zium működik Budapesten; óvónőket, tanitókat és taná­rokat is képeznek a \ főisko­lákon. A délszláv nemzetiségnek harmincegy állandó es idő­szakos amatőr együttese van. A színjátszók, ének- és zene­karok, irodalmi színpadok, szólisták évente rendszeresen fölkeresik az ország délszlá­vok lakta falvait. Tizenkilenc délszláv klub működik egyre eredményesebben, s 38 közr ségben van délszláv honisme­reti, helytörténeti, krónika­író szakkör. Minden délszláv község rendelkezik anyanyel­vi könyvtárral; a pécsi rádió' 1953 óta sugároz rendszeresen horvát—szerb nyelvű mű­sort. Megyénkben Lakócsán és Szentborbason állandó dél­szláv nemzetiségi együttes működik; sikerrel szerepeltek külföldön is. Lakócsán Tót­újfaluban és Potonyban 150 általános iskolás tanulja anyanyelvét. Sz. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom