Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-12 / 240. szám

Átgyötrődött éjszaka után a hajnal ajándékot kínált Manuelnak. Sápadtsárga nyúlszapuka csodálkozott ra aZ ember arcformán repede­zett sziklák közül. Riadt- boldogan tétovázott egy pil­lanatig, aztán qlyan mohón tépte tövestől a virágot, ahogy a kényszerből koplaló ember kap a karéj barna ke­nyér után. Nemcsak szálló szó az öregeké a nyúlszapu­káról! Létezik sziklák között is! Akinek megmutatja ma­yát: szerencsefi az. Manuel reszkető kézzel rejtette /ingébe. Talán már bugyborékol a gyereksírás a maga mögött hagyott házban. Köldökzsi­nór célszalagot vág át a bá­ba ollója. Talán. Könnyű lábbal szökellt a hegyi ösvé­nyen. A kanyarulatban talál­kozott össze Jüannal. Az éj­jeliőr meg ő, mint a két vödrü kút: amikor az egyik vödör fölfelé, a másik lefe­lé, és fordítva. Manuel pász­tói és Juan csak reggel meg este látták egymást. — Az éjjel sem indultak ránk a kövek... Valaki kell, aki időben je­lez; fontos ember volt Juan. A lefelé haladó arcára mo­soly gömbölyödött: »Jó reg­gelt, tojássárga bizakodás! Ma gyerek születik-..* Manuel sovány, szakállke- retü arcát a vasúti kocsi ab­laka megkétszerezte. Talpfa- alázkodásra, sínsunyításra kényszerült a pálya a vaske­rekek alatt. A fekete gyöngysor — mozdony, ko­csilánc — lesiklott a hegy­nyakról a lapályra. »Buff­buff csicscsi! Buff buff csicscsü* Az almaarcú kalauz lá­nyokról beszélt Manuelnak. Engedelmes szerényekről, lobbanékony türelmetlenek­ről. — Gyerekünk lesz1 Maria most szül — Mamiéiból kx- kivánkozott ez! Az almaarcú a naptól fényt kívánt a gyermeknek, hogy éljen. Felhőtől esőt, hogy rtőjjön, embertől példát, hogy emberré válhasson. Ké­kesfekete hajú lány villan­tott mosolyt rájuk. Manuel zavartan kucorodott . össze, de azért az ablaküvegben megbámulta • lányt. *-Her- mosoGyönyörű.* A kertttefícözporet utcái mintha kaleidoszkópban tük­röződtek volna. A templom köboqáncsokkal telehintett, kettős tornya szarvként bö­kött a magasba. Emberek lök- dösték Manuelt ide-oda, tü­relmetlenül. Átragadt rá a nyugtalanságuk. Megpör- pette az ár, és az oszlopsor egyik egyeneséhez nyomta. Egérszürke újságosfiú rikol­totta az arcába: — Kivégezték a baszk ha­zafiakat! Ma hajnalban ki­végezték a ... Emlékezett az öt arcra, a sógorához járt újság a fa­luba. De nem rendítette meg a kivégzés híre. Aki nem ártja magát a dolgokba, an­Packázni Lőtt már — Észnél van?! mer velünk? __ r endőrre!? — Nem! — Ne hazudozzov! Indíts a létszámba veendökhöz! Manuel kedvetlenül vetkő­zött a létszámba veendők között. R. uhavedlés közben apró sárga ejtőernyőként szállongott a föld felé inge ráncából a hajnali virág. Életct-f öltéssel emelte ma­gához, s amikor fölpillantott — »segít a szerencsevirág!* ve simára vasalta homlokát. Indult a telefonközpontos szobába. A földi bátorítóan karolta Manuelt. — Csak nyugodtan, pajtás! Már beszélhetsz is. Elcsukló hangon kiáltotta a teétsimaságú kagylóba Ma­nuel: — Halló! Csak annyit: megszületett-e? — Vérátömlesztésre lett volna 'Szükség. Meghalt... Keményen nyomta le a fe­hér gombot a tiszt. Mielőtt kilépett volna a telefonköz­pontos szobából, kezet mo­sott a vízcsapnál. Leskó László Heget hagyó nap (Öt hazafit kivégeztek Hispániában.) nak nem árthatnak a dolgok. — ismerős arcot látott. Az Nekilódulásait, ácsorgcsait írnokban. földijére lelt. Az bizonytalan tájékozódóké- ölelés felmérés volt: »Vál­compadre?­pessége diktálta. — Arra, egyenesen a Far lange úton! — könyörült meg rajta valaki. Végre a parancsnokság épületének zöldje! »Maga is a létszámba vevésre jött? Mutassa a papírjait! Első emelet, egyes ajtó.* A zöld őrszem tomporához fegyver­tus simult. Első emelet, 1-es ajtó. Só­savas hangon kiáltotta ki valaki: »Lépjen be!* — Uuuuúgy! Manuel. Szá­vai maga az a vörös bitang! A szoba főfalán a Caudil- lo fiatalkori arcképe díszel­gett. — Maga írta ezt a leve­let!? — csattant föl a tiszt. — Én. — Akkor beszéljen, ha kérdezték, vörös disznó! — Kérdeztek. — Ne pofázzon! Mit ka­part erre a papírra? Ismétel­je meg! — Kértem a tisztelt pa­rancsnokságot, hogy a ko­rábbi létszámba vevésemet elhalasztani szíveskedjék. — Maga bírálni merészeti a parancsnokság intézkedé­seit!? Miféle vörös tempó ez!? <—< Harminc anyabirka el­let akkor: A pásztor felelős­séggel tartozik az állatért^ — tozlál-e, — Maria most szül a falu­ban. Telefonozni kellene ha­za. A bábának ügyes a keze, de ... Az írnok hátbaveregette, még egyszer megtapogatta: — Elintézem, pajtás. Manuelt szólították. Az orvos kerek homloktükrében öregembernek latta magát. Amikor elfordult, a sósai'as hangú tiszt súgott valamit a hoszinköpenyesnek. — Álljon csak meg. bará­tom! — visszakoztatta a pásztort az orvos. — Maga nem szokott tisztálkodni? Manuel még őrizte hőmér­sékletében a hegyi patak hi­degét. Lúdbörzött előtte a világ. — Maga kislány, hogy olyan szégyenlős? — Nem. — Vegye el a kezét onnan! A létszámba veendők ille­delmesen nevetgéltek az or­vos viccén. Körvonalaikat vesztették Manuel számára a tárgyak; nem látta a tiszt és az írnok összehajlását sem. A földi arca ragyogott. — Maria, a felesége most szül odahaza. Ö meg tele­fonálni szeretne __ A tiszt értetlen arccal hallgatta. »Micsoda népség! Ha a birka ellik, parancsot tagad. Ha az asszonya, akkgr nem.* Megfogalmazódó ter­— lAzitó hangú levelét gondosan őrizzük! Magan lesz a szemünk! — Igenis, Parancsnok úr. — Hátraaaa-arc! Elmehet, vörös bitang! Nyúlszapukát taposott a lába, ahogy lépdelt a hegyen fölfelé. Üresség ködölt a sze­mében: a falu kövekből ösz- szeragasztott házait sem lát­ta. A sógora jött elébe. — Fiad született Manuel! — Tudom. Meghalt. Káréivá méltatlankodott a sógor: — Meghalt?! Micsoda be­széd ez? Fürge, akár a pisztráng! Heget hagyó nap volt. Janzer Frigyes: Nagy Balogh János. MÚZEUMI HÓNAP Történelmi játékok - játékok történelme Figyelve közoktatásunk lkával hiába célozgat valaki... álltam a tárlók előtt, a játé­Tudom, közrejátszik mind- I kok előtt. Itt van a romai mindennapjait lassan-lassan j ebben a tananyag csökkenté- | gyermek megejtően szép úgy érzem torténelemtanítá-j se, a kivonatolt szabályok túl- i agyagmadara, a honfoglalás­Szabad egyetem ek szabadegyetemet. Az idén hat tematikát állí- bert foglalkoztató témákat — a ! tottak össze. Többet, mint ko- világ energiahelyzete, a kör- | rabban. De nem mehetünk el nyezetvédelem világprogramja szó nélkül amellett, hogy évek — milyen szürkén »kínál« a j óta nem szerveznek művészeti tematika, miközben nap nap j témájú után sok díszes, ám fölösleges füzetecskével találkozik az em­ber. Erre — a szabadegyetem előkészítésére — viszont saj­nálják a pénzt. Pedig nem vol­na papírpazarlás, ha a temati­kákkal együtt például könyv­ajánlásokat is közölhetnénk, vagy az év közben tartott elő­adások anyagából szerkesztett kiadvány jelenhetne meg ... Tavaly három szabadegye­temi tagozat indult, az idén hatot hirdetett meg a Éatinca Sándor Megyei Művelődési Központ és a TIT Somogy me­gyei Szervezete. Jó volna, ha volna elég jelentkező vala­mennyire. A már említett ak­tuális nemzetközi gazdasági kérdések keretében hat elő­adást tartanak. A Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lat lesz a gazdája a nemzetközi politikai szabadegyetemi tago­zatnak (nyolc előadást tarta­nak itt). A pedagógiai tagozat programja az idén a szülői ház és az iskola kapcsolatával fog­lalkozik. s a testi nevelés is he- lyet kao benne — az esztétikai nelé'éssel együtt. Sokakat fog­lalkoztat korunk egészségügye, az örvös tudó many, az új beteg- rozzanak. jelentkezőket, keltse- \ ségjek legyőzéséért vívott küz- nek érdeklődést. A sza- I delem; nyolc előadást tartanak Az (ínképzés sajátos formája hogy nagyon időszerű, sok em- ] a szabadegyetem, amely nevé­vel is jelzi, hogy önként, »sza­badon« bárki elsajátíthatja az ismeretanyagot — és vizsga nélkül juthat tudáshoz. Álljunk meg a »vizsga« szónál. Míg az alap-, közép-, illetve felsőfokú iskolákban, tanintézetekben arról vitáznak, hogy a vizsgát miként tegyék korszerűbbé, az életben még az iskolapadból kikerült diplomások is szinte naponta vizsgáznak. Abból pél­dául, hogy megbírkóznak-e az új ismeretekkel. S bár a vizsga itt nem olyan látványos, »druk- kos«, mint az iskolákban, a fe­lelősség /viszont óriási. A tanu­lás tehát társadalmi szükség­let. Kaposváron több éves műltja van a Latinca Sándor szabad­egyetemnek- Eddig is szép számmal voltak hallgatói,! s né­hány tagozaton valóban figye­lemre méltó eredmények is születtek. Tavaly a földrajzi program iránt érdeklődtek kü­lönösen sokan. És a politikai műveltség gyarapításában szin­tén jelentős feladata van a sza badegy etemnek. Évről évre ebben az időszak­ban kapnák felszólító körleve­let az üzemi és intézményi szakszervezeti bizottságok, KISZ-szervezetek, üzemi nép­művelők, közönségszervezők, hogy — az új szabadegyetemi évad sikere érdekében — tobo­Na­gyon jó kezdeményezés volt tavaly a megye múltját és je­lenét bemutató előadássorozat, de — úgy látszik — csak elő­készítő szerepet kapott a fel- szabadulásunk 30. évfordulója alkalmából, mert a folytatás elmaradt. Pedig, ezt a progra­mot állandóan napirenden kel­lene tartani. A szülőföld isme­rete. nélkülözhetetlen része műveltségünknek. Korányi Barna sunkról esik egyre több szó. Ebből hajlamosak lennénk ar­ra következtetni, hogy válság­ban van a történelemtanítás. Erről persze szó sincs. Arról viszont igen. hogy nem elég hatékony. Nehéz dolog volna ezt a problémakört most teljes egészében boncolgatni: meg­vallom, nem is érzem erre ké­pesnek magam. Néhány be­nyomás azonban arra késztet, hogy szóljak róla. Heveny vitákat, nézetkülönb­ségeket hoz történelmünk egy- egy korszakának, egyes sze­mélyiségeinek megítélése. Ez helyes is. Ügy vélem, közgon­dolkodásunk kellő súllyal dol­gozta fel. és tette túl magát a deheroizálási divaton, a tu­domány pedig gyarapodik, tel­jesedik. Régészeink ásói. tör­ténészeink szorgos kutatásai új tényekkel gazdagítják törté­netírásunkat, s néhány ese­ményt — természetesen a tör­ténelmi materializmus talaján — más megvilágításba helyez­nek. Aggaszt azonban, hogy fiataljaink némelyikének säin­te már »vitakész történelem- szemlélete« van. de nincs kel­lő történelemtudása. Vagyis: ismeri a viták, az áramlatok ütközőpontjait, hévvel ítész- kednek a történelem egyes alakjai fölött, jóllehet, keveset tudnak róluk. Ügy vélem, né­mileg elvékonyult az »anyag- ismeret« és felduzzadt az ítél­kező kedv. Márpedig üres pus­burjánzása némely történe­lemkönyvben. Mégis a legna­gyobb — s nem a legelőször említett — baj az, hogy ke­vés a múltba visszavezető él kori fiú sípja. És itt a tegnap is. Csutából, fából összetákolt kedves, régi játékok. A falusi ! házak apróságainak minden- )■ napjai élednek meg itt. Mi’ mény. Ugyanis meggyőző tény I mindenre volt jó a csutaszár! és szemléltető anyag híján Már ei is feledkeztem róla. Tavasz badegyetem eddigi sza­sikcrGÍ" ! ^ témában. Uj-Guinea. Nepál, ben azonban n«m, bízhatnak ■ Indonézia szerepel többek kö­annyira. a szervezők, hogy a stencile'zett formában közre­adott tematikák alapján való­ban megfelelő érdeklődést Is kelthetnek. Kiderült ugyanis, zött a földrajzi tagozat -úti programjában«. Üjként üdvö­zölhetjük a társadalompolitikai előadásokat, amelyeket a ka­pós füredi városrész könyvtárá­ban tartanak. bárhogy is mondjuk a mai fiataloknak, mennyire rossz volt a gyerekkor a -tegnapi pe­rifériákon. elektromos játékai ruhatárra menő holmijai között is elhiszi, érti is, de valóságá­ban nem fogja föl. Pedig eb­ben lehet — es kell is — se­gíteni. Ott van a művészet — be­szedés, élméri yteremtő eszkö­zeivel! Bizony jó volna, ha még jobban ott lenne: 'jó tör­ténelmi filmekkel, regényeik­kel. De nincs eléggé ott. Csak a legfrissebb példa. Vasárnap délután a televízióban műsort mutattak be. az aradi vérta­núkra emlékezve. Dehogy aka­rok én most kegyeletre, a hő­sök emlékezetére hivatkozni: csupán csak arra utalok, hofey milyen nagyszerűen hitelesít­hetné egy katartikus erejű, eleven történelmi játék a ha­zafias-honvédelmi nevelésre irányuló szándékainkat. Így azonban unalmas meditáció­kat. jól-rosszul előadott szí­nészé ia! óg u soka t hallottunk. Másodlagos közvetítést, má- sodrangúan! Pedig elsődleges dolog volna a történelmet hű­ségesebben, élményszerűbben közvetíteni. Tévedés ne essék: nem ki-, úttalan a helyzet. Hiszen hí-1 vatkozhatnék a ^megyei levél­tár nemes szándékú kezdemé­nyezésére, amelyről már be­számoltunk. Vagy itt van a megyei múzeum új, állandó kiállításának egyik fejezete, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Gyermekéletet dolgoz fel egy részlet, és mi­lyen megkapóan. milyen ele­ven gyermekiséggel! Sokáig t És a tök. amiből töktalicska készült! Miért van az — kér­dezem magamtól, hogy még mesélni is elfelejtettem ezek­ről, holott magam is játszot­tam velük. Maga készítette a gyerek, s mennyivel, kedve­sebb volt. . . De most megál­lók itt, a mondat közepén. Mi­nél is volt kedvesebb? A mái gyermek mai játékainál? Nem hiszem! A mai gyereknek épp oly kedves a rakéta meg a, holdautó, mint a tegnapinak a rongybaba meg a csutahegedű volt. De itt a nagy lehetőség, ide kell elhozni a' gyerekeket. Ha elmondanám, hogy mivel játszottunk régen, talán el­hinnék. de semmi több. Itt azonban valóságos. Látható. És nagyszerű ám a gverekkép- zelet! Azonnal elszabadulnak a fantázia kis folyót, és máris kikerekedik a kép — a tör­ténelem —. hogy miféle gye­rekek élhettek a tegnapi vi­lágban, akiknek ilyen jutott. Ilyen szegényesen egyszerű rongybaba, ilyen nevetségesen egyszerű csutacsacsi. És itt ta­lán megértik azt. hány tehet­ségét vetélte el az a kor. ame­lyik csak csutahegedűt adott a gyermekek kezébe a valósá­gos hangszer helyett. És a tör­vényszerűség — amivel sajnos kezdeni szoktuk tanórán avagy házi -kioktatáson«1— itt ter­mékeny talajt lelve, már biz­tosan kézzel foghatóvá lesz. játékok beszélnek a tör­ténelemről. Jó. hogy itt van­nak. S emlékük biztosan újra­fogalmazódik majd a felnőtt ítéletekben. Tröszt Tibor Fazekas Lajos A földarcú A városba jött, hogy fiaival lakjon; s nem tud már úgy élűi, ahogyan ők élnek. Barázdált arcának hiányzik a friss szel. a lágy föld melege hiányzik kezeitek. Leroskad, mint aki útjait bejárta; fölemeli mégis földarcát s homlokát. — Lombért, égért kiül a tér mezejere. messze gondol; s nézi ismeretlen iionát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom