Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-05 / 234. szám

Gépkocsivezetők idegenben Zőiiiell az árpa, jói halad a háza vetése Mosdón Meg veszekedett iramban ke­rülgettük a kamionokat, autó­buszokat. A kocsi hol jobbra, hol balra billeni, a gépkocsi- vezető kifejezéstelen arccal meredt az úttestre. Mielőtt in­dultunk csöndesen megjegyez­te, a múlt héten négy és tél ezret vezetett, hosszú lesz neki ez az út. Belgrad után egy völgyben kilométeres sor vesztegelt, elöl vaslemezekéi megrakott két teherautó küszködött. Mikro néhány percig türelmesen kö­vette az előttünk szaporán fé­kező Audit, azután egyetlen mozdulattal az út közepére rántotta a kocsit, majd a dup­la záróvonal számunkra tilos oldalán megelőzte a kocsisort. A szemből érkezők félrehúzód­tak, még csak nem is villog­tattak, a vezetők meg sem for­dultak utánunk. Mi halgattunk a kocsiban. Mirko nem akarta észrevenni a hirtelen támadt csöndet, s nem tartotta szükségesnek ma­gyarázkodni az előbbiekért. Nyomta a gázpedált. Kilomé­terenként kiégett roncsok, fá­ra akasztott koszorúk fojtották belénk a szót. Féltünk. Mirko megszólalt: az ö barátja is er­refelé halt meg. Nis közelé­ben, egy hajtűkanyarban te­herkocsival áttörte a korlátot. A rakodómunkás se menekült meg. Lassabban kellene men­nünk, fordultam Mirko felé. Bólintott: ahogy mondja, ba­rátom, csakhogy nem érünk rá. Mi ráérünk, válaszoltam. Nem vetté le a lábát a gáz­ról, az volt az érzésem. Mirko nem is érzékeli, hogy úton va­gyunk. Mintha egy végtelen síkságon rohannánk az éjsza­ka felé, de célt soha nem erünk, mert nincs is cél, illet­ve a száguldás az. Miért hajtunk ennyire? — törtem meg újra a csöndet. Mert csak így érdemes, vágta rá Mirko. Kockázat nélkül undorító ülőfoglalkozás ez, vénembernek való kocogás, fgy meg játék, társasjáték. Olyan mint az élet; vagy el­sők leszünk, vagy kiesünk idő előtt, de akkor se bánkód­junk, mert megpróbáltuk. So­kat tettünk rá. Az életünket, mondtam, és hátradőltem az ülésen. Mirko kifejezéstelen arcaba élet szö­kött. Mosolygott. ök nem tágítottak, elfoglal­ták előttem a menekülés egyedüli útját, a nagy fehér lépcsőt, amelyen egyébként nem is akartam elindulni, úgy is megint itt találom majd magam. Ekkor valaki keményen megszorította a karom. Sötét bőrű, őszülő hajú, egyensap­kás férfi, a háta mögött egy irdatlan nagy és ócska Buick taxival. Nem tudom, hogyan jött föl ide, mindenesetre soha jobbkor. A kocsiban tré­fásan megfenyegetett: milyen felelőtlenek ezek a külföldiek, egyedül mászkálnak a külvá­rosban. Mondom a szállodám nevét. Legyint, először úgyis megnézzük a várost, leme­gyünk a Boszporuszhoz, ke­resztülautózunk az Európát Ázsiával összekötő hídon, oda­át megvacsorázunk, neki ott van egy remek vendéglős ba­rátja, aztán elhajtunk a ki­kötőbe, a szép lányokhoz. Atyavilág, ez a jóember en­gem hajnalig fogva tart. He­vesen tiltakoztam, vigyen a szállodába és vége. csak sem­mi körséta. Ö megint legyin­tett, semmit se érnek a turis­tairodák, velük nem lehet ] megismerni Isztambult. De! májd ő. Csak bízzam benne, és vágtatott a sárga-fekete ha­tár hegyre föl, lejtőn le, mind­kettőből akadt éppen elég a világvárosban. Most valahogy nem tudtam gyönyörködni a látványban, tekintetemmel rendőrt kerestem, aki talán segíthetne rajtam. Végre megfogott bennünket egy piros közlekedési lámpa, itt a pillanat: szökésre szán­tam el magam. Az ülésre dob­tam egy bankót, s teljes erő­vel a kilincsre ütöttem. Meg se mozdult az ajtó. A taxis kiszállt, lomha lépéseit der­medted figyeltem. Széles moz­dulattal kinyitotta az ajtót, leemelte a sapkáját, és tartot­ta a markát. Mutattam az ülésre, ott a viteldíj, szerin­tem gavalléros. Emberem a fe­jét ingatta és mötyogott. Va­lami olyasfélét: »vagy fizet, vagy megyünk Ázsiába, a ba­rátomhoz.-« Fizettem és fölszabadultan sóhajtottam. Körülnéztem: ni- csak hátam mögött a dzsámi, már szalad is felém a késes, meg a stólás. Pintér Dezső Munkában az SZK—5-ös. A jó idő min­den percét ki kell használni — mondták a minap a kom- lósdiak. A Bé­ke Termelő­szövetkezetben minél előbb szeretnének vé­gezni a vetés­sel, mert ki tudja, nem követi-e az enyhe napokat esős idő. A traktorok több­sége most azo­kon a táblákon dolgozik, ahova a kalászosok magvai kerül­nek. Két Dutra szánt, három másik gép magágyat ké­szít. A két 32 soros MTV ve­tőgép is nyúj­tott műszakban dolgozik. A Hosszú dű lón Embersics József traktoros és Balogh János vetőgépkezelö napi ti­zenöt órát tölt a gépen, mely. több mint 22 hektár búzát vet el naponta. Búzával ösz- szesen 551 hektárnyi területet vetnek be. Elsősorban Libe- lulla és Bezosztája fajta Kerül a talajba, de vetnek Aurórát, Szávát is. Egy hete kezdő­dött a búzavetés, és mintegy 150 hektáron be is fejeződött. A 118 hektárnyi árpa már szé­pen zöldell, több mint egy he­te, hogy az utolsó hektárokról is elvonultak a vetőgépek. A gazdaságban, a vetés meg­gyorsítása érdekében szünetel a cukorrépa betakarítása. Igaz, ennek a növénynek a java már az állomáson várja az elszállítást. Ami még a földekén van, annak betakarításához néhány nap elegendő. Eddig csaknem há­romszáz vagonnal szedett föl a répabetakarító gépsor. Egy hektárról átlagosan 320 má­zsát hordtak le a pótkocsik, az átlagtermés ennél mégis keve­sebb lesz. Egy 20 hektáros te­rületen ugyanis a nagy víz­nyomás következtében szinte semmi ném termett. A vetés mellett a másik fon­tos munka a kukorica !|om- bájnolása. összesen 417 hektá­ron termett a tengeri, melyet i most két SZK—5-ös és egy SZK—4-es kombájn vág. öt- venvagonnyit már ebből a növényből is betakarítottak. A jobb területek minden hektár­ja 55 mázsa terménnyel fize­tett. A kukorica nedvességtartal­ma 30—35 százalék körül van,. ezért teljes kapacitással dől- : gozik a gazdaság Kolmann j típusú szárítója. Így sem győ­zi az összes termény szárítá-! sát. A »fölösleget« az üzem közvetlenül Barcsra, a ter­ményforgalmi vállalatnak szál­lítja. Kukoricából mintegy 2,5 millió forint bevételt tervez­nek. Séta a ponyvák között — Tizenkét éve csinálom, de ezt az erős, csípős szagot nem lehet megszokni — vallja Tá­bori Ferencné, miközben az 54 négyzetméteres ponyvát igaz­gatja. A teremben három nő és egy férfi dolgozik, vala­mennyien a sarokban ülnek. Kell a hely a terebélyes anya­goknak. Térdük között fatönk, arra illesztik a hamarosan te­herautóra kerülő durva, mé­regzöld ponyvát, s a bejelölt helyekre szíjakat szögeznek, lyukakat ütnek. Másodpercen­ként perdül a nagy fejű ba- kelitkaiapács, majd »No, hajt­suk össze!« — vezényszóra két törékeny nő egy perc alatt szabályosra hajtogatott, köny- nyen szállítható csomagot for­mai valamelyik Iía gépkocsi leendő tetejéből. Azután elő­rántják a következőt, 5 a kö­zepén kettőt-hármat fordulva pillanatok alatt bejelölik a mű­veletek helyét. —• Két műszakban dolgo­zunk — mondja Czabula Kál­mánná. — Csak egy-egy férfi van közöttünk. Egy ponyva el­készítéséért nyolc forintot ka­punk. Ha nagyon ráhajtunk, naponta tizennyolcat meg tu­dunk csinálni. Tabon a Campingcikk Vál­lalatnál a második teremmel Ismerkedem. Itt nem a szag, hanem a zaj uralkodik. Húsz speciális varrógép zakatol. Sátrak készülnek. Itt a »var­rónő« — aki sok esetben fér­fi — segítségre szorul. Ezért vele szemben áll az úgyneve­zett lehúzó. — Kemény, mint a bádog — nyomkodja a csuklóját Pető Istvánná, aki a műhely egyik kettősének varrója. Tár­sa, Szálát Andrásné négy éve dolgozik vele. — Az összhang a lényeg. Mi egy műszakban három Ha-ponyvát is meg­varrunk, s mi keresünk a leg­jobban. Az persze más kér­dés, hogy néha éjszaka azt se tudjuk, hová tegyük a ke­zünket, lábunkat a sajgástól. Sokkal vidámabb az a var­roda, ahol a kis, színes kirán­dulósátrakat varrják. Két mű­szakban hetvenen. Az egyik legfiatalabb kislány kettős 1ű- jű, modern gépén narancssár­ga vásznat tűz össze. — Megy, mint a karikacsa­pás. Egy éve csinálom. Na­gyon tetszik. Szeretek itt dol­gozni, mert tanulni is hagy­nak. Az idén érettségizem le­velező tagozaton a gimnázium­ban. A bőrt házon belül szabják, sőt a szerszámokat is az ott dolgozók újították, s az ördön- gős ügyességű tmk-sok készí­tették. A bőrmegmunkálók kö­zött sok a szíjgyártó.' Például Trunk János. De, ahogy a nők között mindig akad férfi, itt a férfias munka közben nem lep meg, hogy Nagy Istvánná mutatja be az egyik vágószer- szána működését, Csizmádul Ferencné társaságában. — Az ELZET gyár szállí­totta sátrainkhoz a cipzá­rakat. Sokat mérgelődtünk a rossz minőség miatt, végül ügy döntöttünk( hogy a ma­gunk erejéből csináljuk meg ezt is — kísér tovább Szobosz- lay Levente főmérnök. — Per­sze, hiába határoztuk volna el, ha Pili Gyórgyné ügyessége nem segít. Hét éve cipzárké­szítő nálunk; s azóta az idén vette ki először egvben a sza­badságát. Akkora a türelme, a koncentráló képessége, hogy naponta 150 százalékot telje­sít. Ha mást vagyunk kényte­lenek a helyére ültetni, alig éri el a negyven százalékot. Az ősz hajú asszonyjszázmé- teres spiráltekercset gurít szét, s a mércézett asztalán mar nyisszantja is a cipzár alap­anyagát. — Nehéz volt kézzel vágni,' ezért a tmk-sok az Alkotó if­júság pályázatra elkészítették ezt a végszemlevágó célgépet; azóta könnyebb az ujjaimnak. Csak azt szeretném, ha a fia­taloknak lenng_ kitartásuk, és valamelyikük megtanulna. Mert én még csinálom, de ha valami baj történik velem?.. Kék köpenyes férfi1 mókáz­va »libben« egy hatalmas tál­cával. Ö a szalagkiszoigáló. Feladata, hogy a kiszabott sa- torlapokat, kellékedet -a gé­pén dolgozóknak ‘ kézreadja. No, meg a frissítőt. Leglátványosabb művelet a terítés: A kileng méter hosz- szú asztal két oldalán sárga, zöld-, drapp lapokkal suhan egy-egy tarka köpenyes asz- szony. Ötven, száz réteget is egymásra illesztenek, amelyet könnyed mozdulattal- szabnak. Csak akkor keményedig meg az arcuk, mikor a tehervona­tok áruletakaró ponyváját vagy a tehergépkocsik taka­róit vágjak. Az athéni taxisofőr a szál­loda előtt a járda szélére ha- jigálta a holmimat, az egyik táskám kis is borult, gallyaim, virágaim az aszfaltra kerültek. Botanikus? — meredt ram. Francot, morogtam, és szede­getni kezdtem a zöldet. Most állják neki magyarázni, hogy Pireuszban, egy kis erdőben, nem tudtam ellenállni a pál­máknak, tobozoknak, miegy­másnak? Mondjam el a mo­gorva pilótának, hogy aján­déknak szánt zöldet borított az egyébként ragyogóan tiszta athéni aszfaltra? Intettem, el­mehet, majd én összeszedem. A taxis mellémkuporodott, s szemmel láthatóan szégyen­kezett. Botanikus? — kérdez­te megint. Az, bólintottam be- lenyugvón. Ö ujjaival össze­söpörgette az utolsó tűlevelet is, és megragadta a táskámat. Szót váltottam a szálloda- portással, .megfordultam, s akkor a taxis egy ágat nyo- ■ mott a kezembe. Pisszegve a; szája ele tartotta az ujját, fe­jével az előcsarnok sarka felé intett. Ott tépte, a díszcserjé­ről. Nagy tudomány a botanika, mondta, és elsomfordáit. Bármerre indultam, a dzsá­mi bejáratánál kötöttem ki, s egy késárus minden alkalom­mái töretlen hittel akarta rám sózni a húsvágó bárdokat, a görbe kard forrríájú csontozó- kat és más szörnyűséges szer­számokat. Egy mezítlábas fér­fi csodálatos neccstólákat tar­tott a karján, áruja és ron- gvos öltözéke között képtelen ellentmondás volt. Nem is ta­gadta, lopott a holmi, még­hozzá »orizsinál ameriki, veri, veri prima«, ami egyébként szemmel láthatóan igaz is volt. Mosolyogtam a hadoná­szó késesre, meg a stólásra, s üres zsebemre mutogattam. Kerekes Imre lliiiii.i Messziről látom, hogy a La- Éppen harangoznak. Ha kinger már ott ül a pádon, az - nem tévedek dél van. A bu- orrát piszkálja. Szemben a' szóktól alig hallani a haran- paddal egy kutya fekszik, öt got.., figyeli. Ügy látom, ez a mai a motorzúgás maholnap nap legnagyobb esemény^. mindent befal. Nem szenvedé- Egyébként úgy döntöttem, lyem a bírálat, de ez a kis hogy az itt maradt kis társa- Park lassan annyit ér itt, az , öreg hazak között, mint feny- saggal kirándulást szervezek orgona a napsütésben. Szóval a Hüvösvölgybe. Tervem az, olyan ez itt, mint egy szuper­Behajtanak a forgalomba. hogy aggaszt legújabb fejlő- n°8v utba ma‘id azt a mé'íw^tudunk^innen'^zabadul­Keresztben cammog egv (lesi szakaszom. Most is itt nagy fényes, köralaku hotelt. =t> Sgy vakáció története cammog egv désí szakaszom. Most is itt nagy ««v —--------— --------- ni. Mi, fiatalok itt születtünk. v ulamcs, et> mar nem is latrn írok a pádon — világos nap- Mkr csak azért is, mert nem az itt öregszenek Le­°ket- pal> a szabadban. árt néha egy pillantás a mo- hét, hogy az Edina lesz a fe­Ilyen az élet. ^ dern világra. Itt, ahol a mi lesegem? Lassan egyedül maradok, ................ hazunk is áll. ezen az átlag- Á Lakinger vár a padnál. mindenki elmegy. Ügy erzerp . Elgondolkozom a jövőn: itt £a;ván senkinek nem jut eszé- Türelmetlen. Most már föl is magam, mint zsebtolvaj a nu- az ideje, hogy valami tisztes- ^ i5 ’ csjnos kis kalapdo- áll; úgy sétál ott, mint pro- disták között. Hivatalosan itt séges pályát válasszak ma- bozokat építeni. Tizennyolc fesszor a tanműhelyben. Inte- a nyár, ideje, hogy néhány fo- gamnak. Legyek körültekintő! ern€;€£' az eoész. Itt nálunk nek neki: menjen a fenébe, galmat tisztázzak, ki hiszi el Mondjam azt, hogy író akarok ma js minden 0ivan mint száz Nem akarom látni az írását, nekem, hogy egy nyarat él le- lenni? Számtalan példa bízó- év j ezeidd bár lehet, hogy Egyre rondábban ír ami csak hét tölteni ezen a pádon. Egy nyitja, milyen jól élnék: stex csak 99 Lehet velem alkudról arra jó, hogy már a helyesírá nyáron át nézhetem, amit van, mái az előlegtől vasta- Az aszfaltot egv hete fölszed- sí hibákat se lent most is látok: a Radics néni gok. Megírom az év legunal- fpk uavan a nark tú'só olda ár az előlegtől vasta- Az egy hete fölszed- sí hibákat se lehet észreven­egtrom az ev legunal- uavan a Dark túlsó olda- ni. Minek erről vitázni? menekülök a ütői. kilombos od­lekeznek a nyugdíjasok. (Dél- nyit er az egesz. mint a“hoI körul- ah°8-v ,va"; fö1 k<?'- tak. hogy most már oiyan a előtt sakk., este ulti; nem mokimport Szaúd-Aráblában. „óZt/1 formájuk. mintha öreg haran beleengedni egy feneketlen tó­□ Somogyi Néplap olyan rossz a helyzet, s nekik Szóval, nehéz nekem ez a b3i A park perKZe marad! \ gok ülnének egy lócán. Ilyen ezért még fizetnek is. Elme- szépirodalom. Testhezállóbb hivatalom semmiféle újéri itt egy délelőtt — suli nél- gyek veteránnak! Megjelenik lenne számomra, ha nekem nem áldozom föi az.'idő o'ltá- kül. Szomorú ez, meg nem is. a Liptak ur bot javai vigyazzt jutna a megtiszteltetes és én rin Erre már volt példa. Min_ A Bánickiék ma átlépik a ha- vezenyel a lathatatlan szazad- fedeznem föl a nyomásmérőt denki konzervatív, bizonyos tárt. ha van eszük. Az Edi- nak. A többiek röhögnek, az- az agyban. kérdésekben. Szóval nagyon náról semmi hír, pedig úgy *®n ujra nailgatjaK a mese . Nehogy komolyan vegye- hírem azokat a nagv üvegdo- döntöttem: ha ó lesz a fele­li armaamagaval es^ Két tova nekl. Márniinthogv én se vet- bozt épületeket — ahogy csil- ségem, megajándékozom egy visszavert egv eges. r /. tem magam komolyan, amikor lógnak, a tornyok tetején for- fiúgyermekkel. S mi lesz, ha hadsereget, az e tenseg is gra- ^ mondtam, hogy leálltam Só eszpresszókkal, vendéglők- mégis lány lesz? Mondhatnak tulalt, jókívánságán ku te, a az jkiinával. Ma még nem je- kel. a háztetőn helikopterki- bármit, sehogy se lehet kisza hadműveletet meg kellett is­mételnie, hogy filmen is meg­örökíthessék. Aki nem hiszi. lentkezett. Amennyiben ha- kötő. alatta zöldövezet szoo- mi tani ezt a világot. nyagol, és én se találom ott- fokkal... hon, délután kilátogatok az / lát iái­katonaiskolákban.. szöveg. ,, Egy hét se telt el, és már Várionutána mais tanítják a , délutan kilátogatok az f\mint I látják, elmehetnék levél vart otthon a Bánickiék­katnnaiKkntákhan l«y a Allatkertbe, s elbeszélgetek a városrendésznek. Nem is ár- tói. Ahogy olvasom, gondolat­majmokkal. Tisztes társaság, tana mar egy ilyen pihent el- gazdagság tükröződik az ar- Mindig a helyükön találhatók, me. Onnan a tizennyolcadik comon. Rámragadt a levélből. Mindannyian megöregszünk. Ha mégis úgy alakulna, hogy eme leiről micsoda perspektíva »cáb-kartörése nincs senki- Reggel locsolták az utcát, a módom lesz rá, ma lesz a 1 köP°fes:ítivál Az-idő jó A helyszínen u-kban most száll a pára és napja hogv megmondom az Sinht n ‘ i™' ttt\ * folkuta“uk a tengert; olyan a nor amit az öreelánvok az ,apj ’ gy ^ az szántóban, ebben a kis park- nagy, hogy minden, parton a p , amit a . ore„ an. o az Edinának: nem illik az arcá- ban. ahol elünk, az egészből épült lakás ablakából látszin. hoz az az ártatlan mosoly. 'frankón semmi. Ezek a régi Mindenkit üdvözlünk«. Mar jónéhány est/ nincs han- Hagyja azt a madonnáknak, rnrnTt^zmletre m,el tó'' tévédé- * leny€g€t ,dejttem­gulalom az ivashoz, ertheto, jobb szeretem. sok a XX. szazadban. (Folytatjuk.) '< Nagy a becsületük a minta- j varróknak: V einer József né­pnek és Susoczky Junvsnak. |Külön teremben dolgoznak, ! mindent a kezük alá raknak. 1 Az, ő munkájuk megy a kiállí- ;tásokra, a küllőid! vevők elé. ;Minden prototípust ők készí- I tenek. Ha széttárnám a karomat, keresztben átérném a hat tmk-s birodalmat. Az, hogy a séta során minduntalan az ő gépeikkel, ötleteikkel találkoz­tam, igazolja vezetőjük. Abo- nyi Tóth Kálmán mondását: »Kicsiből is sok jót ki lehet hozni.« j Gombos Jolán 240 méteres torony a Kab-negyen A Bakonyban, a Kab-he- aven megkezdődött: az 1962- ben épült tv-adóállomás re­konstrukciója. A 220 méteres tornyot megerősítették, hogy még szilárdabban ellenálljon a Bakony szélrohamainak. A lorony tetején, a tengerszint feletti több mint nyolcszáz méteres magasságban látvá­nyos munkák folynak ezekben a napokban:. további húsz mé­ter magas vasszerkezet fel­erősítésével kétszáznegyven méterre növelik- a torony ma­gasságát. ezzel lehetővé teszik újabb antennák felszerelését. Itt kap helyet a második program antennája is. A toronyszerelési munkák­kal egyidöben új 20 kilowattos adó is épül, mely a tizenket­tes csatornán az első program adásat teszi jobb minőségűvé, üzembiztosabbá. A tv adását javító rekonst­rukcióval együtt a rádióadást is korszerűsítik. Megkezdtéik három, egyenként 10 kilowat- tos URH-adó telepítését, amely a Kab-hegy 50—60 ki­lométeres körzetében egyaránt javítja a Kossuth és a Petőfi adó, valamint a hármas mű­sor adását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom