Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-05 / 234. szám

Múzeumi hónap Az emberélet ősze Napsugaras, ökpmyálatl dajkáló öszidő. Az öregséget, i az emberi élet őszét köti ma- J gához a képzeletünkben. Nem j olyan gondolatokkal, ahogy a : méla, de szópárbajra mindig kész Jáques beszél erről a kor­szakról Shakespeare »Ahogy tetszik«-j ében. »A végsó jele­net, j Mely e fura s gazdag mesét lezárja, / Megint gyer­mekség, teljes feledés, Se fog, se szem, se íny — lönkre- menés}<< Nem ilyen, kesztyűdobásnak is beillő gondolatokat nemz az emberi életnek ez a része ben­nem. .De kétségtelen, hogy — jaques-i hetykeségtől fosztott — , nosztalgikusát. Talán, mert néha, egy-egy esetben úgy tűnt: »másodrendű« állampol­gároknak tekintik az öregeket a fiatalabbak. Olyanoknak, akiket meghallgatni az udva­riasság nevében kell, de meg­fogadni, s beteljesíteni azt. amiről beszéltek, már nem kö­telesség. S hozhatnék durvább példát is, amikor még »me­net közben« leintik őket. »Másodrendű« állampolgá­rok? Sokat ismerek, aki szel­lemiségét tekintve fiatalabb az életkorban nála kétszer ké­sőbb születettnél. Mert igaz, hogy testi jelei letagadhatatla- nok ennek az életkornak, de az is, hogy ez nem jár feltét­lenül a szellemi romlással. »Láttál-e már — azt mondja nekem egyikük — kígyót ved- lés közben? A kígyó siratja elhagyott bőrét...« Értettem,! hogyne értettem volnaÍgy van az ember is, ezt sugallta j a példázat. Ha az eltelt évek- j re — emlékeire — gondol; szomorú amiatt, hogy ezek már nem térnek vissza. Mint­ha csak egyetlen kenyerünk lenne, amelyből nap nap után egy karéjt lennénk kénytele­nek szelni. Rémisztő dolog ez. mit tagadjuk? A költő Illyés Gyula ezt írta: »Fordítom főm barátaim elől. / Arcuk meg­annyi kéretlen tükör. Moso­lyukból is iszonyodba látom, hogy ront felém törve-zúzva halálom.’« S egész könyvet irt az öregségről, a »Kháron la­dikján« címűt. Idős falusi emberek sorjáz­nak előttem. Nem ismertem föl arcukon a mulasztásérzet jel_.. Udvarra szétterített dió­termés száradását vigyázta az egyik. Nem értette a kérdései­met. Nem akarta érteni. Vagy inkább: olyasmit tudott, amit én még nem. Így lehet. Duba Gyula szép könyvében, a »Va­júdó parasztvilág«-ban olvas­tam, hogy a falujukban az volt a szokás: az öregedők megválasztották sírhelyüket a domboldalon, önsajnálat nél­kül, természetességgel. Ami innen, az emberélet feléről torokszorító, az onnan, a dele­ién tűi természetes, magától értetődő. Örök csak az embe­riség, az egyes ember nem. Végső béke a termeszettel, melynek részei vagyunk, s megbékélés a körülményekkel. Ennyi lepne? Nem hiszem. »Féltek-e a haláltól? — tet­tem föl a kérdést egy nyolc- kilenc évvel ezelőtti riportban. »Éltem, s nincs félnivalóm a haláltól« — mondta a legidő­sebb riportalanyom. »Másodrendű« állampolgár öregségére csak abból válik, aki az volt addig is, csak ezt nem ismerte föl. Aki korábban is árnyékban élt, nem irányí­totta1 a sodrást. Vagy nem úszott a sodrással! Aki csak magának élt, másoknak nem. Mitől volt olyan elégedett, az az egykori idős bányász? ö például aítól, hogy könyvei voltak, s ezeket az olvasmá­nyokat hasznosította is. A szellemük szerint élt, dolgo­zott. Az egesz falu, az egész világ elfért benne, gondolat­világában. S javítani akart, egyre javítani... Sok ilyen ember él. Aki ezekben a szép, őnzi napokban * utazik falura, az — talán meg­lepetésére — alig talál embe­reket. A „ legtöbb helyen az idősebbeket sem. Kint segíte­nek a fiatalabbaknak a mezőn. S kik a legaktívabbak egy-egy köz dolgát megtárgyalni falu­gyűlésen? Bizony, legtöbbször ők. Ünnepséget el nem mu­lasztanának, de bajban is az elsők között vannak, alck se­gítésre készek. Tudja ezt, aki átélt falusi tűzvészt, árt, egye­bet. Aki egét-z életet él, nyuyodtabb. Nem vigaszként, mégis reményt csiholási szán­dékkal újra egy i’.lyési felis­merés: »Higgyétek, hogy a ha­lál: legyőzhető, ha én, lám, elestem is. Ha mind elesünk is: kitartón, magányos hát­védként, a végsőkig, ahogy megfogadtuk." Leskó László Káidi János Egyszerű helyzetjelentés Ahogy ballagsz, zúg a fasor. Lehet, hogy a szived dalol. Húsz éve. hogy erre jártál. De hol van már az a sár-táj? Mélybe merült, nem találod. Mutat a föld más világot. A dombszélről harsog, rádszól parázslóan az új házsor. A4. Volfszon TAPASZTALATCSERE A csengetésre Szvftlana Andrejevna nyitott ajtót. Meglátva az érkezőt csodálko- zón csapta össze a kezét, i — Hozta isfen! Vovka, fo­gadd a vendéget! Vovka kifutott a szobából, és Tatjana Alekszejevnával, az osztályfőnökével találta ma­got szemben. — Egy, amolyan hivatalos ügyet kell megbeszélnünk. A piacon aztán, mint felnőtt a felnőttel, egyenlő partner­ként megbeszéljük, hogy mi­ből és mennyit vásároljunk. Tudja, ez erősíti benne a pénz tiszteletét meg a takarékossá­got ... — Én pedig bevittem az j üzembe, ahol dolgozom, hogy lássa a munkámat. Ez szin­tén ... ahogy mondani szók- í ták: serkentőleg hat. A villanyok aranylánca elnyúlik az égvilágba. Ami volt itt: por és emlék. A jövő meg: végtelenség. Csak a kisüt — lent az aljban — szalad tovább változatlan. Az ifjúság azon ment el — elszállott a kék egekkel. Uj állandó kiállítás A múzeumi hónap országos megnyitóján lekerült a ka­posvári Rippl-Rónai Múzeum kapujáról a lakat, mely hosz- szú ideig elzárta a nézők elől a megye legfontosabb múzeu­mi kiállítótermét. Kepek a somogyi föld és a somogyi ember történetéből címmel új állandó kiállítás nyílt a ka­put táró múzeum átalakított helyiségeiben. A múzeumi szobákból egybefüggő kiállító- termet építettek, új elképze­lések színhelyét alakították ki. Az -állandó kiállítás forgató- könyvét dr. Rakay Kornél, a Somogy megyei múzeumok igazgatója. Egyád Árpád nép­rajzos, Füzes Miklós archeo- botanikus, dr. Knézy Judit néprajzos, dr. Matolcsy János archeozoológus készítették egybehangzó rendezői elvek alapján. Tárlatvezető katalógus ugyan még nem készült, de hamarosan a látogatók ren­delkezésére áll. A volt folyo­sórészben kapott helyet a tör­ténelmi porokat bemutató régészeti, archcobotanikai és archeozoológiaí anyag. Az ős­kortól a középkorig terjedő évezredeket foglalja össze rö­viden ez a részlet. Az egye­temes kultúrával állítja pár­huzamba a rendezés Somogy világát, mely az őskor utolsó szakaszában kezdett kibonta­kozni. Somogy őskori lelőhe­lyeit mutatja itt a térkép, pár­huzamban a franciaországi Niaux-ból való barlangrajzzal. Kaparok, agancseszközök, he­gyek. pengék idézik a kor va­lóságát. Somogy földtana magyaráz­za a teljesebb megértést. A pliocén elején vidékünket a Pannon-tenger borította, mely feltöltötte Somogy területét. Á pliocén legvégén tűzhányó működött a mai Fonyód és Boglár területén. A rézkorban, időszámítá­sunk előtt 2500-tól 2000-ig a táj eljegesedett, fenyő, nyír élt e vidéken, mammutok, orr­szarvúak, bölények, barlangi medvék kora volt ez. Somogy lelőhelyein is megtalálták ezek maradványait. A bronzkorban lepték el ezt a tájat a be­vándorlók, életükről vallanak: ékszerek, edények, egy késő bronzkori harcos lábvédője. A vaskorban területünkön az úgynevezett őspannonok él- l tek: illírek, szkíták, kelták, Parasztszobát idéző résziek 1 ekkor alakultak ki ősi keres­kedelmi útjaink. A római kort az antik kultúra, civilizáció földből előkerült emlékei idé­zik. Bronz kocsidíszek, mér­leg, Venus-szobor, csatok, ék­szerek. > Nem kell várni a teljes anyag bemutatásának a végé­ig, hogy érzékeljük: a régeb­bi állandó kiállításon ugyan több tárgyat láttunk, de itt most valamennyi beszédes magyarázatul szolgál a régi idők megértéséhez. A Dunán­túlt a rómaiak »makktermő Pannóniának« nevezték, ahon­nan messze földre szállították I a makikoltatott sertést. I A honfoglalás korán át a I középkorig vezet bennünket a kiállítás első fejezete. A XIX. századba is elérke­zik a látogató. A fejezet cí­me: pásztorélet, pásztormüvé- szet. Ismerős arcok néznek ránk a fényképekről: id. Kapoli An­tal. Mecseki János, Tóth M, j hály, Varga Imre — a somo­gyi pásztorművészet reprezen­tánsai. A fafaragás széles ská- | iáját idézik az egyszerű hasz- I nálati eszközök, ajándéktár-' I gyak és hangszerek. Talán a legmegejtőbb a I családi élet, gyerekélet 'címűi 1 ■ I fejezet. Egy falusi ház néhány megmentett faragottfa-szerke- zete — ügyesen beépítve egy jelképes lakásba — hívja a nézőt, mint valaha a gazda az ismerős szomszédot. József At­tila egyik versét idézik a földművesszerszámok gyerek­játék-utánzatai. Római kori gyerekjátékok vezetnek vissza a múltba, csutajátékok egé­szen napjainkig kísérnek. A oemutató utolsó fejezete kü­lönösen megkapó. Temetkezés, hitvilág, gyász, siratás — ez a címe. A somogyi sírokból elő­került szép tárgyi leletek mel­lett a hitvilág is szinte meg­szólal. Az új állandó tárlatot a Somogyvárról előkerült ré­gészeti anyag zárja. A kiállítás nagyvonalú el­képzelését jól valósította meg a Központi Múzeumok Igaz­gatóságának kiállításrendező csoportja Bankúti Albin veze­tésével. A néző első látásra nem is tudja magába fogadni a lá­tottakat, melyeket Lantos Miklós, Roboz László és Sza- bóky Zsolt fotói tesznek tel­jessé. A kiállítás művészeti tervét dr. Boreczky László ké­szítette. Horányi Barna — Vesse le a kabátját, Tat­jana Alekszejevna, és kerül­jön beljebb ... Vovocska, ké­szíts teát a vendégnek! Amikor megitták a teát és Vovát kitessékelték a szobá­ból, a tanítónő a szülőkhöz fordult: — Kezdjük! És azt aján­lom, vágjunk rögtön a dolgok közepébe... Vova az iskola egyik legjobb tanulója. Az önök nevelési módszerét fel­tétlenül meg kell ismertetni valamennyi szülővel. Elhatá­roztam, hogy a legközelebbi szülői értekezleten önök rész­letesen ismertetni fogják a á nevelési módszerüket. A szülök összenéztek: — De hiszen nekünk nincs semmiféle különleges nevelési módszerünk — szabadkozott szinte meggyőzően az apa. — Vova magától nem vál­hatott olyan nagyszerű gyer­mekké — erösitgette a ma­gáét az osztályfőnök. — Mint önök is tudják, nekem is van egy Vovával egyidős fiam., <f.ki már dohányozni is merészel... Nem tudjuk leszoktatni! A nadrágs~zij sem segít! — Hogy ragadtathatják el magukat annyira, hogy szíjjal verjék a gyereket?! — ször- nyedt el Szvetlána Andrejev­na, Vovka édesanyja. — A szülök saját, követke­zetes és okos cselekedeteikkel, példaadással nevelik a gyere­küket — mondta Vovka édes­apja. — Én fogom a fiacskám ke­zét, és együtt megyek vele a piacra bevásárolni — mondta szerényen a ház asszonya. — — Ez mind természetes és hasznos — mérte végig a szü­lőket Tatjana Alekszejevna szigorú tekintettel —, de a fiatalember, akiről már esett szó, aki bagózni merészel úton-útfélen, szintén tapasz­talhatja, hogy a szülei köz- tiszteletben álló személyek, akik szintén becsületesen meg­dolgoznak a keresetükért. ő pedig... De hagyjuk ezt!... Az önck gyermeke milyen könyveket szokott olvasni? — Hogy milyen könyveket? — kérdezett vissza az édes­apa. — Az igazság az, hogy Vova elég sokféle könyvet ol­vas. De ha az igazat akarom mondani, akkor Tatjani Alek­szejevna. el kell árulnom: a mi Vovánk nagyon szereti böngészgetni a lexikonokat, szótárakat; szinte falja az útirajzokat, kalendáriumo­kat. — Értem — suttogta hal­kan a vendég. — Ennek elle­nére én mégis ragaszkodom a szülői értekezlet megtartásá­hoz. Kérem, készüljenek föl rá . .. Hazatérve az osztályfőnöknő magához hívta a fiacskáját, és komoran közölte vele: — Mától kezdve minden gyökeresen' megváltozott. Hol­naptól jársz velem a piacra bevásárolni . .. Most pedig le­helj rám! Te ismét cigaret­tázni mertél! Te életem meg- szomorítója. Mindig kínzol az ostobaságoddal! Sokkal oko­sabb lenne, ha leülnél, és ol­vasnád a lexikont meg a ka­lendáriumot __ S igér Imre fordítása Az Erich W einert együttes Kaposváron Dalok9 táncok a katonaéletről9 a barátságról Hatalmas tapsvihar zúgott 1 pénteken este a kaposvári) Csiky Gergely Színházban: az NDK Nemzeti Néphadseregé­nek művészegyüttesét köszön­tötte, s a magas színvonalú műsort köszönte meg a közön­ség. Fiatalos iideségű, derűs, a mai világról, a katonaéletről, a barátságról valló, sokoldalú művészeket ismertünk meg az Erich Weinert együttes tagjai­ban. Pátosz és könnyedség, magas színvonalú ének- és tánctudás jellemezte műsoru­kat. Több műsorszámban is harmonikusan kapcsolódott össze a zene, a tánc és a kó­rus. Szinte az akrobaták szín­vonalán mutatták be a tán­cosok a katonai kiképzést fel­idéző stilizált számot, 'néhány perc múlva pedig arról tettek tanúságot, hogy a balett ha­gyományos körében, majd a show esztrád jellegű sodrásá­ban is éppoly biztosak. Lát­ványosan, kitűnően sikerült a Tánctilalom című jelenet, j amelyben pellengérre került a feudális gőg, es elnyerte ju­talmát, a fiatal mesterek ügyessége, fűrfangja nyomán a táncaz.eretet. Sok folklorisz- *:kus elemet dolgoztak fel. Szinte valamennyi kompozí­ciót az teszi különösen meg­nyerővé, hogy mai igénnyel közelednek a népművészethez. Legemlékezetesebb a zárójele­net, melyben a táncosok és a kórus töltik ki a színpadot, és a gulyáságyű körül a szocia­lista nemzetek katona’óarátsá- gával együtt keltik életre a népek táncait, dalait. A kórus hasonlóan nagy si­kert aratott. Klasszikus mű­vek. modern dalok, népdalfel­dolgozások es természetesen indulók szerepelnek a gazdag repertoaroan. A pergő műsor­ban helyet kapóit a humor is, természetesen a katonaélet derűs karikatúrája formájá­ban. Különösen az tette rokon­szenvessé az együttest, hogy a barátság nagyszerű példája­ként a magyarországi turnéra hazánk dalaival, tárcáival ké­szültek — ugyancsak magas színvonalon. Az NDK néphadseregének művészegyüttese méltán viseli a költő és forradalmár Erich Weinert nevét. Az idén hu­szonöt éves er. a művészközös.- ség. Legkorábban a kórus e.s a zenekar alkotta az együt­test. később kapcsolódott be a tánccsoport, majd ^ szólisták­kal és a Harapófogó elnevezé­sű politikai kabaréval lett tel­jessé. Száznyolcvan katonaművész turnézik két hétig hazánkban. Ütjük utolsó állomása a Ma­dách Színház-beü díszelőadás lesz, október 13-án. T. T. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom