Somogyi Néplap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-22 / 248. szám
„Vízi város” lehetne ROSSZ ! Ez a rövid summá- zata Somogy megye sportlétesítményekkel, játszóterekkel való ellátottságának, s ide kell értenünk a városokban a zöld területéit arányát is. Kraliczki Zoltánná, a KISZ megyei bizottságának titkára igen érdekes előadást tartott ebből a témából a napokban a környezetvédelemmel, a város- és községfejlesztéssel foglalkozó szakemberek előtt. Minden szempontot figyelembe véve jutott a végeredményre: az ellátottság rossz. » Pedig jó példa van bőven. Zalaegerszegen — közvetlenül a várost környező erdőben — egy napközit rendeztek be a legkisebbeknek. Szabad levegőn, fák között vannak a napsütéses időben. A mezőgazda- sági kiállításon valóságos tárházat kínáltak a látogatóknak: tessék választani, ilyen játékokat ajánlunk a játszóterekre, túl a hagyományos és nem mindig veszélytelen má- szógúlákion, »»szédítőkén«, billenős mérleghintán. És ha belföldön nem is találnánk megfelelő példát (bár ez nincs így!), akkor figyelni kell azokra az országokra, ahol előbbre tartanak a játszóterek berendezésében. Vagyis van miből választani, csak tudni kell jól dönteni és alaposan kell tájékozódni. Csakhogy: v^n-e mit berendezni? Néhány adat előbb a megye szabadtéri sportlétesítményeitől. Somogybán valamennyi atlétikai szám rendezésére alkalmas pálya kettő van. öt pályán bizonyos számokban lehet versenyt szervezni. Csaknem 250 település van Somogybán: futballozni 57, kézüabdázni 13 helyen lehet. kosárlabdázni mindössze 6 pályán. Annak ellenére elszomorítóak ezek az adatok, hogy az utóbbi években már van valami mozgás, s eredmények is mutatkoznak. Különböző helyeken összesen két és fél millió forint értékű társadalmi munkával segítették a sportélet fejlesztését, s a KISZ is hathatósan támogatja ezeket a kezdeményezéseket. Nem kevésbé rosszul állunk a játszóterekkel. Egyre kevesebb van, eltűnnek a szabad terek, a grundok. Az új városrészekben a zsúfoltság okoz gondot. Itt egy pillanatra meg kell állni. Eredetileg nem ilyen tömören beépítettre tervezték | ezeket a városrészeket Csakhogy az építés ideje alatt a szabad területeket fokozatosan elfoglalták a kazánházak, a transzformátorállomások, a víanyomás-sziabályozó medencék, s más, hasonló létesítmények. A játszóterek említésével azonban csak a legkisebbek ; gondjairól szóltunk. Teljesen ' figyelmen kívül hagyják a lakótelepek tervezésénél a 6— 18 év közöttieket. Nincs hol I focizni, rohangálni, lármázni. Mindenütt falba ütköznek, j könnyen törő ablaküvegekbe, j Pedig azokról a korosztályok- í ról van szó, amelyeknek talán , a legnagyobb szükségük van 1 a testmozgásra. I Hol a megoldás? Egy munkabizottságra lenne í szükség, amelyik megvizsgál- [ ná, milyen sportlétesítményeket lehetne felépíteni a park- ; erdőkben, s városokban. (Erre | bizonyos összeg rendelkezés- re áll, ám sehol sem igény- ‘ lik!) Részt vehetne ebben a f munkában a KISZ, a megyei i és a városi /tanács építési : szakigazgatási szerve, a KÖJÁL. a Hazafias Népfront,, és j mindenekelőtt a megyei sport- j tanács, amely mindezt koor- : dinálhatná. Nem kisebb szerep hárulna^ a HNF mellett működő környezetvédelmi albizottságra: milyen szinten, milyen kezdeményezésekkel lehet találkozni, milyen módon lehetne ellátni a megyét sportlétesítményekkel és játszóterekkel — ennek vizsgálata lenne a feladata. S hogy néhány lehetőséget is megemlítsünk: Toponár szinte kínálja magát a zalaegerszegi példa somogyi meg- ■ valósításához. Ha elkészül a desedai víztározó, itt valósá- | gos »»vízi várost« lehetne létrehozni, a legegészségesebb testmozgást, a vízi sport adta lehetőségeket nyújtani a gyerekeknek. • Meg lehetne vizsgálni, akár tanulmányi szinten: alkalmasak-e az elhagyott kastélyok nagytermei tomater- j meknek? Mennyi ráfordítást igényelnek, hogyan és hol | oldható meg? Elsősorban nagyon sok tár- | sad almi segítséggel. Hisszük, ; hogy lenne jelentkező. Mészáros Attila Svédfal társadalmi munkában A Kaposvári Húskombinát Fodor József szocialista tmk-brigádja társadalmi munkával segíti a helybeli 4. sz. területi bölcsődét. A harmadik negyedévben 624 társadalmi munkaórát végeztek. Többek között rendbe tették a fűtőtesteket, a vízvezetéket, átszcrelték a mosókonyhát, és felállítottak egy svédfalal, melyen a kicsinyek játékait lehet elhelyezni. Szellem és szerelem Sütő Irén előadóestje a megyei köny vtárban Sütő Irénnek, a Thália Színház művészének szenvedélye az utazás. Hétfőn este a megyei könyvtárban rendezett műsorának első része is utal erre: Utazni jó. Sütő Irén az a művész, aki rögtön közvetlen kapcsolatot tud teremteai közönségével. Csodálatosan játszik kellemes alt hangján, j akár verset, akár prózát mond.! Utazni jó. Utaztunk Triesztbe, Olaszországba, Szabó Lőrinc. Garai Gábor segítségével. És ; elhangzott az est egyik legkiemelkedőbb produkciója, Ju-1 hász Ferenc: Templom Bulgáriában. Sütő Irén nemcsak előad. Játszik. Él a pódiumon. És oda vonja a hallgatóságot is: Nézzétek, ilyenek vagyunk. »Nevetünk Illyés Gyula kedves, verses meséjén. Az állatok nyelvén tudó juhászon, és elgondolkodunk Móra Ferenc nagyon is nekünk, felnőtteknek szóló gyermekmeséin. Négy részből állt az est: Utazni jó, Az állatok dicsérete, Emberek, életek, Esz és szerelem. Hallgattuk a tragikus vagy vidám hangvételű műveket. Ültünk, figyeltünk, gondolkodtunk. Igen, valahogy így búcsúzhatott Kosztolányi az élettől -a Hajnali részegségben, ilyen fájdalmasan kiszakadó hangokkal írhatta József Attila a Kései siratót. A több mint . kétórás műsorba jól illeszkedett be rajnai Margit néhány énekszáma. Különösen. Polly dala tetszett a Koldusoperából. Rudas Gábor zongorámű- vész nemcsak kísért, a néhány önállóan előadott Mozart- ás Bartók-mű magas művészi színvonalról tanúskodott. S. Cs. Á Galéria kincsei a Várban Még nincs minden a helyén — olvashattuk a Budavári Palota új szárnyának megnyitójáról írt tudósításokban. Sok mindent költöztetnek a palotába a Nemzeti Galéria kincseiből a meglévők mellé, amíg a szobrok, festmények és egyéb műkincsek eddig három emeletet betöltő tára végleges lesz. A kiállítást azonban a nagy érdeklődésre való tekintettel megnyitották, és a látogatónak nincs hiányérzete. A Dunára néző három bronzkapu mögött a nemzeti értékek nagy-nagy fölvonulása fogadja. A kiállítások anyaga gyönyörű környezetben, művészi elrendezésben (nagy térben) fogadja a látogatót. Megvalósult az, ami minden művészettörténész álma: a kiállított szobrok, .festmények nem »»nyomják agyon« egymást. Mindednek van elegendő helye, a képek a falon egymástól távol vannak, egyik a másik hatását nem befolyásolja. Ennek különösen nagy szerepe Van a XX. századi festészetet bemutató termekben, ahol a század sokfele irányzatát, hatását követő és hasznosító magyar piktúra különböző ihletésű alkotásai kerültek egymás mellé. Mégis jól megférnek ott, jól illusztrálják a festészet fejlődését napjainkig. Különböző iskolák, művésztelepek, -izmusok adnak egymásnak találkozót Domanouszkytól Kassákon, Kondor Bélán keresztül Bálint Endréig, Sarkantyú Simonig. Örömmel láttuk a somogyiak közül Szekeres Emil Bartók Béla emlékezet című képét. Szívesen találkoztunk a somogyi származású — Lóránt János és Németh József — munkáival. A Galéria egyik legnagyobb érdekessége most a 125 éves szolnoki művésztelepet bemutató tárlat. A kezdettől a kibontakozásig kísérhetjük figyelemmel az alkotásokon keresztül a művésztelep életét. Ha nem olvasnánk el a vitrinekben elhelyezett tájékoztatókat, korabeli és [későbbi újságcikkeket a telep életéről, akkor is betekintést nyernénk, hogyan jutott el a művészi ábrázolás August von Petten- kofentől Fényes Adolfig, majd a modernekig. Romantikus ábrázolásmód jellemezte a múlt századi és a századfordulói szolnoki festészetet. A cigányok, a puszta, a vásár romantikája, egy valóságtól távoli népi zsanér alakult ki az osztrák és német festők ecsetje nyomán. Azután ahogy az időben előre haladunk, ügy tűnnek el a vásznakról a népszínműjelmezekbe öltözött pusztaiak, a tarkabarka cigányok. Helyükbe a valóságos alföldi emberek kerülnek. Aggházi Gyula, Bihari Sándor már valóságos tanyaiakat fest. Deák Elemér tiszai hajóvontató asszonyai pedig arcúkor, testükön hordozzák azt a kínt, amelyhez hasonlót Repin vásznain látni. A tárlat csúcsa kétségtelenül Fényes Adolf munkássága. A festő legszebb, leghíresebb képeit láthatjuk itt: A varró lányt, a Kisvárosi délutánt, a Babfejtőket, a Testvéreket. A Galéria kiállításai még nagyon újak, később még több értéket vonultatnak föl a márvány padló jú termekben. Azonban nemzeti kincseinknek már olyan tárháza van itt, amely több órás élményt jelent. ' S. M. Könyvek bizemányban Az egyéb áruk mellett könyvek is fogadják a vásárlót a balatonmáriai áfész vas—műszaki szaküzletében, Balatonmárián. A bolt eladója, Horváth Tiborné munkaver- seny-vállalásként foglalkozik könyvárusítással, mint a marcali áfész könyvesboltjának bizományosá. A forgalom évente eléri a 80—90 000 forintot. Ennek felét a helyi olvasók vásárolják, a másik 50 százalékát az idegenforgalmi szezonban üdülőknek adják el. Sokan ugyanis, amikor elutaznak a kéthetes beutalóval, elfelejtik a csomagjukba tenni a szórakoztató könyvet. Húszezer forint értékű készlete van a bizományosnak. A helybeli, valamint környékbeli falvak állandó vásárlóil rtak a Világirodalom remekeiből 53 sorozat jár, harminc- ketten rendeltek lexikonokat, tizennégyen a magyar remekírók műveiből. A balatonmá- riaiakon és a balatonkereszt- úriakon kívül sávolyiak vásárolnak itt legtöbben, de gyakran térnek be ide kis községekből, Vörsről, Holládról, Tikosról és Balatonúj lakról is könyvet veni. Még a szomszédos -Zala megyéből is többen fölkeresik a bizományost. Az üdülők szórakoztató krimit, szépirodalmi, főleg történelmi regényeket vásárolnak. Az ifjúsági könyveknek, szótáraknak, térképeknek, a fantasztikus irodalomnak, az Európa-zsebkönyveknek nagy volt a sikerük. A művészek, festők, zeneszerzők életregényeit szintén gyakran vásárolják. Irak ma gazdag ország. Van pénz az államkasszában, és egyre többen tesznek szert nagy jövedelmekre. Ugyanakkor az is tény: a fogyasztási alap korántsem elégíti ki a szükségleteket. A lefölözésre két lehetőség van: egyrészt az árakkal való játék, a másik a mindent gyártás kénysaerű- * sége. Hogy valójában milyenek is a tervek, arról a leg- illetékesebb, dr. Dzsawad Hashim tervezésügyd miniszter tájékoztatott. Csak terv szerint — Irak gazdaságii élete ötéves terv szerint folyik. A legfontosabb, hogy anyagi erőink szerint végrehajtsuk a mezőgazdaság felújítását, gondoskodjunk a kielégítő ellátásról, és ezzel egyidőben kialakítsuk a legésszerűbb ipari szerkezeteit. A most záruló tervciklusban megalapoztuk mindezt. A fő bevételi forrásunk az olaj és a datolya. Abban a helyzetben vagyunk, hogy az így nyert pénz nagy részét fejlesztésre fordíthatjuk. Természetes, hogy az ipari és mezőgazdasági fejlesztés mellett a lakásépítés, a kultúra, az egészségügy is nagy UTAZÁS IRAKBAN Tízmillióid dinár sorsa összeggel részesedik a nemzeti jövedelemből. Az ötéves fejlesztési tervben felhasználandó 10 milliárd iraki dinár (30 milliárd USA-dollár) biztos alapot teremt a Baath Párt által megszabott haladáshoz. — Tehát nemcsak az olaj — szólok közbe. — Az olaj eszköz, de gazdaságunkat nem akarjuk csak erre építeni. Vegyipart lehet teremteni, mód van a fejlett mezőgazdaság kialakítására, a termékek feldolgozására, és nem mellékes, hogy a manufaktúrák helyett korszerű technológiát alkalmazunk. Az állami részesedés mellett így teret adunk a magántőkének, állami többségi részesedés mellett. Irak és a KGST A miniszter elmondta: a pár évvel ezelőtt megkezdett folyamat, mely a KGST-vel való iraki együttműködés alapjait teremtette meg. az idén júliustól magasabb szintre lépett. — Az eddigi tapasztalatok, melyeket a magyar ép a szovjet féllel történő együttműködésben szereztünk, arra jogosítanak fel, hogy kijelentsük: a KGST-vel szorosabb összhang feltétlenül használ az Iraki Köztársaságnak — fejtette ki a többi között a tervezésügyi miniszter. Az elmondottak után szinte kínálkozott, hogy keressem: ott vagyunk-e vajon Irakban. Sajnos, a tapasztalatok nem a legjobbak. Igaz, a szellemi export nőtt, most mintegy 300 szakember dolgozik itt. Külkereskedelmünk azonban elmulasztotta a jó alkalmat, a közös vállalkozások nagy lehetőségeit nem használta ki. Iraki szakemberek — közülük sokan tanultak Magyarországon — csodálkozva mondták, hogy például a bábolnai mezőgazdasági rendszereket még csak nem is ajánlottuk, pedig kellenének. Kevés a külkereskedő Erősödött a késlekedésünk tényéről kapott képem akikor, amikor a bagdadi vásárváros iraki pavilonjában és a tervezésügyi minisztérium mintatermében néztem, mi mindent gyártanak ebben az országban. Jóformán mindent, a szenyvízaknafedéltől a gyufáig. És ami szintén tény: nem mindent kiváló minőségben. Szinte kínálja magát az üzlet. Külkereskedőnk mégis alig van errefelé. Pedig Irak nemcsak jól, hanem pontosan és készpénzzel, fizet. Beruházások esetén — amint elmondták — 30 százalékos előleget folyósít. Igaz, követel: jó minőséget, határidőt. És ma már az iraki piacon meg kell verekednünk a japán, amerikai, angol, francia árukkal, cégekkel. A Szovjetunió után Irakból vásároljuk a legtöbb kőolajat. Kapcsolataink élők, de meglehetősen egyoldalúak. Amikor mindez szóba került a Zawra park közepén álló Al-Baghda- di étteremben, ahol az iraki újságírás- színe-java ott volt a nemzeti ünnep alkalmából adott fogadáson, az ottani kollégák mindehhez hozzátették: sajnos, a gazdasági életben való szűkös jelenlétünkhöz hasónlóan eléggé kevéssé ismerik művészetünket, irodalmunkat, általában életünket. Ha tárgyilagosak akarunk lenni. tegyük ehhez azt is: a rrem ismerés kölcsönös. Kapcsolataink Irakkal ma a fejlődés gyorsuló ütemét mutatják. Hogy együttműködésünk gyümölcsözőbb legyen, ahhoz bizony elengedhetetlen, hogy sokkal többet tudjunk egymásról, s mi se rekedjünk meg a túlságosan is kézenfekvő olaj- és datolyavi- lágban. Bürget Lajos (Következik: Egy országrész a magasból.) A balatonmáriai áfész igyekszik segíteni a bizományos munkáját. Ez évben Pardi Anna, Végh Antal író látogatott Baiatomnáriára, legutóbb október 16-án Marton István volt a vendégük. A marcali áfész könyvesboltja nagy gondot fordít arra, hogy megfelelően ellássa a »tudás forrásából« a balatonmáriai bizományost. Ez a példa követésre méltó. Jó lenne, ha könyvet is árusítanának azok a szövetkezeti üzletek, amelyek bekapcsolódtak a szocialista munka- versenybe. Horváth Tiborné maga is sűrűn forgatja a köteteket, így azután nincs baj, ha a vásárló gondba merülve áll a pult előtt, mert az eladó az érdeklődési körének megfelelően mindig tud ajánlani valamit. Egyetlen gond, hogy az újdonságok a városi ellátáshoz viszonyítva mintegy két héttel később érkeznek Marcaliba a nagykereskedelmi vállalatoktól, emiatt a bizományos is csak késve kínálhatja azokat. D. Z.
