Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-04 / 207. szám
*IH Több kezdeményezést Egy olyan községbe látogattam, amely eddig egy- Bzer sem ért el helyezést a településfejlesztési versenyben. Pedig lehetősége lenne rá. Nemcsak papíron, hanem feltételeit figyelembe véve is. Böhönyéről van szó, a marcali járás egyik legnagyobb községéről. Rangja szerint: kiemelt alsófokú központ. A tanács hosszú évék közigazgatási gyakorlatával és helyi tapasztalatával rendelkező elnökétől, Gombai Jánostól kérdezem: miben látja a lemaradás okát? Tiltakozik. Lemaradásról szó sincs. És sorolja. A járásban elsők között épült meg a vízmű, másodikként létesült bölcsőde, átlagon felüli a kereskedelmi, vendéglátói ellátottság, az iskolában nincs délutáni tanítás, függetlenített könyvtárost alkalmaznak, bőven van munkaalkalom, és tavaly is 36 új házhelyet alakítottak ki. Igaz — teszi hozzá —, a tanács arra számított, hogy elsősorban a környékbeli községekből érdeklődnek az építés iránt, de nem ez történt. Így azután a helybelieknek adták el a telkeket. Itt azonban dőccen a beszélgetés, mert az elnök is elismeri: ez a jelenség mutat valamit. Szerintem azt, hogy a község vonzereje nem olyan, mint korábban; mintha egy kissé megtorpant volna a fejlődésben. — Pedig tesszük a dolgunkat — bizonygatja Gombai János. — Most is paikot létesítettünk, egyik község sem tett hasonlót a járásban a felszabadulási évforduló tiszteletére. Üjra visszakanyarodunk a településfejlesztési versenyhez. A járásban — Mesztegnyő előtt — Kéthely lett az első. Az elnök azt mondja: — Nem lehet a mi községünket Kéthellyel összehasonlítani. » — Miért? Itt több üzem, illetve telep működik, mint ott. És ide tartozik egy nagy állami gazdaság is. — Nem erre gondoltam. Hagyjuk. — Jó. Akkor hadd mondjam én ki, hogy a kéthelyiek jobb, gyümölcsözőbb kapcsolatot építettek ki a járási, a megyei meg más vezetőkkel. — Nem én mondtam. De az bizonyos, hogy az ottani elnök tízszer találkozik valamilyen vezetővel, amíg hozzám egyszer benyitnak. Én nem állítom, hogy kivételeznek velük, de annyi tény, hogy jobban felszínen vannak a kéthelyi gondok, tervek, mint a böhö- nyeiek, és a megoldásukhoz is több segítséget kapnak. — Az összehasonlítás mindig sántít, de azért hadd említsem meg Mesztegnyő példáját. Ott ritKan fordulnak meg tekintélyes emberek. — Nem tudom, hogyan csinálják. Talán nem fog olyan vastagon a ceruzánk, amikor jelenteni kell. Pedig mi is dolgozunk. Dr. Ress Zoltán, a Marcali ! Járási Hivatal elnöke erre azt I mondja: — Persze, hogy te sízik, amit j kell. Legföljebb nem olyan hatásfokkal, mint ^násutt. Ami pedig a kéthelyi összehasonlítást illeti: nem a felsőbb kapcsolatokban kell keresni a siker okát, hanem a helyiekben. Ebben pedig a böhönyeiek soha nem jeleskedtek. A kéthelyiek — meg a mesztegnyőiek is — megtalálták a helyi szervekkel való együttműködésben, a társadalmi összefogásban rejlő lehetőségeket. — Milyen alapon állapítják meg a fejlesztési verseny sorrendjét? — Nem a helyi jelentésekre támaszkodunk elsősorban, hanem szakosztályaink: cél- és komplex vizsgálataira. Az ezek alapján készült összesítések hűen tükrözik nemcsak az éves terv teljesítésének mértékét, hanem a megvalósítás módját, a különböző helyi szervek fejlesztő tevékenységét, a lakosság társadalmi munkáját, az ötletes kezdeményezéseket, a szervezettséget. Ujj Imre, a böhönyei községi pártbizottság titkára is ezt a gondolatsort folytatja: — A bátortalanságunkban látom a viszonylagos megtorpanás okát. Abban, hogy a tanács nem bízik eléggé a gaz-' dasági szervek, a társadalmi szervezetek és mozgalmak segítő, együttműködő készségében. és már eleve úgy foglalkozik egy-egy javaslattal, ötlettel: ezt úgysem lehet megvalósítani. Így legföljebb felkérő levéllel próbálkoznak, ami önmagában nem mindig eredményes. Nemrég egy tanácsülésen tanúja voltam a bizalmatlanság megnyilvánulásának. Valaki a mesztegnyői példát ajánlotta megvizsgálásra, ahol jól megoldották a kisebb építkezések, karbantartások gondját. A tanács elnöke azzal hárította el az ötletet, hogy az egyedi módszer náluk nem alkalmazható. Lehet, hogy igaza volt, de más megoldást sem tudott javasolni. Ugyancsak itt panaszolta el, hogy a tanács nem kap munkást az új park lekaszálásához. Mire felállt a tsz KISZ-titkára, és felajánlotta, hogy az alapszervezet társadalmi tevékenységként elvégzi e munkát. Böhönyén nem állt meg az élet. A fejlődő igények azonban — hogy csak a bölcsőde és az óvoda bővítését említsem — céltudatosabb, jobban szervezett és leleményesebb fejlesztést kívánnak, s ebben nem nélkülözhetők a helyi szervek és általában a lakosság ötletei, gyakorlati segítsége. Lehet, hogy tíz javaslat közül nyolc is meddőnek bizonyul, de a másik kettőért érdemes — és kell is — vállalni a kudarc kockázatát. Paál László Nagyobb a választék, korszerűbbek a boltok Két áfész egyesült, s megkapta Fonyódot is — Nem mindig a drága a jó A mezőgazdasági kiállításon Hangulatok, pillanatok Gazdag tartalom — nagyszerű környezetben Minden ismétlődik, és minden nap újat hoz augusztus 29-e óta a budapesti nemzetközi vásárközpontban. A parkolóhelyen már kora reggel sorakoznak az autók. Legelőször a kiállítók érkeznek, azután sorra az autóbuszok, személygépkocsik. A zárt kapuk előtt már nyolc órától gyülekezni kezdenek az érdeklődők, és kilenc órakor megindul az áradat a harmincöt hektáros vásárközpontba. — Négy forint a Polski Fiat! A hétvégi ház! Két hét a Szovjetunióban! Kaphat érte kerti traktort, permetezőt! És csak négy forint az óriás harcsa! Nagy lehetőség! Mindössze négyért! Tessék a sorsjegy! A belépőt akaratlanul is megállítja a sorsjegy árusok kecsegtető ajánlata. S míg kéz-, be veszik, a »na, ezzel talán megfogom a szerencsémet« gondolattal a sorsjegyet, tekintetükkel már pásztázzák a vásárváros épületeit, utcáit, latolgatva, merre is induljanak. A jubileumok, az évfordulók kiállítása ez — harminc esztendeje szabad hazánk, százötven éves Tudományos Akadémiánk —, elsősorban ezért több, ezért nagyszerűbb minden eddiginél ez a mostani seregszemle. Ezekkel a történelmi tényékké! mindenütt találkozik az ember; akár a főpavilonba lép be, ahol összefoglaló képet kap a mezőgazdaságról, az élelmiszeriparról, az erdőgazdaság szerepéről, most záródó ötéves tevünk eredményeiről, akár a termelési rendszerek gépsorait tanulmányozza, vagy az Akadémia csendet, tiszteletet parancsoló pavilonjában emlékezik az intézmény múltjára. A látni-, a tapasztalnivaló annyi, hogy korántsem elég egyetlen nap. (A zárás előtti órákban sűrűsödnek a megjegyzéseik: »Még ide is el kellett volna menni; nézd, abban a pavilonban még nem is voltunk.«) Így azután ebben a mai ezerarcú vásárvárosban nemigen jut egy gondolat sem arra, hogy csaknem százhúsz évvel ezelőtt rendezték meg hazánkban az első, a mezőgazdaság valamennyi ágazatát felölelő kiállítást. Ezen a mostani területen 1921-ben tartottak országos tenyészállatvásárt, és a felszabadulásig ösz- szesen ötvennégy vásár és kiállítás volt Budapesten. Felszabadult hazánkban az első országos mezőgazdasági kiállítást és vásárt 1948-ban rendezték. És most minden korábbinál gazdagabb tartalommal, újjászületett, nagyszerű környezetben'fogadja a látogatók tízezreit a 68. vásár. öregek és fiatalok csoportosan vagy magányosan, szűnni nem akaró áradatban járják naphosszat az utakat, a pavilonokat. Az egyik Rába-Stei- gert az észak-somogyi tsz-szö- vetség munkatársai méregetik. — örülhetnek a pusztakovácsiak meg a sámsoniak, hogy rövidesen megkapják ez a nagyszerű gépet! Világító makett előtt kislányok jegyezgetnek. — A Bogdánfi úti általános iskolába járunk. Beszámolót kell írnunk a kiállításról. Nagyon szép minden. Mindig van nézője a növényvédő repülőgépnek és a helikopternek. Pedig hát... — Látod sógor — hallom a megjegyzést —, úgy bámul tuti a helikoptert, mint az elérhetetlen csodát, aztán két éve már ilyennel permetezünk! Mindig teltek a vendéglátó- helyek, nagy a tömeg a pecsenye-, a rétessütő körül, és estére erősen foghíjassá válnak az a.iándékpavilonok polcai. Holnapra új árukkal telnek meg, új vásárlók viszik magukkal emlékbe. Minden • ismétlődik és minden nap újat ad. Aki pedig sajgó lábbal, fáradtan hazaindul este. az az ajándéknál is maradandóbb, örökös élményt visz magával. Vörös Márta Oktatás a gyárkapun belül Két fogyasztási szövetkezet — a balatonmáriai és a so- mogysámsoni — január elsejével egyesült. A közgyűlési határozat óta nyolc hónap telt el, s a szövetkezet újabb feladatokra készül: 1976. január 1-től — a részközgyűlések tagságának döntése alapján — a balatonmáriai szövetkezet veszi át a Fonyódhoz tartozó települések és a nagyközség ellátásának gondját is. A területnövekedés feladatváltozást is hozott. A Balaton-parti településeken — más állami vállalatokkal együtt — az idegenforgalommal kapcsolatos változó igények kielégítéséért kellett elsősorban dolgozni. A régi somogysámsoni szövetkezethez tartozó nyolc községben pedig a lakosság alapvető cikkekkel való ellátása a feladat. Az első nyolc hónap tapasztalatai kedvezőek: a vásárlók véleménye az, hogy több lett az áru a boltokban és nagyobb a választék. Egy sor olyan cikket rendszeresen tartanak a falusi üzleteli, amelyekért korábban Marcaliba vagy a Balaton-partra kellett utazni. — A somogysámsoni fogyasztási szövetkezet nagyon kicsi volt — mondja Czink Gyula, a balatonmáriai áfész elnöke. — Ez meghatározta a lehetőségeit is. A tagság éppen ezért azt várta az egyesüléstől, hogy gyorsabb ütemben korszerűsödjenek a boltok, a vendéglátóhelyek, s lehetőséget teremtsünk a kulturáltabb vásárlásra. Az elmúlt félév alatt az üzletek és vendéglátóhelyek korszerűsítésére több mint egymillió forintot költöttünk. A felújítás azonban nem fejeződött még be: a szövetkeNyolc község boltja zet építőbrigádja terv szerint dolgozik az egyes településeken. Somogy Sámson ban például másfél millió forintos költséggel új vegyesbolt épül, s minden remény megvan arra, hogy a település lakói karácsonyra már itt vásárolhatnak. Fonyódot jelenleg még a balatonbog- lári áfész lát- !ja el, a fejlesztésekkel kapcsolatos gond azonban már a balatonmá- riaiaké. A nagyközségben eléggé öreg a kiskereskedelmi hálózat: sok az apró üzlet, a korszerűtlen, idényjellegű pavilon. Ezen az állapoton kell 4- az anyagi lehetőségekhez mérten — változtatni. A tervek már készen állnak. Fonyódon régóta sürgetik egy új üzletház építését. Ez elsősorban nem az üdülőterület, hanem a nagyközség őslakosságának ellátását javítaná. Egy 480 négyzetméter alapterületű üzletház műszaki tervei már elkészültek. A ba- latonboglári szövetkezet adott még megbízást a helyi ktsz- nek a kivitelezésre. Az építkezés eddig nem kezdődött meg. A balatonmáriai szövetkezet viszont most pénz hiányában képtelen hozzálátni a munkához. Pénze erre a beruházásra csak jövőre lesz. Az idő azonban nem múlik hiába. Felülvizsgáltatták a kiviteli terveket, s akkor kiderült: több olyan műszaki megoldás is van az üzletházon, amely indokolatlanul növeli a költségeket. E felülvizsgálat tapasztalatai alapján saját építészük dolgozza át a terveket. Az alapelv, hogy az. épület feleljen meg feladaté- j nak, jól illeszkedjen a kör- , nyezetébe, de ne okozzon fölösleges kiadást. A tetőfödémek kicserélése egyedül több j Olcsóbban, ésszerűbben százezer forintos megtakarítást jelent. Az átdolgozott tervek alap- j ján saját építőbrigádjuk jö- | vőre kezdi meg a kivitele- [ zést, s gyorsan akarják elkészíteni a fonyódi üzletházat. — Az a tö" rekvésünk, hogy a balatonszentgyörgyi boltok korszerűsítése után Fonyód és Balatonfenyves között végez- ! zük a szükséges felújításo- : kát — mondta az elnök. — j Azért, hogy a hálózat elen- j gedhetetlen korszerűsítését megoldjuk, olcsó, faszerkezetű üzletház prototípusának az j elkészítésével kísérletezünk, j Az elsőt itt Balatonmárián, a j 7-es út mellett még az idén j felállítjuk. A terület — amelynek ellátásáért felelünk — jelentősen megnőtt, s ez növelte a gondokat is. Az | anyagi lehetőségeink viszont nem emelkedtek ilyen mér- | tékben. Arra van szükség te- j hát, hogy ésszerűen használ- I juk fel a kevesebb pénzt. i Munkatársaink tervei alapján az asztalosrészleg készíti el hőszigetelt farostlemezből az új üzletháztípust. A tájba illő épület a 7-es út mellett nyeregtetővel készül. Mód van azonban arra is, hogy lapos tetővel építsük meg. A szövetkezet — kapacitásának jobb kihasználásáért — eladásra is készít majd ilyen üzletházakat. A balatonmáriai példát elsősorban nem a számokért, hanem a szemléletért érdemes idézni. Az anyagi lehetőségeket figyelembe véve, reálisan terveznek, az igények jobb kielégítését rendkívül takarékos gazdálkodással is segítik. Ez a szemlélet sok új, másutt is haszonnal alkalmazható ötletet jelent. , Br, Kercza Imre [ EGYRE KORSZERŰBB gépek kerülnek a régiek helyére, bonyolultabb, nagyobb tudást követelő a technológia. Ahol ez a folyamat még nem kezdődött meg, ott is várható | a következő ötéves tervben. A termelés, a termelékenység nö- ! velése, a minőség állandó ja- j vitása, a korszerű termékek ! gyártása sok mindent kívánt — agy fontos tényező ezek j közül a munkások politikai, , általános, szakmai tudásának I rendszeres és tervszerű böví- ! tése, ismereteik állandó föl- I frissítése. Különösen fontos i ez megyénkben, hiszen a gyors iparosodás időszakában a mezőgazdaságból, az iskolapadból kerültek az emberek nagy tömegben az üzemekbe, mégpedig a munkáshagyományok ismerete nélkül. A gyár fejlődésével együtt alakultak ők is, s még most is tart az igazi munkássá válás folyamata. A gyárkapun belüli oktatásnak ma már megvan a kialakult rendszere, egyre több helyen értik és érzik' ennek a jelentőségét és fontosságát. A szakszervezeti bizottságok például érdekvédelmi feladatuknak tekintik, hogy közreműködjenek a gyáron belüli tanfolyamok megszervezésében. Bár nem mindig a leg- hálásabb feladat, egyenként győzik meg társaikat arról, hogy éljenek a lehetőséggel, járjanak a tanfolyamra, tanuljanak. Az ösztönzés eredménye persze visszahat a szakszervezet tevékenységére is. A műveltebb, képzettebb munkás a gyár társadalmi életében is többet tud tenni. Elég, ha az üzemi demokrácia kibontakozását, a munkaver- seny-mozgalom szocialista vonásainak állandó erősítését említjük. A gyáron belüli oktatást éppen azért aszerint lehet megútélni, mennyivel járul hozzá ehhez is. ,A munkások és a munkahe lyi vezetők új rendszerű kép zése, továbbképzése tavai; kezdődött meg szélesebb kör ben. A tapasztalatok szerin elsősorban a nagyobb vállala tok értek el szép eredménye két, ahol például oktatási fe lelős is dolgozik. A textil- j élelmiszeripari üzemek, a va j sasüzemek — ők együtt szer j vezték meg a továbbképzést — [ sokat tettek az új rendszej meghonosításáért. Örvende- j tes, hogy a fiatalok közül nagyon sokan tanulnak a gyárban. Sajnos, a munkásnők közül még nem tanulnak ilyer szép számban. Ennek az a; oka, hogy közülük sok a szakképzetlen, sőt az általános iskolai végzettségük is hiányzik gyakran a családi kötelezettség is fékezi a részvételüket. az Általános iskiúla hiánya mindenhol megnehezíti a szervezett továbbképzést Elég, ha arra hivatkozunk, hogy az állami gazdaságokban a negyven éven aluli fizikai dolgozók huszonöt százalékának nincs meg a nyolc általánosa. A továbbképzés csak akkor lehet rendszeres, úgy lehet emelni a színvonalát, ha ösz- szekötik a két feladatot: először az alapműveltség megszerzésére ösztönzik a dolgozókat, s utána nyerik meg őket a továbbképző tanfolyamok hallgatóinak. Ez mind az üzemnek, mind a dolgozónak érdeke, egyre több helyen fölismerik. Sok minden nehezíti a munkát a helyiség- és tankönyvhiánytól az oktatók tapasztalatlanságáig. Van, amin az üzemben lehet változtatni, a jobb tankönyvek kiadását azonban csak az országos szervek oldhatják meg. Ugyanők gondoskodhatnak a tanfolyamvezetők területi képzésének megszervezéséről, A taI pasztalatok szerint egyes helyeken még mindig csak a szakmai ismeretek elsajátísá- ra, fölírissítésére, gazdagításá- , ra fordítják a fő figyelmet, : ugyanakkor elhanyagolják a politikai, az általános műveltség gyarapítását. Ez azért ; nem helyes, mert ez föltétele a munkahelyi demokrácia ki- | szélesítésének, a politizáló, szenvedélyes közéleti munkás formálásának. Az eddigi tanfolyamok sok jó ötlet megszületését segítették, onnan in- i dúlt el a tartalékok feltárásának a gondolata. így az üzemi demokrácia új fóruma is volt egyben a munkások, illetve a munkahelyi vezetők, művezetők továbbképzése. Valami tehát elkezdődött, de még nagyon sok a tennivaló. A nagyobb üzemekben elsősorban a képzés tervszerűségében, az oktatás színvonalának növelésében fontos előbbre lépni, a kisebb üzemek feladata viszont az — ők teljesen elmaradtak a határozat végrehajtásában —, hogy felzárkózzanak. Az SZMT szerint mindenhol jobban kell szorgalmazni a munkahelyi vezetők ismereteinek szélesítését is. A szakszervezeti bizottságok például sokat tehetnek azért, hogy mindenhol egyformán támogassák a gyáron belül tanulókat, elismeréssel, jutalommal serkentsék őket a jobb tanulásra, mint azt nem egy helyen már megteszik. A MŰVELTEBB MUNKÁSOK képzésének, továbbképzésének gyáron belüli formái megérdemelnek minden figyelmet és támogatást. Ez országos érdek egyben. Lajos Géza Somogyi Nép/apl 3 * t
