Somogyi Néplap, 1975. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

/ Az öreg halász és a fia H«t tó;- 23 hektárnyi víztü­kör, gátak, zsilipek, és ami a legfontosabb: a tavakban élő sok ezer ponty, sügér, csuka, harcsa és kárász. Ez a kis- bárapáti tsz két halászmeste­rének a, világa. Igaz, hivata­losan »csak-« halőrök, mégis megjár nekik a »mester-« titu­lus, hiszen rajtuk kívül alig van a somogyi tsz-halastavak őrei között valódi halászem­ber. Többet jelent ez a szak­értelemnél. A halőr 40 forintot kap tninden mázsa súlygyarapo­dásért. Van persze olyan is, aki úgy számol, egy-két ki- lónyi »-veszteségért-« kétszer ennyit is megkaphat és csak a szemét kell behunynia. A két Végh Vendel tisztességes úton is megtalálja a számí­tását. Persze, ehhez rekord- eredményeket kell elérni, amire csak az képes, aki na­gyon szereti és érti, amit csi­nál. Az apa és fia közösen al­kották meg ért a tórendszert. — Az okát megmondani nem tudom — mondja idősebb Végh Vendel —, de mindig a halászat adta a legtöbb örö­met. Mikor ezeknek a tavak­nak a helyén még dzsungel volt, én már afféle miniha­lastavat csináltam a saját tel­kemen. Ott tízmázsás hoza­mot sikerült elérni. Mikor az­után 1960-ban — talán az eredmények láttán — a gaz­daság is úgy döntött, létre­hozza — a más módon amúgy sem hasznosítható te­rületeken — a tavakat, ezt a tíz mázsa halat ajánlottam föl az induláshoz. Azóta mi vagyunk itt a fiammal a hal­örök Az áttelepítéskor harminc- dekás halakból alig egy év alatt két-két és fél kilósak lettek. Egy évvel később 12 mázsás holdankénti hozammal megyei elsők lettek. Most B már a 30 mázsánál tartanak. — Ha etetnivaló lenne, el­“űí>/éménk az 50 mázsát is — ve­szi át a szót az ifjabb Végh. Persze érthető, amíg a mar­hahús ára kétszerese a halé­nak, érdemesebb a takar­mányt a szarvasmarhák elé tenni. A hálák nem »rénak- — így mondják tréfásan a tsz vezetői. Nem is tagadják: úgy érdemes ma egy halastavat fönntartani, ha átlagon aluli ráfordítás mellett átlagon fe­lüli eredményeket hoz. Ilyen pedig kevés van. Ez az oka, hogy több helyen egyáltalán nem törődnek ezzel az ága­zattal. A milliós bevételek mellett eltörpülnek a száz­ezresek. — Azt mondod, fiam, ért­hető. Én mégsem értem egé­szen. A minap, amikor haza­mentem, art mondja az asz- szony, a tsz-halast^vakról ír az újság: fejleszteni kellene őket, meg hogy halfogyasztás­ban az utolsók között va­gyunk ... Ügy gondolom, a külföldről hozott halak is többe kerülnek, mint amit mi megtermelünk... — Az elnök szerint leg­alább 20—22 forintos kilón­kénti ár kellene ahhoz, hogy érdemes legyen növelni a ta­karmányadagot. Sokat segíte­ne az is, ha az ivadék érté­kesítésére lehetőség volna. Az idén például 100 mázsányit tudnánk eladni... Pedig nem csupán az el­adott halmázsákkal hoz hasz­not a hat tó. A múltkor pél­dául egy olasz üzletember járt itt, lovakat vásárolt. A halászlé, melyet az ifjabb Végh főzött, jó hatással volt a további üzletkötésekre... — Hogy kaptam-e »célpré­miumot«? Nem. Ez is a hal­őri feladatok közé tartozik, akárcsak az etetés, vagy a nád lekaszálása. — Vannak, akik úgy gon­dolják: a halőrség sétálgatás a tóparton. Ha valóban így lenne, a hozam nem sok büszkeségre adna okot. Nem könnyű mesterség ez, ha be­csületesen csinálják. Itt lenni sokszor éjszaka is — hiszen ez az orvhorgászok idej^. —, és zuhogó esőben is, mert ha egy tó kiönt, sok mázsa hal kerülhet szárazra. Ilyenkor a halőrnek; a gáton van a he­Kevesebb anyagból ugyanazt A Kaposvári sági Gyárban két Villamos- ! több típuscsaládjánál azt ku- I tatták, hol lehet belföldivel ..... , ,. pótolni a külföldi alapanya­utasitast tesznek elem: az , ^ nélkülözhetetlen import­egyiket február 22-en írtak, s ; k árából a tárgyaláso­energiatakarekossaggal Ron sikerült engedményt kap­ígazgatói elém: az s az kapcsolatos intézkedéseket tartalmazza. A másik két nappal később' született, és arról szól, hogy ^i kevesebb anyagfelhasználás eléréséért mit kell tenni. Tóth Lajos, a gyári pártbizottság titkára hozzátette: — Az igazgatói utasítások olyan elhatározásokat tartal­maznak, amelyeket korábban nemcsak a termelési tanács­kozás, hanem a párt, az szb és a KISZ is megvitatott, tehát alaposan megfontoltuk a döntést. Csakis a dolgozók és a vezetők által egyaránt meg­valósíthatónak tartott célokat rögzítettük. — A decemberi párthatá­rozat után körülnéztünk a portánkon. Még a miniszté­riumi utasítás előtt, januárban kidolgoztuk takarékossági terveinket — mondta Horváth Attila, a gyár igazgatója. — Főleg az anyag takarékos fel- használása hozhat eredménye­ket. Ezért olyan technológiák kidolgozására ösztönöztük a műszakiakat, amelyek fel- használásával' kevesebb a hul­ladék. Ilyen például a Hydo- mat automata üzembehelye­zése, amellyel a biztosítóalj-- zatok menetes hüvelyének gyártásánál sikerült 20—40 százalékkal csökkenjenünk a réz felhasználását. A selejtcsökkentés fontos­ságát nem kell külön hang­súlyoznom — folytatta az igazgató. — Itt egymást kö­vették és követik az intézke­déseink. Hogy csak egyet em­lítsek: az egyik biztosítékbe­tétnél a korábban alkalmazott festési művelet helyett más jelzési technológiát vezettünk be. Ez a törési selejtet két és fél százalékról 0,3 száza­lékra csökkentette. Jelentős hasznot hoztak a galvanizá­lásnál, a kéngrafitos kiöntés­nél. az MTS-szerelésnél és oltókamra-ragasztásnál al­kalmazott új technológiáink is. lye... Szívesen beszélnek közös! A beszélgetésen jelen volt művükről, a naponkénti erő- Baksa Ferenc, a szakszerve­feszítések eredményeiről, a j zeti bizottság titkára is. gyakran mulatságos kalandok- ] Mindhárom vezető egyformán 3LÄ• ««#• A gyárban és fii y Apa szigorúan felülvizsgálták az j addig érvényes anyagnormá­Bíró Ferenc kát. A transzformátorgyártás A sárga zsiráf meg a vaslalicshák Sárga zsiráf, tekergő, hosz- szú nyakkal. A CKX) daru. »Ö« az úr most az építkezésen. Lát­szólag legalábbis. Valójában az ember, aki a nem is szűk fül­kében ül. Az ő agya, az ő keze parancsol a »gépi zsiráf« agyá­nak, nyakának, szájának. En­gedelmes szerkezet. Bókolva, billenve, mégis biztonságos nyugalommal repülnek a ma­gasba a... Mik is? — Japánerek — segít ki Fi­tos János. Nagy vastalicskák: ezek a japánerek. Betont dajkálnak az ölükben. Szürkék a használat­tól. Mert lent a »felvonulási terület« és a leendő épület kö­zött szürke minden. A sóder is, a cement is, s talán még a homok sem sárgul olyan vidá­man, mint ott, ahol dohány vagy zöldségfélék teremnek rajta. A szürkés-fekete lapát kavicsokat dob a keverőbe. Ré­szegemberes imbolygással fo­rog a tartály, mely egységgé rázza a külöhnemű anyagokat: kavicsot, homokot, cementet, vizet. Félmázsás cementeszacs­kó kerül az »etetőbe«. A lapát éle felszakítja a,zsák hasát. Fi­nom por ömlik belőle. Keményedért bőrű kezek markolják a lapátokat. Üjabb szállítmány is útnak indul a magasba a japánerben. Fel a kékségbe. Ha a földszintet is beleszámítjuk; a harmadik szintnél tartanak. Az már majdnem a kékség. Kisebbek az ott hajlongó emberek, mint a betonkeverő mellettiek: Bon- cza József, Kesztyűs István, Molnár János, Nagy, tizenhat tagú brigád — kőművesek — kötözők« — így a mondják ma­t gukról, nem ! h éppen helyes ft ' meghatározás­sal. Mert bi­zony nem a da­rut kötik ők m meg, hanem a mm japánért a da­ruhoz. Mrw — Reggel héttől este há­romnegyed ha­tig. Bennem az motoszkál: tud­ják-e, mit épí­tenek. Hogy látják-e előre, milyen haszna lesz munkájuk­nak. — Ügy tud­juk, hogy há­romemeletes ház lesz ez az épület itt, Mar­cali központjá­ban. Negyvenöt lakás, a föld­szinten meg szolgáltatás céljára helyisé­gek — ez Fitos János SÁÉV- dolgozó magya­rázata. Nem túl pontos. Lehet, hogy alaposabb ismeretek birtoká­ban nem késnének annyit az építkezések? Foglalkoztat ez a gondolat. Ha a segédmunkás is tudná: milyen lesz majd a kész... A sárga daru közömbösen kisebb részét kepezik. »Daru-1 dolgozik. Ha Déva váránál ilyen »zsiráf« segédkezett vol­na, biztosan megállt volna az alapján a balladás épület. Idő­ben, emberáldozat nélkül. Mar­caliban talán nem új Déva vára épül. Időben készen lesz­nek ...? U L niuk, mivel egyszerre nagyobb mennyiséget vásárolták. Gyártmányfejlesztési cél­kitűzéseiket a tervezettnél gyorsabban tudják megvaló­sítani. Például az új típusú terhelésszakaszoló kapcsolók bevezetésével 10 százalékos megtakarítást könyvelhetnek el. Erre az évre 6 milliós meg­takarítást irányoztak elő. Az első félévet 3 millió 605 ezer forintos tényleges megtakarí­tással zárták. Elmondták, hogy jóval ke­vesebb a lehetőség az ener­giamegtakarításra, hiszen a termelési érték 52—55 száza­léka anyagköltség, az ener­giaköltség pedig mindössze 2 százalékot tesz ki. A számok itt is önmagukért beszélnek: 550 ezer forintos az évi energiamegtakarítási tervük, és július elején már 470 ezer forint megtakarításuk mutat­kozott. — Rájöttünk — magyaráz­za az igazgató —, hogy mi­lyen ésszerűtlen, há egy-egy munkacsarnokban egyetlen központi kapcsoló van a mennyezetégőfchöz. Átszerel­tük a világítást: minden mun­kaasztalra került egy lámpa, s ezt á dolgozó tetszése sze­rint használja, ha szükséges. Az szb-titkár még hozzá­teszi: — A februárban kiadott utasítások azért valósulnak meg, mert a dolgozók érzik a takarékosság fontosságát. Lé­nyeges az is, hogy negyed­évenként értékeljük az ered­ményeket. Ilyenkor sok okos javaslat születik, s ezeket ké­sőbb felhasználjuk. A ter­melőegységeket rendszeresen l beszámoltatja a párt- és a | szakszervezet a takarékosság­ról. jól bevált nálunk ■— különösen az energiatakaré­kosságban — az ösztönző, differenciádt bérezés is. Ez harminc olyan fizikai dolgo­zónkat érinti — havonta átla­gosan 200 forint erejéig —, aki az energetikában, a központi fűtésnél dolgozik. Gombos Jolán Modern lakásszerelvények gyártásáról tanácskoznak A korszerű lakásokba illő modem szemelvények gyártásá­ról tárgyal a kedden Moson­magyaróvárott megnyílt III. nemzetközi armatúra szimpo- zion. A résztvevő szakemberek megtárgyalják az új gyárt­mánycsaládok és technológiák kialakításával kapcsolatos kérdéseket. Szó lesz a gazda­ságos és az esztétikus megol­dásokról. azok egyeztetéséről, i a gyártásra kerülő új berende- { zések zajszintjének csökkenté- ! séről, a szerviz és a garancia j problémáiról. E A pénz ördöge i gyre több szomorú történet híre jut el a szerkesztőség­be. Vádló és segítséget kérő levélek, bizalmas — »csak föl ne fedjék titkomat« — panaszok áradása; átvir­rasztott éjszakák, kíméletlen zaklatások gyötrő emlékei szó­ban és írásban. Mit tehetünk? Manapság a kevésbé jellem.es emberek sokaságát hajszolja a 'pénz ördöge. Mohóságuk ki­elégítésére nem válogatnak az eszközökben. Gyakran a szü­lő, a gyermekét aggódással felnevelő édesanya utolsó fillérei esnek a kapzsi fiú áldozatául. A családi béke, a szeretet, a megértés foszlik szét; az együttélés legelemibb szabályait rúgják föl. Azt szoktuk mondani: a pénz általános érték­mérő. Igaz. A munka, a csere értékét méri. Az emberi ér­tékek kopását, fényvesztését azonban aligha érzékeli. Pedig a harácsolás szelleme gonosszá, rosszindulatúvá , sorvasztja az embert. Moralizáljunk e terjedő kórság láttán? Mire me­gyünk vele? A törvény azonban csak a fölfedett cselekvése­ket bünteti, s nem »láthat be« a lakások, a családi otthonok rejtőkébe. Jókai még azt írta: »Nem a pénzvágy, nem a rossz hajlamok hajtották az embereket a rablásra, hanem a nyo­morúság.«. Hol vagyunk már ettől? A pénz ördöge manap­ság — a bankjegyék mellett — érzéseket és nyugalmat rabol. Két idegen. Társbérlők. Egyikük — a lakás valamikori tulajdonosa — jómódú magánkisiparos; s akit évek óta zak­lat: ma már özvegyasszony. A kisiparos nagy lakásából hu­szonöt évvel ezelőtt állami intézkedés adott otthont a társ­bérlő számára. Azóta sincs nyugvása. A kisiparos — nem jogosult rá — iszonyú következetességgel akarja visszasze­rezni régvolt vagyonát. Egyszer arra hivatkozott, hogy az or­vosi egyetemen tanuló fia itt akar megtelepedni a városban. Az asszony megértő volt, átadta az egyik szobát. S a fiú azóta is Budapesten dolgozik. Az asszony békét szeretne, biz­tonságot, de már lemondott mindenről. Átadta a másik szobát is társbérlőjének. A konyhában húzódott meg, de ott sincs nyugta. Idegei fölmondták a szolgálatot, s fut, lohol, védel­met keres. Jogát senki sem vitatja. De ki látja hétköznap­jait és éjszakáit? Ki siet a segítségére, hogy megvédje a kisiparos zaklatásaitól? Fölfedni a neveket? Csak azt ne! így is pokol az élete. És úgy látszik: nincsenek szomszédok, nincsenek emberek a környéken, akik védelmükbe vennék. . . Pénzszerzés kíméletlen szívóssággal, munka nélkül, má­sok rovására — így szokták meghatározni a harácsolást. Sok ellenszerünk van már, de nem elég. Ki lát be annak a csa­ládi háznak az ablakán, ahonnan elüldözték az egész életé-' ben keményen dolgozó, öreg korára .magának otthont terem­tő édesanyát? Ezer forint körül van a nyugdíja, igazán nem dúskálhat a javakban. Néhány éve megnősült a fia. Örömmel fogadta az asszonykát is, lakjanak nála. Szándékában nyoma sem volt az önzésnek. Még ahhoz is hozzájárult, hogy bővít-* sók a házat, hadd éljenek kényelmesebben a gyerekek. OTP- kölcsönt vett föl. De alig lett vége a nászúinak, az ifjú asz- szonyka követelte: írassa át a házat gyermekére. Minek neki, úgyis közeledik már a vég. A z öregasszony megtagadta az átírást, s az OTP-kölcsön részletei az ö nyakába szakadtak. A fiatalok egy fil­lérrel sem járultak hozzá. Harag, veszekedés, vereke­dés. Az édesanya már arra kényszerült, hogy a rendőrségtől kérjen védelmet; aztán kínnal-keservvel a lányához mene­kült saját tulajdonú házából. Nem mer visszamenni. Ahány­szor megpróbálkozott vele, kiutasították, megverték. Leg­utóbb betörték lakószobájának minden ablakát, lehetetlenné tették, hogy ott maradjon. Nem is hálát várna, csak megér­tést, szülői tiszteletet. Hiába. A fia jól kereső bádogos. Meg­szállta a pénz, o vagyon ördöge. És hányán vannak édesanyák és édesapák, akiknek éle­tük egyetlen kis szerzeménye száll át erőszakos eszközökkel utódaikra. Hányat dugtak már közülük szociális otthonokba, s azóta feléjük se néznek. S az öreg. megviselt, beteges néni — nem eggyel beszéltem — még hálás is érte: »Gondoskodott rólam a kisfiam«. Görcs szorongatja az ember torkát. Nem a nyomorúság, hanem a gátlástalan vagyonszerzési vágy hajt­ja »rablásra« a mai embert. Mondjam tovább? Bizonyára vannak, akik emlékeznek még a régi világra, ahol a vagyon, a hozomány volt a »meg­határozó« két fiatal boldogságában; s ahol szerelmet, vágyat és megértést, házasságot akadályozott meg vagy döntött ro­mokba a pénz. Ügy örültünk, hogy ennek már vége. Es csakugyan vége? Az asszonykát először csak az após meg az anyós gyö­törte. Nem tudta fölfogni, -hogy miért? Hiszen jól megvol­tak, ha nem is övezte túláradó szeretet a jövevényt. Egyszer azután a szeretett férj is hozzákezdett asszonya zaklatásá­hoz. Napról napra romlott a viszony; veszekedés, áskálódás keserítette az életét. »Menj, költözz el tőlünk!« Megverte, ütötte a feleségét, azzal sem törődött, hogy szülési szabad­ságon van, hisz nemrég új életet, aranyos kis gyermeket ho­zott a világra. »Menj el, szedd a sátorfádat.« Miért? S az ezernyi miért után egyszer kiderült az igazság. Az is, hogy férjét a szülei biztatják. Tulajdonképpen ők akarnak meg­szabadulni tóle. Meg az is, hogy ez állítólag nagyon megérné az ifjú férjnek. A pénz ördöge munkál, a mohóság tör össze kapcsolatot, szerelmet; a pénz a rossz cselekvésre buzdító, ösztönző erő. S a pénz ördöge ördögfajzatokat szül. A házat kisajátítják. S a szülők csak akkor adják fiúknak a kisajá­títási összeg felét, ha feleségét elzavarja hazulról, ha elválik tőle. Pedig nem nekik keil, hogy tetsszen az asszony, nem ők élnek vele. Megzavarták a fiú fetjét, s a pénz —mondják — nagy úr. Kibújna az erőszak hatása alól, de már nem tud. »Legalább addig váljunk el, amíg megkapom a pénzt.« A férj műszaki ellenőr. Jó fizetésű állása Van ... ^ H ova visz a pénz ördöge? Nemcsak az bűnös, aki lop, aki sikkaszt, aki rabol. A pénz ördögét kell kiűzni, ha kell, erőszakkal, törvénnyel, összefogással. Vagy nem lennénk felelősek az ilyen esetekért? , jávori Béla Kidolgozták a mezőgépek új normarendszerét Több mint két évtizeddel ez- [ bízásából a gödöllői Mezőgar- előtt dolgozták ki hazánkban j dasági Gépkísérleti Intézetben a mezőgazdasági gépek telje­sítményének és, tüzelőanyag­fogyasztásának normarendsze­rét. Ezt. az új traktortípusok adataival kiegészítve, tájékoz­tató normarendszerként idő­közben számos alkalommal fel­újították. A közelmúltban különösen sokféle traktor és munkagép terjedt el. Ezek a tények, to­vábbá az országos takarékos- sági intézkedések is azt köve­telték, hogy a tervezésekhez és az üzemeltetéshez egy, a mai állapotnak jobban megfelelő normarendszer álljon rendel­kezésre. Emiatt a Mezőgazdá­sági és Élelmezésügyi Minisz­térium termelés- és műszaki elvégezték az új normarend­szer kialakításához szükséges mérővizsgálatokat, illetve fi­gyelembe vettek minden olyan szempontot, mely a normaada­tok meghatározását elősegíti. Az MGI által elkészített új normarendszer 115 munkagép­illetve műveletfajtára vonatko­zik. Ez az összes mezőgazdasá­gi gépi munkának több mint 90 százalékát tartalmazza. Te­kintettel a hiányzó műveletfaj­tákra, s arra, hogy a munkák a belépő új gépek és eljárások következtében folyamatosan változnak, a normarendszer ki­dolgozását a következő évek­ben is folytatják. Az eddig elkészült normákat fejlesztési főosztályának meg-1 igen körültekintően dolgozták ki a Mezőgazdasági Gépkísér- leti Intézetben. Az értékeket kettős úton. mérés és számítás kombinációjával állapították meg. A számítási módszerhez, a különböző munkafajták ese­teire — egyebek mellett —■ te­kintetbe vették például az erő­gépek hatásfokviszonyait; a szállítási munkák normaérté­keinek meghatározására pedig külön módszert dolgoztak ki, hiszen az is nagyon eltér az egyéb szántóföldi munkáktól. Az új normarendszer már normálhektárban közli a gépi munkák teljesítményadatait. Somogyi Néplap I 3 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom