Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-07 / 184. szám

ÚJ FORMÁK, ÚJ UTAK Krétarajzok Velencéből Az amatőr művészeti mozgalmak megújulása A z országot járva gya­korta hallani- mennyi­re hiányolják a meg­csappant amatőr művészeti csoportok működését. »Mert nemcsak szemmel és íüllel kell élvezni a művészeteket művelői tevékenység többé. A népművelést menet közben felváltotta a szakszervezeti művészeti mozgalom. Az ama­tőr művészetek igyekeztek közelebb emelkedni a hivatá­— mondta egy tanácskozáson j sós művészek rangjához. S felszólaló szocialista brigádve- i miközben mércéjük valóban zető —, de igazi részvevőként mi is ott akarunk lenni a színpadon is, úgy, ahogy ez jó néhány évvel ezelőtt még inkább lehetséges volt.« Sokan emlékezhetnek még a felszabadulás utáni eszten­dőkre, amikor mindenütt gom­ba módra szaporodtak — üze­mekben és falvakban — az öntevékeny művészeti csopor­tok: színjátszók, táncegyütte­sek stb. A legkisebb helysé­gekben ás működtek a lelkes amatőr művészek. S mit ta­gadjuk, a kultúrával való feljebb került, a hajdani tö­megbázis összezsugorodott. Egyre kevesebben vesznek részt közvetlenül a művésze­tek aktív élvezetében. M árpedig a »szocialista kultúra és művelődés lényege, ellentétben más társadalmi rendszerek­kel, éppen a közvetlen rész­vételben, az aktív közremű­ködésben rejlik. A tömegek csakis így kaphatnak na­gyobb részt a kultúra érté­keiből.« A Magyar Tudomá­nyos Akadémia művelődésku­tatási bizottsága éppen ebben a fogalmazásban tásra serkenti.' Nem túlzás azt állítanunk, hogy az or­szágszerte szaporodó tánchá­zak kapui előtt valósággal sorban állnak a munkásfia­talok. Hasonló erjedést ta­pasztalhatunk a munkásszín­játszás berkeiben is. Az új színháztípus jóval kötetlenebb A nagyobb kontraszt kedvé­ért határoztunk: úgy érkezünk Velencébe, hogy részt vehes­sünk a Redentorén, amelyet június harmadik vasárnapján ünnepelnek. Ezen a napon a kifáradt pestisre emlékeznek a lagúnák lakói, a pusztító jár­vány elmúlását ünnepelik. De vajon szívből fakad-e a velen­ceiek öröme 1975 nyarán, ami­formák között működik, mint régebben. Nem annyira, vagy 1 kor új veszély fenyegeti őket egyáltalán nem színpadhoz ; minden ébredéskor? Ez is a tu- kötött. A tatabányai színját- rísta szeme elé tárul, hiszen a szók a bányába is lemennek előadást tartani. A csepeli színjátszók a munkásszállók egy-egy szögletében, vagy akár az utcán is bemutatják komédiáikat. A színjátszók így sokkal közvetlenebb kon­taktust teremthetnek a kö­zönséggel. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a színját­szás népszerűbb és vonzóbb lett a fiatalok előtt. A hagyományos — vitatha- színvonal­közvetlen találkozás sok tíz­ezer embernek adott egész j a fogalmazásban’ ’érezte »a tatianul magasabb életre kiható élményt. j szocialista műveltség és mű­Akkoriban mindezt egysze- ; velődés« magját nevez- j Ma tehát szükségszerűen I vetődik fel a kérdés, rűen népművelésnek tűk! Azóta azonban alaposan megcsappant az amatőr cso­portok száma. Nem utolsósor­ban azért is, mert mindez tömérdek pénzébe került az országnak. Takarékoskod tunk. Természetesen nem mozgalomra? a kérdés, tekin­tettel a közművelődés előt­tünk álló, hosszú távra szóló feladataira, milyen jövő vár a bázisában leszűkült, többé- kevésbé arisztokratikus színe­zetet kapott amatőr művészeti vaporetto — a személyhajó — utasa már a Grande Canale két partján sem csak a lenyű- göző^paioták sorára figyel, ha­nem a lépcsőket elnyelő ten­gerárra is,, amely alulról pusz­títja a hajlékokat. Fenn a há­zak kőcsipkéit, márványruhá­ját — a hozzá való díszekkel, szobrokkal — a sós tengeri le­vegőbe vegyült ipari szennye­zők harapdálják falánkan. A visszatért utas most len­csevégre kaphatja a Ca d’ Oro kereső, I palota gót kulcsokra emlékez- a kéz- | tető oszlopsorát, de lemondás­ra emelkedett — amatőr mű­vészeti csoportok mellett, sze­münk előtt bontakozik ki egy szélesebb alapokon nyugvó, kötetlenebb formákat friss mozgalom. Még ‘■JSSLbS fehet! I “ *«*•* nénk sokat. A szakszervezetek j fölfrissítésében a Szent Mdrk- valóban sokat segíthetnek az j templom homlokzatára erősí­mondtunk le az amatőr mű­vészeti mozgalomról. Ma is szép számmal találhatók ma­gas színvonalú együttesek a nagyobb művelődési közpon­tokban. A nagyobbakban igen, de a kisebbekben csak elvétve. Az amatőr művészeti moz­galom megteremtette a maga sajátos hierarchiáját! Egyide­jűleg hozott fejlődést és sor- Ivadást. Nem lehet nem észreven­nünk a kórusmozgalmak va­júdását; az iskolákból még éneklő fiatalok tízezrei kerül­nek ki, de az üzemekben már elhalkul az énekszó, Csupán néhány munkáskórus őrzi már a hajdani nagy tra­díciókat. A népi tánc sem a széles bázisokon alapuló nép­A szakszervezeti művészeti mozgalom jelenleg bizonyos ellentmondásosságról tanús­ul formák felkutatásában, j Már eddig is tettek értük. Így kaphatott országos fóru­mot Salgótarjánban az üze­mi fiatalok versmondó-talál­kodik. A kultúrigények j kozója, a munkásszínjátszó ugyanis minden rétegnél de- , fiatalok fesztiválja Tatabá- mokratikusan jelentkeznek, i nyán, és a tervek szerint meg- de ezeket az igényeket csak 1 tett nádszőnyeg, amelyet a ta­tarozók vontak a mozaik elé. Az árusok ugyan még csör­getik papírzacskóikban a ga­lambeledelül szolgáló sárga igen kis mértékben elégítik ki. A nagy többség kimarad. Az ok elsősorban gazdasági jellegű. A kultúra amatőr szinten is pénzbe kerül. Szerencsére azonban e va­júdó időszak új formákat, új. járhatónak ígérkező utakat teremt. Az amatőr művészet spontán kialakuló, nagy erő­Emléktáblák a Batthyány utcában I Furcsa érzés. Ott leül­ni, arra a kőpadra, amely alighanem állott már akkor is, amikor Karinthy Frigyes itt, ebben az emeletes épületben lakott. Csaknem minden nyáron. Vitéz-penzió­nak nevezték a mai Batthyány utcai házat, amely azóta új valósul az üzemi képzőmű­vész fiatalok találkozója is Ózdon. S mindez várhatóan még tovább bővül egy közös körben. A z amatőr művészeti mozgalom a biztató je­lek és új formák ki­alakulása ellenére is még több támogatásra tartana igényt. Közösen kell felkutat- vel, szinte robbanásszerűen | nunk lehetőségeit; ^korszerűbb, mutatkozó új formákkal je- j populárisabb és olcsóbb for- ientkezik. Ilyen a táncház is, j mákra van szükség! A megle- a közösségi szórakozás tálán vő anyagi eszközök rendsze- legideálisabbnak ígérkező for- ! rint soványak. Intézményé- mája, amely lehetőséget ígér i sebb és koncentráltabb gazda- a művészeti nevelő munkára : sagj támogatásra várnak' az is. A fiatalokat pedig aktivi- , . , ,. . .. 1 uj utak, formák keresői es I művelői. S a meglevő anya­gi eszközöket is célszerűbben kellene felhasználni. Az amatőr művészeti moz­galom, tekintve a közműve­lődés egyre összetettebb teen­dőit, csakis így újulhat meg. Sz. B. le a partra. Hajdan Bélavári utcának keresztelték, ma Ka­rinthy Frigyes nevét viseli, j" Hatalmas -park; zöld 2 gyepszőnyeg, virágok, teniszpálya. A Batthyány ! kukoricát, de mintha megfo­gyatkoztak volna Velence szent állatai, melyeket már nem tud­nak tisztelni, hiszen a pusztí­tásban nekik is részük volt. A maradék madárhad szemtele­nül próbálja visszahódítani egykori jogát, hogy velük örö­kítsük meg a teret, egy kéz­mozdulatomra, melyet nem ne­kik szántam, ujjaimra száll egy galambtábornok. Nemcsak a galambok fogyat­koztak meg a Szent Márk té­ren; kevesebb az idős kirán­duló is. Akik egyszer már elju­tottak Velencébe, mintha nem szívesen térnének vissza fiatal­ságuk kirakatába. Olyannak kívánják megőrizni emlékei­ket, amilyennek a régi színes képeslapok mutatják a várost: a tengerben egy csodálatos gyöngyszemnek. A füzér leg­szebb szemei is halványodtak, de még mindig őrzik a gazdag Velence fennségét. A téren most is öröknek látszanak a falak. Nem pusztulhat el minden, Velencéből maradnak hírnö­kök a jövő századnak is. S ez már nemcsak Velence gondja, ismerték föl. Az emberiség örö­kül kapta a múlt nagy alkotá­sát, amelyet nem lehet hason­lítani máshoz. A fiatal tu­risták már nem a nászutasok szemével nézik a várost, így nem is csalód­nak abban az esetben, ha a j valóság olyan- j nak mutatja j arcát, amilyen, j A változást | azon mérhetjük le, amit isme-'j rünk. Egy éj-* szakára- kap­tunk szállást Cavagniniék- nél, régi isme­rősünknek ahol a többi napra lefoglaltak minden helyet, akik a Reden- toréra érkez­tek. De éppen az első napon volt fontos, hogy ismerő­sökkel is talál­kozzunk. Az A tenger királynője, Velence. A Szent Márk tér. állomáson hiába kerestem a Papát a többi szállodás között; lánya mondta el, hogy meg­halt. A gondolák nappal az ál­lomással szemben himbálózva pihennek, kevés utas veszi igénybe a gondolireket, ezek­nek a törékeny formájú, kü­lönös vízi járműveknek a kor­mányzóit. A Basilea Hotel ki­választása a többi napokra azért is volt szerencsés, mert ablakunk alatt esténként több­ször is felhangzott a szerenád. Ahol este a műsoros gondolák siklottak — fekete színüket az éjtől kölcsönözve —, az egyik reggelen megpillantottam a legfeketébb gondolát, amelyen utolsó útjára vitte a halottat. Hol temetkeznek ebben a vízi -városban? A S. Michelén, a Velence és Murano közti szi­geten. Ezernyolcszáztól ott köt­nek ki a gyászleples gondolák. Ott nyugszik a XX. századi zene egyik halhatatlana, Sztra­vinszkij is. A sziget vörös tég­labástyája fölé sötétzöld lom­bú, karcsú fák emelkednek, halk suttogással. A meghitt gyásszal ott talál­koztam. Velence él. Horányi Barna utca 1. számú épületének ez ad még nagyobb értéket. Haj- I dán — 1913 és 1918 között — | köntöst kapott, helyet adva a \ minden esztendőben itt nya- I SZOT Tanácsi Tervezővállalat | ratt Krúdy Gyula. Emléktáb- ! siófoki irodájának. Sok min- j ia örökíti meg ezt is. Szép j den más azóta — nemcsak ez j épület. Oszlopokkal, kis to- — a várossá nőtt fürdőhelyen. | ronnyal. Ma a Belügyminisz- Hiszen az Időfolyó nagyot ha- j térium üdülője, ladt előre medrében. Har- I Vigaszt kereshetett itt Krú- minchét év telt el azóta, hogy : dy. Ahogy Szindbádjába visz­Az utolsó három év utoljára vendégeskedett az író ebben a manzardos épületben. Tragikus nyaralás volt, a ha­lálával végződött. Pedig nem­sokkal előbb még Rejtő Jenő­vel váltottak élcet, szeretet­teljes barátsággal. Hány és hány kedves isme­rőssel járta a partot, lábalt a vízbe, pihent a gyepszőnyegen! Előttem egy fénykép, amelyen csoport szélén álldogál. Hu­nyadi Sándor is ott van. 1917- et írtak akkor. Kabinok- he­lyett valami furcsa, csúnyács­ka építmények előtt álltak és ülték pózba. Akkoriban még ilyen építmények szolgáltak vetkőzőhely gyanánt A »ka­bin« fala lepkekönnyű, fehér függöny volt. És itt egy másik fotó! Békessyékkel, Klugékkal — a jó ismerősökkel — fény- képezkedett. Karinthyt mintha nem érdekelné az egész. Mesz- sze néz. Salamon Bélát, Rejtő Jenőt karolja eme másik képen. Sok szójáték, sziporka, komoly gondolat cseréjének színhelye volt a Vitéz-penzió. És tragi­kus eseményeknek ás. Az ab­lakból ugrott ki — bamló há­zasságukat igazolva — a fele­szatér egy-egy kedves helyre. Életrajzírói egyaránt vallják, hogy nyomasztó időszaka volt ez, mint sok más embernek akkoriban. Tombolt az első vi­lágháború. Járta ő is ezeket a sétányokat? Lehajolt ő is a vi­rágokhoz? Bizonyára. Gé­piesen, a megszokás mozdula­tával? Vagy csakugyan megfe­ledkezve egy pillanatra a nyomasztó világról? Három öccse katona. S hiá­ba A Vörös postakocsi sikere, Ady lelkes méltatása! 1916-ban irodalmi dijat kap, a székes- főváros Ferenc Józsefről elne­— KÖ8ZÖűÖIB a bókot. Bár lehet, hogy őszinte volt a vé­leményed, hiszen nincs okom panaszkodni a hatvan évemre. Csupán egy jelét érzem az idő múlásának: a legismertebb ne­vek is gyakran kiesnek az em­lékezetemből. Egyébként va­lóban tartom a súlyomat, most is szinte dekára annyi vagyok, mint amikor tanítot­talak, húszon ... mennyi is? Bizony, nemaddig harminc esztendeje. Nincs okom panaszra: békés, szép nyugdíjas éveket élek. Megértő férjem van, egyete­mista lányom, mindenem a család, a háztartás. Az iskolá­val azonban nincs kapcsola­tom. Hívnak, persze, szakszer­vezeti meg egyéb rendezvé­nyekre, de nem megyek el. Mit keressek ott? Az utolsó magam sokat gondolkodtam: va — példásnak mondható, vétettem-e egyáltalán? Mert Akik pálcát törtek fölötté, jól ismerték ezt az oldalát, hi­biztosan követtem el hibát, ta­lán néhány túlzó, szélsőséges intézkedéstől visszatarthattam volna a főnökömet. De én so­ha nem voltam kerékkötő, mindig vállaltam a töretlen út izgalmát, borzongató szépsé­gét, és számítottam a kudarc lehetőségére is. Akkor meg mit panaszkodom itt neked? szén gyakorta együtt szórakoz­tak. De ez most nem érdekes, bár külön témáként egyszer erről is írhatnál. Maradjunk az én esetemnél. Persze, hogy megkérdeztek a vizsgálat so­rán: mit tudok. Azt válaszol­tam: amit önök, meg minden­ki. Védeni nem akarom, hi­szen azt tettem addig, amikor alapvetően támogattam iskola­vezetési elképzeléseit; de ép­Erre gondoltál most, ne ista- P6n emiatt nem is támadha- gadd! A kocsi kátyúba jutott, t<>rn' A magánélete meg iga- és a szekéren én is ott ültem. 5an érdekelt soha. Szóval, Még azt sem mondhatom, aem ,I^e em e*; nern fordítot- hogy kényszerből vagy jóhi- ... oponyeget, es ezzel meg- szeműen félrevezetve. Magam taroztam további sorsomat, ültem a bakra, mint ahogy A főnököm ment, vezett díját. Mégis: tanyai soha nem voltam út szélén poroszkáló, minden és minden­ki elöl óvatosan kitérő. elégedetlenség tölti el. S az­tán a csillagos, lobogós idő­szak! Mintha a Phönix támad­na életre. Nagy riportot ír a kápolnai földosztásról, szer­keszti a Néplapot, aktív szere­pet vállal a Tanácsköztársa­ságban. Ez a krónikája ezeknek, a siófoki nyarakkal »tűzdelt« éveknek. Vajon hány turista gondol­kodik el az emléktáblák szö­vegén? Nagyon remélem, hogy sok. A könyvesboltban az öt­ven mellé még száz példányt rendeltek a most megjelent ni. Legjobb lenne valahogy ki­törölni a gondolataimból is. A harminchatból hármat. Ami­kor megritkult körülöttem a levegő, és én alig vártam, hogy a tanítás után betegyem magam mögött az ajtót. Szin­te vánszorgott az idő a nyug­díjazásig. Azelőtt meg rohan­tam, szinte felüdültem a mun­kahelyemen, élveztem a tenni­valók sokaságát, a tervezge- tést, az ötletek válogatását, a kísérletezés magával ragadó izgalmát. Szóval, tudatosan támogat­tam a főnökömet. Tápláltam kísérletező kedvét, ötleteket , , ,, — adtam, vitatkoztam, szívemből °yakodtam attól, hogy bármi- és erőm szerint dolgoztam .v,en, .megjegyzést tegyek az en ma­radtam. Azt természetesnek tartottam, hogy az új igazgató nem igényli közreműködése­met az irányításban. Tanítot­tam, most már csak a gyere­kekben leltem örömömet, és azért, hogy mennél változató- !- 0 31 Valahogy kihúz­sabb, sablonoktól mentesebb ,,arP De f harminc­eszközökkel érjünk el jó ered ményeket. Nem én: az iskola. Az eredmények azt bizonyít­ják: tovább jutottunk az át­lagnál. hat év közül ez a három volt a legnehezebb. Pedig tulaj­donképpen nem bántottak, de néhányon fellélegeztek, ami­kor elbúcsúztam. Azután vizsgálat indult, ^°’ a búcsú. Virágcsokor, sóge, Aranka. Elég a tragédiák ■ Szindbád című Krúdy-könyv- idézéséből ennyi is. bői. Nem messze kis utca szálad 1 A bűnöm? Tulajdonképpen senki nem olvasta a fejemre, L. L. j nem ítéltek el nyilvánosan. De eredményéként az igazgatót kézfogás, a gyerekektől, szü­leváltották. Ne firtassuk, löktől ajándék, még a szak­imért. Ö sem volt angyal. Né- szervezettől is. Ugyanakkor ha sokat markolt, emiatt . s- u szembekerült a tantestület egy kollegám tizenöt évi mun- részével, meg a magánélete kajáért kitüntetést kapott. Ne- sexn volt — finoman fogalmaz- héz erről beszélni, mert nem az én dolgom, hogy megítél­jem életpályámat. A kartárs­nő kitűnő pedagógus, ragyogó eredményeket ért el éveken át osztályával. De soha semmi­féle más jellegű munkában nem vett részt, a tantestületi értekezleteken nem hallatta szavát, minden vitától, az is­kolai gondoktól távol tartotta magát, a községi mozgalmak­tól elzárkózott. Lehet, hogy igaza volt? Szavaimból úgy érezheted, hogy csupa panasz az életem, mélyen sértett emberként ten­getem éveimet. Persze, hazud­nék, ha azt mondanám: így képzeltem el nyugdíjba vonu­lásomat. Mégis elégedett va­gyok, mert ha mások, egykori funkcióba állítóim, főnökeim, munkatársaim feledték is, bennem kitörölhetetlenül él az a gazdag harminchárom év, amelyben — ha esetleg hibáz­tam is — valamit tettem az asztalra. A legnehezebb időkben — az iskolák államosításakor — neveztek ki a megye egyik legnagyobb iskolájába igazga­tóhelyettesnek, röviddel ké­sőbb tanulmányi és egyben szakfelügyelőnek. Közben pe­dig mindig ott voltam lakóhe­lyem közéletében, teljes szív­vel tettem, amit a kor fejlődé­se megkívánt. Ezek az évtize­dek adnak belső elégedettsé­get, megnyugvást, és segítik feledtetni az utolsó három esztendő néha vízióként feltö­rő emlékeit. Lejegyezte: Paál László Somogyi Néplap B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom