Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-05 / 182. szám

„Cantus Pannonicus A hatodik hanstcrscnv Hatodszor ujjongott föl az orgona mesteri kezelőtől az idei lobbanó nyárban a kőrös­hegyi SEolidan — nem hival­kodó módon — gótikus temp­lomban. A műemlék hajója most is tömve volt emberek­kel, mint- mindig A széksorok zártak, a lelkek nyitottak az élményre. Magyar, német, .cseh, lengyel valahogy eggyé válik, azonosul itt. Betölti a templomot az orgonaszó. Ere­je összeköt, futamai indázva fonnak össze. Pécsi Sebestyén orgoniamű- vész vendégei voltunk. Fur­csa hasonlat? Olyan, mint a minden gyümölcsöt megtermő fa. Kínálta -érett terméseit. A más — más zamatúakát. Pa- cliebel műve, a G-dúr toccata rövidségében is nagy hatású. Jó -bevezető volt Buxtehude Gi-aoonájához. Ne legyünk ün- neprontók, ne időzzünk egyet­len kis előadói bicsaklásnál! És taps. Bátortalan, mint min­dig kezdetben, aztán egyre erősbödő. A hely, az évszáza­dos falak sugallják a tetszés- nyilvánítás diszkrétségét. Mintha egész orch-ester szól­na: Vivaldi a-moll concertó- ját önti elénk a mester, Bach átdolgozásában. Tó moraja, l széljátékok, szív dobbanása, i vér vágtája, kedves becézése ! domb völggyé szelídülése, rö- j pülés halk surrogása, színek j megszólalása ez a zene. Es ot! vagyunk mindenütt vele. Be- 1 leremegve, törve — diadallal, I gyönyörűséggel, magunk meg- j erősödésével. Halleluja: hozsanmás kö­nyörgés Hummel áriája. Wer­ner Mária telt szopránhangján | tolmácsolja nekünk. Eggyel növdii az élmények számát, amelyeket majd elviszünk in­nen és melengetünk későbbi ; napokon is. A Gesualdo quin- : tett! Harmóniájuk emberi gaz- : dagságot, az együtténeklés örö- . mét érzékelteti, s vágyat csí- í rázt-at bennünk a jóra. Ker- ; getik egymást a szólamok, hogy aztán összesimuljanak lágyan. Bach g-moll prelúdi­um és fugája zárja az első részt, oly hatással, hogy nehe­zen moccanunk. Bossi csudakedvű g-moll scherzója más hangulatra gyújt bennünket a szünet után. Pécsi Sebestyén újabb színt rakott a palettára ennek előadásával. A »-csak ne legyen még vége!-“ — akarása ben­nünk. De Stradella gyönyörű egyházi dala Werner Mária biztos röptű előadásában to­vább fokozza jó érzésünket. Majd Schein három művét énekli a Gesualdo quintett. A vox humána minden szépségét átéljük, s nagyon is bocsána­tos bűnnek értékeljük az Ó, Herr, ich bin dein Knecht cí­mű szerzeményben azt az alig észrevehető, pillanatnyi egy­mást nem találást. Szőnyi Erzsébet Álla marcia című rövid lélegzetű művét interpretálja Pécsi Sebestyén. hisznyay Gábor üde, meg- I meghatódott hangulatot eláru- j ló, játékos vibrálással teli | szerzeménye, a Pastorale * a 1 pásztorsípok nyelvén beszél — 1 orgonán. A két mű közül ez | ragadott inkább magával. A ! befejező, fényes hangú, ho- j zsanmásán diadalmas Kodályt 1 Gloria tetőzte bé a műsort. Kernek választás volt! Pécsi Sebestyén. virtuóz előadásá- . ban. Lélekemelő hangulatban bocsátotta útjára a hangver­senylátogatókat. Indultunk: lö keletnek, ki északnak, ki délnek, ki nyu­gatnak. Valahogy halkabbak lettünk. L. Pécsi összegezés Nemzetközi zenei tábor Gödöllő, július vége , Egyetemi előkészítő tanfolyam | A Gödöllői Agrártudományi [ i Egyetem KlSZ-bizotteága és a >! i megyei diákklubok szervezé- I sében július 20-tól augusztus | 2-ig — ötödik alkalommal — rendeztek előkészítő tanfolya­mot a középiskola harmadik j osztályát végzett tanulók szá­a fiatalok egy része a köve­telmények megismerése után j egyáltalán nem is jelentkezik ' a felsőoktatási intézménybe. Csupán ők »vesztek el«, de azok,1 akik máshová jelent­keztek, és nem Gödöllőre, végső soron nem vesztek el a Sándor Tabon tanul a me-, zőgazdasági gépész szakközép- iskolában. Tehát pályaválasz­tása — mondhatjuk — idő­ben határozottá vált. — Mit adott ez a tanfo­lyam? . — Elsősorban fizikából tá­rnára. Ezeknek a fiataloknak a többsége fizikai dolgozó gyermeke; határozott elképze­lésük van, hogy mezőgazda- sági felsőfokú - intézményben szeretnének továbbtanulni. Ballá Béla egyetemi tanár­segéd végig figyelemmel kí­sérte az előkészítő tanfolyam munkáját. — Honnan és hányán vet­tek részt az egyetem íelvé- j teli előkészítő tanfolyama^? I — Bács, Békés, Somogy, j Szolnok és Heves meg)'e fia- [ faijainak biztosítottuk a lehe- } tőséget, többnyire azoknak, akiknek ezt az előnyt szíve­sen megadjuk: a fizikai dol­gozók gyerekeinek. Az öt megyéből százötvenöten. vet­tek részt, Somogyból huszon­négyen jöttek. Itt hadd emlé­keztessek arra: öt évvel ez­előtt éppen Somogy megyé­vel írtuk alá az első szocia­lista együttműködési szerző­dést, amelynek egyik pontja az előkészítő tanfolyamok j szervezésével foglalkozik. mezőgazdaság számára. A Gödöllőre jelentkezett, előké­szítőn részt vett fiatalok, kö­zül nyolcat nem vettünk tol, ez. azt hiszem, megfelelő eredményről ad tanúbizony­ságot. Gödöllőn a tanfolyam meg­szervezésekor is tudták, hogy ebben a formában utoljára tartják az előkészítőt, a KISZ. központi bizottsága ugyanis egységesíteni kívánja a külön­böző egyetemek módszereit. Gödöllő ötéves tapasztalata azonban nagyon1 fontos, szá­mítanak rá. Ezért az új .tan­folyamrendszerben a mező- gazdasági pályára készülő fia­talok folyamatosabb — tehát nemcsak nyári, vakációbeli — felkészítését Gödöllő koordi­nálja. A záró ünnepség után meg­kerestük a somogyiakat. Kö­zülük Kovács Sándorral, Gré- czi Jánossal, Keserű Sándor­ral beszélgettünk. Kovács nullám sokat. Hiszen a szak­középiskola első osztálya óta nem foglalkoztam ezzel a tan­tárggyal, pedig a felvételin 'szükség lesz rá, Gréczi János a bogiári ker­tészeti szakközépiskolában tanul. Korántsem az történt, hogy meggondolta volna ma­gát és Gödöllőre jelentkezik; marad az eredeti elképzelésé­nél, de csupán ide kapott »meghívót«, s — ahogy mondta — kihasználta a le­hetőséget. A kertészeti egye­temen is hasonló a felvételi követelmény. Keserű Sándor a barcsi gimnáziumból jött. — Tapasztalataid? — Az iskolában sokszor halljuk, hogy »ha így tanulsz, nem vesznek föl«... De arról azután sem esik szó, hogy* mi az, amit nem tudunk, és mit kellene pótolni. Ezen a tanfolyamon ez is tisztázó­dott. Horányi Barna — Ha szabad így fogalmaz- : ni: megéri ez a megyének és I az egyetemnek is, amellett, j ! hogy hasznos azoknak, akik j í erre a pályára készülnek. Kézimunkák sikere Pécsen sajátos hangulatú, | készül, egy részük viszont i birtokukba a tantermekét, dél­a ; amatőr, zenekedvelő fiatal. j után a tábor nagyzenekarának . _ __...... _ - , ! a próbái zajlottak. Az elméleti J * e” í témakörökben a szolfézsokta­I tás iránt mutatkozott a legna- 1 gyob’b érdeklődés. A tanfolyam különös színfoltot jelentett nemzetközi ifjúsági zenei tá- | bor. Vidám, muzsikáló fiata- i lókkal telt meg a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola nyölc- emeletes kollégiuma. Július második felében százötven fiatal bábeli beszédétőL és a legkülönbözőbb hangszerek muzsikájától visszhangzott az intézmény. Tizenkilenc nemzet' fial — többek között lengye­lek, németek, belgák, hollan­dok, franciák, dánok, csehek, ’ bolgárok, románok, svédek, finnek, görögök, spanyolok, portugálok —, illetve fele rész­ben magyarok' voltak a zenei tábor lakói. (Közöttük két so­mogyi kislány is.) Többségük nesses Musicales Nemzetközi Szövetsége az UNESCO kereté­ben működő szervezet. Célja, hogy az értékes zenét megis­mertesse és megkedvel tesse a fiatalokkal, fogékonnyá tegye őket a zene iránt és kapcso­latot hozzon létre a világ kü­lönböző tájain élő zenekedvelő fiatalok között. A mozgalom Belgiumból in­dult, még 1940-ben, s terjedt el szerte a világon. Hogy mi­lyen mértékben, azt Pécs ele­ven és minden nyáron meg­újuló példája is fényesen iga­zolja. A zenei táborban kü­lönböző hangszeres és elméleti kurzusok indultak. Délelőtt ka­tizenéves, aki zenei pályára i marazenélő csoportok vették Új jogszabály a születendő gyermek egészségének védelmére Pásztor Ferenc A közeljövőben új rendelet következmény: jelenik meg a születendő gyer­mekek egészségének fokozot­tabb védelme érdekében. A jogszabály értelmében — az eddigiektől eltérően — minden Rh-negatív vércsoportba tarto­zó nő számára valamennyi szülészeti esemény alkalmával kötelezővé teszik az úgyneve­zett anti-D immuno-gamma- globulin védőoltást. Ismeretes,' hogy a vércsopor­tok fölfedezése óta valamennyi (a nulla, az A, a B és az AB) fő vércsoportba tartozó sze­mély — vérössaetétele alap­ján — két további, pozitív és negatív alcsoportba sorolható. Súlyos betegség vagy sérülés esetén ez az Rh-negatív vér­csoportba tartozók számára ve­szélyt jelent: ha ugyanis vér­átömlesztés alkalmával na­gyobb mennyiségű Rh-pozitív vért kapnak, szervezetükben a meginduló ellenanyag-reakció során vérrögösödés alakul ki, s ez kritikus esetekben halált is okozhat. Az Rh-negatív vércsoportba tartozó nők születendő gyer­mekét hasonló veszély fenye­geti. Á terhesség alatt ugyanis a pozitív vércsoportba tartozó magzat eltérő tulajdonságú vö- rösvérsejtjei könnyen bekerül­hetnek az anya szervezetébe, amely ezekkel szemben azon­nal megkezdi az ellenanyag termelését. Ilyenkor még nem történik semmi különös, klini­kai tünetek sem mutathatók ki. A következő és az azutáni terhességekre viszont veszélyt jelent, amikor az anya méhé- ben újabb pozitív vércsoportú magzat indul fejlődésnek. Az anya szervezete ekkor a már korábban kialakult im­munitás alapján »védekezik« a számára idegen, Rh-pozitív vö­rös vertestekkel szemben. A vezető előadója az egyik- leg­idősebb élő Kodály-tanítvány, Agócsy László volt. »Azt sze­retnénk elérni — mondotta —, hogy mindegyik nemzet a saját népzenéjét oktassa az is­kolában — Kodály rendszere alapján...« »Muslica antique — musica modems« címmel külön »kur­zus« is indult az idén. Ezen a tanfolyamón a mai modern müveik mellett jobbára XIII— XIV. századi muzsikával fog­lalkozott tizenöt-húsz fiatal. Hallottam őket egy szabadtéri hangversenyen, a Barbakán- kertben. Megkapó ( élmény volt a régi instrumentumok, valamint az angol kürt és a népi hangszerek különös hang­színe, a táncok, a régi zene ritmusa. A zenei tábor nagyszabású és forró hangulatú koncerttel zárult. A fiatalok három-négy j alkalommal adtak sajátos han- rendszerint \ gulatú — és nemzetközi ösz- koraszülés ! szetételű — kamarahangver- j senyt a város zenekedvelői­spontán vetélés, vagy az, hogy torz magzat szü- | senyt a letik, illetve az anya halott | nek, Pécs történelmi belváro­gyermeket hoz a világra. En­nek a súlyos veszélyekkel járó immunreakcióknak a kialaku­lását kívánják megelőzni az új rendelettel, amely kötelezővé teszi a védőoltásokat. sának ódon hangulatú udva­rain. Rátaláltak a közös nyelv­re, amellyel valami fontosat mondhattak el mindannyiumk számára. W. E. — Az előkészítő tanfolya­mon az idén is beigazolódott, hogy szerepe rendkívül fon­tos. A megye jelöli ki, hogy kiket küldjön a tanfolyamra, mi nem válogatunk. Itt úgy­is kiderül: a fiatal valóban eléggé meggondolta-e, hogy erre a pályára készüljön. Tu­dása alapján meggyőződhe­tünk róla... A tanfolyam cél­ja az is, hogy mindenki egy­ségesen sajátítsa el a felvé­teli anyagot. Erre azért keil gondot fordítanunk, mert az iskolák között elég nagy elté­rés van. A tanfolyam szervezésében, lebonyolításában nagy szere­pük van a megyei kluboknak is. — Jelent-e valami előnyt majd a felvételin ezeknek a fiataloknak, hogy részt vettek a tanfolyamon? — Igen is, meg nem is. Igen, mert tanultak itt, s nem, mert a mostani eredményei­ket nem számítjuk be a fel­vételi pontok közé. .Számít majd az iskolából hozott pontszám és a felvételi vizsga eredménye. — A tavalyi előkészítőt ér­tékelték-e oly módon, hogy a részvevők közül mennyien jöttek vissza felvételizni? . — A tavalyiak negyven százaléka nem jelentkezett Gödöllőre. Ebben benne van az is, hogy ha a megyék nem válogattak megfelelően, akkor FBÜIC A LESHEGYEN — Mi lenne akkor, ha az önök viszonylag szűk, családi célt szolgáló kutatását egy ki­csit általánosabb érvényű vizs­gálódássá bővítenénk. Olyan korszak tükörképe lenne ez, amit kevesen ismernek. A hi­telét nagyon erősítené az, hogy olyan emberek végzik, akik­nek szerencsére ebben nem I voltak személyes tapasztala- I taik, nem vezetik szűk ös- l'vónyre őkét a személyüket ért j fájdalmak, vagy meghurcol ta- i tások. — Végsősoron értek, főhad- j nagy elvtárs. — Mert apámon erős nyomot hagyott, egész j életét befolyásolta. Engem is | érintett, hiszen sokszor hallom apától, sokszor ismerek meg egésaen új, megdöbbentő rész­leteket. Azt hiszem meg kell születnie még vagy két-három generációnak, hogy ne legyen ennyire testközelben a fájda- j lom, a bánat, a keserűség. i — Ebben igaza van, mert alig hiszem, hogy él ebben az országban egyetlen ember is, akinek valamilyen módon ne okoztak volna rettenetes kárt a háború következményei. Franci bácsit vállalom. Majd tárgyalunk még. Továbbindultak, mert még két járőrt kellett ellenőrizniük. A bánya fölött kell találkoz­nunk Faludival, és egy fiatal katonával. Feljebb, az erdő legsűrűbb részén kell tartóz­kodnia Takácsnak és Golu- bicsnak. Speciális feladatot kaptak. Végig kell menniük a nyomsávon. Nemcsak azt vizs­gálják, hogy nyomtalan-e, ha­nem azt is, hol keményedet!; meg; hol kövesedett el a ta­laj, hol lehet szükség arra, hogy meglazítsák a keskeny földsávot. Ehhez Takács na­gyon ért, nyomolvasó tanár urnák csúfolják a többiek. Ez hízelgő ránézve, de igaz is. Ta­kács még a madár-nyomokból is meg tudja ítélni, hogy cin­ke volt ott, vagy varjú. Pon­tosan megadja, hogy róka kó­szált arra, vagy egy kóbor macska. Nem lehet megté­veszteni. Különös adottság ez, rendkívül éles szemre vall. Száron vezetik a lovakat. Nagy a kapaszkodó, nagyon köves az út. Jobb nyeregből szállva gyalogolni, mint rázat- ni magukat, törni a lovakat. Ezen az úton. csak az állatkín­zók maradnak nyeregben. Egyik oka ez, a másik Ángyás Dániel, a lovász. Mióta gond­jaira bízták a lovakat, olyan az istálló, mintha patika len­ne. Fénylik a lovak szőre, csil­lognák a szerszámok. Védi, ol­talmazza a jószágokat, legszí­vesebben ő venné a hátára őket, csakhogy bajuk ne essék. — Nem úgy van az, törzs­őrmester elvtárs — veszekedik még a szolgálatvezetővel is, hogy akármilyen tüsköt felül­tetünk a hátukra. Érzékeny állat a ló, esze van, szíve van. Megérzi, ha tusiköt cipel a há­tán. — Nehogy megsérüljön a patájuk ezeken a köveken, mert Ángyás célba lő ránk, — nevet Máté főhadnagy, és óva­tosan, szinte gyöngéden irá­nyítja lovát, tereli a simább út felé. Mintha félnének ettől a csendes, alapos kis embertől. Mert kitartó, szívós, addig morgolódik, addig veszekszik, Nagy a közönségsikere a Balatonbogláron rendezett kézi­munka-kiállításnak. A bogiári asszonyok által készített sár­közi, buzsáki, kalocsai és matyó hímzéseket naponta 300— 350-cn tekintik meg, többnyire külföldiek. amíg a ló ügyeit rendben nem tudja. Faludiék már látszanak. Jó terebélyes fenyőág alatt fek­szenek. Kiváló hely. Egy szik- rányi nap sem éri őket. reme­kül látnak az előttük elterülő lankára. Nagy területet tarta­nak figyelés alatt, Mi tagadás, Faludinak remek érzéke van arra, hogy a terepen tájékozód­jon. Látszik rajta, hogy már Otthon is közeli barátságban volt a természettel, az erdők­kel. Vékony dongájú, szikár, szíjjas ember. Soha nem fá­radt, soha nem riasztja meg, ha a legnagyobb kapaszkodó­ra kell menni. Szökdécsel, mint egy zerge. Igaz, a heg', emberek sehol sem eresztenek pocakot, nem akarnak felesle­ges terhet cipelni a kaptáto­kon. Ilyen ez a Faludi is. 40. Jelentkezik. Nem áll fel, nem mutatja magát jobban, mint kellene. Így van rendjén, Máté fekszik mellé, Csík pe­dig kicsit odébb vezeti a lova­kat, beljebb a sűrű felé. Leg­alább addig nem perzseli a nap. — Mi újság van maguknál, Faludi elvtárs? — Jelentem, c’send van, nyu­galom van, csak az erdészeti asszonyok mentek* a Tányér felé. Tegnap is ott dugdosták el a csemetéket. Velük volt Zoli. bácsi is, meg Fürge is. — Ilyen jól ismeri az erdész kutyáját? — Igen, ismerem. Zoli bácsi megígérte, hogyha Fürge ellik; akkor nekem is ad egy köly­kök Már kicsi koromban sze­rettem volna egy igazi magyar vizslát, csak á szüleim nem nagyon akarták. Talán most már megengedik. — Mondja csak, elmondta már Csicsmann elvtársnak, hogy mi az a Tányér? — Jelentem, elmondtam, hogy az egy kő, de többet ma­gam sem tudok róla. — Ejnye, Faludi. Maga er­ről is elfeledkezett, mint a rá­diómról? Tudja Faludi, miről beszél Máté. Egyszer erőszakkal ki- okumuláltá. hogy Máté bízza csak rá a rádióját. Már felrak­ták volna a kocsira, hogy vi­szik a városba a Gelkához, amikor Faludi erőszakkal itt­hon tartotta, hogy neki ez az egész csak gyerekjáték. Kát este kínlódott vele, vizsgálta, darabokra szedte, aztán gya'og cipelte be a • Gelkához, mert nem boldogult vele. Égett is a képe, de cipelte zokszó nélkül. (Folytatjuk.) Somogyi Néplapi 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom