Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
A karaván Á lldogálok az út szélén, most nagyon messzi van nekem a túloldal, két sűrű sor autó dupla so- -ompóként tiltja, hogy az aszaltra lépjek. Húsz-harminc méterrel árvább néhány autós •i gázra tapos, nehogy eszem,- :-e jusson az átfutással kísérletezni; egyik-másik arcán még elégedettséget is látok: •"egyenlítenék« a kocsiba áramló pontért, benzingőzért, s mert örökösen fékezni kell, nehogv az előttük vánszorgó- ba csússzanak. Keserves menet ez. minden apróságot föl— nagyító kálvária; nincs sebesség. nincs megállás, nincs önálló akarat, csak görcsös kapaszkodás a volánba és vakremény. hogy nem lesz semmi baj hazáig. Elindulok az út. szélén; valahol távol fö!festett zebrát sejtek. ott hátha valaki megszán, átenged a túloldalra, hogy kocsiba ülve én is a lélekölő karavánhoz csatlakozhassam. A kanyar után belebotlok egy félig kidöntött betonoszlopba, már majdnem elsüppedt a földben, indák fotíják be, két igénytelen sárga virág is kapaszkodik hozzá. Itt történt — villan, az emlékezetembe. és egy ideig csak Gyurit látom magam előtt. Ma®as, kék szemű, barna hajú fiú volt. emlékszem a fél szeg mosolyára, minden szavára, amikor elköszönt; »Még néhány hét mun- • ka a Balatonon, azután elindulok szerencsét próbálni meseországba«. Pest volt a meseország. egy sikeres főiskolai felvételi, hívta vándorút.-« szerencsét próbálni a festők, szobrászok meseországába. Itt, ennél a kőnél szakadt vége az útnak. Gyuri a padkán állt. onnan jöhetett a teherautó. Pontosan a mai napig sem tudom, hogy történt, nem volt et*óm föllapozni, kijegyzetelni az aktát. Nem tudtam mindennapos kötelességeim közé sorolni; most már érzem, tiltakozni akartam ígv. Tehetetlen düh fogott el. ahányszor a balesetre1 gondoltam: egy rossz lépés vagy egy aszfalton megcsúszó kerék követelhet-e ilyen áldozatot? Mit érünk mi ennyien, ha nem segíthettünk rajta? Mi az értéke a sok szónak. de még a cselekedetnek is? Már tudom, egy rossz kérdés csak hazug feleleteket szülhet. Már azt is tudom, olyan háborúról van szó. ahol értelmetlen halált halnak az emberek. Nincs magyarázat, bár bőven kapunk jegyzőkönyveket. orvosi jelentéseket. Tudjuk: hol, mikor, hogyan történt, és mi lett azután. Mit érünk vele? Annyit biztos, hogy tettéért meglakol a bűnös, aki a legtöbbször becsületes ember, az életben bajt nem okozott, sőt másokért ön- feláldozóan dolgozott, s most egyszerre embert ölt, mert fél percig nem figyelt vagy álmos volt. \ L eülünk a cellában, egymással szemben, és én nem tudok mit kérdezni. Azt kérdezzem talán, hogy gondolt-e a következményekre, amikor a rádió gombiát kezdte el csavargatni? Azt kérdezzem, megbánta-e? Érdeklődjem. vajon most van-e lelki ismeretfurdalása ? A tragédia után általában nincs miről kérdezni, nincs mit beszélni. Egyetlen érzés ragadja torkon az embert, vagy inkább egy kényszerképzet; egy óriási vezérlőpult előtt állsz, azon egv nagy. fekete gomb van. s ha megnyomod, mindenki mozdulatlanná meieve- ciik. a gumiabroncsok hozzánő- nek az aszfalthoz, nézed a mozdulatlanságot és tudod, addig nem nyúlsz újra a gombhoz. míg nem vagy biztos benne. hogy utána nem lesz baj. utána vigyáznák egymásra az emberek... Természetellenesek a közti halálok, a gondolatot az abszurdumba lökik, ahol minden egyszerű, ahonnan nem nehez rájönni: a legsürgősebb út sem olyan fontos, hogy az ember örökösen a gázpedált nyomja; ahonnan világosan látszik, hogy nem képtelenség állandóan vigyázni. Már a falu végén járok, valahol jó lenne leballagni a vízhez, megvárni, míg az úton dvoniú a vasárnap esti had. A szárítód! szerencsétlenség is dyentájbam történt, két vagy három esztendeje, nem is tudom már. A kaposvári ut kereszteződésében össyemhard két autó. 4z árokba vágódtak, eltelt talán húsz perc is, míg valaki ki vágódott a mellettük rohanó sorból és kihúzta a Skoda alól a tizenegy éves kislányt. Benn ültem a mentőben. a zamárd.i csomó Doninál a szirénázás meg a vili 03- tatás ellenére még hárman- négyen átvágtak előttünk a 7-esről az M 7-esre. sokat számított a fél perc, amit elvettek tőlünk. Könnyű volt olvasni abból, hogy gázt adtak előttünk: »nem az én bajom« ... A két autóban mindenki eszméletlen volt. egy kempingctadrágos férfi átkozta a mentőket a késésért, __ nem sokkal ezután kiderült: ő közvetlenül a szerencsétlenség után odaért, de nem telefonált se a mentőknek, se a rendőrségnek. mert »a félhomályban úgy látszott, mintha- szaladt volna valaki, gondoltam, telefonhoz«. Karba tett kézzel nézte a vért és a roncsokat, s mikor a rendőr ki akarta hallgatni, védekezőén tartotta maga elé.a kezét: »Uram. én ide pihenni jöttem, egyébként se tudok semmit a balesetről«. Amikor a sérülteket elszállították. a rendőr hozzá'átott a leltározáshoz és megkérdezte, nem nyúlt-e valaki a kocsikhoz. A k-empingnadrágo-s hátul az autósra mutatott, aki kivált a sorból és intézkedett, »ót kellene megnézni, ő matatott a kocsiknál.« Egy jó ötvenes férfi erre pofon ütötte és lecsirkefogózta a kemping- nadrágoSt. aki rögtön, rendőrért kiabált, följelentéssel fenyegetőzött. Csakhogy egyszer" re négyen vonták meg a vállu- kat: ők nem tudják, miről beszél a komp ingnád rágós, nem bántolta senki, ők legalábbis nem láttak semmit, nem hiszik. hogy mások láttak volna... Igazuk lett, senki sem jelentkezett, mire a rendőr elzavarta a kempingnadrágost.L eül^k a kis mólóra, a holnapra gondolok, hogy hány balesetet jelentenek. Sok még meg sem történt, még ott rohannak az utakon, előznek, kanyarodnak, beszélgetnek. Szidják a másikait, mert gazul eléjük vágott, ők azonban nagyvonalúan elnézik maguknak a nyolcvan kilométeres tempót a falu főutcáján. Az öklüket rázzák a kiviíágítallan kerékpárra, ők viszont telibe kapják fényszórójukkal a szemből érkező motorost. A más bűne, a más figyelmetlensége. Még nem tudják, még senki sem tudja, de holnapra, reggelre már készen lesz a jelentés. Pintér Dezső Azokat kerestem a Somogy megyei Patyolat Vállalatnál, akik az egyik legnehezebb fizikai munkát végzik. Tizenkét férfi váltja három műszakban egymást. Egy hagyományos magyar, négy programvezérlésű NDK-gyárt- mányú és egy teljesen automata csehszlovák géppel végzik — szállodák, vendéglátó- helyek részére — a közületi mosást. Egy nagyobb és három kisebb géppel a lakosság ruháit, ágyneműit mossák. Egy műszak alatt több mint ezer kiló ruha fordul meg egy ember keze alatt. Télen, amikor kevesebb a munka, háromezer forintot, nyáron, amikor a balatoni üdültetések miatt háromszorosára szaporodik a tennivaló, négyezer forintot is megkeresnek. A. Patyolatnál nincs szakmunkásképzés. Ök is betanított munkások, és évente kéthónapos házi tanfolyamon sajátítják el, az új gépek, technológiák alkalmazásához szükséges tudnivalókat. A több műszak, az időszaki hajrá, az állandó gőz és cipekedés ellenére a mosodában nem ismerik a munkaA férfiak mosnak erő-vándorlást. Valamennyien a törzsgárdába tartoznak. A szennyes ruhával meny- nyezetig zsúfolt hosszú raktár- helyiségen keresztül lehet a mozgalmas és zajos mosodába jutni, ahol három trikós, műbőrkötényes, gumicsizmás férfi tevékenykedik. Ijesztő a hatalmas cseh gép leállást jelző hangja. Csapzott haját hátrasimítva, két gomb beállításúval sorra felnyitja a három rekeszt Weilinger József, és már félszárazra centrifugált törülközőket, konyharuhákat, ágyneműket gyömöszöl a keréken guruló óriás fémtepsibe. Olyan mély az automata gyomra, hogy fémkampóval kell egyik-másik lepedőt ki- halászni. A vékony ember nekiveselkedik a ruhahegynek, aztán áttolja a szomszédba, a vasalókhoz. Érzem a kézfogásnál, hogy I a víztől puhára ázott a keze. — Ezt szeretem a legjobban — mondja az új masinában gyönyörködve —, pédig még négy kisebb, hagyományos mosógépem is van. Azok után azonban még külön csavarógépbe kell átpakolni a ruhát, ez meg pofonegyszerű. Megkérdezem, otthon ki mos. ö vagy a felesége? — Mind a ketten, és van is mit az Ót gyerekre. Amit én megcsinálok, azt meg is lehet nézni! Itt is. otthon is. Aztán otthagy, mert ki kell szedni az ötvenkilós gépet, s nekem eszembe jut, amit Varga István részlegvezetőtől hallottam róla: szenvedélye az, hogy minél előbb elkészüljön a munkával. Ha műszaki zavar miatt állni kell, végig futja az egész üzemet, amíg meg nem javítják a hibát. Csak utána nyugszik meg. Daru berreg; kampója tizenöt percenként emeli a magasba az automata centrifuga súlyos tartalmát. A függő kapcsolókat Kiss József kezeli épppn. s a tmk-szerelőket sürgeti. A centrifuga zúgását túlkiabálva adja értésemre, hogy mérges: — Két géppel már kétszer ennyivel végeztem volna! Idegesen rágyújt.; a gyufa- szálak kiszorodnak a doboz* bol. — Raksjból járok be, csak azért nem mosatunk itt mi is, mert onnan nehéz lenne a cipekedés — mondja. Orsós Sándornak segít; nekifekszik a kocsinak, aztán figyelmezteti, egy színes frottírtörülközőre mutatva; — Erre vigyázz! Társa hálás a segítségért. Eredetileg az ipari rongymosoda a munkahelye, de a nyári csúcsban nagy szükség van itt az ő munkájára is. — Szeretek itt dolgozni, mert tiszta munka — veszi ki fogai közül az újabb szállítmány elszámolólapját. — Igaz, kezdetben izomlázam volt, és fájt a körmöm, amíg meg nem szokta az örökös mosószeres vizet. Jó az ideiglenes csend, amikor fél-fél percre leáll egyik- piásik gép. Nem tart sokáig. Élesen zakatol a kocsik Kereke a csúszás veszélye ellen rücskösre kalapált kövön. A tizenkettőből hárommal sikerült találkoznom. És beszélgetés közben egy pillanatra sem álltak meg: batyut bogoztak, mosószert lapátoltak vagy éppen krétával jegyezték a gép oldalára a tiszta ruha súlyát. Nehez munka. • Férfinak való. Gombos Jolán Tanműhely épül lábon Üj tanműhelyt épít a Budapesti* Vegyipari Gépgyár tahi gyáregysége. A földmunkákkal már elkészültek: a gyár melletti területet alakították ki a földgyalukkal. Itt kap helyet egy új készáruraktár is. A tereprendezés során mintegy 32 ezer köbméter földet mozgattak meg, és hamarosan megkezdik az épít[ kezést. A munkát a dunaújvárosi 26. számú Építőipari j Vállalat végzi. Már szállítják 1 az előregyártóit paneleket is. I A mintegy 12 millió forint- 1 ba kerülő — hatvan tanulót j befogadó — tanműhelyben a tabi .gyár számára képeznek I majd szakembereket. Az oktatás jövő év szeptember elején j kezdődik. A város tisztaságáért Segítenek a tapasztalatcserék Az első gondolatom az volt, amikor a kaposvári költségvetési üzem köztisztasági részlegének irodájába léptem, hogy az íróasztalokon felhalmozott rengeteg papírt úgy gyűjtötték össze. Egymás hegyén-hátán tornyosultak az akták, szabálysértési följelentések, jogszabályok, tervek, útmutatók. A szabálysértések említésével mindjárt egy útvesztőbe bonyolódtunk ■ Csonka Endre részleg vezeiövei és Bartos Ferenccel. A múlt évben — mondták — 151 esetben tettek följelentést. Ezeket a városi tanács igazgatási osztályára küldik, ahonnan — bár ezt nem lehet állandó gyakorlatnak minősíteni — aztán jelzik, hogyan intézték el. (Hozzá kell tenni: a 151 eset közül 120 följelentés pázsitrongálás miatt volt, ami lényegében parkosí- tot területen való tiltott parkolást jelent!) Pásztor Ferenc ] FIUK A LESHEGYEN O Somogyi Néplap^ — Rendkívül sokat. Elsősorban azt. hogy ez a német csür- he csak Zólyomig hajtotta őket, ott átadták a közös, az úgynevezett 350 8-as munkaszolgálatos alakulatnak. Ez egy olyan büntetókülönítmény volt, ahonnan nagyon nehéz volt megs.zabadulnd. Ezzel a különítménnyel aztán elvonultak a Magas Tátra irányába, onnan pedig tovább, lengyel területre, Zakopane es Krakkó közelébe. Követ bányásztak, árkokat ástak, erődítéseket rögtönöztek a nagyon gyorsan visszavonuló náci csapatok számára. — Huszárnak van valamilyen személyes emléke a nagypapáról ? — A következőket mondta: »Ősik Mártonnal együtt voltam még a Tátra alatt, Pop- rádon. Onnan hajtottak bennünket tovább Zakopane felé. Nehéz, keserves utazás volt, mert inkább csak gyalogosan mentünk. A nagyapádat akkor már ketten támogattuk. Alig állt a lábán. Zólyom után megállítottak bennünket egy kisebb falu állomásánál. Parancsot kaptunk, hogy rakjuk ki a löszeres vagonokat. Innen megkísérelte a szökést. Vele ■gyűtt még húrom laVjáni ember volt, egy üzemben dolgoztak. Ügy gondolták, ez alkalmas hely a lógásra, mert Márton ismerős volt ezen. a vidéken. Selmecbányán rokonai voltak, testvérei, vagy unokatestvérek. Nem sikerült, a tábori csendőrök elkapták őket. Félholtra verték mind a négyüket. Azt tudom, hogy Zakopanéban még velünk voltak. Erőnk, meg figyelmünk már nagyon kévés volt arra, hogy a mások baját is magunkra vegyük, hisz mindenki olyan állapotban volt, mintha már a sírból mászott volna ki. Krakkó platt már nem volt velünk. Többen is mondták, hogy útközben halt meg. Nem tudott gyalogolni, összeesett a kimerültségtől. Többen látták, hogy a német hajcsárok agyonverték. Ordítoztak vele. hogy szabotál. hogy lusta, hogy kommunista. Addig verték, amíg bele nem pusztult.« — Édesapja tud arról, hogy miben fáradozik? — Nenh tud róla. nem is szeretném, hogy egyelőre megtudná. Meglepetésnek szánom. Elég sok buta dolgot műveltem eddig. Sok időt elfecséreltem zenéléssel, mindenféle haszontalan dologgal. Az érettségin is épphogy keresztül vergődtem. Apa azt Merette volna,- ha történész leszek, vagy irodalmár. Nem lettem. Miha&znának. felelőtlennek tart. Elég sok szomorúságot okoztam neki ezzel. Szeretném valamivel kárpótolni, szedetném neki bebizonyítani, hogy azért nem vagyok annyira mi- haszna. nem vagyok értéktelen, nem kallódok el. Mi ketten Zsuzsával befejezzük azt a kutatást, amire apainak soha nem jutott ideje. — Derék dolog, tiszteletet érdemel érte Csík elvtárs. Nem beszéltek még erről Franci bácsival? Nagyon sokat mondhatna. — Franci bácsi ? Az, aki mindig hoz egy kupa bort? — nézett meglepetten Csik. — Én tőle eddig nem hallottam egyebet a szőlőjénél, a borhá-' .záriéi, meg a szőlő betegségeknél. 1 — Nem szívesen beszél, róla, faggatni kell, hogy megeredjen a szava. Pedig ez az öreg két évet szolgáll a szovjet hadseregben. Munkaszolgálatból szökött át a frontra. Rengeteg izgalmas. érdekes élménye volt. Beszéljenek vele. — Ez meglepetés. Soha nem tudja az ember, hol bukkan rá valamilyen nyomra. Találtunk már eddigi kutatásaink során olyan embert is Pesten, aki ugyancsak ebben a különítményben volt. Dicséretére mondhatom, bátran viselkedett. Egy csomó fényképet készített. V/annak rajta németek, magyar tábori csendőrök. Csehszlovák, lengyel, orosz és magyar munkaszol-gálatosok. Állítása szerint a fényképeken szerepelnek salgótarjáni emberek is, csak nem tudja megmondani, hogy kik azok. Van három fényképünk, amikről határozottan tudja, hogy lengyel emberek szerepelnek rajta, kettőnek a nevét is tudja. Csoda, hogy megmaradtak nála ezek a negatívak. 3!). — Mit tudnak kezdeni a képekkel? — Már kezdtünk. Másolatokat készítettünk róluk, elküldtük őket a lengyel és a csehszlovák katonai 1 aprókhoz. Az öreg Piamtovszki segítségünkre volt, lefordította a mellékelt útmutató írást. Ha a-/.ok a katonai lapok leközük, talán jelentkeznek ezek az emberek, ha élnek. Talán akadnak más szemtanúk is, akik a 350 8-as büntető különítményben szolgáltak, és tudnak valamilyen támpontot adni. Világosan megírtuk mindkét szerkesztő-, ségnek, hogy kutatásunk nemcsak családi kegyelet, nemcsak vágyakozás, hogy megadhassuk a végtisztességet. hanem történettudományi igénye is van. — őszintén drukkolok maguknak. Bármi segítségre lenne szükség, szívesen besíZállok. Nagyon izgalmad munka — lelkesült bele Máté főhadnagy'. — Máris lenne. Meggyőzhetné Nágel Franci bácsit, hogy üljön le velünk, mondja el élettörténetét. Legalábbis azt a részét, ami kapcsolatba hozható a mi témánkkal, (Folytatjuk.) Az. igazgatási osztálytól kapott értesítés szerint 22 szabálysértéssel foglalkoztak. A végeredmény: az ügy megszüntetése, más hatósághoz való áttétele vagy figyelmeztetés és bírságolás volt. Érkezett egy értesítés a marcali tanácstól is. Egy szabálysértési eljárást megszüntető határozatukat azzal indokolták, hogy -a feljelentett dr. V. K. köztiszteletben álló személy.« Vagyis ő nyugodtan állhat kocsijával a parkosított területen is... Pécsen hét ellenőr van, akinek az a feladata, hogy a köz- tisztaság ellen vétőket följelentse. Azért említjük a Me- csek-alji várost, mert a tiszta utcákért minden településen állandó harcot kell folytatni. Ám Kaposváron mindössze egy ellenőr van, ő azonban egyéb elfoglaltsága miatt nem tudja teljesen ellátni a feladatát. — Most már ottr tartunk — mondják a részlegnél —. hogy csak azokat büntetjük, akik az általunk tisztán tartott területeken vétenek a szabályok ellen ... Bár a város úttestjeinek tisztán tartása egy'értelműen az ő feladatuk, ezt egyedül megoldani nem tudják. Sokszor halljuk á panaszt: ' több földutat elkerülnek a locsol ^autó’k, állandó a por. Csakhogy: a megyeszékhelyen a városi tanács kezelésében 147 kilométernyi úthálózat van, ennek mindössze 33 százaléka burkolt, ahol a köztisztasági részleg autói dolgozni tudnak. A locsolófe- jek ugyanis 10 centiméterre vannak a talajtól, a gödri» földutakon letörnének vagy el dugulnának. A nyári hónapokban két gép söpri az utcákat (további kettő tartalékban van). Csaknem 200 ezer négyzetmétert tisztítanak ezek, az utcaseprők pedig 81 ezret, ök tízen vannak, állandóan cserélődnek. Az igazi tisztántartást az út mosása jelenti. Kaposvár területén 163 ezer négyzetmétert mosnak a speciális gépkocsik, és hogy mennyi víz kell ehhez, elég egy adat: a Széchenyi tértől a Kék Egérig 7 ezer liter fogy el. Az előbb említett 163 ezer négyzetméter egyébként 45 utcát jelent, a hozzájuk tartozó közökkel együtt. — Nincs »szakmás'ítva« ez a foglalkozás — panaszolja Bartos Ferenc. — Ez azt jelenti, hogy a magunk tapasztalatai alapján próbáljuk mindig jobbá tenni a munkánkat. Időnként ellátogatunk másik városokba is, és ott ellessük, hogyan csinálják. Ügy érezzük, hogy így is lépést tudunk tartani h követelményekkel, M. A. (
