Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
I Kinek a feladata? Ingázók, kijárók, kejárók Érdekes, önálló füzetben megjeleni tanulmányt olvastam az inotai November 7. Rnömű ingázó, kijáró, bejáró m unkásainak művelődéséről. No, a tanulmány nem mindenben adott okot az elégedettségre. Ügy gondoltam ugyanis: a szakszervezet könyvkiadója azért jelentette meg a beszámolót, hogy más szakszervezeti és tanácsi népművelők, szb-tisztségviselők okuljanak ' Azt hittem, olyan tevékenységi formák, kezdeményezések. Az egyetlen tanulság ötletek látnak majd napvilágot e füzetben, amelyek kamatoztathatók. Kiderült, hogy ebben az erőműben nincs semmi külön »csoda«, hanem a közismert és jól bevált alapvető népművelési formákat .— könyvtári rendezvények, olvasómozgalom, TIT-előadás, sza k kor, amatőrmozgalom — megszervezték, hagyománnyá tették. S ebből máris következik az egyetlen alapvető tanulság: azért van így, mert a nagyvállalat vezetői is törődnek vele. Odafigyelnek azokra, akik szervezik, ellenőrzik és értékelik. Tudom, ez nagyon egyszerű tanulság. Föl is vetettem nemrégiben. egy tanácskozáson. Somogybán ugyanis nem. nagyvállalatokkal, hanem inkább középüzemekkel, kisüzemekkel kelt számolnunk. Széttagoltabb egységekkel állunk szemben, s még korántsem hagyományos az ipar mindenütt, és jellemző a kétlalciság is. De éppen ezért kell fokozottabban törődni az ingázó munkások művelődésévei Közismert gondok Nem elősizor írunk ezekről a gondokról. Szociológiai vizsgálatok, szociográfiai tanulmányok, újságcikkek garmadája, ülésekre, értekezletekre készült jelentések halmaza áll rendelkezés-ere annak, aki kíváncsi ná. mi jellemzi a kétlakiságot vagy a bejáró munkások életét, műveltségi szintjét. Valójában azonban még a népművelők is kétkednek. Nehéz feladat: szervezési munkálatok újszerű rendszere kellene hozzá — mondják. De az a baj, hogy itt áll meg a menet: a feladatmeghatározás és a cselekvés határvonalán. S ha ezt egyszerűen úgy mondjuk, hogy a téma szajkózása és az ötlettelenség határvonalán, sajnos, akkor is igaz. Tudom, vannak statisztikák, adatok a tanfolyamokról és bizonyos — sokat emlegetett — részeredményekről. Sok mindent mondanak ezekről, valójában azonban mindezek keveset mondanak. S azt legkevésbé sem következtethetjük ki belőlük, hogy Somogybán jól állnánk a munkás- művelődés ügyében, és még kevésbé azt, hogy úgy foglalkoznánk az ingázó vagy bejáró munkásokkal, ahogy kellene. Megvallom: türelmetlenül várom a közművelődési törvény megjelenését, amely világosan megszabja majd, bogy mi a teendő. És ennél is tovább megy. törvényerejénél fogva — remélhetőleg — tettekre is sarkall. Természetesen önmagában a törvény sem oldja meg _a gondot. Különösen akkor nem, ha csak megjelenésére várunk. Frontális és jól egyeztetett változásra lenne szükség az elaprózott részakciók helyett. Arra például, hogy a vállalati szak- szervezeti bizottságok — kiszakadva valamelyest a statisztikai önértékelés bűvköréből — valóban hassanak a vezetőkre, s legalább azt elérnék mindenütt, hogy a dolgó- ! zök műveltségi, iskola végzettségi szintjéről' legyen pontos kép és hogy tervezzék meg végre az üzemi közművelődést is. i A frontális »támadáshoz« persze nemcsak egy vállalaton belüli. ■ hanem a megyei tanácsi szakigazgatás és az SZMT illetékeseinek feladat- egyeztetésére is szükség van. Olyan akcióra, amelyből észt vállalhat a . népfront és a KISZ is. Tulajdonképpen mindenki zászlajára tűzi a muri- kásmüvelődés fontosságát, csak éppen egymástól majd- nemhogy függetlenül. Nem csoda, hogy így néhány közművelődési akció keresztezi egymást. Mindenképpen jdbb egyeztetés kellene. Néhány vállalati típuson kellene végre kipróbálni azt, hogy mit lehet tenni a bejáró munkásók bevonásával, és ké'sőbb mind több területen bevezetni a jó kezdeményezéseket — a közhasznú tapasztalatok alapján. Tröszt Tibor Pari zni levelezőlap koma. micsoda? sra ? Galambos Szilveszter írásai Premier A Modem Színház óké Ha stílusban épített nézőterén már mindenki elfoglalta a helyét. Izgatott várakozással tekintettek a nehéz, bordó bársonyfüggöny felé. A népszerű tragédiaszerző »Reumás huszárok« című ötfelvonásos történelmi drámájának ősbemutatója volt a mai est szenzációja. Pontosan 7 óra 10 perckor elhangzott a harmadik gongütés. ' A nézőtéren elült a moraj, és lassú, méltóságteljes surro- gássál felgördült a függöny. Borongós, őszi tájat ábrázolt a színpad, a zsinórpadlásról monoton egyhangúsággal, lassan hullottak a sárga falevelek. Valahonnan a távolból kürtszó harsant, aztán tántorgó, tétova léptekkel odavonszolta magát a súgólyuk elé Klamerstok Eduard, a szerző. Félszegen, elfogódot- tan meghajolt, és halkan, de határozottan így szólt: — Mélyen tisztelt közönség! Hölgyeim és uraim! A bemutatókon a szerző általában a második íélvonás végén köszöni meg a tapsokat. Legyen szabad ma formabontónak lennem! Hálásan köszönöm, hogy ide fáradtak és megtiszteltek bizalmukkal. Ezért én is őszinte leszek. E i állanatban az ügyelőtől a tő- kereplőig mindenki a helyén dl, és ma mégsem lesz itt «emuláló. Az igazgatósággal gyetértésben úgy határozunk, hogy nem tesszük próbára idegzetüket. Igaz, hogy egy kicsit későn, de nem túl későn, - mert öt perccel ezelőtt rádöbbentem, hogy csapivaló, unalmas tragédiát irtani. Megkíméljük önöket az -isitozástól, .a türelmetlen mo- •orgástól, a széknyikorgatás- től. Most szépen hazamennek. öldöklő harc folyik a színház és a televízió között a nézők elhódításáért. Teljes határozottsággal állítom, hogy ebben a küzdelemben a színház nem maradhat alul. A személyes élmény, a szuggesz- t ív kapcsolat — színész és közönség kozott — semmivel sem pótolható. Á színház örök. Ám nem ilyen darabokat kell játszani, mint amilyennel ma önöket untattuk volna. Ma este még győzött a televízió. Ha sietnek, a tévémacira még hazaérnek. Legyen szerencsém máskor is! Balra a kijárat. Száz forint Sírt, zokogott a prímás hegedűje, amikor azt játszotta, hogy: »Hideg szobor vagy, meg sem értenéd ...« — Egészség! — Egészség! — koccintott vörös borral teli poharával a hegedű mestere. A vendég elővette nagy kockás zsebkendőjét, és meghatottan beletrombitált. — Most még a kedvenc nótámat! Azt., hogy: »Szeressük egymást, gyerekek! A szív a legszebb kincs ...« Kissé hamisan, rekedt kappanhangon, de érzéssel röcögtette a dalt a vendég. Aztán hirtelen mozdulattal a levéltárcájába nyúlt, és egy piroshasú százast gyűrt bele a muzsikus zakójának szivarzsebébe. Az udvariasan meghajolt: — Köszönöm — mondta kimérten, és az összegyűrt százast kisimítva letette az asztalra. — De nem tudom, hogy elfogadhatom-e. Mert ha önnek családja van, gyerekei, esetleg idős szülei, akiket támogatnia kell... Lehet, hogy OTP-részletet is kell fizetnie ebből az összegből, ön most ivott, nem tudja mérlegelni a cselekedeteit. Tudnom kellene, hogy az ön szociális helyzete megengedi-e az ilyen könnyelműséget. Csak tegye el szépen ezt a százast! Aludjon rá egyet. És ha ön holnap józanul, megfontoltan is úgy látja,-hogy ezt a pénzt nem sínyli, nem böjtöli meg a családja, akkor máj köszönettel elfogadom a gavallé- ros ajándékoL — Tessék a telefonszámom! Várom szíves értesítését! —■ mondta barátságosan a muzsikus. és máris a következő asztalhoz lépett.' Illyés Gyula Zápor után Már nem esik. De a sűrű cserjésben még az út bajos. •Minden levél gyémánttüzű fülönfüggőkkel ingadoz. A bokrokon ahány a csöpp, annyi a szivárvány. Libeg, vakít — a völgyben gőzölög —, még önmagáé a liget Tízholdas ékszerki rakat. Az ember, az állat s madár rombolja, ha érinti csak. Nem járja más: a napsugár. Meg egy kis szél, oly enyhe, hogy csak a levél leng, nem az ág. Mily szép volt, arra gondolok, a szűziség, az ifjúság. Símai Mihály Szerelem Szerelem gyönyörű síkság hegyoldal fenyvesek anyja források remegő fürtje kihúnyó sugarak hamva szerelem lehunyt hazugság ölelés két-testű egység a századon fakasztott hajnal a századról szakasztott esték Ady Endréről már sző esett az egyik levelezőlapon. Ránehezedett a bánat nehéz, fojtó kötőjű subája, amikor válnia kellet; Párizstól: »Még itt van Paris a szívemen / S elránt az alkonyat.« És József Attila? Álérezte a város kamasz«« hangulatát, s így írt levélben Galamb Ödönnek: »Ü; címem: Paris (V.) 10. rue de la Hu- chelte. Azt, hogy hőmmé de lettres nagyon nagy belükkel írd. mert ezek a szegény, kultúrában teljesen elmaradt franciák még mindig tisztelik az ilyen hülyéket.« Van. itt Liszt Ferenc tér is, Magyar utca is. Magyarnak reklámozott sonka a hentesnél, meg szalámi és gyulai. Otthon érezheti magát a turista. S így már könnyebben asszimilálja a furcsaságokat. Mert az van bőven. Alkudozásból veszekedéssé fajuló párbeszéd a Mont- martron, ahol körbeülik a teret a piktorok, különböző stílusban festve a város nevezetességeit.! Nem. nem ők a hangadók. Ök néma flegmasággal pingálnak, rendületlen. Élet- társak, feleségek, tán modellek hadakoznak minden frankért, nem engedve a huszonegyből. Vagy a négyszázhuszonegyből. Mérik a művészetet, kilóra. Furcsaság? Magyarnak az! Még a levegő is pénzbe kerül, pedig igencsak párás., Borravalót vár még a jegyszedő is a moziban. Furcsállod, amíg ki nem derül: ebből él, egyéb fizetése niocs. Ha »érdemein alul« adsz, az első sorba ültet: tekergetheted a nyakadat a széles vászon egyik végétől a másikig. Borravalót vár a szállodai szobaasszony, a taxis — a tarifának legalább a negyedét—, a véeés néni ... Ne soroljuk tovább! Furcsák az árak is. Egyetlen gombócos fagylaltért — vari lila, zöld, hupikék színű is — tíz forint értékű frankot fi zetsz. Egy kóláért borravaló nélkül is húszasnak megfelelő összeget gombolnak le rólad, szemrebbenés nélkül. A Monoprix nevű kisáruházak bármelyikében ezért az összegért több literes üvegnyit kapsz. Igaz, hogy magadnak kell lehajolnod értük. Drága Párizs! Nem, nem el- gyöngültség-állapot diktálta megszólítás ez. Párizs valóban drága város. A kirakatokat »kóstolgatjuk«. De »beletörik a fogunk«. Egy gyerekszandálért háromszázötven forintnak megfelelő összeg dukál, akárcsak a ruháért. Hogy mi volt a legolcsóbb? Az indiai blúz. az olasz pulóver és a magyar népi hímzett ing. Ez utóbbit az utcai árusoknál százhúsz forinttal felérő frankkal lehetett fizetni. Igaz: a forgalmas sugárutak ; fényes üzleteiben ugyanilyen blúzokért ennek ötszörösét-hatszorosát is elkérték. Budán egyszer volt kutyavásár, Párizsban mindennap, A méltóságosan hömpölygő Szajna partján — ott, ahol ládákból árulják a régi könyveket, metszeteket, reprodukciókat, nyolcvan éve mégírt képeslapokat — egész utcányi van az állalkereskedésekből. Kutyások minden fajtából, kölyökméréiben. Általában hét-nyolcszáz frank az áruk. Csoda, hogy amíg egy ilyen boltban tartózkodtam. csak egy közcica — »kutyabőr nélküli« — kelt el harminc frankért? * Magasságos Eiffel-torony! Már a harmadik nő. akin a harminc fokos melegben bundát látok. Hm. Már megint »vidéki« voltam. Itt »nem illik« figyelni — hát még fölfigyelni! — az ilyesmire. Télen valószínűleg bikiniben vagy monokiniben lesznek láthatók ezek a hölgyek Párizs utcáin. Végül még egy jellemző furcsaság Párizsból. Tucatnyi helyen olvashatod egy utcahosz- szon belül is: »Amerikán style«. Ök sem elég jók maguk nak. Leskó László Z Ü M M! Este ván, igazi sötét este. Már vártam ezt a pillanatot: ma végre bebizonyítom, hogy jól kezelem a fegyvert. Magam mellé fektettem hát kedvenc hatlövetű, ismétlő partvisomat, amelyet előtte már gondosan megtisztítottam, itt-ott ugyanis még virított raja a tegnapi tetemek néhány maradványa. De a tegnapi vadászat már csak emlék. Majd ma este bizonyítok. Vártam az elsőt. Jött. Mit jött? Sunyin ólálkodott felém, halkan zümmögve. Nem mozdultam, csak a fülemet hegyeztem. Már tűhegyes volt, és még mindig nem ért közelembe a vad. Egyszer azután' érzem, hogy ráinszállt. De már jött a többi is, támadtak veszettül. Hohó, barátaimt Várjatok csak! Tudtam, nem maradhatok tovább a sötétben, fölkattintottam hát a villanyt. Ott nyüzsöglek mind. Elő a partvissal. Az első támadót a plafonon nyomtam szét. Vérfolt. A másik a padlóvázára szállt. Vizfoll. A szúnyogot elhibáztam, a vaza összetört. Romjain nyomultam tovább, előre. Most már nincs visz- szaút! Közben az egyik vérengző a hátam mögé került. Belém mart. Gyors fordulás, és újra sötét. Levertem a csillárt! Sebaj! Új taktikához folyamodunk. Fölkapcsolom a x-illanyt az előszobában, mind oda sereglenek majd, és akkor rajtuk ütök! Nincs kegyelem! Gyertek csak, kis bdgárkáim! Itt mind kinyúvadtok szépen, csendben! Arra sem lesz időtök, hogy kiáltsatok! Nincs menekvés, vége mindegyiknek! Üvölthettek, ha tudtok. De nem tudtok! Hihi. . . Jól van. ott lesz;állsz szépen. Ügy, most jötflink mi. Hopp! Mellé, Fölé. Luft. Gól! Na szállj le te is! Te éhenkórász vérszopó! Uurr! Zümtní Csrr! C'satt! Zümmf-zümm! Zü mmzümm-zümm! En egy szúnyog vagyok! Zzzz... Repkedek! Mit akarnak, kérem, azzal .a fehér zubbonnyal? Högy képzelik, csak úgy ráhúzzák egy szúnyogra?! En egy szúnyog vagyok ... p T Az egész napos kirándulásoknak van sikere A Siotour autóbusz-kirándulási programjainak eddigi tapasztalatairól tájékoztatott bennünket Molnár Ferencné, az idegenforgalmi hivatal Hungária-szállóbeli kirendeltségének vezetője Siófokon. Elmondta, hogy az idei szezon azt bizonyítja: az egész napos túrák váltak be leginkább. Budapesti városnézésre nyújtanak lehetőséget a külföldi és b°ni üdülőknek. Háromórás fővárosi ismerkedés ez, idegenvezető segítségével. És más szervezett program is követi a városnézést. Nagyon kedveltté vált az üdülők körében a kecskeméti út, amelynek során a vendégek a pusztával ismerkedhetnek és lovas bemutatón is részt vesznek. Egyébként húsz forintért kedvük szerint lovagolhatnak, kocsikázhatnak is. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet jó partnernek bizonyult. A Malom csárdában látják vendégül a turistákat. Népszerű az egésznapos hajókirándulás is. Molnár Ferencné beszámolt a gondokról is. Az esti túrák eredményessége — talán nem korai megállapítani — csökkent. Ezek közül ma is keresettek ugyan a Siotour bala- tonföldvári klubjában sorozatban tartott néptancbemuta- tók, a helyi termelőszövetkezettel való együttműköd azonban egy másik esti pro., ram érdekében nem sikerül úgy, ahogy tervezték. Így a dörgicsei szövetkezet kőröshe gyi borozójába viszik újabban a vendégeket a Volán-buszok. Szalonnasütés, magyaros ajándéktárgyak sorsolása a program. Díszoklevél jár an: .nak; akinek sikerül »jót húzni« a pohárból. Hasonlóan zajlik nagyjából a Piroska- party is a szántódi Révcsárda- ban, Csökkent azonban a kereslet —r bár pontos statisztikai adatok meg nem állnak rendelkezésükre — ennél a programnál. Talán az ételadagok növekedése, az ilulmeny nyiség csökkenése okozza a hatásfok esését... Változás az idei munkában — ahogy Molnár Ferencné elmondta — a kirendeltség magyaros ajándéktárgyai választékának bővülése, S ez a busztúrák szervezését is megkönnyíti némileg. Amíg a feleség válogat — mondjuk a baranyai kerámiák között —, addig a férjet az idegenforgalmi kirendeltség dolgozói felvilágosítják az autóbusztúrák lehetőségeiről.
