Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-20 / 195. szám
Garai Gábor HONALAPÍTÓK István király lovas-szobra alatt, a föld mélyén, a várfalak tövében, ősi katona-csontok nyugszanak: karok s lábak mészváza, koponyák, és kéz- és láb-fejek ízekre hullott csonkjai; és rozsdás ember-patkók: a talpasoknak. — kik az utak körén lóhalálban kocogtak — kellett a bocskoron ily vasat hordani .. így hát a szobor méltó helyén áll. Mert még a végítélet harsonái f sem terelhetnék össze a király hamvait úgy, hogy ráismerne bárki: íme, a honalapító — <5 az, kétségtelen, De a bocskorosok csonthalma: bizonyosság. Általuk élt és rajtuk állt az ország, s holtukat túlélte a türelem, hogy megtartja majd, aki alapozta a hazát — házat rakván a romokra... Fent a jelkép megrendülhet: lehet kiválasztott tehetség, hősiesség szobra, bölcs szigor s változó szerep emlékműve, — istenült őrület— de lent, kik az eszménynek testet adtak, testből csonttá lettek és fennmaradlak utódaikban; kik a lényeget őrzik, a megtartó titkok tudói, az örökös kezdetek folytatói, a hon folyton újjá-alapitói: rendületlenek a névtelenek. Megemlékezés, kiállítás Huszonöt éves Ünnepségre gyülekeztek tegnap délelőtt a megyei levéltár boltíves termeiben az intézmény dolgozói és vendégei — a negyedszázados jubileumot ünnepellek. 1950-ben jelent meg az a törvényerejű rendelet, amely meghatározta a korábbi, törvényhatósági levéltárak szervezeti, működési teltételeit az államosítás után. Elismerő szavak Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója üdvözölte a meghívottakat, köztük Varga Sándornét, a Kulturális Minisztérium levéltári íőigazga- ! lóságának helyettes vezetőjét, dr. Horváth Sándort, a megyei [ pártbizottság, és Svenda Istvánt, a megyei tanács osztályvezetőjét. — Levéltárunk dolgozói speciális feladatuk végzése mellett dicséretesen és eredményesen kapcsolódtak be megyénk kulturális, közművelődési életébe — mondta ünnepi beszédében Svenda István, majd elemezte a levéltár | tudományos, közigazgatási és közművelődési tevékenységét, j Méltatta a jelentős és közis- j mert kiadványokat; a népszerű Harminc nemzedék vallomását, a felszabadulás hónapjait felelevenítő történettudományi kötetet és a nagy szakmai elismerésnek örvendő évkönyveket, valamint a Somogyi Almanach kiadványait. Szólt a helytörténeti kutatásban betöltött központi szerepről, mindarról a kezdeményezésről, mely a levéltárból in- I dúlt az üzemtörténeti és tea levéltár tézmény ügyfélforgalma is, évente mintegy négy-ötszáz ember keresi fel anyakönyvi, iskolavégzettségi vagy a mun- I kaviszonnyal kapcsolatos adatokért, dokumentumokért. Szólt a levéltárigazgató az intézmény közművelődési törekvéseiről, a közoktatásba való bekapcsolódás fontosságáról. Kanyar József köszöntötte j és megajándékozta az intézmény nyugdíjasait, majd megjutalmazta a levéltár munkatársait. Beszédes tárlat Gazdag kiállítás fogadta az ünnepség vendégeit, a vitrinekben kiállították a ritkaságokat; köztük például II. Ulászló címeradományozó oklevelét. S elég, ha csak a becses kéziratok aláírásaira vetünk egy pillantást: Kossuth I Lajos, Petőfi Sándor, Széche- j nyi István, Xantus Janos, Noszlopy Gáspár keze vonásait őrzi a gondosan vigyázott papír. Az értékes fotókon a felszabadító szovjet katonákat látjuk, és nyomon kísérhető itt a megyei sajtó története is. A modern levéltár eszközei is helyet kaptak: a számítógép és a mikrofilm. Beszédes dokumentumok — a haladás zászlóvivőiről es árulóiról — az utókor előtt. A megyei levéltár szekrényei múltunkat őrzik, az intézmény történelmünk otthona. T. T. Tizennyolc szó, három jel ••• “A Magyar Népköztársaság a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot.« (Az 1949. évi XX. törvény 1972. évi módosításából a 64. §.) Egyszerű, félreérthetetlen fogalmazás. A Magyar Népköztársaság alkotmányában rögzített jogunk: a sajtó- szabadság. A szocializmus, a nép érdekeiért. Kiskapu, mellékutca, kibúvó nélkül. Csak az nem érti meg, aki nem akarja. Jog. És a kötelesség? Minden jog alapja? Mit ír elő ez a mondat, a sajtó munkásainak? Ezernyi írott és íratlan szabály határozza meg a leírt szavakat, teszi súlyossá a pillekönnyű géppapírt. Nem korlátozza a gondolatot; tereli a helyes útra. És ez az ezernyi előírás mind megtalálható a 64. paragrafus 18 szavában és 3 írásjelében. Hogy nevezik a szabályokat? Újságírói etika, újságírói becsület, igazmondás ... Újságírói ... Vagy csak egyszerűen etika, becsület, igazmondás. Emberi tulajdonságok, és egyik sem erénv, hanem kötelesség. A napilapok, a hetilapok, a folyóiratok betűiből, a rádióban, a televízióban elhangzott szavakból többen, szereznek róluk tudomást, mint egy üzemrészben vagy egy irodában dolgozó ember hasonló, jobb vagy rosszabb magatartásáról. Ott a szűkebb környezet vizsgáztat. talán szigorúbban, talán enyhébben. A nagy vizsgát mindenkinek vállaLnia kell. A lelkiismeret vizsgáját csak halogathatjuk, de egyszer neki kell rugaszkodni. Az etika. a becsület, az igazmondás próbája elé kell állnia az újságírónak is. Felidézi a paragrafust és dönt. Nyugodtan vagy félelemmel. És átmegy vagy elbukik. Középút nincs. Azután dolgozik tovább, és senki sem tudja, van-e joga dolgozni. Csak ő maga. És dolgozik, hittel vagy hit nélkül, mert tudja, hogy mit ér. És kívülről megítélik magasabb követelmények szerint, mint másokat, mint ő önmagát, mint ő másokat. Vagy elnézik a hibáit, amit másoknak nem. amit ö önmagának nem néz el, amit ő másoknak nem néz el. Hol vannak hát a szabályok határai? Van egy tabu. Az újságíró saját előnyére Sem pozícióját, sem az újságot, amelybe ír, nem használhatja föl. íratlan szabály. Nem véletlenül született meg és nem is jogtalanul. Beszélnek potyázó újságíróról, korrupt újságíróról, urambátyám újságíróról. És nem hiszik el neki azt sem, ami igaz. ö is odaállt egyszer a lelkiismerete elé. És tudja, hogy nincs joga az újságírás jogához. A szabály áthághatatlan, kötelező, aki nem tartja be, nem tisztességes. És a szabály tovább él. Mert az újságíró nem írhat arról, hogy rossz az áru, amelyet hazavitt; arról, ha visz- szaáléseket követtek el vele szemben, a családjával, a barátjával, az ismerősével szemben, ha kilopják a szemét és a társai szemét, ha ... Ha személyesen valami köze van az »-ügyhöz". Pedig bárkiről vagy bármiről ír, köze van hozzá. Ha először látja, ha senkije és semmije... Mert az etikához ez is hozzá tartozik, a közösségvállalás. A kötelességérzet, mindenért és mindenkiért. Az újságírónak az újság nem panasziroda, hanem hivatás. És ha mégis megírja. akkor »könnyű neki, megteheti, hisz ő..." Vagy jól odamondta, megírta. Aha, ez egy karakán ember. És ezért a szpbály újra áthághatatlan. És a szabály igaz. És a vizsga azt is eldönti, hogy hol vannak a határai. Hit nélkül csak lehet dolgozni, de a lehetőségben egy csepp öröm sincs. Hittel kell dolgozni, de a hit még nem biztosíték semmire. Ha a nagy vizsgán átment valaki, még az sem ad biztonságérzetet. Mert a többiektől is függ. hogy a jogot elfogadják-e a kívülállók. A vizsga eredménye nem kerül nyilvánosságra. Csak a vizsgázó tettei, írásai. Emberség. Így nevezik a szabályt. Mindenki próbát tesz belőle. És elhangzott szavaiból, leírt betűiből megítélik. A nagy közönség, a munkatársak ... Kinek milyen fórum »jut«. Ezért egyforma a szigor. Emberek ítélnek mindenütt. Mit ír elő az élet a sajtó munkásainak? Ugyanazt, mint mindenkinek. Csak itt a szabály a 64. §, máshol más... A paragrafusokat mindig ugyanazért a célért írják le. Az eszközök különböznek, az eredmény sem egyforma, de az is egyért születik. »A Magyar Népköztársaság a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja ..." Luthár I'cler lepüléstörténeti kutatásra. A megyei tanács osztályvezetője köszöntötte a ^levéltár dolgozóit, a Kiváló népművelő címmel kitüntetett igazgatót, Kanyar Józsefet, majd dr. Tóth■ Tibornak, a levéltár tudományos munkatársának átadta a Szocialista kultúráért kitüntetést. A Kulturális Minisztérium nevében Varga Sándorné üdvözölte a jubiláló intézmény dolgozóit. Visszatekintett az országos hálózat negyedszázados útjára, a szervezés kérdéseire, és ugyancsak nagy elismeréssel szólt a somogyi intézmény példamutató eredményeiről. Négyezer kutató Kanyar József köszönetét mondott a meleg szavakért, majd néhány jellemző adatot sorolt, fel, amelyek beszédesen szemléltetik a levéltár fejlődését a negyedszázad alatt. Megkétszereződött a levéltár anyaga, megsokszorozódott a rendelkezésre álló költségvetés.. Az elmúlt huszonöt évben csaknem négyezer kutató kereste föl az intézményt, s a kutatási esetek száma meghaladja a tizenkétezret. Többen. itt készítették doktori disszertációjukat, diploma- doigozatukat. Jelentős az in-, Ifj. Tóth Mihály munkája (Lászlömajnr) KALÁSZT TARTÓ LÁNY Szomjúság Az elkötelezettség énekei Sipos Gyula Harminc év költői termését öleli fel Sipos Gyula József Attila-díjas költő-író most megjelent verseskönyve. Válogatás. Bizonyos rosta. Hullottak ki — nem ocsú gyanánt! — kedvesek így is. Ami maradt, az is elég a halhatatlansághoz. Ahhoz, hogy nemzedékek múltán tó felidézzenek egyet-egyet. Ezernyi viliódzó szin, s mégis egyértelmű világ. Noha kilenc kötetből válogathatott a költő. S most — nem új értelmet nyerve — »csupán« kiteljesedve áll elénk a még nem kerek életmű, a Szomjúság című válogatásban. Amit legjellemzőbbnek érezhet az olvasó a Sípos Gyula-i költészetben, az az elkötelezettség. Az elkötelezettség énekei ezek a versek. Polgári költő tájról zeng éneket, s a szépről. Az elkötelezett akkor is az emberről beszél, ha tájképet fest. Mert nagy bölcsőnk, a környező vidék csak háttér lehet! Háttere az ember cselekedeteinek, munkájának, de még gondjainak is. 1921-es születésű a költő. Tolna megyében, Tüskepusztán látta meg a napot, nem úgy, ahogy a fülszöveg állítja: Somogybán. De ezernyi szállal kötődik megyénkhez. Kaposváron járt gimnáziumba; a megyeszékhelyen adták ki első verseskönyvét. Tizennyolc éves volt akkor. S a kapcsolat nem lazult. Miként a volt társakkal, a ma is paraszti életet élőkkel sem. Az igazi kötés a hűség. Mindig is ez volt. Akkor is, amikor fegyvert fogott a szabadságért, akkor is, amikor földet osztott, népi kollégistaként is, képviselőként később. Csoda, hogy versei sokat árulnak el erről a kötésről? Már a címükkel is: A hetényi búcsú, A kanizsai állomáson 1941 nyarán, Elégia egy somogyi vadkörlefához. A reménytől indult el: »... talán mégis voltunk valami: / lámpák a ködben.« Az ifjúság gyakran befejezett múltban beszél. Ma már azonban világos, hogy ebben a reményben jövő is volt. Az alkotni vágyó ember jövője. Nem volt könnyű akkor a reménység. Miért? -A vakok vezetik azt, aki lát... A mindig dolgozók éhesen állnak« — írta, nem törődve a leírt szó következményeivel saját verseskönyve magára. .'A szókimondás, e? rá a legjellemzőbb tulajdonságok egyike. Hamar leszámol a bálványokkal. Fegyvere a gúny, csőd felé szaladó filozófiai szelekhez nem társult soha. Számon kérték. Nem csak kritikusok, nem csak ítészek. Helytállt a csendőrnvomozo- telep foglyaként is. És írta: »S én tudom már: nem az a bátor, / aki nem fél a hala'- tói. I ...az a bátor, százszor bátor, •/ ki hitéért mindent vállal." Népdaltisztaságú versekben szakad föl benne az 1944-es búcsú fájdalma. Irtáig már ily szépen azokról, akik a kezdő szerepét vállalták? »Forradalmárok! Nép-erdő szélső fái, / nép-folyam első cseppjei...« Vagy: »amelyik fa magasabb, / azt rázzák a viharok«. Kedvét, hű társát soha nem vesztette. Tanúskodik erről számtalan epigramma, s hosz- szabb lélegzetű vers is. (Füst, Tolvajnyelv, Elv-csont-toronyban, Egy mindenható hivatalnok stb.) Vesszővel suhintja a kisebb bajok okozóit: bürokratákat, kiskirályokat, ál- partizánokat. S közben megszületik a Magyarok című verse, melyben összegez továbbgondol. Arany János Rendületlenül-jének, Kölcsey Himnuszának megfelelője ez Sipos Gyula költészetében. , Rendkívül tisztán látó költő. Thököly naplójából című verseben 1956 nyarán már figyelmeztet. S a Szorongás, ez a másik tudósít közérzetéről. Gyönyörű poémája, az Utak koronája eddigi munkásságának. Aztán: az időben közelebbi versek, melyek közül .— hadd legyen e sorok írója egy pillanatra szubjektív — nekem az Elégia egy somogyi vadkörtefához a legkedvesebb. A teljesség: ez a jellemző a válogatás befejező éveire. Nyugalom, de 1'elhangoltság a gondokra, azonos hullámhosz- szon az embertómeggel. Belső béke, de »kihegyezett« toll minden lokális visszásságra. Harmónia és készenlét. I/Oskó laíszln Somogyi Néplap
