Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám

Ünnepi nagygyűlés Nagyatádon (Tolytatás az 1. oldalról.) I pártja több mint fél évszázada I folytatja áldozatos harcát a — Az első szocialista alkot- j szocialista Magyarország meg- mányt a Tanácsköztársaság 1 teremtéséért, népünk fölemel- alkotta meg 1919. június 28- f kedéséért. Kifejezésre jut ben­ne a pártnak a társadalom­ban, a szocializmus építésében betöltött szerepe, s az a meg­hitt viszony, mely a szocia­lizmus építése során a párt és a nép kapcsolatában bekö­vetkezett. Az ünnepi szónok ezután án. Az a Tanácsköztársaság, melynek történetébe »Vörös Somogy« is fényes oldalakat írt. Ez már alaptételeinek nagy részében azokat az el­veket is tartalmazta, melyeket olvashatunk az 1949-es alkot­mányban. Sok harc_ és áldozat után ; részletesen elemezte megyénk j népünk előtt 1945-ben nyílt; három évtizedes szocialista ! meg a szabad, demokratikus, | fejlődését, majd így folytatta: I majd a szocialista fejlődés út­ja. A volt kizsákmányoló osz­tályok gazdasági hatalmának szétzúzásával megértek a fel­tételek arra, hogy megalkos­suk a fejlődést kifejező és a továbbfejlődést megalapozó 1949. évi XX. törvényt, az al­kotmányt. Huszonhat évvel ezelőtt az országgyűlés ünne- pélyesen törvénybe iktatta népköztársaságunk alkotmá­nyát, azt az alaptörvényt, mely — a nép akaratából, a nemzet programjaként — szen­tesítette a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmát, és tör­vénybe foglalta a szocialista társadalom megteremtésének szándékát. Azóta valóra vál­tottuk az 1949-ben nemzeti célként kijelölt feladatokat: leraktuk a szocializmus alap­jait, sikkerrel folytatjuk a szocializmus építését. Ezért volt szükség arra, hogy to­vábblépjünk, s az országgyű­lés 1972-ben elfogadja alkot­mányunk új, egységes szöve­gét. Alaptörvényünk módosí­tásában kifejezésre jutott a dolgozó nép munkájának si­kere, politikai, társadalmi vív­mányai; a munkásosztály ve­zetésével kivívott és megszi­lárdult néphatalom. Az 1972- ben módosított alkotmány nemcsak örököse az 1949-es- nek, hanem politikai, gazda­sági és társadalmi céljaink megvalósításának, további fej­lődésünknek is kerete. A módosított alkotmány történelmünk új korszaká­nak nyitányáról szól. Tár­sadalmi fejlődésünkkel össz­hangban kimondja, hogy a munkásosztály kivívta és meg­szilárdította a dolgozó nép hatalmát. További feladata­inkat úgy jelöli meg, hogy a magyar nép nemzeti egység­be tömörülve, a szocializmus felépítésén munkálkodik. A párt XI. kongresszusa a mér­legkészítés és a következő -öt esztendő feladatainak megha­tározása mellett új program- nyilatkozatot fogadott el, mely a fejlett szocialista társada­lom megvalósításának tervét tartalmazza. Mind az alkot­mányban, mind pediv a prog­ramnyilatkozatban foglalt cé­lok lelkesítőek. Megvalósítá­suk gyökeresen átalakítja éle­tünket, s a társadalmi hala­dásnak, az anyagi és kultu­rális felemelkedésnek, a sze­mélyiség kibontakozásának új feltételeit teremtik meg. Az 1949. évi alkotmány csak közvetett formában szólt a pártról, az »élcsapata« által irányított munkásosztály ki­fejezést használva. A módo­sított alkotmány szövege egy­értelműen fogalmazza meg, hogy a munkásosztály marxis — Tisztelettel kell megem­lékeznünk a munkásosztály áldozatkészségéről és felelős­ségéről, amelyet nemcsak az üzemek korszerűsítésével, a termelés föllendílésével bizo­nyított, hanem azzal a segít­séggel is, melyet dolgozó pa­rasztságunknak nyújtott. Eb­ben a történelmi időszakban parasztságunk is felelősség­ről, politikai érzékről és érett­ségről tett tanúságot. Augusztus húszadika a mun­kás—paraszt szövetség és egy­ben a nemzeti egység ünnepe is — mondta Tanai Imre. — Ennek az egységnek So­mogybán ugyancsak számtalan jelét láthatjuk. A munkás— paraszt szövetség szilárd, de ezzel együtt napról napra tet­tekkel, a szocialista építőmun­ka gyakorlatával kell tennünk további erősítéséért. A né­pi nemzeti egység, a munkás— paraszt szövetség erősítése azonban nemcsak nemzeti, j hanem internacionalista ér-1 dek is. Szocializmust építő ha­zánk annál nagyobb szolgá­latot tehet a nemzetközi mun­kásmozgalomnak, minél szi­lárdabb a belső egysége. Így lesz a munkás—paraszt szö­vetség a nemzeti és a nemzet­közi egység ápolásának fontos tényezője. Az előadó ezután az alkot­mány szellemében lezajlott or- j szággyűlési képviselő-válasz­tásra emlékeztetett; — A XI. kongresszus doku­mentumai, a megyei pártér­tekezlet állásfoglalásai jó programot és érveket adtak számunkra, hogy tovább fo­kozzuk a politikai aktivitást, gyénk választópolgárai szava-1 zatukkal is kiálltak a szocia­lista rendszer és a jelöltek mellett. A választók döntő többsége megértette, hogy a Hazafias Népfront választási programjában a párt politiká­ja öltött testet. Ennélfogva nyilvánvaló, hogy a megvá­lasztott képviselők e politika megvalósításának felelősség- teljes részvevői. A szocialista demokrácia fejlesztésének útján nagy lé­pésnek tekinthetjük, hogy az egységes államszervezet része­ként erősödött a negyedszáza­dos tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigaz­gatási jellege. A tanácsok egy­re jobban területük felelős gazdái. A szocialista demok­rácia társadalmunk fejlettsé­gének lényeges mutatója. Most előtérben álló feladat az üze­mi, a munkahelyi demokrácia fejlesztése. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ha erősödik az üzemi demokrácia, ha a dol­gozóknak nagyobb a beleszó­lási lehetőségük a vállalati gazdálkodásba, a helyi és a közügyekbe, ez fokozza akti­vitásukat, szélesíti látókörüket és növeli felelősségtudatukat. A szocialista demokrácia fejlő­dése tükröződik abban is, hogy az országgyűlés az alaptör­vénybe iktatta a közvetlen de­mokrácia intézményét. Azt a tényt, hogy az állampolgárok nemcsak küldötteik útján gya­korolják a hatalmat, hanem munkahelyükön és lakóhelyü­kön egyre nagyobb számban közvetlenül is részt vehetnek az állam tevékenységében, a közügyek intézésében. — Augusztus húszadika — folytatta Tanai Imre — az új búzából sütött kenyér ünne­pe is. A kenyér az élet jelké­pe. Alkotmányunk és az új­kenyér ünnepén jóleső érzés­sel számolhatunk be arról, hogy — ha a kedvezőtlen idő­járás meg nehezítette is az aratást — magtárban van az ország jövő évi kenyere. Az idei gabonabetakarítás példá­san bizonyította a nagyüze­mek kölcsönös segítőkészsé­gét. Elismerés illeti a kombáj- nosok nagyszerű, fáradtságot nem ismerő munkáját. Kiváló teljesítményükkel, lelkesedé­sükkel és fegyelmezettségük­kel ösztönözték a gabonabe­takarításban résztvevőket. Köszönet és elismerés azok­nak a somogyi embereknek, akik közvetlenül vagy közvet­ve hozzájárultak a betakarí­tás sikeréhez. Parasztságunk jó munkával viszonozta a tár­sadalom segítségét. Az a cél, hogy a munkakedv továbbra se lankadjon. Megyénk ipari munkásaitól is megfeszített, takarékos munkát várunk el, hogy eredményesen szolgál­hassuk a IV. ötéves terv si­keres befejezését, a XI. kong­resszuson megerősített gazda­ságpolitika végrehajtását, az V. ötéves terv megalapozását. Alkotmányunk ünnepén Somogy dolgozó, népe a jó gaz­da jogos büszkeségével néz­het szét szűkebb hazájában. Arra hívunk fel minden be­csületes, hazáját, megyéjét, és lakóhelyét szerető állampol­gárt, hogy a maga területén még fegyelmezettebben, oda- adóbban és hatékonyabban te­vékenykedjék a XI. kongresz- szus és a megyei pártértekez­let célkitűzéseinek megvalósí­tásáért. Sok sikert kívánok megyénk minden dolgozójának, a nagy­atádi járás és Nagyatád la­kosságának a szebb és boldo­gabb jövő felé vezető út épí­téséhez — fejezte be ünnepi beszédét Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára. A megemlékezés után ked­ves epizód zajlott le a színpa­don. Két berzencei népvise­letbe öltözött fiatalasszony — a járás termelőszövetkezetinek nevében — új lisztből sült ke­nyeret adott át a megyei párt- bizottság titkárának. Somogy központi alkotmány- napi ünnepe színes művészeti műsorral zárult, amelyben a siófoki Balaton Együttes, a ka­posvári Fonómunkás Kisszín- pad és a kercseligeti citera- zenekar működött közre. Kenyér szalaggal Kaposváron az egyik üzlet kirakatában szép, pirosra sült héjú kenyér fekszik, átkötve nemzetiszínű szalaggal. Szerintem a lehető legjobb, az alkalomhoz illő dekoráció ez a mai nap köszöntésére, őszinte jelkép a munkás— paraszt szövetség kifejezésére. Ebben a kenyérben éppen úgy benne van a szövetkezeti tag munkája, mint a molnáré vagy a péké. . , , , Szép kifejezéseink vannak a kenyérrel kapcsolatban, s ez is jelzi, hogy hozzá tartozik életünkhöz, mint a levegő, a víz. Értéke nem csökken, amiért nem szűkölködünk ke­nyérben, péksüteményben. Ez a tény késztet arra, hogy egy kicsit visszaforgassam az idő kerekét... * A felszabadulás után a falusi parasztember is jegyre kapta a kenyeret. Emlékszem, az ötvenes évek elején a va­kációra hazaérkező diák szülei siettek bejelenteni, hogy több kenyérre, nagyobb adagra jogosultak, mert gyarapo­dott az étkezők száma a családban. Nagy »szeme« volt a kenyérnek. Kaposváron, a húsbolt kirakatában penészes, száraz kenyérdarabok és magyarázó, kísérő szövegek adták tudtára az arra járóknak: eldugott kenyeret találtak ennél és ennél a gazdánál, aki — amíg mások kénytelenek voltak kevéssel is beérni — a, jószággal etette föl ezt a nagy kin­cset! Mélységesen elítéltük ezt a cselekedetet, hiszen tud­tuk, milyen nagy érték a kenyér. Azóta hibaként rójuk fel, hogy egészségtelenül táplál­kozunk. túl sok kenyeret eszünk, S arra is olvashatunk tanácsot, mire s hogyan használjuk fel a háztartásban meg­maradt száraz kenyeret. Végső esetre azt a tippet kapjuk: vigyük a piacra, ott megveszik az állattartó gazdák ... A múltra emlékeztem a nemzetiszínű, szalaggal átkötött kenyér láttán. És ha a kirakat előtt másokat is emlékezésre ösztönöz a szép kenyér látványa — egyáltalán nem baj. Eljutni idáig csak úgy lehetett, hogy mindennapi. szorgos munkával megsokszoroztuk a kenyeret. Céltudatos cpitó- munkával, a munkások és a parasztok összefogásával. Így van ez akkor is. ha ma már a falu nem a kenyeret, hanem a kenyérnekvalót adja a i'árosnak, s a szövetkezeti gazda nem a házi kemencében, hanem a péküzemben sült kenye­ret eszi. Gyerekkoromban egyszer azt kérdezték tőlem: tudom-e, mitől jó ízű a kenyér? A liszttől? A krumplitól? Az élesz­tőtől? A választ így adták meg az öregek: a munkától! Attól, ami a búzaszem elvetésétől a kemencéig kisérte, s most megtestesült benne. Ez az íz azóta sem veszett ki a kenyér­ből. H. F. As emberért Két új törvény lépett hatályba a közelmúltban: az egyik az egészségügyről ren­delkezik, a másik a társada­lombiztosítás új szabályait foglalja össze. Hatályba lépé­sük előtt a szokottnál több szó esett erről a két törvény­ről, s ez érthető is, hiszen szabályai szinte minden em­bert érintenek. Hatályos törvényeink között aligha lenne helyes fontossá­gi sorrendet felállítani: mind­egyik a társadalom legfonto­sabb életviszonyait szabályoz­za. Ez a két törvény azonban valahogy mégis kiemélkedik a többi közül; a jog tényekre szorítkozó nyelvén fogalmazza meg azt, amit így szoktunk mondani: emberközpontúság. Azt, hogy egy társadalom mi­ként gondoskodik az ember­ről, alapvetően befolyásolják az anyagi lehetőségek. A tár­sadalombiztosítási juttatások nagyságrendjét pedig az is meghatározza, hogy a megol­dásra váró sok feladat közül melyiket tartja az állam a legfontosabbnak. Az emberről való fokozott gondoskodásnak szép bizonyítéka ez a két új törvény, hiszen a társadalom azokra figyel jobban és áldoz többet a korábbinál, akik a leginkább rászorulnak erre: az öregek és a betegek. A társadalom tagjainak többsége áz új egészségügyi törvény hatályba lépése előtt azért kapott ingyenes orvosi ellátást, kórházi ápolást, mert munkaviszonyban állt. Más részüket a hozzátartozó jogán illette meg ez. Az új egészség- ügyi törvény alapvetően meg­változtatta ezt a gyakorlatot, s kimondta: az ingyenes egész­ségügyi ellátás állampolgári jog. Tehát azért illeti meg a beteget, mert magyar állam­polgárnak született, vagy föl­vette a magyar állampolgár­ságot. A törvény alig másfél hónapja lépett hatályba, s ma éppen olyan természetesnek tartjuk ezt, mint a többi ál­lampolgári alapjogot. Tulaj­donképpen jó, hogy ez a ter­mészetes abban az országban, ahol harminc éve a társada­lom egyes tagjai csak akkor mentek orvoshoz, amikor már elkerülhetetlen volt. ta—leninista pártja a társa- j az alkotó munka lendületét dalom vezető eréje. Ebben ki- | — mondotta. — A kedvező fejezésre jut az a történelmi j politikai tapasztalatokat iga- tény, hogy a kommunisták | zolta a szavazás napja is. Me­Vasas zajban Emelt Magas, széles vállú, nyílt tekintetű ember. Mutatóujján a sebhely bizonyítja: már kis­korában a gépek rabja volt. Seregélyesen mezőgazdasági gépszerelő-iskolát végzett. Az egyedüli volt a kollégiumban, aki csak háromhavanként lát­hatta a szüleit: ő lakott leg­távolabb, Nagybajom mellett. Molnár József hét éve dol­gozik a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár Ka­posvári Gyárában. Felesége a szomszéd gyár munkásnője. Mindig ellentétes műszakban dolgoznak, hogy nevelni tud­ják a két kislányukat. De­cemberben saját otthonukba költöztek: a gyár segítette őket új lakáshoz. A munkaasztalon egy gyü­mölcsválogató láncszemeit il­leszti egymáshoz. Félig nyi­tott, satupad alatti fiókjába pillantok: hegesztőál- - or­mótlan védőkesztyű, kalapá­csok, szappan, gépiwgy és a dossziéban iratok. — A nyár elején újra meg­választottak szakszervezeti bizalminak — mondja magya­rázatképpen. — Ügy tartják, az a megfelelő ilyen funkció­ra, aki jó a melósoknál és a vezetőknél is. Mert a műhely­ben úgy járni, hogy ott nem kedvelnek, az öngyilkosság. Viszont hiába akarok a tár­saim részére bármit elérni, ha »fent« rossz vagyok. A bi- zalmiság nem nagy beosztás, de én többet tudok a brigád tagjairól, mint bárki, hiszen közöttük élek, megosztjuk egymással minden bajunkat, örömünket. Az a véleményem, hogy ez a tisztség is lehet nagy, ha az ember lelkiisme­retesen, odaadással végzi. A »vasas zajban« nem megy a beszélgetés, kerülünk egyet a gyárudvaron. — Az én munkámban az a szép, hogy a rosszból jót csi­nálunk, az alkatrészekből új gépet hozunk össze. Alkotó munka ez: a mi kezünk alól olyan ügyes és okos masinák kerülnek ki, amelyek meg­könnyítik a mezőgazdasági munkát. Az is érdekes, hogy elénk tesz a csoportvezetőnk egy rajzot, amelyet millimé­terre ugyanúgy kell megcsi­nálni, ahogy azt a tervező el­képzelte. Néha elkeseredünk, vakarjuk a fejünket. Végül fölszereljük a villanymotort, s mi magunk ellenőrizhetjük, hogy milyen munkát végez­tünk. Ha jól működik a gép, jól dolgoztunk. Olyan nincs, hogy két napig ugyanaz a fo­lyamat fusson. Végszerelés a feladatunk, tehát, ha a má­sik műhely hibázott, akkor helyrehozzuk azt. — Szereti a gyárat? — Kezdettől megbecsülnek. A katonaság után hatforinios órabérrel kezdtem, most húsz fillér híján 16 forint. De nem­csak ez köt ide: azt szokták mondani, hogy ma Magyaror­szágon mindenhol kap kala­pácsot az ember. Mikor a vállalat vezetőinek elmond­tam, hogy a két gyerekkel núlyen lakásgondjaink van­nak, nekem juttatták a három munkáslakásból az egyiket, 49 ezer forintos támogatás­sal. Cserébe szerződésben kö­teleztem magam, hogy tíz évig nem megyek máshova dolgozni. Ha ezt nem irtani volna alá, akkor is marad­nék. Két éve lettem pái ttag. Itt indítottak el azon az úton, amelyiken a magamfajta munkásember emelt fővel járhat. Beválasztottak a gyá­ri szakszervezeti bizottságba, öthónapos pártiskolára java­soltak, tanulmányútra Lipcsé­be küldtek. Molnár József kiváló dol­gozó, ezt egyik munkatársá­tól tudtam meg. Azt mondta: — Nagyon érti a munkát. Hat éve dolgozom vele, és az a véleményem: jó, hogy ilyen emberek vannak közöttünk. Gombos Jolán J A gyógyítás ma állami fel­adat. Az állam vállalta magá- I ra a munkaképtelen öregek és ! betegek anyagi ellátásának 1 terhét is, s a gyermekgondo­zási segély révén is részt vál­lalj a fiatal nemzedék nevelé­sének gondjából. A társada­lombiztosítás szabályai az el­múlt években többször vál­toztak. E változások — az anyagi lehetőségekhez mér­ten — mindig az életkörülmé­nyek javulását hozták. Az ala­csony összegű nyugdíjakat többször emelték. Néhány éve — az életszínvonalpolitikának megfelelően — évente két szá­zalékkal automatikusan emel­kedtek a nyugdíjak. A most hatályba lépett társadalom- biztosítási törvény pedig to­vább emelte a nyugdíjakat, s — figyelembe véve az állam teherbíró képességét — úgy rendelkezett, hogy 1976. ja­nuár 1-től a termelőszövetke­zeti tagok nyugdíjkorhatárát is fokozatosan le kell szállíta­ni. A rendelkezés alapján az ötödik ötéves terv végén a tsz-ekből éppen úgy ötvenöt éves korukban mennek nyug­díjba a nők és hatvanéves korukban a férfiak, mint az ipari üzemekből. A nyugdijak emelése 1,1 millió embert érint az or­szágban: a lakosság tiz száza- ■ -kai. Ezzel az intézkedéssel jelentős terhet vállait magára az állami költségvetés, hiszen a nyugdíj emelése révén éven­te 1 milliárd 800 millió fo­rinttal többet keil erre a cél­ra fordítani, mint a társada­lombiztosítási törvény ha­tályba lépese előtt. A költségvetésben csak egy számsor a lársadalombiztosi- tási kiadásokra fordított ösz- szeg. Ez az egyetlen sor azon­ban derűsebb, gondtalanabb öregséget jeleni sok ezer em­bernek, s az állam teherválla­lását mutatja a családi ki­adásokból. Gyorsan megszokjuk ezt ép­pen úgy, mint az ember érde­kében hozott többi intézke­dést. Megszokjuk, mert ter­mészetesnek tartjuk. Ebben az a legjobb, hogy gyorsan ter­mészetessé válik egy új in­tézkedés, mert nem különle­gesség, hanem az embert tisz­telő politika előre kiszámítha­tó eredménye. Dr. Kercza Imre Somogyi Néplap! 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom