Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

Este a kórteremben

TO ánk esteledett, egyszeri- ben csönd támad a kórteremben. Nincs vége a napnak, hátravan a neheze. Az éjszaka. Mert itt csak a Peti gyerek húzza tíz óra után a ló- bört. reggel úgy ébreszti az ápolónő.

A bácsi a határmenti községből megjegyzi, a faluban ilyen tájban senki sincs az utcán, visítanak a malacok, enni kér a bo-rjú is. van hova futni férfinak. asszonynépnek, de még a kölyköknek is. mert a baromfi' ólba terelése arrafelé az apróságok dolga. Megreccsen az ablak mellett a második ágy. a törött lábú kútásó fei- mordul. »régen lehetett ez így, sötétedéskor manapság mir senki sincs az állatok között, ilyenkor már eszik vagy tévét néz az ember«. A bácsi legyint -4- nem látom a homályban, de érzem a hangsúlyából —. «maga már megint ellenkezik velem, én olyat itt még nem tudtam mondani, hogy ne fordította volna a böfcds oldalú• ro~.

Civódik a két öreg, mint rendesen. A kúlá$ó egyedül él, .semmit se hallgat szívesen a dolgos házról, a fáradt családról. a borozgató gyerekekről; az ö meséi a két méter mélyre fagyott agyagról, a hetekig szakadó esőkről, a titokzatos földomlásokról, a gyerekkorában megesett kígyómarásokról, bajról, búbánatról szólnak. Történetei csodálatosak, jelzői találóak. különösen a habitusaik leíestésében jeleskedik az öreg, de furcsa módon senki se szomorodik el a tragikus végeken, a Lali gyerek miatt néha még ismételni is kell onnan, hogy «és akkor a lábát a földbe szögezte a sistergő istennyila, a vasvella nyelén lobot vetett az odaliölött ing«.

A bácsi, a másik, ilyenkor rögtön rákezd a saját történetére a dúsan termő szőlőkről, a csorduló leyű körtékről, a szaporán, malacozó disznókról, az örök bőségről. A kútásó végighallgatja. azután pontokba szedi az ellenvéleményét, s példatárából bőven merít a cáfolathoz.

A llandó »műsort« szol - gáltatnak a többieknek, tartják a lelket a kínlódók- ban, igaz, a szenvedésből nekik is kijut. Mindegyikük a maga módján nyújtja a vigaszt, a paraszt bácsi a «csudálatoson gyors lábrakélések- •31« szoló történetekkel, a kútásó meg a malomkövek közé esett molnárlegény meséjével, mely szerint az ifjú lábát derékig fölmorzsolták a hengerek. Ember elmondani nem tudja, mit szenvedett, azután egy év múlva már vádon vitte a zsákot, mert «húsvét vasárnapjától kisasszony napjáig életvízzel teli tóban fürdőit«.

Talán csak' a sofőr nem figyel soha; vagy a mennyezetet fürkészi, vagy a fejére húzza a takarót. Csak a háta rázkódásából tudni, hogy sír. Néha kiszökik rágyújtani, mindig lehordják, de nem érdekli se a szégyen, se az egészség, de még a családjával se nagyon akar találkozni. Mereven nézi a feleségét, semmit se kérdez, a kisfiát magához öleli, a nagyobbnak megfogja a kezét, de már fordul is félre, és húzza a fejére a takarót. Teherkocsit vezetett, állítólag elromlott a fék, neikirohantak egy farakásnak, a rakodó elvérzett az összeroncsőit .vezetőfülkében. Komája volt, testi- lelki cimborája, a katonaság óta nem mozdullak egymástól.

Lalihoz néha szól — nem így hívják a cigányfiút, csak itt keresztelték Lalinak —, őt küldi cigarettáért. Lali boldogan pattan. Élvezi az egész kórterem bizalmát, az egyik este hosszú verset szavalt, dőlt belőle a rigmus húsz percig. Ö maga is meglepődött, valami olyat morgott, «ezt a telepen zsólárúlam utójára«. Az meg régen lehetett, mert a 'első tagozatot már a belvá- 'ősi iskolában járta, és egyszer larmadik lett a modellező- "jrsenyem Lali nyughatatlan

ú, ha odakinn sejlik valami,

veti magából az ágy. Ha váci igen szuszog, Lali a közebe lopakodik, úgy figyeli,

"gy a szája is tátva marad.

ívszer —■ azt hiszem — vicc>1 — odasúgta neki az egyik

orvos: «Lali fiam, azután gondod legyen itt mindenre«. Nem is leli a heivét, de ezt olyan ügyesen cselekszi, hogy soha sincs láb alatt, meg éppen ott találnak neki odább tenni valót, ahol éppen sündörög. Ha látogatási nap van, sorra ébreszt mindenkit, »siessenek, mert gyiln a rokonság«. Mintha a gyors mosakodással, ren- dezkedéssel elé mehetnének a látogatás eseményeinek! Az öccsét mindenkinek mutogatja, büszke rá. mert szeptembertől gimnáziumba jár. Az öccs behúzza a nyakét, a háta közepére se kívánja az effajta népszerűséget, de kényszeredetten mosolyog, messzemenően tekintettel van bátyja bordatörésére.

A folyosóról papucs csussza- násainak hangját hallani, a nővér kapkodja a lábát, az intenzív szoba felé szalad. Mindenki fülel a kórteremben, már kitapasztalták, ilyenkor majd újabb neszek is beszü- remienek. Most is így van, hordágyon tolnak valakit, az intenzívben már' csörögnek a műszerek. Öt perc is eltelik csöndben, amikor kintről egy ismerős nővér nevetését halljuk, ez föloldja a feszültséget, folytatódik a véget nem érő beszélgetés.

A csigolyatörött mozigé- pész nőkről mesél, eg« zotikus környezetben szövődött szerelmi kalandokról", itt- ott ráismerek néhány közismert film motívumaira. A mozigépész elbeszéléseinek főszereplői mindig éjfekete hajú. kék szemű, darázsderekú, sudár lányok, akikért a pokol fenekére is elbolyongana a férfiember. Egyszer a felesége rajta érte az egyik történeten, pont a közepén toppant be, amikor a bankárlány találkát ad a kedvesének az egyik padláson. A mozigépész elszégyelite magát, de míg az asszonya lepakolta a krémest a kisasztalra. egy szemvillanással jelezte, ha szabad lesz a levegő, folytatja az események fölidézését.

Most is e körül forog a szó, szivdobogtatóan pajzán esetet idéz föl legény korából a kútásó. Érdekes, semmi vita sem kerekedik a két öreg közötjt, a kútásó történetét kérdésekkel lendíti tovább a paraszt bácsi, és percig sem kétséges, elismeréssel adózik a kűtásó negyven évvel ezelőtti huszáros tettének.

Megdermed a kórterem, nem látunk mást, csak egy kezet, az ápolófiő már szalad is a dolgára, csak a villany miatt ugrott be, »uramisten, miért va koskodnak ill, ha nem muszáj?«.

Pintér Dezső

Zugok, utcák, terek

A téma az utcán hever. Üldögél, álldogál, sétálgat, siet, rohan... Es nagyon megsértődhetne, hogy csak úgy témának nevezik. A téma az ember.

Végigséláltam a városon. Vannak kedvés zugaim, utcáim, tereim, és mit sem zavar, hogy tclekkönyvileg semmi közöm hozzájuk. Gondolatban kisajátítom őket. Ajándékozni is szoktam belőlük, azoknak, akik kedvesek nekem. Barátaimnak, rokonoknak, gyerekeknek, kismamáknak, öregeknek ... Ismerősöknek és ismeretleneknek.

Ahol szívesen megállók, a zugokban szerelmesek ülnek, vagy örekek húzódnak be a nap elöl, az utcán kis- pad van, pletykarovat helyett, a téren gyerekek játszanak, fiatalok, középkorúak, idősek, napoznak, hű- sölnek olvasnak, beszélgetnek. Mindig történik valami.

’ Tegnap épp az történt, hogy nem történt semmi. Végigsétáltam a városon, és minden a megszokott rendben folyt. Csendes «ka- posvárlasan«. Az öregek éppúgy beszélgettek, mint máskor, a szerelmesek éppúgy csókolózlak, a gyerekek éppúgy játszottak, kiabáltak, a pótvizsgára készülő diákok éppúgy könyveiket bújták, mint máskor. Tegnap ennek örültem.

A téma az utcán hever. Üldögél, álldogál, sétálgat, siet, rohan. A téma az ember, és nem szabad csak így témának nevezni. Ma nem tudok különösen pajkos kölykökről nagyon nyugodt, bölcs öregekről, meglesett pillanatokról írni. Csak az emberek jutnak eszembe, akik Kaposvárrá változtatják az egymás mellé rakott épületeket. Akiktől a zugok az utcák, a terek a kedvenceim lettek, és akiknek nap nap után odaajándékozom a zugokat, az utcákat, a tereket ...

Tálán ők is ajándékot adnak az ismeretleneknek. És így lesz a város a mienk. Ka ppv sár laké.

I„ p.

Pásztor Ferenc

FIUK

Hideghengersor

A LESHEGYEN

— Ez csak egy dolog, egy mozzanat. Elmondtam azoknak a tiszteknek is. akik kihallgattak bennünket a szovjet oldalon. Elhitték, tudtak ezekről. Aztán jött egy magyar ember. Katonaruhában, tiszti rendfokozattal. Kérdezte, hová vaíó vagyok. Mondom, hogy Kaposvárra. Kérdezett a mozgalom dolgairól. Látta, hogy járatos vagyok. Aztán jött eg.v magas, szibériai tanító. Kuzmin papa. Azt kérdi ! tőlem, akarsz-e a szakmádnál

o

Somogyi Néplap

maradni? Mondom neki. hogyne akarnék, de én azért jöttem, hogy a mocskos nácik ellen fegyvert fogjak.

— Azt fogsz, testvér, de nem akármilyen i.

— Ügy lett. Különleges osztaghoz kerültem. Volt egy autónk. SátoiTéle kaszni volt a tetején. Azt mondanák ma, hogy lakókocsi. Volt benne egy hangerösítő berendezés, két hangszóró, egy tábori sokszorosító. Partizánka volt a neve. Az lett a feladat, hogy a két vonal között kellett járnunk. Átbeszéltünk a front másik oldalára. szólhattunk a magyar katonákhoz. Később a németekhez is. A Partizánkával röpcédulákat gyártottunk. Két célja volt ennek. Égjük része

arra szólította fel a katonákat, hogy tagadják meg az engedelmességet a fasiszta tiszteknek és szökjenek át a vonalon, a mieinkhez. A másik részen orosz és magyar nyelven egy felirat, hogy ez a kis cédula igazolásul szolgál, hogy át- szöklek a frontvonalon, s önként jelentkeznek niinálunk.

— Életveszélyes vállalkozás volt ez Franci bácsi! — ámult, a kislány, falfehér volt már az arca, hihetetlennek, tűnhetett előtte, amit az öreg mondott. Itt vannak a dokumentumok is. Néhány röpcédulát megőriztem. Azokat a szörnyűséges negatívokat haza hoztam magammal. Még senkinek sem mutattam. De nézzétek meg. Szembe kell ezzel nézni a ti korosztályotoknak is. Életveszélyes volt? Az hát. Előfordult, hogy elég volt egy-egy foglyot kihallgatni, jó információkat szereztünk tőle. De olyan is volt, hogy magunknak kellett átkúszni a drótakadályokon, magunknak kellett nyelvet fogni, hogy másnap friss értesülésekkel agitálhassunk. Olyan is előfordult, hogy- egy géhás német zsebéből csak az étlapot szedtük ki. Onnan tudtuk, hogy például pénteken szárított burgonyából készült levest kapnak a német kato-i

A képen látható hideghengersoron, amelyet a Verhiszeti Fémkombinátban helyezlek üzembe, a transzformátorok, generátorok és más elektromos gépek gyártásához szükséges különleges acéllemezeket állítják elő.

A transzformátorlemez készítésénél a gyártástechnológia apró «finomságai■■ nagy befolyással vannak a termék minőségére. Éppen ezért a szakemberek gondos körültekintéssel alakították ki a legmegfelelőbb gyártási módot. A kisérlelek során a lágyított szalagot az első fokozatban 0,7—0,3 mm vastagságúra hengerelték, majd lágyítás után egy újabb hengerlés! fokozatnak vetették alá (0,35—0,28 mm végméretre), amit hőkezelés követelt. A lágyító hőkezelésnek hőmérsékletét 800—1050 C fok között változtatták. Azt tapasztalták, hogy a második fokozatban végzett hideghengerlésnek van különösen nagy hatása az anyagszerkezet kialakulására.

Mindenki vétlen

Furcsa történet

A szóban forgó összeg — 1 millió 12 ezer forint — megvan, így felelősségre sem lehet vonni senkit. Mindenki vétlen.

Dr. Körtési Endre, az OTP Somogy megyei igazgatóhelyettese;

— Egy 1368-ban megjelent pénzügyminisztériumi ren d elet arról rendelkezik, hogyan számolhatják el az építőipari vállalatok teljesítményüket. Azaz: milyen összeget kérhet — jelen esetben ^.OTP-től — a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat. Bizonyos feltételek esetén — ezt pontosan rögzíti a rendelet — az építővállalatnak joga van úgynevezett szakasz* számlákat benyújtani. Ennek pénzügyi előnyei vanak: az

így kapott pénz fedezetet nyújt többek közölt az ágynak. Pontosan délben megszólaltak a mi »Agít-ágyúink«. Egj-szerro. Két löveg olyan lövedéket lőtt az ebédosztásra felsorakozott nácik közé, amiben nem' volt robbanóanyag, csak papír, de az jó sok. Potyogott közéjük a papír, mint az eső. A hangszórókon pedig élőszóval jelentkeztünk, mondtuk nekik: „Német katonák, minálunk is most ebédelnek a katonák! Ma babgulyást kaptak és fejenként két darab lekváros buktát. Vacsorára kása lesz hússal. Nektek csak az a híg lötty, az undok konzerv krumplileves jut? Csak ennyit érték a Führernek, hogy még enni sem ad?«

— A nácik tudták, hogy a hírszolgálatunk nagyon jó, de azt nem hitték el, hogy még a hasukba is belelátunk.

■— Minek szaporítsam a szót. Nyomultunk előre. Ott éltem a két tűz között. Társam volt egy zombori hobváth gyerek, egy penzai német nyelvtanár, egy (Msziblrjók mérnökjelölt. Krakkó és Poznan között fogságba ejtettük a 350-es munkaszolgálat« maradékot. Alig száz csonttá soványodott nyomorult maradt belőlük. Szándékosan igazítottam úgy, hogy visszakerüljek oda. A keretlegények közül sokat elfogtunk. Legalább húszán a kezünk közé kerültek. Az alezredest is elfogtuk. Holtrészegen találtak rá felderítőink. Akkor a Beszkidek északi lejtőjénél, egv Sucha nevű település közelében táborozlak.

nevezett befejezetlen állomány után fizetendő eszközlekötési járulékra és a kamatra is.

— Szabályozva van a számlák összegétől függő haszon- kulcs is?

— Igén, ezt egy 1972-ben megjelent rendelet írja elő. A számlák összegéhez igazodik a bruttó haszonkulcs. A telepszerű társasházakra egy 1974 augusztusában megjelent, rendelkezés fölmentést adott az 1968-ban megjelent előírások alkalmazása alól. Kimondta, hogy a kivitelező negyedévenként nyújthat be számlát az OTP-nek.

— Ezek figyelembevételével milyen gyakorlat alakult ki az OTP és a tanácsi magas- ,és mélyépítő vállalat között?

— Korábban a kedvezőbb szakaszos számlázás alapján fizettünk a kivitelezőnek. Az új rendelkezés szerint azonban partnerünknek o szakasz- számlák alacsonyabb összegéhez igazodva kellett volna a bruttó haszonkulcsot alkalmaznia. Minthogy a teljes vállalási értéket vette min~ den esetben figyelembe, amikor az időszakonként benyújtott számlákra 12 és fél százalékos kulcsot számolt rá, jogtalanul gazdagodott a vállalat 907, ezer forinttal.

— Az új rendelkezésről értesítették a kivitelezőt?

— Mi a Somogy megyei Beruházási Vállalatnak jeleztük a változást.

— A tanácsi építővállalat nem tudott róla?

— Csak a SOMBER.

(Folytatjuk.)

Bárány Gyula, a tanácsi magas, és mélyépítő vállalat gazdasági igazgalóia:

— Az 1968-as PM-rendelet alapján lehetőség volt — erre egyébként, bár csak késve, 1971-ben az OTP illetékes

, szakembere hívta fel a figyelmünkéi — a számlák kollau- dálására: a rendeletbe foglaltak szerint minden összeg esetében a teljes vállalási értékhez »passzoló« bruttó haszonkulcsot alkalmazni. Így kialakult gyakorlatról ezek szerint csak 1971-tól beszélhetünk. A lehetőségen egyébként nagyon csodálkoztunk, « csak arra tudtunk gondolni, hogy a PM a lakossági tartalékok gyorsabb forgása érdekében rendelkezett így.

— Közben megjelent egy újabb rendelkezés, amelyik viszont megtiltotta — a Legfelsőbb Bíróság gazdasági kollégiumának döntése alap1 ján — a számlák kollaudálá- sát.

— Ezt most már mi is tudjuk. Ahogy tudomásunkra jutott, az egy külön téma. Sem 1

az OTP, sem a SOMBER nem értesítet bennünket. A szóban forgó rendelet egyébként a múlt év augusztusában jelent meg, és az OTP beruházási főbsztályának a belső utasítása. Minthogy erről értesítést nem kaptunk és tudomásunk sem volt róla, a bevált gyakorlat alapján számláztunk egészen a PM Bevételi Fő- igazgatósága által elvégzett pénzügyi revízióig.

— Összesen nem 907 ezer, hanem 1 millió 12 ezer forintról van szó.

— Igen, a revízió ennyit tár fel. Csakhogy 105 ezer forint értékű munkát még az új rendelkezés megjelenése, 1974 augusztusa előtt, befejeztünk. Így — bár az OTP csak azt követően kapta neg a szám-, lát — ezek esetében nem lehet szó túlszámlázásról.

— Mi lesz a sorsa ennek a 907 ezer forintnak?

— Természetesen vissza kell adnunk az OTP-nek, mint jogtalan gazdagodást. Az más kérdés, hibásak vagyunk-e abban, hogy a beruházó többet fizetett nekünk számláink alapján.

— Mégis, miben látja az okot, hol -volt a hiba?

— Csak azt tudom mondani, hogy az OPT-nek időben jeleznie kellett volna közvetlenül nekünk, hogy mit tartalmaz az 1974-es belső utasításuk! Nem a mi ötletünk volt a számlák kolláudálása, a lehetőséggel azonban természetesen éltünk.

Somodi József, a PM Bevételi Főigazgatósága Somogj megyei Hivatala ipari osztályának vezetője:

— A revizoraink által végrehajtott pénzügyi ellenőrző.' eredményé számunkra is meglepő volt. Nem kis összegről van szó. Az 1974 augusztusában megjelent rendelkezésről mi sem tudtunk. Nem volt kellően »közhírré« téve! A mi részünkről még ennyit: a megyei tanács szakigazgatás: szervétől kapott tájékoztatás szerint a kivitelezőtől érkézé, számlák ellenőrzése a SOMBER feladata. Ha az OTP a változásról értesítette a lebonyolítót. akkor azt a SOM- BER-nek kellett volna jeleznie.

Békési Sándor, a SOMBER főkönyvelője:

— Az OTP nem szólt, hogy hívjuk fel a kivtelező figyelmét az augusztusi változásra. A furcsa mindebben az, hogy a mi műszaki ellenőreink nem figyellek fel a kollaudált számlákra, s hogy a?. OTP ennek alapján mégiscsak fizetett ....

Mészáros Attila

d