Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-17 / 193. szám
A ki éjszaka (s^Amyvonaton, bumlívonalon utazik — azon a vonaton, amelyik óránként körülbelül húsz kilométert hagy maga mögött, a húsz kilométer lefutása alatt tizenkétszer áll meg —, az turlj'a, hogy aludni kíván ilyenkor az utas. De a mi vonataink ülőhelyei oly módon szerkesztőd- tek, hogy aludni nemigen lehet, csak ha a térdére hajtja a fejét az utas. vagy megszegi hátra a nyakát, s túlhajtja az ülésen. Ilyen módon Viszont ütközik a feje azzal, aki a túloldalról akar aludni ugyanígy. Egy darabig kocogtattuk á fejünket ilyen módon hátellenes útitársammal, azután egyik megállónál felszállt valaki' mellé, s — És maga? — kérdezte vegi.il a tanító. — Hát én ... én. csak most érettségizek, de orvos leszek, tehát máris bejárok kórhazakba. Szóval szakmailag én már annyit tudok, mint egy harmadéves. — Érthető is — legyintett a tanító. — Érdeklődés kérdése ez az egész. Én például szakmám szerint nem lennék matematikus. hanem ez érdekel, hát hihetetlen jó matematikus vagyok. De a múltkor zavarba jöttem, előadást tartottam Keresztszegen, s egyszer csak, ahogy a táblára a ten zorszám í fásokat falura levinni. — Nem, persze, hogy nem — mondta a lány megnyugtatóan. — Egyébként is nagy baj az. hogy még van nálunk esomo elmaradottság. Képzelje, hogy jártam a múltkor. Egy angol újságíróval beszélgettem — hozzá kell tennem, nagyon rosszul tudom magam kifejezni angolul, mert olvasók ugyan, de beszélni még alig-a'ig próbáltam —, szóval azt mondom ennek az angolnak. hogy a magyar költészet felér a világ akármelvik költészetével, s bizonyítékot követelt. Hát mit fordítsak le neki angolra? — Na és? — a ta— Gondolkoztam persze. Rövid legyen, internacionális légyen ... Sarkadi Imre sürgette UTAZÁS Barcsay Jenő Az élő magyar képzőművészet nagy öregje, Barcsay Jenő, 1900-ban született Erdélyben. A századdal egyidős mester a kaposvári származású művésznél, Vaszary Jánosnál, majd pedjg Rudnay Gyulánál tanult. „Modern festőink közül talán Barcsay a legmarkánsabb egyéniség'’ — mondják róla. f valóban sokfajta hatáson, az alföldi iskolán, Cézan- ne-on, Picassón, a kubistákon át jutott el a jellegzetesen barcsays, konstruktív képszerkesztési módig. Két képe — az 1928-as „Munkáslány” és az 1962-es tusvázlat — nemcsak két nagy korszakára utal, hanem esi utóbbival fölvillant valamit a nemzetközi hírű tanár-grafikusból is. Munkáslány (olaj — 1928) ettől kezdve ő nem aludt, hanem beszélgettek. — Meddig rázatja magát? — Sajnos, egészen Pestig. — Na, hisz akkor még átszállása is van. — Igen, de kicsf a csomagom. Hát maga? — Én is átszállók majd, de nem Pestre, Bugamajorba. A felszálló kislány kacagott. — Bugapia jor? Hát ott mit csiirál? . , — Ott én vagyok a tanító. Nevettek rajta együtt: csuda mulatságos is, hogy valaki Bugamajoron, tanító. — Na, és maga mit csinál Pesten ? — Én ott lakom. — Szüleivel? — Tulajdonképpen igen — adta meg a lány a csodálatra méltó választ. De hát a magyar nyelv ismeri a »tulajdonképpen« kifejezést, így a használata is jogosult. — És maga szeret Bugamajoron.? — kérdezte mindjárt. A bugamajori tanító érezte, hogy valamit kell mondani, ami őt a pesti kislánnyal egyenrangúvá teszi, hát szórakozottan azt felelte, hogy jobban szeretne a Mátra lábánál lakni, ahol a hósapkás hegyek integetnek, ha kinéz á jól fűtött szobája ablakán. — Gyöngyösön, vagy Gyön- gyössolymoson, vagy Pásztón — mondta mellékesen —, ott jobban, szeretnék tanítani. Bár Buigamajor se rossz. — Gyöngyösön,... aha .'.l biztosan a bort szereti. — Azt is, persze, a.zt 1«. A jó bort. De főként a szőlőt és a hegyet, a szőlő a legnemesebb gyümölcs. Jót tesz az emberi szemnek, ha nézi a s zőlőlével eket, szeptemberben, arra kor a legtöbb szőlőt eszik az emberek, akkor a legokosabbak. A legjobbak. S a bort is csak úgy szeretem, szőlőhegyen, pince vagy présház előtt, heverni a gyepen, vagy télen... mint Horatius mondja: nézni a Soracte hó- íedte csúcsait. A lány megint nevetett, — Hol vannak nálunk hőfedte csúcsok? — Télen a domb is az. -. — De a Soracte magasabb — mondta a lány. — Ezerhét- száz méter. — Csodát. 11 Közép-Olasz- országban nincsenek is ilyen magas hegyek. — Hogy szerezte meg a latin antológiát? A tanító kicsit gyanakvó leli; ez a lány azt hiszi, hogy a latin antológia nélkül ó nem is tudná, hogy mi az a Soracte. De aztán mégiscsak elmagyarázta, hogy ez a legegyszerűbb: ő Pécsre adja fel mindig a rendelést, és a tanári könyvtár számára. A tanári könyvtárnak mindig megküldik a könyveket, persze nem tudják, hogy ez, a tanári könyvtár az ő két tanerős iskolája. S ő fizeti ki. — És ki a másik tanerő? — Hát egy kolléga. — Fiú vagy lány a kolléga? ' — Hát... tulajdonképpen lány — mondta a kis tanító kuncogva, —, olyan fiú-lány, tudja, csizmában jár és lovagol. Haha ... — Lovagol? — Igen — jött bele a tanító a mesébe. — De csak télen, mert ilyenkor kap az állami gazdaságtól lovat, gzok ■örülnek, ha járatják a lovaikat ... lovon látogatja a gye- ■ ekeket. De most beteg. Operálták. .összebújtak. * aprókat kuncogva tárgyalták, hogy mivel is operálhatták a tanítónőt akarom felírni, hát valahogy az Einstein időképlete kiment a fejemből. Sehogy sem tudtam felírni, pedig ez alapjában egyszerű. Szerencse, hogy az ottlévők közül úgyse értette senki. P ersze, a felejtés, az könnyű dolog. Az mindenkivel megesik — mondta a lány —. még olyannal is, mint az én professzorom, aki megengedi már most nekem, hogy ott segédkezzek, amikor ő a legbonyolultabb operációkat csinálja. Múltkor is, egyszer csak, képzelje, ott állok mellette, és nyújtja a kezét egy műszerért ... én meg tudtam, hogy nem ez kell, hanem egy másik, de nagy baj lett volna, ha most a zavar jön.... a betegnek az egész agya kinn. volt már , egy tálcán, ott kellett egy véreret elkötni... odaadtam neki azt a kis, mi niaitűr ércsipeszt... — A lényeges, hogy az ember sose jöjjön zavarba — magyarázta a fiú. — Én is a múltkor úgy jártam, hogy rpeghívta'k a pécsi egyetemre, egy matematikai probléma gyermekekkel való megértetése lett volna... szóval ez kellett volna, és persze, akik értenek is'hozzá, hát azok is elfelejtették már, mit ért egy gyermek. Én persze ismertem ennek a megfelelő irodalmát, és akár zavarban voltam, akár nem, rápatan csőit am magamra: na, most ne! Vigyázz, fiú, észnél légy ... hát... hiszi vagy nem hiszi, itt ném felejtettem el semmit. Még jobban elfelejtem, ha népművelésnél vagyok ... persze tenzorá- *lis egyenleteket népművelésnél úgyse magyaráz az ember. A tenzorszámílás az azért magas még falun ... Nem mondom, ma még nem, hiába, ötvenkilencet írunk, én szerintem még nem reális-— Petőfit. — Én is arra gondoltam, A2tán a Berzsenyi Nopóléon- versét fordítottam le. — Isteni. Nagyszerű, hogy ez eszébe jutott. Hát attól aztán paff lett, nyilván. — Az lett volna, sőt az Is lett. pei-sze, de nem tudtam egészen jól. Nem tudtam ‘ a szavakat. Fényes csalatás — ezt körülírással, aztán tündér kényed, ez lefordíthatatlan — hát nagy nehezen sikerült. És erre az angol kijelentette, hogy ennél szebbet Naoóleon- ról még Tolsztoj se írt. Hajnalodott, s nekem éppen ennél az állomásnál kellett leszállnom. Nem hallgathattam tovább. Ahogy végigmentem a vonat mellett, láttam az -ablakon kikönyökölni a két gyereket, a kis húszéves tanítót, meg a kis tizenhét éves lányt. A szemük azt mutatta, hogy már egymáshoz tartoznak félig-meddig. Csillogót a szemük, és meséltek. | Valami olyasmi eszembe jutott ugyan, hogy három évvel ezelőtt egy angol újságírónak én is próbáltam lefordítani a Napóleon-verset, s pontosan ezek a szavak nem jutottak eszembe, mint. fényes csaiatás, tündér kényed... D e hát ez annyi emberrel előfordulhat. Ezek ritka szavak. Igaz, ezt akkor meg is írtam . . . De hát fontos, hogy a fiú elhitte. Köszöntem nekik elmenőben. de egymással voltak elfoglalva. Hallottam, hogy a fiú mondja: — Egy viharban, életerő legszörnyűbb viharában, amikor a manometer már fel» mondta a szolgálatét, annyira alacsony volt a légnyomás és köd, nos, szextánsom nem volt, hát... Aztán elindult velük a vonat. Tanulmány (tus — 1962) WEÖRES SÁNDOR Tündér kert Tündérkertben jártam, körülveszi bodza, kerítése kristály, mint jég behavazva, egynapi járóföld minden szélte-hossza, nem is tudom kié, nincsen benne gazda. Bent magas fenyőfák gyantát illatoznak, sövények, bozótok szépen virágoznak, nagy fűben fácánok, özek játszadoznak, fölöttük madarak égen sátoroznak. Közepében fakad tiszta forrás habja, árjának sudarát négyfelé fölcsapja, majd tizenkét ágra bomlik áradat ja, mely az egész kertet harmattal itatja. Bizony nem is tudom, hogy kerültem ide, hol minden napsütött, mégis habtól üde, hol ijedtség nélkül sétálgat a csibe, kár, hogy él kell mennem a föld közepibe. | Ötéves zon óramű, é^z Aljosa Panov moszkvai kis- ’iú még járni sem tudott, ami- tor már megtanult zongora/, ni. Ma — pedig még csupán ötéves — már Csajkovszkij, leethoven. Mozart és R msz- '1 Korszakov műveit játssza, óta nélkül, emlékezetből ídk; a zenét minden chízság nélkül memorizálja. Aljosa szülei vakok, a kis- iű maga is rosszul lát. Apja munkás, anyja háztartásbeli, tenei jártasságukat azonban nóg a hivatásos zenészek is negirigyelhetik. A hatalmas lemezgyűjtemény bonyolult rendszerében Aljosa szabadon orientálódik, — hatás után 'elismeri az előadót, és hogy íely stílusú iskola követője. Amíg a szakemberek a kis- öú különleges adottságainak titkát kutatják, Aljosa minden nap szorgalmasan zongo- ; rázik. Legkedveltebb darabja I Beethoven Holdfényszonétája. dégkönyvben köszönik meg a látogatók. De másról is beszélnek a kötet lapjai. A nemzeti büszkeségről, a meg- hatódásról, a kifogyhatatlan érdeklődésről. v A negyedik nyáron folyik Somogyváron az I. László alapította bencés apátság építményeinek a föltárása, dr. Bakay Kornélnak, a Somogy megyei Múzeumok igazgatójának a vezetésével. Kupavár dombjának val latói a kutatás iránt érdeklődő ezrek kérdéseire is felelnek; a. szíves kalauzolást a venSéta a romokon A változó njmlNHg —• Az igazgató —• a vendégkönyvet későbbi tanulmányozásra ajánlva — a régészeti munkáról kezd beszélni. Előbb arról, hogy mi is történt eddig? 1972. júliusában vágták először a csákányt a kupavári dombba, az apátság romjai fölött. Ebben az évben már sikerült kiszabadítani a nagy földtömeg alól az impozáns bazilikát. A harmadik nyáron már az épület külső falain dolgoztak, kibontották a kapukat is. Most a kolostor ad munkát. Mintegy ötvenen dolgoznak a romok között. Segít a helyi ktsz, a tsz is, szívügyük az ásatás. Magukénak érzik a műltunW mélyéről előkerülő emlékeket. Nemcsak a segíteni kész somogyváriak látogatnak el azonban a romokhoz, hanem jönnek a faluból mások is, hogy itt időzve tanuljanak a történelem nyitott könyvéből. Híre ment, az itt folyó ásatásnak a szomszéd megyébe, Keszthelyre is, az ottani nádvágó szövetkezet egy hét végét ajánlotta föl segítségül. A* apátság építést őrt éneiét azért Idéztük föl, hogy jobban megértsük a mostani föltárást. A XI. század utolsó éveiben épültek fel a bazilika főfalai, a főkapuk, s megkezdődött a kolostor építése a XII. század derekán, III. Béla idejében a nagy ornamentális díszítés korszakával folytatódott az apátság építése. Ebből az időből való az egyik legszebb faragott kő, a Sámson. A XIII. században épült a kerengő. a talált pénzek, más egyebek alapján pontosítható is ez a dátum: Í220-tól 1300-ig. Zsigmond idejében hanyatlott a bencés rend, igénytelenebb az- építkezés is, például részben beépítik a kecses, könnyed vonalú ke- rengőt. — A kolostorról mit tudhatunk meg? — A ' legrégibb bencés kolostor típusát találtuk meg. XI. századi. Megismerése nagyon fontos a tudomány számára. Stílusából arra következtethetünk, hogy dél-fran~ cia hatásra épült. A karcsú pszloppárok töredékeit megcsodálom, különösen szép az emberfős osz- lopfö. — Az ábrázolás a királyi kőfaragó műhely munkáját dicsérheti. Talán dél-francia mesterek is dolgoztak itt. A kerengőt nyolcvan psz- loppár díszítette — föltételezik a találtak alapján. — A föltárás után megkezdődő műemléki helyreállítás a somogyvári bencés apátság fényes korszakát kívánja bemutatni. — Ez a kérdés már a jövőbe vezet. Hogyan tovább? — A jövő évtől a régészeti föltárás folytatásával várhatóan megkezdődik a műemléki helyreállítás. Nyolc nyárra való munkánk van még vissza nekünk, régészeknek. Ha így haladunk, tartjuk magunkat a tervhez ... Jövőre célul tűzték ki a világi épületegyüttes föltárását. Dr. Bakay Kornél a beszélgetés után átadta a so- mogyvárt vendégkönyvet is. Sokat idézhetnénk belőle, magyarul, németül, angolul és még más nyelveken. Egyet választottuk ki közülük. »Küpavár első ásatásánál Apám is részt vett 1806-ban. Azóta mindig kívánkoztam újra látni az apátságot és a mostani ásatások ereürvényét. Schrammel Károlyné.« Az ásatáson dolgozó föla- munkások minden ásónyom- nál arról beszél ivek, hogy megtaláljak a kincsesládát ... Horányi Barna Somogyi Néplap o
