Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-16 / 192. szám

# A községért Huszonhárom között har­madiknak lenni: t nagyon szép eredmény. Ezt a 'helyezést ér­te el — múlt évi eredményei alapján — a településfejlesz­tési versenyben a Nagyberki Közös Községi Tanács. A ka­posvári járásban huszonhárom község nevezett 4s ajánlotta fel: a rendelkezésükre álló pénzt és a lakosság által fel­ajánlott társadalmi munkát úgy hasznosítják, hogy közsé­gük szebb legyen. — Huszadik századibb! — teszi hozzá Stágl József, a kö­zös községi tanács elnöke. — Az volt a célunk, hogy a la­kosság kulturális, egészség- ügyi, szociális. kommunális, illetve sportolási igényeit mi­nél magasabb szinten elégít­sük ki. Hat község, négyezer ember. Ezt kellett figyelembe venni, amikor azon kezdtek gondol­kodni: mit, hova, milyen^for- rásból, s hányán tudnak se­gíteni? A múlt évben egy la­kos 182 forint értékű társa­dalmi munkát végzett. Sze­repelnek ebben a kisiskolások, A mezőgazdasági szövetkezeti járadék új feltételei Az árkot még kl keil ásni. a termelőszövetkezetei iek és a fiatalok is. Ebben az évben már szeretnék elérni a 200 fo­rintot. A szervezés egyszerűnek tűnt: minden tanácstag a ma­ga körzetében összeírta, hogy ki , mit ajánlott fel. A »ko­Nemrég készült el a buszváró és a tűzoltószertár. A kükarlcsbetakaríiásra készülnek Július 26-án fejezte be a gabona aratását a fonyódi Balaton Termelőszövetkezet. A nehéz körülmények között végzett nyári munka erősen megviselte a gépeket. Gyak- rah volt szükség alkatrészcse­rére, bőven akadt dolguk a szerelőknek. Egy IHC kom­bájnja van a gazdaságnak, egy másikat pedig a 6zőlősgyöröki tsz-szel közösen üzemeltetnek. Ezek a gépek vesznek majd részt a kukoricabetakarítás­ban is, így az aratás befejezé­se után azonnal hozzáláttak, hogy rendbe hozzák őket A gépműhelyben felülvizs­gálják a gyorsan kopó alkat­részeket, vajon bírják-e majd az őszi munkát? Egyiket-má- sikat kicserélik. Néhány olyan alkatrész is akad, melynek be­szerzése nehéz, ezért időben, kell gondoskodni tartalékról. Hogy a felkészítés kifogásta­lan legyen, a kombájnosok nem is kapnak más feladatot ezekben a hetekben. A gabona szárításának befe­jezése után megkezdődött a gazdaságban a B—15 típusú terményszárító karbantartása, felülvizsgálása is. A szárítót a szőlősgyörökiekkel közösen építették és üzemeltetik a fo- nyódiak. Tavaly fejezték be az építést, ugyancsak akkor készült el a 600 vagon ter­mény befogadására alkalmas tároló. Gondok azért így is akadnak. Ezek enyhítésére a régi magtárakat is megtöltik terménnyel. Mint Mura Jó­zsef, a termelőszövetkezet el­nöke elmondta: még egy 600 vagonos tárolóra lenne szük­ség. így csökkennének a szállítási távolságok, ezzel együtt -természetesen a költ­ségek is. Az idén szerettek volna egy 50 köbméter űrtar­talmú tranzit tárolót beépíte­ni, sajnos ezt nem sikerült beszerezni, pedig a termény elszállítását ez egyszerűsítené. A gépkocsi csak a kiöntőnyí­lás alá állna, és pillanatok alatt megtelne a pótkocsi, nem kéne kézzel rakodni. A kukoricát — 780 hektá­ron — az IKR tagjaként ter­meszti a fonyódi gazdaság. A terméskilátások jók. A tavalyi 57 mázsás hektáronkénti át­lagterméssel szemben az idén várhatóan 60 mázsát takaríta­nak majd be. Erre annál in­kább remény van, mivel a ta­valyi műtrágyahiány miatt később kiszórt tápanyag az idén fejti ki hatását D. T. ordináló« a vb-tag volt; min­denki a maga községében. Utak, járdák, hidak épültek, parkosítottak, s a kimutatás végén ott az összeg: 1974-ben 809 ezer 800 forint értékkel lett gazdagabb a hat község. Mosdóson például Gál Sán­dor volt a fő szervező. Mi is agitálás közben találtuk. Az utca, a járda rendezett, a parkosított részen virágágyá­sok tarkítják a fák között a zöld pázsitot. Az árok azon­ban még nincs kiásva. Ez most a legközelebbi feladat — Ha egy közterület — bármelyik községről legyen szó — elhanyagolt, ebből kö­vetkeztetni lehet a körzet ta­nácstagjának a munkájára — mondja Stágl József. Azután megint a hatalmas tervrajz fölé hajlik. Meglepő­döm, amikor azt mondja: tömbbelső. Mutatja, hol épül fel majd az iskola, hol csi­nálnak utat, hol készül el a tíz négylakásos társasház. Hozzáteszi: állandóan mozgat­ják a tanács brigádját, most a húsbolt átalakításán dolgoz­nak, és a jövőben is sok tár­sadalmi munkára számítanak. — Hogyan tudják a közsé­gek lakóit mind nagyobb mér­tékben bevonni a társadalmi munkába? — Ott kell lenni velük1. Előfordult, hogy egy tanács­tag azt mondta: fölösleges őket megkérdezni, úgysem jönnek el. Azután amikor mégiscsak szóba hozta, eljöt­tek az emberek. M. A. KÜLÖN CÍMSZÓ alatt ol­vashatunk az új társadalom- biztosítási szabályok között a mezőgazdasági szövetkezeti járadékokról. A leglényege­sebb változás a járadékra jo­gosultság föltételeiben van. A korábbi szabályokkal el­lentétben a jövőben nem kell vizsgálni, hogy a járadékot igénylő termelőszövetkezeti tag eleget tett-e a beviteli kö­telezettségének, valamint a^t, hogy a járadékot igénylő há­zastársának mennyi keresete, jövedelme van. E feltételek sokszor kizárták a járadék megállapításának lehetőségét. A megváltozott feltételek miatt felélednek azok a be­szüntetett vagy elutasított el­látások, amelyek folyósítását, illetőleg megállapítását a ko­rábban érvényben lévő szabá­lyok kizárták. Akinek az ellá­tását beszüntették, annak ügyét a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóság hivatalból felülvizs­gálja, és az újrafolyósításról intézkedik. Ha ezt hivatalból nem te­szik meg, akkor indokolt, hogy a volt járadékos levélben kéri a járadék újbóli folyósítását. Azokban az esetekben, amikor a Megyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóság a föltételek hiánya miatt meg sem állapí­totta a járadékot, szükséges, hogy igényüket ismét jelent­sék be az igazgatóságnak. A házastársi pótlék megál­lapításának föltételei is eny­hültek. A jövőben az öregségi korhatár után öss-zeh ázásod ot - tak esetében sem kell külön vizsgálni az 5 évi együttélési JÜLIUS ELSEJÉTŐL vala­mennyi nyugdíjas kategóriá­ban. 300 forintra emelkedett a házastársi pótlék összege. Ha az öregségi, illetőleg rokkant­sági nyugdíj összege a havi 1200 forintot meghaladja, há­zastársi pótlék címén az az összeg jár, mely a nyugdíját havi 1500 forintra egészíti ki. Az ösztönző nyugdíjpótlékot a határösszegek szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. A korábbi jogszabályok sze­rint 1321 forintig lehetett há­zastársi pótlékot megállapíta­ni. A határösszeg emelkedése miatt most már megállapít­ható lesz több elutasított há­zastársi pótlékigény. Az erre vonatkozó igényekkel közvet­lenül a Nyugdíjfolyósító Igaz- | gatósághoz (Budapest, Váci út | 67—79. sz.) kell fordulni. A társadalombiztosítási tör- i vény egyik alapelve, hogy az üzemi balesetet szenvedett dolgozókról és hozzátartozóik­ról fokozottan kell gondoskod­ni. A törvény az alapvető ren­delkezéseket külön fejezetben foglalja össze. A baleseti ellá­tás föltétele — egységesein — nem előzetes idő vagy szol­gálati idő, hanem a dolgozó üzemi balesete, illetőleg fog­lalkozási betegsége. Baleseti ellátások: baleseti táppénz, baleseti járadék és rokkantsá­gi nyugdíj, valamint az ehhez megállapítható házastársi pót­lék, a hozzátartozónak pedig baleseti özvegyi nyugdíj, vég- kielégítés, árvaellátás és szü­lői nyugdíj. A baleset okozta elhalálozás esetén továbbra is jár a temetési segély. A MÚLTHOZ VISZONYÍT­VA lényeges változás, hogy a : társadalmi munkát fokozot- | tabb megbecsülésben részesíti | a törvény. Minden olyan bal- j eset, amely szervezett társa- j dalmi munka végzése közben történik, üzemi balesetnek is- 1 merhető el, és baleseti ellátás­ra tarthat igényt a balesetet szenvedett személy. Nézzünk erre egy 'gyakorlati példát: a háztartásban dolgozó nő vö­röskeresztes aktíva. Ha társa­dalmi tevékenysége közben balesetet szenved, igényt tart­hat baleseti ellátásra. A jövő­ben az a sérülés is lehet üze­mi baleset, mely a keresőkép­telenség vagy rokkantság (munkaképesség-csökkenés) el­bírálása céljából elrendelt or­vosi vizsgálaton való megje­lenéssel összefüggésben tör­tént. Űj kedvezmény az is, amelyik lehetővé teszi a bal­eseti rokkantsági nyugdíj új­bóli megállapítását akkor, ha i a sérült a nyugdíj megállapí­tása után legalább 36 hónapon át dolgozott. Ez év július el­sejétől megilleti a kedvezmény a korábbi szabályok alapján baleseti ellátásban részesülő­ket is. Baleseti ellátásra jogosultak t a biztosítottakon kívül a kis­iparosok, a magánkereskedők, a munkaviszonyban nem álló előadóművészek és művészeti oktatók, valamint az ügyvé­dek. Az ellátásra igényt tarthat­nak üzemi baleset vagy fog­lalkozási betegség esetén, a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak a közös munkában részt vevő családtagjai, az ön­kéntes rendőrök, az önkéntes tűzoltók, valamint a rendőri, a tűzoltói feladat ellátásában közreműködő személyek, A kormányrendelet 263. §-a to­vábbi személyeket is felsorol, mint ellátásra jogosultakat. A fokozott gondoskodás nemcsak az üzemi baleseti sé­rültekre, hanem hozzátartozó­ikra is kiterjed. Ha pL egy férj nem a munkahelyén, ha­nem munkába vagy onnan la­kására menet szenved halálos végű balesetet, az új szabá­lyok alapján az özvegynek állanái özvegyi nyugdíj jár. A FÉLREÉRTÉSEK elkerü­lése végett felhívjuk a figyel­met arra, hogy a törvény ha­tályba lépése — tehát 1975. július 1-e — előtt bekövetke­zett baleset alapján csak ak­kor lehet ellátást megállapíta­ni, ha a sérültnek a baleset időpontjában hatályos jogsza­bályok szerint is járt volna üzemi baleset címén ellátás. Tehát az előbbiekben, vázolt jogkiterjesztéseknek nincs visszamenő hatályuk. S. Gy. Csőfektetők Mintha haragudna a két Zetor; egymásnak ellenkező irányban cammognak. Nehéz a terhük, hangjukon hallani. A vezetők — Szállási László és Vas József, a DÉLVIÉP nehézgépkezelői — hátranéz­ve, leszegett fejjel figyelik a földet, a gép ásta árkot. Fel­bőg a gép, vastüdeje még re- pesztőbb hangot ad, tömé­nyebb füstöt okád — kemé­nyebb, kövesebb a talaj. Okos, ügyes gépek, sok em­ber nehéz munkáját végzik. Késük rfasítja a földet, zúzza a követ, szakítja a karvastag Pásztor Ferenc FIUK A LESHEGYEN Somogyi Néplap összecsomagoltafrták a vá­rosi képtárt. Reggel vitték vol­na (Németországba. Előtte való éjjel beosontunk, a képek he­lyére deszkalapokat csempész­tünk. Egy hét múlva jöttek rá Sürgönyöztek a birodalomból, hogy sima deszkalapok érkez­tek. Máskor a megyei magtárt szállították volna a nácik ka- tonákonyhára. No, ebből nem esiztek, határozott a munkás - otthon tanácsa. Valahogy úgy adódott, hogy az ellenállás egyik vezérkara a munkás- otthonban verődött össze. Né­gyen voltunk. Meglocsoltuk benzinnel, petróleummal a bú­zát, meg a liszteszsákokat. El­kaptak. Nem is a németek, sajnos magyarok voltak. Két tábori csendőr, két légós lé­hűtő. Városi tisztviselők. Bi- vittek a rendőrségre, onnan pedig átszállítottak a Gesta- póra. Aklcor már volt olyan is a városban. Nem sokat teke­tóriáztak akkorban az hlyen esetekkel. Még arra sem adtak időt, hogy a családtól elbú- csúzkodjunk. Feldobtak egy meseautóra, vittek bennünket. Egyik fogházból ki, a másikba be. Aztán minden magyarázat nélkül hazaengedtek. Észre­vettem, hogy köveinek, raj­tam vannak, mint az árnyé­kok. — Tudjátok miért? Szeret­ték volna, ha a nyomomban felgöngyölítik az egész ellen­állást. Akkor már határozott, elég erős csoportok dolgoztak az egész megyében- A felesé­gem, nyugodtan, ügyesen érte­sítette az egyik elvtársamat. Vigyázzanak, kerüljék el a há­zunkat, mert a kopók figyel­nek. Nem tudtak légyfogónak használni, hát mit tehettek. Kivittek munkaszolgálatosnak. Előbb vasútépítéshez a Kár­pátok alá. A híres húsdaráló­ba, a 350-es munkaszolgálatos ezredhez kerültem. Különle­ges büntető osztag volt. A ke­retlegények úgy vadásztak ránk, mint a dúvadakra. A szerencsétlenek. Azt hitték, ha gyorsabban fogyasztanak ben­nünket, ákkor hamarább ki­kerülnek a bajból, hamarabb hazaküldik őket. Fogyasztottak is. Célbalőttek az emberekre, mint a nyulakra. ötszázan kezdtük a munkát a kőbányá­ban. Százan maradtunk 1944 tavaszára. Akkorra Ukrajná­ban már szorult a nyakukon a hurok, kitalálták, hogy ve­lünk is lehet fedezni a náci­kat. Golyófogónak mi is jók vagyunk. Engem beosztottak egy tábori tüzér alakulathoz. Telefonos lettem, majd sza­kács. Nem sokáig. Egy pesti gyerekkel, ma' is él, már ez­redes, összepak tál tűrik. Elha­tároztuk, hogy fogságba esünk. Nem volt az olyan egyszerű, ahogyan elképzeltük. Mégis sikerült. Előbb a partizánok­hoz Jutottunk; Kifaggattak; Mondtuk, hogy legszívesebben beállmánk a harcolók közé, mert nekünk elegünk van a németekből. Hogy miért? —■ Egy napon, ez még a Kárpátokban volt. Két munka­szolgálatos megszökött. Egy napig semmi hír nem volt ró­luk. Másnap összecsődítették az egész tábort, erős őrizet alatt felsorakoztattak a kőbá­nyában. Elővezették a két szökevényt. Az egyik egy zsi­dó gyerek volt. Semmi vétke nem volt. Csak az volt ellene a kifogás, hogy zsidó. A má­sik egy elvtársam, szaktárs. Nyomdász volit, kaposvári fiú. Derék, nagyszerű ember, ki­tűnően értette a szakmát. Azért került a halál-divízióba, mert röplapokat készítettek a nyomdájukban. Az volt rá­nyomva: Halál a német meg­szállókra! — Felsorakoztunk, a pa­rancsnok kiállt középre. Ked­vesen megszólított bennünket. »Mocskos disznók! Ki nem akarja látni, amikor ezeket a gazembereket agyonlőjük?« Négyen emelték fel a kezüket. Olyan volt ebben a táborban az ember, mint a béna. Soha nem tudta, mit kell tennie, soha nem tudta, milyen cse­lekedetével hívja ki maga el­len a sorsot. Ök négyen kivív­ták. — Kilépni! Álljatok mellé­jük! Nem lesz alkalmatok látni. Előbb ti dögöltök .meg! Van még valaki, aki nem szí­vesen látja? — Senki nem volt. Akkor engem szólítottak. Nágel! Ki­lépni. No, Franci! Mondtam magamban. Búcsúzkodj az élettől. — Hol van a fényképező­géped — üvöltött rám az alez­redes úr. ' — Alázatosan jelentem, el­kobozta az őrmester úri — Őrmester! Visszaadni, üzembe helyezni! — Visszaadták a gépet. Egy Super Ikonta volt. Tele volt filmmel. Tizenhat képkocka. Az az állat parancsot adott, hogy végig kell fényképeznem az egész szörnyűséget. Fény­képeznem kellett, hogyan ás­sák ki az árkot. Fényképez­nem kellett, amint a hat em­ber odatérdelt az árok szélé­re. Szemből kellett fényképez­nem a puskáikat célra sízegező keretlegényeket. Undor, féle­lem, gyűlölet szorult belém. Azt hittem, megőrülök, az iszonyattól. Az alezredes úr mindent megparancsolt, még azt is, hová álljak, honnan fényképezzem. Meg kellett örökíteni, amikor az első em­bert lelövik. Szigorúan meg­hagyta, hogy akkor exponál­jak. amikor a lövedék célba- talél. Ha nem úgy teszem, ne­kem is beígért egy díszlövést. — Mind a hatot lelőtték, négyszáz ember tehetetlenül nézte. Libasorba állították az ezredet, mindenkinek rájuk kellett szórni két marék föl­det. Nem is tettek rájuk töb­bet. Még mésszel sem öntötték le őket. — Fegyveres őr vigyázott rám, amíg előhívtam a filme­ket. Háromszor elájultam, ■y'iTg készen lettek a képek. Fellocsoltak, felrugdostak, folytatnom kellet. A képeket azután egy táblára ragasztot­ták, kifüggesztették a barakk kapujára. Amikor munkába hajtottak bennünket, minden­kinek meg kellett nézni. Ott volt közöttük a barátom, az én kedves szaktársam is. * (Folytatjuk.) gyökeret, kaparójuk hozza fel az apróbb, nagyobb rögöket, melyeket a forgó spirál két­oldalt szépen elterít. Nyo­mukban nyúlik az árokl Hosszú Ferenc, a brigád ve­zetője lök egy-egv lapátka földet, javít itt-ott az árok alján. — Napi 400 méter hosszúj 1,20 méter mély árkot ás és terít be egy gép — világosít fel Rauzs József segédmunka- vezető —, ha jó a talaj, de van, mikor csak 50 métert. Köves, lejtős, ázott talajon a gép nem tud úgy haladni. Meg váratlan akadály, kábel, cső is kerülhet az útjába. Előré-hátra ring az árok­ásó Zetor. Az egyik hangja halkul, vezetője, Vas József jót húz a piros kannatetőből. — Tiszta víz csak — törli meg a száját. — Vigyázni kell nagyon, veszélyes munka ez. A legnagyobb elővigyázatos­ság mellett is előfordulhat, hogy a gép megcsúszik, törik rajta valami, csövet szakít, és akkor felelni kell. Meg hát a kicsi fiam, a család is vár haza, Kaposkeresztúrra. A brigád tagjai — Kondor József, Hosszú László, Skri- nyák János, Mezricki Lajos, Misefa János ( a Buzsákon lakó 12 tagú brigád fele dol­gozik csak itt) — vállukon hozzák a 6 méteres műanyag csöveket. — Nem nehéz — mondják, —, csak 6—7 kilós, de jobb, időállóbb, mint az etemitcső. Hőségtől remeg a levegő, gyöngycsepp csillag a csupasz hátakon, izmok vonala erese- dik a napégette bőr alatt. A Zetor teregető lapátja bele­mar a földbe, simává teszi az utat. A gép kezelőjén, Szöllősi Lászlón mintha m$g sem lát­szana a dél felé tartó nap foj­tó, bénító heve, melyet a gép motorja még Vagy 10 fokkal fokoz.' A csövek lekerülnek a sima árokfenékre, a gépek meg­kezdik az árok temetését. A nap is- elindul a nyughelyé­hez vezető lejtőn. Az izmok meglazulnak, az órákon át tartó kemény terheléstől sza­badulnak. A gépek hangtala­nul várják, hogy gazdájuk a másnapi feladatát, munkáját megkapja. Nemsokára csak a friss földhányás mutatja, hogy itt voltak, és kezük, munkájuk nyomán Igáiban többen kap­nak jó ivóvizét. Góczán Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom