Somogyi Néplap, 1975. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-16 / 192. szám

A németek smaragdgyíknak hívják /# Báthori" az óceánon Ökclmc falánk ragadozó A Barcs melletti ősboró-' kást sok turista látogatja. A ! A mintegy fél kilométer át­mérőjű kört élesen határolja a sötétzöld, magas égererdő. horőkacs^rto? zik a jó erdei levegőt, hasz nálják a tüzelő- és szalonna­sütő helyeiket. Ügy tűnik azon­ban, kevesen vannak, akik — kihasználva a pihenőerdő nyúj­totta ^lehetőségeket — egy kúpjai jelzik ennek a cserjé­nek az előretörését. A másik oldalon egy fiatal nyíres bá­jos, világoszöld foltja látszik. A »körszínpadon« egyéb­kissé ’messzebb is elsétálnak a ■ ként kevés kiemelkedő tár­jói kialakított erdei utakon, el­távolodva a forgalmas ország­út közeléből. Pedig csak csen­des helyeken kerülhet az em­ber közelebbi kapcsolatba a természettel. Az erdei pihenőtől mintegy fél kilométernyire, északnyu­gata irányban haladva már megkapó környezetbe jutunk. Használaton kívül lévő, szin­te kör alakú, régi legelő terül el itt. Az enyhén hullámos homokfelszínt arasznyi magos fű borítja. Benne helyenként térdig érő gyomnövénytársu­lások tarkállanak. gyón akad meg az ember sze­me. Régi, ostor nélküli gémes- kút szürkéllik itt, káva nél­küli kútgödörrel. Benne a vi­dékre jellemző, szép páfrány- tövekkel. Hatalmas, kiszáradó­ban lévő, igen öreg akácfa magasodik .amott. Száraz ágai, mint a mesebeli boszorkány haja, kuszáltan, de mégis gömbszerűen elrendeződve áll­nak. Különös hangulat és nagy nyugalom terül el a tájon. A kiszáradás, az elmúlás jelei mellett mindenütt az élet lük­Szupererős” óriáskötél A fejlett ipari országok műszaki textí­lia gyártásában a vegyi szálak — a műanyag- származékok­ból készített rostok — a tel­jes felhaszná­lás 30 százalé­kát képviselik. Mind több iparágban ke­resik e hasznos anyagokat, pél­dául a gumi­abroncsgyár­tók, a szállító- szalagokat elő­állítók, a cso­magolóanya­gokat készítők. De a kötél- ' 'gyártás alap­anyagaként is egyre inkább a szintetikus szá­lak lépnek elő­térbe. Kopás- állóságuk, hő- állóságuk a vízzel, az időjárással és a rőt- ! ható példány egyike az ott tetését tapasztaljuk: az öreg kút gémjén gerle turbékol. Fajtársai feltűnő nagy szám­ban fészkelnek a körzetben. A bokrok kiemelkedő, száraz ágain rovarra leső és vadász- területük határát féltékenyen őrző tövisszúró gébicsek ül­nek. A két magányosan álló, ág nélküli, kiszáradt égería- törzsben, emeletes elosztásban 15—20 odú van, amelyekben nyüzsgő mezeiveréb-kolónia él. Ezernyi rovar él az öreg legelő növényzetén. Ezekre alapozta megélhetését néhány állatfaj, így a zöld gyík is. amelynek életét mint valami szabadtéri állatkertben, kitű­nően meg lehet figyelni. Úgyszólván minden boróka­csoportnak, magányosan álló fának megvan a maga zöld gyíkja. Területét ő is harcia­sán védi a »betolakodó« . gyí­kok ellen, A borókás tájvédel­mi körzet legszebb állata, ha­zánk legnagyobb gyíkja ez az izmos, mintegy 35—40 cm hosszúra megnövő hüllő. A németek smaragdgyíknak hív­ják, s e névre valóban rászól- j gál. Az öreg hím, különösen j tavasszal, felül gyöngyszemen csillogó zöld, alul élénk sárga, í »Stefan Batory«, azaz Báthori István nevét viseli Lengyel- míg tokája ragyogó kék színű, j ország legnagyobb vonalhajója, amely rendszeresen közleke- , | dik az Atlanti-óceánon, és nagy népszerűségnek örvend a Nagy vadass igazi fa- [ különböző' nemzetiségű utasok között. A hajó a menetrend­iünk ragadozó őkelme. Törne- szerű járatokon kívül számos kirándulást is lebonyolít, egye- gesen fogyasztja a káros ízelt- i óek között például a Kanári-szigetekre. A lengyel óceánjáró 1 komfortos berendezéseit, figyelmes, gondos kiszolgálását sok­féle nemzetiségű — német, francia, angol, amerikai — utas veszi igénybe. hadással szembeni ellenálló- képességük sakkal jobb, mint a kender-, manila- vagy pa­mutköteleké. A legkiválóbb szintetikus köteleket polipro­pilénből készítik. Kontinensünkön a legerő­sebb szintetikus köteleket egy angol cég készíti. A képen lát­gyártottaknak. A 145 millimé­ter átmérőjű kötél szakítószi­lárdsága 390 tonna, méteren­kénti súlya 13 kilogramm. Elő­állításához külön gépet konst­ruáltak a szakemberek. Az említett cég e »szupererős« kötelet tengeri fúrótornyok rögzítése céljára gyártja. lábúakat. Rovarfogó, villám­gyors mozdulatait alig tudjuk szemmel követni. Csak azt lát­juk, hogy időről időre tűhe­gyes fogai között tart egy-egy szöcskét, sáskát vagy más ro­vart. A nagyóbbj át a földhöz, ághoz veri, hogy elkábítsa, mielőtt lenyeli. Életének sok érdekes, mégkapó mozzanata van. Kellő türelemmel, figye­lemmel minden kiránduló ré­szesülhet e ritka szép állat megfigyelésének örömében. Célszerű, lenije talán, ha a területet igen jól kezelő Ka­posvári Erdőrendezőség né­hány helyen elhelyezne egy­két táblát a borókás tájvédel­mi körzet néhány nevezetes állatának — köztük a zöld gyíknak — a színes képével és jellegzetességeinek néhány so­ros leírásával. Ezzel is felhív­ná a figyelmet ennek az érde­kes és hasznos állatnak az ér­tékére, védelmére. A tájvédel­mi körzetben még jelentős számban él, egyéb tájainkon viszont, mint az Alföldön is, • Fejfájás — bor és csokoládé ulán A túlzott borfogyasztás másnapra fejfájást okoz. JEz olyan régi bölcsesség, amelyre kár is szót vesztegetni. Sok migrénes beteg azonban azt tapasztalja, hogy egészen kis mennyiségű bor is többé-ke- vésbé súlyos migrénrohamot válthat ki. Egy ideje tudjuk, hogy a borban lévő fenileti- lamin az oka e rohamoknak. A migrénes betegek fájdal­mas tapasztalatukból tudják, hogy a csokoládé is kiválthat fejfájásrohamokat; a csokolá­dé is tartalmazza ezt az anya­got. Az emberek nagy része azonban nem érzékeny rá. Angol tudósok rájöttek, hogy mi az érzékenységnek az oka. Azok az emberek, akiknél sem a bor, sem a csokoládé nem nélkülözhetetlen. Viga­szukra szolgálhat azonban, hogy máris kirajzolódnak a lehetőségek arra, hogy korri­gálják a szervezet csökkent lebontási képességét. Tonic, tonic, tonic... ß boszorkánykonyha titka Megjelent és egy csapásra híres lett. Bár ez nem ment olyan simán, ahogy a szak­emberek szerették volna, hi­szen először a fogyasztót kel­lett megnyerni, s csak azután jöhetett a termelés. Igen, a tonicról van szó, arról a ke­sernyés ízű, minek is nevez­zem ... Van, aki azt mondja rá, üdítő ital, mások szerint kísérőnek jó. A szakember óvatosabb, szerinte mindket­tő. Hazánkban kétféle toni- cot gyártanak: az egyik a Sztár Tonic, a másik a somo­gyi Aranyhíd Tonic. Volt egy harmadik társuk is, azt a Márka család sarjaként is­merte meg a vevő, mindezt múlt időben, hisz ahogy meg­jelent, úgy el is tűnt. Mi is ez a tonic? Ahogy a boszorkánykonyha titkait nem ismerik, úgy ismeretlen marad a tonic is. Az alap­anyagot Budapesten készítik a Gyümölcs, és Főzelék Kon­zervgyárban, szigorú titok­tartás közepette. Kaposváron a Somogy megyei Ásványviz­es Szikvízipari Vállalatnál is csak annyit tudnak róla, hogy van benne kinin, per- ; sze nagyon kevés. Az a szer, | melyet a malária ellen ad- I nak. És a többi alkotórész? Bármennyire szerettem vol­na, nem tudtam meg. Ami titok, az titok. De azt elárul­ták, hogy az angolok voltak az első előállítói, s a leg­nagyobb gyártója ma a kana­dai Canada Dry, mely az an­gol királyi asztalra is szál­lít. A tonic nálunk csupán három éve jelent meg. A ke­reslet? Somogybán először alig százezer palackot készí­tettek, ma az igény kétmillió, jóval több, mint amenyit gyártani tudnak. A tonic be­tört a piacra, csak az marad titok, hogy jniből .készül. N. J. , a bor vagy a csokoládé fej­számuk alaposan megcsappant, i fájásrohamot vált ki, kevésbé . j képesek lebontani a fenileti- Dr. Marián Miklós j lamint. Egyeseknek már az is tudományos főmunkatárs | segíthet, ha ezt tudják, mert <A rr , " rém Nehéz nevelni a gyereket, elérni, hogy ne rosszalkod­jék. Persze valódi rosszalko- dásról van szó, nem arról, hogy ha a kisautóból labdát csinál, vagy megtépi a csa­ládi fotóalbumot. Ha igazán rossz a gyerek, akkor nehéz nevelni. De ho­gyan ...? Nagy kérdés. Könyveket írtak róla, a tévé külön műsort szentel a ne­velésnek, az egyetemen ta­nítják. Ámbár végzettség nélkül is kötelező. Módszertana nehéz, hiszen minden gyerek egyéniség, és minden szülő egyéniség. A hogyant nehéz meghatároz­ni. Könnyebb azt mondani: hogyan ne? Rosszalkodó, csínytevő gyerek, szigorú anyuka. Ez a képlet. A hozzá tartozó szö­veg: — Ha nem teszed le a gyufát, kisfiam, akkor hívom a doktor bácsit, és kapsz egy szurit. Meg kellene tanítani végre a szülőket arra, hogy a dok­tor bácsi nem rém, griff- madár vagy sárkány, hanem a gyógyulás, a jó elősegítőjc. A szűri — kicsit fáj, de nem igaz, hogy olyan borzasztó — azért van, hogy utána el­múljon a betegség, a rossz, a fájdalom. Orvossal ijeszt­getni a gyereket épp olyan, mintha a mesebeli jó tündér vámpír lenne. A Befolyásos Ember lánya érettségi előtt állt és döntenie kellett, merre to­vább? Ez azonban nem volt nehéj, mert már évek óta elhatározta, hogy vagy a di­vatos egyetemre megy — vagy férjhez, de abban a pillanatban, ahogy az eluta­sító válasz megérkezik. A kislány jó tanuló volt, de ez nem biztos, hogy elég a beju­táshoz — vélekedett az aty­ja, és szülői felelősségtől in­díttatva sorra vette szerte­ágazó kapcsolatait. Ám akár­hogy latolgatta is, a válasz­tott egyetemre nem vezetett egyetlen szál sem. A felesé­ge egyre erőteljesebb jelzők­kel illette tehetetlensége mi­att, amikor a véletlen szin­te az utolsó pillanatban ösz- szehozta az Egyszerű Em­berrel. A harmincegy néhány éves férfiú vállalati kalkulá­torként dolgozott, és majd­nem elolvadt a megtisztelte­téstől, amikor a városszerte tekintélynek örvendő, addig csak látásból ismert Befo­lyásos Ember — közös isme­rősük társaságában — fölke­reste. A látogatás el nem titkolt indítéka az az érte­sülés volt, amely szerint az Egyszerű Ember nagybátyja a divatos egyetemen helyet­tes rektori tisztséget töltött be. A kérés világos volt, az ígéret elhangzott, és az uno- kaöccs két nap múlva már utazott is a fővárosba. Az eredmény kézzelfoghatói * Szivessés: Ötezer képeslap Apollo sztereóban Hímezni térítőt szoktak, blúzt, pendelyt, újabban far­mernadrágot. De ki látott már hímzett levelezőlapot? Eláru­lom: én, de a dicsőség nem az enyém. Fiáth József mar­ra vagy sörre. Nekem ez a szenvedélyem. Kinyílik a vi­lág. Ki tudnék rakni egy főid körüli utazást. Amíg nem lesz több pénzem — nős va­gyok, egy kislányom van, la­cali képeslapgyűjtőnél búk- | kás is kell —, így nyaralok, kantam rá a csodára, amely készült. kislányt fölvették! Az atya tekintélye megnőtt, a család­ban teljes boldogság honolt. — Hogyan háláljam ezt meg neked, kedves Egysze­rű elvtárs? — kérdezte aBe- folyásos Ember, de a jótévő szerényen elhárított minden hálálkodást. Mire a boldog apa két kézzel megragadta jobbját, és azt mondta: — Nekem is vannak kap­csolataim, ha valamire szük­séged van, keress föl. Bar­mikor számíthatsz rám. Ebben maradtak. Három nap múlva Egy­szerűeknél elromlott a gáz­tűzhely. A vállalatnál csak egy hét múlva ígérték a javí­tást. Az asszony így szólt hát a férjéhez: — Menj el a Befolyásos Emberhez, kérd meg, hogy intézkedjen. Amilyen nagy szívességet tettél neki, sose tudja visszaszolgálni. A családfő ment. Szívé­lyes hátbaveregetés, konyak, kávé fogadta. Rövid telefon­beszélgetés, és délután már kinn is voltak a szerelők. Et­től kezdve gyakori vendég lett az elegáns irodában. Ha néha vonakodott elindulni lekötelezettjéhez, felesége ráreccsent: — Ennyit igo.zán megtehet, hiszen nélküled soha nem került volna egye­temre a lánya. Ellentmondás­ra Mm volt lehetőség, tehát ment. Telekvásárlási ügyben — »Neked csak egy telefo­nodba kerül, hogy ne fogjon olyan vastagon az illetéket kiszabók ceruzája«. Gyors i ti a számozott műanyag ta­fuyar kellett »Odaszólhat- j saikokat, a katalógust és min Spanyolországban Még néhány kuriózumon ámultam — fára nyomott Prága, sztaniol alapú kép a török tengerpartról, japán sztereo trükkfotó a Holdra szálló Apollóról —■ és rengeteg szebbnél szebb és csúnyábbnál csúnyább — mert ilyen is van — képeslapon. Szám szerint ötezer darabot gyűjtött össze vendéglátóm. Egy szekrényke nál.. .« Hiánycikk volt a vízvezetékcsö — »Ha magad­nak kérnéd ...« A gépkocsit csak egy hét múlva fogad­ják a szervizben — »Ha len­nél szíves közben járni...« Nem részletezem tovább. Így telt el* öt esztendő. A kislány tisztes eredménnyel fejezte be az egyetemet. I dent, ami a gyűjtéshez tarto­zik. — Tíz éve kezdtem össze­szedni a képeslapokat, először csak azokat tartottam meg, ! amelyeket én kaptam, azután ! végigjártam a rokonokat. Az — Nézegetik-e a gyűj­teményt? — Ha nem szeretném — persze ez »lehetetlen« —, ak­kor is kézbe kellene vennem legalább havonta, összegyűl­nek az újabbak, be kell sorol­ni őket. Egyszer eljött a fele­ségem egyik ismerőse, hogy ő ha törik, ha szakad, végigné­zi. Kettőkor jött, este nyolc után még csak a felénél tar­tottunk. — Honnan kapja a leg­szebb lapokat? — Az olasz képes levezőla- pok a legmutatósabbak. Ők fényképeznek a legjobban és a kidolgozás is nagyon szép. A románoké is szép fotók, csak a elsőt féltve őrzöm; egy pécsi j nyomdatechnikával elrontják A z avatóünnepségre lei is elmentek. Amikor vége volt, anyja odatusz­kolta apját a helyettes rek­torhoz, köszönje meg a pártfogást. Az egyetem tekintélyes ve­zetője barátságosan fogadta a boldog atyát, aki érthetően, talán túlságosan is hangosan mutatkozott be. De mivel ez nem tett különösebb hatást a professzorra, kejtette az uno­kaöccse nevét is. — Ismeri az Egyszerűéket? Apai unokatestvérem fia. Általános iskolás korában láttam utoljára. Azóta szé­pen megemberesedhetett. Ha találkozik vele, adja át üd­vözletemet. A történetet idáig hallot­tam. Az üdvözlet átadásáról nem szereztem tudomást. Paál László látkép, az édesapámtól kap­tam. Azelőtt gyufacímkét sfßr | gyűjtöttem, de áttértem erre. Tetszett, érdekesebb volt. Min­dent összeszedtem, rendszerte­lenül. Ma már rendszerezve vannak, országok, motívumok szerint. — Hogyan gyűlt össze ennyi? — Számtalan helyről. Amíg Szigetváron dolgoztam — vil­lanyszerelő vagyok —, sokszor találtam a padláson dobozban régi lapokat. Az egyik helyen azt mondták: .vigyem csak a sok lomot... Vásárolni is szoktam. Az ismerőseim már mind tudják, hogy ez a ve&z- szőparipám, valahányszor el­utaznak, hoznak egyet-égyet. — Hány forint megy el havonta? — Változó. De elég szép pénz van a gyűjteményben. Más is elkölt ennyit cigarettá­őket. A mieinknek észrevehe­tően javult a minőségük. Egyébként sok érdekességre akadok. Találtam egy nyugat­német és egy magyar gyártmá­nyú karácsonyi üdvözlő kár­tyát. Teljesen egyformák. Sok egyező színes képeslapom van, csali éppen mindegyik más árnyalatú. — Mit tanácsol azoknak, akik most kezdik gyűjte­ni? — Csak egy motívumot szedjenek össze. Ha úgy kez­dik mint én, akkor nagyon nehéz dolguk lesz. Mindent nem lehet megszerezni, és öt­ezer darabnál már nem lehet specializálódni, mert ha egyet kiselejtezek, az »fáj«. L. P. ii

Next

/
Oldalképek
Tartalom