Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 157. szám

ÉVAD UTÁN Jegyzetek a Csiky Gergely Színházról Hadd mondjam el az évad egyik legnagyobb színházi él­ményét! Mert színházi élmény volt, ha nem is a nézőtéren éltem át. A Kaposvártól mint­egy húsz kilométerre levő kör­zeti központi község utcáján siettem a vasútállomásra. Is­merős állított meg; felajánlot­ta, hogy visszahoz Kaposvár­ra, mert feleségével együtt ők is oda tartanak. Kocsija mögé még besorolt két másik, szin­tén. falubeliek — fiatal háza­sok. »Összebeszéltek — ahogy mondani szokás —, hogy be­jönnek a színházba.« «Mi is megy ma?« — kérdeztem, in­kább csak magamtól. Megval­lom, zenés vígjátékot vagy operettet sejtettem. »Az Ahogy tetszik« — hangzott a válasz, a világ legtermészetesebb hangján.. Lehet, hogy van akinek ez a történet semmitmondó, vagy túlzóinak tart azért, hogy szín­házi élménynek merészelem nevezni. Pedig az. És nem az jelenti benne az élmény mag- vát, hogy lám-lám faluról is bejárnak a -színházba, hiszen ez tulajdonképpen természe­Szemben azzal, az olvasó által is bizonyára hallott vagy ol­vasott tévhittel, hogy itt a fia­talok monostori közösségben, valamiféle műhely idilljében alkotnak egymás gyönyörűsé­gére és a szaluira elismerésére. Harcossága — úgy vélem — átszövi mindennapjait, a tár­sulat belső életét is: vitáikat, kudarcaik tanulságait — győ­zelmeikért! Ezek persze nagy szavakként hatnak, tudom, mégis így van.. Nemcsak az or­szágos színházi életben, hanem társulaton belül is feszül egy­más ellenében a régi és az új. a jóra, jobbra törekvésben is ütköznek s ütköztek álláspont­tok. De ami lényeges — és alapjában véve ez az, egyedül lényeges —, a minél jobb elő­adásokért folyik ez. Olyan teljesítményekért, mint például ebben az évad­ban az Egy lócsiszár virágva­sárnapja, A konyha,. A három testőr és az Ördögök voltak. Nem egyszer visszhangzott a színház nevétől a sajtó. A ha­zai élőadásók mellett szerepel­tek a fővárosban, a debreceni J legutóbb Varsóban is, a világ­színházi fesztiválon. Izgalmas, bátran kísérletező társulat — tes. A fiatal hazasok jelentős fesztiválon, Sopronban résziének kulturális igényei egy jómódú mai községben, sze­rintem, jottányit sem külön- _________________ ________ b öznek a hasonló korú és fog- j összegezhetjük az elismerő vé- lalkozású városiakétól. Továb­bá azt .sem tartom olyan rendkívül fontosnak, hogy beérik a szorgos szervezés gyümölcse, nő a színház von­zóköre, jóllehet ez is igaz. Számomra a lényeg az volt, hogy ezek a fiatalok leté­ve a kőműveslianalat, feláll­leményeket, hozzátéve még azt I is: az egyik legjobb hazai szín­ház. | Gyakran találkozom azzal a véleménnyel is: nem mindig I értik a nézők az előadásokat, , egyesek több operettet szeret- j nének. Egy-egy kritika után j rámkérdeznek: mi a vélamé­va a varrógép mellől, kilépve | nyem, »rendezői színház«- a a pult mögül ünnepi ruhát öl töttek, s beültek a színház né zőterére, és Shakespeare-rel találkoztak. Azzal az előadás­sal, amely a L ’Umitá kritiku­sa szerint a világszínházi ta­lálkozón ismertté tette »egy magyar megye« nevét. A fen­ti példában annak örülök, hogy az »egy magyar megyé­ben« egyre inkább nemcsak városi, hanem megyei is ez a színház. Nekem nincsenek föl­méréseim, statisztikáim, meg­vallom őszintén: nem tudom, hogy az idézett példa általá­nos-e. Ügy sejteni, még nem eléggé. És úgy hiszem, hogy egyre inkább az lesz. Nem akarom ismételni évad­közi cikkeink tartalmát, tanul­ságait. Hogy a színház épületé­től száz méterre, hogy a város újonnan települt, küllemében urbánus, ám lakóiban még sok régi hagyományt őrző részei­ből, hogy a környékbeli és tá­volabbi községek, városok la­kóiból közönség legyen — na­gyon fontos feladat. Vammak szép példái a kölcsönös köze­ledésnek. Mondjuk ki kere­ken: vannak kaposvári rajon­gói is a kaposvári színháznak, és hogy egyre több színház­szerető legyen, azért a múlt évadban már többet tett a színház, mint eddig, s ókunk van hinni, hogy teszi ezután is. kaposvári? Avagy: ki itt a fon­tosabb, a rendező-e vagy a színész? Tévedés ne essék: nem légből kapott vélekedések vagy alap nélküli kérdések ezek. Azt hiszem azonban, ne­künk nézőknek elsősorban né­zőknek, közönségnek kell ma­radnunk. Felülvizsgálva min­denekelőtt azt a tévképzetet — mert ez most már elengedhe­tetlenül fontos, és a közműve­lődés illetékeseinek is jut eb­ben feladat —, hogy a színház elsősorban szórakoztató, ki­kapcsoló intézmény, álomgyár. Egy csomó dölog érdekel bennünket a világban, és egy csomó dolog még jobban kel­lene, hogy érdekeljen — mond­ja színházunk. Kétségtelen: nem minden előadáson talál­kozunk össze. Ebben az évad­ban. is volt kudarc. A lényeg azonban az, hogy akarunk-e találkozni. Akarjuk-e, hogy miénk legyen ez az életében és céljaiban harcos, fiatal szín­ház. És pontosan fiatalsága, harcossága miatt érdemes bi­zalmat szavaznunk munkájá­nak. Talán kevesebbet kellene aggódni miatta, vélekedni róla. esetleg paradoxonokat költeni a dolgairól — és többet eljár­ni ide. Ha kell tapsolni, ha kell vitatkozni. Az előadáso­kon kitapintva a törekvések valódi lényegét. Mindebben persze a színháznak is volt, van és lesz is kezdeményezni- vaiója. Ha már egyszer újra, modernre törekszenek, a kor­szerűséget nemcsak hangoz­tatják, hanem teremtik, a kö­zönségkapcsolatokban is új, hatékonyabb formákat kell ke­resni. S hogy vannak rátalálá- sok, erre már hozott példát a mostani évad is. Ferencvárosi pincetárlat Csupa cserép Nem kerülöm meg azt a kérdést sem, amelyik a »rende­zői színnáz«-ra vonatkozott. Egy színházszerető néző meg­fogalmazása: ő a rendező »stílusáért« jár színházba. (A konvencionális színházelle- nességgel szemben a másik véglet: a divatból fölkapott sznobéria!) A színház vezetői tiltakoz­nak a »rendezői színház« mi- I tatóterem a cserépgyűjtők kö- nősítés ellen. Nem is vitatko- j rében máris népszerű, itt zom velük ebben, de a véleke- ■ megvásárolhatják a kedvelt dés alapjául szolgálhat az | népművészeti tár­svSäwTÄ *»«­A Népművészeti és Háziipa­ri Vállalat budapesti bemu­tatótermében, a XX. kerületi Mester utcában Somogy né­pi cserépkultúrájából kiállí­tás nyílt pénteken. A megye testvérkerületében 1974 októ­berében nyitott pincetárlatot a vállalat — mutatta be a Mester utcai termet Sinkó Má­ria, a bolt gazdája. A bemu­színész, hanem a darab fölé is nőtt. S erre is volt példa. Ál­talában azonban az együttes­játék a jellemző, az egységes színvonalra hangszerelt elő­adás. S ezen belül láttunk ki­emelkedő alakításokat az évad­ban. Jónéhány színészét, aki­iparosok Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezeté­nek bemutatóját három kiál­lítás előzte meg. Az első a karcagi, kaposvári, mohácsi és nádudvari szövetkezeti bedolgozóké volt, utána a me­zőtúriak szerepeltek, majd a nek arcát, gesztusait megőrzi i hódmezővásárhelyi fazekasok, sokáig a néző emlékezete. A jó előadás, a művészi ön megvalósítás szolgálat. utóbbit korántsem a társulat okulására írom. Hiszem, hogy sok művésze jól tudja és vál­lalja ezt. Inkább a magunk — a nézők — számára. Ezért te­kintsünk bizalommal, várako­zással és lelkes készülődéssel színházunk következő évadja elé! Tröszt Tibor Kocsis László, a Somogy | megyei Tanács elnökhelyette- se a somogyi népi cserépkul­túra bemutatójának megnyi­tóján röviden szólt a testvér­kerület és a megye kapcso­latáról, majd Somogy népi cserépkultúrájáról beszélt. A szövetkezet munkájából ki­emelte a habán hagyományok ápolását, amely Tamás Lász­lónak, a népművészet meste­rének nevéhez fűződik első­sorban. Az ő irányításával honosodott és újult meg a sárközi edények mellett a ha­bán tárgyak készítése. A Kaposvári Agyagiparosok Háziipari és Népi Iparművé­szeti Szövetkezete 1952-ben alakult, s a tagok száma huszonötről százhúszra emel­kedett. Évente már tízmillió forint értékű árut készítenek. Megrendelőik között van a Szovjetunió és több nyugat­európai állam. A Mester utcai pincetáríat- és bolt célja az új termékek bemutatása. Ilyen szándékkal készült a somogyi fazekasok kiállítása is. És egy újdonság, amelyet máris nagy örömmel fogadtak a cserépgyűjtők: a vállalat kezdeményezésére megkezdődött a sorszámozott termékek készítése. Ezt föl­tétlenül a fejlődés irányának kell tekintenünk. A harminc­ötven darabból álló kis soro­zat értéke magasabb, mert be­lőlük többet nem korongoz- nak. (A sorozatot a tárgyakon jelzik, és azt is, hogy a vá­sárló hányadikat kapta.) A pincetárlat hangulatos otthont nyújt a cserépedé­nyeknek. Arató Miklós, Buni Kati, Ficzere Mátyás, Kapi­tány Júlia, Kovács Csaba és Tamás Mária fazekasmunkái képviselik a bemutatón a so­mogyi cserépkultúrát. A gyűjtők érdeklődése sok­oldalú, bizonyára sokakat ámulatba ejtenek Ficzere Má­tyás »Góliát-cserepei«, ame­lyek túlnőttek a hagyományos méreten. Az intimebb, a ha­gyományhoz közelebb álló munkák közül Arató Miklós erdélyi kantáira hívjuk föl a figyelmet. A pincetárlat je­lentőségéről csak egy 'monda­tot: igen fontos ismeretter­jesztő szerepet tölt be Buda­pest közművelődésében. , ! | I ! H. B. Színház.'.: Most, hogy évad utáni összbenyomásaimat ren­dezgetem magamban, gondola­taim makacsul visszakanya­rodnak Tovsztonogov nemrég megjelent könyvéhez és vilá­gos, ’ logikus okfejtéséhez. Nincs szégyellni való benne: segít eligazodni mindabban, ami az évezredes múltú intéz­mény körül ma gyűrűzik. A ■ vallalatnal. _ Vasalónőként Együtt, egy célért Gépi adatfeldolgozás Kaposváron Lakáskulcs az ifjúsági betéteseknek — Mit tud Zójáról? • • • u ' — És ön? ' no i.s — Zója a Szovjetunióban élt. A második világháború alatt részt vett a partizán­mozgalomban. A fasiszták ki­végezték. Zója Kozmogyem- janszkaja, a Szovjetunió íjőse. A Patyola Vállalat Zója szo­cialista brigádjában tettem föl a kérdést a tizenhét éves Bank F. Annának és a negy­venhárom esztendős Meckelr haller Jenönének... Anna nem tudta, ki volt Zója, bár az iskolában tanulta. De — mentségére mondom — fia­tal még. Meckelhaller Jenőné már az idősebbek közé tarto­zik. Tizenegy éve dolgozik a hagypmány és az újítás front­vonalában, a tradíciók és a formabontások konfliktusai­ban, a közönség vélt vagy va­lós igényszintjének megértésé­ben, értelmezésében, kielégíté­sében. S ebben az első látásra talán kuszának tetsző, _ de alapvető erővonalait mégis kitapinthatóan felmutató je­lenségrendszerben erőteljes karaktert tükröz a kaposvári színház. Ez a fiatal színház, amely ‘ véleményem szerint nemcsak a fiatalok színháza, tehát műsorpolitikáját tekint­ve sem, és megvalósulásában sem úgynevezett nemzedék > színház. Megújhodásában és törekvéseiben fiatal. Tudom, vannak akik az ellenkezőjére esküsznek. Még csak húszéves '.esz az ősszel, de két évtizedes történetének is vannak olyan periódusai, amelyek azt tük­rözik, hogy amikor »csecsemő­korát« élte még, máris kora­vén volt. Szóval ne az idővel mérjük most fiatalságát, ha­nem a céljaival! S ezek a mos­tani célok alig néhány évado- sak. És harcos is ez a színház. kezdte, ma meps. Ö már régi tagja a brigádnak is. Pillana­tok alatt kész életrajzot mon­dott a brigád névadójáról, de gyorsan hozzá fűzte: — Mást is jelent nekünk ez a név. Tíz évvel ezelőtt egy kislányt pártfogoltunk a Zója nevelő- otthonból. A Zója Szocialista Brigád a vállalat egyik legrégibb és legnagyobb brigádja. Kassai László igazgató mondta róluk: — Olyan brigád ez, amely­re mindig lehet számítani. Munkájuk az egész vállalat életére kihat. Minden akció­ban részt vesznek. Csatlakoz­lak a fővárosi Patyolat Válla­lat felhívásához, amely a »Munkád mellett add a ne­ved!« címet viselte. Minden általuk tisztított ruhához, la­kástextíliához mellékelik a a névkártyájukat... — Hány válaszlevelet kap­tak eddig? — Huszonötöt. — Hány volt panaszos? — Kettő, de orvosoltuk — mondják a brigádtagok. A közösségben harmincné­gyen tevékenykednek. Az életkor a legkülönbözőbb. S együtt, egy célért dolgoznak. Gelencsér Gyula szerint a munka tartja össze őket, a brigádszellem. Ha egy fiatal közéjük ke­rül, fél év múlva már bizal­mat szavaznak neki, s bevá­lasztják a brigádba. Jó meg­oldás ez? Igen. Mert attól a pillanattól, hogy valaki tag­ja lesz a közösségnek, már segítő társakra talál. A fiata­lok különösen, hiszen rá vannak szorulva. Kóré 1st- vánné párttitkár mondta: — A társadalmi munkában legtevékenyebb ez a brigád. Mindig lehet rájuk számítani, s amit vállalnak, mindig tel­jesítik. — Hogyan döntik el, milyen társadalmi munkát vállalja­nak? — A vállalat igényeinek megfelelően a brigádtagok szavazzak meg. A két legna­gyobb brigád vezetője tagja a kibővített vállalati vezető­A napokban Kaposváron járt dr. Szirmai Jenő, az Országos Takarékpénztár vezérigazgató­ja, akit néhány kérdéssel ke­restünk meg. — Az öt évvel ezelőtt bevezetett ifjúsági taka­rékbetét tulajdonosai most kapják kézhez a pénzüket. Milyen tapasztalatokat sze­reztek erről a szolgáltatás­ról? •— Az 1970-ben megkezdett ifjúsági takarékbetét-mozga­lomról jó tapasztalatokat sze­reztünk. Ma 250 ezer ilyen be­tét van az országban. A fiata­lok az összeget hatszázalékos kamattal kapják meg, illetve kamatmentes kölcsönnel segít­jük indulásukat. A lakásvásár­lásnál segítséget nyújtunk az ... .... arra jogosultaknak, az építke­segnek, így mindig tudjuk. zöknek pedig a rendes hitelen hol, mit kell segítem. Mert szükség van ránk, segítünk — hallottam Farkas Józseftől. Szombatra — a nyári többlet munkák miatt — kommunista műszakot szer­veznek. A legnagyobb elismerés az Országos Béketanács okleve­le, amelyet béke- és barátsá­gi munkájukért a közelmúlt­ban kaptak. A vietnami szoli­daritási mozgalom tevékeny részvevői voltak; takarókat készítettek, pénzt ajánlottak föl Vietnam újjáépítéséhez. A fiatalok társadalmi munkájá­ért kapott összeg része a Viet­namban épülő szakmunkás- képző intézetnek. Szarka Jánosné mondta: — Ebben a tizenöt évben nem volt olyan szolidaritási mozgalom, amelyben ne vet­tünk volna részt. S amire a legbüszkébbek: állandó kapcsolatot tartanak fent a Moszkvai Rádió ma­gyar szerkesztőségével. N. J. kívül adunk kölcsönt. Az OTP által fölépített lakások tíz szá­zalékának kulcsa az ifjúsági takarékbetét-könyvesek kezébe kerül. A mozgalom a KISZ javas­latára indult el. Éppen ezért három hónappal ezelőtt meg­beszéléseket tartottunk a KISZ kb-val arról, hogyan lehetne további kedvező feltételeket adni az ifjúsági takarékbetéte­seknek. Várhatóan a közeljö­vőben módosításokat fogunk bevezetni. — A vállalatoknál beve- zették már a csekkrend­szert. Várható-e ez a lakos­ság körében? — A közeljövőben nem vár­ható, bár foglalkozunk azzal a lehetőséggel, hogy olyan lakos­sági csekkrendszert vezessünk be. amely hazánkban és a szo­cialista országokban is hasz­nálható lenne. A turisták által már ismert forintcsekkhez ha­sonlóan. — Nem lehet mindent áruvásárlási hitelre vásá­rolni, éppen ezért sokan veszik igénybe a személyi kölcsönt. Nem tervezik-e a személyi kölcsön össze­gének fölemelését? — A személyi kölcsön össze­gének felső határa ötezer fo­rint, bár építésnél az összeg tízezer forintra emelhető, ha a rászoruló külön kéri ezt a me­gyei igazgatóságtól. Nem ter­vezzük a személyi kölcsön fel­ső határának emelését. A fo­gyasztási cikkekre kiterjesztett hitel bővítése lenne a kívána­tos, de nagyobb emelkedés itt sem várható. A fogyasztási cikkekre kiterjesztett hitelt minden évben a Pénzügymi­nisztériummal és a Nemzeti Bankkal közösen állapítjuk meg, figyelembe véve a nők és a fiatalok érdekeit is. — Tervez-c újabb szol­gáltatásokat az (Országos Takarékpénztár? — A kulturáltabb szolgálta­tásra törekszünk. Milyen esz­közökkel? Most van elterjedő­ben nálunk az elektronika. So­mogy megyében az ősztől — ha egyelőre kis mértékben is — már gépesítjük az adatfeldol­gozást, így a felszabaduló mun­kaerőt át tudjuk csoportosítani. Mind több alkalmazottunk ke­rülhet szorosabb kapcsolatba így az ügyfelekkel, s ez javít­hatja az ügyintézést. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom