Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 157. szám
Vígh Tamás: AKI FELSZABADULT. Cencso Hrisztozov* BALATON Édes tó, víztükröd előtt levetkezem sajgó fájdalmamat, letépem bénító dühömet. ... Es lecsendesedett lelkemet Neked adom f Balaton, Balaton!ÍZ A lelkem így lesz fiatal — minden tavaszon1 Így lesz tüzes — minden nyáron. Így lesz megint derűs a titokcsillagodtól, így lesz mindig bátor az izzó kitörésedtől, Szabadság Szabadság! LU Legyen így mindig — a hgrcok morajlásában, j a nyugalom és a vihar villódzásában — I Tarts meg engem: az örök éggel, az örök vízzel, tarts meg engem az őrök földdel, Életem! Életemül: * RolffAr költö. Varga caaba fordítása Vörösmarty Somogybán Vörösmarty Mihály Börzsönyben nevelősködött a Perezel családnál, amikor 1821 őszén tanítványai atyját meghívták Mikébe kastélyavatásra. Ferczelék és a Sommssi- chok közeli rokonságban voltak, ezért határozott úgy a családfő, hogy magával viszi a három fiát és nevelőjüket. Sárdra indultak Sommssich Miklóshoz, de közben ellátogattak Mohácsra, Siklósra és Szigetvárra. Az út első állomása Mohács volt, a nemzeti tragédiát fémjelző csatavesztés helye, a szomorúságé, a gyászemléké. Mit idézett itt tanítványainak Vörösmarty? A gyászos katasztrófa okait, mutatta a helyet, ahol a török ágyúk sortüze fogadta a rohamozó magyarokat és a paíakotmányellenes rendeletéi és a görög felkelés. Minthogy a jelenlevők közül Sommssichék és Perczelék is járatták az akkori világlap, az augsburgi »Allgemeine Zeitung« példányait, alapos ismereteik voltak a görög forradalom eredetét, fejlődését és céljait illetően. Különösen Sommssich Miklós és Perczel Sándor vitázott nagy héweL Vörösmarty csak néhány szót mondhatott, de hatása ott volt a vita kimenetelében... Aki örült a fölkelésnek^ azt állította, hogy a görög szabadságharc és annak pártolása és szerencsés eredményre segítése éppen annyira érdeke Magyarországnak, mint Ausztriának. Az ellenkezők viszont részben konzervatív és béke- fenntartó szempontból, részben mert az orosz cári politika kezeit látták a dologban és azt kárhoztatva, a törökök javára okoskodtak. Lázár Tibor Nyári zivatar .4 délutáni nap csókolja a szemem, s perzselő aranya szétfolyik testemen, kaszák hegyén táncol, kévébe hull a fény, két marokkal szedem, . s mezőket gyújtok én. Emésztő tűz lobog, kocsi nyoma fordul, lehunyt szemű pipacs szélszerelmet koldul, mire észreveszem, villant az ég alja, aki fel sem néz, az csak a dörgést hallja. Sistereg a felhő, forr a föld alattam, olyan most a mező, mint a forró Icatlan. Aztán nem esik már, nem hajol a szél sem, szivárványkor gurul azúrkék keréken, s az ég óceánján felhőtarajokon fospló esőhajból a nap glóriát fon. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között első helyen említjük a Lenin összes művei sorozatában megjelent 21. kötetet, amely Leninnek az 1911 december és 1912 júliusa között írt műveit, cikkeit, megjegyzéseit tartalmazza. Filozófia és modern biológia címmel érdekes tanulmány- kötet jelent meg szovjet tudósok írásaiból. Sok hasznos ismeretet közöl a Fiatalok kézikönyve, amelynek anyagát többen írták. A Napjaink kérdései sorozat új köteteként jelent meg az Egyházpolitika és valláskritika — Földi Pál tollából. A Népszerű Történelem sorozat legfrissebb kötete Galántai József könyve, a Szarajevótól a háborúig, az 1914 júliusi eseményekkel. Széles körű érdeklődésre tarthat számot a horthysta cenzúrabizottság dossziéjából bizalmas írásokat tartalmazó dokumentumgyűjtemény, »Nem engedélyezem« címmel. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai közt említjük meg a Bárány Tamás novelláiból közölt, jól sikerült fűzért, az Emberi hang című kötetet. Az Olcsó Könyvtár két új köteteként látott napvilágot Gárdonyi Gézától az Ida regénye; a már klasszikus francia regényíró, Francois Mauriac kis kötete, A méregkeverő és á Fekete angyalok című regényeket tartalmazza, Illés Endre utószavával. Dallos Sándor elbeszéléseiből ad válogatást a Támadás a Szellő utcában. Szentmihályi Szabó Péter új versei olvashatók abban a kis kötetben, amely Lebírhatat- lan címmel jelent meg. □ Somogyi Néplap r Galgóczi Erzsébet Bizonyíték nincs (Részletek*) riad: fiú tátong de nincs hangja. Katalin megA férjemmel van baj? Agyonlőtte magát. Otthon barackpálinkát állított íróasztalára, s a forgatható karosszékben lengetve magát, gondolkodott. Túl a nyitott ajtón Katalin tunyult a képernyő előtt., — Figyelsz, Katalin? Csak idő kell hozzá, hogy kiderüljön, ártatlan vagyok a vesztegetésben. Nem azért, mert úgysem tudják bizonyítani. Az igazságot nem lehet örökre elásni, mint a döglött lovat. De mit számít ez már! Hiszen annyi másban nem vagyok ártatlan. Osztályvezető elvtárs, doktor úr! Egy hétpróbás gazember, hétszer büntetett gonosztevő orromnál fogva vezetett, és átejtett, mint egy ostoba kezdőt. Hol volt a szemem, gyakorlati tudásom, éberségem, hogy meg sem környékezett a gyanú: ez a sunyi, nagyszájú alak nem való egy falú élére. Vagy semmi tudásom, emberismeretem? Nemcsak a feletteseim, a beosztottaim is ezt gondolhatják rólam, és nem is jogtalanul. Te is, ugye, Katalin? Mint a többiek? Te is, ugye? Benned is kételyt ébresztettem? Kételyt? Nem, ez már bizonyosság. Vannak visszafordíthatatlan folyamatok, nemcsak a természetben, társadalomban és a testünkben, de abban az élettörténetünkben is, ahogyan mások lelkében elkezdődünk és befejeződünk. Azonos ez a történet velünk? Nem tudom, illetve nem, semmiképpen, hiszen külön-külön szinte minden tettünk kevesebb önmagunknál, de mégis valami lényeges belőlünk. Akitől elloptunk egy kanalat, annak életünk fogytáig ka- náltolVaj vagyunk. Megcsalunk egy nőt, aki ragaszkodott hozzánk, annak csak állhatatlan, hűtlen, csél- csap. Én itt ezután nem leszek más, mint egy .együgyű osztályvezető, akit becsaptak, és aki ráadásul az apja teheneivel kupeckedett. Majd keresnek alkalmasabbat, rátermettebb osztályvezetőt. Ha nem holnap, sikkor két hét múlva, hónap múlva, az időnek már nincs jelentősége, tulajdonképpen már meg is történt, csak nem tették még közhírré, hivatalosan ez még nem következett be... És addig is, amíg nem helyeznek valami lepra helyre trágya- felelősnek, összeröhögnek a hátam mögött. Összeröhögnek a portán, folyosón, szobám csukott ajtaja előtt, arra se vigyáznak túlságosan, hogy ne vegyem észre. Ha én vágom zsebre az egymilliót, és nem »káderem«, Ráfi, elítélnek, de nem tagadnának meg tőlem valami kis elismerést, ámulat ás keveredne belé: látod, ez egy nagyszabású gazember! De így...? Úristen, hogyan is veszíthettem el az arányérzékemet ennyire? ötvenhat nyarán, amint diplomát kaptam, ide helyeztek a megyei tanácsra. Meg se melegedett alattam a szék, elkezdődött a »földindulás«. Aki a piros könyvet legszívesebben a homlokára csirizelte volna, népellenes diktatúráról pofázott. Akinek a feleségét autó gurította kozmetikushoz, a nép nyomorán siránkozott. Aki brossúrákat gyártott a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, az elméletet gyakorlatra cserélte: szétverte a szövetkezeteket. Aki pártizáiunúltjával kérkedett, anyósa ruhásszekrényét választotta tartózkodási helyéül. Recsegett a megye; gépezet, végül összedőlt. Nyiszlett kis kezdő voltam: ilyen bizonytalan hát az, amit szocializmusnak mondanak? Bizonyosság semmi? Akkor őrizzük meg a földet, az egyetlen hátországot; oda visszatérhetünk, ha újra összedől minden ... Tomóczki Pestre emigrál... én hova? Kicsi az ország, keresztül lehet köpni. De mégis nincs veszve minden, ebben mégis csak zseniálisnak tudhatom magamat: van hova mennünk. somagolj, Katalin! Gon- '« dozzuk a nyolc szarvas- marhát, kétezer tojótyúkot, kukoricát, szőlőt, a kertet. Meglátod, az első szobából is ki lehet szellőztetni a tyúktrágya szagát. Anyám titokban sírdogálgat, apám nem mer majd ellódulni trafikért, szégyelli majd a fiát... mert ott is összeröhögnek a hátam mögött. Csak ott komiszab- bul, mert a parasztok nem szeretik az árulót... — És majd nem történik semmi, de az is lassan — nevetett az asszony, de nem a férjét, hanem a tüllcsodában ti rádázó operettdívát bámulta, vagy az eljövendő életforma színterét..,? Gyönk fölrévedt. Száraz volt az üveg, a pohárka fölborult Mondott valamit? Vagy gondolkodott csak? Mennyit mondhatott? —Ügy élünk majd — motyogta —, mint egy vaksötét vidéki állomáson veszteglő harmadosztályú kupé utasai, közvetlenül a vécé mellett, és ... levegő, friss fény nem szivárog majd sehonnan. Apránként elfogy a remény is, hogy valaha elindul velük a vonat... Katalin, megyünk? Az asszony lassan rakodott az íróasztalról. Zsebkendőjével itatta a pálinkatócsákat, büdös volt a kis helyiség. — Megyünk, hogyne. Szombaton. Pestre. Beszéltem Ga- rabbal. Írásbeli figyelmeztetést kapsz a két tehén miatt Már ott van az íróasztalodon. Ezzel megúszod az egészet... Telefonálok színházjegyért Ha ma megrendelem a ruhát, Szerénke összehozza szombatig. Tóthné is vele dolgoztat. Tóthné csak a Burdából választ fazont, pedig idén is a Lidón nyaraltak... C ekete öltönyös, szikár, • balját bénán lógató férfi. — Bocsánatot kérek, Huszár József vagyok, őrnagy. — Tessék. (A név ismerős volt.) Az őrnagy beódalgott. Nem ült le. Nézte a papírhalmot. Zavart és fáradt volt — Én vezettem a nyomozást. Kinyomoztuk az egymillió forintot. A férje ártatlan volt, nem tapadt a kezéhez semmi. Tévedtem, beismerem. ö közvetve sem lopott. — Tudtam — suttogta Katalin. — A törvény előtt kétséget kizáróan tisztán áll. Sajnos, az emberek véleményét — megteszem, ami rajtam áll —, már nem befolyásolhatjuk. Holnap nyilatkozom az újságnak... Sajnos, a közhiedelem befolyásolhatatlan. Sajnos, azt hiszik majd hogy tisztáramosdatás van megint ez egyszer, halottról jót vagy semmit alapon. Csak ő véd- hetné meg a becsületét, ha élne... kot, ahol a király halálát lelte. Együtt mondták Kisfaludy Sándor versének sorait: »Mohács! Mohács! te hazámnak f legsiralmasabb vérhelye.'« Innen hamar Siklósra értek. Körbejárva a várat felidézték a Kont tetteit, aki a »nemzeti szabadságok s jogok*-ért állt szemben a királlyal, Vörösmarty beszélt az országot elhanyagoló császár-királyról és a »feudalizmusról« a léha zsarnok ellen. S következett — Pécsen át — Szigetvár. Mielőtt a várhoz értek, Vörösmarty emlékeztette tanítványait a sokszor mondott jelszóra: Je porté en mon coem La liberté gravée, Et les tyrans en horrent. A francia szavak: »Itt van szívem felett J Bevésve a szabadság / S a zsarnokgyűlölet.« feltüzelték a fiukat, minden érdekelte őket a várban. Legfőképp annak nyomait keresték, amit a költő Zrínyi műveiből sokszor magyarázott Vörösmarty: Delimán és De- mirhám, Juranics és Deli Vid szellemeit... A táj, a vár látványa rendkívül nagy hatást gyakorolt a fiatal költőre is: hiszen e hely jelképeként ötvözte a hazafiság érzetét, a vitézség tiszteletét, az enyészet »közepeit« is hitet adó harcot... De, Szigetvárról és a hős Zrínyi lelkében élő kép és a látott valóság nem fedték egymást Körbejárva azt látta, hogy ezek a bástyák nem őrzik a hősök cselekedeteinek nyomait. Szigetvárról a múlt század érzelemmentes tudósa, Fényes Elek ezt írta: »A mostani várban azonban Zrínyiéből egy tégla sem látszik, hanem egy török mecset még van benne.- Amit látott, az később így tér vissza egyik nagyszerű versében: »Előttem állott roskadó falad ...« Szigetvár Után néhány nappal értek Mikébe. A ház- avatásra hivatalos volt az »egész megye«, minden jelentős somogyi dinasztia és a táblabírók családjai. A vendégek — köztük Vörösmarty — találtak időt értekezni az ország és világ dolgairól. Két téma körül völt vita: Bécs al• Az írónő legújabb könyvéből. Paróczt Agnes: VAÄIACIÖK. Egyre erősebb szavak hang-' zottak el, amikor Sommssich Miklós észrevette Vörösmarty mellett Perczel Sándor egyik fiát, Móricot. Fölemelte, az asztalra állította és ezeket a szavakat kiáltotta a törökök pártján álló apához: — Legyen hát ez a gyermek, saját fiad, a bíró közöttünk. A társaság tagjai elcsend«-; sedtek. — Mondd meg, fiam, kinek van igaza! A törököknek-e vagy a görögöknek? — kérdezte Sommssich, aki szavai-; val a görögök mellett állt. A fiúcska nevelőjére nézett; annak szeméből próbálta kiolvasni a választ... Előtte voltak együtt Mohácson és Szigetváron. A mohácsiak és Zrínyi Miklós példája a zsarnokgyűlöletet és a törökelle- nességet erősítették Vörösmarty tanítványaiban... Röviddel a kérdés elhangzása után a fiú így kiáltott; — A görögöknek* | A társaságot a fiúcska iga»-; ságtevése annyira föllelkesítette, hogy együtt kiáltották; — Éljen Görögország! • » * Fél évvel a somogyi togatás után írta Vörösmarty Szigetvár című ódáját. Ez volt az első verse, amelyikben a múlt nagyjait szembeállította a jelenével, a nemzet egész akkori állapotával. A somogyi utazás, az élmények és viták legfőbb tanulsága az volt számára, hogy »élni« kell a hazáért. Dolgozni s tenni virulá- sáért. Zrínyi dicsőséges harcának és halálának hatására fogalmazta meg azt a gondolatot: nem meghalni, hanem élni nehezebb a hazáért. S 1822- ben kijelentett^, hogy a nemzeti érzés számára a »hon virultál« jelenti — nemcsak új és lényeges, hanem olyan gondolat volt, ami indulópontot jelentett a reformmozgalom kibontakozásához. Kérdései a gazdaság és dicsőség eszméit hirdették: Mikor szűnünk meg bor, szerelem között A hon virultát messze felejteni? Mikor kerülhet vissza a künn Elpazarolt arany és dicsőség? Szigetvár című ódáját Vörösmarty három évvel azelőtt írta, hogy hazafiúi áldozatokból létrehozták a Magyar Tudós Társaságot, hogy Széchenyi Pozsonyban elmondta e szavakat: »ha feláll oly intézet, mely .., segíti honosainak magyar neveltetését, jószágaimnak egy évi jövödel- mét feláldozom«. Dr. Laczkó András
