Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

Ara: 80 fillér Kekkonen elnök beszédével Megnyílt az európai lizíosisági és egyiitlmnködési értekezlet bánátik szakasza Urho Kekkonen finn köz- társasági elnök tegnap délben a finn kormány nevében ün­nepélyesen megnvitottnak nyilvánította az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet harmadik szakaszát. , Megnyitó beszédében hangsú­lyozta, milyen nagy megtisz­teltetés Finnország és az egész finn nép számára, hogy má­sodízben lehet gazdája ennek a konferenciának. őszinte szívből sok sikert kívánt va­lamennyi részvevőnek, és ki­fejezte reményét, hogy tar­tózkodásuk Helsinkiben — jóllehet rövid lesz — gyümöl­csözőnek bizonyul majd. Kekkonen elnök a továb­biakban hangsúlyozta: tény­ként kell elfogadnunk, hogy minden egyes országnak meg­vannak a maga létfontosságú érdekei. Ez egészen természe­tes, hiszen ez az értekezlet , nem egy háború győzteseinek tanácskozása, de nem is nagyhatalmak konferenciája. Ez a konferencia szuverén, ! független, egyenjogú államok 1 értekezlete. A finn államfő a Helsinki- i ben aláírásra kerülő záródo­kumentummal foglalkozva kijelentette: előttünk van az i értekezlett záródokumentuma, i amelyhez a konferencián1 részt vevő kormányok már a második szakasz folyamán hozzájárulásukat adták. Meg­győződésem, hogy ez a záró- dokumentum rendkívül fontos nemzetközi politikai okmány, amely oly módon jött létre, nogy alaposan fontolóra vet­tek minden kérdést, és végül — az államok jogos érdekei­nek figyelembe vételével — annak tartalmához végleges hozzájárulásukat adták. Kurt Waldheim beszéde A következő szónok Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára volt. Bevezetőül emlékeztetett arra, hogy a második világ­háború befejezése óta Európa nem egyszer súlyos feszültsé­gek időszakát élte át, sikerült azonban elkerülnie a háborút. Feltétlenül logikus — je­lentette ki Waldheim —, hogy az európai országoknak és mindazoknak az országoknak, amelyeknek sorsa egybefonó­dik Európával, egységesnek kell lenniük abban a célki­tűzésben, hogy függetlenül az ideológiától vagy a kormány­zati formától, biztosítják a béke fennmaradását, annak a békének a fennmaradását, amely mindezt lehetővé tette. Az ENSZ főtitkára is kitért beszédében a Helsinkiben aláírásra kerülő záróokmány­ra és hangsúlyozta, hogy vé­leménye szerint annak két jelentős mozzanata van: elő­ször is az, hogy a béke nem biztosított, ha az összes ér­dekelt országok nem folytat­ják erőfeszítéseiket, másod­szor pedig az. hogy a békét nem lehet kizárólag a katonai egyensúly fenntartása révén biztosítani. Éppen ez a kon­ferencia hangsúlyozza azt a tényt, hogy az együttműködés és a biztonság szorosan ösz- szefügg egymással — mutatott rá Waldheim. [ Jól tudom — mondotta | Waldheim —, hogy a konfe­rencia részvevői között van- ! nak szocialista és kapitalista ! országok, semlegesek, el nem j kötelezettek, a NATO, illetve j a Varsói Szerződés tagálla­mai. Nagyon is tudatában va- | gyök annak, milyen jelentő- I ségteljes, hogy ma mindnyá­jan itt vannak együtt ebben a teremben. A magam szem­szögéből nézve azonban mindezek az országok elsősor­ban és mindenekelőtt az J Egyesült Nemzetek Szervezete I nagy családjának tagjai. Azért mondom ezt, mert nyil­vánvaló, hogy azók az elvek, amelyeknek megvalósításán az ENSZ fáradozik, term$- í szetszerűleg belekerültek en­nek a konferenciának a záró- j dokumentumába is. Kurt Waldheim végezetül őszinte köszönetét fejezte ki ' a vendéglátó Finnországnak j és személy szerint Kekkonen köztársasági elnöknek, amiért kimagaslóan hozzájárult az j együttműködés és a biztonság j kialakulásához Európában, és j j mindazokért az erőfeszítése­kért, amelyekkel lehetővé tét- j | ték az értekezlet megrende- i j zését Helsinkiben. Ezután helyi idő szerint j ’ néhány perccel 12.30 után a í megnyitó ülést berekesztették, Felszólalások a délutáni ülésen fontosságát a néhai Clement Attlee angol munkáspárti mi­niszterelnök szavaival ecse­telte: »Az együttélésnek egyetlen alternatívája az együtt meghalás.« Ismertetve a konferencia előzményeit — különösen az NSZJk és a szocialista orszá­gok között létrejött' szerződé­sek jelentőségét — Wilson ki­jelentette: »Nem állítom, hogy az itt aláírásra kerülő ok­mány önmagában képes lesz csökkenteni a feszültséget és megszüntetni a bizonytalan­ságot, amely a második vi­lágháború befejezése óta Eu­rópa népéit sújtja. Ez a záró­okmány erkölcsi kötelezett­ség-vállalás, amelyet 'figyel­men kívül hagyni mindnyá­junkra nézve súlyos veszélyt jelentene.« »Ez a záróokmányt nem szerződés, nem békerendezés. Nem érinti és nem érintheti a jelenlegi határok státusát. Nem érinti és nem érintheti négyhatalmi jogainkat és kö­telezettségeinket Berlinnel (értsd: Nyugat-Berlinnel) és Németországgal, mint egész­szel szemben. De félreérthe­tetlen kötelezettséget tartal­maz arra, hogy az aláírók tartózkodni fognak az erőszak alkalmazásától vagy az erő­szakkal való fenyegetőzéstől.« Ezután a bizalomépítő intéz­kedések katonai vonatkozásai­ról szólt, majd hosszasan foglalkozott Wilson az enyhü­lés és az emberi kapcsolatok összefüggésével, megismétel­ve a Nyugatnak ezzel kap­csolatosr ismert álláspontját. Kitért az EGK. az EFTA, a KGST, a Brit Nemzetközös­ség szerepére a nemzetközi életben, hangsúlyozta a gaz­dasági együttműködés fokozá­sának jelentőségét és sokolda­lú tárgyalásokat sürgetett a nukleáris leszerelésről. Hozzá­tette, lényeges lenne, hogy j Kína részt vegyen ezeken a | tárgyalásokon. A továbbiakban Wilson tá- j mogatta a leszerelési világ- : ] konferencia összehívásának | szovjet javaslatát. mondotta el beszédét, s amint az várható volt, a ciprusi kérdést helyezte mondaniva­lójának középpontjába. A görög kormányfő han­goztatta, hogy Görögország sokkal nagyobb megelégedés­sel tekintene az aláírásra ke­rülő záróokmányban foglalt tíz alapelvre, ha megfelelő szankciókat tartalmazna a dokumentum az alapelvek megsértésének esetén. Ezután kormánya nevében kiábrándultságát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy mi­közben Genfben ülésezett a biztonsági értekezlet második, szakértői szakasza, egy olyan ország, amely ugyancsak részt vett ezen az értekezleten, ka­tonai inváziót hajtott végre Ciprus ellen. így tehát — mondotta a görög kormányfő — tanúi lehettünk ama tíz alapelv egyike megsértésének, amely alapelveket oly fárad­ságos munkával fogalmazták meg a szakértők Genfben. Kádár János Urho Kekkonen társaságában. „IK'S. ' iandóan fenyegeti a békét a Földközi-tenger térségében.« Geir Hallgrimsson izlandi miniszterelnök a konferencia jelentőségét hangsúlyozva ki­emelte, hogy az inkább vala­minek a kezdete, mint a vége. Az értekezlet megmutatta, hogy van lehetőség megálla­podásra jutni bonyolult es fontos kérdésekben. A következőnek felszólaló Pierre Elliott Trudeau kana­dai miniszterelnök Európa és a világ többi része közti kap­csolatok fontosságát kiemelve arra mutatott rá, hogy a biz­tonságot ki kell terjeszteni Európa határain túlra is. Sür­gette a fegyverkezési hajsza Utalva arra, hogy a görög mielőbbi megfékezését, a ha- kormány véleménye szerint I dászati fegyverek csökkenté- mindezeket a fejleményeket I séről folyó szovjet—amerikai a konferenciának figyelembe kell vennie, Karamanlisz hangsúlyozta, hogy mindeh- nek ellenére Görögország, úgy határozott, továbbra is tevé­kenyen részt vesz a konfe­tárgyalások (SALT II) ered ményes befejezését és a SALT III. tárgyalások mielőbbi meg­kezdését. Trudeau végül kijelentette: az európai biztonság meghiú­Ezután Erieh Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK küldöttségé­nek vezetője Szólalt fel. Erich Honecker rencia munkájában, és egyet- j sulása a legsúlyosabb követ­értését fejezte ki a Genfben kezmény ékkel lenné Kanadá- kidolgozott záróokmánnyal ra. kapcsolatban. Befejezésül | A délutáni ülés következő hangsúlyozta: »Képtelenség szónoka Todor Zsírkor, a Bol­megállapodásokat aláírni Eu- ; gár Kommunista Párt Közpon- rópa biztonságáról és ugyan- I ti Bizottságának első titkára,' a akkor fenntartani az igazság- j Bolgár Államtanács elnöke talanság állapotát, amely ál- ‘ volt. Todor Zsivkov felszólalása napokban mélységesen valamennyiünket alhat az a felis­Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára beszédében többek között kijelentette: »A Német Demokratikus Köztársaság megelégedéssel fogadta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres befejezését. A közö­sen elfogadott záródokumen­tummal teljes mértékben egyetértünk. Szimbolikus je-, lentőséget tulajdonítunk an­A biztonsági . értekezlet zá­rószakaszának délutáni ülése — kis késéssel — 14.50 órakor nyílt meg. Az ülésen Agos- tinho Casaroli érsek, a Vati­kán küldöttségének vezetője, i az egyházi közügyek tanácsá­nak titkára elnökölt. Elsőnek Harold Wilson brit j miniszterelnök emelkedett, szokwa, 1 Hangsúlyozva, hogy a kon­ferencia az enyhülés szelle­meben ülésezik, a brit kor- ; mányfő kijelentette: az eny-1 hülés csak annak a kölcsönös j eltökéltségnek a révén vált lehetségessé, hogy »közülünk | minden egyes integritásának a megőrzése a kulcsa vala- j mennyiünk jövőjének . . .« Aj békés egymás mellett élés j »Milyen Európa kialakításá­ra törekedjünk? Olyan Euró­pa kialakítására, amelynek népei türelemmel vannak egymás iránt, békében élnek egymással, jószomszédokként, és egyesítik erőiket, hogy fennmaradjon a nemzetközi béke és biztonság« — fejezte be beszédét W’ilson. Ezután Konsztantin Kara­manlisz görög miniszterelnök Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke hangsú­lyozta: a Bolgár Népköztársa­ság. amely más európai szo­cialista országokkal együtt kezdeményezte az értekezlet összehívását, sokra értékeli az elért nagyszerű eredménye­ket — a fórumon résztvevő államok közös erőfeszítéseinek gyümölcsét. Nagy győzelem ez — mindazok győzelme, akik a békét és nem a háborút, a bé­kés egymás mellett élést és nem a konfrontációt, az alko­tást és nem a rombolást vá­lasztják. »Mi azért jöttünk ide, hogy lefektessük egy jobb Európa alapjait. Ezekben az ünnepi mérés, hogy kontinensünk sor- ! nak- hf>§y az európai államok, sa szempontjából történelmi jelentőségű ügy részesei va­gyunk« — mondotta Zsivkov. Az aláírásra kerülő doku­mentumról szólva rámutatott: »Meggyőződésünk szerint e dokumentum magva azoknak az elveknek a meghirdetése, amelyek alapján fejlesztenünk kell kölcsönös kapcsolatain­kat — a békén és a stabilitá­son, az együttműködésen és a barátságon, a tiszteleten és a bizalmon alapuló kapcsolato­kat. Ezek az elvek megteste­sítik népeinknek azt a közös törekvését, hogy megszabadít­sák a jelenlegi és a jövendő nemzedékeket a háború rémé­től. szavatolják számukra a békés, boldog életet. A továbbiakban Todor Zsiv­kov megjegyezte, hogy az el­ért nagy haladás nem .leplez­heti el azokat a kérdéseket, amelyeket illetőer^ nem sike­rült teljes választ kápni. A zá­rószakasz tükrözi a 70-es évek közepén kialakult enyhülés ál­lapotát. Elértük azt, ami elér­hető, de az élet új kérdéseket is felvethet. Ezért további erő­feszítésekre van szükség, hogy megteremtsük az európai biz­tonság és együttműködés rend­szerét. Jövendő munkánk egyik döntő órája lesz a poli­tikai enyhülésnek a katonai téren meglevő feszültség csök­kentésével való kiegészítése — hangsúlyozta Zsivkov. I valamint az Egyesült Államok és Kanada első értekezletére éppen 30 évvel azután került sor. hogy Európa népei á Szov­jetunió és a Hitler-ellenes koalíció többi állama révén felszabadultak a hitiéin fasiz­mus alól. Az értekezlet ered­ményei hozzájárulnak ahhoz, hogy teljesítsük a fasizmus barbársága ellen harcoló mil­liók végakaratát, ök voltak azok, . akik lerakták egy biz­tonságos és békés Európa alap­kövét.« »A Német Demokratikus Köztársaság, mint a szocialis­ta közösség elválaszthatatlan része, eredményesen járult hozzá a biztonsági konferen­cia sikeres befejezéséhez. Az értekezlet ellentmondásoktól nem mentes alakulása folya­mán a NDK bebizonyította, hogy tevékenységét a béke és az enyhülés iránti érdekeltség J hatja át, s az európai béke j szempontjából stabilizáló te- I nyezőt képvisel. Elégedetten állapíthatjuk j meg, hogy az értekezlet záró- j dokumentuma összhangban I van a Német Demokratikus Köztársaság alapvető érdekei­vel és külpolitikai céljaival. Azoknak a keserű tapasztala­toknak a birtokában, amelye­ket a német földről kiindult két pusztító világháborúból vont le, a Német Demokrati­kus Köztársaság elsőrendű kö­telességének tartja, hogy min­den tőle telhetőt megtegyen az európai béke és biztonság tar­(Folytatás a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, E G Y E S D L J E T E K 1 Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXI. évfolyam 178. szám 1975. július 31., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom