Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

A nyolcadikosok még sátoroztak Tábor az iskolában Nem csökkent a visszaélések száma Legtöbb baj az idénydolgozókkal van — Szigorúbb felelősségrevonások Tizenöt kereskedelmi társa­dalmi ellenőr tevékenykedik Siófokon. Tervszerűen és rend­szeresen vizsgálják az üzletek nyitva tartását, az áruellátást — a vásárlók érdekeinek vé­delmében. Különösen nagy gondot fordítanak a keddi és pénteki piaci ellenőrzésre, mert nincs elég állami és szö­vetkezeti zöldség—gyümölcs­árusító üzlet. Most összegezték fél év ta­pasztalatait. Másfélszáz ellen­őrzést tartottak az állami és szövetkezeti boltokban, pavilo­nokban, meg a magánkereske­dőknél. Sajnos, az előző évhez képest nincs javulás. Növeke­dett az árdrágítások száma. Elsősorban az idénydolgozók azok, akik felületes, nemtörő­döm munkájukkal — mint a korábbi években is tapasztal­ták — sok visszaélést idéznek elő, rontják a kereskedelem, a vendéglátás állandó dolgozói­nak tekintélyét. tájékoztatott így a kereskedel­mi társadalmi ellenőrök mun­kájának tapasztalatairól. El­mondta: vizsgálataik eredmé­nyeképpen 29 alkalommal kez­deményeztek szabálysértési el­járást. így többek között a sió­foki áíész egyik idénydolgozó­ja ellen is, aki 3 darab zsemlé­ért 1,20 forint helyett 4.40-et számolt. A rendeletek értelmé­ben a lakóhelyén vonják fele­lősségre, ezért a bírság nevelő hatása ebben a szezonban már nem valószínű, hogy érezteti a hatását. Gyakran tapasztalják azt is, hogy a kenyeret árusító üz­letekben a félbe, negyedve vá­gott kenyeret — a rendeletek ellenére — mérés nélkül adják el. Gyakori, hogy a vevő 20—40 fillérrel is többet fizet, mint amennyit valójában kel­lene. Az ilyen mulasztást elkö­ízlett az ebéd az iharosbe- rényi, a barcsi és a vízvári gyerekeknek. A két szomszé­dos járás úttörői egymáshoz közel »táboroztak« Fonyódon, a gimnáziumban, illetve a szakmunkásképző intézetben, az étkezések helye pedig — mindkét csapatnál — a gim­názium volt. — Sajnos, nem tudtunk minden gyereket elhozni azok közül, akik jelentkeztek — mondta Ambrus Zoltán, az iharosberényi általános iskola csapatvezetője. Amikor a szü­lők egy része meghallotta, hogy iskolaépületben »táboro­zunk«, inkább nem engedte a gyerekét... — Tőlünk is hasonló okok miatt nem jöttek el néhányan, így most a gimnázium emele­tén berendezett szállásnak több mint a fele kihasználat­lan — mondták a barcsiak. A tízéves első táborozóktól a végzett nyolcadikos »öre­gekig« vannak itt minden kor­osztályból. A legkisebbeket arról kérdezgettük, hogy jól érzik-e magukat, a közös nya­ralás ugyanis végéhez közele­dik már. — Jól, és máskor is eljö­vünk — mondták a görge- tegi ötödikesek. Akadt viszont olyan fiú is, aki halkan hoz­zátette: neki már nagyon hiá/ nyoznak a szülei... — Még sírt is vasárnap, amikor látogatás volt. Haza akart menni — árulták el tár­sai. Az »öregekkel« természete­sen már nem fordulhat elő ilyesmi. Van közöttük olyan is, aki már ötödször táborozik. — Csak .az a baj, a nagy gyerekeknek is hiányzik, hogy nem igazi tábor ez — mondta a csapatvezető. — Eddig min­den évben sátorban laktunk... : Ök — mutat a legnagyobbra j — a fonyódligeti táborban él- j ték nyaruk legszebb napjait. I Az idén, sajnos, nem mehet­tünk oda, nem nyílt meg a ligeti tábor. Az emeleten, a falak között pedig nehéz meg­teremteni a tóbor romantiká­ját ... Ezt a gyerekek is ér­zik. Szerencsére az idő szép volt e kát hét legtöbb nap­ján, így fürödtünk, szabadtéri játékokat játszottunk. Kirán­dultunk a zánkai úttörőváros­ba is. Azt hiszem, a gyere­keknek ez jelentette a legna­gyobb élményt, mert a tábor méretéivel, berendezésével, egész életével minden gyerek­nek már maga Is csoda... Amikor rossz idő volt, az épü­letben . maradtunk. Csak kö­szönni tudjuk a szakmunkás- képző igazgatójának és diák­jainak, ahogy gondoskodtak rólunk. Rendelkezésünkre bo­csátották klubszobájukat és minden játékukat. — Sajnos, mi nehezebb helyzetben vagyunk itt, a gimnáziumban — mondta Szalonnay Zsuzsa, a barcsiak csapatvezetője. Szűk folyosó maradt csak játéktérnek, ha esett az eső. Nagyon meg kel­lett szervezni a játékokat úgy, hogy senki ne unatkozzon. A gimnázium földszintjén zárva volt a klubszoba ottjár- tunkkor is. — Az is nehezítette a tá­borozásunkat, hogy külön lak­tak a lányok, egy másik épü­letben a fiúk — ecsetelte to­vább a körülményeket Amb­rus Zoltán. A programokat nehéz összehangolni, így a csapat — amely év köyben jól összeszokott, most ketté­választva nyaralt. Igaz, a lá­nyok vállalják, hogy begya­logolnak, amikor programo­kat csinálunk, de a víztől olyan messze vannak, hogy ha velünk együtt akarnak füröd­ni, mindennap buszozniuk kell. A csapatvezető rendszeres hallgatója a csillebérci -to­vábbképzéseknek, mindig »napra kész« a legújabb úttö­rőtudományokból, amelyeknek csúcsa a táborozás. Az idén nagyon össze kellett szednie magát, hogy mindent jól csi­náljon. S. M. Huszonkilenc szabálysértés A Siófoki Városi Tanács ter- melés-ellátásfelügyeleti osztá­lyának vezetője, Stágl Lajos vető kereskedelmi dolgozó 500 forint bírságot is fizet. Szigo­rúnak látszik az összeg — az árdrágításhoz képest —, de így kívánják elősegíteni a rendelet betartását. Együtt érettségizett a lányával Fecskendők — Összekerültünk a férjem­mel, megszületett a gyerek. Háromfáról jöttünk Kaposvár­ra. A férjem beteg volt, úgy éreztem, tenni kell valamit. Hat elemivel mentem el Szom­bathelyre a képzőbe. Hárman három felé laktunk. Emlék­szem az első anatómiaórára: a tanár leadta az anyagot, ki­ment. Az osztály néma csönd­ben ült, majd egyetlen hangos zokogásban tört ki. 5—6 elemit végzett fiatalok ültek az isko­lapadokban, s képzelheti, mit jelentettek nekik a latin sza­vak. — 1953-ban kezdtem dolgoz­ni kórházban. Munka mellett végeztem el az általánost. A lányommal együtt érettségiz­tem 1963-ban, a közgazdasági technikumban. Azóta is tanu­lok. Orosztanfolyamot végez­tem, most németre járok. Sze­retnék államvizsgát tenni né­metből és közben angolul ta­nulni. Egyetlen szenvedélyem a munkám és a tanulás. — 1962-ben, amikor kijöttem a körzetbe, a Donnerban kezd­tem. Töröcske, Kapos-hegy. Lonka-hegy, Körtönye-hegy is hozzám tartozott. Akkor érett­ségiztem, és talán az volt éle­tem legnehezebb éve ... — Rendelés előtt legalább egy órával bejövök, elvégzem az adminisztrációt, előkészítem a fecskendőket és ellátom az injekciós betegeket. Ha végzek a rendeléssel, utána jönnek a fekvőbetegek. Mikor megmondtam, hogy miért jöttem, szabadkozott: »Miért pont énrólam akar ír­ni?« Berki Józsefnét, a városi ta­nács egészségügyi osztályának körzeti főnővérét július 1-én — a Semmelweis születésének évfordulóján rendezett ünnep­ségen — az Egészségügy Ki' váló Dolgozója címmel tüntet­ték ki. A betegekről azt hal­lottam, hogy Mária nővér amit csinál, azt szívből-lélekből csi­nálja. Ha szükség van rá, ház­hoz is bármikor kimegy. — He bejövök a rendelőbe — mondja —, teljesen kikap­csolódom. Hogy kiváló dolgozó | lettem, nemcsak az én érde­mem, hanem a munkatársaimé is. Nagyon nyugodt légkörben dolgozhatom... Mária főnővér dr. Bérezi An­tal mellett dolgozik. — Berkiné igen lelkiismere­tesen végzi munkáját. A tény­leges munkán kívül foglalko­zik a betegek szociális problé­máival is. A betegek szeretik, népszerű ember. Örülök, hogy kitüntették... .Berkiné munkája mellett társadalmi munkát is végez. Öt éve az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete me­gyei bizottságának a tagja. — Szeretem a munkámat — magyarázza. Mikor kórház­ban dolgoztam, már akkor is erre készültem. És a betegápo­lást otthon sem hagyom abba: a férjem egy év óta, sajnos, súlyos beteg... Van egy lá­nyom, ő is egészségügyi dol­gozó. Este, ha jó műsor van — mondja, amikor szabadidejéről érdeklődöm —, tévét nézek. Ha nem érdekel a műsor, akkor tanulok. Nyelveket. Nyáron sem hagyom abba. Ha egy fél órám van, azt is kihasználom. Szorgalommal nagyon • sok mindent elértem. Számomra a legnagyobb kikapcsolódás, ha tanulhatok __ A z Aranyhomok borozó ve­zetője »elfelejtette« a tégelye­ken feltüntetni a bor minősé­gét, és az árakat is. Ez lehető­séget kínál a vendég megkáro­sítására, mert nem tudja, hogy milyen bort kapott és mit szá­molnak érte. Az 1000 forint bírság bizonyára arra készteti a borozó vezetőjét, hogy a jö­vőben gondosabb legyen. Figyelmeztetések, kitiltások A kereskedelmi társadalmi ellenőrök tapasztalatai alapján a Siófoki Városi Tanács hu­szonhét figyelmeztetést kül­dött levélben a vállalatoknak, szövetkezeteknek, illetve ma­gánkereskedőknek. Egyúttal munkájuk gondosabb végzését •is kérték. A MÉK például há­rom figyelmeztetést kapott. A késői áruszállítást, az üzletek nyitva tartását tette szóvá a ta­nács és azt, hogy figyelmeseb­ben tüntessék föl a raktári ki­adási jegyeken az áruk osz- tálybasorolását. Előfordult ugyanis, hogy az Alföldről ér­kezett nylonzsákba csomagolt II. osztályú paprika áz üzle­tekbe I. osztályúként került. (Érdekes, hogy nem fordítva történt!) A megye! élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalatot a nyitva tartás módosítására, idényüzle­tének megnyitására, a kenyér minőségének szabálytalan megállapítására figyelmeztet­ték és arra, hogy egyik üzle­tükben lejárt szavatosságú te­jet árusítottak. A magánkeres­kedőket viszont a helyes kal­kulálásra és az árszint tartásá­ra. Három magánkereskedőt — aki az előírásokat és a figyel­meztetéseket sem tartotta be — 1—2 hónapra kitiltották a piacról. Fokozzák az ellenőrzést Stágl Lajos osztályvezetőtől végül a következőket kérdez­tük meg: — Milyen eredményét látja a kereskedelmi társadalmi el­lenőrök eddigi tevékenységé­nek? Hogyan kívánják folytat­ni ezt a munkát? — Ha az árdrágítások száma nem is lett kevesebb, lényeges eredmény, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb összegű visz- szaéléseket tapasztalunk. Ez a tervszerű, rendszeres ellenőr­zés eredménye. Örvendetes, hogy vizsgálataink alapján nem kellett kezdeményeznünk büntetőeljárás megindítását, vagy gazdasági bírságot, mert nem tapasztaltunk tisztességte­len haszonszerzésre utaló tö-l rekvéseket. Az idei szezon vé­| Pásztor Ferenc \ FIUK A LESHEGYEN — Ismerlek én téged, ZoK, igaz, akoriban még kis pende- lyes kölyök voltál, mindig az asztal alá bújtál, én meg mo­rogva, nagy vakikantások kö­zepette kerestelek. Sokszor voltam nálatok, édesapáddal együtt jártunk akadémiára, azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak a szájukat jár­tat ják, hanem félelem nélkül cselekszenek is. így külsőre nagyon hasonlí­tasz rá. Ha olyan lett a jelle­med is, akkor büszke leszek arra, hogy a parancsnokod vagyok. Nem szeretnék csa­lódni benned. Zoltán! — Látják, fiúk, milyen ki­csi a világ. Én azt hittem, két év sem telt el azóta, és közben ebből a fiúból mekko­ra mélák lett. Hiába no, öreg­szik az ember, a fejére nőnek a gyerekek. Az őrnagy felállva, kicsit ide-oda toporogva nézte a fiúkat Az egyik mellett meg­állt, szinte önkéntelenül te­gezve folytatta. — :i.s te fiam, honnan jöt­tél. — Jelentem, én is drehus voltam. Illetve esztergályos. A Csepel Autógyárban szaba­dultam, aztán hazamentem a falumba. A termelőszövetke­zetben alakult egy forgácsoló­üzem. Tetszik tudni, mi ez, melléküzemág, ipari tevékeny­ség, amivel besegítettünk az iparnak. Az egészet az elnö­künk, Takács László találta ki. Tiszteljük is érte az , eszét, mert a fél falu felnőtt lakos­ságának munkát tud adni. Eb­ben az évben legalább 60 mil­lió termelési értéket könyvel­hetünk el, a nyereség lesz olyan 13 millió. Ez annyit je­lent, hogy az egy főre eső át­lagkereset meghaladja a négy­ezer forintot. — Ilyen pontosan tudja? — Hogyne tudnám. Nem sokkal bevonulásom előtt volt a közgyűlés. Ott mindent vilá­gosan jelentett a vezetőség a tagságnak. Azt megmondom, hogy egy kicsit fájó szívvel jöttem el. Már majdnem ké­szen áll a szövetkezet új ma­jorja. Valódi központosított nagyüzem. Műhelyek, szerelő- csarnokok, gépszínek, beton- elemgyár, öltözők, szauna, park, szökőkút, sportpálya, minden. Aki ránéz, azt hiszi, hogy valami kutató intézet. Megmutassam a fényképét ? Amikor eljöttem, az elnök elvtárs adott egy színes képet róla. Azt mondta: Gyula fiam, vidd magaddal, néha nézzél rá, nehogy elfeledd, honnan jöttél, és hová várnak téged vissza. Ha valaki azt hinné rólad, hogy nagyszájú, dicsekvő vagy, csak mutasd meg neki, hadd irigykedjen. — Mutassa már azt képet — mosolygott az őrnagy. — Ne­hogy még én is dicsekvő, nagyszájúnak tartsam. Igazán, nem szeretném rosszul meg­ítélni. — Tessék, itt van — húzta elő a színes képeslapot a zub­bonya zsebéből. Kis műanyag tok védi a képet. — Innen, ebből a sarokból még hiányzik az irodaház. Tet­szik tudni, a mi elnökünk egy borzasztó makacs ember. Azt mondta, hogy addig nem építik fel az irodaházat, amíg min­den műhely készen nem áll. Igaza van, legalább nem mondják neki, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Mondta az elnök elvtárs, hogy majd érdeklődik, figye­lemmel kíséri, jó katona lettre belőlem, vagy sem. Megígérte, hogyha szégyent hozok a fejé­re, feldarabol, mint a húsvéti bárányt. — No, nem kell attól félni. Ha nagy baj kezdődik, előbb úgyis az én kezemben lenne az a daraboló kés. Igaz, én et­től nyúlszívűbb vagyok. Sze­retem a katonáimat, s még soha nem hagytak cserben, nem éltek vissza ezzel. — A mi elnökünk sem olyan emberevő. de annyi biztos, hogy a lustákat, meg a ren­detlen embereket nem kedveli. — Várják vissza, igaz? — Azt hiszem, igen. Kicsit nehéz lesz kivárni, mert tet­szik tudni, tervezgettem. IVflóta I a szövetkezetben vagyok, min­den fillért félretettem. A megélhetésemhez nem kellett pénz, a szüleim eltartottak. Csak egy nővérem van, de mar férjhez ment. Arra nincs gond. jól keresnek, van pén­zük, házuk. Apám növényter­melő. anyám borász. Szépen gyarapodunk. Azért gyűjtöget­tem, hogyha meggondolom és megnősülök, éoíthessek apá- { mék háza mellé. Ha nem nő- j sülök, akkor veszek egy autót. | — Vagy asszony, vagy autó? j (Folytatjuk.) — A terveim? Szeretnék az unokámmal minél többet fog­lalkozni. Szeretnék sokat utaz­ni, és amíg lehet: dolgozni, dolgozni és tanulni. géig még rengeteg tennivaló vár társadalmi ellenőreinkre. Több lesz az ellenőrzés, és fő­ként a keddi meg a pénteki na­pokon, a piacokon, Sz. M. Sz L. A DÉLVIÉP 11. sz. építésvezetőség Kaposvár hogy a Nyár utcát a Jedlik A. utcától a Zselic patakig közműépítés miatt a forgalom elől lezárja. Az építés időtartama alatt munkanapokon 7 órától 15 óráig időszakos áramszünet lesz. (268629)

Next

/
Oldalképek
Tartalom