Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
A nyolcadikosok még sátoroztak Tábor az iskolában Nem csökkent a visszaélések száma Legtöbb baj az idénydolgozókkal van — Szigorúbb felelősségrevonások Tizenöt kereskedelmi társadalmi ellenőr tevékenykedik Siófokon. Tervszerűen és rendszeresen vizsgálják az üzletek nyitva tartását, az áruellátást — a vásárlók érdekeinek védelmében. Különösen nagy gondot fordítanak a keddi és pénteki piaci ellenőrzésre, mert nincs elég állami és szövetkezeti zöldség—gyümölcsárusító üzlet. Most összegezték fél év tapasztalatait. Másfélszáz ellenőrzést tartottak az állami és szövetkezeti boltokban, pavilonokban, meg a magánkereskedőknél. Sajnos, az előző évhez képest nincs javulás. Növekedett az árdrágítások száma. Elsősorban az idénydolgozók azok, akik felületes, nemtörődöm munkájukkal — mint a korábbi években is tapasztalták — sok visszaélést idéznek elő, rontják a kereskedelem, a vendéglátás állandó dolgozóinak tekintélyét. tájékoztatott így a kereskedelmi társadalmi ellenőrök munkájának tapasztalatairól. Elmondta: vizsgálataik eredményeképpen 29 alkalommal kezdeményeztek szabálysértési eljárást. így többek között a siófoki áíész egyik idénydolgozója ellen is, aki 3 darab zsemléért 1,20 forint helyett 4.40-et számolt. A rendeletek értelmében a lakóhelyén vonják felelősségre, ezért a bírság nevelő hatása ebben a szezonban már nem valószínű, hogy érezteti a hatását. Gyakran tapasztalják azt is, hogy a kenyeret árusító üzletekben a félbe, negyedve vágott kenyeret — a rendeletek ellenére — mérés nélkül adják el. Gyakori, hogy a vevő 20—40 fillérrel is többet fizet, mint amennyit valójában kellene. Az ilyen mulasztást elköízlett az ebéd az iharosbe- rényi, a barcsi és a vízvári gyerekeknek. A két szomszédos járás úttörői egymáshoz közel »táboroztak« Fonyódon, a gimnáziumban, illetve a szakmunkásképző intézetben, az étkezések helye pedig — mindkét csapatnál — a gimnázium volt. — Sajnos, nem tudtunk minden gyereket elhozni azok közül, akik jelentkeztek — mondta Ambrus Zoltán, az iharosberényi általános iskola csapatvezetője. Amikor a szülők egy része meghallotta, hogy iskolaépületben »táborozunk«, inkább nem engedte a gyerekét... — Tőlünk is hasonló okok miatt nem jöttek el néhányan, így most a gimnázium emeletén berendezett szállásnak több mint a fele kihasználatlan — mondták a barcsiak. A tízéves első táborozóktól a végzett nyolcadikos »öregekig« vannak itt minden korosztályból. A legkisebbeket arról kérdezgettük, hogy jól érzik-e magukat, a közös nyaralás ugyanis végéhez közeledik már. — Jól, és máskor is eljövünk — mondták a görge- tegi ötödikesek. Akadt viszont olyan fiú is, aki halkan hozzátette: neki már nagyon hiá/ nyoznak a szülei... — Még sírt is vasárnap, amikor látogatás volt. Haza akart menni — árulták el társai. Az »öregekkel« természetesen már nem fordulhat elő ilyesmi. Van közöttük olyan is, aki már ötödször táborozik. — Csak .az a baj, a nagy gyerekeknek is hiányzik, hogy nem igazi tábor ez — mondta a csapatvezető. — Eddig minden évben sátorban laktunk... : Ök — mutat a legnagyobbra j — a fonyódligeti táborban él- j ték nyaruk legszebb napjait. I Az idén, sajnos, nem mehettünk oda, nem nyílt meg a ligeti tábor. Az emeleten, a falak között pedig nehéz megteremteni a tóbor romantikáját ... Ezt a gyerekek is érzik. Szerencsére az idő szép volt e kát hét legtöbb napján, így fürödtünk, szabadtéri játékokat játszottunk. Kirándultunk a zánkai úttörővárosba is. Azt hiszem, a gyerekeknek ez jelentette a legnagyobb élményt, mert a tábor méretéivel, berendezésével, egész életével minden gyereknek már maga Is csoda... Amikor rossz idő volt, az épületben . maradtunk. Csak köszönni tudjuk a szakmunkás- képző igazgatójának és diákjainak, ahogy gondoskodtak rólunk. Rendelkezésünkre bocsátották klubszobájukat és minden játékukat. — Sajnos, mi nehezebb helyzetben vagyunk itt, a gimnáziumban — mondta Szalonnay Zsuzsa, a barcsiak csapatvezetője. Szűk folyosó maradt csak játéktérnek, ha esett az eső. Nagyon meg kellett szervezni a játékokat úgy, hogy senki ne unatkozzon. A gimnázium földszintjén zárva volt a klubszoba ottjár- tunkkor is. — Az is nehezítette a táborozásunkat, hogy külön laktak a lányok, egy másik épületben a fiúk — ecsetelte tovább a körülményeket Ambrus Zoltán. A programokat nehéz összehangolni, így a csapat — amely év köyben jól összeszokott, most kettéválasztva nyaralt. Igaz, a lányok vállalják, hogy begyalogolnak, amikor programokat csinálunk, de a víztől olyan messze vannak, hogy ha velünk együtt akarnak fürödni, mindennap buszozniuk kell. A csapatvezető rendszeres hallgatója a csillebérci -továbbképzéseknek, mindig »napra kész« a legújabb úttörőtudományokból, amelyeknek csúcsa a táborozás. Az idén nagyon össze kellett szednie magát, hogy mindent jól csináljon. S. M. Huszonkilenc szabálysértés A Siófoki Városi Tanács ter- melés-ellátásfelügyeleti osztályának vezetője, Stágl Lajos vető kereskedelmi dolgozó 500 forint bírságot is fizet. Szigorúnak látszik az összeg — az árdrágításhoz képest —, de így kívánják elősegíteni a rendelet betartását. Együtt érettségizett a lányával Fecskendők — Összekerültünk a férjemmel, megszületett a gyerek. Háromfáról jöttünk Kaposvárra. A férjem beteg volt, úgy éreztem, tenni kell valamit. Hat elemivel mentem el Szombathelyre a képzőbe. Hárman három felé laktunk. Emlékszem az első anatómiaórára: a tanár leadta az anyagot, kiment. Az osztály néma csöndben ült, majd egyetlen hangos zokogásban tört ki. 5—6 elemit végzett fiatalok ültek az iskolapadokban, s képzelheti, mit jelentettek nekik a latin szavak. — 1953-ban kezdtem dolgozni kórházban. Munka mellett végeztem el az általánost. A lányommal együtt érettségiztem 1963-ban, a közgazdasági technikumban. Azóta is tanulok. Orosztanfolyamot végeztem, most németre járok. Szeretnék államvizsgát tenni németből és közben angolul tanulni. Egyetlen szenvedélyem a munkám és a tanulás. — 1962-ben, amikor kijöttem a körzetbe, a Donnerban kezdtem. Töröcske, Kapos-hegy. Lonka-hegy, Körtönye-hegy is hozzám tartozott. Akkor érettségiztem, és talán az volt életem legnehezebb éve ... — Rendelés előtt legalább egy órával bejövök, elvégzem az adminisztrációt, előkészítem a fecskendőket és ellátom az injekciós betegeket. Ha végzek a rendeléssel, utána jönnek a fekvőbetegek. Mikor megmondtam, hogy miért jöttem, szabadkozott: »Miért pont énrólam akar írni?« Berki Józsefnét, a városi tanács egészségügyi osztályának körzeti főnővérét július 1-én — a Semmelweis születésének évfordulóján rendezett ünnepségen — az Egészségügy Ki' váló Dolgozója címmel tüntették ki. A betegekről azt hallottam, hogy Mária nővér amit csinál, azt szívből-lélekből csinálja. Ha szükség van rá, házhoz is bármikor kimegy. — He bejövök a rendelőbe — mondja —, teljesen kikapcsolódom. Hogy kiváló dolgozó | lettem, nemcsak az én érdemem, hanem a munkatársaimé is. Nagyon nyugodt légkörben dolgozhatom... Mária főnővér dr. Bérezi Antal mellett dolgozik. — Berkiné igen lelkiismeretesen végzi munkáját. A tényleges munkán kívül foglalkozik a betegek szociális problémáival is. A betegek szeretik, népszerű ember. Örülök, hogy kitüntették... .Berkiné munkája mellett társadalmi munkát is végez. Öt éve az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bizottságának a tagja. — Szeretem a munkámat — magyarázza. Mikor kórházban dolgoztam, már akkor is erre készültem. És a betegápolást otthon sem hagyom abba: a férjem egy év óta, sajnos, súlyos beteg... Van egy lányom, ő is egészségügyi dolgozó. Este, ha jó műsor van — mondja, amikor szabadidejéről érdeklődöm —, tévét nézek. Ha nem érdekel a műsor, akkor tanulok. Nyelveket. Nyáron sem hagyom abba. Ha egy fél órám van, azt is kihasználom. Szorgalommal nagyon • sok mindent elértem. Számomra a legnagyobb kikapcsolódás, ha tanulhatok __ A z Aranyhomok borozó vezetője »elfelejtette« a tégelyeken feltüntetni a bor minőségét, és az árakat is. Ez lehetőséget kínál a vendég megkárosítására, mert nem tudja, hogy milyen bort kapott és mit számolnak érte. Az 1000 forint bírság bizonyára arra készteti a borozó vezetőjét, hogy a jövőben gondosabb legyen. Figyelmeztetések, kitiltások A kereskedelmi társadalmi ellenőrök tapasztalatai alapján a Siófoki Városi Tanács huszonhét figyelmeztetést küldött levélben a vállalatoknak, szövetkezeteknek, illetve magánkereskedőknek. Egyúttal munkájuk gondosabb végzését •is kérték. A MÉK például három figyelmeztetést kapott. A késői áruszállítást, az üzletek nyitva tartását tette szóvá a tanács és azt, hogy figyelmesebben tüntessék föl a raktári kiadási jegyeken az áruk osz- tálybasorolását. Előfordult ugyanis, hogy az Alföldről érkezett nylonzsákba csomagolt II. osztályú paprika áz üzletekbe I. osztályúként került. (Érdekes, hogy nem fordítva történt!) A megye! élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatot a nyitva tartás módosítására, idényüzletének megnyitására, a kenyér minőségének szabálytalan megállapítására figyelmeztették és arra, hogy egyik üzletükben lejárt szavatosságú tejet árusítottak. A magánkereskedőket viszont a helyes kalkulálásra és az árszint tartására. Három magánkereskedőt — aki az előírásokat és a figyelmeztetéseket sem tartotta be — 1—2 hónapra kitiltották a piacról. Fokozzák az ellenőrzést Stágl Lajos osztályvezetőtől végül a következőket kérdeztük meg: — Milyen eredményét látja a kereskedelmi társadalmi ellenőrök eddigi tevékenységének? Hogyan kívánják folytatni ezt a munkát? — Ha az árdrágítások száma nem is lett kevesebb, lényeges eredmény, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb összegű visz- szaéléseket tapasztalunk. Ez a tervszerű, rendszeres ellenőrzés eredménye. Örvendetes, hogy vizsgálataink alapján nem kellett kezdeményeznünk büntetőeljárás megindítását, vagy gazdasági bírságot, mert nem tapasztaltunk tisztességtelen haszonszerzésre utaló tö-l rekvéseket. Az idei szezon vé| Pásztor Ferenc \ FIUK A LESHEGYEN — Ismerlek én téged, ZoK, igaz, akoriban még kis pende- lyes kölyök voltál, mindig az asztal alá bújtál, én meg morogva, nagy vakikantások közepette kerestelek. Sokszor voltam nálatok, édesapáddal együtt jártunk akadémiára, azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak a szájukat jártat ják, hanem félelem nélkül cselekszenek is. így külsőre nagyon hasonlítasz rá. Ha olyan lett a jellemed is, akkor büszke leszek arra, hogy a parancsnokod vagyok. Nem szeretnék csalódni benned. Zoltán! — Látják, fiúk, milyen kicsi a világ. Én azt hittem, két év sem telt el azóta, és közben ebből a fiúból mekkora mélák lett. Hiába no, öregszik az ember, a fejére nőnek a gyerekek. Az őrnagy felállva, kicsit ide-oda toporogva nézte a fiúkat Az egyik mellett megállt, szinte önkéntelenül tegezve folytatta. — :i.s te fiam, honnan jöttél. — Jelentem, én is drehus voltam. Illetve esztergályos. A Csepel Autógyárban szabadultam, aztán hazamentem a falumba. A termelőszövetkezetben alakult egy forgácsolóüzem. Tetszik tudni, mi ez, melléküzemág, ipari tevékenység, amivel besegítettünk az iparnak. Az egészet az elnökünk, Takács László találta ki. Tiszteljük is érte az , eszét, mert a fél falu felnőtt lakosságának munkát tud adni. Ebben az évben legalább 60 millió termelési értéket könyvelhetünk el, a nyereség lesz olyan 13 millió. Ez annyit jelent, hogy az egy főre eső átlagkereset meghaladja a négyezer forintot. — Ilyen pontosan tudja? — Hogyne tudnám. Nem sokkal bevonulásom előtt volt a közgyűlés. Ott mindent világosan jelentett a vezetőség a tagságnak. Azt megmondom, hogy egy kicsit fájó szívvel jöttem el. Már majdnem készen áll a szövetkezet új majorja. Valódi központosított nagyüzem. Műhelyek, szerelő- csarnokok, gépszínek, beton- elemgyár, öltözők, szauna, park, szökőkút, sportpálya, minden. Aki ránéz, azt hiszi, hogy valami kutató intézet. Megmutassam a fényképét ? Amikor eljöttem, az elnök elvtárs adott egy színes képet róla. Azt mondta: Gyula fiam, vidd magaddal, néha nézzél rá, nehogy elfeledd, honnan jöttél, és hová várnak téged vissza. Ha valaki azt hinné rólad, hogy nagyszájú, dicsekvő vagy, csak mutasd meg neki, hadd irigykedjen. — Mutassa már azt képet — mosolygott az őrnagy. — Nehogy még én is dicsekvő, nagyszájúnak tartsam. Igazán, nem szeretném rosszul megítélni. — Tessék, itt van — húzta elő a színes képeslapot a zubbonya zsebéből. Kis műanyag tok védi a képet. — Innen, ebből a sarokból még hiányzik az irodaház. Tetszik tudni, a mi elnökünk egy borzasztó makacs ember. Azt mondta, hogy addig nem építik fel az irodaházat, amíg minden műhely készen nem áll. Igaza van, legalább nem mondják neki, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Mondta az elnök elvtárs, hogy majd érdeklődik, figyelemmel kíséri, jó katona lettre belőlem, vagy sem. Megígérte, hogyha szégyent hozok a fejére, feldarabol, mint a húsvéti bárányt. — No, nem kell attól félni. Ha nagy baj kezdődik, előbb úgyis az én kezemben lenne az a daraboló kés. Igaz, én ettől nyúlszívűbb vagyok. Szeretem a katonáimat, s még soha nem hagytak cserben, nem éltek vissza ezzel. — A mi elnökünk sem olyan emberevő. de annyi biztos, hogy a lustákat, meg a rendetlen embereket nem kedveli. — Várják vissza, igaz? — Azt hiszem, igen. Kicsit nehéz lesz kivárni, mert tetszik tudni, tervezgettem. IVflóta I a szövetkezetben vagyok, minden fillért félretettem. A megélhetésemhez nem kellett pénz, a szüleim eltartottak. Csak egy nővérem van, de mar férjhez ment. Arra nincs gond. jól keresnek, van pénzük, házuk. Apám növénytermelő. anyám borász. Szépen gyarapodunk. Azért gyűjtögettem, hogyha meggondolom és megnősülök, éoíthessek apá- { mék háza mellé. Ha nem nő- j sülök, akkor veszek egy autót. | — Vagy asszony, vagy autó? j (Folytatjuk.) — A terveim? Szeretnék az unokámmal minél többet foglalkozni. Szeretnék sokat utazni, és amíg lehet: dolgozni, dolgozni és tanulni. géig még rengeteg tennivaló vár társadalmi ellenőreinkre. Több lesz az ellenőrzés, és főként a keddi meg a pénteki napokon, a piacokon, Sz. M. Sz L. A DÉLVIÉP 11. sz. építésvezetőség Kaposvár hogy a Nyár utcát a Jedlik A. utcától a Zselic patakig közműépítés miatt a forgalom elől lezárja. Az építés időtartama alatt munkanapokon 7 órától 15 óráig időszakos áramszünet lesz. (268629)
