Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
TUDOMÁNYOS ÉLET SOMOGYBÁN Esőben, a v mellett Fontos kutatási feladatokat jelölt meg a megyei tanács vb — SOMOGYBÁN nincsenek hagyományai a tudományos kutató munkának — olvashatjuk a megyei tanács vb legutóbbi ülésére készített je- | lentésben. Ez a mondat sűrít- ] ve tartalmazza a megye múlt- ! beli szellemi életének adott- ! ságait, jellemzőit. De aki valamelyest is ismeri e tájat, jól tudja, hogy semmiképpen I sem alakulhatott ki itt olyan tudományos élet, mint azokban a megyékben, amelyek területén felsőoktatási intézmények működtek. Az utóbbi (években azonban Somogy is előbbre lépett. A mezőgazdasági főiskola a j termelő munkát közvetlenül segítő, fejlesztő és alkalma- í zott jellegű tudományos ku- 1 tatásainak eredményeivel ha- \ zánk határain túl is hírnevet szerzett magának. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem vennénk észre a talán szőkébb körben ismert, de a lehetőségekhez képest mégis figyelemre méltó alkotási tevékenységet, melyet a gyógy í- j tásban, a helytörténeti kuta- j tásban, az oktatásügy fejlesztésében végeztek szakembereink: vagy megfeledkeznénk azokról a pályamunkákról, melyek a tudományos egye- j sületek szakosztályainak szer- ' vezésében készültek. Folyik ! tehát tudományos jellegű ; münka a megyében — ez két- I ségkivül hozzá is járult Somogy dinamikus fejlődéséhez —, ha nem is meríti ki a lehetőségeket. A további előrelépéshez, az elmélyültebb, rendszeresebb, céltudatosabb, á gyakorlati tevékenységet közvetlenül is segítő tudományos munkához mind az anyagi, mind a szellemi erők gondosabb összefogására van szükség — állapította meg a végrehajtó bizottság. A testület a helyzet elemzése alapján határozta meg a tudományos kutató munka fejlesztésének tennivalóit. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a különböző tudományos egyesületek szakcsoportjai rendelkezzenek kutatási programmal, ezeket egyeztessék, az eredményeket pedig évente értékeljék. Indokoltnak látszik a megyei tudományos egyesületek és szakcsoportok szövetségének megalakítása, amely segítené a megyei kutatások szervezését, intézné a dokumentációk cseréjét és együttműködést dolgozna ki elsősorban a szocialista országokban működő egyesületekkel. A megyében még általában nem kap rangjának megfelelő megbecsülést és támogatást a tudományos munka. Ezért az intézmények, a vállalatok alapítsanak ösztöndíjat, szervezzenek tanulmány- utakat, tűzzenek ki pályadíjakat, és a témák feldolgozásához biztosítsanak kutató napokat. A tudományos munkával foglalkozóknak általában nagyobb erkölcsi és A kirakat a nyelvtankönyv Lengyel úttörők a Balatonon Lengyel úttörők nyaralnak a balatonienyvési táborban. A héten a megyeszékhelyen jártak. Városnézés közben, beszélgettem velük. Bozena Terejko mutatta be a szövetségüket: — Az általános' és a közép- iskolás diákok is tagjai lehetnek, vezetőink pedig, bár a a legtöbben tanárok, mindenféle foglalkozást űznek, ök is éppúgy tagjai a szövetségnek, mint mi, gyerekek. A szervezeti felépítés hasonló az ittenihez. Havonta tartunk csapatgyűlést, hetente őrsi foglalkozást. Énekelni, táncolni tanulunk. Rengeteget járunk kinyoztuk a Balaton növény és állatvilágát. Sok olyan virágot gyűjtöttünk, amelyet Lengyel- országban még nem láttunk. Malgorzata Kulickát arról kérdeztem, mit hallottak eddig Magyarországról. — Útikönyveket olvastunk, magyar filmeket láttunk. A televízióban is vetítenek sokszor magy ;»>rs /.ág i tájakról, emberekről. Ismerjük a Skorpió együttest, az LGT-t... Bozena közbevágott: — Majdnem minden ugyanolyan, amilyennek vártuk. Persze nekünk könnyű volt: Malgorzata, Jár túr és én már volanyagi elismerést kell kapniuk. A TESTÜLET megállapította, hogy a tudományos kutatásokban csak akkor várható gyorsabb kibontakozás, ha néhány jól megválasztott témára összpontosul a figyelem. Így a megyei tanács vb az eddiginél fokozottabban támogatja a politikailag időszerű, fontos kutatási programokat,. illetve a tanácsi munkához közvetlenül kapcsolódó tudományos munkát. Kiemelt kutatási feladatnak tartja a társadalmi viszonyok, a munkások helyzetének vizsgálatát, ezen belül is a mun- kásélelmód sajátosságainak, illetve a társadalmi átrétege- ! zödés tendenciáinak elemzé- 1 sét, feldolgozását. Hanoslókép- pen szükségesnek ítéli a környezetvédelem társadalom- tudományi összefüggéseinek, közgazdasági kérdéseinek, jogi szabályozásának, továbbá a tanácsi munka és a szocialista demokrácia összefüggéseinek vizsgálatát, a hatósági tevékenység, a közös tanácsok szervezésének, a területszervezés somogyi tapasztalatainak elemzését. Bár a témák helyi — megyei — sajátosságokat öleinek fel, a kutató tevékenység fokozására irányuló törekvés 1 nem vezethet provinciális el- j zárkózáshoz. A magasabb színvonalú kutató munka fo- ! kozott együttműködést feltételez, elsősorban a Pécsi Aka- ! démiai Bizottsággal, illetve az 1 országos tudományos központokkal. A vállalatoknak és az intézményeknek is jobban kell segíteniük a tudományos kutatást. Dokumentációs kiadványok megrendelésével, a szakkönyvtárak fejlesztésével, kutatási eszközök beszerzésével, az egyetemek, a főiskolák tudományos szolgáltatásának igénybe vételével kedvezőbb körülményeket teremthetnek a munkához. VÉGÜL a vb fontosnak tartotta megjegyezni: csak a pontosan megfogalmazott megyei igények alapján lehet rendszeresen. eredményesen, a siker reményében tudományos munkát végezni. Különösen vonatkozik ez a társadalomtudományokra. Ezen j belül is a filozófia, a szocio 1 lógia, az állam- és jogtudomány területén várják . a szakemberek, hogy mivel se- \ gíthetik a megye fejlődését. P. L. Ez az a bizonyos nap, amire azt mondták a kereskedelem szakemberei: valóságos csapás. Ilyenkor nem lehet beférni a Sió Áruházba, a boltokba. Ilyenkor cseng állandóan a telefon a nagykereskedelmi vállalatok irodáiban: elfogyott ez, vagy az, azonnal küldjétek! Ilyenkor ül szomorúan a strand pénztárában a jegykiadó: nincs egy fürdőző sem. A gyors rendőrmotorosok is ritkábban mennek a vízre, nem kell senkit sem figyelmeztetni. Ilyenkor átkozódik a felszolgáló, mert nem tudja, hogy a »placcához« tartozó sok-sok asztalnál mi mindent nem kértek az unatkozó vendégek. Ilyenkor: esik az eső. Szomorúan szürke felhők vannak az égen, az összegyűlt pocsolyákba buborékokat pattant a lezúduló víz. A járdán ugrálnak a tócsák felett az emberek, az autósokat szidják, akik telefröcskölik őket a mocskos lével. Ilyenkor ázottan lógnak a szép fehér hajók zászlói, s nem feszit frissen vasalt ing-. Vállás az építőtáborokban Holnap reggel a negyedik turnusok állnak munkába a KISZ nyári építőtáboraiban, A balatonaligai táborba háromszáz lány érkezik ma Borsod és Pest megyéből. Az ő munkájuk gyümölcsszedés lesz, csakúgy, mint a többi somogyi tábor1 lakóinak. Bala- tonbogláron az utolsó turnus lesz a mostani, kétszáz békési lánnyal. Lengyeltótiban két- | százötven szabolcsi / lány kezdi a barackszedést. A somogyi lányok az idén i Budakeszi környékén dolgoznak, ma újabb száztagú csoport utazik oda. A fiúk befejezték az építőtáborozóst. Az utolsó somogyi csoport a hét végén érkezett haza Mihály- gergéról, őket a főváros fiataljai váltják föl. A kaposvári táborban az utolsó napokat töltik a lengyel fiatalok, a hót közepén búcsúznak a megyeszékhelytől. Négy hét múlva az iskolapad várja a nyarat munkával töltő diákokat. jében a parancsnoki hídon a Beloiannisz vezetője. Az asztalokhoz támasztották a székeket a kerthelyiségekben, s a színes abroszok hiányoznak a fényesre ázott bádogról. Ilyenkor megsokszorozódik a forgalom a téren, az utakon. Hét-nyolc kilométeres autósorok vánszorognak Zamárditól Siófokig, s ha egy kocsi ki akar hajtani a hetes útra, fél óráig kell egy hézagot lesnie. Csak egy szenvedély bírja rá az embereket, hogy semmibe vegyék az esőt: horgászok gubbasztanak a mólón, mert hátha most, most az esőben indul meg a kapás. Őket, a pecásokat aztán nem érdekli, hogy több száz autó szorong a Szabadság téren, hogy több ezer vásárló tülekedik a boltokban, hogy ma kétszer any- nyian fognak ebédelni a Fogasban, mint amikor süt a nap. Az eső a Balatonon mindent felforgat. M. A. Tablóképek «esi Tájékoztató a Kalinyin városrészről. rándulni. Minden héten legalább egyszer. A szövetségen belül minden csoport egy-egy érdeklődési körhöz kötődik; én vöröskeresztes vagyok. Jartur Skutecki a balatoni élményeiről beszélt: — Próbálunk magyarul tanulni. Nem segített senki. Felírjuk az üzletek nevét, az utca és a kirakat a nyelvtankönyv, s megpróbáljuk kimondani. Bemegyünk vásárolni, az árcéduláról leírjuk az áru nevét, azután, rámutatunk, és megfigyeljük, hogyan mondja az eladó. Így a kiejtést is megtanuljuk. Persze ez nem mindig segít. Ha valamit nem tudunk megnevezni, akkor megpróbáljuk oroszul, ha úgy sem megy, akkor lerajzoljuk... A táborban együtt nyaralunk magyar úttörőkkel. Jól. megértjük egymást. Mutogatással. Dariusz Rek szólt közbe: — Volt egy igen érdekes foglalatosságunk: tanulmá I tunk itt, csak a Balaton volt i meglepő. Megyünk, megyünk és még mindig leér a lábunk. ] A lengyel tavakban mindjárt mély a víz. Hőmérséklete is nagyon gyorsan változik. Hideg éjszaka után didergőnk benne, estére meg olyan meleg, hogy az már túlzás. Adam Kulicki — a négy vezető egyike — szakfelügyelő. Eddig hallgatott, hagyta »élni« a csemetéit. — Mennyire lehet bírni a gyerekekkel? — kérdeztem tőle. — A kamaszok mindenütt egyformák. Apró csínyek, torzsalkodások előfordulnak, különben nincs baj velük; jjók. A táborban a magyar úttörő- vezetőkkel kölcsönösen vigyázunk egymás gyerekeire. _ Nekünk a vendéglátó úttörőkre, nekik a mieinkre könnyebb ügyelni. I I. r. i Valahol a fiókok aljában, a könyvekbe dugva' a kacatok között persze megvan valamennyi tablókép. Nem vagyok túlzottan rendtartó ember, ezért ha bizonyításul most elő kellene kapnom valamit, a la- | kas felét felforgathatnám. De I mingk. Az emlékezet fényében sorra előtűnnek. Iskolatársak, padtársak, játszótársak, cigipajtások, vérszerzödéssel világmegváltásra vagy szőlőlopásra szövetkezettek. Persze nem mindegyik kép éles. Némelyik jellegtelenül halvány, a másik mit sem akar veszíteni akkori kemény körvonalaiból. Lassan kitapossuk huszonéves korunk utolsó hónapmaradékait is. Ha jól számolom. egypáran tizenhét, tizennyolc évet is eltöltöttünk az iskolapadban. Gyűltek a tablóképek. A hatvanas évek elején még tvisztelt az osztály. A gimnazisták nyakkendőt és diáksapkát hordtak. Mi különösen. Mert mi voltunk az utolsó mohikánok a Táncsicsban, az utolsó pattanásos arcú, mutáló hangú kamasztársaság, akik még megúszták a század közoktatásának konvenciórobbantó középiskolai csodáját, a koedukációt. Nem voltunk jobbak a deák- ne vásznánál. De rosszabbak sem. Ha valaki ebből arra következtet, hogy ettől önmagában véve igen összetartó, vasveretű közösség voltunk — az téved. Se jobbárc, se rosszabbak nem voltunk az utánunk jövőknél. Könnyes szemmel énekeltük végig a Gaudeámust a gimnázium udvarán, s úgy éreztük, mi vagyunk a legjobb vágású fiúk a tablón. Aztán eltelt öt év, és elfeledkeztünk az érettségi találkozóról. S ahogy most a naptárra nézek, ezen a nyáron eltelt a tizedik év is. Megint elfelejtettük. Pedig tudtunk egymásról. Kérdő tekintettel vizsgáljuk egymást az utcán — na, mire vitted, öregem? Lakás, kocsi, gyerek, asszony, állás, fizetés, főnök, beosztott. Derűs nyugalommal vesszük tudomásul, hogy már benn állunk a derékhadban. Pöttöm csemetéink nagyot- mondását nagyobbítjuk hatásosra, van aki a fizetésén is kerekít pár százast — esetleg ezrest —, s ránk tüzel a kérdő tekintet: gondoltad volna ezt, amikor a matek dolgozat alatt evett bennünket a fene. Mert ezt még hozzá kell tenni, mi még humán tagozatú osztály voltunk; ez a mai tizenévesek számára már »őskori« adalék. A volt KISZ-aktivistából, aki a mozgalmi munka normáit hirdette, az igazságügy céltudatos dolgozója lett. Múltkoriban megállított az utcán: »Te öregem, várj egy kicsit... Nem akarok semmi különöset, de ott a kapuban vár egy ügyfelem. Azt akarom, lássa, hogy nem rohanok hozzá Hadd puhuljon még!-« Evolúció, nemde? Persze magam is visszafejlődtem, mert ezért régebben kiadós fe- nékberúgás járt volna. Hát így. Most már sorjáznak a képek. Az akkoriak s a maiak — nem egy hasonló kontraszthatásban. És a későbbiek is. Már mint a gimnázium padjai után. Andrea: »Nem bírom a magányt. Az anyám disszidált Svájcba egy másik pasival. Az ember célja. hogy meghaladja az elődeit . ..« És ehhez hasonló vallomások. Diploma, férjliezme- nés. Most hallom csak, az anyja hívására ő is elhagyta az országot a férjével együtt. Meg a magyar szakos diplomájával. Érdekes, hogy a régi képei | t az új adalékok teszik élesebbé. Nehéz arra felelni, hogy kiből mi lett. Hiszen milyen csalóka a pálya. Volt aki gyorsan iramodott és most látjuk csak: nem, vitte semmire. Van, aki szerényen él, de a maga módján. Köznapi bölcsesség, tudom. De ezekig is el lehet jutni. Ha összetalálkozunk, mohó módon csak a jelen izgat bennünket. A tízéves érettségi távolában még nem az a nagy kérdés, hogy: »emlékszel-e még?«, hanem hogy: »no, mi van, öregfiú?«. Vagy: »mi nincs«. Általában túlságosan sietünk, Általában túl gyorsan fékezünk. Az egykori szólógitáros már magyarnótát is énekel. A leánykollégisták kedvence a népesedéspolitika élenjáró, gyakorló harcosa: két gyermekével és terhes feleségével indul hazulról minden reggel. Ha valaki ebből arra következtet, hogy máris öregszünk, az téved. Hiszen még emlékezni sem tanultunk meg rendesen. Egymásra. Talán majd újabb tíz év múlva, az első érettségi találkozón. Tröszt Tibor Viszik a hátizsákot Gyerekek a sportszerbolt kan Alig ért véget a tanév, az előrelátóbbak máris jelentkeztek nyári munkára, hogy azután »teli pénztárcával« indulhassanak — a Balaton- partra, a Duna-kanyarba vagy az Északi-Középhegységbe — nyaralni, barangolni. Van, aki akkurátus pontossággal készült erre: dolgozott egy hónapig, azután elindult, hogy bevásárolja a kellékeket, a »nagy utazáshoz«. Mit vásárolt, vagy mit vásárolhatott? Erre a kérdésre Takács Lajosné, a kaposvári sportszerbolt vezetője válaszolt: — A legkeresettébb a bú- várfölazerelés: az uszony, a szemüveg és a búvárpipá. A horgászok is megtalálhatják a nekik való felszerelést, bár igaz, hogy nincs »Üttörö« nevű készletünk, de ugyanabban az árban adunk horgászbólot a hozzá való felszereléssel együtt. 'Nyár van, hál keresik az ugrálóköteleket, a focicipőket és a labdákat is. Természetesen nem minden kerül ki a diákzsebből. A papáknak, mámáknak is ki kell nyitaníuk a pénztárcát, hiszen van bőven olyan fölszerelés is, aminek borsos az ára. A tanév alatt gyűjtött takarékbélyegekből, az egyhónapi néhány- száz-forin.tos keresetből nem lehet sátrat vagy gumimatracot vásárolni. Néhány- éve még nem volt divat a hátizsák, most megint a pultokra került. Nemcsak az idősebbek veszik, hanem a gyerekek is, — hiszen célsze- rűbb, mint a bőrönd. A hátizsák és a sátor kelendősége azonban valami mást is bizonyít: egyre nő a gyerekek körében a »turistáik« száma, egyre többen indulnak kirándulásra.
