Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-24 / 172. szám
Alkudozás a munkahelyen A topon ári kombájnos V .alamikor a vásárok el- I engedhetetlen és fontos ; szertartása volt az al- j ku, az alkudozás. Aki valamit | vásárolni akart, az alku révén érte el a maga számára mi- j nél kedvezőbb árat. Bár nem . tartozik a magyar ember jel- ! lemző tulajdonságai közé, egyre több helyen hallottam: milyen sok gondot okoz az alkudozás. Nem, senki se gon- ' doljon piacra, vásárral Az ’ alkudozás nem ott, hanem a munkahelyeken folyik. S mi-1 vei nem adás-vételről van szó, ennek tárgya a munka. Az alkudozó számára minél kedvezőbb munka. S ez a kedvezőbb szó többnyire la- j zább, kevesebb, könnyebb el- | foglaltságot jelent. Olyan szakemberrel beszél- i tem, aki hivatalból foglalkozik üzem- és munkaszerve- j zéssel. Szerinte a sok vita, ! huzavona és ennek révén a munka elhúzódásának oka a mindenhol tapasztalható alkudozás. Elromlik egy gép,, jön a szerelő, megnézi. Utá- j na nem azt mondja, hogy i ilyen és ilyen anyagokra van ! szüksége, ennyi és ennyi idő múlva elhárítja a hibát. Ha-1 nem: kezdődik a vita arról. hogy ezt egyáltalán neki: kell-e megjavítania. Amikor i tisztázzák, hogy igen, olyan gyors megoldást ajánl, amely j addig sem tartaná a lelket a j gépben, amíg ő kiér a csar- j nők ajtaján. No, akkor aztán J megkezdődik az alku. Meddő szócsata: mindenki mondjál a magáét, közben a gép áll és t nem termel. A példának fel- J hozott szerelő ekkor valóban csak azt nézi, ami az ő szá- j mára kedvező, hiszen a tartós j javítás érdekében el kellene mennie a raktárba alkatié- j székért, oda kellene vinnie j olyan szerszámokat, amelyek épp nincsenek nála, s lehetne még sorolni tovább. A hosz- szan tartó vita közben egyről feledkezik meg: a műhelynek az érdekéről, s ezen keresztül j az egész gyáréról. Az irodákban szintén naponta megesik ugyanez. A küldönc azon alkudozik, hogy valóban el kell-e vinnie mind- ■ azt a levelet, amelyet elé tét- ! tek; a gépíró azon meditál, ugyan le kelí-e neki írnia, amit diktál a főnöke, az adminisztrátor órákat tűnődik j azon, vajon az ő dolga-e, hogy j szorozza és ossza az eléje tett számokat. S mivel sok idő megy el ezzel, érdemes megnézni az érem másik oldalát: j amikor nem alkudoznak, ugyan a munkán törik-e a fejüket. Néhányan éppen, nem. Van, aki olvas, a másik kézimunkázik, vagy a napi kozmetikával van elfoglalva, j avagy a sporthíreket vitatja meg és traccsol végtelenül. A boltban, a vendéglőben ugyancsak föllelhelő ez a magatartás. Ha az alkudozás nem is olyan nyilvánvaló, mégis tapasztalható. Az eladó l nem hagyja abba a beszél- ! getést társaival, hadd ácso- rogjon csak a vásárló. | (Ugyanez a hivatalban az ügyféllel játszódik le.) S ha * végül már elszánta is magát, hogy mégis megkérdezi: ugyan mit óhajt a «-kedves vevő«, aki betért a boltba, csak szűkszavú válaszokat ad, udvariasság és tényleges segítség nélkül. A biztosító nem említi meg a nála már ki tudja, hányadszor és mun- I kaidőben megjelenő dolgozó- j nak, hogy nincs ám elintézve j teljesen az ügy, még el kell menni máshová is, és ott ez j meg ez a teendő. Az utóbbit j szegény ügyfél akkor tudja csak meg, amikor megkapja a felszólítást. S aki úgy véli, hogy az egyén alkudozása nem található meg a vállalatok kapcsolatában, nagyon téved. Sok huzavona bizonyítja ezt. S mindig az van a nehezebb helyzetben, akinek bizonyítania kell: valóban el kell vagy el , kellett volna végezni ezt a munkát. Egyik napról a másikra nem szüntethető meg ez az alkudozás, a csökkentése azonban közügy. A lkudni tehát tudunk. De csak akkor, amikor mi járunk ' jobban. S mennyire meglepődne mindenki. ha a fizetésnapon vele is alkudoznának, — hogy mennyit is adjanak a nem teljes erőből, a nem az elvárható felelősséggel végzett munkáért. Vagy talán ez lenne a megoldása az alkudozás végleges megszüntetésének? Lajos Géza Tizenhét asszony bizonyítványa MILLIMÉTEREKET számolnak azon a táblán, amelyet Ékes Árpádné tart a kezében. A kis füstcsík fölszáll, a páka a tartójában nyugszik, amíg csipesszel fölerősíti végleges helyére a finom drótot. — Negyvenkét évesen lettem szakmunkás. Bizony, nem volt könnyű. Ha annyiszor és annyian nem biztatnak, nem sikerült volna. A budapesti Finommechanikai Vállalat 31’ ez. Kaposvári Gyárának szereldeiében három hosszú asztal két oldalán nők hajolnak az apró táblácskák fölé. Olyan alkatrészek kerülnek ki a kezükből, amelyek — egy rendszer részeként — öt-hat ezer kilométernyi távolságra viszik el a tv-műsorokat és telefonbeszélgetéseket továbbítanak. Valamennyi berendezésüket exportálják. A legtöbbet Indiába. Hogy kik készítik? Betanított műszerészek, olyan ügyes j kezű lányok és asszonyok, ; akiknek többsége a, gyár ava- j tásakor tette be ide először a lábát. Varga József főmérnök szerint öt év alatt olyan szakmai ismeretekre és gya-1 korlatra tettek szert, hogy azok, akik friss szakmunkás- bizonyítvánnyal közvetlenül az iskolapadból jöttek ide, | már semmi újat nem tudtak | mondani nekik. Valamennyit ők tanítják meg a munkaműveletekre. Miért maradnának továbbra is betanított munkások, amikor tudásuk többre jogosítja őket? A VÁLLALAT vezetői tavaly novemberben az 503. sz. szakmunkásképző intézetben taníttatni kezdték a szerelde minden tizedik dolgozóját. A munkásnők a mechanikai műszerész szakma hároméves ; anyagát négyszáz óra alatt tanulták meg és a húsz induló közül tizenhét sikeres vizsgát tett. Ékes Arpádnénak nem volt könnyű, mert huszonnégy évi szünet után látta viszont az iskolapadot. Egyszer úgy is gondolta, hogy nem bírja tovább, akkor egy hétre abbahagyta. de társai mellette álltak, sót a tanárok azzal v»fe- nyegették«, hogy maguk mennek utána, s erőnek erejével visszaviszik az iskolába. — Soha nem gondoltam, hogy a fiataloknak annyira fontos, hogy maguk között tartsanak — mondja. — A műhelytitkárunk, aki szintén velünk járt, például két gyereke mellett talált időt arra, hogy a lakásán magyarázza a matematikát. Most, visszagondolva, azt látom, hogy jó volt. Ha idősek' is, de diákok voltunk, közös izgalmakkal, örömökkel. Régebben azt se tudtam, hogy létezik logaritmus. Ma pedig számolni tudok vele. Éjjel fél egyig is csináltam a szakrajzot, s bizony előfordult, hogy az éjszaka kellős közepén arra ébredtem: most meg tudom oldani a matekfeladatot, és hogy a családot ne zavarjam, kimentem a fürdőszobába, ott írtam meg. Meghatott, amikor a munkatársaim örültek, ha egy hármast tudtam . szerezni. Parrag Jánosné műhelytitkár arról beszél: a családban nem okozott meglepetést, hogy tanul, hiszen a férje is vele együtt szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Mutatja: épp most kapták meg a munkaügyi osztálytól az értesítést az új besorolásról. Ahol azelőtt ez állt: betanított műszerész, ma mechanikai műszerész megjelölés olvasható. Nézem a kicsi, féloldalnyi papírlapot, és érzem, milyen örömet hozott. Nemcsak az órabéremeléssel, hanem, hogy ezen már szakmunkásnak írják Ékesnét, Parragnét és a többieket. Fülöp Teréz egy év alatt tizenkét tárgyból, a három év anyagából vizsgázott — Majdnem tizenöt éve dolgozom — mondja —, s a tizenötödik évben szakmunkás j lettem. Szinte másképp járok ! a világban, úgy örülök neki, j pedig most már bevallhatom: j én is abba akartam hagyni. Az üzemvezetőin, Herczegh \ János utasítására szedtem ősz- j sze a bátorságomat, hogy folytassam. Egymás mellett — a töb- j bieknél nagyobb táblán — i dolgozik Tóth Jánosné és j Sági Gizella. Tarkabarka mű- j anyag huzalokon korbácskötést hurkolnak. Előttük bo- j nyolult műszaki rajz. . j — Most már sokkal köny- nyebben eligazodunk rajtuk, mint egy évvel ezelőtt. Az anyagismeret, a szakrajz, az üzemgazdaságtan, az irányi- ! tástechnika hasznunkra vált. j A MÜHELYTITKÁR, Par- ragné egyik mondata jut eszembe: — Nemcsak a sza- tyornyi könyvből vizsgáztunk j mi, tizenheten: megértésből a környezetünk is vizsgát tett. | Gombos Jolán Ebül az új Kossuth adó Solt mellett a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói építik az új Kossuth adót. A szovjet tervek alapján és szovjet segítséggel épüiő adó teljesítménye 2000 kW lesz. (Jelenleg a lakihegyi mindössze 300 kW teljesítményű.) Az új Kossuth adó középhullámon az egész ország területén kifogástalan minő- j ségben vehető lesz; a tervek \ szerint már a jövő év vé- | gén megkezdi a próbaadást. Képünkön: Lepljhin Mihail, j Benjada Jenő építésvezető és Kules Nyikolas megbeszélése az adótoronynál. (MTI-foto — Mező Sándor felv. — KS) ' Nyár derekán a figyelem mindig a gabonabetakarításban dolgozók felé fordul. Kétségtelen, hogy ezeknek a napoknak a hősei azok, akik ott ülnek a kombájnokon, a szállitójár- műveken, ott dolgoznak a terményszárítókban vagy a tárolókban. Az ország kenyeréről gondoskodnak. Nagyrészt az ő munkájuktól függ, hogy időben tárolóba kerül-e a gabona. Kacs József, a toponár— zimányi Egyesült Erő Termelőszövetkezet kombájno- sa is ezek közé az emberek közé tartozik. Hét éve dolgozik a szövetkezetben, azóta minden nyáron ott ül a kombájn nyergében. — Ez -a nyolcadik aratásom — mondja. — Mielőtt a topo- nári gazdaságba kerültem volna, gépállomáson dolgoztam. Akkor is részt vettem egy aratáson. Ez a Claas Dominátor már a negyedik típusú kom- oájn, amit vezetek. Korábban különböző SZK-kombájnokkal dolgoztam... Ez azért jobb gép — állapítja meg 1—, kicsit poros ugyan, mert • a vezetőfülkébe azért bejön a por, és nehezen megy ki, de kényelmesebb, nem fárad el annyira- az ember. Meg több gabonát is lehet levágni vele... Ez a több persze változó, sok mindentől függ. Például attól, hogy kell-e kényszerpihenőt tartani géphiba miatt. Aztán sok függ attól is, milyen a gabona állapota. Azon a táblán, amelyen ott-jártunkkor Kacs József dolgozott, bizony nem sokat lehet keresni.-— Itt, sok a gyom. nagyon megdőlt a gabona. Nehéz a dolgunk. Kevps a szem, a fizetést viszont teljesítményre kapjuk. A kombájnos bére: minden mázsa gabona után 50 fillér. A legtöbb, amit eddig ezzel a géppel betakarítottam, 800 mázsa körül volt. De akkor aztán megállás nélkül mentünk... Kacs József egyébként a gépműhelyben dolgozik. Nyáron szívesen ül föl a kombájnra, mert — mint mondja — itt többet lehet keresni. Igaz, a munka is jóval több. — Reggel fél hatkor jön értünk a gazdaság kis személyszállító busza, és kihoz a táblára, a gépekhez. Este nyolc- kilenc óra körül fejezzük be a munkát. Aki akar, itt, a közeli majorban leíürödhet, de én azonmód, porosán rohanok haza, otthon tisztálkodom. Alig várom már, hogy a családom körében legyek. Van egy tíz- és egy ötéves gyermekem. Egy fiú, egy lány. Meg aztán otthon vár az új fürdőszoba ... A Kacs család ugyanis nemrég költözött Toponárra. Korábban Répáson laktak, a termelőszövetkezet! által adott lakásban. Ott gyűjtögették a pénzt, hogy egyszer nekik is saját házuk legyen. Először a telket vették meg Toponáron, aztán lassan összegyűlt az építőanyagra való is. jöttek a rokonok, és az ő segítségükkel gyorsan felépült a ház. Azóta fokozatosan szépítgetik. — Még mindig sok munka van vele. Tavaly készítettük el a fürdőszobát. Egy ilyen ház azonban szinte soha nem készül el teljesen. Még ez kéne, még az. Mindig eszébe jut valami az embernek. Be is kéne rendezni, úgy, ahogy terveztük. Ezért is kell a pénz, ezért is jöttem szívesebben kombáj- nozni. Aki tavaly ezen a Do- minátoron dolgozott, azt mondta: 50 fillérért nem éri meg kijönni, én viszont úgy érzem, megéri. -Igaz, a munkaidő nagyon hosszú, a nap is jobban j tűz itt, mint a műhely környé- i kén, a por is nagyobb, de még ! soha nem bántam meg, hogy I nyaranta a gabonatáblát vá- ! Lasztottam. A gazdaság is minden esz- ; közzel segíti az aratásban dolgozók munkáját.’ A védőital j citromos tea, az ebéd pedig i fölemelt adag. Mindennap ott- í honról a munkahelyre és a i munkahelyről haza szállítják az embereket. Az emberek pedig — ahogy Kacs József mondja — megtalálják a számításukat. D. T. KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEK Tonnáia» sertett szándék A halastóval rendelkező somogyi tsz-ekbein ma is sokadrendű feladatnak érzik a halászatot. Miért csináljuk, ha vannak ennél sokkal jövedelmezőbb ágazatok is — mondják a gazdaságok vezetői, és bizony vannak helyek, ahol le sem halásszák a tavakat. Vitathatatlan. hogy egy termelő- szövetkezetnek sem feladata a haltenyésztés. A legtöbb helyen megfelelő szakembereik sincsenek. Ezzel együtt fontos azonban, hogy éljenek a lehetőségekkel, még akkor is, ha a halászat nem hoz jelentősebb hasznot. Az andocsi «halastó« több mint egy évtizede víztárolónak épült. Ebből az egynégyzetki- lométernyi tóból öntözték még tavaly is a környékbeli 30 holdas kertészet növényeit. A kertészetnek azonban jobb feltételeket nyújtott Karád, így az áttelepítés után a víztárolónak már semmilyen szerepe nem maradt. Azaz mégis: éltek benne halak, de nem gondozták őket. 1973-ban pedig már le sem halászták az elhanyagolt tavat. A tavaly őszi lehalászásra 80 mózsányit hagytak a főként ivéskor «munkálkodó« orvhorgászok, ebből 60 mázsát értékesítettek. Hogy a halőrként is dolgozó mezőőrök nem álltak éppen hivatásuk magaslatán, azt az is mutatja, hogy az elnök az egyik be nem jelentett látogatáskor háro-m- mázsányi halat talált a lehalászás «nézőinek« a szatyrában. Árvái József tsz-el nők szerint nem volna érdemes «horgászparadicsommá« alakítani a tavat, hiszen az engedélyekből származó pénznek csak tizedét kapnák meg, az pedig édeskevés lenne a tó fenntartásához. Nem volna tanácsos a nagy vendég járás állategészségügyi szempontból sem, hiszen itt van a közelben a gazdaság szarvasmarha telepe. Az idén a tavalyit meghaladó hozamra számítanak, az ebből befolyó százezer forint körüli haszon azonban kevés ahhoz, hogy megalapozza az ágazat jövőjét. A Kisbárapáti környéki hét halastó alapterülete 23 hektár. Itt több ok van a bizakodásra. Mint Csökli László főagronó- raus elmondta, tavaly érték el a legjobb eredményt a halászatban. A negyedmilliós árbevételből 120 ezer volt a tiszta haszon. Az idén 236 mázsás hozamra számítanak, melyből 114 mázsát a Halérten keresztül adnak el, 122 mázsát pedig továbbtenyésztésre hagynak. Mostanában három forinttal emelkedett a hal kilónkénti ára, ezért talán érdemes lenne egy kicsit többet foglalkozni vele — mondta a főagronómus. Persze Kisbár- apátiban sem tekintik fő feladatnak a halászat fejlesztését, de mint lehetőséggel, számolnak vele. Az idei terveikben már 160—170 ezer forintnyi árbevétel szerepel, és ez őket igazolja. Egyetért ezzel Giczi Frigyes megyei halászati szakfelügyelő. >lint mondta, a halastavak termelőeszközök, amelyek nincsenek kihasználva. Emlékeztetett a XI. kongresz- szus állásfoglalására, mely szerint nemcsak a legkorszerűbb ágazatokban kell eredményességre törekedni. Vannak olyan hagyományos, természetadta lehetőségek is — ezek közé tartozik a halászat —, melyeket a mostaninál jobban lehetne hasznosítani. A jelenlegi szabályozók erre nem kötelezik a gazdaságokat, az előírás az ilyen természetes vizeknél csupán az, hogy a tsz köteles szinten tartani a tó természetes halnépességét. Tavaly több, víztárolóból átalakult halastóval rendelkező termelőszövetkezetnek — így a karádinak is — ajánlatot tett a Balatoni Halgazdaság. Eszerint biztosítják a te- nyészanyagot, a speciális takarmányt és a megfelelő szakemberekeit, a gazdaságok pedig a hozam arányában részesedhetnek a haszonból. A tsz- ek vezetői elvben egyetértettek mindezzel, mikor azonban a megvalósításra került volna sor, nem «mozdultak«. Megállapodást mindössze három tsz kötött. A miértre több válasz is van. Az egyik, hogy több gazdaságban a halastavat afféle «reginek« tekintik, és nem is céljuk annak jobb kihasználása. Van persze jó példa is. mint a ráksi, ahol a mindössze nyolchektárnyi tavon- évente 80—100 mázsát halásznak le, A különbség nyitja: a hozzáállás. A hazai igényeket évről évre csak jelentős halimporUal tudjuk kielégíteni. Ez is egy érv amellett, hogy jobban kéne hasznosítani a megye halastavait. Hogyan lehetséges ez? Mi legyen e halastavak jövője? Giczi Frigyes szerint a jövő útja a társulás, a gazdaságok együttműködése egy szakgazdaság — például a balatoni vagy a bikali — irányításával. Ezek a halastavak önmagukban valóban jelentéktelenek, ha azonban egy ilyen társulás megvalósulna, lehetőség nyílna intenzív módszerek alkalmazására, a jelenlegi hozamok megduplázására. 1974-ben a megye halastavainak 625, víztárolóinak 500 kilogramm volt a hektáronkénti halhozama. Ezek a számok 1968-ban még 800 körül voltak. Hogyan alakulnak a következő évek statisztikái ? Erre a kérdésre a gazdaságoknak kell megadniuk a választ. B. F. Somogyi Néplapí 3
