Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
Csöndes beszéd a verandán Nyár a Zó jában emberrel, aki keveset beszél j dolgairól, sokkal többet tesz azokért. Abban a tanácsi körzetben, melyben, ő elnököl — Balatonszenlgyörgyön, Vörsön, Hollódon, Tikoson és itt Be- ! ! lényben — valóban eredmé— A kultúrmunkát mindig is szervezni kellett. Közvetlen politikai céljaink határozták meg. amit csináltunk. Csasztuskákat költöttünk, tanulságos jeleneteket állítottunk össze Az emberek soka- nyes a közművelődési munka, l saga nézett bennünket ; nevet- , ^ a tanács szemlelele. az tek, tapsoltak Természetesen értel^isé ]elkes bekapcsolo_ más eszkozOKkek kozveaenu is ; dasa íed€zete az a i lamo. agitáltunk, de a kultúra lehető- ^ melyet egyrészt maga a segevel. Igen .gy volt abban az taná másréslí a környező iHrthan nmir ocfATiC'/íit'i i£>n HOV • * időben, amit egyszerűen úgy mondanak, a; ötvenes évek ... | — Akkor azért könnyebb volt. — Nem. Nem jgaz. Ezt csak azok állítják, akik a ma nehéz | vállalatok, szövetkezetek biztosítanak. Nem akarok ismételni: többször írtunk már az eredményekről, ifjúsági klubjaikról, a . . , . , , i herényi ifjúsági parkról, a segeire vagy a kudarcokra ke- mintas,erűen felvirágzó ama- resnez magyarázatot, mindenig művészeti*mozgalomról: a áron. Akitor sem volt könnyű. körzetben működő pava körök- Emlékszem, egyszer Petőfi- ről irodalmi szinpadrói és nép. «tét szerveztem. Voltak, akik tánc együttesekről, a honismereti munkáról. Hovatovább i - ., ,. , . „ , i kétkedik az ember: ennyi minkor ráébredtek hogy minek, dent lehet7 oraniln rak' ov-rvir te n ri cnők _ ... megkérdezték: ez most minél És amikor zúgott a taps. amigratuláltak a7z>k is, akiknek fenntartásuk volt. Mert be keligaz tehát, minderről írtunk , , , . .. , „ .... — de a képhez hozzátartozik a let bizonyítani, _hogy Petőfi , tanácselnök egyénisége is. Nanemcsak kinyilvánítva a nép költője, hanem valóban az. Csöndes a beszélgetésünk. gyón is hosszúra kerekedne az írás, ha most azt mesélnénk el, ....... hogyan is került közel a kulNo, nem azért, mintha bizonyos , túrához> TOajd lett a közmüvefi ni őnk 3 r L n 31 h Pti ! PnP i n P I i « i / , ,, , , lodes lelkes munkása, tamoga dolgokat csak halkan lehetne kimondani. Inkább a házigazda nyugalma, a nyári délután meghitt pillanatai intenek csendre. Az asztalon olvasás közben kiterített Élet és Irodalom, alóla a Magyarország piros fejléce kandikál ki. Tiszta- gyöngyű, házi termésű fehér bor a karcsú pohárban... Majdnemhogy idilli a dús zöldtől árnyékos veranda, de feltója több poszton is Rigó Lajos. HOSSZÚ Út vezet a második világháborús hadifogoly- tábortól —, ahol a földművesszármazású fiatalember megismerkedett a propagandával, — az egyetemi diplomáig, iskola- igazgatói állásig, s a mostani tanácselnökségig. De nem is az teinek ítélnek minden ehhez hasonló vállalkozást! Mostanában azt szokás mondani: személyzeti politika. S ha jól végiggondoljuk, valóban az. Hogy a délnyugati »Bala- ton-sarok« környékén kialakulhatott ez a pezsgő kulturá- lis élet, abban nagy része van annak, hogy a tanács olyan népművelőknek, pedagógusoknak. vagy más foglalkozású embereknek szavazott bizalmat, adott lehetőséget, akik valóban képesek többet adni munkaköri feladataiknál. És építenek is a fiatalokra. Nem mondom, a fluktuáció szele megérinti ezt a vidéket is. de nem fújja el'a legjobban dolgozókat. Veres Péter és Tüskés Tibor Balatonról folytatott párbeszéA tanév közben gyermekzsivajtól hangos épületek feltűnően csendesek. Üresek a folyosók, a hálótermek. Csupán az udvaron néhány diákot. Czink látunk klsAnkúszik ide is a parti zsivaj. I ^OV^nt eletut a fontos most, Lejjebb, az úton, hétvégi koosi- ! llanem az a tény, hogy ehhez konvoj sorjázik — egybefolyó szervesen hozzátartozott a kul- motorberregés. És fülünkbe ! *;ura szeretete. Ahogy Rigó Labömböl az ifjúsági park zene- ! l08 m°bdja: *a Ve. ;s Péter „jSpg is I megfogalmazta útmutatás volt Mintha megértené a ki nem a vezérelv: nemzetben gondolmondott kérdést: kodni. A nemzetet számára Meg kell érteni a fiatalo- J ™indig ez a környék, ez a szukát. Akkoriban mi is zajosak £ebb patria testesítette meg . .. voltunk ... A fiatalság mindig ' ezsrt le választottak meg hangos. Legyen a kedvük sze- j ■vOZSSS1 vezetőnek, rint. j Persze önmagában még ez is Rigó Lajos balatonberényi j kevés az eredményes közmű ve- portájára látogattam. Sok ol- , lődéshez. Hányán vannak . ki- vasónak talán be sem kell mu- . művelt fiúk, akik számára a tatni a házigazdát: a balaton- I tudás csak saját, szűk világuk - szentgyörgyi közös községi la- ! ban kamatozik, nem tudják, nács elnökét. \ nem akarják nagyobb közösség Beszélgetni jöttem a kultú- | .számára hasznosítani. Hányán ráról, közművelődésről olyan vannak, akik eleve donquijotallal, az intézet gondnokával és Károlyi József né ' nevelővel« -beszélgetünk az intézet nyári életéről. — Hány gyermek tardének — úgy vélem — nem- j tózkodik itt je- csak kiadója volt Rigó Lajos, I lenleg? — A 120 közül mindössze ötvenhárom. A Evszámok, nevek, ismerősök, ismeretlenek bukkannak fel. Történetek építik a sorsot, adatok jelzik az eredményeket. A téma túlságosan is ideköt, csak a metszőén elválasztó kérdés viszi más irányba a beszélgetést: — Ismerem az itteni eredményeket. Mégis, miért van az, hogy másutt nem ez a jellemző? Makacsul megül a közművelődéssel szembeni közöny. hanem megíogadója is. Csendesen folyik a szó. a szerencse- nevelőszüíőkI többiek — ők sebbek — régi : nél, szülőnél töltik a nyár nagy | részét vagy az egész szünidőt. ■ Több gyermeket vittek el az idén úgy. hógy, talán vissza sem kell jönniük szepfember- i ben. A szülők körülményei ugyanis már lehetővé teszik, I hogy gyermeküket családi környezetben nevelhessék tovább. Gyermekek lubickolnak a I parányi fürdőmedencében,' i amelyet szocialista brigádok, — Abból kell kiindulni, hogy : KISZ-esek építettek társadal- kettőn áll a vasár. Nem lehet j mi munkában. Néhányan a az eredménytelen kulturális gumiabroncsokból felállított munka miatt csak a tanácsi j akadálypályán versenyeznek, vezetés szemléletét helytelenít j Vannak, akik hintáznak, vagy teni. Mert ha vezető is valaki, j egyszerűen csak üldögélnek. Megérné megmenteni Pusztuló kastély Volán Kadarkút legszélső házától egy kilométerre, a tsz-major után van egy település: Vóta. Körülbelül harminc család él itt, ahol már nincs kövesük Falunak, községnek tartja magát, hiszen egy kőkereszten is ez áll: »Állíttatta Vóta község lakossága 1954- ben.« A házak után északra fordul az út, melynek két szélén 80—100 éves, hatalmas törzsű, megtépázott hársfák állnak díszsorfalat. Alattuk comb- és karvastagságú ágak hevernek félig elszáradva, mintha vihar tördelte volna ie valamennyit. A lombok árnyékában hársfavirágot csipegető asszonyok és gyerekek, Körülöttük jóízű illatár: a virágok hódító illata sűrűsödik a levegőben. Az út végén hatalmas kastélyépület feszít, kopott viseletben; 1905-ben a ki vadári Somssichok építtették. Ma is áll, viharverten, ablakok nélkül, vaksin dacol a széllel, esővel. Kísérőnkkel, a kadarkút! termelőszövetkezet vótai üzemegységének vezetőjével beszélgetünk. — Ügy látszik, olyan gazdagok vagyunk, hogy veszni hagyhatjuk a több milliós értéket. Nézzen körül. Itt napról napra pusztul minden, s maholnap már csak a csupasz falak maradnak az épületből ... Belépünk a »kastély« nagy ajtaján. A falakról valakik leverték a vakolatot. Az emeletre vezető lépcső oldalán szép, kovácsoltvas korlát, a lépcsőfokok kezdenek töredezni. Nem az idő kezdte ki, erőszakosan törték le egyikmásik helyen. Az egyetlen csaholó, vicsorgó, nadrágtépésre vágyó kutya fogad á folyosón, körülötte szenny és piszok. A folyosó szép mozaiklapjai még épségben vannak, vajon meddig? A padláson látjuk, hogy 18—20 méteres fenyőgerendák — teljesen épek — tartják a tetőszerkezetet. Az épület északi sarkairól hiányzik a pala, itt becsurog az esővíz. A padlástérben több éves. gyógynövénygyűjtésből visz- szamaradt hulladék. Csak egy szikra kell, s máris lángra lobbanhat az egész ... — Kinek kellene gondoznia ezt az épületet? — Ki tudja? A tanács kezelésében van. Hosszú idő óla senki sem gondol vele. A volt parkban elkeserítő látvány fogad. A gyönyörű park — az lehetett egykor — elvadult, fölverte a gaz. A fák elhanyagoltak. Ha az ott lakóknak éppen megtetszik valamelyik díszfa, és tüzelőhiányban szenvednek — nem tudák. hogy milyen érték —, nekiesnek fejszével és kivágják. Így irtottak ki nem egyet közülük. De áll még néhány platán, sárga akác, vérlévelű bükk, különös fenyő és még jó néhány másfajta díszfa. A volt kastély mintegy húsz kisebb-nagyobb szobájával, értékes parkettájával, kovácsolt karzataival, folyosóinak díszes padlózatával romlik, omlik, gazda nélkül pusztul. A velünk levő Héj- jas Ferenc agrármérnökkel, a Rinya menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat szaktanácsadójával szomor- kodunk a látottak felett. Lesz-e valaki, aki megnézi az épületet, s keresi a módját, hogy ez a nem kis értéket képviselő kastély a maga környezetével valami nemes célt szolgáljon? Mert kár érte, s az idő múlásával az időjárásnak és a rontó kezeknek kitett emlékek kára nőt- tön nő ... K. J. a saját életútját járja. Egy adott érdeklődési köre van .., Persze a hivatal más feladatot is szab. Felmenteni nem kívánok senkit a munkátlanság vádja alól, akit ez joggal ér. Hanem azt be kell látni, nem mindenkinek adatott meg, hogy olyan közeli kerüljön a kultúrához, ahogyan ez kívánatos lenne. Ezekben a kérdésekben nincs minek tagadni: az értelmiségre vár a kezdeményező szerep. Nem elég és nem lehet visszavonultan tudóskodni, vagy pedig felemlegetni azt, hogy némely vezetőnek nincs meg a kellő műveltsége, »hozzáállá- j sa«. Ha kezdeményezéseiket nem fogadják jó szívvel, jó indulattal, akkor már vádolja- | nak. Mert hiszen a kultúráért I folyik mindez. Mondom kettőn | áll a vásár. Nálunk is. Magamban mit sem érnék, ha nem lennének körülöttem azok, akikkel lehet és érdemes folytatni ezt a munkát.Feketeszemű, aprócska kislányt kérdezek. — Mivel töl- titek a sáünidő napjait? — Fürdünk, játszunk, kézimunkázunk. Nagyon szeretem a kézimunkát. — A játék mellett ilyenkor nyáron több figyelmet fordíthatunk a munkára nevelésre — mondja Károlyiné. — Most készítik el például a gyermekek azokat kézimunkásoknál. rendszeresen részt vesznek a konyhai munkában. Egyik tanulónk a tex- lilművek konyháján dolgozik, természetesen hatórás munkaidőben. Van olyan kislány, akit egy balatoni üdülő egész személyzete pártfogol és az egész nyarat velük tölti. A felsőtagozatosok a Kaposvári Állami Gazdaságban szednek gyümölcsöt. — Szívesen dolgoznak a gyerekek? — Igen. Nagy élmény számukra az új környezet, a munka, és természetesén nagyon örülnek az érte járó zsebpénznek. — Nem hanyagoljuk el a nyár folyamán a tanulást sem. A pótvizsgára korrepetálást szervezünk. Van még egy ná- I gyón szívesen végzett munkája az intézet gyermekeinek: a Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda felkérésére műsort adunk a rendezvényeken. Megszólítok egy szorgoskodó kislányt, ö is a fürdést, a kézimunkázást említi. De hozzáteszi : — Jó lett volna az idén is elmenni üdülni úgy, mint eddig! — Igen. A nyáron nem üdülnek a gyerekek. Az illetékes szervek i ebben az évben nem gondoskodtak a zójások nyári elhelyezéséről. Nem nehéz elképzelni pedig, hogy az egész évben az otthonban tartózkodó gyermekeknek milyen nagy szükségük lenne a környezetváltozásra. Nem pótolhatják a »nagy élményt« a lelkes pedagógusok által szervezett séták, kirándulások sem. — Ezek a gyerekek különö- i sen nehéz helyzetben vannak, mert ők azok, akiket kevésbé előnyös külsejük miatt, vagy azért, mert cigánygyerekek, a patronálok sem visznek ki szívesen — mondja a nevelő. Gyermekek vesznek körül, és a nyílt tekintetükből látom, hogy ők — szerencsére — nem tudják, miért vannak itt januártól—januárig, éveken át. Ebédhez sorakozik a csoport. és aztán jöhetnek a já1 tékok! — Nagyon sok szép. érdekes i nyári játékot kaptunk a Somogy Áruház divatosztályának j brigádjától. A gyerekek fárad- [ hatatlanul játszanak velük — mondja a nevelőnő. Sajnos azonban, az üdülést ez sem pótolhatja. Szabó Mária kát, amelyekkel a tanév folyamán a hálókat, a tantermeket díszítik. A felsőtagozatosok segítenek Tröszt Tibor | a bevásárláTüzes táncok a vízparton — Te is Liszt-díjas vagy? I — penderedett elém egy pöt- j tömnyi lányka Fonyódon, a Somogy megyei Tanács to- | vábbképzö intézetének elő- j csarnokában, ahol éppen a megye legjobb néptáncosai j »edzettek«. Oka volt megkér- j dezni, mert édesapja — Vásárhelyi Sándor, a tanfolyam j egyik előadója és vezetője.^ a Magyar Néphadsereg Mű- I vészegyüttesének magántán- j cosa — a közelmúltbsp kap- j ta e kitüntetést. Így aztán a kislánynak már csak ott kezdődik valaki, ha táncoktató és legalább Liszt-díjas ... Ha én nehi is, de remélem, azok közül, akik az elmúlt hét igazi nyári melegében táncos csizmát csattogtattak az előcsarnok kövéhez reggeltől estig — valaki egyszer valóban megkapja ezt az elismerő címet. Hétfőtől szombatig húsz népi táncos fiú és lány gyakorolta az új táncok motívumait, bontotta le az egyes lépéseket, mozdulatokat a legapróbb részletekig, hallgatott néprajzi előadást és zeneelméletet. Ez utóbbit Heisz Károlytól, aki a pedagógus kórussal vonult »zenei táborba«, ugyancsak a továbbképző intézetbe. Szoros volt a program. Reggeltől estig foglalkozás, este -pihentetőül« táncházat csináltak Orbán Csaba vezetésével. A\ széki táncrendet elevenítették föl. Legtöbben a Somogy és a BM táncegyüttesből jöttek, de olyanok is részt vettek a tanfolyamon, akik mögött még nem áll nagy néptánco- si múlt. Népművelők, akik tánccsoportot szerveznek vagy terveznek alakítani. Természetes tehát, hogy a felkészültségben nincs egység. Mégis jó volt hallani Vásárhelyi Sándor véleményét a táncosokról. Azt mondta: azért jó velük foglalkozni, mert egy dologban' nagyon egységes a társaság: az érdeklődésben, táncszeretetben. Valószínű, ez a meggyőződés vezethette akkor is, amikor este még külön táncórát iktatott a műsorba, a nagy érdeklődésre való tekintettél. Lébényi Klára a dombóvári Kapos táncegyüttes tagja vezette a mozdulatelemzés foglalkozásokat, és ottjártunkkor éppen Tímár Sándor Fehér liliomszál című táncát tanította. A nap besütött az üvegablakon, a levegő megállt, de a táncosok lába nem. Órák óta gyakoroltak már. »Ez pedig egy könnyű leánylánct« — mondta valaki mellettem. — Tegnap egy huszártáncot tanultunk, az volt az igazj. — Nem unják? — kérdeztem. Szemrehányóan néztek rám. — Vásárhelyi Sanyi Molnár István tanítványa volt •— mondta Orbán Csaba, a tanfolyam vezetője. — Mi valamennyien nagyra értékeljük a ma már nyugdíjas táncpedagógus és néprajzkutató tevékenységét, és ha másodkézből is, a tanítványán keresztül, szeretnénk minél többet megtanulni belőle. Talán a Molnár-féle koreográfia » legtisztább gyűjtés és földolgozás, mi is ilyen néptáncot sze- retnénk csinálni. A tanfolyamot az ő tematikája alapján építettük föl. Nem elötánco- lás alapján tanítunk, nem | azt akarjuk, hogy a hallga- j tők utánozzanak, hanem, hogy táncjeleket olvassanak. Mint a kottát. — És meg lehet ezeket valósítani egy hét alatt? — Érdemes elkezdeni. Aztán folytatjuk. Azok, akik ezen a tanfolyamon részt Vesznek, egy hároméves továbbképzés tagjai, amelynek a fonyódi egy hét csak egy láncszeme. Három év alatt »C« kategóriás néptáncoktatók lesznek. Ennek azért van óriási jelentősége, mert ! Somogybán hiányzik a fiatal néptáncoktató gárda. Márpedig nagy szükség van rá. Amikor elköszöntünk, éppen mezőségi verbunkot tanultak a táncosok Vásárhelyi j Sándortól. Az »egyenruha« ; fürdőnadrág , (lányoknál für- I dőruha) és csizma. A verbunk | erőteljes, férfias tánc. Sok j figurával, kézmozdulattal, sok j a »combcsattanós« mozdulat. Az else negyedórában már vörösödtek kezek, lábak, arcok. A sorompón túl a Balaton kínálta hűvesét. Simon Márta \
