Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-19 / 168. szám
ram elliasrvott telkek Hogy hányszor ellenőrizték Siófokon azoknak a jogszabályoknak a végrehajtását, amelyeknek célja az ingatlantulajdon korlátozása, pontosan felsorolja a városi tanács végrehajtó bizottságának csütörtöki ülésére készült beszámoló. A lényeg: ezek a rendelkezések immár negyedik éve hatályban vannak, ám a beszámolóban olvasható legkorábbi dátum 1974. december 19. Vari ugyan egy június 18-a is, ekkor azonban csak egy részintézkedésről volt szó. Ha valakinek »többletingatlana-“ volt, s határidőn belül nem adta el, akkor azt a tanács értékesítette. Illetve: baj van a múlt idővel (!), csaknem három évvel a jogszabályok hatályba lépése után rendelte el először a végrehajtó bizottság »három siófoki többletlakás-tulajdon tanácsi értékesítését«. Hogy ez miért nem sikerült, idézzük a beszámolót: »Az értékesítés akadálya a többletingatlanok esetén azök lakott- sága volt, amely azt bizonyítja, hogy az ilyen ingatlanok gyakorlatilag forgalom- képteleneknek minősülnek. Ez a legfőbb akadálya annak is, hogy a bérlővel lakott többletlakóházak tanácsi értékesítése azok meghirdetése ellenére sem volt eredményes.« Vagyis a meghirdetett áron nem kellett senkinek sem a szóban forgó lakás, még a bérlőnek sem. Ez lett volna a végrehajtás, amikor fontosságával tisztában vannak a városi tanács vb igazgatási osztályán is. Ezért aztán a jogszabályok megjelenését követően szervezett vizsgálatok »az utóbbi időben egyértelműen a végrehajtást állították a középpontba«. Május 15-én az Igazgatási osztály ismét javaslatot tett egyetlen egy üdülőtelek és további egy lakóház tanácsi értékesítésére. Ügy látszik azonban, a "korábban tapasztaltak nem segítettek. »összegezve megállapítható — olvasható a beszámolóban —, hogy ez ideig négy lakóház és egy üdülőtelek tanácsi értékesítésének elrendelése történt meg, azonban a többletingatlanok eladására vevő hiányában még mindig nem került sor.« Hogy egy telket sikerült értékesíteni, az is a volt tulajdonosát dicséri, a napokban jelentette az igazgatási osztálynak, hogy az üdülőtelkét adás-vétel útján eladta. Van még egy érdekes téma a beszámolóban, ez pedig az elhagyott telkek jogi helyzetének rendezésével kapcsolatos. Az igazgatási osztálynak mindenekelőtt meg kellett vizsgálnia; hogy a »pénzügyi szakigazgatási szerv« által elkészített jegyzéken feltüntetett ingatlanok valóban elhagyottak-e? Hogy ezt óvatosságból vagy előírás alapján kelleti csinálni, lényegtelen. Egy biztos: nem volt felesleges a fáradozás. A pénzügyi osztály jegyzékén ötvenhat olyan telek szerepelt, amely elhagyottnak minősült. Nézzük, mennyi maradt belőlük. Tíz. A magyarázatot ismét csak a beszámolóból kapjuk meg. »Az igazgatási osztály a felülvizsgálat során megállapította, hogy a jegyzéken feltüntetett 56 ingatlan közül negyvenhatnak a telektulajdonosa ismert. Közülük azokat és akkor szólították fel az ingatlan kezelésére, gondozására, ha megállapítható volt, hogy a tulajdonos hosszabb ideje nem használta, elhanyagolta. Megállapítható, hogy a jegyzékben szereplő 46 ismert tulajdonos ingatlanából 26 ingatlan nem minősül elhagyottnak, sőt ezeken az ingatlanokon vagy már befejezett vagy 'befejezés előtt álló felépítmények voltak.« A maradék húsz közül is csak tizennégy esetben lehetett megállapítani, hogy az ingat- I lant a tulajdonos nem használta. Beépítési kötelezettséget rendeltek el ezekre. További három telek állami tulajdonban, és különböző vállalatok kezelésében van. A jegyzékben szereplő két ingatlanra építési tilalmat mondtak ki, egy pedig úgynevezett többlettelek. Ez utóbbit a végrehajtó bizottság májusban értékesítésre jelöl- e ki. Most vagyunk a maradéknál. »A fentiek alapján — írja a beszámoló — ez ideig 3 ingatlan állami tulajdonba vétele történt meg, további 3 ingatlan kisajátítás útján került állami tulajdonba. Jelenleg folyamatban van 4 ingatlan állami tulajdonba vétele.« Ez összesen tíz. A tulajdonosok felkutatására tett eddigi intézkedések eredménytelenek voltak, és ezekben az ügyekben még kétséges, hogy az állami tulajdonba vételre irányuló eljárás eredményes lesz-e. A határozati javaslat megállapította, hogy a »korábbi időszakhoz viszonyítva a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos munka áz utóbbi időben javult.« Lehet, de még mindig nem lehet dicsérni. Már azt, ami az említett jogszabályok végrehajtásának eredményességével kapcsolatos. Még akkor sem, ha előrébb tartanak, mint a többi Balaton melletti település.--S3P ■~i m. -A. Ankét Kaposváron Keresztmetszet a megye élelmiszeriparáról MAI KOMMENTÁRUNK A megye élelmiszeriparának helyzetéről és továbbfejlesztésének lehetőségeiről rendezett tegnap ankétot Kaposváron, az ifjúsági házban a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának gazdaság- politikai munkaközössége, a Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei szervezetének agrárgazdasági szakosztálya és a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület Somogy megyei szervezete. A termelőszövetkezeti, tsz- szövet6égi, vállalati és ipari üzemi vezetőknek Tóth Károly, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője tartott vitaindító előadást. Részt vett az ankéton Kiss János, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa is. A megyei tanács osztályvezetője tájékoztatójában szólt a mezőgazdasági termelvények betakarítása utáni feladatokról: a feldolgozásról, a csomagolásról, a termékek hazai és külföldi piacra való eljuttatásáról. Megyénkben a mezőgazdasági termeléssel sokáig nem állt összhangban a feldolgozó kapacitás. Ez vonatkozik a Nagyatádi Konzervgyár kivételével úgyszólván minden feldolgozóipari üzemre, termeltető vállalatra, így a Kaposvári Cukorgyárra, a Kaposvári Tejipari Vállalatra, a Kaposvári Húskombinátra, a Somogy megyei Gabonafelvásár- I ló és Feldolgozó Vállalatra, sőt a faiparra is. Az előadó elmondta, hogy a IV. ötéves tervben jelentős, tervszerű munka kezdődött ■ a feszültségek feloldására, s ez számos eredményt hozott. A termelés és a feldolgozás összhangjára irányuló törekvések többnyire a következő tervidőszakban jutnak el a megvalósuláshoz. Sorra vette a feldolgozó üzemeket, elemezte tevékenységüket. A Kaposvári Húskombinát például ez idő szerint a termelőszövetkezetektől és állami gazdaságoktól megvásárolt évi mintegy 30—35 ezer hízómarhának csak a felét képes földolgozni, a többi állat élőexportra megy. Ugyanígy az évi 320—340 ezer hízósertésnek — ez a mennyiség különösebb beruházási igény nélkül 400 ezerre is növelhető — 25—30 százalékát a megyén kívül dolgozzák fel. A gabonaiparnak Somogybán évente 32 ezer vagonnyi terményt kell átvennie, elhelyeznie — itt is meglehetősen sok a gond, a terméshozampk növekedését nem követte egyidejűleg a tárolóterek ugyanilyen ütemű bővítése, s ezek korszerű technológiával való ellátása. A tejtermelés a megye gazdaságaiban a tavalyihoz képest elgondolkodtató mértékben csök- i ken, azonban a megtermelt 1 tejnek így is csak a 67 százalékát tudja feldolgozni a Kaposvári Tejipari Vállalat. Tóth Károly elmondta, milyen fejlesztési lehetőségekre van kilátás az említett vállalatoknál a kapacitás növelésére. A vitában résztvevők észrevételeikkel, kérdéseikkel bizonyították, mennyire időszerű volt- átfogó keresztmetszetet adni éppen most, a IV. ötéves terv befejező évében és a következő tervidőszak előkészítésének stádiumában a 1 megye élelmiszeriparáról. Hallhattuk például, hogy a ! cukorgyár elégedetlen a répa egyre csökkenő cukortartalmával, a sütőipar pedig a túl- j szárított gabonából készült | liszt minőségével. Megtudhat- | tűk, hogy a gabonaiparban j nemcsak az átvevőhelyek és 1 tárolóterek adnak tennivalót a fejlesztésben, hanem a megyé- ! ben levő tizenegy malom és a keverőüzemek rekonstrukció- i ja is feladatot jelent; a Nagy- | atádi Konzervgyárnál pedig i az alapanyaggal való ellátást, I illetve megfelelő hűtőteret kell mielőbb biztosítani. Az érdekes, sok ismeretet i adó ankét Czeglédi Lajosnak, J a Hazafias Népfront Somogy i megyei Bizottsága gazdaságpo- ' litikai munkaközössége elnökének zárszavával ért véget. H. F. Hiányzó krónikák Sok kiadvány jelenik meg, amely feltérképezi a megye felszabadulás utáni fejlődését. A sok persze nem jelenti azt, hogy elég, s azt sem, hogy nincsenek még fehér foltok. Egy tsz-elnökkel beszélgettünk a napokban, s ő hozta elő mennyire hiányzik, hogy nincs megírva a szövetkezet története. Saját magát is hibáztatta: ha csak azt felírta vqlna minden este, mi volt a nap legfontosabb eseménye, már ebből is kikerekedne a summája a fejlődésnek. Á napokban, amikor a járási hivatal lépcsőit rótta, eszébe ötlöttek a kezdés évei, amikor így aratás idején több szövetkezet osztozott egy-egy aratógépen. A fiatalok nem sokat tudnak már ezekről az évekről, s ahogy az idős tagok eltávoznak az élők sorából, úgy vesznek el lassan ezek az emlékek is. Pedig fontos, hogy megőrizzék, megismertessék vele a most és az évtizedek múlva kezdőket is. A szövetkezetek megszervezése, indulása, megszilárdulása, föllendülése megany- nyi fontos fejezet. S aki azt hiszi, hogy az egyesülések időszaka nem izgalmas, ugyancsak téved. Sok falu más-más szokású, szemléletű embereiből alakul az egy- akaratú, egygondolkodású közösség. Krónikába illő időszak ez is. is ha az ember arra gondol, hogy melyik somogyi szövetkezet története kerekedett könyvvé, csak a barcsi Vörös Csillag Tsz jut az eszébe. Persze ennél több szövetkezet krónikájával foglalkoztak és foglalkoznak. Elég. ha a kiadatlan diplomamunkákra hivatkozunk, amelyek régebben vagy mostanában készültek. A hiányzó évek eseményeinek megírásával ezek közül több alkalmas lenne kiadásra. Egy évvel ezelőtt a kezembe került néhány szovjet kolhoz, szovhoz színesen, érdekesen megirt története. A sok képpel illusztrált könyvek az alapítók minden küzdelmét a mai olvasók elé tárták, s az előszóban jelezték is, hogy a most munkába álló fiatalok nevelésében szeretnék kamatoztatni a könyv anyagának összegyűjtésébe. megírásába fektetett időt és munkát. A tsz-elnök beszélgetőtársunk arról panaszkodott, hogy ma már nehéz hozzájutni a dokumentumokhoz, a képek is. amelyek voltak, kézen-kö- zön elvesztek. Bizony nagyon nehéz lenne hozzáfogni a szövetkezet történetének megírásához. Ha most nehéz, öt-tiz év múlva még inkább az lesz. Éppen ezért lenne érdemes ezzel a témával sokkal többet foglalkozni. A lassan íródó falukrónikákban ugyan helyet kap a szövetkezet is, ez azonban nem átfogó, mindössze néhány fontos eseményt rögzít. A jelen holnap már múlt lesz, s ha nem örökítjük meg rendszeresen-szervezei- ten az élményeket, az eseményeket, akkor teljesen hiányozni fognak a most még megírható krónikák. É. Cm. Könnyítsük munkájukat Szent dolog az aratás. Itt csak legjobban lehet dolgozni. A jól már kevés. A kenyér csodálatos erőt varázsol a máskor csüggedökbe. Akik a földeket járják kombájnon vagy traktoron, dolgoznak szakadásig. Talán ezért nézték rám értetlenül akiket megkérdeztem: mit vállaltak, mit akarnak teljesíteni. — Nem vállaltunk ml semmit. Dolgozunk. Szent dolog az aratás. És észre sem veszik, hogy legjobban dolgoznak. Máskor negyedennyitől elfáradnak. A nagyberényi Egyesült Erő Termelőszövetkezetben Sándor Istvánnal akadtunk össze j ebédidőben. A gépműhelyben j dolgozik. — Aratók? Én csak azt tu- J dóm elmondani, amit tőlük hallok. Mi gépjavítók ... j Egy Pannónia porzott el [ mellettünk. Megállítottuk, az , egyik kombájnos igyekezett valahová. — Az aratásról kérdezném... — Sietek. El kell érnem az orvost. Valami bajom van. Sietek. Vissza kell érni a gépre. Még a névét sem tudtam megkérdezni. Vissza kell érni Eredményeket várnak a Ka-Hus-tól Szaktanácsadási osztály a főiskolán Az idén júniusban kapta meg a miniszteri/jóváhagyást a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán »született« Ka- Hüs rendszer, a húshasznú szarvasmarha-tenyésztés re alakult együttműködés, mely eredményeivel hathatósan elősegítheti az országos szarvasmarha-program sikerét. A napokban dr. Guba Sándor, a főiskola főigazgatója és Tamás Károly, az intézet kutatási főigazgató-helyettese adott tájékoztatást a megyei tanácson a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakvezetőknek a társulás eddigi tevékenységéről és további terveiről. Somogybán a vésel és a homokszentgyörgyi, továbbá — tejtermelési profillal — a kéthelyi tsz gesztorgazdaság. Ezekhez a gazdaságokhoz több más tsz is jelezte csatlakozását a jövő év elejétől: Homokszentsyörgyhöz Babócsa, Vízvár, Tótújfalu, Kutas és a Baranya megyei Szent- lászló; Véséhez Böhönye, Ecseny, Mesztegnyő, Marcali. A munkában túllépték már Sömogy, Tolna, Baranya megye határát, s másutt is kijelöltek gesztorgázdaságokat, például Vaskúton, Folgárdi- ban, Zalaapátiban, Szakoson. A főiskolán a munka segítésére szaktanácsadási osztályt alakítottak, s gesztori összekötőket jelöltek ki az intézet és a gazdaságok közötti kapcsolat erősítésére. Rózsa István, a homokszentgyörgyi egyesült Aranyhomok Tsz elnöke elmondta, hogy a tenyésztési rendszerrel elégedettek, tanulmányútok során is gyarapítják tapasztalataikat . — például Szek- szárdon is jártak —, s nagyra értékelik, hogy a főiskola ösz- szekötö szakembert helyezett ki a gazdaságba. Arról is tájékoztatott, hogy hízómarhatelep épül Saulokon, mely jövőre elkészül.' Szükségük lenne .viszont egy takarmánybetakarító gépsori'a, mert . enélkül a tervezett mintegy háromezer szarvasmarha részére három hónapig is eltart a silózás. Szóba került a szakemberek fontossága és — különös hangsúlyt kapott a tájékoztató után — a rendszergazdák felelőssége a takarmánytermesztés és felhasználás szakszerűségében. Az együttműködés kétségkívül nagy lehetőséget rejt magában a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében — ezért is kapta meg a jóváhagyást ez a rendszer —, azonban javítani kell a minőségi munkát, hogy a lehetőségeket valóban kiaknázhassák, és a rendszer beváltsa a hozzá fűzött reményeket. I a gépre. Az orvostól. Aratáskor nem »divat« a táppénz. Sándor István folytatta hát, azt mondta el, amit »hírből« tud. — öt gép van kinn. Négy kombájnon fiatalok dolgoznak. A tizenhat traktoros mind fiatal. Tizenegyen KISZ- lagók — mondta. Kívülről tudja, ő az alapszervezet titkára. — A szállítósok háromkor kelnek. El kell vinni a kicsépelt szemet. — A nagyjavítások nem sikerültek. A kombájnosok maguk is javítják a gépeiket. Hozzánk is jönnek be egész apró hibákkal. Elkerülhető lett volna ... Természetesen nem nyolc órát dolgoznak. Mi sem. Állandó ügyelet van. — Nem sikerült a nagyjavítás. Mit tehetne a KISZ- szervezet jövőre, hogy ne legyen ilyen gond? Nem kaptam választ. »Holtidőben« sokszor, finoman szólva, elcsúsznak a dolgok. Most mindenki dolgozik szakadásig. Bírálatot senki sem mondhat róluk. Néha előre kellene gondolkozni. Előre, a verejtékes napokra, addig csak, amíg megkezdődik a kenyér háromhetes I szertartása. Az aratás. Új szarvasmarhalelep Somogysámsonban ÜJ szarvasmarlia-szaUtelcpct épít a somogysáipson! Marót völgye Tsz. A kivitelező, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat december elsejére ígéri a telep átadását. A 450 szarvasmarha elhelyezésére szolgáló szakteley költsége 2? millió forint. A balatonendrédi egyesült Magyar Tenger Tsz-ben szintén a gépjavítókat találtuk meg. Vajtai László kombájnos — községi KISZ-titkár kesergett az SZK mellett. — Ez most nagyon beteg. Szét kellett szedni az egész motort. De holnapra kész lesz. — Máskor... — Máskor egy hétig javítanánk. Most hamar vissza kell menni. Nyolcán vannak kint. Négy SZK-n négyen és két E 512-esen ketten-ketten. Közülük négyen KISZ-esek. A szövetkezet alapszervezetánek titkárával most nem tudnak beszélni, ö éjszakás a szárítónál. De annyit én is tudok, hogy felajánlották a kampányra a tizennégy órázást. A tíz traktoros közül hét fiatal. Ök is ugyanúgy dolgoznak. Vajtai József műhelyvezető — névrokonok a kombájnos Vajtaival csak annyit tett hozzá: — Dolgoznak a srácok. Pedig van sok szövetkezet, ahol többet fizetnek. Elég annyi, hogy a druszám, meg a többiek éjszaka is bent maradtak a meghibásodott kombájnt javí| tani. A nagyjavítás jó voít, üzembiztosak a gépek, de így * is közbecsúszik néha valami. [ A KISZ-alapszervezet nemrég alakult. És alakítottak egy szocialista brigádot is a gépműhelyben. A többség ebben ! is fiatal, ök már előre gondolkodtak ... Egy dolgot mindkét helyen följegyeztem: nem kaplak rendesen vizet, vagy üdítőitalt az j aratók. Endréden ezt úgy oldották meg. hogy néhány napja külön pénzt kapnak a kombájnosok, s ezen maguk veszik meg az italt. Ez is több, mint a semmi. Nagyberényben csak azt mondták: majd megoldjuk. Ott még az ebéd sem érkezik meg rendesen. Vajtai Lászlótól azt hallottam, hogy mindig percre pontosan kiviszik a kombájnosoknak a meleg ételt. Előre gondolkodni ... — újra leírtam — csak egy héttel. És minden arató hordószám ihatna, rendesen ehetne Nagyberényben. Ahogy máshol is minden arató. Szent dolog az aratás. Itt csak a legjobban lehet dolgozni. És a kenyér háromhetes szertartása után csak köszönetét mondhatunk nekik, akik dolgoztak szakadásig. Könnyítsük meg a napot a kenyér munkásainak. Luthár Pcter t
