Somogyi Néplap, 1975. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-19 / 168. szám
Margaréta, tulipán { A RENDEZŐ KÖNYVE Tárlat előtt Bognár Károly. Mindketten úgy kezdték, hogy mesterséget tanulni jöttek az agyagipari szövetkezethez. »Szakma legyen a kezükben, ha. végeznek, megélhetési lehetőség.« Arató Miklós annyira szakmának tartót-, ta a" kezdetet, hogy a csempekészítőknél indult. Aztán megtanulta. a formálást, korongozást, öntést és minden fazekasság csúcspontját, a festést Bognár Károly a korongozásban kiváló, de ért a népi kerámia minden fortélyához is. Aztán több lett a szakmából: művészet, népi iparművészet. Pedig nem volt könnyű a kezdet. Ezelőtt tizenhét, illetve tizenkilenc esztendővel nagy-nagy segítségre szoruló gyerekek voltak mind a ketten. Hátránnyal indultak a többiekkel szemben. Megkapták a segítséget. Tamás László, a szövetkezet elnöke így fogalmazott: »Hogyha az ember úgy látja, valakinek a hóna alá kell nyúlni, mert segítségre van szüksége, megteszi.v Ez így nagyon egyszerűen, természetesen hangzik. S az eredmény: az előlegezett bizalom, a tanítás, a fokozott odafigyelés meghozta gyümölcsét. A két fiatalember a legjobbak közé került. Nemcsak a - szövetkezet legjobbjai, de a »szakmában-« is jegyzik őket. A Népi iparművész cím nemcsak cím, rang is; nem ok nélkül adományozzák. Volt már kiállításuk együtt, külön- külön is. Tányérjaik, tálaik, a kancsók, a bokályok rangos fővárosi kiállításokon szerepeltek. Most együttes bemutatkozásra készülnek, a bala- ionföldvári Siotour klubban augusztus 3-án nyílik közös tárlatuk. Bognár Károly az agyagot dicséri. Azt mondja,' jó agyagból mindent meg lehet csinálni. Asztalán a korong mellett az előkészített massza. Nézem, hogyan válik az agyaganyag formává, széppé, és hinni tudok neki. A késztermékek számára fenntartott deszkán csu— porfélék sorakoznak. Gyorsan szaporodnak, egymás után kerülnek le a korongról a készek, mégsem látom az arcán, hogy unná a munkát. Pedig biztosan tudom, hogy nem ez az a munka, amit legszívesebben végez. Mégis, a szériának ugyanolyan figyelmet szentel, mintha vizsgadarabot készítene. Minden egyes darab vizsgamunka. önmaga előtt. Arató Miklós. — Mindegy,' hogy kicsit vagy nagyot készítek — mondja —, egyformán szeretem. A formák között sincs kedvencem. Az a jó, hogy egy idő után eljut oda az ember, hogy képes mindent megcsinálni... A festőműhelyben dolgozik a szintén kiállításra készülő népi iparművész, Arató Miklós. Kaposvár címerével díszített tányért fest, kékkel. — Ez a kedvenc színem. A kék. Emellett még hármat használok, barnát, sárgát és zöldet. A motívumok közül a virágosokat kedvelem. Margarétát, tulipánt. A rózsát azt nem ... azt nem nagyon szeretem ... A festékes tálkák mellett ecsetek sorakoznak, gondosan lerakva. Ceruzát vagy más rajzeszközt nem látok. — Nem rajzolom élő a mintát — mondja. — Nem kell! — Mit visz a földvári kiállításra? — kérdeztem mindkettőjüktől. — Még nem tudom, majd Laci bácsi 'kiválasztja a legjobbakat — mondták ugyanazt egymástól függetlenül, és azzal a természetességgel, ahogy bíznak mesterük ítélőkiválasztóképességében. Mert az eligazító szóra változatlanul szükség van. S. M. Pásztor Ferenc | FIUK A LESHEGYEN — A hadműveletá idő kezdete? — kérdezte Golubics, és jegyzett a naptárba. — Március huszonnyolcadi- ka, reggel nyolc óra. Szabad ■napom kezdődik, tómenőt kapok a városba. — A vége? — Az erre számított bét hét, tehát április üzenlkettedike, reggel nyolc óra. — A bizottság? — kérdezte Golubics, és tartotta a golyóstollat. — Írd: Takács Lajos őrvezető, Subajda István határőr, Faludi Sándor határőr, Pusztai Ferenc tizedes mint elnök. Bevallom, előre nevettem magamban. Ismertem én azt a Kati lányt. Nagy szája van, mindenkivel kikezd, de még a kezét sem engedi megfogni. Aki szemtelenkedik vele, annak könnyen lekever egy nyaklevest. Volt itt egy öreg katona, a lovász, az szeretett volna kikezdeni vele. Alaposan helybenhagyta ... Elkapta a derekát, hogy megcsókolja, s erre a lány elkapta a sapkáját, és akkorát rántott rajta, hogy az egész karima a fiú nyakában maradt... Nem tette ki az ablakba, amit ezért a főtörzsőrmester elvtársitól kapott. Az idő szaladt. Mindannyian várakozó álláspontra helyezkedtünk, szerettük volna csendben, kivárni, mikor kell Somogyi Néplap majd tanúskodni Balogh mellett. Seniki nem volt izgatott, én viszont előre fentem a fogam, hogy halálra szekálom a nagyszájú Baloghot. Csak Golubics volt kíváncsi a részeredményekre, egy hét elteltével. Balogh a kocsiját bütykölte. N>am nagyon jött most a közös »lelkigyakorlatokra«. Így neveztük azokat a kötetlen eszmecseréket, amelyek csak úgy kialakultak. Láttuk rajta, hogy eszi a fene. hiányzik neki a közösség, de gondoltuk, csak elmélkedj magadban, csak készülj a harcra, Don Jani. Kizárólag Golubics nem maradt nyugton. Neki mindenbe bele kell kotyogni. — Mondd, Balogh! Nagyon nehéz? Igazán nem akarlak zavarni, nem akarok beavatkozni a belügyeádbe, én csupán emberbaráti érzésektől vezérelve, igazán csak férfiszolidaritásból kérdezem, ugrik a bajszod vagy marad a bajuszod. Fűződik a Kati vagy nem fűződik? — Azért gondolkodj, Golubics! Az a Kati rendes lány, nem valami közönséges máttu- doméntnicsoda. — Jól van, nem mondtam én azt, hogy ez vagy az. Csak azt kérdem, hogy haladsz. Vagy nem haladsz? Tudnom kell, én vagyok a bizottság jegyzője, én írtam föl mindent. A múltkor még azt mondtad, hogy minden nő egyforma, mindegyik eszi az almát... — Gyerek vagy még; Golubics! Ártatlan, naiv, buta gyerek. Ha tudnád, hogy milyen is egy nő! Mert ennek a nőnek lelke van, ennek a szíve tele van érzelemmel, ez egy olyan finom, olyan komoly lány, hogy teljesen elveszett az önbizalmam ... De azért ne mondd á többieknek. Még korai lenne elpofázná! Valamit kell mondanom: nézd meg, figyelnek. Nem mondhatom azt, hogy karburátorjavításra tanítottál, úgyse hinnék. — Látod, azt nem. Te már megmaradsz Golubics Béla magánzónak és kutyasétáltatónak. — Csak ne sértegess. Az sem volt valami rendes dolog. Illik más ember • méltóságába belegázolni? Ki vette ki a szekrényemből a névkártyát, ki írta rá, hogy kutyasé- táltó? Talán én? Soha nem sértődtem meg érte, de tőled nem vártam, hogy ezt a sértést vágod a fejemhez, pedig segíteni akarok neked. Tudom én, milyen a női lélek. Volt nekem egy osztálytársam. Pécsi Márta. Ha felmentünk hozzájuk a srácokkal, a többieknek hanglemezeket mutogatott, magnófelvételt hallgattak, vagy külföldi lapokat nézegettek, engem meg belökött a konyhába. Azt mondta: menj Golubics, találsz valamit a hűtőszekrényben. Egyél nyugodtan. Én pedig ettem. Ettem, mert imádom a jobb falatokat, ettem mérgemben, mert engem mindig a konyhába löktek tó, én nem voltam fontos. Pécsi néni, az egy aranyos asszony. Még virágot is vittem neki egyszer, a nőnapon. Hóvirágot. Négy forintomba került. Mondta a többieknek: látjátok, ebben a Bé- luskóban legalább jó érrzés van, ennek volt része nevelésKortársunk, ToYSztonogOY N ehéz kimondani a - nevét, és könnyű közeljutni hozzá. Természetesen az általa rendezett előadásokhoz nem, legfeljebb egy-egy kivételes vendégjáték, vagy leningrádi utazás részesíti ilyen szerencsében a nézőt. Most azonban, hogy megjelent a Gondolataim köre című munkája, egyszeriben a | legbensőségesebb közeibe kerül. Kirajzolódik az arca, temperamentuma, bölcsessége. Határozottsága és jósága a vitákban. Mert hiszen keményen és határozottan tudunk vitatkozni, de úgy, hogy az ellenfelet ne legyőzni, hanem meggyőzni próbáljuk, csak kevesen. Tovsztonogov ilyen. Tudja, hogy egy pártálláson belül is létezhetnek nézetkülönbségek. Sőt azt is tudja, hogy ellenfele valamely színházi kérdésben meggyőzhetet- len. S ezt el is mondja jóságos optimizmussal. S azt hiszem, máris meggyőzte, vagy közelebb jutott hozzá. Mert nem vitatja a jóakaratot, a következetességet. Most látom csak, egy még be sem mutatott könyvnek a taglalásába vágtam valamiféle magatartásbeli, vagy egyszerűen inkább tartásbeli problémát boncolgatva, s azt sem mondtam, miről szól a könyv. Szerencsére nagyon egyszerű elmondani. A színházról. A szocialista színházról. Tovsztonogov szocialista színházáról. Tovsztonogov elméletéről. Vagy nem is elméletéről, inkább gyakorlatáról. Tapasztalatairól. De hiszen itt a cím: gondolatai köréről. Az egyik szovjet szocialista színház világhírű leningrádi rendezője vall, a grúz származású szaktekintély. Hogy miért érdemes ezt a kettőt így hangsúlyozni? Aki látta tavaly a Hanumát, az tudja, mit jelent számára a szülő Grúzia, aki ismeri a leningrádiak eredményeit, az tudja, miféle kiteljesedés az itteni. De térjünk csak vissza, miért ajánl az ember színházi könyvet az olvasó figyelmébe? Nem inkább valamiféle szakmai »breviárium« ez avatottak részére? Akik elfogadják, vagy vitatják? Hiszen még néhány Csehov- vagy Shakespeare-darab rendezői feljegyzései is olvashatók benne. Olyan nehéz az avatatlannak eligazodni a színházi próbák vegykonyhájában! M égis ajánlom, mert izgalmas olvasmány. Ha úgy tetszik, művészet, politikai vallomástétel a brosúrák legcsekélyebb íze nélkül. Személyes hangú, élet- szagú. És attól izgalmas elsősorban, mert a mai színházi világ ártalmainak pontos regisztrációja is egyszersmid. Jóllehet nem elemző színház- tudományi tanulmány. Meglehet: némely kérdésben magánvélemény. De messzemenően közéleti indíttatású, és bátran megkockáztathatom: tanulságai messze túlmutatnak a színpadon. Még a művészet körén is. Tovsztonogov sok mindenről eltöpreng. Például arról — bár úgy emlékszem, nem fordul elő a könyvben a kifejezés — amit ma deheroizálás- nak szoktunk nevezni. Eltöpreng arról, hogy miért heroi- zálták egykor Sztaniszlavszkij rendszerét, módszereit, s miért van az, hogy néhányan eleve, szembefordulnak ezzel. A végletek semmire sem jók. Okos szóval, tiszta logikával figyelmeztet: valakit követni, valakinek a munkásságában a hagyományt tisztelni, az eredményekre építeni — nem jelenthet kanonizálást. Egyébként megrendítő a ragaszkodó őszinteség, a tanítvány! tisztelet, ahogy Szta^ nyiszlavszkijról szól. S ha már az izgalmas jelzőt használtam fentebb, hadd bizonyítsam egy másik témakörével is. Elmeséli tapasztalatait, miként lehet jól ábrázolni Lenint színpadon. Ez nagyon- is lényegi kérdés. Mert Lenint nagyszerűen lehet ábrázolni úgy a színen, hogy egyik szereplő sem játssza el szerepét, s mégis jelen van. Ahogy róla beszélnek. Vagy ahogy nézeteiről szólnak. Ez a legnehezebb persze, s a hamis felszín így könnyeiben válhat hiteltelenné. Szó sincs arról, hogy Tovsztonogov ezt az indirekt módszert kizáró- lagosítaná. »Csak« van erről is sok jó tapasztalata. Elmondja hát, és élmény végigolvasni. Színházi vitáktól elnehezült nézőtársaimnak ajánlom figyelmébe azokat a fejezeteket is, amelyekben a rendező személyéről, szerepéről szók Ezt a szerepet ugyanis sokan vitatják. Sokan pedig túljátsszak. De ajánlom azonnal azt a fejezetet is, amelyik a tudatos színészi játékot méltatja. Tévedés ne essék! Tovsztonogov nem kinyilvánít, hanem véleményt mond. Nem rója a széles és veszélytelen bölcs középutakat, belülről, a lényegi oldalról mutatja a színházat. A zt hiszem; igencsak tanulságos az is, amit a klasszikusok maiságáról mond, vagy a drámairodalom gondjairól. Nos, éppen a tanulságok miatt, a határozottan okfejtő és rokonszenves magatartás miatt, a bátran vallott, egyszerűen megfogalmazott tiszta politikai nézetek miatt ajánlom a rendező könyvét az olvasó figyelmébe. Hogy ezáltal is néző legyen. r I Tröszt Tibor Kétezer megawatt A Minisztertanács legutóbbi ülésén jóváhagyta a 750 kilovoltos villamos-távvezeték építésének beruházási programját. Á KGST megállapodás keretében az Erőmű és Hálózattervező Vállalat mérnökei megettem. Több nem volt: így ben. Akkor hat darab buktát voltam én Pécsivel. Most meg, én vagyok a legjobb barátja. Egy évig jártunk együtt. Koncertre is mentünk, könyvtárba is jártunk, és mindennap meglátogattuk a vajas sütemények boltját. Ettünk két-két Rákóczi túróst, meg két-két Aida szeletet. A felét mindig nekem adta. Arany szíve van. — Csak nem akarod mondani, hogy bele vagy esve? — Bele. Egészen. Minden héten két levelet írok. A múltkor azt írta, hogy nagyon hiányzók neki, nagyon szeretne már látni, azt is írta, hogy még mindig igazán, rendesen szeret. Csak azért mondom, hogy értek én ehhez, jobban értek, mint gondolnád. — No, jó. Mondj, amit akarsz, engem nem érdekel, de azt a Kati lányt nem engedem bántani! — Ki akarja bántani? — húzta fél a szemöldökét Golubics. — Te akartad nyilvánosan lejáratni. — En csak azt mondtam, hogy elcsábítom. No, egyre megy. Ö csábított el engem, annyi baj legyen. Nem is bánom. — A bajusz? — Bajusz? Legfeljebb úgy rendezem a dolgot, hogy ő kérjen rá. Úgyis csak szúrná azt a finom kis bőrét. ■ — Én nem bánom, Balogh, engiem ne okolj, — szólt Golubics, és lélekszakadva rontott be a szobába. Eltelt két hét. Balogh egy szót sem szólt. Senkit nem értesített, de senki nem is várta tőle. Megjelent a kötelékrendezésen bajusz nélkül, sápadtan, keserű ábrázattal. Nekem, mint első rajparancsnoknak kelett jelentést adni. (Folytatjuk.) I jelölik ki a 750 ezer voltos ] feszültségű villanyáram útját, ! amely 1978-ra készül el, s | hazánk területén összeköti a J KGST-országökat a Szovjet- I unió délkeleti energetikai | rendszerével. A Szovjetunió, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok után negyedikként Magyarországon épül ilyen nagy feszültségű, a villamos energia átvitelére ma a legkorszerűbb létesítmény. — Mi a jelentősége? — A gyorsan fejlődő KGST országok mind több energiát használnak — tájékoztat Kordis József igazgató. — A most tervezés alatt álló 750 kilovoltos villamos távvezetéknek legfőbb jelentősége, hogy a Szovjetunió déli energiarendszeréből, ahol 60 ezer megawatt villamos energiát termelnek, tetemes mennyiséget átveszünk, egyszerűen fogalmazva: nyersanyag helyett készárut importálunk a hazai energiaszükségletek kielégítésére. — Csak magyar szükségletre vásárolunk energiát, vagy jut exportra is? — A modern hálózaton érkező villamos energiából jut Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária és az NDK energiarendszerének táplálására is. A Szovjetunióban több órával előbbre jár az óramutató, ezért ott a mienknél korábban szökik legmagasabbra a villamosenergiafelhasználás. E fogyasztási fáziseltolódásnak az a következménye, hogy ott akkor használnak fel legkevesebb áramot, amikor nálunk és a szomszédos országokban csúcsfogyasztás van. — Honnan indul, meddig ér, mennyit szállít? — Ukrajna legkeletibb pontjánál. Vinyicánál áll a» vezetékrendszer első oszlopa, | de ide is messzebbről, Dombasz mellől, a Szovjetunió déli energiarendszeréből érkezik a villamos energia. Vi- nyicától a Lvov melletti Za- pad állomásig terjed a szovjet szakasz. Áthoz a Kárpá- j tokon annyi energiát, ameny-J nyi két és fél mai Gagarin Erőmű teljesítményével egyenértékű, s a vezeték magyar szakasza 270 kilométer után Albertirsán ér véget. A villamos távvezeték összesen 530 kilométer hosszú; s a rajta érkező energia Magyar- ország villamosáram-szükség- letének több mint a felét képes lenne fedezni, vagyis 2000 megawatt villamos energia behozatalára alkalmas. Építésének költsége előreláthatóan ötmilliárd forint. — De bizonyára még mindig olcsóbb, mintha új, nagy teljesítményű erőművet kellene építeni. Mennyibe kerülne most egy olyan erőmű, mely annyi energiát termelne, amennyit ez a vezeték hoz? — Tizenöt milliárd forintba... — Hol tart jelenleg a nagy munka előkészítése? — Elkészült a 750 kilovoltos távvezeték első tartóoszlopa, amellyel a közönség az idei tavaszi BNV-n megismerkedhetett. a páratlan műszaki újdonság elnyerte a BNV nagydíját. Jelenleg a gödi aláilomáson magasodik, folynak a kísérletek, a szakemberek kíváncsian vizsgálják, hogyan állja a terhelési próbákat. Ezekből az oszlopokból a Dunai Vasmű összesen 687 darabot készít, közel 12 ezer tonna acélszerkezet felhasználásával. — Mit keli tudnia egy ilyen távvezetéknek? — A 750 kilovoltos távvezeték oszlopának magassága 35 méter, és három vezetékszál függ rajta. El kell viselnie 12 tonna erejű szélnyomást és a vezetékeknek egyenként 18 tonna húzóhatást. — Mikor kezdődik az építkezés? — Az albertirsai transzformátor-állomáshoz már felvonult a kivitelező vállalat, és megkezdte a földmunkát. Ide, vagyis az albertirsai transzformátor-állomáshoz a 270 kilométeres magyar siaßasz után fut be a 750 kilovoltos távvezeték. Békés Attila
