Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-19 / 142. szám
Vendéglősnek született... Az élő sövény mögött az utca — Jó napot kívánok, parancsol ? Alig foglal helyet a vendég a fonyódi Delta étteremben, máris asztalánál a felszolgáló, aki az udvarias köszönés után kívánsága felől érdeklődik. Az első benyomás kedvező, látni, hogy itt tisztelik a vendéget. — Ismertem a régi Sirály éttermet, s kezdettől a Deltának is állandó vendége vagyok. Munkatársaimmal naponta itt étkezünk, így személyesen tapasztalom a változást. Nem tesznek kivételt, a közétkeztetést igénybevevőket éppen olyan figyelmesen szolgálják ki, mint a hazai vagy a külföldi nyaralóvendégeket — mondja Csendes Gyula, hozzátéve —: Nem ismerem személyesen a jelenlegi vezetőt. Fiatal ember, de úgy látja el Horváth Ernő a tálalást ellenőrzi. • feladatát, mint aki vendéglősnek született... Horváth Ernő, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat fonyódi Delta éttermének vezetője, ha nem született is vendéglősnek, nagyon korán kezdte ezt a szakmát. — Szüleim üdülőt, büfét vezettek Balatonbogláron, így gyerekfejjel megismerkedtem a vendéglátással. Tízesztendős sem voltam, már önállóan vezettem szünidőben a balaton- boglári művelődési ház büféjét. A szakmát Balatonfüre- den tanultam, dolgoztam Tihanyban, majd két évig az NDK-ban, ahol egy nagy éttermet irányítottam. A budapesti Palace szálló éttermét is vezettem, ám a szívem a Balatonhoz húzott. Ismerem a Balaton-parti vendéglátás sajátosságait, ezért jöttem visz- sza. Balatonberényben a szövetkezet Határcsárdájában bizonyította be rátermettségét először. A fellendült forgalom, az állandó újkeresés, ötletek alkalmazásával hamar hírnevet szerzett ennek a vendéglátóhelynek. Juhos István, a Pannónia területi igazgatója elégedetten beszél Horváth Ernőről. — Jó érzéke van a vendéglátáshoz, érti a szakmát. A múlt év Ő6zén vette át a vezetést, azóta a közétkeztetésben résztvevők száma csaknem százzal emelkedett, eléri a napi háromszázat. A kedvezőtlen időjárás ellenére májusban a Delta forgalma félmillióval haladta meg a múlt évit. Kezdeményezéseivel arra törekszik, hogy minél kulturáltabb kiszolgálásban részesülhessenek a vendégek. A jövőről ezt mondja váth Ernő: HorJSövényvédelmi tájékoztató Károsítanak a levélíetvek — Idei tervünk 12,2 millió forint, szeretnénk a 15 milliót elérni. A szezonban 120 dolgozója van a Deltának, télen kilencvenen maradnak. Az a célom, hogy kialakítsam a megbízható törzsgárdát, s en- j nek érdekében a szezon befe- A párás, meleg időjárás Diazinon-Phenkapton 0,25 szá- jezése után szocialista brigá- kedvez a levéltetvek- fejlődé- I zalékos oldatát, sének, szaporodásának. Kár-1 Kaposvár é tételük a szívogatásulckal oko- fcör“?£ben meaieíentek ' az I^ngaumozgau"“. vr»tt Wólcnriróriáson levélszá- Korzefeoen megjeienien m nyesen segítene a vendeglaíadáson kívül^akülönböző vi- í ?menfc?? sZ™ole?ke „ tás színvonalának rusbetegsegek terjesztésében j tev- rajZ£Sa alatt hűvös, csapadékos időjárás uralkodott, dókat alakítunk. Szeretném, ha a szocialista munkaverseny, a az emelését. is megnyilvánul. Jelenlétük már messziről szembetűnő a | varható, hogy a lárvakelés, il levelet, ■ lombot, s esetenként, q v,v/Afevc-zL-znir me>crjp-. a gyümölcsöt borító nagy mennyiségű, fénylő, ragadós mézharmatról. Az ebben megtelepedő másodlagos kórokozó, a korompenész csökkenti a levelek asszimilációs tevékenységét, tápanyagveszteséget, korai levéb, illetve lombhullást okoz. Sok levéltetűtelep kialakulását figyeltük meg almán, szilván, paprika-, burgonya-, káposzta-, mákültetvényekben, valamint Nagyatád, Ba- latonfenyves körzetében szántóföldi kultúrákban, bú- j za-, kukorica-, cukorrépa-, borsótáblákon. A kártevő! rendkívül gyors elszaporodá-1 sát a veszélyeztetett kultúrák- j ban meg kell akadályozni, kü- j lönben jelentős károkat okozhatnak. Különösen erős fertő- j zések kialakulása várható a páradús klimájú Balaton-par- . ti, valamint a megye déli ré- j szén, a Dráva menti háziker- j tekben, nagyüzemekben. Védekezésre a nagyüzemekben és a házikertekben egyaránt felhasználható a Lebaycid 50 EC, Unifosz 50 EC, Bi—58 EC 0,1 százalékos, Sumithion 50 EC, Metation 50 EC 0,2 százalékos töménységben. Megyénk őszibarackosaiban j erős tafrinás levélfodrosodás ; fertőzések alakultak ki. A fér- i tőzött levelek megvastagod- j tak, elszíneződtek, deformá- ■ lódtak, majd lehullottak. Mivel a kórokozónak a hűvös, csapadékos időjárás kedvez, május második felétől kifejlődtek szaporítóképletei, és újabb fertőzések forrásai lehetnek. A június eleji hűvös, csapadékos időjárás kedvező feltételeket teremtett a kórokozó számára, és fennáll az újabb fertőzési veszély. Megelőző védekezésre javasolt az Orthocid, Dithane M—45 0,2 százalékos töménységben, melyhez keverjük az erősödő ószibarack-lisztharmat fertőzése ellen a Thiovit 0,3, Ka- rathane, Fundazol 0.1, Mores- tan 0.05 százalékos oldatát, valamint a károsító keleti gyümölcsmoly-, barackmolyher- nyók, kaliforniai pajzstetűlár- vák, levéltetvek, takácsatkák ellen a Safidon 40 WP 0,25, Nexion 25 WP„ Satox 20 WSC, 1,4, Unifosz 50 EC, Bi—58 0,1, letve a hernyófészkek megjelenése hosszan elhúzódó lesz. A kártevő elleni védekezési hatályos jogszabályok alapján kötelező elvégeznie minden termelőnek. Védekezésre fel Ritkán találni az irodájában , Horváth Ernőt. Hol a konyhában ellenőrzi a tálalást, hol pedig a bisztróban az adagok mennyiségét, vagy a sörözőben, a kerthelyiségben jelenik meg, s figyeli: nincs-e olyan vendég, akiről a felszolgálók használható az Unifosz 50 EC, véletlenül »elfeledkeztek«. Nogos 50 EC, Bi—58 EC 0,1 százalékos töménységben, a Ditrifon, Dipterex 0,2, Fiiból E 0,3 százalékos töménységben. Igényes önmagával szemben, s ezt várja a felszolgálóktól iK- . ‘ *! Sz. !>. Ami a tücsök és a hangya meséjét illeti, én tücsökpárti ! vagyok. A tücskök léte a világ sokszínűségét jelenti. A hangya elfelejt élni, mivel ; egyetlen célra függeszti a tf- i kintetét, hogy éléstárát biztosítsa a maga szívós makacs- : ságával. Aki csak muzsikál, í sok mindent észrevesz maga körül. Az a dolga, hogy megzenésítse. Nem voltam én i gyűjtögető típus. Andrea i ilyen volt. Ezért se értettük í egymást. ■ Emlékem a Tücsöktanyán eltöltött időről sokáig fogva i tartott. Sajátos mítosza volt ennek a szigetnek. Ezért is építettem a tó tűlsó párján a bungalót. Találtam rá másféle magyarázatot. El akartam húzódni a nagy városból a magányba. Ez sikerült I nagyrészt. Az érzékelhető világ megkeresett itt is. Sine, soli, sileo — olvastam egy régi könyvben — napfény nélkül hallgatok. Diófám résein özönlött felém a szólásra buzdító fény. ösztönzött, hogy kilépjek hallgatásomból, főként, hogy itt másforma emberi sorsokkal találkoztam. Az utcabeliek élete, ahogy megfigyelhettem az élő sövény mögött, lassankint hozzá tartozott az enyémhez. A halász kidobja a merítőhálót, egész a fenékig, s ami a sűrűre kötött varsa szövetében fönnakad, csakis az övé. Villogó testű halak fi- cánkolnalc a hálóban. Ez Somogyország egyik szöglete. Ujjamról leperdülő vízcsepp, benne találom az állóvíz élő szervezeteit, másfajta világcikkelyt A fölbolygatott élőlények pompáznak ott izgató színeikkel. Máté Kelement, a vénséges parasztembert régóta ismerem, barátaim a feleségével együtt Fürge kis asszony Valika néni. Az utca apró- cseprő szenzációit ő »szállítja« nekem. Kelemen bácsi csöndes szavú, krákogó öregember. Ki se fogy szájából a Kossuth cigaretta. Sokfelé megfordult egyre szaporodó esztendeiben. Volt folyami matróz, Kámban cipész, hivatalszolga később. Most tsz- tag a Zöld Remény Termelő- szövetkezetben. Tavaly leesett a bicikliről, összetörte magát. Föl se kel többet az ágyból, azt hittük. Talpra állt egyik nap váratlanul. Ügy forgolódott a házhelytelkén, mintha kergetné valaki a háta mögött. Ilyenek ezek a régi emberek. Hiába folydogál lassabban életnedvük, nem veszik tudomásul. Megtéveszt az öreg sokráncú bőre, előregörnyedő háta, még cipészkorából hordja a puklit. Többet van felöltözve áfgyán, mint talpon ma már. Ártatlan kék szeme kifelé fürkész a kertre. Az ő műve a legkisebb mákgubóig. Látni akarja sok évi hajlado- zása hasznát. Vityillómmal szemben lakik a másik öreg, a lapátorrú, bagolyképű Tonkács. Mintha újabb, nem éppen szabályos szerzések után szaglálódna. A háztelke fölfelé húzódik egész az erdőig. Nem a sajátjából hord tűzrevalót. A szomszédból. Ezért fenekedik rá az egész utca. Kerítését is odább verte le hetven centiméterreL Ezt már nem tűrhette a szomszéd, perre vitte. Vissza kellett húzódnia a cölöpökkel, szégyenszemre. Mindenkire őrről Tonkács, a fia családjára is, pedig azok gondozzák, mióta özvegy. Egymásnak adják a kilincset a magányos véngsz- szonyok. Az se baj, ha morog a medve, máséra éhes lator a szomszéd. Mégse választ közülük életpárt. Az elmúlt nyáron beszélték, hogy fölakasztotta magát az istállóban. Az egyik szemfüles mátkajelölt vágta le a kötélről, még idejében, Tempósabban lépked azóta az utcán. Óvatosan kerülgeti a tócsát, göröngyöt Hajlott pelikánorrával döfködi a levegőt. Ravasz-' din bazsalyog a-z arcokba szemére húzott sapkája alóL Nem keres hasonszőrű barátot, utálja az embereket Adamek Lackó barnára pirult, széles fizimiskája sűrűn feltűnik'”a bungalóban. Megkérdi, hozhat-e valamit az üzletből? Cipeli a csomagokat az állomásra. Csipkedi magát, hogy keressen pár forintot Nem élnek a szülei, az öreganyja tartja. Tetszik nekem ez a talpraesett kölyök. Pár éve halt meg a» anyja a kórházban. Adame-; kéknek is van történetük. Albérletben laknak Suhtá- réknál, egy vályogházban, az udvar hátulsó sarkában. Hirtelen haragú, kötözködő asszony a Suhtárné. összeszólalkozott Lackó anyjával a kárba tévedt csirkék miatt Verekedéssé fajult a tyúkvita. Az öregasszony látta — egyedül ő —, hogy fejbe csapta lányát ez a Suhtárné a parázsfogóval. Adamekné fölbukott, meg is zavarodott ettől az időtől. Rekkenő nyárban is fázott, tétlenül üldögélt a tűzhely közelében. Elvesztette érdeklődését napi gondjai iránt ez a fiatal nő, a fiával se törődött. Mániáséin emlegette a parázsfogót, hogy megpattant a fejében valami. Hónapokig kezelték az idegosztályon. Megkérdeztem Lackót: — Följelentette a nagyanyád Suhtámét? — Nem vette ő figyelembe a törvényt. Hiába is ment volna, mivel csak ő látta a perpatvart. Igencsak félt a háziasszonytól. Talán csak nekem fontosak ezek a történetek. Sokszor töprengek rajtuk, nehezen múló éjszakáimon. Miért nem férnek el egymás közt ebben a csöndes kis faluban? A faháznak öregember arca van. Innen figyelem a természet mutáló hangját. Hunyadi István Fák, halak, vízgvűríík □ Somogyi Néplap Csobbanva tottyant az úszó. Ringott még egy darabig, ide-oda táncolt, azután ráterpeszkedett a vízre. Bóbitája mozdulatlanul meredt fölfelé. Hajnali negyed négy. A fák között mint ragadós massza, tartotta magát a sötét, az ágakra tapadt; súlyos, vastag szőnyegként nehezedett a dombokra, a völgyekre, ráborult a patakok árkára. A sáson átgázolok lába, az őzeké, a nyulaké, a tétován leszálló varjaké nedves lett a harmattól. Az enyhe szellő meg-meg- libbentette a tó felett go- molygó párát, rést nyitott a túlsó part felé. A halör csónakja átcsúszott a hézagokon, az evező hangtalanul merült a vízbe. A köd mindent felnagyított: fantasztikus állatként kuporgott a kuvasz a csónak orrában. Két varjú egy vércsével szemtelenkedett. öreg artistaként cikáztak, fordultak a vércse felé, lecsaptak rá, azután két oldalról támadták, konokul, hangtalanul. A fürge szárnyú ragadozó nem sokat törődött velük. Három apró szárnycsapással mindig fölébük kerekedett, rájuk ijesztett. Látszott: utálja a varjakat, utálhatja a varjúhúst. Ha elfáradt, vagy nagyon megunta a böszülten csapkodó öreg artistákat, letelepedett egy ágra, s míg a másik kettő felgallyazott a közelében, unottan rendezgette sebességet szülő szárnyait. Körbenézett — mi az neki: az ö szemével megnézni valamit! —, azután fürgén, mint akit kilőttek, elhúzott az erdő felé. Az öreg bambán pislogtak artisták utána. A töröcskei víztározó apró árkokat fogad magába. In- nen-onnan érkeznek a vékonyka erek, üzenetet hozva a Zselicből, az erdők mélyéből, a patakok partján dohogva dplgozó traktorokról, a forrásukról, ahol kecses mozdulattal torpan meg óvatos őz. Locsognak a vasszal megbolondultan cikázó, szerelmes nyulakról, az erdőkben csetlő-botló apró gidákról, az érintetlen zselici őserdőről, ahova még mindig tisztelettel teszi be az ember a lábát. Azután csörgedező kedvük beleolvad a tó sima vizébe, és amikor hajnalban megszólal az első kakukk, az első sárgarigó, amikor elhallgli a fülemüle, elhallgatnak a patakok is. Az elnyúló tó mindezt békén inseli. Ha szél támad, megborzolja a tükrét, apró hullámai dél felé szaladnak, körbeölélik a vízbe roskadt fákat, befúródnak a nádba, , megringatják az ébredező kacsákat. Rekedt hápogásuk összegabalyodik a nap első sugaraival. Mint rajztábla, tartja a tó a hátát. A partján magasodó hatalmas fák koronáját a fény és az árnyék rámásolja a vízre. A ködben a sugarak vonalakra bomlanak, szélesedő sávban hullanak a fétidre. Mire beköszönt a reggel, nyoma sincsen már a tó vize fölött lebegő párának, a vércsének és a varjaknak. Megjönnek az első horgászok, visszhangos kiáltással üdvözlik egymást a két part* ról. A halakat figyelik, hol csobban ezüstös testük, amikor nagy jókedvükben a viz fölé dobják magukat. Az úszót figyelik, a zsinórra j akasztott jelzőt, s ha átszalad egy őz a völgyön, legfeljebb a halőr kutyája emeli j fel a fejét. De ő is inkább csak szokásból. A hatalmas zselici erdő , nappal is úr. A fái közé rakott fészkekkel, sűrű bok- az f rokkal benőtt rejtekhelyei- ta- vei, évszázadok során szakadékokká mélyített vízfolyásaival, napégette tisztásaival. Ha az ember száz métert megy a fák között, út nélTöbb gyümölcs a boltokba, exportra Mozgó átvevőhely Á megye állami gazdaságai- j hetnének, gyümölcsszedő brl- nak, termelőszövetkezeteinek ; gádokat alakítva. Vállalhatnák nagy gyümölcsöseik vannak Somogybán. Az ellátás javítá- j sára azonban szükség van a ezt a munkát a KlSZ-szervezetek is. A bevételt, a munszőlökben, kertekben, ház kö- i káért kapott pénzt közösségi rül lévő szórvány gyümölcsösök j életük fejlesztésére, kirándulj már megijedhet: hol jár- | ^b~'ház körül és hat? Az erdő mindkét olda- ■ Ion lehúzódik a tó partjára, csak egyszer enged égy apró rétnyi helyet, ahol régóta nem használt gémeskút mutatja: valamikor legelő volt itt. Néhány tarkabarka termésére is. Az áfész-ek fel adata, hogy ezek termését leszedessék, felvásárolják. Az üzletekbe több cseresznye, meggy és más gyümölcs kellene, mert a vásrálók keresik. Ugyanakkor nagyon sok köz- a sző[ lökben, a szór vány gyümölcsösökben madarak zsákmánya , ideialenes ieivásárlóhelueket marad a gyümölcs, nem szedik \taeigienes jelvasanoneiyeket lásokra, klubok felszerelésére fordíthatnák. Nagy gond a termés elszállítása a felvásárlóhelyre. A gond megszüntetéséért az áfész-ek tehetnének sokat. A termelők örömmel vennék, ha le, különösen ott, ahol idős a tulajdonos. létesítenének a szőlőhegyen, a I szórványgyümölcsösök terüle- I tén. A korábbi években volt ■ kapott tájékoztatás sze- j mar erre példa, többek között szarvasmarha most is ott te— : rint cseresznyéből az at.ágnál j j^jmcgdiban Csurgón Taboo pi a füzet, hajtja a legyeket fülével, farkával, alig húsz méterre a kapas idején mozdulatlanná merevedő horgászoktól. A gulyás csak néha mozdul: botjára támasztja két kezét, arra az állát, és figyeli a horgászokat, <f gyerekeiket terelgető szülőket, az egymásra acsarkodó ölebeket, gazdáikat. Semmit nem mond az arca. Se hétköznapról, se vasárnapról. Olyan ez az apró rét a hétvégi zsúfoltságával, mint a víz felszínén úszó falevél. Arányaiban is. Fél kilométerrel arrább már nyugodtan legel az őz, s ha egy pórázon tartott boxer túl hangosan csahol, a fülét rázva neszei: közeledik-e a hang. Azután legel tovább, . vagy beljebb húzódik az erdőbe, ahol nyugalom.„ van. Mint a tó partján, hajnali negyed négykor. Mészáros Attila . jobb meggyből viszont rósz- somogyszobon szabb a termes — bar ez is vidékenként változó. Nem lehet tehát általánosítani. Kajszibarackból a vártnál kevesebb termés ígérkezik. Ezért különösen fontos az idén, hogy a szórványgyümölcsösök termésének többsége a felvásárlóhelyekre kerüljön. A nemes és cigánymeggy az ország fontos exportcikke. A cigánykét évvel ezelőtt esténként szinte menetrendszerűen járta a hegyi utat a szövetkezet tehergépkocsija, és a gyümölcsöt a felvásárlóhelyre szállította. így a minőség is jobb maradt, mintha talicskán vagy kézi alkalmatosságon szállították volna. A sok eső árt a minőségnek, ezért helyes, ha az érés után azonnal leszedik és a felvásárlóhelyre szállítják a gyümölmeggyet feldolgozva szállítják j csőt. Egyéni, szövetkezeti és külföldre. Ezeknek a gyümöl- j országos érdek, hogy a termett ősöknek az átvételi árai magasak, érdemes tehát leszedni. J gyümölcs ne menjen kárba. A gyümölcsfelvásárlás felada- ! tairól, lebonyolításáról, a szükA megye áfész-einek felvásár- séges intézkedésekről a na- lói keresik a megoldást és so- í P°kban tárgyaltak az áfész-ek * «-MuSfííS-: idős emberek fáinak gyümöl- | is azt a célt szolgálta, hogy az csét feléért vagy béréért érdé- | üzletekben több és olcsóbb mes leszedetni. Egyes közsé- «yünaölcs legyen, és az exportkotelezettségeinek eleget tudgekben az úttörők — vezetőik ellenőrzése mellett — segít-J jón tenni Somogy. D. Z.