Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

Jugoszláviái jegyzetek

! VENDEGÜNK:

A turisztika harmadik korszaka

Delfisz költő, műfordító

Illendő végre elmondanom, ]

miféle szél vetett erre a táj- \ ra, ide, hol a természet két J kézzel szórta adományait. Rö- ! viden: Jugoszláviába, a Ma- ' karska melletti kis fürdőhe- | lyen, Tucsepiben rendezték ! meg az idegenforgalmi írók j és újságírók nemzetközi kol- ' lokviumát, immár tizenhar- i madik alkalommal. Csaknem valamennyi európai országból j jöttek újságírók, turisztikai ! szakemberek, idegenforgalmi kérdésekkel foglalkozó kutatók. A nemzetközi turizmus ! sem holmi vad feltérképezet- len terület már; olyan jelen- j ségei, sajátosságai vannak, j amelyek több-kevesebb biztonsággal az egész nemzetközi turizmusra jellemzők.

Zsúfolásig megtelt a Hotel Neptun konferenciaterme a tanácskozás első napján. Az 57 külföldi újságírón és szakemberen kívül még itt voltak Jugoszlávia hat tagköztársasagának és két autonóm területének képviselői is. A terembe belépő magyar újságírónak első látásra feltűnt; lám, még ezen a nemzetközi tanácskozáson is inkább a hátsó székek telnek meg, s az első sorok egyelőre üresen ásítoznak.

Mellettem egy jókora termetű belga fotós vacakolt. Krisztusi szakálla vah rako- mánnyi filmszalagjával egyenesen Kenyából érkezett. Nagy lelki nyugalommal nyakába akasztotta a fordító berendezés fülhallgatóját, annak két gombját komótosan elhelyezte füleiben, kiterítette maga elé a Paris Match legfrissebb számát, s attól kezdve megszűnt körülötte a világ ...

A konferencia közben már túl volt az elnöki megnyitón. Képet kaphattunk a jugoszláviai idegenforgalom helyzetéről, s az ország vonzó turisztikai látványosságait is lelkesen ecsetelték az előadók. De bármennyire csábítja is a krónikást, hogy ezekről beszámoljon, erre csak később tud sort keríteni. A konferencián ugyanis a mai turizmus legégetőbb kérdéseinek megvitatása került napirendre, amit csak így jellemeztek:

a turizmus harmadik korszaka.

Tekintsük át, milyen szakaszai vannak az idegenforgalom fejlődésének!

A városlakó polgár megún- ván a konflisok zörgését, a söröslovak patkóinak csattogását, s hogy a promenádon unosuntalan az ismerősöknek kalapoljon, vasárnap reggelenként felpakolta a családját, és csöndesen kikocogott a közeli erdő árnyat adó sűrűjébe. Ott olyan jó volt élvezni a tiszta napsütést, megbontani az elemózsiás kosarat ... Az egykori jámbor polgár hétvégi sétája nem volt igazán idegenforgalom. Turisztikáról beszélni csak akkor lehetett, amikor a vállalkozó szellemű családfő fölta- risznyázta magát, és remény- teljes, ifjú fiát, s a család szoknyás tagjainak borzadása közepette sziklát mászni, csúcsot hódítani, rengeteget bejárni indultak. Ezek a turisták azonban a maiaknak legföljebb csak a mozgékonyságban, a vállalkozókedvben és kíváncsiságban lehettek az elődei. A mai idegenforgalomhoz némiképp csak az egykori felső tízezer Karlsbadba, Herkulesfürdőre, Siófokra és a francia Riviérára utazása, s »khellemetes fürdőzései« voltak hasonlók.

S aztán jött a diákság rohama. A hétvégeken zsúfolásig megtelt vonatok, szekerek, kocsik, országutak. Irány a tenger!. Irány a hegyek! Irány a tópart! Az üdülés, pihenés igénye egyre erősebben jelentkezik az anyagi lehetőségek, a szabad idő kiterjedése és a városiasodás-váro- sodás előrehaladásával. A természetes emberi kíváncsiság, tudni vágyás egészül ki egy fontos társadalmi feladattal: a pihenés, az üdülés ugyanis egyre jobban fontos szociális terápia az egész évi kemény, a nagyváros körülményei között végzett, sokszor egyhangú munkában elfáradt- elfásult embernek. S ez már a turisztika második korszaka. A programok még mindig egysíkúak: víz, napfény, jó levegő, s lehetőleg minél többet belőle. A szállás csak

A nágocsi dosszié

Iskolát avatnak Buzsákon, Sárdon és Csökölyben

A megyei tanács művelődésügyi osztálya gazdasági csoportjának tájékoztatójából kiderült, milyen fesztelenül, a bürokrácia útjait megkerülve lehet beszélni a sikeres munkáról. A »hivatal« tekintélye nőtt, hogy nem a hivatalt szimbolizáló akták mélyéről szóltak, amikor megyénk fejlődő iskolahálózatát, az új létesítményeket mutatták be. Ezt követően mégiscsak az íróasztalba kellett nyúlni egy vaskos, sárga dossziéért, mely borítólapjai közt zárva tartja a bővítésre váró nágocsi nevelőotthon ügyét.

Szeptemberben új, hat tantermes általános iskolát avatnak három somogyi községben: Buzsákon, Somogysárdon és Csökölyben.

Üj óvodát kap Marcali, Fonyód, Nagyatád, összesen háromszáz kicsinynek lesz szebb, kényelmesebb otthona.

Korszerűsítik három somogyi középiskola fűtését, Fonyódon, Siófokon és Marcaliban áttérnek a széntüzelésről a gáz- illetve olajfűtésre. Nyolcmillió forintba kerül a csurgói gimnázium belső felújítása.

A bejáró tanulók gondjain enyhítenek azzal, hogy Ka- darkúton felépül az általános iskolai hétközi diákotthon, ahol nyolcvan gyerek elhelyezéséről gondoskodnak.

Igáiban, Barcson, hátrányban új óvodák építését kezdik meg ebben az évben. A kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskola szomszédságában hozzálátnak az általános iskolai

1 hétközi diákotthon építéséhez.

Százhúsz fizikai dolgozó jól j tanuló gyerekének biztosítják } az elhelyezését. Marcaliban I jövőre már nyolcvan lakót-fo- I gadhat az épülő középiskolai j kollégium. Tizenkét tantermes általános iskola építésének az í előkészítése folyik Nagyberki- | ben. Fölépítését 1977-re tervezik.

Ha abszolút mértékben hihetnénk a terveknek, akkor már az idén benépesülhetne a »bővített« nágocsi nevelőotthon. Egy tégla nem sok, eny- nyit nem mozdítottak érte, csupán az akták száma gyarapodik. Az első rövid, korrekt: a rtiegyei tanáccsal

szerződött SOMBER 1975. július 31-ig vállalta a bővítés i befejezését. A többi akta tartalma már nem ilyen egyértelmű, illetve abban következetes, hogy a hangsúlyt a papírmunkára fekteti —, csak í a gondokról szól, melyekről egy frappáns véleményt olvashatnak az egyik tárgyalás jegyzőkönyvében. A Somogy megyei Tervező Vállalat képviselője az előkészítés hiá- j nyosságában látja azokat az j okokat, amelyek gátolják az I építést.

A dossziét félretéve a me- l.gyei művelődésügyi osztály gazdasági csoportjának állás- j pontjával értünk egyet: nem1 csak az építészeti és egyéb kö- J telező előírásokat kell szem ! előtt tartani, hanem annak a j hatvan gyereknek a sorsát is, aki nevelőotthoni elhelyezésre vár. Minél előbb. A dossziéba : fűzött jegyzőkönyvek elkészí- 1 tésére két év nagyon sok volt.

a milliomosoknál és a tehetős középosztálynál számit, a tengerpartra indulók derék- | hadánál nem. A vízhez tüle- j kedők, a hegyekbe indulók számára nem sokat jelentett a műemlék, a kulturális program —, ha nem volt, szerveztek maguk alkalmi kórust, színjátszó társaságot, néptánccsoportot.

Terebélyesedő igények — szűkös kínálat. Így lehetne jellemezni a turisztika második korszakát. És most? A század utolsó harmadának elején hogyan állunk?

Az emberiség történetének legnagyobb népvándorlása a jellemző. Jelzi a mai korszak döntő különbségét az előbbivel szemben. A turisztika ugyanis a szabad idő eltöltésének döntő elemévé vált. ) S mivel a szabad idő világ- I szerte (nálunk is) mind több j és több, a mai turisztika évente sok millió embert! érint, s késztet arra, hogy hosszabb időre (akár két-há- rom hétre) elhagyja otthonát.

S ez az egy-két-három hét már tetemes része az évnek. Egy-két napig a kiránduló ember esetleg még élvezi a komfort nélküli nomádéletet, de ilyen huzamos időn keresztül már bosszúságot jelentene számára. Az egész évben erre a két-három hétre takarékoskodó mai turistáknak már nem elég a víz, a napfény, a jó levegő, noha természetesen ez is fontos. Látni akar, új ismereteket szerezni, tartós élményekben részesülni. Ráadásul tömegesen jönnek minden országból, s mennek minden országba. Az autó és az autózás határtalanul kitágította lehetőségeinket, s fantasztikusan sűrített programokat tudnak a mai turisták teljesíteni.

A tömeges turizmus, a kereslet összetettsége, s minden irányú, komplex fejlődése jellemzi a harmadik korszakot. S nyaranta a fogadó országokba érkező tömegek ellátása, szórakoztatása olyan bonyolult feladatokat ró az országok idegenforgalmi szervere, sőt egész gazdasági életére, hogy megfelelni ennek az érdeklődésnek csak magas színvonalú szervezettséggel, tetemes beruházás ^ckal lehet. Hogy érdemes-e?' Ez ma már nem lehet vitás.

A mai turizmusnak, a jelenlegi világpolitikai körülmények között, van még egy fontos területe. Ezt igen tömören így fogalmazta meg a, kollokvium egyik előadója: | »A turizmus a legjobb háború a háború ellen.«

Csupor Tibor

(Folytatjuk.)

Személyes találkozásunkat megelőzték versei, melyeket | Papp Árpád fordításában lapunk hasábjain Közöltünk. Fi- vosz Delfisz európai körútja során hazánkat is fölkereste, járt Kaposváron is.

Fivosz Delfisz néhány órára szerkesztőségünk vendége volt. Görögországról, az irodalomról, munkásságáról beszélgettünk. A hatvanhat éves költő, műfordító annak a generációnak a tagja, amelyiknek Kazantzakisz is volt, s irodalmi sikereik előbb teremtettek hírnevet külföldön, mint a szülőföldön. Fivosz Delfisz elmondta, hogy 1945 után 1973- ig kötettel csak külföldön jelentkezett, angol és olasz nyelven többet publikált, mint anyanyelvén. Az is igaz, hogy anyai ágon olasz származásúnak vallhatja magát. 1973-ban három önálló kötettel hívta magára a figyelmet a görög irodalmi életben.

Kazantzakisz végrendelete

kifejezetten politikai magatartást takar. Azt írta: — Szórjátok szét hamvaimat, csak Görögországba ne vigyétek visz- sza.

— A görög junta a legelemibb szabadságjogokat sem adta meg, hogyan éltek az írók, költők?

— A junta terrorja az írók egy részét emigrációba kényszerítette, mások — otthon hallgattak. Nyílt szembeszállás nem volt részükről. A joghallgatók, a képzőművészeti főiskola fiataljai ezt is megkísérelték, 1973 őszén négyszáz képzőművészeti főiskolai hallgató lett a terror áldozata. A junta bukása után többen úgy beszélteit, mintha korábban ellenállók lettek volna ...

— A nehéz idők után milyen az írók helyzete Görögországban ?

— Államelnökünk: költő. . Politikánkban érvényesíteni kívánjuk, hogy mind szélesebb kapcsolatot teremtsünk a szocialista országokkal.

— 1973 előtt, a junta uralmának idején, elképzelhető lett volna, hogy ön ellátogat hozzánk és más szocialista országokba?

.— Aligha.

— Mostani útja során több könyvkiadóval is tárgyal. Ezenkívül van-e más célja látogatásának?

— Igen, a kapcsolatok bővítését is célul tűztem. A harmincas években a híres görög jóshelyen, Delphiben működött egy nemzetközi kulturális központ: Graves, Quasimodo, Ungaretti nevére emlékszem. Föl lehetne ezt is támasztani.

— A fiataloknak már köny- nyebb.

— És nagyon jól dolgoznak.

' Szeretik az erhbereket, reményt adnak a tömegeknek. Üj folyóiratokat kaptak. Ilyen a Kurosz, az Idria, a Thesza- lika.

Mi jellemző a költészetükre?

az embel — A töprengés,

! riesség.

— Először járt Magyarországon. Tapasztalatai?

— A magyar nép vérében van Magyarország. Ezt említem első helyen. Azután: meglepett az ünnepi könyvhét for! galma, az olvasók érdeklődése. Nálunk még csak hasonlóról sem beszélhetünk.

Fivosz Delfisz e szavakkal fejezte be a beszélgetést;

— A vész nem múlt el teljesen Görögországban, össze kell fogni, hogy a junta ne térhessen vissza. Íróink, költőink feladata osztozni ebben.

H. B.

Cselekvők voltak

»Mit kell azt kerülgetnV ... — folytatta Máté. — Meg- mondtátok azt már énnekem nem is egyszer, és nem is csak egy elvtárs mondta! Csak azt nem tudom, hogy miért éppen én maradtam el a fejlődéstől, s miért nem hatvanban, amikor a téeszt csináltam ?«

S

ánta Ferenc Húsz óra

című riportregényéből valók ezek a sorok. Egy könyvből, mely felszabadulás utáni prózánk egyik csúcsa, a legmagasabbak közül való. A falu sorsfordulóit ábrázolja, a. legnagyobb formátumú emberi jellemek, a legjellemzőbb karakterek életútját követve. A sorsok metszéspontjait, az életutakon előadódott konfliktushelyzeteket írta meg Sánta.

Mi azonban maradjunk most Máténál, a regény — ha jobban tetszik riport — egyik mellékalakjánál. Keserű ember ő. Hatalom volt a kezében, de ez fokozatosan kicsúszott ujjai közül. Emlékszünk még a filmváltozatra? Molnár Tibor keserű arcára, amelyre a színész a gyomorbajosok, a

szívelégtelenségi panaszosok jellemző vonásait préselte? Plasztikusan formálta meg a figurát. Típust teremtett. A cinikus sztereotípiával — »lemaradt egy brosúrával« — jellemzettek típusát.

Itt élnek közöttünk. Mindenki ismer Mátéhoz hasonló embereket. Jómagam is néhányat. Akik, amikor szükség volt rá: vállalták a cselekvést. Vállalták a példaadó nem mindig hálás sorsát. Olykor fegyverrel, máskor szavak pengéjével vív a küzdöttek azért, ami most van. Habár sokuk nem is álmodott arról, hogy ilyen embert emelő, ilyen szép lesz. Így mondta egyikük.

Miként Máté is, nem értek rá »fejlődni«. Gyenge érv ez? Egyéne válogatta. Volt, aki a tennivalók sünijében csakugyan nem találta a tisztást, a pihenőhelyet. Hajszolta magát kimerülésig. Gyógyszert szedett, több kórházat belülről ismert meg. Ma a sorsa újra az, ami a cselekvést nem j vállaló — vagy legalábbis nem j »kezdő emberként« vállaló — társaké. Kétkezi munkás va- I lahol, vagy aktamunkát végez

KÖRKÉRDÉS IDEGENFORGALMI VEZETŐKHÖZ

Több a balatoni program

Mindenki megeszi, amit főzött...

A borongás időben látszik igazán Siófok utcáin, hogy megkezdődött az idény. Az utcákon lépni is alig lehet a tömegtől, az autók is csak lépésben haladnak.

Tegnap körkérdést intéztünk három utazási iroda vezetőjéhez: Milyen újdonságokkal várják a sok nyaralót?

Kiss Sándor, a Cooptourist balatoni kirendeltségének osztályvezetője:

— A Cooptourist régóta gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a balatoni hajósokkal, ennek az egyik figyelemre méltó eredménye, hogy ma a siófoki hajóállomás épületében közös irodát nyitottunk. Oroszul és németül is tudó alkalmazottunk felvilágosítást nyújt a hajómenetrendről, ezenkívül szobát foglal, beváltja a valutát. A hajóál- lomasi irodánk szeptember végéig tart nyitva. Másik újságunk az, hogy végre ízléses programfüzeteket adhatunk

ügyfeleink kezébe, a színes prospektusokat több idegen nyelven is kinyomtatták.

Dr. Fodor János, a Siotour igazgatója:

— A mai nap kellemes

meglepetése nekünk egy most elkészült kimutatás, amely szerint az év első öt hónapi jában 13,7 százalékkal több napot töltöttek el a vendégek a Siotour szállásain, mint tavaly. A növekedés eredményeként az első öt hónapban 98 900 napról van szó.

Tizenegy kempingünk közül kilenc már kinyitott, de a szántódrévi és a balatonsze- mesi Vadvirág kemping megnyitása sem várat már sokat magára.

Programjainkra az esős időben különösen várjuk vendégeinket. Kirándulásokat szervezünk többek között a Duna-kanyarba, Budapestre, Pécsre, a Balaton-part nevezetesebb helyeire, az apaj- pusztai lovasbemutatóra.

Komjáthy Gábor, az IBUSZ

balatoni igazgatóságának vezetője:

— A balatoni kirendeltség főleg külföldiekkel foglalkozik, akik jórészt még a télen lefoglaltatták helyüket valamelyik szállodában, faházban vagy motelben. A déli par- : ton 3700 ágy áll az IBUSZ ba. latoni kirendeltségének a rendelkezésére, s hála a berlini, . kölni, frankfurti, londoni, j stockholmi, római és bécsi i leányvállalatunknak, a helyek többsége már foglalt. Az előszezonban a tavalyinál húsz százalékkal többen voltak ki- rendeltségünk vendégei. Újdonságot programjaink tártál- ' maznak, többek között kirándulásokat szervezünk Székes- ; fehérvárra és Tácra. Főzőlec- ; kére hívjuk a turistákat az ' Európa szálló konyhájának I mesterszakacsához. Az a hátránya megvan a dolognak, hogy mindenkinek meg kell 1 ennie, amit főzött...

P. D. i

egy-egy hivatalban, »rang«

nélkül.

Aki nem képezte magát, aki csak a napi feladatokat látta maga előtt, annak ez lett a sorsa. Kegyetlen törvényszerűség ez. A vezető és értelmiségi réteg összetétele Magyar- országon jelentékenyen — sőt alapvetően — változott a fel- szabadulás óta. A statisztikák szerint e rétegnek alig egynegyede volt 1938-ban munkás, vagy paraszti származású. Nem is nagyon lett belőlük más: falusi tanító, falusi jegyző, városi hivatalnok az alacsonyabb kategóriában. 1949-ben viszont a vezetőknek és az értelmiségnek munkás—paraszt származású rétegaránya több mint kétötöd volt. 1964-ben pedig már a fele.

Ez bizonyíték amellett, hogy a »kiesettek« száma országos méretekben elenyésző lehetett. De emberekről volt szó. Nem hibátlan, nem makulátlan emberekről. Vannak köztük, akik tüskét hordanak magukban ma is. Mások — ilyennel is találkoztam — átérezték a szükségszerűséget. A feladatuknak igyekeztek megfelelni, s miután az újabb feladatoknak — az összetetteknek — már képzettségi fokuk miatt nem tudtak megfelelni, átadták a helyüket a náluknál fiatalabb, képzettebb erőknek. Nem egy közülük maga tette lehetővé, hogy a fiatalabb vagy a rátermettebb iskolára kerüljön. Pedig jól tudta, hogy a következmény rá nézve az lesz: át kell adnia a helyét. Tisztelet tehát az ilyenfajta »kezdő embereknek«. Kemény fából faragták őket.

Naponta olvasni szívmelengető híradásokat arról, hogyan léptek előre falvaink egy-egy újabb beruházással. Van, ahol törpe vízmű épült. Máshol új iskola. Kétszintes áruház. Egészségház. Állattelep a téeszben. Övóda. Kultúrház. öregek napközi otthona. Könyvtár.

H

a rajtam állna, kis fémhengerben e létesítmények alapjába cementezném azoknak a nevét, akik a felszabadulás után először vállalták a cselekvést, a vezetést. Mert az ő munkájuk — kemény munka volt! — gyümölcse érik be tulajdonképpen a fiák, unokák, s az önképzésre alkalmasabb generációtársak mai eredményeivel. Nem a hatalomban jellemtorzulást szenvedőkét, hanem azokét, akik valóban rászolgáltak erre.

Lesko László