Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

Bergman világa

MORÁL ÉS MAGÁNY

!„ ... lön váram kapuja Kaposvár’

Elindult Barcsról

F-0-^ele a mozi, Bergman ne- I ve vonzza az embereket.

Mit sejtet ez a tülekedő érdeklődés? Önáltatás volna azt hinni, hogy a széles néző- tábor filmkultúra által táplált igényét, jóllehet ilyen is van, s épen a Filmbarátok Köre nézőinek állandóan növekvő tábora mutatja, hogy az ilyen igényekkel számolni kell. (Jo lenne, ha az e hálózatban vetített, befogadott filmek után valamilyen közművelődési formában tudatosulnának is a látottak mégpedig kritikus mérlegeléssel).

Azt hiszem, a zsúfoltságot és az ismételt vetítést Kaposváron is inkább a kíváncsiság indokolta, hiszen vannak, akik kedvec beszédtámájukat lelik benne, mások érdeklődését pedig a Bergman-filmek közismert szekszuális vagy naturális jelenetei ingerük.

Tény, hogy korunk film- és színházművészetének eredeti, nagy egyénisége Ingmar Bergman. Vitatott vagy magasztalt téma a művészete s több vállalkozása a világlapok hasábjain is. »Nekem nincs vallásom. A vallásra csak mint egy szörnyű hatalomra gondolok, amely gátolja, fékezi az embereket. Minden dolog a bensőnkben, és a többiekkel való kapcsolatainkban zajlik« — olvassuk nyilatkozatát, individuális vallomástételét a legutóbb látott Suttogások és sikolyok kapcsán.

S még egy idézet: az Unttá című lapnak adott nyilatkozatában elmondja, hogy új filmje forgatókönyvén dolgozik; a sikertelen öngyilkossági kísérlet után új életet kezdő pszichiáterről szól majd. A készülő Szemtől szemben című filmről mondta: »Ez a történet nem a szerétéiről szól, hanem éppen ellenkezőleg, a szeretetnélküli- ségről.«

Erkölcsi kérdések és kétségek, formális kapcsolatok hideg tartalmatlansága, a nyomasztó magányérzést fokozó kiszolgáltatottság, a múlt terheitől megrakott vajúdó jelen — mondjuk így: egy társadalmi életérzés egyéni sorsokban megmutatkozó tünetei — jellemzik Bergman filmjeit. Ahol a legtöbbet papolnak a morális kategóriákról és a szeretetről, ott mutatja fel a legkétségbe- esettebb szeretetnélküliséget. Ahol a finom polgári kényelem tradícióiban és a, fogyasztói társadalom szuperszolgáltatásainak ötvözetében tetszeleg a külső, ott mutatja fel a belső éhes ösztöneinek naturális valóságát a véres, verejtékező szenvedésben, a gátlástalan érzékiségben. És könnyező, réve- dő tekintetű hősei testi-lelki fájdalmaikban vágyják a tartalmas kapcsolatok lírai tisztaságát, áttetsző rózsaszirmokra hajolnak, könnyű pillanatok után sóhajtanak. Hatalmas végletekben fogalmaz a rendező. s főleg nőalakjaiban ábrázolja a társadalom felületi moráljának és az egyénekben rejtőző mélységes magánynak sorstorzókat eredményező konfliktusát.

Hallottam már megfogalmazni: milyen biztos szemmel rajzolja meg Bergman hőseiben az idő és nemzethatárok feletti általánosan emberit. Ügy érzem e hangzatos megfogalmazásban rejlik Bergman félreértelmezése avagy sznob fel- magasztositása. Bergman inkább egy adott társadalom embertelenségét általánosítja. Jóllehet alkotásmódja, filmstílusa messzemenően szuverén művészi következetességre épül, mégsem független tértől, időtől, s különösen nem attól a nyugati társadalomtól, amelynek valósága meghatározza filmírói-rendézői világát.

F

ilmjei láttán nem kell áradoznunk, s el kell felejtenünk a hagyományos kategóriákat. Ezek ugyanis nem »szép« és nem »felemelő« filmek, hanem megrázó, elgondolkodtató, ítéletre késztető művészi dokumentumai a fejlett kapitalinta társadalom magánykomplexusának: nem szép és nem felemelő dolgairól szóinak. Ám hiteles és az életérzést fókuszba gyűjtő, elismerésre méltó tükörképek.

Talán könyvtárakban föllelhető még az Európa Kiadó által néhány éve megjelentetett Trilógia, benne a nagyszerű Csend forgatókönyvével: A

forgatókönyvíró Bergman szikár mondatai, tömör utalásai és utasításai, a rövid, néhol jelentéktelenné » egyszerűsödő, súlytalanná híguló párbeszédek nem hagynak 'kétséget afelől, hogy a filmen a felületi külsőségek mögött hősei lélek- rezdüléseit óhajtja ábrázolni. A művésziélek kiszolgáltatottságát a Fűrészpor és ragyogásban vagy a Rítusban, a háborús félelem jelenidejűségét, erkölcsi izgalmát—félelmét az Úrvacsorában vagy a Szégyenben , a férj-feleség hazug, hideg, kimért, formális kapcsolatát az Érintésben, a nő lázadását, a beteg test és a vajúdó egyedüllét szimptómiáit a Csend ben, egy alkotó életút

magárahagyatottságát A nap végében.

És a legutóbbi Suttogások és sikolyok című filmen igen sok összegeződést érzünk. Elidegenítő, szinte sokkhatást kiváltó naturális jelenetsort látunk, forrósodó belső dühvei, csömörérzései kérdezzük: miért kell ezt ilyen kíméletlenül valóságosan? Bergman szenvedélyes indulattal akarja felrázni, megrázni nézőit, hogy a három nővér szinte Csehov-figurákra emlékeztető megjelenésében mennyi a régtől gyűlendő fájdalom, félelem, kielégületlen- ség!

Nagyon is kötődik a társadalmi valósághoz Bergman mondandója és korántsem előzmény nélküli. A válaszadást kínálja egyrészt a svéd filmművészet is. A puritán erkölcsök, a sajátos utat járó északi társadalom ítéletei és a természetes emberi ösztönök, vágyak konfliktusa teremtette meg a kimért, polgári külső és a természetes örömökre vágyó emberi belső kettőságét. Igen, voltak Bergmannak elődei, voltak alkotásainak nagyszerű Előzményei, utaljunk most csak az jgen sok olvasónk szá- J mára emlékezetes Egy nyáron ] át táncolt című filmre.

| S mindennek természetesen előzményei vannak a 19. és a 20. századi irodalomban is. j Ibsen Nórájának kislányos félelme fénylik vissza a Sutto- ! gások és sikolyik Máriájának ; szemében, Karin lázadása pedig — ugyancsak e filmben — j iszonyatosain naturális, és I sokkal tehetetlenebb öncsonkító mai bosszú a férjjel szemben.. mint a tegnapi Nóra lázadása.

D

e említhetnénk Strindberg nevét is. Róla mondja Benedek Marcell: <►... mindenkinél igazabban a századvég gyermeke, aki magában éli át kora széthullott hitű emberének minden problémáját«. Nem véletlen, hogy Bergman színháza éppen Strindberg-darab- bal indul a mostani lengyel- országi nemzetközi színházi fesztiválra. Szerves előzményekre épül tehát Bergman művészete, amely számunkra egy fonto6, összegező tanulságot kínál: az elődök ábrázolta, széthulló vallás és polgárer- kölcs után megteremtődő modern svéd társadalom ha bizonyos bűnökre már szabados köztudatával ad is feloldozást, képtelen feloldozást adni a legnyomasztóbb egyedüllét, a kapcsolat nélküli magány alól.

Tröszt Tibor

Második kötetének a Bádogkirály címet adta. Első ; kötete az Erdő j a vadaknak. i A fiatal költők antológiájában mutat- [ kozott be, mos- I tanában a | Kortársban publikál leg- | többet, azelőtt a Tiszatáj című folyóiratban láttak napvilágot versei. Elindult Barcsról ... Kaposváron járt iskolába. Szegeden él.

»Születtem Almás utcában Drávaorszagnak kuckában hazám a világegyetem mert laktam hetvenhét

helyen;

szakácsom vala

Nagyszakácsi

nagybátyám Belcsepuszta

Bácsi

bogozott gyerekké Alsóbogát s lön váram kapuja

Kaposvár ...« — írja a Bádogkirály Hét utca című versében. A kötet többi verse között is vannak somogyi ihletésűek. Veress Miklós — bár évekkel ezelőtt elköltözött mór a megyéből — emlékei verseiben vissza-visz- szajárnak.

— Én úgy érzem, az ember életében meghatározó a gyermekkor. Azok az emlékek, élmények, amelyek gyermekként érték az embert mara- dandóak; azokra emlékszik az ember, sokszor a cselekedeteit is meghatározzák.

— A gyerekkor prózában. »1942-en születtem Barcson. 13-án, egy 13-.as számú házban. Jobb prognózissal nem is indulhattam volna neki az életnek, hiszen — ahogy Kosztolányi mondja — a költő akkor arat, ha búzáját elveri a jég. Anyámmal számlálni is sok albérletet jártunk végig később. Gyermekkorom boldogabb éveit a sötét és1 csak fei lerészben használható barcsi házban töltöttem. Koraérett gyerek voltam, akit nagynénik sora kényeztetett. De tanított is.«

Barcs, 1975.

— Amikor visszamentem a községbe, nagyon meghatódtam. Én nem is gondoltam, jogy ilyen sokan emlékeznek rám, a régi kisgyerekre. Hogy vagyok, hogy ismerik a verseimet.

— Somogy után milyen volt Szeged ?

— Egészen más. Azt hiszem, igazán soha nem tudom megszokni, másak az emberek. Zárkózottabbak. Még addig is. elmennék, hogy az alföldi költő is másként lát, gondolkodik, ír. A dunántúli költő verseiből a pannon táj szépsége, nyugalma árad, és bölcsesség. Csorba Győző és Takáts Gyula verseire gondolok elsősorban. Az utóbbit költői mesteremnek is tartom, ő volt, aki első verseimet látta. Amikor én diák voltam,

Kaposváron nagy irodalmi élet zajlott a Táncsics gimnáziumban. A fiatal tanárok lelkesedése vitt magával bennünket.

Veress Miklós versei ugyancsak nélkülöznek mindenfajta álmoderneskedést. Féja Gtca azt írja róla, hogy a lírai bohóckodás korában a lelkiismeretre mer hivatkozni. A költőt megkérdeztük, mi a véleménye a »lírai bohóckodásról«.

— A mai világban átalakult a »hős« fogalma. A valóságban is, az irodalomban is. Sok oka van ennek. Egyik az, hogy a technikai fejlődést nem követte egyenesen az emberek tudatának fejlődése. Ezt az irodalomban is tapasztalhatjuk. Vagy megreked valahol, vagy előreszalad, avangarde hatásokat produkál; némelyik költő meghökkentő dolgokkal akarja fölhívni magára a figyelmet. Aztán amikor neve van, már ismerik, elkezd valami olyat alkotni, ami valóban ő maga.

Veress Miklós nem állt be a sorba. Talán, nehezebb is volt az indulása éppen emiatt. Versei nagy részét a klasz- szikus verselés szabályai szerint írta, de továbbviszi annak hagyományait.

— Nem hiszek abban, hogy ami eddig volt a költészetben, az elvethető. A költészet, az irodalom ugyanolyan folytonos dolog, mint a tudomány, ezért kell továbbvinni mindazt, amit ami eddig jó volt. Költő és költészet mindig lesz, amíg ember él a földön. A társadalomnak szüksége van rá, ugyanúgy, mint az esztergályosra vagy a kertészre.

Simon Márta

C Q fii (} c-v Vo vvw

eUft-wv - öJ-Vü

ist*. pa

_ CN Vwij

e Az építők könyvtára

A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kaposvári munkásszállásán tett alkalmankénti látogatásainkon azt tapasztaljuk, hogy egyre többet törődnek itt a közművelődéssel. Milyen jeleit láttuk eddig? Főhivatású népművelőt alkalmaznak, s nem csak tes- sék-lássék módon, hanem lehetőséget is biztosítva számára a munkához. Előadássorozatok, író—olvasó találkozók jelzik munkáját. Szépen berendezett ifjúsági klubot építettek maguknak a fiatalok, megala! kult a műszakiak klubja, szerződést kötött a vállalat Szekeres Emil somogyi lcépzőmű- I vésszel, akinek az építők nap- , ja tiszteletére kiállítása nyílt | a munkásszálláson. Az ünnepi könyvhét programjában korszerű, szabad polcos szakszervezeti és műszaki könyvtárt [ avattak a munkásszálláson. : így a Somogy megyei Állami | Építőipari Vállalat központi j művelődési otthonának tekintjük a munkásszállást.

Dr. Szalai Imréné függetlenített könyvtáros — mint

mondta — külön örül annak, hogy itt dolgozgat Adottak a feltételek, s néhány munkással történt beszélgetés után a feladatokra is fény derült.

Sztarcsek Ferenc parkettás például a Vörös Hadsereg úti Általános Iskolában fejezte be a nyolc osztályt.'Az iskola felelősségére is utalnak szavai.

— Tagja-e valamelyik városi könyvtárnak?

— Nem.

— Hallott-e áriról., hogy az építők napja alkalmából könyvtárt avatnak itt, ahol most beszélgetünk, a munkásszálláson?

— Nem.

— Egyébként olvas-e?

— Igen. A szomszédból.

— Mit olvasott legutóbb?

— A Szőke ciklont.

Ivók Tibor a Petőfi általános iskolából került a munkahelyére és tudott a könyvtár avatásáról — a helyiség parkettázását végezte —, s otthon könyveket olvas; időnként maga is vásárol.

A könyvtár vetekszik a vá- | rosi fiókkönyvtárak egy részével. Négyezer szépirodalmi olvasmány várja, hogy levegyék a polcról, kétezer kötetnyi műszaki könyv áll a- szakmai továbbképzés szolgálatában. A vállalat ebben az évben még kilencvenezer forintot fordít a műszaki könyvek gyarapítására.

Gyulavári Tamás igazgatótól arra a kérdésre kértünk választ. hogy miként kívánják összekapcsolni a műszaki könyvek használatát a műszaki klub programjaival.

r

uP

— A műszaki könyvtár fejlesztését azok a vezetők szorgalmazták, akik a továbbképzést szükségesnek érezték. A cél az, hogy vállalatunk szakemberei a munkaidőn, túl, kötetlenebb formában megbeszélhessék a klubban a vállalati és az általános műszaki kérdéseket. Ebben segítséget várunk a könyvtártól is. És más közművelődési feladatok is vannak; jelentősen megnőtt a vállalat műszaki dolgozódnak a száma.

Lukács László, a műszaki osztály vezetője:

— A műszaki könyvtár se- | gíthet a klúbélet gazdagításában is. A célok itt azonosak.

j Valóban, vállalatunkhoz az utóbbi időben több új fiatal szakember került, s az érdeklődés keltette azt az igényt, hogy fejlesszük könyvtárunkat.

— Olvasnak-e a szakemberek szépirodalmat is?

— Tájékozatlan vagyok ebben a kérdésben. Nem ismerjük eléggé egymást. A klub célja az is, hogy közelebbről j személyesebben is megismerjük egymást.

A SÁÉV műszaki könyvtárának eddigi története egy 1 szekrénynyi könyv és néhány j olvasó rövid »életrajza«. Tavaly kétszás olvasót tartottak } nyilván,

Dr. Szalai Imrémé:

— Terveink ilyen jó körülmények között bátrak. Az év végére négy-ötszáz olvasót szeretnénk ...

Horányi Barna I

Hűtőházban

Amikor először mentem végig az öltözőn, az emberek megbámultak. Az öltözősnö megkérdezte:

— Hol fog dolgozni, fiatalember?

— A hűtőházban — feleltem.

— Nem fogja azt bírni, kedveském — csóválta a fejét. — Mutassa a kezét!

Emelem a jobb kezem.

— Nem úgy; a tenyerét... Finom keze van. Nem talál magának könnyebb munkát?

Lassan megy az öltözködés. A védőruhában elnehezül az ember, mackóssá válik a járása.

A hütöházban metsző hideg vág a levegőért kapkodó tüdőbe. Félbe hasított ökröket kell emelgetni. Levetem a kesztyűmet és megfagy az ujjam.

Az emberek nyersek. Gorombák. Erősek. Jószívűek. Az öregek bölcsek és türelmesek.

Eszünk. Sokat eszünk. Aszály perzselte földeken egymilliárd ember éhezik, de most nem gondolunk rájuk. Mínusz húsz fokon az ember önző lesz.

Már nem volt hely, mikor bejött. Odaszólt hozzám:

— Hé, hiv a főnök!

Nem keresett senki.

Kényelmesen a helyemre telepedett. Cingár, vékony ember. Kézzel lábbal kapálódzott a levegőben, ahogy felemeltem. A többiek nevették. Megvillant a szeme, az ökle a homlokom előtt suhant el.

Nézem. Elsápad, éf kimegy.

Tombol bennem a méreg. Kint ül egy ládán.

Ahogy megállók előtte, ösz- szerezzen. Ha megmoccan, ütök. Fél.

Két gyereke van, családja, mégis olyan, mint egy hirtelen nőtt, nyurga kamasz, kinőtt csőnadrág, kitaposott cipő. Kismotorral jár haza, elnyűtt disznóbőr táskát szijaz a csomagtartóra.

Azért barátom is akadt. Mókás ember volt, a kazánházból került ide egyik napról a másikra. Ugyanonnan hozta be a bort, ahonnan a főnöke. Jócskán felöntött a garatra, mindenkinek a nyakába borult, és dalolt.

— Otthon? Asszony? — kérdem tőle.

— Csak volt. Ügy éltünk, mint a galambok. Egyszer én repültem ki, egyszer ő, aztán egyszer csak nem röpült visz- sza.

— Nekem ma volt a huszon- harmadik születésnapom. Levelet kaptam. »A mai napon önnek ajándékozom legkedvesebb fáim és virágaim szelíd- ségét.«

Megszöktem a városból. Erdők, rétek mellett vitt az út.

— Hé. paraszt, melyik út vezet Budára! — szólított meg kát szembejövő. Kezemben kigyulladt a pipacs. Levágott fű kesernyés illata. Hűvös szél simítja az arcom.

Szidcra Szpirosz

Somogyi Néplap