Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 133. szám

Siófokról — Siófokra Kinyitottak a csak nyáron! ségfélét. Szükség van erre, [ üzemelő boltok, a zöldség— mert a nagyüzemi termelés, a gyümölcs pavilonok. Rövid sé- gépi technológia elsősorban a ta Földváron, Szsárszón, Sió- konzervipar igényeit szolgálja, fokon. Van mindenből bőven.; — Kétféle módon segítjük az Ott sorakoznak a pultokon, a ! ellátást — módja Kovács lm' boltok előtt a paradicsomos-, i re értékesítési csoportvezető. — paprikás-, szamócásládák A jó Közvetve, a MÉK-en keresztül, felhozatalban a Siófoki Állami j míg közvetlenül az Ezüstpart- Gazdaság is nagy szerepet vál- j ra, a SZOT-üdűlőkbe és a szál­lal magára. I lodákba szállítunk. Mai kiná­Szakonyi Rudolf igazgatöhe-; latunk a retek, a saláta, a pap- lyettes így tájékoztat: rika, a hagyma és a szamóca, — Gazdaságunk két fő ága- ládákban, illetve kis tálcákon, zattal foglalkozik: zöldség- és fóliába csomagolva, gyümölmcstermesztéssel, nagy- Tavaly a 168 óra című rá- üzemd módon. De termesztünk i dióműsor foglalkozott a Bala- hagyományocsan is: paprikát, í ton-part zöldség-gyümölcs el­salátát és még néhány zöld- i látásával. Akkor — mint kör­nyékbeli termelőt — a Siófoki Állami Gazdaságot is megkér­dezték terveiről. Amikor a be­szélgetésünk során föleievene- dett a rádióműsor, Kovács Im­re mondta: — Többször ds elhangzott a gazdaságban: Siófok és a Balatonpart ellátása számunk­ra elsőrendű feladat. Ha kell, akkor az export rovására adunk zöldséget, gyümölcsöt a környékbelieknek. — Ezek szerint, ha ma be­állítana a MÉK képviselője, s azt mondaná, hogy két vagon szamóca kell, adnának? — Természetesen. De nemez a gyakorlat, hanem az, hogy tizenkét vagy huszonnégy órá­val előbb kapjuk a megrende­Kert barátok az Országos Mezőgazdasági Kiállításon (Tudósítónktól.) . és munkagép bemutatható. Be­A 68. Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiállí­tás és Vásár keretében 1975. augusztus 29-e és szeptember 14-e között rendezik meg a kiskertek mesterei országos versenykiállítást, valamint a kertbarátok barkáes-, újító- és ötletbemutatóját. A színhely a kiállítás A paviLonja lesz. A kiskertek mesterei versenyki­állításra kertbarátközösségek, szakkörök, klubok, szakcsopor­tok, kertszövetkezetek nevez­hetnek be. Kiállítható minden­fajta kerti termény, gyümölcs, szőlő, zöldség, fűszer- és gyógy­növény, virág, szobanövény. A kertbarátok barkáes-, újí­tó- és ötletbemutatóján min­den egyéni tervezésű és házi kivitelezésű, kiskertben hasz­nosítható eszköz, szerszám, erő­nevezhetők a házikerti ter­mesztésben eredményesen hasznosítható technológiai és technikai újítások, szemléltető j rajzok, tablók, eredeti ötletek tervei is. A legjobb munkákat j öt-, három- és kétezer forint- j tál díjazzák. Megyénkben te megindult, a szervező munka. Eddig a kuta- ; si áfész szakcsoportja nevezett be a támlás uborkatermesztés­ben és a szabadföldi paradi­csom termesztés ben elért ered­ményeivel. Mellettük a híres nemesdé­di szakcsoport küldte el neve­ző lapját, ők nemcsak az alma- és körtetermesztésükkel, ha­nem saját szerkesztésű kisgé­peikkel is jelentkeztek erre az r érdekesnek ígérkező országos I seregszemlére. lést. Szakonyi Rudolf első monda­taiban arról beszélt, hogy a piacra szánt zöldséget és gyü­mölcsöt kézzel szedik. — Kétféleképpen biztosítjuk a munkaerőt. Állandó dolgo­zóink közül állítunk be embe­reket, az igényhez mérten, il­letve az építőtáborok és az is­kolák segítenék. Minden nyá­ron. amikor a gyümölcs- és zöldségérés időszaka van, épí- tőtáboros fiatalokkal dolgo­zunk. ősszel pedig az iskolák fiataljai jönnek el egy-egy hét­re. Az építő táborok szervezése Siófokon szükségszerű. A gaz­daság vzetősége ezért követ el mindent, hogy jobb körül­ményeket biztosítson a táboro- zóknak. Ügy tervezik, hogy az aligaí tábort megszüntetik, he­lyette Siófokon építenek föl egy tfobb szintes épületet, amely nyáron nemzeközi épí­tőtábor lesz, télen pedig ok­tatási célokat szolgái. H. J. Szüts László Ml »umuuuuiii POKOLTÜZ mmmimmmmmmimimiiii Szó nélkül hagytam ott. Be­mentem az étterembe, hogy egyek valamit. Először egy üveg sört kértem. Robi is rám bámult: — Bedagadt a fogad, sza­ki kám!? De láttam, hogy nem hiszi. Kivált Flóri ütése sajgott nagyon. Míg hozták az ételt, ültem ott elgondolkodva. Ben­nem sem volt kisebb a felfor­dulás, mint a fúrótorony körül. Most mit tegyek? Én itt, eb­ben a brigádban nem dolgoz­hatom tovább. És mi lesz Zsu­zsával? Alighanem körülötte is feldúltam mindent. Gyötrő gondolatok közt kezdtem az evéshez. A szomszédos asztalnál ket­ten ültek. Ettek ők is, és gon­dolatokat váltottak ők is, csak nem éppen magukban, hanem fennhangon. Amikor már a magam gondolatait eluntam, oda figyeltem. Azt mondja az egyik: — így van ez, látod! Ugyan­az az erő rombol vagy épít, aszerint, hogy kicsúszik a ke­zünkből vagy kézben tudjuk tartani. — Még az a szerencse — mondta a másik —, hogy a gázt rengeteg vízgőz kísérte és Somogyi Népfap így a berendezések jó részét sikerült megmenteni. Emebben felismertem a tröszt főmérnökét, a másik ta­lán valami minisztériumi ki­küldött lehetett, Pestről. — Én még ilyen kitörést nem láttam — folytatta a pes­ti. — Elképesztő energia tört feL — Nem lesz könnyű lefogni — mondta a főmérnök. — A mesterséges köd itt semmit sem ér. Szerintem a gyorsan kö­tő cementtel is hiába próbál­kozunk. No, ez engem már nem ér­dekelt, visszatértem hát a sa­ját gondolataimhoz. Mi lesz velem ezután? Ez a kérdés gyötört állandóan. Hogy elfe­cséreltem az életemet, atyaúr­isten! Mit kellene most ten­nem? 14. Megint a szomszédaimra kel­lett figyelnem, mert egyszer- csak azt mondja a főmérnök: — Már eddig is két sebesül­tünk van. — Ki a másik? kérdezte a pesti. — A helyettes vezető a Fló­rián-brgiádból — mondta amaz. — Égési sebekkel vit­ték kórházba. Hárman szerel­ték az akkumulátort, a másik kettő sértetten maradt Ezért hiányzott hát az Apos­tolok közül Kelemen! Egyre figyelmesebb lettem a szomszédaimra. — Pedig nincs más —mond­ta a főmérnök —, le kell dön­tenünk a tornyot — Elég nagy baj — mondta a másik. — Hallatlan érték! De a mérnök csak sorolta az érveket: — Ha magától dől le, na­gyobb kráter keletkezik. Ahogy Battonyán, Hajdúszoboszlón. Akkor pedig közelébe se jut­hatunk a kútnak. — Mit akarsz csinálni? — kérdezte a másik. — A mere­vítő kötél az első húzásnál el­szakadt — Újat kell a toronyra köt­ni — mondta ez. — Erőseb- betl — És ki vállalkozik rá? — érvelt most a másik. — Ha már az akkumulátoroknál is megéghettek az emberek! Most meg valakinek kötéllel a derekán fel kellene mászni a lángok közelébe... Ne fe­lejtsd el: a szél is lefelé fújja a tüzet Ki vállalkozik rá? — Én — szóltam oda. Kíváncsian fordultak felém. De én csodálkoztam magamon legjobban. Hogyan jutott ez eszembe? Visszaút azonban nem volt. Felálltam, és hozzá­juk léptem. — Bocsássanak meg! — mondtam. — De akaratlanul is hallottam, mit beszélnek. — Maga olajos? — kérdezte a mérnök. — Az — mondtam. — A Fló- rtán-brgiádbóL jövőre több kell! Vizsgázott a határozat Próba . Képességbizonyítás.. A KISZ kb 1974. áprilisi ha­tározata átesett az első pró- ( bán a gyakorlatban. A tagok ' ; értékelő és vezetőségválasztó I gyűléseken döntötték el, ki lesz j i továbbra is az ifjúsági szövet­ség tagja, s ki nem érdemli meg a tagsági igazolványt. ' Szavaztak arra is, hogy veze­tőik jól dolgoztak-e, megekap- hatják-e a bizalmat a követ­kező évre, vagy más fiatalok j érettek meg arra, hogy irányít- j sanak. Nemcsak a szervezeti kere­tek, a határozat által meg­adott »-forma« vizsgáztak, ha­nem a tartalom, a munka is. Persze kölcsönösen, mert egy év után már megállapíthatjuk azt: eléri-e a határozat a cél­ját? A látszólag adminisztratív intézkedések a -jobb, politiku­sabb, tartalmasabb KISZ-es tevékenységet hivatottak elő- ‘ segíteni. Sikerült-e? Igen. De van j több javítanivaló is. Nézzünk pár adatot. Az ér- j tékelő taggyűlések idején ké- I szült a statisztika: kilépett a KJSZ-bőL 311 fiatal. Több mint a fele nő és fizikai dolgozó. Ök háromszáztizenegyen meg sem várták az értékelést. Bizo­nyára jó néhányuknak alapos oka volt rá. I A kilépettek között azonban feltűnően sok a nő és a fizikai dolgozó. Azt modnjuk és írjuk; sok politizáló, közéleti tevé- i kenységet végző munkásra van szüksége a társad alom- ; nak. Tekintsünk el most az egyének hibáitól, a lustaság­tól, és sok mástól. A határozat egyik legfontosabb célja a po­litikai nevelés, a tudat erősí­tése. Ki tett azért, hogy a kilé­pettek ezt megértsék? Ki pró­bált célt adni nekik Z Bizonyá­ra ők is kaptak az alapszerve­zettől egyéni megbízatást. Túl sokat tettek volna a vállukra? Vagy túl keveset? És időköz­ben ki figyelt rájuk, hogy dol­goznak-e? Ha észrevették, hogy nem megy, ki segített nekik? Megannyi kérdés, válasz nélkül. És nem lehet azzal vé­dekezni,: csak háxomszáztizen- egyen vannak. Egyszerűen azért nem, mert nem »csak«. Ha egy embert vesztünk el, az is sok. Túloznék? Nem hi­szem. A megyei KISZ-vb ülésén is 1 elhangzott, hogy magas a nők és a fizikai dolgozók aránya a ! kilépettek között Jó, lenne, ha | a megállapítás után tették kö- I vetkeznének. Ügy tudom, hogy j ez a feltételes mód kissé »jog­talan-« is, mert a kezdeti lépé-1 seket már megtették. Még egy adatról szólok: a munka elhanyagolása miatt 586 fiatal nem kapott tagsági | igazolványt. Az arányok ha­sonlóak az önként távozotta- kéhoz. Órájuk ugyancsak vo­natkoznak az előbbi kérdések. Persze, igazságtalan lenne el­hallgatni, hogy mind az előb­biek, mind az utóbbiak között sokan vannak, akikre nem le­hetett hatni. Se meggyőzéssel, sem pedig példamutatással. Egyszerűen nem vették tudo­másul, hogy a KISZ nem ér­dek* hanem megtiszteltetés és kötelesség is. Tenni kell érte. Ez azonban nem ad fölmentést a közösségeknek. Azt hiszem, ők se mernék azt állítani, j hogy a kilencszáz volt KISZ- tag közül valamennyi, vagy akár a- többség irányíthatatlan, nem közösségi hajlamú ifjú. Szót kell ejtenem az ingázó, bejáró fiatalokról, ugyanis a kilépettek és az eltanácsoltak | több mint háromnegyede la­kóhelyétől távol dolgozik. So­mogybán valóban nagy gond az ingázás. A vele járó nehéz­ségeket megszüntetni egy év | alatt utópisztikus elképzelés lenne. Nem is ezt kifogásolom. De a 80 százalék az sok. Job­ban kellene tájékozódni a be­járó fiatalok munkahelyi tevé­kenységéről. Akkor a községi alapszervezetek nem követ­nék el azt a hibát, hogy sok, az üzemben tevékeny — eset­leg a vezetésben, a szervezés­ben is részt vevő — KISZ-tagot zárnak ki az alapszervezetből. Végül egy biztató adat A KISZralapszervezetek felének új titkára van. Ez ugyan arra is bizonyíték, hogy a vezetők fele rosszul dolgozott, de biz­tató azért, mert a fiatalok ész­revették ezt, és váloztattak raj­ta. örvendetes, hogy az új tit­károk átlagosan lcét-három év­vel idősebbek, tapasztaltabbak a régieknél. Megfontoltabb ve­zetők kerültek az ifjúsági szö­vetségbe. Azt, hogy tapasztaltabb, azért írtam, mert nemcsak idő­sebbek kerültek a vezetők kö­zé, hanem az eddigieknél jó­val több fiatal párttag lett alapszervezeti titkári Nekik már sokkal több a mozgalmi ismeretük, jobban tudnak irá­nyítani. Ha jól dolgoznak tár­saikkal együtt, akkor a jövő­ben — gondolom — kevesebb kieső, kilépő, vagy távozni kényszerülő fiatal lesz a szö­vetségben. Bízhatunk ebben, mert a KISZ ez alatt az egy év alatt is erősödött: és ez az év a bonyolult, sok újat, szo­katlant hozó határozat próbája volt A próba képességbázomyítás. A gyakorlat a képességek ki­bontakoztatása lesz. Euthár Péter A dolgozókért — Üljön le? — mondta a pesti. Félóra múlva tódultunk a fű-! rótoronyhoz. A saját felelőssé- j gemre vállaltam a feladatot, mert azbesztruha nem volt I kéznél, de én azt mondtam, | nekem nem is kell. Viszont! volt egy-két kikötésem. El- j mondtam nekik, hányadán ál- j lók az apostolokkal. Nem ! mondtam el mindent, csak ami szükséges volt. Aztán toldtam is hozzá egy kicsit. Hogy hajnal óta én cserben­hagytam a brigádot, most hát helyre akarom hozni a hibát. Szóval igyekeztem meghatni őket. Ezért aztán kikötöttem,! hogy a brigádvezetőmnek egy j szót se! Előre jeleztem, hogy j Flórián úgyis tiltakozna a! vállalkozásom ellen. És mun-1 karuhát, azt kértem. Nem akartam Zsuzsával találkozni a szállásunkon. De azért, amikor már be­öltözve a tröszt szerelőkocsijá­ból kiléptem, azt lestem, nem áll-e valahol Zsuzsa az embe­rek között. Flórit pillantottam meg helyette. Jól számítottam, azonnal a főmérnökhöz for­dult. — Ne engedjék fel ezt az embert! — mondta. — Bárme- lyikőnk vállalja helyette. — A brigádjához tartozik? — kérdezte a mérnök. Flóri nem felelhetett mást, csak azt, hogy igen. Igaz, hoz­zátette, hogy: egyelőre. Ezzel azonban már nem akadályoz­hatta meg a vállalkozásomat. (Folytatjuk) Fél évvel ezelőtt Pápai Ist­vánnal, a Kaposvári Húskom­binát szakszervezeti bizottsá­gának titkárával a munkahe­lyi légkörről, a dolgozók szo­ciális ellátásáról beszélgettünk. Volt mit felhánytorgatni és volt mit dicsérni is. Pár évvel ezelőtt még ezer ember cseré­lődött ki tizenkét hónap alatt; azóta gondosan szervezett, kö­rültekintő munkával, a jobb munkahely« légkör megterem­tésével elérték, hogy ez a szám négy-ötszázra csökken­jen. Huszonnégyrojlfió forint an­nas az épületnek az ára, ame­lyet tavaly kezdtek alapozni a húskombinátban. Az ötszintes impozáns létesítmény célja: ötszáz dolgozónak megteremte­ni a fürdési, étkezési, átoltöz- tödési lehetőségeket A hús­kombinátban számos olyan munkahely van, ahol a feldol­gozás piszokkal, hulladékkal jár. A tisztán tartás nem min­dig egyszerű. Néhol csak úgy tudnak segíteni, hogy állan­dóan mossák és aózzák a pa—i dozatot, ezzel valamelyest csökkentve a kellemetlen kö­vetkezményeket. Így különö­sen indokolt volt, hogy a mun­kaidő előtt és után kulturált körülmények között öltözhes­senek át, vagy tisztálkodhassa­nak a dolgozók. A Kaposvári Etöskombtnát főmérnökétől kérdeztük: mi­korra várható az új szociális létesítmény átadása? — A kivitelező adta határ- idő 1977 első negyede. Az utób­bi időben, azonban meggyorsí­totta a munka ütemét a So­mogy megyei Tanácsi Magasl­es Mélyépítő Vállalat, és ha tartja ezt a ritmust, véAemé- nyem szerint a jövő év végén már használatba lehet venni az ízületet Ezzel újabb ötszáz dolgozó szociális ellátását old­juk meg, de ezt így is csak mintegy hetvenszázalékosnak lehet mondani. További fejlő­dést a következő ötéves terv­időszak hoz; a tervezett re­konstrukció keretében szeret­nénk javítani a hetvenszázalé­kos arányon is. Készülés a kővetkező tanévre öt és fél ezer iskolában az * idei tanévben utoljára szólalt meg a csengő szombaton. Az általános és a középiskolák nappali tagozatain körülbelül egymillió 300 ezer diák gyara­pította ismereteit. A következő napokban állapítják meg a diá­kok osztályzatait, amelyekről vitás esetekben a tantestületek egésze dönt. A tanévzáró-ün- nepséget az igazgatók által meghatározott napon, június 12-e és 17-e között tartják;*ek- | kor osztják ki a bizonyítványa- j kát is. A legjobb tanulmányi eredményt elérők oklevelet, ju-. talmat kapnak. Június közepén országszerte megnyitják kapuikat a nyári napközis táborok, és az idén ismét változatos programban lesz részük a diákoknak. A gyerekekre tanárok és leendő j pedagógusok vigyáznak, és j mindenütt gondoskodnak or- j vosi ügyeletről is. Kapunyi- ; tásig a KÖJÁL szakemberei ' felülvizsgálják, hogy a napkö- I zis táborok megfelelnek-e a j közegészségügyi előírásoknak, j Az oktatási miniszter utasí­tásban tette közzé a következő, az 1975/76-os tanév feladatait és munkarendjét. A jelenlegi tanév munkáját értékelve egyebek között megállapítja: az 1974—75-ös tanév fő felada­tait az alsó- és középfokú ok­tatási-nevelési intézmények teljesítették. A következő tan- | év fő feladatainak megjelöld-1 vében a miniszteri utasítás töb­bek között kimondja: arra kell törekedni, hogy az iskolák egész munkássága a szocialista világnézet és erkölcs befogadá­sára kész, aktív közösségi éle­tet élő, a munkát szerető, mű­velt személyiségek nevelésére irányuljon. Nagyobb gondot kell fordítani az általános is­kolák és a szakmunkásképzés­ben résztvevő intézmények, valamint a túlnyomórészt munkások lakta települések is­koláinak fejlesztésére. Töre­kedni kell a munkásszülok te­hetséges gyermekeinek tovább­tanulását segítő foglalkozások, előkészítő tanfolyamok színvo­nalasabbá tételére. N A következő tanév időebosz- tása az érvényben lévő rend­tartás szerint valósul meg. A tanévnyitó ünnepséget szep­tember 1-én tartják, az első tanítási nap szeptember 2. lesz. Az utolsó tanítási nap az álta­lános iskolákban 1976. június 5. Azokban az általános isko­lákban, amelyekben az előírt 198 tanítási napot teljesítették, június 1-től a fennmaradó időt tanévi tevékenységet kiegészí­tő, társadalmilag hasznos mun­kával, kirándulással, sport- és kulturális foglalkozásokkal töl­tik el, tanítás nélküli munka­napok keretében. A középisko­lák negyedik osztályában 1976. május 8., az első-harmadik osz­tályokban június 8. az utolsó tanítási nap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom