Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-07 / 132. szám

Négyszázezer virág ’ Beszélgetés a tanfolyam után Asszonyok és céljaik A megyeszékhely hagyomá­nyaihoz híven újabb és újabb fajta virágokat ültetnek Ka­posváron. A városi tanács költségvetési üzemének ker­tészeti dolgozói a múlt hónap­ban kezdték a munkát. Az időjárás hátráltatta a befeje­zést, júniusban azonban már minden ágyást teleültetnek. Jelenleg a belvárosban vi- rágosítanak, eddig ötvenezer palántát ültettek el a négy- százezerből. 13 ezer négyzet- méter »virágterület« lesz vá­rosunkban, főként a tereken. Az útmenti ültetést csökken­tették, mert az idén sok fát hagytak már »koronában*, és az árnyékos helyeken — alattuk — nem maradnak meg a dísznövények. A levegőtisz­títás, az oxigéntermelés miatt ] rágtartókat ágyasokat. nem metszették vissza a fá­kat, de azt hiszem a szép zöld lombok kárpótolnak min­denkit a színes ágyasokért. A kertészet dolgozóin kívül sokan társadalmi munkában vállalkoznak virágültetésre. Eddig százezer virágot kap­tak, és az utcák lakói — több­nyire a külterületeken — 'ma­guk szépítik környezetüket De akad erre példa a belvá­rosban is. Az ilyen munkát a tanácsi dolgozók vagy a nép­front aktívái szervezik. Cserjés Miklósné, a kerté­szet vezetője szomorúan pana­szolta, hogy az ültetés után három-négy nappal már sok helyen megdézsmálják a vi­örvendetesen emelkedik a közéleti, társadalmi feladato­kat vállaló nők száma. Egyre í több a kommunisták soraiba i lépő asszony és lány. Kapos­váron 27 százalék volt a szá­muk az elmúlt években — magasabb az országos átlag­nál. Ez tűnt ki a múlt héten Kaposváron tartott egyhetes párttitkári tanfolyamon is; a hallgatók soraiban negyven nő foglalt helyet, jóval több, mint azelőtt. — Alapszervezetünk még igen rövid múltra tekint visz- sza, hiszen 1973-ban váltunk külön. Ezt követően válasz­tottak meg párttitkárnak. Hu­szonnyolc kommunista tarto­zik hozzánk, áruforgalmi, hű­tőházi, kereskedelmi dolgo­zók, kocsikísérők — mondja Szabados Jánosáé, aki műve­zető a Kaposvári Húskombi­nátban. Az eltelt heteket tanulással töltötte, az esti egyetem má­sodik évét fejezte be. helyektől távol élő, vagy kü­lönböző; időpontban munkába járó szülők gyermekei. Otthon semmit, vagy csak igen keve­set foglalkoztak velük. A gye­rekek többsége nyolc eszten­dőt tölt nálunk — haza csak néhány hétre mennek —, így az itteni évek nagy hatással vannak fejlődésükre. A kong­resszusi határozatok megvaló­sításában a nagyobbak né­hány év múlva már részt vesz­nek, ezért nagyon fontos, hogy nevelésük ennek megfelelő le­gyen, felkészítsük őket az életre. Talán az otthoni kiskertbe vi- T ___ s zik. De van, hogy csak kité- í _ Azért örültem első pik, és néhány lépéssel mész- j szebb eldobják. Jó lenne, ha közösen őrköd­ban a titkári tanfolyamnak, mert nagyon sok fontos fel­adatra hívta fel a figyelmet, nénk és nem tűrnénk ezt a | olyanokra, melyek a XI. párt- vandalizmust. És persze nem- | kongresszust követően várnak csak őrködni kellene: a ron-; ránk Az alapszervezet haté- gálók, is megérthetnék, hogy j konyább munkájának érdeké­értelmetlen, káros, amit tesz­nek. ben jobban kell támaszkod­nunk a pártcsoportokra, bíz­Évente csaknem egymillió ZLL^ meg őket feladatokkal, s forintba kerül a virágosítás. I kérjük számon azok végre- Nem nehéz utánanézni, hogy hajtását. Alapszervezetünkben Januárban választották meg titkárnak a kaposvári Lady Szövetkezet kommunistái Makkó Istvánnét. — 1959-ben ipari tanulóként itt kezdtem a munkámat. Női szabó, minőségi ellenőr let­tem, most művezető vagyok. 1970-ben kerültem a kommu­nisták soraiba. Párttitkári tisztségemet megelőzően a szövetkezet ellenőrző bizottsá­gának voltam az elnöke. Szá­momra az értékes előadáso­kon kívül a módszertani fog­lalkozások voltak nagyon hasznosak. Ezek felhívták a figyelmemet, hogy mire kell a taggyűlés levezetésénél, a ha­tározathozatalnál, a tagfelvé­telnél, vagy a pártfegyelmi lefolytatásánál ügyelnünk. A Lady Szövetkezet kompJ munistái nagyon fontos fel­adatuknak tartják a gazdasá­gi feladatok végrehajtását. — Ehhez azonban szüksé­ges, hogy létszámban is erő­södjünk. Szövetkezetünk 360 dolgozója közül 160 Kaposvá­ron tevékenykedik. Kommu­nisták mindössze húszán va- gyünk, közülünk is heten már nyugdíjban vannak, nyolcán különböző vezetői beosztásban ' dolgozunk, s mindössze öten. végeznek termelőmunkát. Ja- | vítani kívánunk ezen, a ko- I rábbi években ugyanis a párt- ! építést teljesen elhanyagolták. Két évig egyetlen kommunis­tát sem vettek föl. Elsősorban a fizikai munkásokkal törő­dünk, alkalmassá tesszük őket a párttagságra. Különösen a I jól dolgozó nőkkel foglalko­zunk, hiszen dolgozóink több- 1 ségét ők teszik ki. Nemcsak ők hárman, hanem a tanfolyam valamennyi rész­vevője hasznosnak, eredmé­nyesnek ítélte meg az egy he­tet. Még azok a titkárok is, akik hosszú évek óta végzik ezt a partmegbízatásukat. El­méleti, módszertani, gyakorla­ti segítséget kaptak, alkalom nyílt a tapasztalatok kicseré­lésére ist Szalai László milyen kárt okoznak, a viiág­a politikai képzés jónak szedők. És ha mást nem is, mondható, mindenki tanuk A legalább azt figyelembe ve­hetnék, hogy ezzel tulajdon­képpen a saját zsebükből is lopják a pénzt L. P. Betegségi biztosítás a kisiparosok, magánkereskedők segítő családtagjainak jövőben azonban a szakma; i tanulásra is nagyobb gondot | kell fordítanunk, hogy meg­felelő képzettség birtokában j eredményesebben segíthessük ; a gazdasági feladatok megol- { dósát. Megyénkben is sok kisipa­ros, magánkereskedő dolgozik együtt’ családtagjával. A kö­zelmúltban megjelent 13/1975. (V. 10.) számú minisztertaná­csi rendelet intézkedik a se­gítő családtagok kötelező be­tegségi biztosításáról. A ren­delet szerint a segítő család­tagot is be kell jelenteni be­tegségi biztosításra. A jogsza­bály felsorolja, hogy ki te­kinthető segítő családtagnak: a kisiparos, a magánkereske­dő házastársa (élettársa), to­vábbá egyenes ági rokona (gyermeke, unokája, szülője, nagyszülője), valamint nevelt gyertneke, nevelőszülője, aki az ipar, a magánkereskedés gyakorlásában közreműködik. A segítő családtag betegsé­gi biztosítása annak a hónap­nak az első napjával kezdő­dik, amelyben az ipar, a ma­gánkereskedés gyakorlásában közreműködését megkezdi. Annak a segítő családtagnak a betegségi biztosítása, aki 1975. május 1. napján az ipar, a 'magánkereskedés gyakorlá­sában már közreműködött, 1975. május 1. napjával kez- dödött. A segítő családtag után a kisipar, a magánkereskedés szüneteltetését megállapító jogerős határozat kiadását kö­vető hó első napjától a tevé­kenység újbóli megkezdésének a napját magába foglaló hó utolsó napjáig. S végül, ha a kisiparos, illetőleg a magán- kereskedő különösen méltá­nyolható körülmények alapján saját személye után is men­tes a betegségi biztosítási já­rulék fizetése alól. A biztosítottak és család­tagjaik a betegségi biztosítás szolgáltatásaira — a táppénz és terhességi-, gyermekágyi segély kivételével — ugyan­olyan feltételekkel jogosultak, mint a munkaviszonyban, álló dolgozók, valamint ezek csa­ládtagjai. A szolgáltatásokra j jogosultságot a kisiparos, a magánkereskedő által kiállí­tott biztosítási igazolvány bi­zonyítja. A segítő családtagot bizto­sításra a megyei társadalom- biztosítási igazgatóságnál kell bejelenteni. A bejelentést jú­nius 20-ig kell megtenni azok után a segítő családtagok után, akik 1975. május 1. előtt, ille­tőleg május 31-ig kezdték meg működésüket. Azokat pedig, akik közreműködésüket ké­sőbb kezdték meg, a tevé­kenységük megkezdését köve­tő 20 napon belül kell beje­lenteni. S. Gy. Mi van a „tálban”? Szakemberek vizsgálták a vidékiek étrendjét Sajátos helyzetben vannak a Hámán Kató Általános Is­kola és nevelőotthon kommu- í nista pedagógusai. Dr. Radnat I Jenőné párttitkár így beszélt a | feladataikról: — Ez a tanfolyam abban erősített meg, hogy a jövőben rendszeresen tanulmányoz­nunk kell a XI. pártkongresz- szus dokumentumait, s azok alapján meghatározni tenni-! valóinkat. Alapszervezetünk kommunistái a kongresszust követően pártoktatáson meg­ismerkedtek már a beszámo­lókkal, a felszólalásokkal és a határozatokkal is. Számunkra nagyon fontos az ideológiai képzés színvonalának emelé­se. Az iskolában, a nevelőott­honban lévő gyerekek több­sége hátrányos családi hely­zetből került hozzánk. Árváik, félárvák, nagycsaládos, lakott NAGYSZABÁSÚ életmód­feltáró vizsgálatokat végeztek tudományos szakemberek: két­ezer vidéki, főként falusi csa­ládot kerestek föl otthonaik­ban, s többek között arra vol­tak kíváncsiak, hogy életük fejlődésével hogyan változtak táplálkozási szokásaik. A Magyar Távirati Iroda tu­dományos munkatársának adott tájékoztatás szerint az elemzések sok vonatkozásban meglepő tényeket tártak fel. A kisebb jövedelmű családok f többet áldoznak, nagyobb gon­dot fordítanak a jó étkezésre, mint a náluknál jóval tehető- I sebbek. A vidéki étrend régi jelleg­zetessége sem változott any- nyít, mint amennyit az élel­miszer-választék bővülése le­hetővé tett volna. A megkér­deze?.f “ .nmében fizikai való«, s nem éri munkát végző — csaladok et- ! > mánkra »nazarol­nap bármely szakában kiegé­szítésül, sokszor főétkezésül szolgák A legtöbben nem is anyagi meggondolásból, csu­pán megszokásból fogyaszt­ják; saervezetkárosító hatásá­val is nagyjából tisztában vannak, mégis kitartanak mellette, s a saját készítésű, de főként a konzerv gyü­mölcsízekkel szemben előny­ben részesítik. A sajtot a ki­sebb jövedelmű családok vá­sárolják szívesen. Meglepő, hogy a »bennszülött* falusiak mellőzik a tejet, a faluból be­járó munkásokkal együtt csak elvétve vásárolják. A meg­kérdezettek szerint ennek két oka van ^vidéken még mindig erősen tartja magát az a né­zet, hogy elsősorban gyere­keknek, betegeknek, ágyas asszonyoknak való a tej, egyébként is helytelen taka­rékosságból úgy vélik, hogy a lapján a szalonna változatla­nul rangos helyet foglal el: a Szüts László uumuumiiH II POKOLTŰZ mmmmmiMiMMimimiim A mozdul a-fiam ajtó mögött hallgatott az egész ház. 13. — Hát így fest a maga hőse! A park már teljesen besöté­hogy egészen Jelentéktelen emberek egyszerre valami je­lentősét visznek véghez. A tett szempontjából mindegy, hogy egyébként kicsodák, és milye­nek, hogy előtte vagy utána hogyan élnek. Cselekedeteik tedett, a kórházépületek fé- értékét azok társadalmi hasz­— Itt maradsz! mondtam kisiparos, a magánkereskedő í Zsuzsának, és elhagytam. betegségi járulékot köteles fi­zetni. Ennek havi összege sze­mélyenként azonos azzal az összeggel, melyet a kisiparos, a magánkereskedő 1975. má­jus 1. napján köteles volt sa­ját betegségi biztosítósa fejé­ben kifizetni. A járulékfizetési kötelezettség alól — kérelem­re — mentesíteni kell a kis­iparost, magánkereskedőt ak­kor, ha a segítő családtag katonai szolgálatot teljesít (a bevonulást követő hónap el­ső napjától a katonai szol­gálat megszűnésének napját magába foglaló hónap utolsó napjáig), továbbá arra a hó­napra, amelynek teljes tar­tama alatt a segítő családtag igazolt betegsége miatt kere­sőképtelen volt, aztán szülés esetén, a szülés napját magá­ba foglaló hónap első napjá­tól a szülést követő 4. hónap utolsó napjáig. Mentesítés jár arra a hónapra, melyben a se­gítő családtag egyéb jogcímen jogosult a betegségi biztosítás szolgáltatásaira, aztán arra a hónapra, melyben a segítő családtag meghal, továbbá a e Somogyi Néplap szobát, úgy ahogy voltam, ing­ujjban, a félig megkötött nyak­kendővel. Ami énrám ott várt, ahhoz illett úgy megjelenni előttük, mintha éppen tetten értek volna. Ne higyjék egy percig sem, hogy ártatlan vá­gyók. Kiléptem eléjük az udvarra. Meglepődtek kissé, talán azért, mert titokban remélték, hogy az egész nem igaz. De én oda­kiáltottam nekik: — Rajta! Kezdhetitek. Ettől még jobban megzava­Erre még Flóri sem számí­tott. Hogy így beléjük látok. Egy darabig döbbenten állt előttem, a nagy csendben csak Zsuzsa dörömbölése és sírása hallatszott. Aztán Flórián meg­fordult, és elindult az udvar­ból kifelé. Keményen, biztosan ütött, éreztem, hogy bal felől dagad az állam. Másodiknak Csiga lépett hozzám. Mennyire sietett! Tenyérrel csapott meg, az aljas, és a pofon jobban égett, mint Flóri ütése. Az öreg Sóvárgó is arcul csapott, de milyen másképp! Jóságo­rodtak. Csak Flórián maradt san, némi atyai feddéssel. Szí magabiztos. Ellépett mellettem, behúzta mögöttem az ajtót, a zárban még benne vök a kulcs, legerősebb. kora pimaszul ütött, alattomo­san; Bika, mindőnk között a azt ráfordította. Mindent előre kaszám flott, pontosan és megejtő bölcses­Akkor elém lépett, jobb kar­ját meglendítette, és ököllel az kifelé, hunyorított rám egyet, s nevetségesen gyengén. Borostás meg szinte mentegetőzve: Komám, nekem semmi közöm hozzá, dehát... Utoljára Kicsi lépett elém, a többiek már mind ballagtak arcomba vágott. Az ablakban, ahogy az vár­ható volt, Zsuzsa fölsikoltott. Rohant a konyhába, de csak dörömbölni tudott a zárt ajítón. Én az ütéstől megtántorodtam. Nem estem el, hiszen vártam az ütést. Flóri meg várta, hogy visszaütök. Akkor én odakial- tottam m többieknek: — Jöhet a következő!, játékosan vállon bokszolt. Az ajtón csendesült a dö- römbölés, bentről Zsuzsa sírá­sa. Odamentem a kúthoz, jó darabig locsoltam magamat a hideg vízzel. Aztán a konyha- ajtóhoz léptem, és elfordítot­tam a kulcsot. Nem vártam, hogy nyíljon meg az ajló. Csak a kapuból fordultam még egyszer vissza. nyei távolból világdtak, de égett a közelben is egy lámpa, annak a fényében láthattuk egymást, s így a szavak nem maradtak személytelenek. — Várjon csak! — mond­tam. — Eddig semmit sem cá­folt. Azt csinálta, amit előre jelzett: elmondta a maga »iga­zi* történetét. Erről a társai hallgattak. De ettől még az is igaz lehet, amit ők mondtakel és amit én írtam meg. — Látom, még mindig nem érti — mondta, makacsul ki­tartva a maga álláspontja mellett. — Már ne haragud­jon! De araal, hogy ők mind­ezt elhallgatták, meghamisítot­ták azt is, amit elmondtak. Maga szerint a fél igazság is igazság? — Azt hiszem, itt másról van szó. — Miről? — vágott közbe türelmetlenül, mint aki a ma­ga makacsságát szeretné minél előbb letörve látni. — Értse meg: bennem akkor nem volt szocialista öntudat. Én akkor csak egy szagot kapott hím voltam, érti? Most nekem kellett közbe­vágnom. — Nézze! Az emberek álta­lában nem hősök, esetlenek, botlanak, végzik a maguk dol­gát, jól-rosszuL Tetteik értékét nem bennük kelL mérnünk. Amit helytállásnak szokás ne­vezni. az rendszerint nagyon kérészéletű valami. Előfordul, na szabja meg, nem pedig in­dítéka. — Hát ml ennyire nem va­gyunk fontosak? — Félreért — mondtam. Elhallgatott. Hűvös szél szá­guldott végiig a parkon, úgy láttam, kicsit megborzongott. Javasolni akartam, hogy hagy­juk abba most már, de érez­tem, valamire még kíváncsi. Mégis, mintha lemondott vol­na róla. — Altkor hát az se fontos. — Micsoda? — Amit még et akartam mondén i. — Mit akart elmondani? — Amit maga is megírt. De nem úgy, ahogy maga megír­ta, hanem ahogy én átéltem. — Mondja el! — mondtam. Késlekedés nélkül folytatta. — Mit gondol, hová vitt az utam a háztól? Nem nehéz kitalálni: egyenest a vendég­lőbe. Még csak oda se néztem, mi történik a fúrótoronynál. Mehettem nyugodtan, senki se figyelt már ott énrám. Pedig virítottam a fehér, vasalt ing­ben, akár egy vasárnapi, sziesztázó polgár. Két óra körül lehetett. El is múlt talán, mert amikor it­tam a söntésben, a féldecit, Piri már leszámolt, s távozó­ban odajött hozzám. — Mi van veled? Ennyire nem érsz rá? — kérdi. (Folytatjuk.) meg, hogy magukra »pazarol­ják*. A kutatók a »tálba* is bele­néztek. Mivel a húsfogyasztás fontos minőségi mutató, azt is tudni akarták, hogy húsos vagy hústalan vólt-e az ebéd, és hány »tál* étel volt ben­ne. A hétköznapi étkezések színvonalával az esetek több­ségében nem voltak megelé­gedve. Kiderült, hogy a falusi emberek általában nem esznek sem eleget, sem elég változa­tosan: sok az egytálétel és a »levestészta«-ebéd; 40 száza­lékuk nem jut elegendő fe­hérjéhez, étrendjükből hiány­zik a vitamin, kevés zöldfő­zeléket fogyasztanak. Asztalu­kon gyakori a hideg vagy egy­szerű melegített étel, a főét­kezés rendszerint kora dél­utánra vagy estére tolódik el. HÉTKÖZNAP a terített asz­taloknak csaknem felén nincs hús, ezzel szemben vasárnap a konyháknak csak a hét szá­zaléka hústalan. A vasárnapi ebéd fő étele általában a ba­romfihús, mivel a lakosság csaknem 80 százaléka ebből önellátó. Az étkezések »koro­nája« a rántott és a sült hú­sok. A családok csaknem 80 százaléka laktató, maga» ka­lóriatartalmú, nehéz ételféle­ségeket eszik, a könnyen emészthető táplálékok viszont meglehetősen hiányzanak az asztalukról. A »fogások* száma is érde­kesen alakul: hétköznap a családok 23 százaléka, vasár­nap 11 százaléka eszik egytál­ételt. Kéttálas kosztot hétköz­nap száz ember közül 40 fo­gyaszt, ellenben vasárnap — érdekes módon — mindössze fiúsz. Ezzel szemben a három­fogásos étkezések száma a hétköznapi 36 százalékról ün­nepeken 50 százalékra emel­kedik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom