Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-17 / 140. szám
I Somogyiak az urnák előtt üdülő épüljön nekünk, munkásoknak, mint amilyenben most lakom. Szeretném, he minden jó barátom, munkatársam és o sok-sok ismeretlen elvtársam is gyakran eljuthatna ide: azt akarom, hogy a megválasztott képviselő azoknak a szószólója is legyen, akik az ország más vidékén élnek ugyan, de pihenni, kellemes napokat eltölteni ide jönnek.« Egy földvári szavazó mondatai jártak az eszemben: ál- | mélkodott, milyen sokfelé laknak az emberek, akik őelőtte az urnához léptek. Azt mondta, olyan ez a reggel, mint | egy találkozó. Tréfásan hozzátette: »Most legalább látom, ki mindenkinek termelem a cukorborsót.« Jelképnek is szép volt, amikor egymás után lépett a szavazó- fülkébe a miskolci marós, a földvári tsz-tag, a szegedi tanító meg az Express-tábor'oan nyaraló pesti diák. A voksu- kat egy jelöltre adták, akit ugyan nem ismerhettek egyaránt jól, de ugyanazt akarták tőle: küzdelmet a jobbért, a szebbért — a mindenki által ismert úton . .. Amikor korán reggel a szavazóhelyiségben az első gyerekestül megérkező családot megláttuk, megörültünk és a fényképezőgépért nyúltunk. Ha minden ilyen családról felvételt akartunk volna készíteni, Igencsak gyakran kattintgathattuk volna — a soksok kicsiny jövője formálásának egyik »műhelyébe« érkezett ... (Folytatás az 1. oldalról.) község fiataljait. Szomorú, de mélyen emberséges pillanatok tanúi voltunk Lellén: gyászruhás fiatalasszony jött, s visszaadta két nappal korábban meghalt férje értesítőjét. Egy percre mindenki elfeledkezett. az ünnepélyes asztal« ról, a színes drapériákról — a részvétnyilvánítás őszinte együttérzésről tett tanúbizonyságot, arról, hogy asztalon »túl« és asztalon »innen« együtt vannak a bajban. Siófokon a Csepel-üdülő lakói hosszú sorokban várták, hogy az urnához jussanak. Egy diósgyőri lakátost arról kérdeztem, mennyire ismeri a képviselőjelölteket. »Tudom az életútjukat, a foglalkozásukat, de őszintén megmondom, nem ez érdekel. Itt, a Balaton partján arra szavazok, hogy igen sok olyan Az a lényeg, hogyan élünk Berzencén kora reggel fölverték sátrukat a búcsús árusok, de nyolc órakor még bámészkodó is alig akadt. Az emberek egyelőre mással foglalatoskodnak: a házaknál vendégköszöntő sürgölődés, az utcákon békés, ünnepi hangulat. Tiszta fényében fiatalok zöld, sárga, piros inge, lányok mini ruhái, színes pantallói villannak, idős asz- szonyok hagyományőrző selyembrokát bőszoknyái, ujjas blúzai — »röpikéi« — adják a vasárnap reggeli harmóniát. A pártszékházban működő szavazatszedő bizottságban már öt óra előtt fogadták az első vendéget, most már csak az utolsó harmincegynéhány- ■ra várnak. Hirtelen öten is érkeznek. Közöttük egy szikár, ötvenegynéhány éves férfi — Barta Lajos — munkaruhában lép a szavazóhelyiségbe. Amikor kifelé iádul, megszólítom. — Van egy kis háztáji állományom, most kaptam fuvart, hogy takarmányt szállítsak. Gondoltam, ha átöltözöm, esetleg utolsó leszek. Egyébként az erdészetnél dolgozom kubikosként. Mindig a két kezem munkájából éltem. A község fejlődéséről kérdezem. — Kérem, ezt a fiatalok úgy sem értik meg, a magunk korabeliek meg jól tudjuk, mennyit változott itt is az emberek élete. Csak a magam példáját említve: elhagyott gyerek voltam, napszámból éltem, a háborúból hazatérve meg úgy álltam, mint az ujjam. Nem akarok dicsekedni: szépen berendezett házam van, velünk lakik a lányom meg a vöm. Munkásemberek ők is. Most vettem nekik egy Zsigulit. Igaz, használtan, de azért jó karban van. — Ismeri-e a képviselőjelöltet? — Hogyne. Ugyan személyesen még nem találkoztam vele, de beszélni hallottam. Mondják, sokat tett a környékért. , A község 'külső részén egy. fél soros utcába ka nyarodunk. Folyamkavics ropog a kocsi kerekei alatt. Kakrik János vb-titkár megjegyzi: — Sok gondot okozott a földutak karbantartása. Aztán ezt a módszert tartottuk célszerűnek: húsz utcánkban javítottuk meg az úttestet igy a közelmúltban. Az italboltban berendezett szavazóhelyiségbe botja segítségével idős ember igyekszik: Kovacsics Ferenc tsz-nyugdí- jás. Ö és a Mátyás utca lakói két szavazólapot kapnak: egyik segítségével a megüresedett tanácstagi tisztségre kell új jelöltet választani. Ez itt nem is olyan könnyű. A jelölő gyűlésen ugyanis úgy alakult, hogy három név is listára került, Mindhárom asszony, és úgy ítélték meg, alkalmasak is e megbízatásra. — Kire szavaz a három közül Kovacsics bácsi? — Nem az az érdekes. Akármelyik tudja majd, mit kell csinálni. Az a lényeg, hogyan élünk, Én csak .azt mondom magának: most lehetnék fiatal meg egészséges! De hát megrokkantam, nehezen szolgál a szívem meg a tüdőm is. — Család? — Hálistennek szépen vagyunk: négy lány meg egy fiú. És kilenc unoka. Mind ugyan nem tudtak eljönni, de azért jó néhány an leszünk a búcsúi ebéden. Az esélyekről beszélgetve nemigen merek tippelni. Mindegyik jelöltnek vannak j hívei. Két óra múlva azután ; kiderült: Szobodicsánecz 1st- | vánné képviseli ezután az ut- 1 ca érdekeit a községi közös j tanácsban. „Az idősebbeknek több a tapasztalatuk” A nagyatádi járás több községében — Iharosberényben, Inkén, Kutason, Szabáson — a KISZ-szervezetek fiataljai csoportosan járultak az urnákhoz. Az ünnepélyes hangulathoz hozzátartozott az is, hogy együtt mentek szavazni Mikében, Lábodon, Görgetegen, öt- vöskónyiban, Porrogszentki- rályon az első szavazók. A járás több községében már reggel öt órakor megkezdődött a szavazás. Rinyabesenyőn nyolc órakor már be is fejeződött, de Porrogszentpálon már korábban: alig múlt hét óra, amikor megkezdték a szavazatok számlálását. Rinyabesenyő és Bolhás is azoknak a falvaknak a sorába tartozott, ahol a lakosok már a kora reggeli órákban leadták voksukat. A városban, Nagyatádon a Fegyveres Erők Klubjában kialakított szavazóhelyiség előtt a hatórás nyitáskor már hárman várakoztak. Az öt választókörzetben negyvenketten kaptak emléklapot — az először szavazó fiatalok. Horváth Mária, a nagyatádi papír- és irószerbolt dolgozója is először szavazott: — Nemcsak először szavaztam, hanem most voltam először szavazóhelyiségben. A szüleimmel sem voltam még azelőtt ilyen helyen. — Ismeri a két jelöltet? — Az egyiket, látásból. Horváth Mária nem árulta el, kire szavazott, de körülírta: — Az idősebbre szavaztam, mert úgy gondolom: ő többet adhat magából. — A fiataloké a jövő — tette még hozzá —, de az idősebbeknek több a tapasztalatuk, és ez is nagyon fontos. A nagyatádi dohánybeváltó idős portása, Balassa Károly szolgálatban volt; ő már kevéssel hat óra után leadta szavazatát. — Emlékszik-e, mikor szavazott először? — kérdeztem tőle. — A jóisten tudja ... — És most kire szavazott? — Simonnéra. Ismerem; közülünk, munkások közül való. Balogh Istvánnéval még szavazása előtt beszélgettem, a í nagyatádi szülőotthonban. — Húszéves vagyok. Rinya- szentkirályon lakunk. Ma haKözel az új lakáshoz Fiatal házaspár. Négyesztendős kislányukat, Krisztikét is magukkal hozták a vasárnapi szavazáshoz, ami a család életében különösen ünnepélyes volt. Ök is azok közé a kaposváriak közé tartoznak, akik első alkalommal szavaztak a Kinizsi-lakótelep szomszédságában, a textilművek leányotthonában létesített új körzetben. — Decemberben költöztünk kétszobás lakásunkba. Előtte Kaposmérőben laktunk albérletben. Képzelheti, mennyire örültünk az új otthonnak s milyen nagy lenne a boldogságunk, ha az építők valamivel jobb munkát végeztek volna ... Törő Károly, a Somogy megyei Növényvédő Állomás repülőgép-szerelője és felesége — ugyanott műszaki adminisztrátor — nem somogyi; Budapesten éltek, s csak néhány esztendeje dolgoznak itt. — Mit tudnak a jelöltről, akire szavazatukat adták? — Több újságba* is olvastunk róla. Tudjuk, hogy Kosz- tolánczi Jánosné a ruhagyárban munkásnő, közvetlenül is jól ismeri a munkások és különösen a dolgozó nők meg a fiatal családosok helyzetét, s érdekükben már szót emelt a Parlamentben is. Reméljük, hogy majd személyesen is megismerkedhetünk vele, ha számot ad választóinak képviselői munkájáról — mondták, szinte egyszerre. A katona Pattogó indulóktól hangos a zászlódíszbe öltözött laktanya. Kimenőruhás katonák sorakoznak — fegyelmezetten — a szavazóhelyiségek előtt, hogy éljenek állampolgári jogukkal. Sztupák Péter tizedes, a magyar néphadsereg kiváló katonája is ott van társai között. A Borsod megyei Ormosbányán dolgozott — bevonulása előtt — műszerészként, a hadseregben híradós. — A jelöltet ismeri? — Személyesen nem, de az újságokban meg a televízióban szinte naponta láttam Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét. S ha nem is vagyok somogyi, tudom, hogy Barcson volt termelőszövetkezeti elnök. És tudom azt is, hogy ma is éppen olyan közvetlen, baráti viszonyban van az ott élőkkel, mint tsz-ve- zető korában, ezért adom rá katonatársaimmal együtt bizalommal szavazatomat. Tudom: olyan embert választunk képviselőnek, aki, mint, eddig is tette, a jövőben is nagy felelősséggel végzi e munkáját. Sztupák Péter tizedes nemcsak a Hazafias Népfront jelöltjére leadott szavazatával bizonyította pártunk politikájának, a szocializmusnak az igenlését, hanem katonai szolgálatának példás ellátásával is. KISZ-tag, és most nemrég, a szolgálat tizenhatodik hónapjának letelte után, vette át a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája kitüntetést. Ezt a kiképzési feladatok, a gyakorlatok példás végrehajtásával és a politikai ismeretek kiváló elsajátításával érdemelte ki. Tizennégy első szavazó A délszláv községek egyike Lakácsa. Szépen díszített szavazóhelyiségébe tizennégy fiatal érkezik egyszerre. Amikor belépnek a szobába, lemezjátszóról halk zene szól. Az arcokon látszik: megilletődöt- tek. Kecskés Ilona, a község KISZ-titkára köszönti őket, az első választókat. Rövid, kerek mondatokban a politikáról, életünk gazdagodásáról, a választópolgárok felelősségéről beszél. Aztán virágcsokrot kap a község tizennégy első szavazója, s miután leadják voksukat, emléklapot. A fiatalok döntötték el, hogy egyszerre szavaznak mind a tizennégyen. Fiatalok a fejlődésről A szavazóhelyiségben két fiatal vár, hogy sorra kerül- jjön: Henger Ferenc és iker- I testvére, Gyúrás Józsefné Henger Anna. Mind a ketten most I I szavaznak először. A fiú Pé- j csen a vasútnál dolgozik, a j testvére cipőfelsőrész-készítő j Barcson. Mind, a ketten a Drá- va-parti településen nőttek fel.-— Jó itt élni — mondja a fiú. — Talán soha nem tudnék másutt megszokni. Ennek a községnek jövője van. Barcs hangulata, az egyre szebb utcák képe fogja meg először a lakókat is. A jelen mellé azonban a jövőt is számba veszik a fiatalok. A lánytestvér így sorolja: — Ahhoz, hogy jól érezze magát az ember egy települé- .en, munkaalkalom és szórakozási lehetőség kell. Amikor én az általános iskolát végeztem, csak a papucsüzemben volt hely. Ma több választása van a nyolcadikosoknak. Igaz, elhelyezkedni még most sem könnyű, de láttam, hogy épül már a Chemical új gyára és úgy hallottam, az idén üzembe áll a Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi gyáregysége is. Ez már biztos kenyeret jelent mindenkinek. Az öregek mondták: soha annyit nem fejlődött Barcs, mint az elmúlt években. Ezek az új üzemek a jövőt jelentik nálunk. — És a szórakozás? Azt is említették. — A lehetőség több, mint ami eddig volt, de még több lehetne. A beszélgetést egy másik első szavazó, Nádai Agnes bolti eladó folytatja: I — Azt. hogy mennyit fejlő- | dött mostanában Barcs, az utcán lehet a legjobban lemérni. Ennyi lakás, mint mostanában. még soha nem épült. Aki ritkábban jár Barcsra, csak az veszi észre igazán, hogy megint eltűnt egy régi földszintes utca, s mögötte emeletes házak sorakoznak. De aki naponta látja ezt a változást, az is észreveszi, hogy jó ütemben nőnek a házak. Nádai Ágnes Kérdezem: mit gondolnak, miért van ez így? A válaszok korántsem sikerülnek már olyan kerekre. A nagy összefüggéseket nehezebb megfogalmazni. Végül összeáll a kép: mert a politika — amelynek folytatását most is kérik — az emberről való gondoskodást helyezi a középpontjába. Horváth Mária. zamehetünk a kisfiámmal, elsői gyerekünkkel. Otthon szavazok ... — Otthon marad a gyerekkel három évig? — Igen..\ — Aztán? — Ősszel elkészül a mi községünkben is az óvoda, s amire Pistike hároméves lesz, az óvoda első lakói éppen iskolába készülnek. Az országhatáron Barcs, Dráva-húl. A határ- | állomás júniusi ^napfényben ] fürdik. Határőrök, vámosok várják az utasokat: ázolgálat- J ba indulás előtt valamennyien szavaztak már. Fél nyolckor egy autóbusz gördül az épület j elé, majd nem sokkal utána j A friss Bélavár Alig több mint háromszáz választójogosult nagykorú állampolgára van Bélavárnak. A ^ szavazatszedő bizottság előtt azonban jóval többen jelentek meg, hogy leadják voksukat. A községben búcsút is tartottak a választás napján, s aki előző nap vendégnek érkezett, hozta magával az igazolást is, hogy szavazásra jogosult. Vendégek és vendéglátók korán keltek. A szavazóhelyiséget öt órakor nyitották, s nyolc órakor már be is fejezte munkáját a szavazatszedö bizottság. Bélavár minden lakója és vendége friss volt. még egy. Az utasok t— többségében pécsiek vagy Pécs környékiek — korán keltek ezen a napon. S mielőtt az autóbusz elindult volna velük a jugoszláviai társasutazásra, szavazni voltak. Gyors útlevél- és vámvizsgálat következik, s' a határon szolgálatot teljesítők jó utat, jó pihenést kívánva búcsúznak. Mögöttük személygépkocsi fékez: előkerülnek az okmányok, s kezdődik a vám- vizsgálat ... Az országhatáron ez a nap is olyan, mint a többi: a hivatalos emberek senkitől sem kérdezik, szavazott-e vagy sem. A választás állampolgári jog. Az összeállítás munkatársai voltak: Grábricr Gyula, Gyertyás László, Horányi Barna, Jávori Béla, dr. Kercza Imre, Lajos Géza, Paál László, Pintér Dezső, Szálát László. Somogyi N f k
