Somogyi Néplap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-17 / 140. szám

fi békés aikató életre Százhét tanácstagot választottak Somogybán A szavazás vasárnap le­zajlott, a mai újságok már közlik a megvá­lasztott országgyűlési képvi­selők névsorát. Az elmúlt két napban bizonyára nagyon sokan hallották a kifejezést: a választások réndben, az al­kalomnak megfelelő ünnepé­lyességgel folytak. A statisz­tikák, a végső számok azt bi­zonyítják, hogy az ország vá­lasztópolgárai szinte kivétel nélkül igennel szavaztak. Érdemes néhány gondolatot szentelni ezekre az igenekre. Arra, hogy tulajdonképpen kire és mire adták »igen« szavazatukat a választópolgá­rok. Adták arra a 352 ország- gyűlési képviselőre, aki a több mint hétmillió választópolgár szavazatával tulajdonképpen az egész magyar társadalom bizalmát élvezi. Adták a Ha­zafias Népfront jelöltjeire, a népfront, a nemzeti egység politikájára. Ilyen egyszerű a válasz a kérdésre, szinte egyetlen niondaiban összefog­lalható. Persze, ebben az egyetlen meghatározásban, hogy nem­zeti egység, nagyon sok min­den helyet kap. Mérhetetlenül széles az a skála, felöleli egész társadalmi rendszerünk jelenét, jövőjét, mely a Haza­fias Népfront programjában helyet kapott. És meg lehet kérdezni bátran bárkit, mit is jelent neki a vasárnapi igen szavazat. Valószínű, hogy két ember nem mondja ugyanazt, s mégis ugyanazt a közös tö­rekvést támogatják. — Az én szavazatom a szp- cializmus építésének szólt — mondta az egyik. — Nekem az őszinte, nyílt légkör tetszik — így a másik. Találkoztam olyan idős emberrel, aki a következőket mondta: — Az az igazság, hogy a magyar nép történetében ke­vés olyan harminc év volt, amikor ne pusztított volna bennünket háború. Sem az apám, sem a nagyapám nem élhetett negyedszázadnyi időt egyvégtében békében. Én igen. Tudják, milyen nagy do­log ez? — És sorolhatnánk tovább a föltett kérdésekre a válaszokat, egyet bizonyíta­nának: a nemzeti egység ki­fejezésében milliónyi, más­más indokkal alátámasztott igen rejtőzik. öt évre választották az or­szággyűlési képviselőket, s köztudott, hogy ezzel hozzá igazították tevékenységi ide­jüket az ötéves tervek idősza­kához. Lényegében arról van szó, hogy az államélet, a tör­vényalkotás összhangba kerül a gazdasági munkával. A cél világos, ez fogalmazódott meg [ a párt XI. kongresszusának határozatában is, amely azok- I nak a tényezőknek az előtér- I be helyezését tartja szüksé­gesnek, amelyek »egyidejűleg I szolgálják az anyagi jólétet j és a gazdasági hatékonysá- ] got«. Világos, a jövőbeni ten­nivaló is: a most megválasz- | tott képviselők egyik feladata lesz az ötödik ötéves terv törvénybe foglalása, végrehaj- | fásának megkülönböztetett figyelemmel kísérése, ellenőr­zése, segítése. Közismert: a népgazdasági terv jó végre­hajtása az életszínvonal emel­kedésének alapja. A szocia­lizmusra, az anyagi jólétre szavazó állampolgár tehát ugyanarra mond igent. Közismert ma már hatá­rainkon túl is az a tény, hogy politizáló, a jövőt . tudatosan formáló néppé váltunk. Ká­dár János elvtárs legutóbb Dunaújvárosban arról szólt, hogy »a Magyar Szocialista Munkáspárt bel- és külpoli­tikáját, a Hazafias Népfront politikáját az élet igazolta. Ez a politika a párt, a mun­kásosztály, a nép erőfeszíté­sei nyomán valósul meg az életben, s hoz nagyszerű ered­ményeket ... Azt akarjuk, hogy szocializmus és béke le­gyen hazánkban és a világ minél nagyobb térségében.« Világos, hogy aki a békére, a háború nélküli újabb évekre, évtizedekre szavazott, az a párt politikájára, a Magyar Népköztársaság politikájára mondott igent. Csaknem egymillió ember vett részt az elmúlt hetek­ben rendezett választási gyű­léseken. Ez azt is jelenti, hogy az emberek tudatos, cse­lekvő közéleti szerepet vállal­nak. Részt vesznek az orszá­gos és a helyi ügyek intézé­sében, s ez a szerepük a jövő­ben még fokozódni is fog. Ma már nemcsak azért éreznek felelősséget, ami személy sze­rint a kötelességük, hanem mindenért, ami a szemük előtt történik, ami mindennapi éle­tük része is. M ire is adtuk szavazatun­kat? Folytathatnánk a bizonyítást, de végül is ugyanahhoz az egyetlen szó-' hoz jutnánk: a nemzeti egy­séghez. Ahhoz, amelyben ben­ne van pártunk, kormányunk politikája, a Hazafias Nép­front programja. A nemzeti egység olyan nemzeti prog­ram alapja, amely lehetővé' teszi a fejlett szocialista tár­sadalom felépítését. Erre sza­vaztunk mindannyian, akik a. békére, a szocializmusra, az alkotó életre adtuk igenünket. E. Gy. 1 A vasárnapi időszakos ta­nácstagi választáson Somogy­bán betöltötték a megürese­dett százhét városi, községi tanácstagi helyet. Ebből száz községi, hét pedig városi ta­nácstagi tisztség. Négy köz­ségi választókörzetben több jelölt közül választották ki a tanácstagot. A barcsi járásban 14, a ka­posvári járásban 28, a mar­cali járásban 22, a nagyatádi járásban 21, a siófoki járás­ban 14, egy városkörnyéki községben 1 tanácstagot vá­lasztottak. Kaposváron 4, Siófokon 1, Nagyatádon 2 tanácstagi he­lyet töltöttek be. Reggelül estig a választási „főhadiszállásán A szavazások törvényessége fölött őrködő, s az egyéb vá­lasztási elnökségek, valamint az országgyűlési választókerü­leti bizottságok munkáját irá­nyító testület, az országos vá­lasztási elnökség vasárnap a Parlamentben rendezte be »főhadiszállását«. A testület munkáját segítő országos választási iroda tag­jai már kora hajnalban el­foglalták helyüket a telefo­nok, telexgépek mellett. A szavazás menetéről hajnaltól éjfélig minden megyéből hat­szor küldtek jelentést. A »fő­hadiszálláson« dolgozók mun­kájának nagyságát jól érzé- zelteti a választás társadalmi szervezetének felépítése: va­sárnap 8815-en tevékenyked­tek 1763 választási elnökség­ben; 1760-an a 352 választó- kerületi bizottságban, s több mint hatvanezren a 12 000 szavazatszedő bizottságban. Szemléletes a szavazás ered­ményeinek továbbítási rend­szere is: a 12 ezer szavazó­körből a képviselőjelöltekre leadott voksok számát az or­szággyűlési választókerületi bizottságokhoz továbbították, s innen jutottak el az adatok — a megyei választási elnök­ségeken keresztül — az or­szágos választási elnökséghez. Természetesen nemcsak a hivatalos eredmények közlé­sekor csengtek a telefonok, kopogtak a telexgépek. Befu­tottak a választás egyéb köz- érdeklődésre számot tartó hí­rei is. Így például a fővárosi és a megyei választási iro­dák 17 órakor adott jelenté­seiből már megállapíthl tó volt, hogy eddig az időpontig a választójogosultak 96,5 szá­zaléka voksolt. Néhány üdülő­hely és a városok zömének kivételével a szavazás 17 óráig máshol mindenütt befe­jeződött. Zala és Nógrád me­gyében például már 14 óra körül lezárták az urnákat. Az országos választási el« nökséghez érkezett jelentések­ből — előzetesen — az is megállapítható volt, hogy né­hány országgyűlési választó- kerületben már eldőlt a ket­tős jelölés. Az igazán nagy munka a szavazás lezárása után kezdő­dött. A végeredmény megál­lapításához a hivatalos jegy­zőkönyvek beérkezése után, azok alapján láttak hozzá. Európa „szeme láttára” szavaztunk A magyarországi választá­sokról a nagyvilág is hű ké­pet formálhat — ez azoknak a magyar tévéseknek a véle­ménye, akik az Intervízió és ezen keresztül az Eurovízió számára készítettek vasárnap tudósításokat, információkat. A pluszmunkát is vállalva si­került már a kora délutáni órákban az Intervízió és in­nen az Eurovízió számára ki­épült különleges mikroláncon továbbítóm a »Szavaz Ma­Jelentések Budapestről és vidékről Vasárnap reggel 6 órakor —f nek, s — ez már a választások több helyütt, ahol ezt a terme- i sikerének záloga — a városok lőmunka folyamatossága dik- és falvak népe nagy felelősség- tálta már 5 órakor — ország- ; érzettel gyakorolta jelölési jo- szerte megnyíltak a szavazó- gát, mondott véleményt az el- helyiségek. Szabad hazánk 30 múlt négy esztendőről, a szű- esztendős történelme során kebb lakóhely, s a nagy kö- tizenkettedszer járult az ur- i zösség, az ország életéről. nák elé a városok és a falvak ; népe, hogy megválassza az or­Vasárnap reggel a több mint 12 ezer szavazóhely iség­szággyűlés tagjait, s ott, ahol; ben — már a »hivatalos« ka- időközi tanácstagi választások- punyitás előtt — elfoglalta he- ra kerül sor, betöltse a taná-) lyét a szavazatszedő bizottsá- csokban megüresedett helye- gok 60 ezer tagja. Még egy két. Mintegy 7,5 millió állam- í utolsó »szemlét« tartottak, bár polgár, gyakorlatilag az egész a legtöbb helyen már szomba- felnőtt lakosság voksolt, nyíl- j ton minden készen állt a vá- vánított szavazatával is véle- j lasztók fogadására. Üjra ellen- ményt a párt, az állam, a kor- j őrizték, hogy kellő számban mány politikájáról, s döntött, rendelkezésre állnak-e a kü- hogy személy szerint kik kép- lönböző nyomtatványok, űrla- viseljék ezt, a nép érdekeit | pok, megfelel-e a törvényes messzemenően kifejező, ér- előírásoknak a szavazóhelyisé- vényre juttató politikát az or- i gek berendezése, s megvizsgál- szággyűlésben, az államhata- j ták, hogy üresek, s alkalma- lom legfőbb testületében. sak-e a szavazás céljára felál­Belpolitikai életünk nagy ! lított urnák, amelyeket azután eseményét, az országgyűlési gondosan lezártak és lepecsé- képviselő-választást viszony-: teltek. Kora reggeltől késő lag rövid, de intenzív, az egész 1 estig ügyeletet tartottak a vá- társadalmat megmozgató, ak- lasztás társadalmi szervezeté­tív cselekvésre ösztönző ese ménysorozat előzte meg. A 872 képviselői jelölő gyűlés ta- j kerületi pasztalatai arról tanúskodnak, J társai, hogy a választások előkészítő sében széles társadalmi meg mozdulás bontakozott ki, < nek választott tagjai, a válasz- j tási elnökségek és a választó- j bizottságok munka-1 Gondos kezek öltöztették | mindenütt ünnepi díszbe a szavazóhelyiségeket, virágok, gyűléseken részt vevők száma | zászlók, üdvözlő feliratok éke- elérte a 330 ezret, s a négy | sítették az épületeket. A kapu- j esztendővel ezelőttinél jóval j nyitást sok szavazóhelyiség többen kértek és kaptak szót. j előtt már kisebb csoportok j A gyűlések jó összejövetelei: várták: az elsők a 7,5 millió voltak az alkotó eszmecseré-1 választópolgár közül. | Az egész nap folyamatosan dolgozó gyártelepek környé­kén már reggel 5 órakor meg­nyitották a szavazóhelyisége­ket, hogy a reggeli műszakra érkezők a 6 órai műszakkezdés előtt élhessenek választópol­gári jogukkal. A néphadsereg különböző alakulatainál vasárnap kora reggel szintén ünnepélyes kül- ; sőségek között kezdődött a szavazás. A laktanyákban ze­nés ébresztő volt, a katonák többsége első szavazóként já­rult az urnákhoz. A lakta­nyákban, az őrsökön a reggeli órákban a határőrizetre induló járőrök tagjai a szolgálat fel­vétele előtt járultak az urnák­hoz, az éjszakai szolgálatot befejező járőrök tagjai a be­vonulás, a jelentéstétel után tettek eleget állampolgári kö­telezettségüknek. A határ­menti őrsökön ezen a napon a szakácsok is korán keltek: az ünnepi eseményt ünnepi ebéddel is emlékezetessé tet­ték. A verőcemarosi Express if­júsági táborban vasárnap reg­gel zenével ébresztették azt a 400 fiatalt, aki NDK-beli szak­mai gyakorlatát megszakítva a hét elején hazatért, hogy két­hetes KISZ-vezetőképző tan­folyamon vegyen részt. A tá­bor zászlajának ünnepélyes felvonása után az ügyeletes vezető külön köszöntötte azt a 200 ifjúmunkást, aki most szavazott először. ! gyarország« című műsort. Az Európa számára közvetített program — amelyet most el­ső alkalommal teljes egészé­ben színesben rögzítettek — tájékoztatja a külföldi nézőt a választások hangulatáról, lebonyolításáról. Láthatták az urnák elé lépő neves állam- 1 férfiakat, közéleti személyisé­geket, művészeket. A tízperces választási anyag elkészítéséhez az ország 22 ! helységét — városokat, falva- 1 kát — kereste föl az erre az alkalomra alakult 16 tv-stáb csaknem 100 munkatársa. Egyébként a televízió a ha­zai nézők számára a speciá­lis tévé-stábok munkája mel­lett még két közveti tőkocsit is munkába állított ezen a na­pon, s így további csaknem 100 munkatárs járult hozzá az információk friss, gyors to­vábbításához. Az egyik kocsi Kiskunfélegyházáról, a másik pedig Budapestről, az orszá­gos választási elnökségtől adott tudósításokat. Az akkreditált külföldi új­ságírók, tudósitók, a szocia­lista, illetve nyugati sajtóor­gánumok munkatársai vasár­nap reggel »választási körút­ra« indultak. Első állomásuk a 37-es választókerület volt, ahol Bíró Imre római katoli­kus lelkész, a farkasréti lel­készség vezetője volt a kép­viselőjelölt A Rege utcai Szabadság-üdülőben felállí­tott szavazókörben a lengyel televízió tudósítói, s más or­szágbeli kollégáik kérdések­kel ostromolták az urnától tá­vozó választókat. Többek kö­zött arról faggatták a szava­zókat, ismerik-e jelöltjüket, miért éppen az ő személye mellett döntöttek, nem utolsó­sorban azt tudakolták, milyen feladatok megoldását várják tőle a jövőben. A külföldi újságírók innen Csepelre látogattak, ahol a 64-es számú országgyűlési vá­lasztókerületet keresték föl. Itt Kollár Józsefet, a Csepel Vas- és Fémművek motorke­rékpárgyárának főművezető­jét jelölték a helybeliek kép­viselőnek. A Béke téri sport­klubban lévő 6zavazókörben a sajtó munkatársai elbeszél­gettek a választókkal életük­ről, terveikről, Csepel hétköz­napjairól. Képek a szavazásról \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom