Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-06 / 104. szám
A győzelem gyökerei és virágai Nehéz munka lesz’ Megvédték a várost 180 ember bizalmáért A Ieningrá-tUak — a bolkád idején — a különösen kemény 1943-es télen fűtellen üzemcsarnokban javították a sérült harckocsikat, amelyeket a műhelyekből azonnal a frontra küldtek. Munkatársunk a fasizmus fölött aratott győzelem 30. évfordulójának előestéjén rövid körutazást tett a Szovjetunióban: Moszkvában, Leningrádban és Volgográd- ban. Abba a három hős városba látogatott el, amely fordulópontot jelentett a szovjet nép Nagy Honvédő Háborújában; ahol a világot formáló győzelem magvai mélyen gyökereznek s azóta már virágot, gyümölcsöt termő fákká növekedtek. Htján sok emberrel találkozott, akik liarminc-egyné- hány évvel ezelőtt fegyverrel és szerszámmal védték városaikat, gyáraikat, ke- I nyeret termő szülőföldjüket, ' hogy majd évek múltán — | keresztülverekedvén magú a front, sűrűn bombázták és szinte állandóan tüzérségi tűz alatt tartottak/bennünket. Az élet azonban nem állt meg. Pedig a blokád ideje alatt akkor volt a legkisebb a kenyérfejadag, a munkások 250, a gyerekek és eltartottak 150 grammot kaptak naponta. És milyen kenyeret! Csak 40 százaléka volt rozsliszt, a többi cellulóz, napraforgó-pogácsa- liszt és pelyva. Ilyen élelmezés mellett védték a várost a katonák, dolgozott a lakosság a védelmi vonalak kiépítésén. Mi pedig az üzemben, ahol harckocsikat, önjáró lövegeket gyártottunk, annyira legyengültünk, hogy gyerekek fogtak minket munka közben és már az se volt érdekes, ha fér- kat Európán — Berlinben I üak és nők együtt, egy időben kitűzzék a győzelem vörös zászlaját. Riportsorozatunkkal tisztelgünk a harc és a munka hőseinek, akik megszabadították az emberiséget a fasizmus igájától, akik felszabadították a mi hazánkat, népünket is, és akik újjáépítették, erőssé, gazdaggá tették és teszik a Szovjetuniót. Korai, szép tavasz köszöntött az idén Leningrádra. Április elején, amikor ott jártam, a tenger felől állandóan fújó szél is szelíd-szolíd volt, a parkokban rügyet bontottak a fák: takarították, mosták, festették, csinosították az egész várost. A padokon, a Péter- Pál erőd falainál, a szelíden hullámzó Néváról visszavert napsugarak özönében napoztak a fiatalok. Az Erdei sugárúton a, piszkarjovói emléktemetőhöz igyekeztünk — ahol több mint hatszázezer leningrádi alussza örök álmát —, amikor az egyik ház falán megpillantottam a fehérrel festett feliratot, amelyet emlékeztetőül hagytak meg: »Polgártársak! Tüzérségi tűz esetén az utcának ez az oldala a veszélyesebb!« E felirat Leningrádnak a történelemben példátlan, 900 napos blokádját idézi. Az ott élők azonban a súlyos bombatámadások, az állandó tüzérségi tűz, az éhség és a vízhiány ellenére sem engedték be a német betolakodókat Le- ningrádba. Drága árat fizettek ezérj, de megvédték városukat. Most, a győzelem 30. évfordulójának előestéjén sokan zarándokolnak el a pisz- karjovói emléktemetőbe, amelynek gránitfalán olvasható: »Senkiről sem feledkezünk meg és semmit sem felejtünk el!« A forradalmi hagyományairól híres Putyilov-gyárban (ma Kirov nevét viseli) találkoztam Konsztantin Vaszilje- vics Govorusinnal, aki itt kezdte munkásátját, itt kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Ma 58 évesen is itt dolgozik; a leningrádi városi pártbizottság, a Békevilágtanács tagja. Govorusin könyvet írt életéről. Így emlékezett arról az időről: — A legkeserübb időszak 1941—42 tele volt. Gyárunk (Archív felvétel) haraptunk egy szelet kenyér- két, és havat ettünk rá. Tudtuk, nem szabad itt eláludni, mert megfagyunk, de sehogy- sem akaródzott elmenni onnan. Csak ültünk a hóban, és beszélgettünk a barátommal. Arról, hogy mit hoz az új, az 1942. esztendő. Tudtuk; éreztük: ki kell tartanunk, minden körülmények között, és mindennel támogatni kell a frontot, mert abban a kritikus helyzetben is hittünk ügyünk győzelmében ... És a leningrádiak a nagy áldozatok ellenére kitartottak; harcoltak és dolgoztak. Áttörték 1944 januárjában a blokádot. Győztek! (Folytatjuk) lOravec János Rudolf Ivobaly (APN) A Kaposvári Húskombi- | náthán a feldolgozó üzem 180 szakszervezeti tagjának képviselői választották meg a minap üzemrészük műhelybizottságát. Utoljára négy éve még a vágóhíd munkásaival közösen szavaztak. Azóta sokat fejlődött az üzem, megnőtt a dolgozók ^záma is. A létszámnövekedés mellett a »különválást« még az is indokolja, hogy a jövőben így több Ügyelem jut az üzemrészek sajátos gondjainak. A feldolgozó üzemegység vezetője, Harsányt József szerint ez a változtatás módot ad arra is, hogy a műhelybizottság tagjai jobban megismerjék a dolgozókat. Hogy ez miért fontos, egy példával mutatta be. Mint mondta: vannak notórius segélykérők, akik minden elfogadható indok nélkül kilincselnek, mások pedig akkor sem kérnek támogatást, ha valóban rászorulnak. Jól kell ismerni tehát az embereket, hogy a segélyek elosztása ne legyen formális, és valóban a rászorulók kapjanak támogatást. Harsányi József tapasztalatból beszélt, hiszen négy évig ő volt a műhelybizottság titkára a feldolgozóban. Most, hogy az üzemrész vezetője lett, el kellett búcsúznia ettől a tisztségtől. A 61 ember magasba lendülő keze tehát új műhelybizottsági titkárt választott — egyhangúlag — Bosznai Máriát. Nagyon fiatal még, pedig már tíz éve dolgozik a gyárban; mindenki jól ismeri, mint tevékeny KlSZ-t'itkárt. Valaki azt mondta róla, »nagyszájú«, de hozzátette, hogy »sohasem magáért«. Mástól azt hallottam: ha valaki mellett kiáll, a főnökség rögtön »áldását adja« a kérésre, mert tudják, Maritól nem könnyen szabadulnak és mert tapasztalták, hogy kérése mindig megalapozott. Egyik munkatársa ezt rövidebben úgy fogalmazta meg. hogy hitele van a szavának. Ö csak annyit mondott: »Az embernek valamit kell adnia a nyolc órán felül is.« Alighanem ez a rá jellemző szemléletmód, s a magyarázata a kérdező által jelzett bizalomnak is. A szavazás végén a gyár egyik idős vezetője lépett Máriához. — Nehéz munka lesz — mondta —, de hát majd mi segítünk. A dolgozók bizalma, g vezetőn segítők íszsége — kell ennél több egy szakszervezeti aktívának, aki ráadásul még »nagyszájú« is? Bosznai Máriának az üzemegység! új műhelybizottságban még négy segítőtársa van. Ok osztoznak majd a tizsnegyné- hány »reszortfeladaton«. Talán a legsokrétűbb munkája Lukács Györgynek lesz: munkavédelem, munkásellótás, társadalombiztosítás és oktatás. Leendő feladataival kapcsolatos elképzeléseiről kérdeztem, s ő tapasztalatokat tükröző példák sorával válaszolt. Különösen a munkavédelmi területet ismeri, hiszen ő vizsgálja ki az üzemben történt balesetek okait, körülményeit. Eddig elsősorban az üzem érdekeit kellett képviselnie, ezután a dolgozókét is. Szerinte ez semmiféle változást nem jelenthet munkájában, mert — mint mondta — ezután is a valódi baleseti ok kiderítése lesz a feladata. És persze az eddiginél eredményesebb munkavédelmi tájékoztatás, még jobb munkakörülmények megteremtése, egyszóval jobb munkásvédelem. Bármilyen kérdésre azonnal kész a válasszal. Határozott és nyílt. Ügy mondja: a munkások érdekeit képviselő vezetőnek nem az »egyszerű« emberek nyelvén kell tudnia, hanem magyarul. Lukács György huszonhét éves. Tanul és tanít. Az előbbit a húsipari szakközépiskolában, az utóbbit hamarosan már a közgazdasági egyetemen. A húskombinátban termelési előadó, ö is a gyári »vezetőutánpótlás-válogatott« tagja. A legfiatalabb megválasztott bizottsági tag a tizennyolc éves Takács Margit, a csontozóüzem dolgozója. Ű az ifjúsági és nőfelelős. Maga is ifjúsági brigádban dolgozik, jól ismeri az orvoslandó gondokat. Sokkal nehezebb feladatok várják azonban nőfelelősként. Itt még meg kell küzdenie a bizalomért. Az üzemrész dolgozóinak több mint a fele nő, legtöbbjük családos; sok a vidékről bejáró is. A munkakörülmények is megértek már a változtatásra. A választást az előző négy év szakszervezeti munkájának megvitatása előzte meg. »Túlzsúfolt az öltöző, állandó a morgolódás, veszekedés«. »Nem győzzük a túlórát a töltőben.« »Nem túlórával kell segíteni, hanem létszámmal.« »Az öltözőben 11 kulcs nyitott egy szekrényt, a bizottság gondoskodjon az emberek holmijának megfelelő elhelyezéséről.« És bár a felsorolt gondok legtöbbjének megoldásában a korábbi műhely bizottság is részt vállalt már — épül az új, korszerű öltöző, a dolgozók megfelelő átcsoportosításával és részben új dolgozók felvételével a kényszerű túlórázás is heteken belül véget ér —, jut bőven feladat a most megválasztott műhelybizottságnak is. B. P. Konsztantyin Govarusin (jobbról), a leningrádi Kirov Gyár múzeumának munkatársával, P. N. Fiilpoviccsal beszélget. Segítenek a gépek Eredményes vízgazdálkodás a Kapos mentén HAZÁNK mezőgazdaságilag művelhető területének mintegy 90 százalékán — csaknem tízezer dolgozóval — vízgazdálkodási és talajvédelmi társulatok tevékenykednek. A 93 társulat munkája nélkülözhetetlen a mezőgazda- sági üzemek eredményes termeléséhez. A Kapós-völgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat, amelynek a megyeszékhelyen van a központja, többnyire éppen azon fürödtek. Igen, ez így volt! Tizennégy órát dolgoztunk naponta, és jóformán a gyárban laktunk, mert nem volt értelme hazamenni. — Engedje meg és kérem, hogy írja meg — folytatta Konsztantin Vasziljevics —, hogy elbeszéljem életem legnehezebb, legkeservesebb szilveszterét. Az 1941. évet Sj temetőben búcsúztattam. Húszfokos hidegben, sírok között. Barátom és munkatársam keresett meg este, hogy segítsek eltemetni az apját. Jól ismertem Mihail Kazmirovics Rei- szet, ezt a magaá, vékony termetű, idős embert, és nagyon sajnáltam a barátomat. Koporsó nem volt: lepedőbe, pokrócba burkoltuk az elhunytat, szánkóra kötöttük, és elindultunk a nagy hóban a Volkov- temetőbe. Éppenhogy csak vonszoltuk magunkat, s útközben sok ilyen szomorú menettel találkoztunk. De nem volt mindenkinek ereje elvánszorogni a temetőig, útközben sok gazdátlan szánkót, rajtuk gazdátlan halottat láttunk. — Fagyos volt a föld, mégis úgy temettük el az öreget, ahogy abban az időben keveseket, hiszen tömegsírok voltak. Éppen éjfél volt, amikor a fagyos földrögökből emelt sírhantot fenyőággal megjelöltük. Aztán leültünk a sírhalom mellé, ittunk egy kevés. tói 3—4 kilométerre húzódott 1 ibolyaszínű denaturál tszeSzt, Harmadszor kiváló A siófoki áfész ünnepe Zamárdiban (Tudósítónktól) Ünnepélyes termelési tanácskozást tartott szombaton Zamárdiban a siófoki áfész több mint félezer dolgozója. A IV. ötéves terv eddigi munkájáról, x^alamlnt a múlt nyerte el a kiváló egység, 62 személy a kiváló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt. A kifizetett jutalom 220 ezer forint volt. A szombati tanácskozáson Bogó László, a megyei pártévben végzettről Harag János ^7'otl*ág1 tUkára adíaát a v Sió Áruház arany fokozatos elnök számolt be. Köszönetét mondott mindazoknak, akik segítették a szövetkezetét szép eredményeinek elérésében. A IV. ötéves terv eddigi időszakában a szövetkezet forgalma 78,5 százalékkal nőtt. A termelés, felvásárlás egyes terű- • tórium és a létéin 250—600 százalékos a fejlődés. 1974-ben a siófoki áfész 430 millió forint forgal- I mat ért el, s ez 50 millió fo- [ j rinttal több az előz» évinél, j (A nyereségük a korábbinál 3 millióval több, 9,8 millió fo- I rint volt.) | A szövetkezet februárban 16 közösségnek ítélte oda a ! szocialista brigád cím külön- | böző fokozatait; 13 üzlet — a cipőosztályon dolgozó — Mosolygó Antal szocialista brigádnak a megyei pártbizottság oklevelét, valamint emlékplakettjét. Dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke adta át a Belkereskedelmi Minisz- KPVDSZ kiváló I szövetkezet cím elnyerését j igazoló oklevelét, amelyet a | siófoki áfész 1974. évi munkájával érdemelt ki. Ezt megelőzően 1967-ben és 1972-ben kaptak ilyen magas elismerést. Dömötör István, a Sió Áruház vezetője, az OFT Kiváló szövetkezeti munkáért, Kövesi Ferenc szb-titkár a Kiváló dolgozó jelvényt vehette ál. a területen segít a termelő- szövetkezeteknek legtöbbet, ahol a legnagyobb szükség van rá: a kaposvári járás zselici részén. Az itt levő — kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó — közös gazdaságok egy részében éppen a társulat eredményes működése nyomán a korábban hasznavehetetlen határrészeken ma gazdaságos növénytermesztés folyik. Ez a társulat is, csakúgy, mint a többi hasonló jellegű mező- gazdasági együttműködés, olyan tevékenységet folytat, amely összefügg az üzemek gazdasági érdekeivel, s a kaposváriak a vízrendezéssel és a talajjavítással jól szolgálják ezt az érdeket. A társulat a múlt évi termelési feladatát számottevően túlteljesítette. Ez elősegítette, hogy sikerült a tennivalókhoz megfelelő anyagi és szellemi erőt biztosítaniuk; javították a kivitelezés előkészítését, ménét közben pedig a munka- szervezést és az anyagellátást. Közcélú munkáikban pár ezer forintostól több millió forintig terjedő értékű megrendeléseket teljesítettek. Megfelelő képesítésű és gyakorlatú műszaki és adminisztratív dolgozó gárdával rendelkeznek: sok köztük a fiatal, az átlagos életkor mindössze 32 év. Szállítóeszközt szereztek be, így a dolgozókat naponta hazaviszik a Bevezették a munkaidőt; részben a dolgozók étkeztetésére is módot találtak. A beton'keverést, a rakodást gépesítették, és több más, nagy fizikai igénybevételt jelentő munkafolyamatot is. munkahelyről, j gépesítésében, heti 44 c«.'s rlnt. értékű közcélú vízrendezést végeztek a kaposgyarma- ti, a kaposfüredi, a hársas- berki vízfolyáson, valamint a Malom-árkon, a Balázs-patak mellékágán, illetve a Surján és a Bárdi-patak mellékágain. A megrendeléses munkák értéke meghaladta a 6,1 miilió forintot, a fenntartási munkáké csaknem 2 millió forint volt. Összességében a termelési értékkel túllépték a 13,5 millió forintot, s ez — a tervezetthez képest —17,4 százalékos túlteljesítést jelent. Sokat költöttek gépekre, ,így a tervezett 320 ezer köbméter gépi földmunka 593 ezer köbméterre emelkedhetett, ennek ellenére nagy szükség volt még az emberi erőre: az előirányzott 22 ezer helyett 38 ezer köbméternyi kézi földmunkát végeztek el. Az alagcsövezés is jóval több volt a tervezettnél: tízezer folyóméter helyett 12 500 folyómétert teljesítettek. A TÁRSULATBA tömörült taggazdaságok képviselői közgyűlésen siabták meg a soron következő tennivalókat. A múlt évben mennyiséget és minőséget illetően egyaránt teljesítette a társulat a közgyűlés által meghatározott feladatokat. Az idén további javulás várható a munkák a korszerű munkafolyamatok bevezetésében és az ugyancsak korszerű anyagok alkalmazásában. Ezek segítik majd az idei célok megvalósulását; azokét a célokét, amelyek azonosak a társulatban részt vevő gazdaságokéval. , A társulat fennállása óta . | tavaly érte el a legmagasabb I I eredményeket. 4,6 millió fo- | Somogyi Néplap
