Somogyi Néplap, 1975. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

is. Annák érdekében, hogy raaj megyénk minden jelentősebb | települését meg lehet közeli- j teni autóbusszal, nagyon sokat1 áldozott államunk. S hány | ilyen megye volt az ország­ban?! Hunyadi Szabolcs, a Volán I 13. sz. Vállalata személyfor-! brigádok vállalásai közül a Brigádtagok a kultúráról Nem titok: a szocialista galmi osztályának vezetője ér- j kulturális vállalások teljesíté- dekes számokat közölt a múlt se még mindig a legnehezebb, ! bár az utóbbi^ években itt is autó- I lényegs változások történtek. évről: — Megyénkben 223 busszal szállítjuk az utaso- j Mégis: itt láthatjuk ä leg- kat, tavaly összesen 35 mii- | több sablont és — aránylag liót. összehasonlításként: | ■.— a szerényebb eredménye­1956-ban 25 autóbusz látta el j két. »Elmegyünk egy-egy szín­ezi a feladatot, s egész évben j ndzba, moziba, olykor meg- 51 ezer utast szállított csak. j nézünk egy kiállítást is. Mit Ma viszont csupán Kaposvá- j tehetnénk még?« — mondo- ron 29 autóbusz vesz részt a i gatják sokszor. Szerencsére helyi közlekedésben, s . egy- 1 egy munkanapon 52 ezer j egyre több olyan példa is ! van már, amelyben a műve- utast visznek munkahelyükre'. lődés indítóim nem a puszta és haza, másra. illetve a vasútállo­— Autóbusz indul! — A Hazánk történetében hangszóró figyelmeztetésére I 1900-as évek elején jelente fejlődést. Ma csak Somogybán több autóbusz szállítja az utasokat, mint1 egykor a MÁVAUT-nál országszerte. S ebben része van a hazai jár­műipar eredményeinek is. Hi- | szén valamikor francia, német, belga és osztrák importból az ! «« közlekedési személvszállí-I szerezték be a közúti íármű* “ItS iveket. Ma az Ikarus-buszok felajánlásteljesítés,- hanem a , személyiség teljesebbé tétele, j Hatalmas számok, jelzik a j a szép iránti vágy, a művel való azonosulási igény kielé­gítése. Mi az indítéka az olvasás-' | nak, a szépirodalom szereteté- j nek? Miért járnak színházba, moziba és kiállításokra? — ezekre a kérdésekre keres­előadást jelent!). Azt hiszem, nem a megyénk színházának járó bók, ha azt mondom: igen elégedett vagyok, és ez a brigádunk többi tagjának is a véleménye, a kaposvári színház előadásaival. Jól si­került az évad előadásainak összeválogatása. Különösen tetszett az Egy lócsiszár vi­rágvasárnapja és az Ördögök. A Déryné Színháznak több társulata is járt Atádon, és társulata válogatja: vannak jó és kevésbé sikeres előadá­saik. — Említette, hogy szereti a szépirodalmat is. Mit és miért olvás? — Sokfélét. A klasszikuso­kat és a mai írókat, a hazai­kat és a külföldieket egy­aránt szeretem. Bár már ne­kem is van több mint 200 kötetes házi könyvtáram, mégis tagja és rendszeres lá­togatója vagyok két könyv­tárnak is: a városinak meg igények kielégítése nemi, ..... ... .. utazók sorakoznak a kaposvári ■ meg az első távolsági buszok, j csupán gazdasági, hanem fon- : ',u ° ° ° buszállomás egyik kocsiál- i Foglalkozott közúti személy- lásában levő jármű előtt, és ! szállítással a posta, a MÁV, a kalauz irányításával elfog- j és volt ilyen magánvállalko­lalják helyüket. zás is. 1927-ben "jött létre a tos polititkai feladat is szá­munkra« — írta az Útközben egyik számában Suri Sándor, a Volán 13. sz. vállalatának — Naponta 1100 helyi és j 400 helyközi járat indul Ka­posvárról. A megyeszékhelyen j 1962-től van helyi járat: ak- I „jm7Ll,ly kor hét autóbusz naponta átlag 8—9 ezer utast szállí­tott, s egész évben valamivel több mint kétmillió utasunk volt. Ma legalább a nyolcszo­rosa utazik — mondja Kardos Gyula, a Volán 13. sz. Válla­| MAVART, 1935-ben alakult j igazgatója, amikor ismertette meg a MÁVAUT. Hogy mi- I megyénk közúti személyszállí­lyen volt ez, jelzi, hogy a j tásának fejlődését, az ezzel MÁVAUT főnök- j ségének — ide tartozott két Kaposvár is autóbusza volt. típusait azonban j nemcsak hazánk országútjain j lehet megtalálni, hanem szer- | te a világon. Valamikor egy távoli fa- | lucskában élő embernek nagy | gondot jelentett, ha a város­ba vagy a járási székhelyre í kellett mennie. Ma csupán egy-két óra, hiszen az autó- Ennek a tudatos közlekedés- : buszok mindenkinek rendel­állnak. kapcsolatos terveket. másik megyeszékhelyen kívül | politikának megvalósítása me- I kezésére Kaposvár is — mindössze 15 i -..i.-, _________—n _____1 . . A z utak akkori sem lehet a mostanival össze­hasonlítani. Buszvezetőnek csak olyan embert alkalmaz­tak, akinek a sofőrvizsgán kí­vül szerelői vizsgája is volt. Törés és más műszaki hiba szinte naponta előfordúlt. Mezei Ferenc elmondta: volt olyan nap is, hogy tíz defek- tet szerelt. Ha valami na­gyobb hiba történt, nem volt tartalék kocsi vagy olyan jár­mű, ami a buszt behúzta vol­na a telephelyre, s mehettek az utasok gyalog ... Ma már nincs megyénkben olyan nagyobb település, amelyet ne kapcsolna rendsze­res buszjárat a városokhoz. Vásárolni Kaposvárrá és Sió­fokra járnak az emberek, für­deni a Balatonra. Az általá­nos és középiskolások meg a városok környékén lakók, akik régen kerékpárral jár­tak be, ők tudják igazán ér­tékelni, hogy mit jelent a lat kaposvári autóbuszaimmá- | közúti közlekedés fejlődése. j gyénkben nem volt könnyű, j esetenként Somogy a területe alapján j szidjuk őket, állapotát ; ötödik, lakosainak számát te Dicsérjük, !szont ha késik — általában vi- örülünk ennek a fej­kínt ve 13-, népsűrűsége alap- j lődésnek. Hiszen nagyon sok ján pedig utolsó helyen áll ; esztendő és hatalmas anyrtfi az országban a megyék kö- j befektetések kellettek ahhoz, zött. hogy idáig elérhessünk. Ad­Autóbuszállomások, műszaki j óig, hogy a legkisebb faluban állomások épültek, elkészült ! élő emberek is ezt mondhas- a Volán korszerű, kaposvári I sáá: »Beugrók a városba, s telepe, és több új buszt is be- | visszajövök a következő busz­szereztek. S a Volánnál együtt szál«. fejlődött megyénk úthálózata I Szalai László Mezei Ferenc 35 évig volt buszsofőr. sáliak vezetője. A modern közlekedés, a közúti személyszállítás nél­külözhetetlen járműve az autóbusz. Kaposváron és a megye más városaiban a helyi tömegközlekedésnek ez a legfontosabb eszköze. S a na­gyobb és kisebb falvak lakói is elképzelhetetlennek tarta­nák életüket a rendszeres j buzsjáratok nélkül. Ha csupán j a Somogy megyében bekövet­kezett változást nézzük, akkor j is szembeötlő, hogy milyen hatalmas fejlődésen ment át ; a közúti közlekedés. Alig egy j hónapja ment nyugdíja Mezei ; Ferenc buszvezető, aki a mun­kát 1940-ben kezdte a MÁVAUT-nál. 30 esztendőn í át volt a Somogyszil—Kapos- | vár közötti járat vezetője. Hat­szor kapott kiváló-jelvényt, \ nyugdíjazásakor a Munka Ér- j demrend ezüst tüntették, ki.-Megyénk lakott területeinek csaknem 100 százalékára jut­nak el a menetrendszerű he­lyi és helyközi járatok. Éven­te 30—40 millió utast szállí­tanak autóbuszaink. A kultu­rált, a társadalmilag szüksé­tem a választ a Nagyatádi , az üzeminek. Nagyon szere- Konzvergyár két munkásnő- I íem a verseket. Ezeket általá- jével beszélgetve. Mátyás lm- j ban akkor olvasom, amikor réné és Manka Imréné mun- ;rossz a hangulatom,, kedvetlen kásnők, mindketten szocialista brigádban dolgoznak. j vagyok, vagy ha nagyon elfá- 1 radtam. Ez nekem felüdülés, Mátyás Imréné: — Én különö- i kikapcsolódás, egy egészen sen a színházi előadásokat ! más világ... De a szórakoz- kedvelem. A jó előadás min- j tatáson túl a művészi meg- dig vonzó; olyankor lehet ki- {formálás, az ismeretszerzes es váló műsor a tévében, én I a művel való azonosulás is mégis a színház mellett dön- ösztönzést ad. Legutóbbi ol­tok. — Miért? Nem kényelme^ sebb otthon a fotelből nézni a tévé műsorát? — Kétségkívül az. De ne­kem valami külön izgalmat, ünnepet jelent egy színházi előadás megtekintése. Már napokkal előtte készülök rá, és nagy várakozással ülök be a nézőtérre. De már az elő­térben gyülekezők ünnepélyes­sége is különös hatást vált ki bennem, és amikor kigyúlnak a reflektorok, fölmegy a füg­göny, minden figyelmemet a színpadra összpontosítom. — A könnyebb műfaj vagy a komolyabb darabok érdek­lik? — Mindkettő egyaránt. A kikapcsolódás és szórakozás mellett az elgondolkodtatás, a tanulás, bizonyos dolgokra va­ló ráeszmélés visz el az elő­adásokra. Szeretem, ha van mondanivalója a darab szer­zőjének a néző számára. Ne vasmányaim között van László Bencsik Sándor Törté­nelem alulnézetben című mű­ve. A brigád többi tagjai is elolvasták, véleményük egye­zik az enyémmel: hűen áb­rázolja a brigádok életét. Mindanyiunknak nagyon tet­szett. Manka Imréné: — Nem túlzás, ha azt mondom, hogy életem fontos részének tar­tom a művelődést, nélküle szegényebbnek érezném ma­gamat. Én is a saját örömöm­re olvasok és nézek filmet, tekintek meg egy-egy kiállí­tást , — A színházról, könyvről beszélgettünk. Szeretném, tea a kiállításokról mondaná el véleményét — Elöljáróban hadd mond­jam meg: nagyon örülök an­nak, hogy az új, városi mű­velődési központban egy na­gyon szép kiállítóterem is van. Megnyitása óta szinte minden hónapban más-más kiállítás található itt Igaz, higgye, hogy most valami j általában a brigáddal közösen frázist mondtam, mert én ko- j nézzük meg a kiállításokat, molyán gondolom és komo- , de ebben nincs semmi forma- lyan érzem is ezt. j ütás. Mert amikor a terembe — Mi a véleménye a kö- j lépünk, ott már úgy érezzük, zelmúltban látott elődásokról? ! egyedül vagyunk a ké­Két bérletem is van: a pekkeL — Miért Egy harminc évvel ezelőtti busz. Kaposvári Csiky Gergely inai viszi oda? jár kiállításokra, Színház és a Déryné Színház \ nagyatádi (Ebben az ŐSZ FERENC Ü ÓZSI — Azonnal idejössz, Rózsi? Csókol és mindent nagyon láda nemes ital. kiáltott Simó, és Rózsinak köszön: Krisztina.« a sváb ünnepélyes hangon — Te csak ne pofázz az * német, hanem mutasd: hol a rum — lódított a sváb Eötvö­sön, aki elindult a pincéjük felé. Fölnyitotta előttük a be-. — Természetesen megló­támasztott mellékhelyiséget, gott... Mert maguk hagyták ahol az ostrom második hónap- — mondta Melande. ja után is hihetetlen gazdag- — Most már elegem van Sággal tornyosultak a lisztes- magából is! — torkollta le Si- és cukroszsákok, az óriási sza- mó. lonnatáblák, a hatalmas son- | — Persze, ezért is felelnie kák és nem utolsó sorban több kell valakinek. Mindenért fe­lelni kell — mondta az állító­Egyszerűen azért, mert vendégjátékaira. J szeretem a szépet Olyan tá- évadban ez 13 | jakat látok, amelyekről addig ' csak olvastam és talán soha------------------------------------------- | nem jutok el oda. A festmény gyönyörködtet, különös él- Eötvös házaspárnak. És csak I méyt ad. A tévében is rend­ekkor vette észre, hogy Rózsi j szeresen nézem a tárlatlátoga- eltűnt. Ki látta Rózsit? — Kezdetben három kocsink egyenként 24 utast vehettünk föl — mondotta. — Kaposvár és Törökkoppány, Kaposvár és Nagykanizsa között jár­tunk. Bizony, nagyon meg kellett gondolni, melyik köz­ségben hány embert veszünk föl, mert igen kicsik voltak a kocsik. Ahol vasúttállomás volt, meg sem álltunk. Szavait egy több mint 30 évvel ezelőtt megjelent új­sághirdetés is igazolja. Ak­kor már háború volt, de köz­vetlen a háború után még rosszabb lett a közúti közle­kedés. Tehergépkocsikra sze­relt fabódékban — fakaru- szokban — vitték az utaso­kat, és még annak is örültek az emerek. fokozatával se tűnt föl, hogy tegezi. — Az | osztályharc nem lelikágyakor- ! lat, és nem társasjáték. De ha mindössze j úgy gondolod, hát tessék... volt, azokba j Légy Eöfevösné méltóságos asszony... ’ — Ha hülye lennék! — mondta Rózsi. De azért te se hidd, hogy te vagy a Marx, vagy hogy is hívják a szente­teket. Rózsi még folytatta volna, de észrevette, hogy az ágyán egy boríték fekszik. Fölismer­te rajta Krisztina írását. Ide­gesen tépte föl a borítékot. »Rózsi kám! Ha Kázmér megjön, küldd fel a lakásunk­ba. Engedelmeddel a te szo­— Hol van Kázmér? — ki- bejelentette: áltott föl Rózsi. — Ki az? — kérdezte Simó. — Tószeghy zászlós. — Köpetzy körzetvezető se­gédtisztje — tette hozzá jelen­tőségteljesen Melanie. — Ü:gy, tehát ő is itt van? Nagyon kíváncsi lennék a po­fájára — mondta Simó, és fe­nyegetően előlépett. — Ezt mindent én a nagy német birodalom nevében le­fogom . .. azaz lefogódzom . .. — Lefoglalom — segítette Eötvös, akinek az arcán az alázat, a félelem mellett, lagos Csokonai-utód. Aztán Eötvösnéhez lépett. — Te gye­re csak velem, megosztom ve­led az ágyamat... Mi nem hagyhatjuk cserben egymást. Átölelte Eötvösnét, és meg­vetően nézett Eötvösre. Simó nem ügyelt a két nő­belépett az óvóhely- Eötvösök pincéjében tolongott re Eotvosne. Nyomában a mintha egy kis kárörvendő re- Csak Rózsi foglalkoztatta, mosoly bujkált volna. Eöl akart menni az udvarra, Az egyik német' fölszaladt de a német egy fenyegető és hamarosan az egész banda mozdulattal visszaparancsol­ta. sváb parancsnok és két gép- pisztolyos német. Az asszony Rózsira muta­tott — Itt az a tolvaj céda! — Te loptad az a rum? — kérdezte a sváb. bádban húzom meg magam, és ott várom őt is. Én oda- kL a’sajátomból lent egy pillanatig sem ma- Eötvös, radhatok. Először a közös óvó­helyig akartam menni, de az a félkarú ember kizavart on­nan. Azt mondta, hogy a ma­gamfajtának nincs ott semmi keresnivalója. Lehet, hogy igaza van. — Es a pince is lefo... az, amit , az előbb mondta . . . Min­denki takarodja ki magát! Eötvösné akart valamit mondani, de a sváb akkorát lökött rajta, hogy végigvágó­dott a földön. Aztán egy soro­—■ Nem lopta, én adtam ne- zatot á mennyezetbe lőtt. — Fegyver kelle, a szentsé­git — morogta félhangosan. Kocsis Erzsi válaszolt. — Hát az bizony nem ártana. Mert bármiben fogadok, hogy ezek egy órán belül kijönnek, és valamennyi nőt beterelik magukhoz. mondta Ettől azonnal kiürült a pin- — Ezt maga honnan veszi? — Ügy! Teneked van sajá­tod rum . .. Hát akkor mu­tasd . .. Na, mozdulás! — Ich- spreche deutsch — hajolt meg Eötvös. — Ne törje magát — mond­ta félhangosan Melanie. — Ez ce. Eötvösné ugrott ki elsőnek — kérdezte Simó. Mond meg Kázmémak, hogy németül ugyanilyen rosszu be- nagyon várom. szél. az ajtón. — A pince senki nem hagy­hatja el! — kiáltott a sváb, és egy őrt állított az udvari följáróhoz. Mindenki bevonult a pincé­be. — Maguk ott üljenek le az ajtó előtt — mondta Simó az — Ez a szakmám ... Rózsi — Krisztina levelét megkapva — azonnal Eötvö­sök lakásába rohant. A cse­lédszobában Kövest és Krisz­tinát elmélyült beszélgetésben találta... (Folytatjuk!) tásokat; szeretem, ha közért­hetően és röviden magyaráz­nak bizonyos alkotásokat. De azt még jobban szeretem, ha magyarázat nélkül is megér­tem, hogy mit ábrázol, mit mond a kép alkotója. Egy ki­állítást kétszer, háromszor is megnézek. Először gyorsan körbefutom a termet, aztán kezdem elölről, de lassabban. Elidőzök egy-egy képnél... No, és amikor megyünk haza­felé, vagy másnap az üzem­ben, mindegyikünk elmondja véleményét. — Mit látott utoljára? — Czinkotay kiállítását néztem meg, és mondhatom, nagyon tetszett. Több képét is szívesen tenném ki a laká­somban. Aztán láttam az ipar- történeti kiállítást is, amely­nek gyűjtőit, rendezőit — a szakmunkásképző intézet ta­nulóit — igazán dicséret il­leti. Két — szocialista brigádban dolgozó — munkásnő vélemé­nye ez. Rajtuk kívül azonban még nagyon sokan vélekednek így a művelődésről; életüli szerves részének tartják a művészetekkel való kapcsola­tot, találkozást. Az ő példá­jukkal, közvéleményt formáló hatásukkal kell művelődésre sarkallni azokat is, akik ma még távolmaradnak a rend­szeres művelődéstől. Dorcsi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom