Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
LUKACS GYÖRGY KILENCVEN ÉVE Hollód hallat magáról A műve a történelem tük- Lukács György élete és kilencven éve született reként vált izgalmassá és maradandó értékűvé. Ezért lehet és kell ezen az évfordulón is történelmi összefüggésekben szemügyre venni életművét. Amikor született, a legtöbben mozdí [hatatlanul szilárdnak vélhették a töke világhatalmát és európai birodalmait, köztük az Osztrák—Magyar Monarchiát is. Ám mire á pesti bankár fia az új század első cvei- oen megkezdte filozófiai tanulmányait, szerte Európában válságjelek mutatkoztak. Nőtt a társadalmi és nemzeti-nemzetiségi ellentétek feszültsége, százezrek, maid milliók szervezkedtek, változásért kiáltva. Ez a helyzet, ez az igény határozta meg Lukács György pályakezdését, öt Is az a sokszínű, sokágú hazai mozgalom emelte, amely — Ady szavával : —- »valószínű előfutár ja Magyarország megkésett, de most már nem sokáig halasztható, szociális átalakulásának.« Már a korai, az első világháború előtt kiadott munkáiban (A modern dráma fejlődésének története, A lélek és a formák. Esztétikai kultúra) is meghatározó tájékozódásának európai horizontja, a filozófia legújabb irányzataival kaocsolatot kereső és találó fogékonysága. A polgári filozófiatörténészek mindenkor az örök általános emberi célok, elvont értékek idealista kategóriáiba gyömöszölik a nagy gondolkodókat. A marxizmus—leniniz- mus ezzel szemben soha nem veszti szem elől a filozófiai alkotás társadalmi-történelmi hátterét: azt a közeget, melyben az osztályok és rétegek küzdelme a maga konkrétságában kibontakozik. Lukácsot csak erre ügyelve érthetjük és követhetjük. Így jutott el 1918—19-hez, gyakorlati forradalmárrá válásához. Egy volt azok közül, akiket a Magyar Tanácsköztársaság emelt a történelem színpadára, s akik az ellenforradalom hazai győzelme után az osztályharc közép-európai frontjain, majd a Szovjetunióban vállalták a küzdelem folytatását Elméleti kérdésekben tévedhetett a következő években, évtizedekben. A legfontosabbra tekintve azonban útja egyenes, hűsége töretlen maradt: a magyar kommün közoktatásügyi népbiztosa, a felvidéki hadjárat V. hadosztályának politikai biztosa — a neves filozófus —, a húszas években a Kommunisták Magyarországi Pártjának fegyelmezett és önfeláldozó harcosa. Az elméleti munka új korszaka 1933+tól számítható. Hitler pártjának hatalomra jutása után. Lukács Berlinből a Szovjetunióba utazott. Ott dolgozta ki a dialektikus és történelmi materializmus ismeretelméletére épülő esztétikai kategóriarendszerét, a művészi' visszatükrözés, a realizmus marxista elméletét. Ez tette lehetővé Lukács György számára a német, az orosz és a magyar irodalom múltjának és kortársi jelenségeinek újszerű megvilágítását. Annak a Goethe-, Hölderlin-, Tolsztoj- és Thomas Mann-képnek a kialakítását, amely egyszerre volt tudományos teljesítmény és politikai-ideológiai tett: az antifasiszta erők egységét erősítő hozzájárulás a szabadságukért küzdő népek győzelméhez. Lukács könyvei — Az ifjú Hegel, A történelmi regény, a Nietsche-tanulmányok és a realizmus problémáival foglalkozó írások — kivétel nélkül ezt a célt szolgálták. U gyanez a szándék vezette vissza Lukácsot a harmincas évek végén a magyar irodalom és történelem kérdéseihez. A Moszkvában megjelenő Űj Hang című folyóirat szerkesztő bizottságának tagjaként, majd a Kossuth rádió munkatársaként rendszeresen kapcsolódott a hazai szellemi élet jelenségeihez. (1945-ben kiadott kötete, az írástudók felelőssége ezeket a tanulmányokat tette hozzáférhetővé.) Elemezte Ba- j bits liberalizmusát, a Szép Szó folyóirat körének értékeit és j gyengeségeit. Fő törekvése: az j irodalmi-szellemi hagyomány | és a népi írói mozgalom de- j mokratikus-plebejus vonulatá- | nak különválasztása egyes helytelen gondolati tendenciáktól. A negyvenes évék tanulmánykötetei — az Irodalom és demokrácia, s az Üj magyar kultúráért — a népi demokrácia szellemi stratégiáját körvonalazták, nem tévedések nélkül, de mindig termékenyítő gazdagsággal. Az ötvenes évek közepétől haláláig két úton közelített Marxnak klasszikus életművéhez és módszeréhez, a marxizmus reneszánszát biztosító eredmények megalapozásához. Egyik útja az esztétika, a másik a valóság általános törvényszerűségei felé vezette. (Az előbbielvet Az esztétikum sajátossága című nagy mű fejezeteiben találjuk.) Lukács György ezekben esztétikai gondolkodásának szintézisét adja: összefoglalva, és az űj jelenségek-összeíüggések hatására meg is újítva, rugalmasabban fogalmazva realizmuselméletét. Könyve középpontjába a legkülönbözőbb művészeti ágazatok valósághoz való viszonyát áilítja. Ebből vezeti le, ehhez kapcsolja a művészi ábrázolás sajátosságát, műfaji és stíluskérdéseit, a tartalom és forma kölcsön-' hatásának dialektikáját. Az esztétikum sajátossága ezért a korszerű marxista esztétika folytatására ösztönző alaprhű- ve. Az idős Lukács György az emberiség alapvető értékeit, a múlt folytathatóságának és gyökeres megújíthatóságának hitét őrzi; az ember elidege- nedettségének történelmi feloldását, a szabadság birodalmába jutás lehetőségét ígéri. Nem azonosítja ezt a lehetőséget a valósággal, de nem is vitatja, hogy ez a lehetőség a szocializmus mai valóságában, a Szovjetunió és a szocialista országok gyakorlatában teljesedik ki. Lukács a hatvanas évek másodig felében visszatért ifjúságának kérdésfeltevéseihez. Etikát készült írni, de később módosította ezt a tervét. Fölismerte, hogy az etika problémái marxista számára meg- oldhatatlanok a társadalmi lét objektív alapjainak feltárása nélkül. Ebből' a vállalkozásból nőtt ki az Ontológia, mely a valóságot teremtő erőként vizsgálja a munkát, az embert pedig úgy fogja fel, mint a világ kérdéseire, a történelem kihívásaira választ adó lényt. Lukács e művében olyan elméleti alapot teremteti, amely befejezetlenül is jó lehetőségeket biztosít a korunk alapvető kérdéseivel szembesítő marxista—leninista filozófia továbbépítésére. G ondolatait már nem foglalhatta össze, jelenre és jövőbe utaló megjegyzései, nyilatkozatai inkább az ember és a tudós példáját, megújuló képességét, igazságszerető és kimondó szenvedélyét mutatják. Lukács György hagyatékának legértékesebb része: a kritikái magatartás, s annak a lenini gondolatnak az alkalmazása, mely ^ teljes valóság, a bonyolultan összetett világ, a megállíthatatlan tör- ; ténelmi folyamat elemzéséből teremt a munkásmozgalom, a békevágyó és haladni akaró j emberiség számára győzelmes stratégiát. Dcrsi Tamás i Holládi utca A földfelszínt ajakftó erők »jókedvükben« lehettek, amikor ezt a tájat gyűrték, vájták, koptatták. A házak mintha két irányból menetelni akarnának föl a Bari-hegyre. S ennél magasabb csúcsokra csak a bennük lakók jutottak. Mert magasan járnak a hollá- diak. Jómódúkkal hallatnak magukról. Az idegen, aki a faluba érkezik, mintha egy óriási vegyeskereskedésbe lépett volna be, ahol csupa friss, új árujt lát, S ezek illata, formája, színe együtt valami meg nem nevezhető hangulatot fakaszt az emberben. Ezt érzi az idegen Hollódon is. Mert csaknem minden új itt. Bolt, járda, szertár, vakolatruhás iskola, út és a házak, a házak, melyek úgy meg a lánya, Péter Lajosné van otthon. Gyönyörű nagy ház, majdnem palota; csak a kacsaláb hiányzik alóla. Szép porta. Akkora az udvar, hogy a garázs és a lakóház között megfér még egy épület. Hosszú ház, törpe méretű, három deszkaajtóval, a »sapkája« zsúpfedél. Egy nyolcvankét éves bácsika lakja; »vele együtt« vették meg annak idején a területet Péterék. Akkoriban még az ő házuk helyén is ilyenféle épület állt. — Fényé sajnálla — ilyen szépen lallázva mondja az »öregmama«. — Rosseb látott villanyt, sz’ petróleomlámpa humácsult. Nyissunk zsilipet, Margit néni! Nyit is. — Akkoriban karikós szoknyát, bőjét hordtunk, selem- 1 Az uram központi brigádvezető! parádéznak, mintha díszszem- [ blúzzal, selemk'endővel. A tériére készültek volna. [ fiák gyócsgatyát, fehér ümöNem rőffel, de mérföldet lé- j göt. Má csak szüreti bálkor pő csizmával kell itt mérni a j őtöznek illenbe, Favilrával köl- megtett utat. Próbálkozunk is j lőtt forgatnyi a szénát, no ez evvel Péteréknél. A »mama« i megmaradt. Vót födünk, dó- — özvegy Péter Kelemenné — 1 gozhattunk szakadásig. A határ nagyobbja azonban a hercegé vót. A Főső-erdő meg a Bárnevóna a papoké. — Bárnevóna? Rossz föld volt? — Dehogy! Szép szőlő vót! Most ki van osztva. Mondok én egyet! Régen az asszonyt úgy vették, mint a vásárba az állatot. Közvetítő vót. Horvátkút! lánynak születtem,' oda- gyütt menynek egy holládi menyecske a szomszédunkba. Az ajálta az uramat. Így vót, igaz vót. Nem ótóval utaztünk ám! A lábunkkal mértük az utat a kesztheli vásárba az eladó jószág után ... Ennyi múltidézőnek. A jelen napsugarasabb. Így mondja a lánya, aki maholnap maga is nagymamasorba számít. — Külön szövetkezetünk volt. Most meg már jó néhány éve együtt vagyunk a vörsiek- jtel, szentgyörgyiekkel, tiko- siakkal, herényiekkel. Az.uram olyan brigádvezető, aki jön- megy a battyánpusztai központból a falvakba; az este veti haza. Központi brigádvezető. Még éjjel is ír néha. Akár egy író. Summázásként még azt mondja: — Azelőtt volt birtok, kapálhattunk, arathattunk. Ösz- szel trüeleztünk — tisztítottuk a vetőmagot —, hogy vethessünk. Most meg élhetünk! Három tehén, borjú, tizenkét malac, anyakoca, három hízó kér enni. A lúbasjcszág — állomány ^z. Nagy, barátságos szobák — mindenkinek jut —, az állóvagyon meg ez. Két fiuk van. Az idősebb a Réthelyi téesz keverőüzemének vezetője. a másik fogtechnikus: most katona. Az idősebb — a kéthelyi tanácson dolgozó feleségével — minden reggel beül a Zsiguliba, azzal mennek munkába. S várják a legkisebb Pétert... Erősen nagyító szemüvegét leveszi. Ha csak szerepe nem kívánja, szemüveg nélkül játszik. Pózok nélkül beszélget, azt vallja: a színész az előadáson alakítson. — Nem hiszek azokban, akik az utcán, a közértben is színésznek mutatkoznak. Vajda László, a kaposvári Cíiky Gergely Színház tagja Sokféle élet lehetősébe Beszélgetés Vajda Lászlóval nyolc éve végzett a főiskolán. Ádám Ottó szárnyai alatt nevelkedett. Ezután következett három év Szolnokon, Kettő Miskolcon, s a harmadik évadot tölti Kaposváron. — Úgy emlékszem az előbbi öt évre, hogy az olyan magatartással is párosult, melynek egyenes következménye lett az új szerződés megkötése. »Periszkóppal« figyeltünk egymásra: Molnár Piroska, Kiss Pista, Zsámbéki Gábor. Gorkij Éjjeli menedékhely című színművében Szatyin szerepében mutatkozott be Kaposváron. Azt hiszem, az külön szerencse, ha ilyen alkalom adódik új közönség elé lépni. De »mi ty'ság« azóta Szatyinaal? — Annyira nem befejezett szerepem volt, hogy tavaly Szolnokon előadást mentő beugrással ismét játszhattam. Gyökeresen más rendezésben született újra bennem Szatyin Szolnokon. Horváth Jenő rendezésében. A döbbenetes az, hogy ugyanazt a szerepet, ugyanazt a szöveget más módon játszhattam el. Ez óriási élmény egy színésznek. Ám, úgy összegeztem magamban, hogy kell lennie egy harmadik Szatyinnak is ... — Azt hiszem, az a ritkább a színész életében, hogy ugyanazt a szerepet újra és újra látszhatja, a gyakoribb az előadásonként! teljes átváltozás, más és más szerep. Hogyan lett színész? — Budapesten, a Madách gimnáziumban született meg bennem az elhatározás, hogy színész leszek. Ott volt egy iskolai színjátszó együttesünk, melynek tagja volt többek között Koltai Róbert, Babarczi László volt a rendezőnk. Egyénbként abból az osztályból többen dolgozunk ezen a pályán. — Mit jelentett a diáknak a színpad ? — A humán tantárgyak iráht érdeklődtem, a matekot nem szerettem ... — És ha most, mondjuk, Bolyait kellene eljátszania? — Nem biztos, hogy az euk- lédeszi rendszerrel tisztába jönnék, de azt hiszem, el tudnám hitetni ettől függetlenül, hogy én vagyok Bolyai. Sokat olvasnék róla. Ajtai Andor sokszor alakitott sebész professzort, de ha vakbélműtéten kellene átesnem, orvosnak tanult emberhez fordulnék ... — Sokféle szerepben élni, végül is — ajándék. — Föltétlenül. Az ember böl- csebb lesz, s a szerepek lehetőséget kínálnak, hogy átélhessek olyan sorsokat is, amelyekre egyébként nincs-mód. A sokféle élet lehetősége a színész ajándéka, öröme. — Jó és rossz hatások egyaránt érik a szerepformálás folyamán. — Az Egy lócsiszár virágvasárnapjaiból Koolhas Mihály mániákus jogérzete föltétlenül hatott rám. En, Vajda László tehát kaptam valamit Koolhastól is. — Így hát a színészen belül egy kis zűrzavar is támadhat... — Ez a zűrzavar kell, mert állandó készenléti állapotot tart fönn. De a zűrzavar mellett van egy jól elkülöníthető Vajda László is. — Kedvtelése? i — Zenehallgatás. Most ta- j nulok fényképezni. — Vajon nincs e mögött az, \ hogy a tv, a film ellenére is megörökíthetetlen »jelenség« I a szinész? És a vágy, az elle- 1 sett pillanatok megörökítésére, nem ebből táplálkozik? — fit tévéfelvétel valójában »konzerv«. Nincs olyan rögzítés, mely képes arra, hogy teljesen visszaadja a színházi előadást. — A közönség figyel az előadásra, a színészre, a színész is a közönségre. — Igen, pontosan így van. Ezért öröm pl. Kaposváron a Komor-bérlet előadásán játszani a tanítóképzősöknek. Persze, ellenkező példát is mondhatnék. A közönség el nem vehet az előadásból, de adhat hozzá . . . — Szép elismeréssel jutalmazták eddigi munkásságát, fiatalon megkapta a Jászai- díjat. — Mondanom 6em kell, hogy nagyon örültem. A kaposvári három év jutalmának érzem. Ezért a színház sikerének is tartom. i Korányi Barna Petróleomlámpa humácsult. A bucsér, melyben borsót, gabonát tartottak, ott áll egy szögletben dísznek is, emlékeztetőül is a régi világra. A »társasága« vendégséges fazék, mely a lakodalmi -harminc li- , tér húsleveseket fogadta magába, és a csúcsos, aratási korsók. Egyszer volt, hol nem volt egy régi világ, mely Holládról is eltűnt végképp. — Tudja, mi az újmódi divat? A Bárnevónában emeletes pincéket épülnek ... Irta: Leskó László Fotó: Gycrtyás László
