Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
Egy aknász kitüntetése A haza, iflindannyiank szolgálatáért... — Szeretettel köszöntőm Kulcsár Lajos bácsit és családját ... Eddig ért csak az előre szépen átgondolt, megfogalmazott köszöntőben Léber Cyuláné, a lábodi tanács elnöke, amikor az elérzékenyüiéstől egy pillanatra elakadt a szava. Hiszen előtte egy olyan ember állott — mellette a felesége, körülötte a gyermekei — akit már kislány korában úgy ismert, mint aki a világháborúban vesztette el szemevilágát. S csak később, iskolás korában tudta meg: Lajos bácsi az élet megindítása, a földek gránátoktól való megtisztítása közben egy felrobbant, fasiszta aknától vakult meg mindkét szemére, éppen harminc esztendeje, önként vállalt veszélyes munkája közben. Ám nemcsak a tanácselnök asszony, hanem mindazok, akik ott voltak a Lábodon rendezett bensőséges ünnepségen, s hallgatták az üdvözlést, a falu,, s a megye lakói hálájának tolmácsolását, meghatódva törülgették szemeiket: a hozzátartozók, akik 30 éven át gondozták, s ápolják, amíg csak él, dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára, aki ugyancsak régen ismeri Lajos bácsit, meg Szabó István, a nagyatádi járási pártbizottság titkára, s a község más, jelenlevő vezetői is. — Őszinte megbecsüléssel emlékezünk azokra, akik egy szörnyű háború pusztítása után. mint aknakutatók és tűzszerészek elsők között ' vettek részt az élet megindításának, az ország újjápítésének feladataiban . . . Odaadó, áldozatos munkája elismeréséül, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntetem ki Kulcsán Lajos tizedest — olvasta a honvédelmi miniszter ünnepi parancsát Brassói József őrnagy, az 1. önálló tűzszerész és aknakutató zászlóalj parancsnokhelyettese. Ez az egység 30 évvel ezelőtt alakult, s Lajos bácsi is tagja volt; az | egységet most, alakulásának és i hazánk felszabadulásának év- I fordulóján a Vörös Zászló Ér- j demrenddel tüntettek ki. Az aknaszedő, tűzszerész ] Kulcsár Lajosnak járó magas kitüntetést László Lajos ezredes, a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok nyújtotta át. — Lajos bácsi, engedje meg, óhogy őszinte szívből gratuláljunk ... Egyenruhás pajtások, a 67-es számú Kossuth Lajos úttörő- csapat küldöttei meg a község KISZ-szervezetének irodalmi színpada üdvözlik az idős embert és feleségét, családját, virággal, kedves műsorral. Radnóti Miklós, Váci Mihály és Simon István versei csendültek fel, amelyek az egvszerű katonákról, az egyszerű, hazájukat forrón szerető, azért áldozatot vállaló emberekről, a Kulcsár Lajosokról szólnak. — Olyan példáját mutatta Lajos bácsi a hazaszeretetnek, melyet soha nem felejthetünk el. S nekünk, akikért szemevilágát áldozta, az a kötelességünk, hogy biztosítsuk gondtalan életét — mondta üdvözlő szavaiban dr. Kassai János. — Köszönöm az elismerést, a kitüntetést. . . Enftyit mondott az ünnepség j után meghatódva Kulcsár La- j jós tűzszerész, aknakutató. Ké- I sőbb, amikor átadták neki a ] zászlóalj jelvényét is, a baráti [ beszélgetéskor elmondta, hogy } szgrte az országban hány ezer I aknát szedett fel, hatástalanított társaival együtt, akik közül nagyon sokan életüket vesztették, vagy megrokkantak. Harminc éve történt a tragikus eset. Lajos bácsi nem láthatja a Lábodon, a megyében, s az országban történt nagyszerű változásokat. Kis unokájának is csak hangját hallgathatja. De éjfélekig ott ü! a rádió mellett, figyel, s örömmel tájékozódik az újságot felolvasó családtagok ‘közvetítésével a változásról eredményeinkről. Hiszen ő nagyon sokat, szemevilágát adta azért, hogy idáig eljuthassunk ... Feir^febsul egf máméi hB&étbmkn< «ft*» Két súlyos sehesöílet ápolnak nfeg a S*ent öyőrgy-ké •Síteken. Féj«- váríttojryej KoJ «m uviott I py. •<«xb>k<s $ Sis' U».-i$***:%->?:<•» Mtoí* UÚ 1 >” < rttSS'ÍAT Ittt naive i«t. 1-;:* M- a ... " ' \ T'l 't,„ •; » -s >■>} f »;•>»:& a *»<:<**■ A«**i|»* Xxlti-ig x kfaiv.t; v ■, ' jfc:•, . ó : -rűVéfc. J»ÍWVsSöí:<oxí: &::•/?»>-} v.s> (. , ............ •; Ws iw*< ÜÜÍÓ «ikj ?*?*“'% Í**4 *<■>: Ifit s feö fcx #»«. fcfr ■■ mSÍia: * Xftíí-Wiia. • •<-: *«&'• -»fiuf.if ixd'-v &»>>. ixyt Ziiif A fn-fi'j-rtf&t*. << >ív:::;#váí->V*: Í iVf'i /xCtffifls . ? > ;<w> ............... : :«>hkiivátóv-ii ^y M« « Vc.lt. :< Ä«-»Wf. *:•» ♦ <•>»•*>}:<»«•» . fcii, • ;>J fciiÄfi Javttta *«<!;*«<. <ÍV •».<« < • ‘ '• :*»>:•.w. yMk*'4>>»Ht :*iiv i >:<•>#• *>»bfiijtt'>Ak<‘&'<- Wftna/p: iir< £ Z&iQitSk j »;•*$►? K >xft&:kiU t-» <**•<<" *i*f. £«t «iw k<o<vt*: i: •». Két« x«c^i Ci t Egy korabeli újság teli. a Seregélyesnél történt tragédiát ismerP. N. Barunnyihov Nevek az emlékműn 1943. október 16-án kelt le- kitűnő eredménnyel végeztem el. Istmét kimentem a fronttértem Hozzátok vissza ... Ez alkalommal is úgy térek haza, ha befejezzük a háborút, de már nem olyannak, mint annak idején, hanem öreg had- astyánként, őszülő halántékkal, s nem közlegényként, mint egykor, hanem tiszti csillagokkal a vállapomon... Most kapitány- vagyok, de nem egyszerű kapitány, hanem gárdakapitány ... Pénzem van, pénzsegélyt »Drága, kedves szüleim!!! Fiatok forró üdvözletét küldi... Végre elmúltak a sötét évek, amelyek elszakítottak' bennünket egymástól, vége a német megszállás lidércnyomásos éveinek... Egyszerűen azt sem tudom, mivel 'kezdjem első levelemet ... 1941. július 7-én utaztam el Gomelből... 41. VII. 10-én megszakadt a kapcsolat Veletek. Sztálingrádba érkeztem, táviratot küldtem, írtam Nektek ... Augusztus 22-én a rádióból hallottam Gomel kiürítéséről ... OlVan magányos lettem, mint a tölgy a sztyeppe közepén, amelynek elvágták a gyökereit... Jelentkeztem katonának, de nem vettek fel, munkára küldtek a Volgára. De végül elértem, amit akartam ... Minden holmimat barátomnál, Kotyik Venyiamin Jeíimovicsnál hagytam, akivel Goméiban dolgoztam együtt. Szavát adta, hogy az első adandó alkalommal elviszi Nektek. Véle állandó levelezésben állok. Most készül Gome! be utazni... Hát szóval azután, hogy bevették katonának, már 1941 novemberében kikerültem a frontra és 1942. július 29-ig harcoltam. Csapatainkkal együtt vonultam csaknem egészen Vityebszkig. 29-én a fejemen megsebesültem. Hátravittek a hadtápterületre egy hadikórházba... Két hónapik feküdtem ott... Aztán kiengedtek... Katonai iskolára vezényeltek, amelyet Somogyi Néplap ra... Amikor 1939-ben a Mongol Népköztársaságban voltam és olykor sokáig nem kaptatok tőlem levele, sok mindenfélét gondoltatok akkor is rólam ... De hiszen épen, egészségesen küldhetek ... Holmikat is adhatok, de azokért ide kell jönni. A meghívást elintézem ...« 1942-ben a Vörös Csillag érdemrenddel tüntettek kt. 1943. december 30. A fivérhez »Drága Tyihon fivéremül A megpróbáltatásokat már megszoktam, nálunk, frontharcosoknál, ez mindennapi jelenség. El sem tudod képzelni, mennyire megöregedtem a háborús évek alatt. Ha látnál engem, soha meg nem ismernél... Megijednél: lesoványodtam, megöregedtem. Sebeimet nehéz lesz gyorsan begyógyítani. Mellkasom, akárcsak egy összetört sebességváltó-szekrény, hörög, a fene se tudja, miért Még csak huszonhetedíkben vagyok, de sokat men- \ ni egyszerre már nem tudok, kifulladok. Fejsebem szintén sok erőt és egészséget vett el tőlem.... Íme, ez a háború! Lám, mit jelent szabad ég alatt hálni... De ne hidd, hogy már alkalmatlannak tartom magam mindenre. Mi még sok évet élünk együtt, megnősülök, hisz nem lehetek örök életemre nőtlen, családot alapítok. De hát ez mind majd később, ezeket a problémákat majd békeidőben oldjuk meg .. .* Az apához Később, apjához írt leveléből. «örülök, apám, hogy gazdaságotok kezd fejlődni, hogy kezdtek lábra állni . „ Jusson eszedbe, apa, hogy hamarosan véget ér a háború, hamarosan kenyérrel és sóval kell fogadnotok harcosaitokat. Várjátok hát azt a napot, készüljetek fel az én fogadásomra is. Mert mi visszatérünk, hazatérünk, feltétlenül hazatérünk ... Mi van Mtekávaf? Mft e*d~ hál, jobban van már? Kabátom bizonyára jő lesz rá, in- j geim a nyakkendőkkel együtt j szintén ... Legalább emberi ki- j nézése lesz. Elvégre nem jár- ; hat pucéranj Tyihonnak is ad- : jál valamit az én holmimból. Valahogy ki kell már kecme- regni a szegénységből! Semmi vész, rövidesen a háború nyomait is eltüntetjük. Amivel tudok, segítek rajtatok... Én is mindenféle szörnyű dolgokat álmodok. De hát ez ostobaság. Amire gondol az ember, arról szokott álmodni...« (Folytatjuk.) #• Ötezer fej saláta, négyezer csomó retek naponta A nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet kertészetében elsősorban közvetlen fogyasztásra termesztik a különböző zöldségféléket. A friss salátát, retket a Somogy megyei MÉK Vállalat szállítja el az üzemtől: az; áru a városi boltokban kerül forgalomba. Salátából naponta átlagosan 5 ezer fejet szednek fel, raknak gépkocsira az asszonyok. A retket itt helyben csomózzák, ebből naponta mintegy 4000 indul el a szövetkezet kertészetéből az elárusító helyekre. A retek 11 fóliás ágy alatt termett, a paprika már javában virágzik, és előreláthatólag május 1-re megkezdődhet a szedése. A kertészet területe egyébként 20 hektár. Ezekben a napokban ültetik ki a tápkockás káposztapalántákat az öt holdra. Az üzem ebben az esztendőben 1,8 millió forint árbevételre számít zöldségfélékbőL A szenesember Sok évvel ezelőtt ragadta meg a figyelmemet. Kilógott a sorból. A lovas kocsi meghozta a tüzelőt, ő nekiállt lehordani a pincébe. Minden mozdulatát pontosan kiszámította, egy se volt fölösleges. Fölkaptam a fejem, amikor elköszönt, olyan kimérten udvarias volt a szenesemberektől megszokott rezes hangú »kezcsokolom« helyett. Nem sokkal később egy Beethoven-hangversenyen találkoztunk. Bizonytalanul köszönt, mintha rögtön azt is 'hozzátenné: nem kell őt komolyan venni. Azután ott láttam minden értékes szíházi bemutatón, könyvtári irodalmi esten, zeneiskolai meg más hangversenyen. Másnap mindig az utcán tolta a kiskocsit, kapualjakban lapátolta a tüzelőt. A köszönésével *ilyenkor is lehetőséget kínált a másiknak: ha akarja, fogadja, ha nem, hát az se baj. — Sokan megsértődtek, amikor köszöntem — magyarázta. — Még akik évek óta ismernek is — elfordítják a fejüket, ha lapátolok az utcán. Volt, aki durván rendre utasított. Nemrégiben a TÜZÉP-néJ megütötte a fülemet: — A Sírnék telefonálni kéne, sok a rendelés. Nem tudom, meddig bírja az ezernyolcszáz forintos fizetéssel! Nem hagyja nyugton a gondolat, hogy így mennyi pénztől esik el! Az idén vajon hova utazik? Hol nem volt még? Azért hiányzik a meséje a külföldi képtárakról, meg a festőkről ... Emlékszel, milyen áhítattal emlegette a római szobrokat? Egy gyógyszerszagú folyosó kéziraktárában talaitam a »sirt«: Kovács Józsefet. Kék köpenyben újságot olvasott. Elém jött, hellyel kínált. — Most itt dolgozom: iroda és tisztasági szerek között, a stencilezés is az én feladatom — mutatott a masinára. — Jó, tisztás csak kevés a pénz. Negyvenéves vagyok, s lassan a nyugdíjra is gondolnom kell, az pedig alkalmi munka után nem lesz. — Miért hagyta ott a szakmáját? — Budapesten és Mohácson tanultam a vasbetonszerelést. Vácon a DCM alapozásnál dolgoztam először a szakmában. A nagy munka tetszett ugyan, de magát a szakmát nem szerettem. Meg aztán mindenki másként fogja fel a dolgokat, másképp fogadja a hántást. Szeretném, ha az emberrel úgy beszélnének, ahogy emberrel kell! Bevallom, erre érzékeny vagyok. Tudom, tudom, mit akar mondani: hogy ennyire azért nem szabad — de én ebből nem tudok engedni. Ha sérelem ért, inkább odébb álltam. A szénhordás tiszta ügy: mindenki tudja, hogy nehéz munka, meg is fizetik. Lehordom a tüzelőt, megkapom érte, ami jár, és kész. Itt nincs megjátszás, alakoskodás. Világéletemben az egészségügy vonzot. Ha az alkalmi munkát abbahagytam, igyekeztem olyan helyet találni, ami legalább gyógyszerszagú. És tudja, Szentgyörgyi Albert... Mindent igyekeztem vele kapcsolatban elolvasni. Az a portréfilm a tévében ... Nagy tudós és mennyire közérthetően beszélt. Még az iskolázatlan ember is élvezte. Ismét beigazolódott: az igazán nagy ember ismérve az egyszerűség. — Hogy áll a zenével? — Primitív alapokon, de élményt nyújt. A maiakat, a modemeket sem a zenében, sem a képzőművészetben nem ér- ■ tem. Ehhez már tudatos tanulás kellene. A klasszikusokat kedvelem a zenében is, a képzőművészetben is. összefüggésben érzem őket a természettel. Ügy gondolom, hogy a természet és a művészet valahol azonos: az ember belső világának szerez gyönyörűséget. — Miért nem tanult? — Hiba a körülményekre fogni a magunk eredménytelenségét, s én nem is vagyok elégedetlen a sorsommal. Nehogy azt gondolja, hogy boldogtalan vagyok. Amikor iskolába jelentkeztem volna, nem tudtam irányítani magamat, s a szüléimben nem élt az igény. A két kisebb testvérem felnevelése anyagi gonddal járt. Talán innen való a közszájon forgó szűkmarkúságom. — Hogyan támadt fel az érdeklődése a művészetek iránt? — Nem tudok olyan élményről, amelyiktől ezt a vonzalmat számínhatom. Magától jött Lehet, hogy az emberekkel való szorosabb kapcsolat pótlására, vagy bántósok ellen- súlyozására. — Mi a célja? — Cél? — elmosolyodott és tekintete a nagy üvegablak felé fordult. — Mit mondjon erre az ember? A kimondott szónak súlya van. Azt tapasztatom, ezt a mondást kevesen tisztelik. Talán jó azoknak, akik tudják, hogy számukra mi a következő lépcsőfok. Nekem erről nehéz beszélni. Szeretnék szépen élni. Sok mindenben nyugodtan elgondolkodni. Sok értékes könyvet elolvasni. Sok szépet hallani és látni. Szóval a magam belső világát szeretném boldogítani. — Vannak barátai? — Nincsenek. A család viszont együtt van, s azt hiszem, ez nagyon fontos. Az osztálytársak mind elkoptak az életemből. — Nem hiányoznak? — Be kell vallanom, hogy nem. A felületes kapcsolatokat nem szeretem. Nem nősültem meg. Valahogy így alakult... Gombos Jolán KIS HELYEN JELFER. NAGY TELJESíTMENYU importált centrifuga Ám csak nsoPt OTP— fittel csak a Keravill—nä kapltatöi vSdüer® is feÄ« ButtegmK V., KomtOi Lsjo* tó
