Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-30 / 100. szám
Kötött mellény gyapjúfonalból A modellt gyapjúfonal ial kötjük (kb. 1 kg-ot igényel). A patentrészt 3-as, a mintás részt 4-es tűvel kötjük. A minta leírása: I, 3, 5, 7 sorok 3 sima és 3 fordított váltakozva. A páros sorokat végig ford tottan kötjük, a !)., II. , 13. és 15. sorokat 4 simával kezdjük, s utána 1 fordított és 5 sima váltakozásával kötünk végig. Így az egy fordított szem az előző sor középső szeme fölé kerül. A hátát 110 szemmel kezdjük a vékonyabb tűvel 1 sima, 1 fordítottal 3 cm-t kötünk, utána a vastagabb tűvel kötjük a mintás részt — a szabásmintának megfelelően. I jük. A hátával azonos módon I Az elejét 75 szemmel kezd- I kötjük, de a közép felé eső | szélén 20 szemet a színén mindig simán, bal oldalán pedig fordítottan kötünk. A karöltő 16 cm-cs magasságánál elkezdjük a nyak kerekítését, éspedig a sírna kötésű csk középső ÍR szemét fejezzük be (a tán ma adnak szemek, ezeket az 1 In kötjük tovább). Folytatjuk a nyak kerekítését 3, 2 és 1 szemet fogyasztunk el tnkvJ n második sorban, majd befejezzük a vállat. Ezután megkötjük a másik elejét a gomblyukakkal együtt. Az ujjakat 50 szemmel kezdjük és ö cm patentkötés után a mintával és a vastagabb tűvel a szabásm'nta szerint szaporítva és k vc-k’tve folytatjuk munkánkat. Gallért kb. 00 szemmel kezdjük színén simán, bal old ván fordítottan. 15 cm után a szemeket mindkét oldal -n fagyasztjuk; 3x4 szem után a maradék szemeket egyszerre fejezzük be. A zseb lapja csak dísz- és dupla kötéssel készül. A gallér fölvarrásánál a fokozatosan befejezett részt a színén, a többit a bal oldalon' varrjuk a mellényhez. A gombolás! pántot és a gallért visz- szafelé haladó (balról jobbra) kispálcával horgoljuk körül. Hogyan gyűitsünk bélyeget? Az áztatás technikája Ha már eldöntöttük, milyen bélyegeket akarunk gyűjteni, meg kell ismernünk a technikáját is. Az első szabály: bélyeghez lehetőleg még tiszta kézzel se nyúljunk. A végén lapátszerűen kiképzett (tehát nem hegyes) csipesszel fogjuk meg őket. Csak kifogástalan bélyeg való albumba, amelynek fegazása, gumizása ép, a színe friss, a bélyegző nem takarja el vagy nem maszatolta össze az ábrát, sőt a bélyegző szövege is olvasható. Használatlan béljeget természetesen eredeti állapotban kell megőrizni. Aki levelezőlapra, borítékra ragasztott bélyeget kap, mielőtt leáztatná, meg kell néznie, nincs-e rajta úgynevezett első- vagy utolsónapi, esetleg valamilyen ünnepélyes álkalomra utaló l>éi,ycg- ző, amelyet a lappal együtt kell eltenni. A bélyeget soha ne fejtsük le a borítékról, mert könnyen elszakadhat, esetleg foghíjassá, elvékonyodottá, vagyis »ablakossá« válik. Az ilyen példány nem való gyűjteménybe. A helyes eljárás, ha néhány milliméternyi szélt hagyva ollóval vágjuk ki a borítékból. Ha a boríték színes selyempapírral van bélelve, ezt távolítsuk el, mert az áztatóvizet és ezzel a bélyegeket is megfestheti. Ugyanilyen okból a piros és vele rokon színű bélyegeket (vagy színes lapra ragasztottakat) válaszuk el a többitől és azokat, amelyeken tintaeéruzaíolt van. Ázt áfáshoz rozsdamentes, Lehetőleg műanyag vagy porcelántálat használjunk. A víz a kéznek kellemesen meleg lé- gj'en és — a tál nagyságának megfelelően — egy-két kávéskanálnyi konyhasót is ftefivünk bele (ez a bélyeg színét tartósítja és a bélyeg könnyebben válik le a papírról). A bélyegeket ábrájukkal lefelé, bő vízbe helyezzük. Ne rakjunk egyszerre sokat a Iáiba! Előfordul, hogy egyes példányok a szokásos félórai ázta- tás után sem váltak le egészen a papírról. Ilyenkor kissé melegebb vizet használva áztassuk tovább. Természetesen vannak bélyegek, különösen a régiek s amelyeket nem szabad áztatni, mert a víztől gyakran elhalványodiik a színük. (Ezekről a katalógusok tájékoztatnak.) Ha a bélyegek papirosukról leválva lesüllyedtek a tálban, csipesszel óvatosan helyezzük őket egy másik tál langyos vízbe, szükség esetén többször is, hogy ragasztóanyag ne maradjon rajtuk. A kiemeli példányokat — ismét csipesszel — képes oldalukkal lefelé lehetőleg tiszta fehér papírra vagy itatósra helyezzük, úgy. hogy ne érjenek egymáshoz. Túl meleg helyen (például kályha közelében) nem szabad szárítani őket, mert megpen- derednek. Száradás után fehér papírra téve könyv lapjai közé helyezzük a bélyegeket, hogy jól lepréselődjenek. (Folytatjuk) H. E. ŐSZ FERENC ------------------------------------RÓZSI — Hová menne? Ha valaki meglátja, vége van. Eötvösikhez majd minden éjjel eljön az a Köpetzy. Mostanában meg azt a nyálas zászlóst is itt eszi a fene Krisztina körül. .. Tessék csak maradni! Nyugodtan — mondta Rózsi. Nagy nehezen leültette őket az asztal mellé. Azok hárman mohón nekiestek az ételnek. Rózsi elégedetten nézte őket. Köves János itt lakott a házban a családjával: Biztosítási ügynök volt és 1944 nyarán elhurcolták a feleségével együtt. — Csak egyszer vége lenne már! — sóhajtott Köves. — De jó lenne nyugodtan élni. Békében. szeretetben ... Simó fölcsattan,t: — Békében ? Szeretetben ? Nem! Leszámolunk a feleséged gyilkosaival, de még azokkal ts, akik ölbe tett kézzel nézték azt a sok gazságot. —■ Akkor sokkal lesz elszá- motaivalója, Simó úr — jegyezte meg Rózsi. — Sokkal bizony. Huszonöt évig gyötörtek. Most majd fizetünk ... — Abba kell hagyni . .. SoSomogyi Néplap ha nem lesz akkor vége — mondta Köves. — Ne is lee.ven, amíg gazember él a földijn . . . Megállj csak! Megjönnek a tovarisok, és kirángatom én azt a bandát a pincéből . . . — Béla kérlek... — csitította Simoné. — Eötvös háztulajdonos urat a porolóra húzom föl — dühöngött a férfi. — Aztán miért kellene fölakasztani a szerencsétlent? — kérdezte Rózsi, és kissé gúnyos hangja elárulta, hogy nem nagyon veszi komolyan Simót. — Azért, mert maga a lo- tyója, még nem kell védeni — mondta Simó. de érezte hogy most: nagyon túllőtt a célon. — Fogd be a pofád! Öt is bántod?! Mi vagy te? — kiabált a férjére Simoné. — Tesék csak hagyni! Nagy tüzet gj'újtottak a'ája. hát fortyog — mondta Rózsi, aztán elvette a megürült lábost, és csendesen kiment. Másnap este, amikor a pince lakói már valamennyien ágyban voltak, csizmadübörgést hallottak a lépcsőkön. Megjelent Köpetzy ezredes. — Mindenki keljen föl! — parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. — Mi történt? — kérdezte Weivoda. — Ki az ágyból! Mindenki! A nők is! Az emberek riadtan keltek ki az ágyból. Legtöbben kabátban feküdtek, így most mindenki fázott. — Az oroszok a túloldalon vannak — mondta Köpetzy. — Holnap reggel német erősítés érkezik. Végig a Duna-parton lövészárkokat kell ásni. Ezt csak éjjel lehet, mert nappal minden mozdulatra lőnek. Reggel |>edig itt vannak a ka- merádok. A ház előtti .szakaszon a ház lakóinak kell az árkot kiásni. Amelyik ház nem végzi el a munkát, ott minden ötödik embert lelőjük . . . Es most. indulás! Ha nem lesznek készen, garantálom, hogy Weivoda úr mindenképpen ötödik lesz.. . — Ott a külön pincében is vannak — mondta gonoszkodva Melanie. — Kuss, banya — ordította Köpetzy. Egy perc múlva egy lélek sem volt a pincében. Rózsi nem tudott semmit, mert Si- móéknál beszélgetett. Simó nagyon szégyelte a múltkori durvaságát, és bizalmával akarta kiengesztelni Rózsit. — Nézze, maga már úgyis tud rólam anyit. hogy öt fej- belövésre elég. Akkor hát tudja meg a lényeget is! Én kommunista vagyok. De így. egyedül, fegyver nélkül, tehetetlen vagyok... — Most csak egyet (ehet. Megpróbálja túlélni az ostromot — vélte Rózsi. —- Az kevés, Rózsi ka. A jövőért mindig tenni kell... A személyes példa Két eset és tanulságai A gyermekek, a fiatalok neveléséről évezredek óta tart a vita, és évszázadok óta jelennek meg okos tanulmányok. Hallatták hangjukat ebben a témában már a görög filozófusok és a római bölcsek; hallatta hangját a jó öreg Comenius, és — nem is olyan régen — Makarenko. Mindennap hallottuk édesanyánk és édesapánk, valamint tanáraink intelmeit. De tegyük szívünkre a kezünket: mindannyian tudjuk, hogy intelemnél többet ér a személyes példamutatás. Minden okos tanulmány, intelem, pedagógiai elmélet csak a személyi magatartás kiegészítő, aláfestő zenéje. Bizonyítsuk ezt néhány példával!. Szilveszterkor a kisfiút .'gyedül hagyták otthon a szülei. — Tízéves vagy már, nagyfiú. Remélem, nem félsz? — kérdezte az édesanyja, és még hozzátette: — pdindig itthon ülünk. Most, ugye, elengedsz bennünket egy kicsit? — Megnézhetem a tévét? — kérdezett vissza feleletként a kisfiú. Megengedték neki. A fiú levetkőzött, bebújt a takaró alá , és onnét figyelte Hofit. A szülők meghatottan nevettek, már kabátban voltak, és némi kis lelkiismeret- furdalással megcsókolták a gyerek»'.. — Éjfélkor, ha a Himnuszt játsszák, felálljak? — kérdezte a srác, amikor már az ajtóban álltak szülei. Az anya nevetett. Az apa látta, hogy a fiú komolyan gondolja a dolgot, s nem nevetett, de rosszul válaszolt: — Á, butaság! Pizsamában, a rekamién ne álljon az ember vigyázzba, még akkor sem, ha a Himnuszt játsszák. Elmúlt a január, amikor a kisfiú az egyik este letörten, lapítva jött haza az iskolából. Nem nevetett, nem játszott, nem evett. Az ellenőrzőjébe ez volt beírva: »A Himnusz alatt ülve maradt és fütyült. Ezért osztályfőnöki intésben részesítem.« Nézzünk még egy példát! Az orvosprofesszor fáradtan érkezett haza az övéihez. Felesége a fodrászhoz sietett, és csak úgy, hányaveti módon odaszólt a férjenek: — Kérlek, légy szíves, foglalkozz egy kicsit "ézzel a gyerekkel 1 — Egész héten alig látott téged, mindig csak a magad ügyében és saját magaddal vagy elfoglalva« — mondta a gyerek előtt, és elviharzott. Az orvosprofesszor leült a fia mellé. — Vegyesszámot vegyesszámmal úgy szorzunk ... Amikor a matekkal készen voltak ‘ és az egyiptomi kultúrát is kivégezték, a profesz- szor elhatározta, hogy általános intelligenciavizégát tart a fiúnál. Kíváncsi volt, hogy mit tud ez a kis emberke a világról. Kedvesen kérdezgetett, aztán megunta, s azzal vigasztalta magát, hogy tulajdonképpen helyesebb is, ha ő beszél ezekről a dolgokról a srácnak. Először Hei- delbergről beszélt ahol legutóbb az európai szemészek kongresszusán tartott előadást. — Szép, romantikus város — mondotta, de érezte, hogy a fiút ez még nem ragadta magával. Moszkváról is szólott, arról a hatalmas rubinTűrés morzsa mazsolával Hozzávalók: 3 dkg vaj, pici só, 6 dkg cukor, 3 tojás, 1 csg vaníliás cukor, citromhéj, 30 dkg túró, 1 dl tej, 6 dkg dara- liszt, 5 dkg mazsola, 1 dl tejszín. A vajat a cukorral és a sóval habosra keverjük, hozzájuk porcukorral és tejszínhabbal díszítjük. Anyák kőről, amely a Kreml tornyán, mint csillag díszük. Elmondta, hogy Párizsban az Eiffel-toronyban hogyan szédült, és hogy Londonban a szmogtól nem lát az ember, és hogy Varsóban milyen szép az óváros. Mindenről beszélt, ahol megfordult, vagy ahol tudományos munkái már megjelentek. Maga sem vette észre, hogy már rég nem a fiának beszél. A városok légkörét, egy-egy nagyobb műtét izgalmát, a színházak hangulatát magának idézi. — Látod, apukám, anyunak volt igaza — vágott az apa szavába egyszqr csak a fiú. — Mindig magadról beszélsz. Saját magaddal vagy elfoglalva . .. — Mondd, apa, ismered te Alfonzét? — kérdezte később kíváncsi ^rccal a kisfiú. — Igen, ismerem. Egyszer egy társaságban... — válaszolta szórakozottan az édesapja, mert sehogyan sem értette, mit akar, a kisfiú Al- fonzóval. — Ö. apa, úgy örülök, hogy neked ilyen híres nagy emberek az ismerőseid ... Bizony, a pedagógiai tudás csak a személyi magatartás kiegészítő, aláfestő zenéje. S. A. o OTTHON ÉS llllllll CSALÁD napjára adjuk a tojássárgáját, a va-ní- liáscukrot, reszelt citromhéjat és az áttört túrót, végül hozzákeverjük a tejet, a lisztet és a keményre felvert tojásfehérjét. A tésztát egyenletesen szétkenjük egy kikent sütőlemezen, meghintjük mazsolával és megsütjük. Ha megsült, villával seétmorzsoljuk, megszórCsak nehéz kitalálni, hogy mit. .. Később újra Köves és Simó vitázott. Simó a bos.szút. Köves a megbocsátást áhította. — Egyszer valakinek el kell kezdeni — érvelt Köves. — Értse meg: bosszú bosszút szül.. . — Csend! — pisszegett Rózsi. Az udvarról behallatszott a lakók csoszogása, a lapátok csengése, a nyilas katonák káromkodása. Rózsi elfújta a gyertyát, és félrehúzta az elsötétítő függönyt. Megvárta, míg az udvar kiürül, aztán szaladt. le a pincébe. Amikor egy lelket sem talált lent, elindult visszafelé. Ütja Eötvösök óvó- helye előtt vezetett el. Az ajtó nyitva vol-t. Köpetzy hangját hallotta: — Nem lesi könnyű ... Ezek- mar hem igazi németek ... Budakeszi svábok, akiket pus- katussal kellett beverni az SS-be. De hát nem válogathatunk. Reggel átadjuk nekik az összes földszinti lakást. A parancsnokuk azonban igazi német úr. Majd tesszük tiszteletünket . . . — Nem, tudjá, Mihály, mi a kedven! étele? — seljrpegett Eötvösiié. — Azt hiszem, már ő sem tudja, szegény. Sztálingrádtól szalad . .. Eötvös fölöttébb csodálkozott Köpetzy hangján. Hol van a hősködés? TÍem is bírta megállni szó nélkül: — Kérlek. ezredes uram. miért beszélsz így, hogy: szaladt... Mi tudjuk, hogy ez csak taktika ... (Folytatjuk.) Édesanyánk örül majd, ha a köszöntő szavak és a virágok mellé magunk készítette apró ajándékokkal is kedveskedünk neki. Ilyen ajándék lehet könyvjelző is, amelyhez két rajzos tanácsot adunk. Első könyvjelzőnket színes kézimunkapapírból fűzzük. A fűzés egy vagy több színnel történik. Ha több színnel dolgozunk, akkor az adott szakaszokon átfűzött szálat a bal felén elvágjuk, és más színnel folytatjuk tovább a sort. Amikor a fűzéssel elkészültünk, az egészet sima, színes lapra ragasztjuk, a két szélét pedig egyenesre levágjuk. A második könyvjelzőhöz 6—11 darab szív alakot vágunk ki félbehajtott színes papírból. A szív alakot a hajtásánál két helyen bevágjuk. Ezután a bevágásokat összeillesztjük, s i azokon keskeny szalagot, vagy | A kardvirág kedvelt vágott virágunk és kerti díszünk. Ültetésére — a szélsőségektől eltekintve — minden talaj alkalmas. Az ültetés módját a felhasználási cél szabja meg. A szaporítás céljára a sarj- hagymagumókat, illetve a kis méretű hagymagumókat használjuk, amelyeket ágyrendszerbe ültetünk. A vágott virág termesztésének céljaira szintén az ágyrendszert használjuk, de a hagymagumókat sűrűbben ültetjük. A kerti díszítés céljára szabályos vagy szabálytalan foltokba, esetleg más növényekkel vegyesen ültetjük (többnyire egynyári virágokkal.) Az ültetéshez a talajt tavasszal is előkészíthetjük, mivel úgysem ültetjük korán. Nem igényli a frissen istállótrágyázott területet. De négyzetméterenként 10 dkg, 1:2:2 arányú pétisó, szuperfoszfát, kálisó műtrágyát ássunk be a talajba. Az ültetést mindig a sarvékony zsinórt fűzünk át, amely az egész sort összetartja. jakkal kezdjük! A legalkalmasabb az az időpont, amikor a talaj hőmérséklete elérte a 10 C-fokot. Az ágyak 100—120 cm hosszúak legyenek, s ezekbe 4 sort ültetünk. így a sorok 25—28 cm- re kerülnek egymástól. Az ültetés mélysége ló—12 cm, a hagymagumó nagyságától függően. A hagymagumók egymástól 5—10 cm-re kerüljenek! Vágott virág termesztése esetén szintén ágyrendszerbe ültetünk, de a hagymagumók minden irányban 10—15 cm- re kerülnek egymástól. Körülbelül hasonló távolságra kerüljenek egymástól a kerti díszként ültetett növények is. A nyári ápolás öntözésből, gyomirtásból és fejtrágyázásból áll. A 3. és a 6. levél megjelenésekor adjunk alájuk 2— 2 dkg pétisót. Fejtrágyázás ulán mindig öntözzünk; n vágott virágok hagymagumóit, mindig dobjuk el. F. D. A kardvirág ültetéséről
