Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-30 / 100. szám

Kötött mellény gyapjúfonalból A modellt gyapjúfonal ial kötjük (kb. 1 kg-ot igényel). A patentrészt 3-as, a mintás részt 4-es tű­vel kötjük. A minta leírása: I, 3, 5, 7 sorok 3 sima és 3 fordított vál­takozva. A pá­ros sorokat vé­gig ford tottan kötjük, a !)., II. , 13. és 15. sorokat 4 si­mával kezd­jük, s utána 1 fordított és 5 sima váltako­zásával kötünk végig. Így az egy fordított szem az előző sor középső szeme fölé ke­rül. A hátát 110 szemmel kezdjük a vé­konyabb tűvel 1 sima, 1 for­dítottal 3 cm-t kötünk, utána a vastagabb tűvel kötjük a mintás részt — a szabásmintának megfelelően. I jük. A hátával azonos módon I Az elejét 75 szemmel kezd- I kötjük, de a közép felé eső | szélén 20 szemet a színén mindig simán, bal oldalán pe­dig fordítottan kötünk. A karöltő 16 cm-cs magas­ságánál elkezdjük a nyak ke­rekítését, éspedig a sírna kö­tésű csk középső ÍR szemét fejezzük be (a tán ma adnak szemek, ezeket az 1 In kötjük tovább). Folytatjuk a nyak kerekítését 3, 2 és 1 szemet fogyasztunk el tnkvJ n máso­dik sorban, majd befejezzük a vállat. Ezután megkötjük a másik elejét a gomblyukakkal együtt. Az ujjakat 50 szemmel kezdjük és ö cm patentkötés után a mintával és a vasta­gabb tűvel a szabásm'nta sze­rint szaporítva és k vc-k’tve folytatjuk munkánkat. Gal­lért kb. 00 szemmel kezdjük színén simán, bal old ván for­dítottan. 15 cm után a szeme­ket mindkét oldal -n fagyaszt­juk; 3x4 szem után a mara­dék szemeket egyszerre fejez­zük be. A zseb lapja csak dísz- és dupla kötéssel készül. A gallér fölvarrásánál a fo­kozatosan befejezett részt a színén, a többit a bal oldalon' varrjuk a mellényhez. A gom­bolás! pántot és a gallért visz- szafelé haladó (balról jobbra) kispálcával horgoljuk körül. Hogyan gyűitsünk bélyeget? Az áztatás technikája Ha már eldöntöttük, milyen bélyegeket akarunk gyűjteni, meg kell ismernünk a techni­káját is. Az első szabály: bé­lyeghez lehetőleg még tiszta kézzel se nyúljunk. A végén lapátszerűen kiképzett (tehát nem hegyes) csipesszel fogjuk meg őket. Csak kifogástalan bélyeg való albumba, amely­nek fegazása, gumizása ép, a színe friss, a bélyegző nem ta­karja el vagy nem maszatolta össze az ábrát, sőt a bélyegző szövege is olvasható. Használatlan béljeget ter­mészetesen eredeti állapotban kell megőrizni. Aki levelező­lapra, borítékra ragasztott bé­lyeget kap, mielőtt leáztatná, meg kell néznie, nincs-e rajta úgynevezett első- vagy utolsó­napi, esetleg valamilyen ünne­pélyes álkalomra utaló l>éi,ycg- ző, amelyet a lappal együtt kell eltenni. A bélyeget soha ne fejtsük le a borítékról, mert könnyen elszakadhat, esetleg foghíjassá, elvékonyodottá, vagyis »ablakossá« válik. Az ilyen példány nem való gyűj­teménybe. A helyes eljárás, ha néhány milliméternyi szélt hagyva ollóval vágjuk ki a bo­rítékból. Ha a boríték színes selyempapírral van bélelve, ezt távolítsuk el, mert az áztató­vizet és ezzel a bélyegeket is megfestheti. Ugyanilyen ok­ból a piros és vele rokon szí­nű bélyegeket (vagy színes lap­ra ragasztottakat) válaszuk el a többitől és azokat, amelye­ken tintaeéruzaíolt van. Ázt áfáshoz rozsdamentes, Lehetőleg műanyag vagy por­celántálat használjunk. A víz a kéznek kellemesen meleg lé- gj'en és — a tál nagyságának megfelelően — egy-két kávés­kanálnyi konyhasót is ftefivünk bele (ez a bélyeg színét tartó­sítja és a bélyeg könnyebben válik le a papírról). A bé­lyegeket ábrájukkal lefelé, bő vízbe helyezzük. Ne rakjunk egyszerre sokat a Iáiba! Előfordul, hogy egyes példá­nyok a szokásos félórai ázta- tás után sem váltak le egészen a papírról. Ilyenkor kissé me­legebb vizet használva áztas­suk tovább. Természetesen vannak bélyegek, különösen a régiek s amelyeket nem sza­bad áztatni, mert a víztől gyak­ran elhalványodiik a színük. (Ezekről a katalógusok tájé­koztatnak.) Ha a bélyegek papirosukról leválva lesüllyedtek a tálban, csipesszel óvatosan helyezzük őket egy másik tál langyos vízbe, szükség esetén többször is, hogy ragasztóanyag ne ma­radjon rajtuk. A kiemeli pél­dányokat — ismét csipesszel — képes oldalukkal lefelé le­hetőleg tiszta fehér papírra vagy itatósra helyezzük, úgy. hogy ne érjenek egymáshoz. Túl meleg helyen (például kályha közelében) nem szabad szárítani őket, mert megpen- derednek. Száradás után fehér papírra téve könyv lapjai kö­zé helyezzük a bélyegeket, hogy jól lepréselődjenek. (Folytatjuk) H. E. ŐSZ FERENC ------------------------------------­RÓZSI — Hová menne? Ha valaki meglátja, vége van. Eötvösik­hez majd minden éjjel eljön az a Köpetzy. Mostanában meg azt a nyálas zászlóst is itt eszi a fene Krisztina körül. .. Tes­sék csak maradni! Nyugodtan — mondta Rózsi. Nagy nehezen leültette őket az asztal mellé. Azok hárman mohón nekiestek az ételnek. Rózsi elégedetten nézte őket. Köves János itt lakott a házban a családjával: Bizto­sítási ügynök volt és 1944 nya­rán elhurcolták a feleségével együtt. — Csak egyszer vége lenne már! — sóhajtott Köves. — De jó lenne nyugodtan élni. Bé­kében. szeretetben ... Simó fölcsattan,t: — Békében ? Szeretetben ? Nem! Leszámolunk a felesé­ged gyilkosaival, de még azok­kal ts, akik ölbe tett kézzel nézték azt a sok gazságot. —■ Akkor sokkal lesz elszá- motaivalója, Simó úr — je­gyezte meg Rózsi. — Sokkal bizony. Huszonöt évig gyötörtek. Most majd fi­zetünk ... — Abba kell hagyni . .. So­Somogyi Néplap ha nem lesz akkor vége — mondta Köves. — Ne is lee.ven, amíg gaz­ember él a földijn . . . Megállj csak! Megjönnek a tovarisok, és kirángatom én azt a bandát a pincéből . . . — Béla kérlek... — csití­totta Simoné. — Eötvös háztulajdonos urat a porolóra húzom föl — dü­höngött a férfi. — Aztán miért kellene föl­akasztani a szerencsétlent? — kérdezte Rózsi, és kissé gú­nyos hangja elárulta, hogy nem nagyon veszi komolyan Simót. — Azért, mert maga a lo- tyója, még nem kell védeni — mondta Simó. de érezte hogy most: nagyon túllőtt a célon. — Fogd be a pofád! Öt is bántod?! Mi vagy te? — kia­bált a férjére Simoné. — Tesék csak hagyni! Nagy tüzet gj'újtottak a'ája. hát for­tyog — mondta Rózsi, aztán elvette a megürült lábost, és csendesen kiment. Másnap este, amikor a pince lakói már valamennyien ágy­ban voltak, csizmadübörgést hallottak a lépcsőkön. Megje­lent Köpetzy ezredes. — Mindenki keljen föl! — parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. — Mi történt? — kérdezte Weivoda. — Ki az ágyból! Mindenki! A nők is! Az emberek riadtan keltek ki az ágyból. Legtöbben kabát­ban feküdtek, így most min­denki fázott. — Az oroszok a túloldalon vannak — mondta Köpetzy. — Holnap reggel német erősítés érkezik. Végig a Duna-parton lövészárkokat kell ásni. Ezt csak éjjel lehet, mert nappal minden mozdulatra lőnek. Reggel |>edig itt vannak a ka- merádok. A ház előtti .szaka­szon a ház lakóinak kell az árkot kiásni. Amelyik ház nem végzi el a munkát, ott min­den ötödik embert lelőjük . . . Es most. indulás! Ha nem lesz­nek készen, garantálom, hogy Weivoda úr mindenképpen ötödik lesz.. . — Ott a külön pincében is vannak — mondta gonoszkod­va Melanie. — Kuss, banya — ordította Köpetzy. Egy perc múlva egy lélek sem volt a pincében. Rózsi nem tudott semmit, mert Si- móéknál beszélgetett. Simó nagyon szégyelte a múltkori durvaságát, és bizal­mával akarta kiengesztelni Ró­zsit. — Nézze, maga már úgyis tud rólam anyit. hogy öt fej- belövésre elég. Akkor hát tud­ja meg a lényeget is! Én kom­munista vagyok. De így. egye­dül, fegyver nélkül, tehetetlen vagyok... — Most csak egyet (ehet. Megpróbálja túlélni az ostro­mot — vélte Rózsi. —- Az kevés, Rózsi ka. A jö­vőért mindig tenni kell... A személyes példa Két eset és tanulságai A gyermekek, a fiata­lok neveléséről évezredek óta tart a vita, és évszázadok óta jelennek meg okos tanulmá­nyok. Hallatták hangjukat ebben a témában már a gö­rög filozófusok és a római bölcsek; hallatta hangját a jó öreg Comenius, és — nem is olyan régen — Makarenko. Mindennap hallottuk édes­anyánk és édesapánk, vala­mint tanáraink intelmeit. De tegyük szívünkre a kezünket: mindannyian tudjuk, hogy in­telemnél többet ér a szemé­lyes példamutatás. Minden okos tanulmány, intelem, pe­dagógiai elmélet csak a sze­mélyi magatartás kiegészítő, aláfestő zenéje. Bizonyítsuk ezt néhány példával!. Szilveszterkor a kisfiút .'gyedül hagyták otthon a szü­lei. — Tízéves vagy már, nagy­fiú. Remélem, nem félsz? — kérdezte az édesanyja, és még hozzátette: — pdindig itthon ülünk. Most, ugye, elengedsz bennünket egy kicsit? — Megnézhetem a tévét? — kérdezett vissza feleletként a kisfiú. Megengedték neki. A fiú levetkőzött, bebújt a takaró alá , és onnét figyelte Hofit. A szülők meghatottan nevettek, már kabátban vol­tak, és némi kis lelkiismeret- furdalással megcsókolták a gyerek»'.. — Éjfélkor, ha a Himnuszt játsszák, felálljak? — kérdez­te a srác, amikor már az ajtóban álltak szülei. Az anya nevetett. Az apa látta, hogy a fiú komolyan gondolja a dolgot, s nem nevetett, de rosszul válaszolt: — Á, butaság! Pizsamában, a rekamién ne álljon az em­ber vigyázzba, még akkor sem, ha a Himnuszt játsszák. Elmúlt a január, amikor a kisfiú az egyik este letörten, lapítva jött haza az iskolából. Nem nevetett, nem játszott, nem evett. Az ellenőrzőjébe ez volt beírva: »A Himnusz alatt ülve maradt és fütyült. Ezért osztályfőnöki intésben részesítem.« Nézzünk még egy példát! Az orvosprofesszor fáradtan érkezett haza az övéihez. Fe­lesége a fodrászhoz sietett, és csak úgy, hányaveti módon odaszólt a férjenek: — Kérlek, légy szíves, fog­lalkozz egy kicsit "ézzel a gyerekkel 1 — Egész héten alig látott téged, mindig csak a magad ügyében és saját magaddal vagy elfoglalva« — mondta a gyerek előtt, és elviharzott. Az orvosprofesszor leült a fia mellé. — Vegyesszámot vegyes­számmal úgy szorzunk ... Amikor a matekkal készen voltak ‘ és az egyiptomi kul­túrát is kivégezték, a profesz- szor elhatározta, hogy általá­nos intelligenciavizégát tart a fiúnál. Kíváncsi volt, hogy mit tud ez a kis emberke a világról. Kedvesen kérdezge­tett, aztán megunta, s azzal vigasztalta magát, hogy tu­lajdonképpen helyesebb is, ha ő beszél ezekről a dolgok­ról a srácnak. Először Hei- delbergről beszélt ahol leg­utóbb az európai szemészek kongresszusán tartott elő­adást. — Szép, romantikus város — mondotta, de érezte, hogy a fiút ez még nem ragadta magával. Moszkváról is szó­lott, arról a hatalmas rubin­Tűrés morzsa mazsolával Hozzávalók: 3 dkg vaj, pici só, 6 dkg cukor, 3 tojás, 1 csg vaníliás cukor, citromhéj, 30 dkg túró, 1 dl tej, 6 dkg dara- liszt, 5 dkg mazsola, 1 dl tej­szín. A vajat a cukorral és a sóval habosra keverjük, hozzá­juk porcukorral és tejszínhab­bal díszítjük. Anyák kőről, amely a Kreml tor­nyán, mint csillag díszük. El­mondta, hogy Párizsban az Eiffel-toronyban hogyan szé­dült, és hogy Londonban a szmogtól nem lát az ember, és hogy Varsóban milyen szép az óváros. Mindenről beszélt, ahol megfordult, vagy ahol tudo­mányos munkái már megje­lentek. Maga sem vette ész­re, hogy már rég nem a fiá­nak beszél. A városok légkö­rét, egy-egy nagyobb műtét izgalmát, a színházak hangu­latát magának idézi. — Látod, apukám, anyu­nak volt igaza — vágott az apa szavába egyszqr csak a fiú. — Mindig magadról be­szélsz. Saját magaddal vagy elfoglalva . .. — Mondd, apa, ismered te Alfonzét? — kérdezte később kíváncsi ^rccal a kisfiú. — Igen, ismerem. Egyszer egy társaságban... — vála­szolta szórakozottan az édes­apja, mert sehogyan sem ér­tette, mit akar, a kisfiú Al- fonzóval. — Ö. apa, úgy örülök, hogy neked ilyen híres nagy embe­rek az ismerőseid ... Bizony, a pedagógiai tu­dás csak a személyi magatar­tás kiegészítő, aláfestő ze­néje. S. A. o OTTHON ÉS llllllll CSALÁD napjára adjuk a tojássárgáját, a va-ní- liáscukrot, reszelt citromhéjat és az áttört túrót, végül hozzá­keverjük a tejet, a lisztet és a keményre felvert tojásfehérjét. A tésztát egyenletesen szétken­jük egy kikent sütőlemezen, meghintjük mazsolával és megsütjük. Ha megsült, villá­val seétmorzsoljuk, megszór­Csak nehéz kitalálni, hogy mit. .. Később újra Köves és Si­mó vitázott. Simó a bos.szút. Köves a megbocsátást áhítot­ta. — Egyszer valakinek el kell kezdeni — érvelt Köves. — Értse meg: bosszú bosszút szül.. . — Csend! — pisszegett Ró­zsi. Az udvarról behallatszott a lakók csoszogása, a lapátok csengése, a nyilas katonák ká­romkodása. Rózsi elfújta a gyertyát, és félrehúzta az el­sötétítő függönyt. Megvárta, míg az udvar kiürül, aztán sza­ladt. le a pincébe. Amikor egy lelket sem talált lent, elindult visszafelé. Ütja Eötvösök óvó- helye előtt vezetett el. Az aj­tó nyitva vol-t. Köpetzy hang­ját hallotta: — Nem lesi könnyű ... Ezek- mar hem igazi németek ... Budakeszi svábok, akiket pus- katussal kellett beverni az SS-be. De hát nem válogatha­tunk. Reggel átadjuk nekik az összes földszinti lakást. A pa­rancsnokuk azonban igazi né­met úr. Majd tesszük tisztele­tünket . . . — Nem, tudjá, Mihály, mi a kedven! étele? — seljrpegett Eötvösiié. — Azt hiszem, már ő sem tudja, szegény. Sztálingrádtól szalad . .. Eötvös fölöttébb csodálko­zott Köpetzy hangján. Hol van a hősködés? TÍem is bírta meg­állni szó nélkül: — Kérlek. ezredes uram. miért beszélsz így, hogy: sza­ladt... Mi tudjuk, hogy ez csak taktika ... (Folytatjuk.) Édesanyánk örül majd, ha a köszöntő szavak és a virágok mellé magunk készítette apró ajándékokkal is kedveskedünk neki. Ilyen ajándék lehet könyvjelző is, amelyhez két rajzos tanácsot adunk. Első könyvjelzőnket színes kézimunkapapírból fűzzük. A fűzés egy vagy több színnel történik. Ha több színnel dol­gozunk, akkor az adott szaka­szokon átfűzött szálat a bal felén elvágjuk, és más színnel folytatjuk tovább a sort. Ami­kor a fűzéssel elkészültünk, az egészet sima, színes lapra ra­gasztjuk, a két szélét pedig egyenesre levágjuk. A második könyvjelzőhöz 6—11 darab szív alakot vágunk ki félbehajtott színes papírból. A szív alakot a hajtásánál két helyen bevágjuk. Ezután a be­vágásokat összeillesztjük, s i azokon keskeny szalagot, vagy | A kardvirág kedvelt vágott virágunk és kerti díszünk. Ültetésére — a szélsőségektől eltekintve — minden talaj al­kalmas. Az ültetés módját a felhasználási cél szabja meg. A szaporítás céljára a sarj- hagymagumókat, illetve a kis méretű hagymagumókat hasz­náljuk, amelyeket ágyrend­szerbe ültetünk. A vágott vi­rág termesztésének céljaira szintén az ágyrendszert hasz­náljuk, de a hagymagumókat sűrűbben ültetjük. A kerti dí­szítés céljára szabályos vagy szabálytalan foltokba, esetleg más növényekkel vegyesen ültetjük (többnyire egynyári virágokkal.) Az ültetéshez a talajt ta­vasszal is előkészíthetjük, mi­vel úgysem ültetjük korán. Nem igényli a frissen istálló­trágyázott területet. De négy­zetméterenként 10 dkg, 1:2:2 arányú pétisó, szuperfoszfát, kálisó műtrágyát ássunk be a talajba. Az ültetést mindig a sar­vékony zsinórt fűzünk át, amely az egész sort összetartja. jakkal kezdjük! A legalkal­masabb az az időpont, ami­kor a talaj hőmérséklete el­érte a 10 C-fokot. Az ágyak 100—120 cm hosszúak legye­nek, s ezekbe 4 sort ülte­tünk. így a sorok 25—28 cm- re kerülnek egymástól. Az ül­tetés mélysége ló—12 cm, a hagymagumó nagyságától függően. A hagymagumók egymástól 5—10 cm-re ke­rüljenek! Vágott virág termesztése esetén szintén ágyrendszerbe ültetünk, de a hagymagumók minden irányban 10—15 cm- re kerülnek egymástól. Kö­rülbelül hasonló távolságra kerüljenek egymástól a kerti díszként ültetett növények is. A nyári ápolás öntözésből, gyomirtásból és fejtrágyázás­ból áll. A 3. és a 6. levél meg­jelenésekor adjunk alájuk 2— 2 dkg pétisót. Fejtrágyázás ulán mindig öntözzünk; n vágott virágok hagymagumóit, mindig dobjuk el. F. D. A kardvirág ültetéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom