Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-30 / 100. szám
Pályaválasztás A tantestület ügye Nemrégiben a javuló pályaválasztás eredményeiről és gondjairól szólva a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet munkájáról írtunk. A hatékony pályaválasztás és pályairányítás fontos feltétele az erők egyeztetése, összpontosítása. Felvetődött e téma a Kaposváron tartott oktatási miniszteri értekezleten is. A részvevők egyetértésével találkozott a megyei tanács kulturális ágazatvezetőinek a fölvetése, mely szerint a hatékonyabb munka érdekében egy ágazati irányítás alá kellene vonni a pályairányításban fontos szereppel rendelkező tanácsadó intézetet. Ez az intézmény ugyanis bázisa a pályairányításnak. Remélem, fontosságát mégsem csorbítja, ha arra hivatkozunk most: jellegét tekintve bázis- intézmény ugyan, a pályaválasztásban kulcsszerepe mégis inkább az iskolák tantestületének van. Erről a szerepről szeretnék szólni az alábbiakban. A pályairányítás ugyanis nagymértékben aszerint megy, ahogy a tantestület ezt a feladatot meghatározza és megvalósítja. Nem egyes osztályfőnökök tehát^s nem is egyes pályaválasztási felelősök, hanem a tantestület egésze. Legfőbb felelőse pedig maga az igazgató. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a pályaválasztási munkának ne lehetnének reszorlfeladatai, csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy maga a pályaválasztás nem reszortfeladat. Nem néhány nevelő ügye, hanem a tantestület minden tagjáé. Ezzel persze korántsem szeretném azt érzékeltetni, hogy valami újat fedeztem föl. A fent leírtak ugyanis Somogy megye több iskolájában gyakorlatként már évek óta tapasztalhatók. Jó tapasztalataimat összegeztem csupán. Elsősorban azért, mert jó néhány iskolában a pályairányítást csak egyes pedagógusok dolgának tartják. Éppen a megyei tanácsadó intézet beszámolóján merült fel egy olyan nézet, hogy akkor lesz majd hatékonyabb a munka, ha minden iskolában lesz egy órakedvezményes pályaválasztási felelős. Egy felelős nem képes megbirkózni ilyen nagy feladattal. (Az persze más kérdés, és tantesetülete válogatja, hogy mekkora feladatnak tartják!) Az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének vezetője mondta el, hogy találkozott negatív példával is. A pedagógus lebeszélte a gyerekeket a mezőgazdasági pályáról. Miért? Mert egy tsz-ről rossz véleménye volt. S ezt általánosította. Érdemes töprengeni azon, hogy eleget tudnak-e a modern nagyüzemi mezőgazda- ságróf a tanulók, eléggé kihasználjak-e megismerési lehetőségeit az üzemlátogatások során. Egyáltalán, eléggé szervesen beépül-e a nyolcéves általános iskolai időszak kirándulásainak programjába a pályaválasztás szemlélete? Tudom, a pályairányítás összetett feladat. A teljes munkához szükségesek bizonyos pszichológiai ismeretek is. Ezért üdvös, ha a tantestület egyik tagja e tárgykörből külön is felvértezett. A pályairányítás -csapatkapitányai« az osztályfőnökös! De nemcsak hetedikben — már az ötödik osztálytól. A göllei iskola igazgatójával és helyettesével oeszélget- tem a közelmúltban erről a tantestületi feladatú pálya- irányításról. Elkerülhetetlenül szóba került a tantestületi demokratizmus kérdése. Az iskola igazgatója szerint az az alapja mindennek, hogy a -tantestület mindegyik tagja vezetői felelősséget is erezzen. Akár egy szakkör, akár egy Untai alkotók fóruma Barabás Ferenc grafikái Ha a képzelet a betűket szárnyra (kapja, könnyen képpé válhatnak, ismerjük néhány grafikusunk betű-alkot- ta lapjait. Barabás Ferenc, aki e napokban mutatkozik be a TIT mdgyei szervezete által indított Fiatal alkotók fóru~ mán, valahonnan éppen ebből az irányból kaphatott indítékot, hogy a rajzolásnak szentelje szabad idejét. Amikor a nyomda kéziszedőműhelyében befejezi a munkát, kitanulva az elsajátított sokszorosító technikát, otthon képeket kezd »írni«. A néző azt remélhetné, hogy ha betűkből keletkezett indítéktól nem kerülnek messzire Barabás rajzai, vonalai olyan formákra érzékenyek, mint mondjuk a kerek O, a játékos S vagy az ék alakú V. De nem igy van. Az iparitanuló-évek alatt iratkozott be a Balázs János képzőművészeti szakkörbe, azután kezdett el szerepelget- ni. főleg 1372-től. Ebben mértéktartó, olyan amatőr, akit nem szereplésvágy fűt önmaga ki bontakoztatásában. Két csoportba sorolhatók kiállított grafikai lapjai. Fekete-fehér linómetszetei közül figyelemre méltónak tartom Ulyés-illusztrációját. mely egv népmese-földolgozáshoz kapcsolódik. A kacsalábon forgó várról van szó. Barabás nem szokványos meseillusztyációt készített, hanem »felnőtt« feladatot látott benne, melyből a képzelet megindítása sem hiányzik. A lélek ha jó~ sorozat bélyeg- nagyságú lapjai közül több tetszett, mint nem, s már itt megjegyezhetjük, hogy Barabás sokszor túlkomplikálja témáit. (A fekete-fehér Maszk-sorozat esetében is.) Külön beszélhetünk színes monotypiáról. A technika sajátossága az esetlegesség, illetve az ebben rejlő lehetőség kiaknázása. A szép alapnyomat színei megfogják a nézőt, de többre nem jutunk. Elmosódó gondolat — adta egyik monotypiájának címéül. Ebbe a képbe belekapaszkodva tesszük szóvá kritikai véleményünket, hogy a születő képek előtt jobban kell tisztáznia a fiatal amatőr grafikusnak a feladatát. Törekvését, hogy alkalmazni kívánja a Bálint Endre-i eredményeket, irányt mutatónak tartjuk. H. B. osztály vagy úttörőcsapat élén. De miért beszélünk ezúttal is a tantestületi demokratizmusról? Vannak, akik lakonikusan azt mondják erre, »mert ez a divat, erről mindig beszélni kell...« Mégis miért? Szerintem túlságosan sokszor csak célként fogalmazzák meg a nevelő- testület demokratizmusát, mondván: olyan állapot, amelyet el kell érni! De miből látszik, hogy már elérték? Hogy mindenki bátran elmondhatja, ami a szívét nyomja? Bírálhat kedvére? Azt hiszem, ez nem cél. A tantestület demokratizmusa sokkal inkább eszköze, feltétele a nevelési-célok, feladatok megvalósításának. S éppenséggel a pályairányítás munkája lehet jó kohója annak, hogy a demokratikus tantestületi légkörben nyíltan szóljanak a nevelők: véleményük szerint mi jellemzi az életet, a társadalmat, ahova végzőseiket kibocsátják. Hogy információkat szerezzenek a népgazdaság szükségleteiről, hogy alaposan megbeszélhessék az egyes tanulók érdékeit. Tévedés ne essék, ez sem szentencia, ezt ;s sok iskolában csinálják már. csak még nem eléggé általános. Sok még a »különvélemény«. Szó sincs arról, hogy a pedagógusnak ne lehetne véleménye egy szakmaré \\ annak értékéről, megbecsüléséről. S ez éppenséggel a termelőszövetkezeti munka is lehet. Ezt azonban demokratikus tantestületi fórumon érdemes megvitatni, s ott, kell kialakítani egy nevelőtestületi álláspontot. Ezt azonban akkor már valamennyi nevelőnek képviselnie kellene __ A zt hiszem a nevelőtestület presztízsének egyik legfontosabb fokmérője éppen a pályairányítás. Hogy a szülő mennyire gondolkodik együtt gyermeke pedagógusaival, abban nagy része van annak, hogy mi a véleménye az iskola nevelőmunkájáról. Hasznos lenne, ha néhány iskola- vezető szemrevételezné azt, hogy a pályaválasztáskor mennyire volt harmonikus a gyermek, a szülő és az iskola álláspontja. Mert nemcsak arra lehet következtetni az összképből, hogy a szülő maradi, netán tájékozatlan. Sokszor mondjuk: az iskola az életre nevel. Kritikus szemű fiataljaink gyorsan felfedik (és a szülők is), ha az ünnepélyeken kimondott szó és a hétköznapi iskolai élet nem »kvadrál« eléggé. Ezért gondolom tehát, hogy a pályairányítás akkor lesz sikeres, ha a' tantestület egésze látja e feladatot, s végzi e munkát. Tröszt Tibor Kezdettől a népfrontban A kaposfüre- di városrészben a Vörös Október Termelőszövetkezet agronómu- sa a sofőr gondjaira bízott: segítsen megtalálni Vörös Józsefet az Ürgemajorban. Bármerre kérdezősködtünk, a vegyszert lapátoló asszonyok, a csípőre tett kezű csoportvezetőjük, a kukoricagó- ré előtt fát fűrészelő munkás, mind azt mondták: öt perce sincs, hogy Józsi bácsi onnan elkerekezett. — Igen mozgékony ember — mondta a sofőr — az a dolga, hogy mindenen rajta tartsa a szemét. Nehéz lesz megtalálnunk. Végül a lakására mentem: munkaidő végeztével oda csak meg kell érkeznie. És valóban, nem sokkal utánam betolta kerékpárját a szépen rendezett udvarba, leguggolt tipegő unokájához, pár kedves szót szólt az eléje érkező menyéhez, azután bevezetett a lakásukba. — Mikor kezdte a közéleti munkát? — kérdeztem a velem szemben egyenes derékkal ülő, vékony arcú, ősz, bajuszos ember.t. Az első, ami megragad: szép, tiszta, halk beszéde, átgondolt, világos mondatformálása. — 1935-ben, huszonkét évesen lettem a kisgazdapárt tagja. Harcos napjaink voltak, mert az akkori képviselővel szembeszálltam. Megmondtam neki, hogy nem a dolgozók érdekeit képviseli, hanem csak a sajátját. Aztán még az év októberében elvittek katonának. Megszakításokkal ösz- szesen negyvenöt hónapot kellett katonáskodnom. Véglegesen 1943 májusában jöttem haza, de a Jurcsek-féle háborús beszolgáltatások igencsak megkeserítették az itthoni életet. A testvérem is családos volt már akkor, s mindketten apánk hat holdján gazdálkodtunk. A felszabadulás férfikorom hajnalán ért: harminckét éves voltam. A magamfajták szóhoz jutottak a front elvonulása után, sőt kutatták azokat, akik dolgozni akartak az újjáépítésért, a fölemelkear Uj számítóközpont Debrecenben désért. Nyugaton még dörögtek az ágyúk, amikor földet osztottunk: dobszóval egybehívtuk a falu népét, és megalakítottuk a földigénylő bizottságot. Ennek én is tagja lettem. A földosztás egy héten át éjjel-nappal tartott. Mivel lovaim voltak, a nagybajom; menekülteket szállítottam otthonukba. Szóval sok mindent csináltam. — A gazdaság, a föld nem látta kárát? — Fiatal voltam, sokat bírtam: nappal a földön dolgoztam, tanácskozásaink meg az éjszakába nyúltak. Igaz, a feleségem sokszor rám szólt: miért kell már megint menni, hiszen itthon csak marad a munka, vagy nem olyan, amilyennek lennie kellene. De láttam, ha valaki dolgozni akar a népért, a közért, akkor azt most lehet. És valahogy az elgondolásaim, a megérzéseim egyeztek a többségével. A parasztemberek között az is sokat 6zámít, hogy akad-e olyan, aki el tudja mondani mind- annyiuk véleményét. A zsúfolásig tömött könyv- szekrényben világtörténeti sorozatok, lexikonok között Mikszáth könyvei, és a főhelyen Veres Péter A paraszti jövendő című könyve. — Mindig igyekeztem olvasással pótolni az iskolapadot, mert csak ötvenhárom évesen jutottam hozzá, hogy a hetedik és nyolcadik osztályt elvégezzem. s akkor szereztem növénytermesztői szakmunkás-bizonyítványt is. Mikor az ember nekifog a tanulásnak, akkor derül ki, hogy hiszen nem tud semmit. Így utólag megijedek néha, hogy hiszen hat elemivel voltam én a körzeti hitelszövetkezet igazgató- sági tagja, ilyen kevés iskolával alakítottuk meg az újonnan földhöz jutottak szövetségét. Hogy is mertem elvállalni 1950-ben a tanácstagságot, 54-ben a vb-tagságot? Addig, amíg nem tanul az ember, azt hiszi, hogy milyen okos... csak később inon meg az önbizalom, s igyekszünk befogadni, amit lehet. — Ügy tudom, kezdettől dolgozik a népfrontban. Igen, 1942-ben alakítottuk meg a függetlenségi népfrontot, melynek megyei elnöke lettem, s rögtön a választás után indultunk a fővárosba a függetlenségi népfront kongresszusára. Akkor jártam először Budapesten. Nagy élmény volt eljutni oda, s az még nagyobb, hogy több felszólalásomat is hallották a fővárosban a somogyi parasztság gondjairól. 1954-ben megalakítottuk a Hazafias Népfrontot. Ma hatvanévesen is megyebizottsági tagként igyek-. szem minél többet tenni. Április 4-én, hazánk felszabadulásának 30. évfordulóján a Muokaérdemreid ezüst fokozatával tüntették ki Vörös Józsefet. A családra terelve a szót. megtudtam, hogy két fia az ő nyomdokain jár: az egyik a szakszervezetben, a másik a szocialista brigádmozgalomban képviseli társait. Gombos Jolán Irodalommá vált útikalauz Debrecenben ünnepélyesen át adlak a Számítástechnikai és ügyvitelszervező Vállalat debreceni számítóközpontját, ahol egv BUL—OK 115-ös és egy R 20-as nagy leljesítmcnyü számítógép kapott helyet. Képünkön: A számítóközpont elektronikus gépterme. EGY ÍZLÉSES kiadvány került a kezembe a minap. Több somogyi vonatkozása is van. A meglepetést azonban nem ez okozta számomra. Sokkal érdekesebb tényező: útikönyvben, idegenforgalmi kiadványban még ennyire irodalmi fogan tatásút talán nem is olvastam. A szerző somogyi származású: Tüskés Tibor. Abaligetről és Orfüről írta — nyugodtan nevezhetem így. mert az — szociográfiáját. S ezzel már a kiadvány rangját is meghatároztam. Az élvezetes stílushoz a megfelelő tudományágak alapos ismerete társul ugyanis. Természetesen ömlik papírra a gondolat, nincsenek fejezet — stüusváltási zökkenők, mint azt más. hasonló jellegű könyveknél kénytelen volt megszokni a,z olvasó. Csak egyetlen mondat idézetként arra. hogy érzékeltessük az űj kiadvány kitűnő stílusát: »A falvak, mint a kosár fenekén felejtett kukoricacsövek helyezkednek el a völgyben.« Ilyen érzékletes- seggel íródott a kis könyv. Évente sok somogyi »rándul át« az abaligeti barlanghoz. Nekik is jó kalauzuk lesz Tüskés Tibor munkája. Alapos ismeretanyagot kapnak a földrajzi környezetről, az éghajlati és vízrajzi viszonyokról. (Érdekes módon az abaligeti barlang vize a Drávába jut, az orfűi tavaié viszont, a Baranya-csatornán és a Kapóson át a Dunába.) Olyan szép nevű növényeket talál errefelé a turista, mint a zergevirág, a lónyelvű csodabogyó, a baranyai peremizs, a bak.szarvú lepkeszeg. A barlang történetével kapcsolatos írásos anyagok közül az első, a Decreta visita- ciónis elmondja, hogy a török időik utáni első plébános idején a barlangot Paplikának nevezték a környékbeliek. Nyilván arra céloztak, hogy a barlang előterét a falu papja pincének használta. A könyv egyébként nyomon követi a feltárás izgalmas útját. Olyan hírességek fordultak meg itt, mint Csokonai Vitéz Mihály, Kossuth, Petőfi. A vakrák »felfedezése« pedig párbajt vont maga után, valamint sok kabarépoént. Ezek az epizódok »röpítik« az olvasót. Szinte ott érzi magát a legnevezetesebb cseppkőképződményeknél: a Koronánál, a Sóhajok hídjá- nál, a Hűtlenség sziklájánál. Nem egyhez közülük történet fűződik. MERŐBEN másfajta világ az orfűi tórendszer világa. Ez már az ember alkotóerejét dicséri teljes egészében. Létesü- lésüket kronológiai hűséggel követi a szerző. Akárcsak a táj történetét. A századok el- zúgásának legfontosabb eseményeit. Nagyon gazdag része ez a könyvnek. Még erősebben szól belőle a valóságfelfedező. Rányílik a szeme a dűlő-, árok-, f al urésanevekre is. A Katonahalála dűlőről kideríti, hogy egy vöröskatona emlékét őrzi a környékbeli nép. A szociográfus szól a Népélet című fejezetből is, melyben a földrajzi neveken kívül a hétköznapokról, az ünnepek eredetéről, etnikai sajátosságokról, mondákról Is szó esik. A könyvel a Panoráma Kiadó rendezte sajtó alá. s a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal adta ki. I» I,. BOB El
