Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
Az utóbbi évek kulturális létesítményei A Petőfi-jubileum kapcsán hirdették me? a Petófi-emlék- könyvtár pályázatot. Görgeteg és Kuntelep jó kezdeményezéséből és központi forrásokból hozták léire az első somogyi Pc- tőfi-emlékkönyv tárat. Regi vágyuk volt a babócsai lakosoknak a művelődési ház. A filmszínházzal kibővített intézmény gyorsan népszerű lett a helybeliek körében. Az összefogás szép példájaként épült meg az istvándi művelődési ház. A község igényeit példamutató odafigyeléssel kísérte a tsz vezetősége, s a tanáccsal közösen hozták létre az új kulturális központot. A zenekedvelők paradicsoma lett a megyei könyvtár fonoté- ka-részlegc. A jól fölszerelt hanglemeztárban lehetőség nyílik arra, hogy az olvasást zenehallgatással kapcsolják össze. Egyesülés előtt Interjú Lovas Józseffel, a Mezőgép vállalat igazgatójával A Mezőgép vállalat történetének új fejezete előtt áll. Az egykori gépállomások az évek során mezőgazdasági gépeket, berendezéseket gyártó vállalattá fejlődtek. De még egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a fejlődésnek kimerítették minden tartalékát. A vállalat történetében az idén fontos változások érlelődnek. Erről kérdeztük az igazgatót, Lovas Józsefet. — Nyílt titok, hogy a következő év január elsejéből egyesül a Mezőgép és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasagi Gép- gyár kaposvári gyára. — Igen, valóban szerepel a tervekben az egyesülés. Tavaly a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz került a mosonmagyaróvári vállalat és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár, s ezeket a MEZŐGÉP Tröszt fogja össze. Ezeknek a változásoknak egyik természetes következménye, hogy a kaposvári egyesüléseknek is sorra kell kerülnie. — Mennyiben lesz előnyös a két gyárnak az egyesülés? — Megváltozik gazdálkodásunknak egy sor feltétele. Lényegesen nagyüzemibb termelést tudunk így megvalósítani. Jelenleg a Mező Imre úti gyárban mintegy 600-an dolgoznak, s éves termelésük eléri a 250 milliót. A mi vállalatunk — a Mezőgép — több mint 1700 embert foglalkoztat, s a műhelyekben összesen 360 millió forint értékű terméke^ állítunk elő. Ha erőinket ösz- szevetjük, nagyobb anyagi és szellemi teljesítőképességgel sokkal több és magasabb színvonalú feladatot tudunk megoldani. — A két vállalat gyártmány- szerkezetében, termelési ha' készül. A mi vállalatunk vi- ! szont sajátos hagyományai j miatt, több kis gyáregységből i áll, s a termékszerkezete is i rendkívül változó. Gyártunk víztornyokat és KCR-darut, hajtóműveket és. fejőgépet, Minikon konténereket s különböző erdészeti gépeket, és még sok egyéb terméket kis szériában. Fejlődésünk a következő években elképzelhetetlen nagyobb mérvű profiltisztítás és technológiai szakosodás nélkül. Nem túlzás azt mondani, hogy egy markáns vállalati profil és gyártmány- szerkezet kialakításától függ a vállalat léte és további fejlődése. — Hogyan készítik elő az egyesülést? — Az előkészítés egész éves, tartós folyamat. Most még csak az elején tartunk. Folyamatosan átvesszük a másik gyártól a következő évi rendelésállomány és az anyagkeretek megszervezését. Ügy látom, hogy a szellemi kapacitás is a kívánt mértékűre növekszik. Minden fizikai munkásra szükségünk lesz. A hatékonyabb termelés érdekében azonban fontos, hogy az inprodüktív létszámot egy százalékkal csökkentsük, és az alkalmazottak létszámának a felülvizsgálatára is gondolunk. — A szervezeti változások | désüket megfelelően támogat- j ni. Összvállalati szempontból, j j figyelembe véve a következő | | év változásait is, sokkal kon- j i centráltabb termelés megvalósítására nyílik lehetőség. I — Vannak-e határozott elmar az idén megkezdődtek Tapsonyban és [Uarosberénygyományaiban jelenleg nagyok a különbségek. elég — Bizonyos, hogy a mosonmagyaróváriak kaposvári gyárában főként nagyberendezések készülnek. Nem sok terméket gyártanak, de mind piacképes és nagy szériában ben . . . — Valóban, az iharosberé- nyi gyáregység március 1-től, a tapsonyi pedig május 1-től a Medicor Művek röntgengyárához tartozik. — Miért, volt erre szükség? — Nem lehet célunk az elaprózottság konzerválása. Ahhoz, hogy e két belső-somogyi gyáregység fejlődését a jövőben is biztosítani tudjuk, komolyabb beruházásokra volna szükség, hogy lépést tudjanak tartani a mind jobban fejlődő technikai-technológiai színvonallal. Ezeken a helyeken azonban nem képződött megfelelő fejlesztési alap, és a vállalat képtelen volt fejlőképzeteseik arról, hogy az egyesült, nagy termelési kapacitású vállalatnál mit fognak termelni a következő években? — Erről sokat mondhni még nem tudok. Elképzeléseink vannak, de egyelőre jóváhagyás nélkül. Ä következő ötéves tervidőszak fontosabb számait sem ismerjük. Néhány dolog azonban már így is világos: néhány berendezésünket sokkal jobban ki tud- ' ,ik majd használni az eddiginél, és a belső szakosodásnak is jobb esélyei lesznek. Az is bizonyos, hogy egy-két párhuzamosan kiépített kapacitásra nem lesz szükség; itt vagy ott tehát megszüntetjük s más feladatra állítjuk át. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy például a Jutái úton és a Mező Imre úton is egyaránt működjön egy festőműhely, fényező vagy daraboló. Ezenkívül úgy tervezzük, hogy a mezőgazda- sági géppark megfelelő kihasználása érdekében fokozni fogjuk a pótalkatrész-gyártást. / — Ügy tudom, részletes intézkedési terv készült a vállalatnál a gazdálkodás feltételeinek és módjának a javítására. Mi ennek a fő jellemzője? — Csak két területet említenék: az anyag- és energiatakarékosságot, valamint a termelékenyebb munka föltételeinek megteremtését. Év végére 3,3 millió forint megtakarítást szeretnénk elérni az anyag- és energiagazdálkodásban. Jobban figyelembe vesszük a takarékosságot a szabástervek elkészítésénél. Újra hasznosítjuk majd a haszon- és célhulladékot, s nagyobb gondot fordítunk az anyagok, alkatrészek, részegységek helyettesíthetőségére; felülvizsgáljuk például, hogy a drága importanyagok helyett hol lehef belföldit fölhasználni. Az energia- fogyasztásnál pedig csökkentjük az eddig lekötött, fölösleges teljesítményeket. Szabályozzuk csúcsidőben a kapcsolások rendjét és igyekszünk megszüntetni az energiaszivárgáso. kát (levegő, gőz, kondenzvíz). S hogy amit elhatároztunk, ne maradjon pusztába kiáltott szó: havonta a gyáregységeknél értékelni fogjuk, hogyan haladtak ebben a tekintetben. — És a termelékenység növelése? — Említettem már, hogy bizonyos létszámfelülvizsgálatokat végzünk, ezenkívül jobban ügyelünk majd a normák fokozott karbantartására is. De szükség van a vállalatnál a munkaidő jobb kihasználására is, hogy ezzel szintén hozzájáruljunk a termelési mutatók növeléséhez. Azzal fejezném be, hogy még nem mondtuk ki az utolsó ázót: a további lehetőségek föltárása jelenleg is fqlyamatban van. Csupor Tibor Cj könyvek Nej cpgazdaságunk harminc éve A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között találjuk Stark | Antal könyvét Népgazdaságunk harminc éve címmel. A Nagy emberek életútja sorozatban jelent meg Borisz Noszik életrajzi regénye Albert Schweitzerről. Második, bővített kiadásban látott napvilágot a Biszku Béla beszédeit, cikkeit tartalmazó válogatás: A párt és az állam a nép szolgálatában. Szocialista kultúra — közösségi ember címmel ugyancsak második kiadásban jelent meg Aczél György válogatott beszédeinek, cikkeinek gyűjteménye. A szocializmus politikai gazdaságtanának története a magyar—csehszlovák közös kiadás keretében látott napvilágot. A vetített tudás A falusi tanítónak legföljebb egy szemléltető eszköze volt: egy térkép. Emellett semmi, de minek is kellett volna más? A falusi gyereket az elemi iskola hat éve alatt nem kellett másra megtanítani, mint írni- olvasni, számolni, no meg a hitre és erkölcsre nevelni. Az ember ellentétekben gondolkodik. Talán ezért van az, hogy az előbbi szavak — egy idős iskolaigazgató visszaemlékezései a «-hőskorra« — éppen á Kadarkúti Általános Iskola egyik osztálytermében jutottak az eszembe. Éppen abban a teremben, amely nyugodtan nevezhető nyelvi laboratóriumnak is, technikai berendezései révén. Palatáblák, szakadt irkák, reggelire zsebben vitt sült krumpli — addig is melegített, amíg a gyerek az iskolába ért —, hol van ez már? Hol vannak már az iskolaajtó előtt sorbaállított klumpák, hol az orrot csípő szegényszag? Hol van az az egykori kisgyerek — a legkisebb a családból —, akinek már nem jutott cipő, és akit apja a hátán vitt minden reggel az iskolába? — Ök a hedrehelyi gyerekek — mutatott körbe Strubics Jó- zsefné, aki orosz nyelvet tanít Kadarkúton. — Egy kicsit nehezebb velük, mint azokkal, akik az alsó tagozatot is a mi iskolánkban végezték. A másik ötödik osztály erősebb. Megkezdődik az orosz óra: csoportfoglalkozás. Az első csoport fejhallgatót tesz a fejére, a tanárnő indítja a magnót. A gyerekek a könyvben megkeresik az olvasnivalót, melyet a tanárnő magnóról velük együtt olvas. Így, amíg magukban mondják a szöveget, a kiejtést hallják, nyelvüket ösztönösen az idegen beszéd hangjaihoz igazítják. A másik csoport ír — a könyv egyik gyakorlatát oldja meg; a szóvégről a ragok hiányoznak, ezeket egészítik ki. A ] tanárnő a harmadik csoporttal ! foglalkozik. Ök szorulnak a legnagyobb tanári támogatásra. Egyenként olvasnak, mondják a szöveget, javítják a hibákat, gyakorolják a legnehe- j zebbet, hogy értsék is, amit - oroszul olvasnak, mondanak. Az Audia2 nevű vetítő és magnetofon együtt működik. Ha | bekapcsolják, a vetített kép 1 «alá« magnetofon mondja a szöveget. «No fiam, borotváljon meg — mondta a plébános a fiatal tanítónak az egyik Má- ricz-darabban. — De hát, bocsánatot kérek, én ahhoz nem értek . . . — Egy tanítónak mindenhez kell érteni!— Az a baj, hogy ez a nyev- oktatás még mindig gyerekcipőben jár — mondta az oroszt tanító fiatal pedegógusnő. — Nagyon kevés a kész, kidolgozott program. így aztán egy- egy orosz óra előtt sokszor órak hosszat ülök a tanteremben — itt vannak az eszközök, itt tudok fölkészülni —, és csinálom a szövegeket az írásvetítőbe, hogy csak vetíteni kelljen az órán. Itt vannak — húzza elő a sok, speciális celofánra írt szöveget. — Gyakorlatokat, kérdéseket mondok magnetofonra. Tulajdonképpen mindennek a gyümölcse akkor érik be. ha már az első négy évet végigtanítottam minden osztályban. Akkor meglátom, hogy mit kell változtatni, mi az, ami jó. Véleményem szerint létre kellene hozni egy munkaközösséget a megyében, hogy közösen megbeszéljük, megvitassuk a módszereket. Ebben a formában óriási lehetőség van. Nyolcadikban, sőt már a hetedik osztályban is valóban beszélik a nyelvet. Minden gátlás nélkül. Minden gyerekkel önállóan lehet foglalkozni, az órán mindenki szerepel, beszél, mérni tudom, hol tart, aszerint állítom össze a csoportokat. Azoncs csoportban körülbelül azonos tudású "gyerekek vannak. «Volt olyan tanítványom akit tavasz elején kivettek a: iskolából, mert kellett az apji mellé a kisbéres. Az apa ezze a feltétellel kapott annyi bért hogy a többi éhes gyereknél enni adhatott...« — Háromszázötvenezer ío rintba kerül a berendezés - mondta a kadarkúti iskol igazgatóhelyettese. De mindé: évben bővítjük a technikai föl , szerelést. A fizika-szaktanter j met modern szemléltető eszkö [ zökkel, a biológiát a föllelhet összes preparátummal, az irc dalmi és zenei szaktanterme lemezjátszóval, lemezekkel lát tűk el, és mindenütt van tele vízió. De tovább megyünk, ál landóan fejleszteni, korszerű síteni kell. Sómon Márta
