Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

KÖZOKTATÁSUNK — HOLNAPUTÁN Töprengéseink, tetteink, távlataink A nemrégiben Kaposvárott tartott miniszteri értekezlet — miként ezt dr. Polinszky Kcr j roly oktatási miniszter és Var' ga Péter, a megyei pártbizott- j ság elsíi titkára és kiemelte — j a kölcsönös tájéjcoztatás és tá­jékozódás mellett különösen időszerű volt. Befejezés előtt j áll a IV. ötéves terv, és a kö­vetkező előkészítése is napi­renden van. A holnapért keli dolgozni — a holnapután érde­kében! S ez nemcsak képlete­sen igaz. Köztudott, hogy az utóbbi években és a jelenben értük meg a demográfiai hul­lám apályát. Magyarán: csök­kent a tanulólétszám, kevés a gyerek. Az iskoláskorúak szá­ma — úgy tetszik — nem nő a következő ötéves terv idősza­kában sem. Utána azonban hirtelen és nagy mértékben emelkedik majd a tanulólét- szárji. (összefügg természete­sen mindez a nepességpolitikai intézkedésekkel, az eredmé­nyekkel.) Erre a pezsgő, sok új vonást hordozó holnapután' ra kell fölkészülnie közoktat- tásunkná'k — ma és holnap. Ezért volt jól időzített a szem­benézés Kaposváron. A folyamat és szemlélete Talán kitetszik az eddigiek­ből, hogy a múltbeli pedagó­gia folyamata a : közelmúltban és a közeljövőben új, minőségi változásokon ment és megy át. A hosszú ideig változatlan közoktatási struktúra évtized­ről évtizedre egy meghatáro­zott rendszerben újratermelte önmagát; a tartalmi változá­sok, didaktikai újítások lénye­gében keveset oldottak a köz­oktatás zárt rendszerű jellegén es szemléletén. A párthatározat fejlesztést szorgalmazó tételei a minőségi változás irányában hatottak. A mai somogyi közoktatás helyzetképét a múlt és a kö­zelmúlt erővonalai teszik sajá­tossá. S hogy a megye iskola- hálózata, a nevelési munka miként épül a holnapi és hol­naputáni dinamikus, országos folyamatba, az a tervezés idő­szakában különösen fontos. Nem véletlenül említjük a hálózat tárgyi adottságait a nevelés tartalmi tényezőivel párhuzamosan. Mert tény az, hogy a jó nevelő hiányos tár­gyi feltételek között is képes szép eredményekre. Az össz­kép azonban ettől még megle­hetősen vegyes marad. Szük­séges tehát, hogy a jó somogyi nevelők jó körülmények kö- zptt munkálkodhassanak —, hogy ne termelődjenek újra a gondok, hogy a megye fölzár­kózhasson ahhoz az országhoz pedagógiai színvonalhoz, amelynek elérését épp az élet sürgeti. Ennélfogva nem elég hivatkozni csupán a közokta­tási párthatározatra és néhány részeredményt «behelyettesí­teni«. A miniszter — ha némi derűs felhanggal is — a Kis­faludy utcai általános iskolá­ban elmondta: közismert, hogy a lelkiismeretes nevelőknek sok a munkájuk, ez azonban a jövőben sem fog csökkenni. A minisztérium vezetői a megye közoktatását szemrevé­telezve több alapvető ered­ményről szóltak nagy elisme­réssel. S ennek külön is örü­lünk, mert ezek az eredmé­nyek a párthatározat helyes értelmezéséből fakadó megvál­tozott szemlélet következmé- , nyei. Országos viszonylatban is kiemelkedő a határozatok és a rendelkezések kedvező me­gyei fogadtatása. És a másik igen fontos dolog: szembetű­nően jó, hogy csökkent az alsó tagozatosok és főleg az első osztályosok bukási száma. Ál­landóan napirenden levő té­ma a cigánytanulókkal való foglalkozás, az iskolára előké­szítés is. Vannak azonban olyan terü­letek. ahol rendkívül sürgető az előrelépés. Ilyen a nevelés­központúság, amely Somogy­bán bizonyos részeredmények mellett még hagy kívánniva­lót, s ezzel összefüggnek a »vi­lágnézetünk alapjai« című tan­tárgy oktatásának bizonyos hiányosságai is. Az iskolai demokratizmusról sokat beszélnek a megye isko­láiban. Sok tantestületnél azonban még mindig az óra­közi szünetekben egymásnak mondogatott — vagy éppen súgott — bírálatok jelentik a »fórumot«. Meghatározó té­nyező a pályakezdés. A pálya­kezdő pedagógusok helyzetére a megyei pártbizottság első titkára hívta föl a figyelmet, elmondva, hogy túlságosan is alacsony a kezdő fizetés... A képesítés nélküliek munkájá­ért alapjában véve köszönet jár, hiszen igen nagy feladatot vesznek a vállukra. növekvő számuk azonban korántsem megnyugtató. Ugyancsak Var­ga Péter utalt arra, hogy ahol nagy számú képesítés nélkülit alkalmaznak, ott több pénz marad a szakképzettek és a j vezetőik szűkebb csoportjának. í Így aztán nem mindig a leg- \ jobb iskolákban a legmagasabb I a bérszínvonal. Iskolahálózatunk és tartalékai Jogos elismeréssel adóztak l az országos irányítás képvise­lői annak az ügy pártolásnak, j amely a fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítésére indított 1 megyei akciót kísérte. A me­gye dolgozóinak: támogatása, j az Egy üzem — egy iskola í mozgalom, az óvodaépítésben való részvétel nagyban közre­játszott abban, hogy a IV. öt- j éves tervre előirányzott köz- j oktatási fejlesztés túlteljesíté- i séről beszélhetünk. Az óvodai helyek előirány­zatát húsz százalékkal teljesí­tik túl. Megkezdődött a kas­télyiskolák felszámolása is; az év végére nyolcnak a pótlását fejezik, illetve fejezték be — 78 millió forint értékben. Ke­vés viszont a tornaterem. A szaktantermi rendszer kialakí­tásának feltételei sincsenek meg még valamennyi iskolá­ban. A műhelytermek létreho­zása is hiányos. A miniszteri értekezlet egyik fő tanulsága — s ez feladat is egyszersmind —, hogy So­mogybán nem elég csak a fej­lődés országos ütemét tartani, a hátrányokból is sokat be kell hozni. Varga Péter a tervezési szemléletre irányította a fi­gyelmet. Van ugyanis bizonyos »alátervezés«, és ennek a for­rása a másik véglettől, a túl­zásoktól való félelem. Az or­szágos ágazati irányítás és a megyei tanács illetékes veze­tői — a megfelelő egyeztetés után — így egységesen próbál­ják majd a beruházási szint megállapításában érvényre juttatni Somogy sajátos hely­zetét; az apró falvas település- szerkezetből, a kastélyiskolák nagy számából adódó igénye­ket. Dr. Polinszky Károly oktatá­si miniszter a tartalékok fel­tárására hívta föl a figyelmet. Tavaszünnep — szobrokkal Weeber Klára és Bors István kiállítása A tárgyi feltételek javítása ugyanis nem mindig jelenti az új intézmények építését. Dr. Gosztonyi János állam­titkár az iskolabusz-rendszer­ben rejlő lehetőségekről szólt. Olyan lehetőség ez. amellyel ha próbaképpen is, de élni kel­lene Somogybán. A jövő min­denképpen a körzeti iskoláké. A menetrend szerinti buszok­kal bejáró mai iskolásak csak a közvetlen tanítási időben ré­szesülnek a jól fölszerelt köz­ponti iskola előnyeiből. A dél­utáni úttörő- és szakköri fog­lalkozásokon kevesen tudnak részt venni. Érdemes tehát ezen az úton is elindulni, hi­szen a hétközi kollégium épí­tése korántsem az egyedüli megoldás, ráadásul sokkal költségesebb is. Arról nem is beszélve, hogy így túl korán megbomlik a család. Fölvetődött az a gond is, hogy a pedagógusok nem szí­vesen telepednek le a kis, el­dugott községekben. Ez érthe­tő is — részben. A jövőben jobban kellene számolni a ne­velők utazási lehetőségeivel. Változások előtt Töprengéseink, tetteink a fejlesztés érdekében koránt­sem öncélúak. A kölcsönös in­formáció jegyében a miniszté­rium vezetői körvonalazták a távlatokat is. Ezek végleges és pontos meghatározásában — a közelmúlt gyakorlatához híven — a pedagógustársadalom vé­leményét is figyelembe veszik. Készül az új tanterv. Az ál­talánossá tett óvodai hálózat­ra, ennek iskolaelőkészítő le­hetőségeire alapzova, az alsó tagozatos képzési idő várha­tóan három évre csökken majd. A negyedik osztályban a gyerekek már az orosz nyelvet is tanulják. A legfontosabb tárgyi k^ret az általánosan el­terjedt szaktantermi rendszer lesz. Természetesen ezek, még a távlat szempontjából részter­vek, folyik az előkészítésük, kísérletek eredményeit veszik figyelembe a véglegesítéshez. Mindenképpen olyan ténye­zők azonban, amelyekhez föl kell nőnie a somogyi közokta­tási hálózatnak. Ezért volt szükség a hiányosságok szám­ba vételére, ezért fontos az or­szágos és megyei »együttgon­dolkodás«. A holnapután iskolarend­szerében sokkal szervesebben, alkotóbb módon találkoznak majd — reméljük —: az óvo­da és az általános iskola, az általános iskola és a középis­kola, valamint a szakmunkás- képző intézetek. S még össze­hangoltabb lesz majd a felső­oktatás és a középfokú oktatás munkája is. Tröszt Tibor Weeber Klára és Bors Ist­ván szobrokkal övezett »utcá­it« járom a képtár falai közt. (Máris föltűnik a rendezés nagyszerűsége.) A két egyidős szobrász egy évfolyam növen­dékeként végzett 1961-ben Bu­dapesten az Iparművészeti Fő­iskolán. Ezután útjaik szétvál­hattak volna — Weeber Buda­pesten, Bors Kaposváron szü­letett —, mégis úgy alakult, hogy egy városba kerültek, a somogyi megyeszékhelyre. Több egyéni és sok közös —• a művésztársakkal együtt — ki­állítás emlékét őrzik, de ez a mostani alighanem különb az eddigieknél. A lehető legtelje­sebb bemutatkozásra nyílt le­hetőségük a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága meg­hívása, a Művészet című fo­lyóirat — név szerint Rideg Gábor és Pap Gábor — ösz­tönzése, szervezése alapján a Somogyi Képtárban. Igazi tavaszünnep, hogy ilyen kiállításra nyílt lehetőség. Ez máris a folytatásra ösztö­nöz. Az ünnep gyakori témája Weeber Klárának. Ilyen sznob­ra előtt állunk. Megkérdez­hetjük, mit kívánt kifejezni. És válaszol a mű (fa és fém az anyaga): — A belső áhítatot, tartást. Ennek egyik variánsa a Húsvéti ruha című szobor, amelyik kizárólagosan taga­dáson alapszik, a belső tarta­lom nélküli külső »szép« — nem esztétikai fogalom — ta­gadásán. Weeber Klára sokat merít a folklórból, az iménti példák mellett hadd említsük meg itt a négy Pásztordalt is. Miért pásztordal? Ritmusa, szerkezete, anyaga, természeti formákat sejtető motívuma fe­Bors István: Státuszszimbólu­mok. Weeber Klára: Kapu. lel a kérdésre. A rende­zés — Bokor József belsőépí­tész és Pap Gábor művészet- történész munkája — fotódo­kumentációkkal segíti a kép­zeletet, az iménti szobrok mö­gött kopjafafelvételt látunk. Talány a Kapu című szobor. Nem tudom, hogy az élet vagy a nem létezés kapuja-e. Weeber szobrászaténak lé­nyeges eleme az intimitás és a játékosság. Mindkettő belső­ből fakad. A Szerdahelyi va­sárnap és a Zászló című kis­plasztika leheletnyi finomsá­got árasztó intimitásokkal, halkan szól a nézőhöz. A játé­kosság: vidámság is. Ilyen a Teatrista. Az Éremfa hetyke legényei kifigurázzák a nézőt. Menjünk bele a játékba! Ed­dig javarészt azokról a kis­plasztikákról esett szó, amelye­ket belső térbe helyez a kép­zelet (kivétel a négy Pásztor­dal). A Szín és forma így is jelenik meg előttünk, és a Zsennyei tavasz, a Virág, de ezek magukban hordják a nagyméretűséget is. A műtárgyi szépség ugyan nem sajátja a mai képzőmű­vészeteknek, de arra ügyelni kell, hogy a »kidolgozatlanság« ne rombolja a néző élményét. (Várakozás.) Nem baj, ha egy szobrász »ágyúkkal« is kiáll a közönség Köszönik a tanácsnak Feljöttek a napfényre Ezt írtuk körülbelül fél év­vel ezelőtt a mosdósi Huszá- rékról: »kétszemélyes házban« laknak. Tizenegyen! Idézzük föl az akkori állapotokat. Háromszor négy méteres szoba, telezsúfolva ágyakkal. Parányi konyha; ebben is ágyak. Nem várták az érkezé­sünket, mégis tisztaság, rend fogadott bennünket. Vannak, akik belefásulva a rosszba, a piszkot is társként tűrik. Ók nem. Pedig amennyi örömmel vigasztalta, annyi gonddal súj­totta is őket a sors. A nyolc gyerek nemcsak öröm: gond is. Még akkor is, ha ma .már kettő dolgozik közülük. A töb­bi kicsi. Levegőtlenül éltek. Emiatt, meg a következmény — idegállapota — miatt az asszony sok évvel ezelőtt saját gyereke gyilkolója lett. A falu — büntetése letöltése után — felmentette. Befogadta őket. Értékelte a férj szorgalmát, betegsége ellenére végzett munkáját, meg a feleség igye­kezetét. De sok évig laktak abban a szűk, sötét viskóban, amelynek csak egyetlen erénye volt: nem dóit rájuk ... Hiába tör­ték a fejüket, miként lehetne pénzt teremteni, építkezésbe kezdeni. A ruházkodás, a táp­lálkozás költségei fölemésztet­ték a fizetést és a családi pót­lékot. A létük volt bizonytalan — mondjuk ki kereken. Kellett volna egy ház. Egy igazi ház. — Lenne itt a Hunyadi utcá­ban egy. Nemrég halt meg a tulajdonosa. A lánya adná is nekünk szívesen, de nincs öt­venezer forintunk. Ezt mondta Huszár Józsefné akkor. A hangjában vágy volt, a szavaiban terv: — Lehetne ott a két szobá­ból és a konyhából három szobát csinálni. Gazdasági épü­let is van, kezdhetnénk azok­kal is valamit. Itt még barom­fit sem tudok tartani... Fájdalmas meditáció volt az a riport, amelyben sokszor szerepelt a »tehetetlenség« szó. Nemcsak tapasztalni, írni is nehéz volt. Mostani látogatásunkkor hiába kerestük azt a régi »két­személyes házat«. Nem volt a helyén. Jobban mondva: nem úgy volt a helyén, mint régen. Csak bontási anyagként. Huszárékat az áhított Hu­nyadi utcai épületben találtuk meg. Mintha ünnep lett volna: a fák virágtól fehéren fogad­ták az érkezőt. Huszáréknál néhány hónap óta ünnep van. Beköltözhettek a házba. Jut már külön helyiség a nagyma­mának, a felnőtteknek, gyere­keknek is. Nem palota ez. Nem. Hullá­mos tetejű, öreg épület. Sok lesz rajta és benne a helyre- hoznivaló. Tudják ezt. Vállal­ják ezt. Mintha kicserélték volna őket. Nincs keserűség a hangjukban. Mintha simább lenne az arcuk is. A gond — amely másfél évtized óta fész­kelt bennük — elröpült. Meg­könnyebbültek, mert a gond óriási madár volt... Jártuk a »birtokot«. Hosszú, nagy ud­var. Gazdasági épület, pince. Ólak. Tizenhat év óta először tarthatnak malacokat. Ötven kiscsibe is kása és víz után csipog. Élelem és áru lesz belőlük idővel. S nemsokára lesz még' ötven társuk. Nyolcszáz négyszögöl a kert. — Tegnap, amikor a gyere­kek az,óvodából és az iskolá­ból megjöttek, kirohantak a napfényre. Negyed nyolckor is alig tudtam őket összeszedni. De — mit tagadjam? — én is kint voltam a jó levegőn. Na­gyon szép itt. Burgonyát, hagymát, babot terem majd a kert. Evvel is kevesebb pénz kell az élelem­re. — Fürdőszobát akarunk! Bevezetjük a vizet. Alakítunk, szépítünk. Ötezer-ötszáz forintot fizet­tek. — És a többit? — A Nagyberki Közös Köz­ségi Tanács vállalta. Ügy, de úgy köszönjük! Mert emberséges tettet virá- goztatott a meghallgatott ké­rés. Nem hagyta őket gondmo­csárba süllyedni a tanács. Nagy betűs Tett, amit cseleked­tek. Igaz, még csak az első lé­pés történt meg. Az épületért egyenlőre nem tudnak fizetni: nincs meg az, akié a haszon- élvezet. De ez nem az ő hibá­juk. Tizenegy ember élete me­derbe terelődött, s olyan ered­mény ez, amely példa kell le­gyen más községek előtt is. A Hunyadi utca 20. számú házba beköltözőit az öröm. I Lcskő László elé. Így tett most Bors István. Először láthatjuk azt a soroza­tát, amelynek önálló »tagjai«: Státusszimbólumok, Szarkofág, Maszk. Egyben egy új anyag­gal, a műanyaggal találkozunk. A szocialista társadalomtól ide­gen, »egyéni szocializmus« jel­lemvonásait állítja merészen pellengérre ezekben a művek­ben. A státuszszimbólumok együtt fejezik ki a zsarnokit, a hájfejűséget, a »könnyű cson- tozatúságot«. A tiltakozás álta­lánosabb megnyilvánulása a Tulipán, amely az erőszak el­len protestál. Nem véletlenül került a szobor borzongató vi­lágeseményekről tudósító új­ságpapírszőnyegre. Bors István művészetének a középpontjában az ember áll. Korábbi Piéta-sorozata en­nek tudatos tanulmánya, jelez­ve, hogy ellenszegül mindenfé­le pusztulásnak. S hogyan te­hetné ezt másképp, mint hogy megörökíti. Pap Gábor kifeje­zésével élve barbár erejű Dó- zsa-keresztjeinek, monumen­tális eml/kmű sorának vas és fa anyagát is ez az érzés- és gondolategység feszíti belülről. Egy összehasonlítás az eddigi munkásságon belül: bronz és alumínium Szarkofágjával a művész esztetizálva, modern formákra érzékenyen reagálva, új műanyag Szarkofágja ese­tében inkább a tartalom felől közelíti meg a témát. Kis méretű műremekének a siófoki Mártíremlékmü tervé­nek* megvalósulásáról fénykép útján győződhet meg a néző. Az életmű — tizennégy év termésének javát láthatjuk — alakulását, változását jól mu­tatja ez a kiállítás. S mutatja a változatosságban is a céltu­datosságot. így állnak előttem a játékosság oldaláról ritkán megnyilatkozó művész Alakos- kodó című szobra, a Figura l— II—III. «barbáremlékmű« és a technikai civilizáció ártalmait formába foglaló szobrok. Bors a játékosságnak egyébként a gyermeki naívság határáig en­ged csak teret. (Bábu I—ÍZ., Madár.) A kivételes rendezés — a né­ző fölkészítése a szobrok befo­gadására — elismerést érde­mel. Van mondanivalója (külö­nösen Bors esetében); hogy ne hökkenjünk meg a formáktól, hanem jussunk el a kiállítók gondolatáig. Korányi Barna Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom