Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

Hétévi munka nyomán Elkészült az áj várostérkép Egy asszony Törökkoppányból „Bizalmas kiskapu’ Pontosság vagy gyorsaság Reménytelen vállalkozás len- [ is újra és újra fölülvizsgálja a ne a legutolsó, 1948-ban kiadott Kaposvár várostérkép alapján térképet, ha meggyőződése sze­rint az jó . . . Az előírások ad­kalauzolni az idegent, hiszen j nak ugyan egy »kiskaput«, mi- ezen még javarészt kertek és |-szerint mellőzhetik az ellenőr­szántóföldek vannak a mai Ka- j zést, de csak a saját felelőssé- linvin városrész, a Kinizsi la- gükre. Ezt persze nem vállal­kótömb, vagy a Ságvári lakó­telep helyén. A Pécsi Geodéziai és Térké­pészeti Vállalat kaposvári fel­mérési osztályának szakembe­rei 1968 óta dolgoznak az új várostérképen, és bár ez hete­ken belül véglegesen elkészül, felvetődik a kérdés: nem túl lassú ez a térképkészítési fo­lyamat? Nem évül el az új tér­kép, mire használatba kerül? ják. Inkább teljen el egy újabb : félév... i — Ön azt mondta: a térkép , elévüléséről e »lassúság« mel­lett sincs szó. A városkép ala­kulása nem előzi meg túlságo­san a térképet? — Egyrészt azért nem, mert ] a városi tanács illetékeseinek ' előrelátása folytán már 1968- ban figyelembe vettük több az­Rozslai Géza osztályvezető sze- , óta bekövetkezett változást. rint is lassú, elévülésről azon ban szó sincs. — A munkát öt ütemben vé­geztük a városi tanács által meghatározott sorrendben, j Hétévi munkáról beszélni az- | ért megtévesztő, mert például a j városcentrum az első ütemben elkészített térképét már 1969- ben leadtuk, tehát már akkor használható volt. A térkép tel­jes elkészültéig eltelt időt első­sorban az nyújtja meg, hogy egy rész leadását követően leg­alább egy év kell, mire abból elfogadott térkép lesz. — Úgy gondolom visszás, ; hogy több időbe lelik az el- j lenőrzés és a véleményezés, mint a térképészeti munka. — Annál is inkább, mert j többszörös, igen szigorú belső, __ e llenőrzésen megy át a térkép, mielőtt »kiadjuk a kezünkből«. | Az állami megrendelő azonban i ennek nem ad hitelt, és tucat­nyi újabb ellenőrzést (ezek i persze idő- és pénzigényesek) végeztet a földhivatallal ahe- j iyett, hogy elfogadná a mi mi­nőségi nyilatkozatunkat és fele­lősségvállalásunkat. — Ennek oka bizalmatlan­ság, vagy pedig az őket kötő előírások szigorúsága? — 'tulajdonképpen mindket­tő és egyik sem. Kaposvár új térképe a leg­korszerűbb, úgynevezett szte- reofötogrametriai módszerrel készült, térhatású légifelvéte­lek alapján. Durva hiba tehát nem lehet. Legföljebb annyi, hogy a felvételen egy ócska la­vórt kőnek néznek ... Ezt a hi­bát viszont a földi ellenőrzés kimutatja. A földhivatal akkor másrészt pedig mérettartó mű anyaglapokon a tanács jelzései alapján folyamatosan vezetjük a változásokat. Így a térkép mindig »naprakész«. — Miért lényeges, hogy a lap »mérettartó«7 — A gyengébb minőségű pa­píroknál egy százalékot is el­érhet a páratartalom és a hő­mérsékletváltozás okozta tor­zulás. Hogy ez a mi munkánk­nál milyen nagy hiba lehet, mutatja, hogy ezen az együtt­véve mintegy 9x7 méteres óriástérképen .még a tizedmilli- méterek is számítanak. Térké­pünkön, melynek mértékará­nya 1:1000-es, 10—20 centis pontossággal szerepelnek a részletek! Hogyan szereznek tudo­mást a változásokról? — Folyamatosan és szorosan együtt működünk a városi ta­nács építési osztályával. Egy példával mutatnám be, meny­nyire sokrétű és részletekbe- menő az együttműködés. Az engedély nélküli épületeket a térképen nem jelöljük, ezzel mintegy felhíva az illetékesek figyelmét a rendellenességek­re. — Úgy tudom, még tartanak az ötödik ütem ellenőrző vizs­gálatai. Mikorra készül el tel­jesen a térkép? — Júliusra. A hétéves mun­ka összköltségei meghaladták a hatmillió forintot. — Az utóbbi években sokan és sok helyen elmondták már: jó volna egy közhasználatú, idegenforgalmi célokra is al­kalmas Kaposvár térkép. — Igen gyorsan — mintegy fél év alatt — üzletbe kerül­hetne egy ilyen népszerűbb változat. Csupán a földhivatal engedélyére és a tanács meg­rendelésére volna szükség. No és persze pénzre. Legföljebb 100—150 ezer forintra. — A hétéves munka tehát véget ért. Mi a legközelebbi feladatuk? — Elkészült már a város domborzati térképe is. Ezt a közeljövőben javítjuk. A kö­vetkező kaposvári vonatkozású nagy munkánk — ha megkap­juk az ígért megrendelést — a város közműtárképe lesz. En­nek segítségével például elejét lehet majd venni a fölösleges útfelbontásoknak .. . Ennél a munkánál még a föld alatti vezetékeket felkutató »zümmö­gő varázsvesszőket« is segítsé­gül hívjuk. Hogy ez a térkép mikor készül el, az szintén pénzkérdés — tájékoztatott Rozslai Géza, akinek utolsó mondatához csak annyit ten­nék hozzá: aligha lehet vitás, hogy hosszú távon vajon egy Az áll alatt lazán csomóra kötött világos­drapp kendő sápadtabbá te­szi az arcot, világítóbbá a szemet. A múlt, az erőt elszívó évek nem hagy­tak nyomot a tekinteten, nem törpítették az akaratot, de keményebbé, szorítóbbá tet­ték a kezet. Pedig időnként »gyatrán men­tek a dolgok«. Ma már köny- nyű az emléke­zés Bodó Ist- vánnénak, ha az elmúlt 25 évre gondol. — Amikor megalakítottuk a termelőszö­vetkezetet sem­mink sem volt. csak a föld. nem is tudott mindenki szá- amibe vethettünk. Persze kéz- ! molni. Csak hat elemit végez­zek Később kaptunk két pár j tem — többre nem volt mód —. ! lovat, aztán már mindig több . lett. Lassan gazdagodtunk. A I tsz-ben én voltam az első bér­térkép vagy az állandó útfél- { számfejtö. Kelten egy fiatal­bontás a költségesebb. emberrel végeztük ezt a mun­Bíró Ferenc i kát. Amikor megalakultunk de mindig jó tanuló voltam. Télen az iskolából hoztunk táb­lát. jöttek a központból hozzá­értő emberek, és megmutatták, hogyan kell könyvelni, hogy kell vezetni a bizonylatokat. A kútásó hagyatéka A sárga borítékot csak na­pok után bontottam fel. Bevallom: féltem a tar­talmától. Magam sem tudom, miért, némi lelkiismeret-furda- lást éreztem, valahányszor ke­zembe vettem. Pedig nem vé­tettem a küldője ellen. Csak valamiféle felelősség feszült bennem: úgy véltem, én vol­tam szemében az egyetlen le­hetőség. az éltető remény. Olyasvalaki, akinek révén egy­szer nyilvánosságra kerülhet­nek az évek során papírra rög­zített gondolatai, értelmet kap­hatnak gyötrődései, valóra vál­hatnak legszebb álmai. A levelet nagy fia hozta. Tudtam, hogy apja súlyos be­teg, hónapok óta kórházban van, de azt nem, hogy gyó­gyíthatatlan bajban szenved. ŐSZ FERENC R tózsi — A kutyaszentségét! — ki­áltott Rózsi. — Elment maguk­nak a jobbik eszük? Döbbent csend támadt. Ér­dekes módon senki sem támadt Rózsira. — Alig van mit enniük, és pocsékba tapossák azt a keve­set is?! — Beosztást kell csinálni — ajánlkozott Weivoda bácsi. — Én meg azt mondom, hogy főzzünk közösen — aján­lotta Rózsi. — Mindenki bele­adja a részét, én pedig meg­főzök. — Kitűnő — lelkesedett az öreg Weivoda... — Legalább, mire bejönnek az oroszok, mi már kolhozban leszünk — mondta Rozgonyi- né. — Jó az ötlet, kedvesem — állt Rózsi mellé Rozgonyi. — Márpedig én nem vagyok hajlandó azt enni, amit ez a lány elhatároz. Aki akar, men­jen a közös konyhára, de én magamnak főzök — pattogott Melanie. — Nem kötelező a disznó­tor ... — mondta Rózsi. Csokonai Melanie és termé­szetesen Eötvösék kivételével az egész ház csatlakozott Ró­zsi tervéhez. Weivoda bácsi azonnal táblázatokat kezdett gyártani. Kiszámolta, hogy egy babfőzelékhez, kinek mennyi zsírral, babbal, hozzájárulni. Rózsi pedig hozzálátott a főzéshez. Hamarosan már osz­tották is az ízletes ételt és mindenki elégedett volt. — Beszélni akarok veled, Rózsi — jött délután Eötvös. — De én nem — fordult el Rózsi... — Figyelj ide... Nem is tudom, hogy mondjam neked, én szeretlek téged ... Én nem akarlak elveszíteni... — Talán a méltóságos asz- szony rosszul főz? — Nem kell, hogy vissza- gyere. Krisztina mindent meg­csinál. Amióta dolgozik, egé­szen kivirul. Jobb a kedélye, nem imádkozik egész nap ... Nekem kellesz, Rózsi — mond­ta Eötvös sírós hangon. Rózsi már majdnem megsajnálta, de aztán megkeményedett: — Nem hagyom többé hasz­nálni magam, a méltóságus úr hiába is töri magát... — Legalább néha beszélges­sünk egy kicsit... Nincsen va­lamire szükséged? Van füstölt húsunk elég... Nem kérsz? — Ez látja okos beszéd! Van maguknak annyi sonkájuk, meg füstölt húsuk, hogy évek­re elég lenne... Adjon néha egy kicsit... — Hát ezt hogyan csinálta? — faggatták, de Rózsi titokza­tos képet vágott, és hallgatott. Aztán egy reggel a vízcsap nagyokat szörcsögött és nem folyt többé. Mindenki hóért szalajtotta volna Rózsit, de Weivoda mellé állt. — Nem győz ez a szegény lány mindent. Csinálok egy táblázatot, és beosztjuk, hogy ki mikor megy vizért. — Mindenki megy és most — Hogy van a papa? — Meghalt. Tegnap temet­tük. És kezembe nyomta a ne­vemre címzett borítékot, rajta a szigorú jelzéssel: Csak halál­lom után bontható fel. Szemrehányást, elmaraszta­lást, enyhe felelősségre vonást sejtettem a kéziratok miatt. Az elveszett ember meg a Mi lesz veled, Emmus? miatt; a bízta­tás, a megértő és talán félre­értett szavak miatt. De tehet- tem-e mást? Amikor viseltes lódenkabát jában. olcsó, fémke­retes szemüveggel megjelent, és letette az asztalomra egyik regényének első kötetét, azt mondta: — Nincs senkim, aki­től véleményt kaphatnék. Ön­höz irányítottak.. — Még el­mondta. hogy Sasvári Ferenc­nek hívják, Varászlón lakik. Foglalkozása kútásó, de ősztől | tavaszig csak ír. Ilyenkor más i nem érdekli. Emlékszem, félve-halogatva j fogtam az olvasáshoz. Persze mondhattam volna, hogy nem I vagyok lektor, időm sincs több, I mint másnak. Nem tettem: el­olvastam. Néhány hónap múl- | va jött a válaszért. Igaz, egy j kicsit körülményesen, nagyon ; óvatosan fogalmazva, de biz- I tattam. Most is úgy érzem: nem hazudtam, nem csaptam be. A dicsérő szavak mellett azt is elmondtam, hogy csak alapos átíésülés, megfelelő hú­Földtől búcsúzott: — »Könyör­telenség, önzés, irigység és kár- örvendés vett körül. Örülök, hogy én mindezektől mentesen távozhatok Rólad, hogy idejé­ben észrevettem, megtanultam, hogy így nem ember az em­ber.« M Ez nem azonnal a megalakulá« után történt, hiszen akkor még semmilyen nyomtatványunk nem volt, nem is gondoltunk rá, hogy ilyen kéne. Bodó Istvánnét hamar bizal­mukba fogadták az emberek. Ennek a legbzitosabb jele, hogy 1951-ben elnöknek választot­ták. Nő a szövetkezet élén. Ma is olyan ritka, mint a fehér holló, hát még abban az idő­ben ! — Kicsit rossz érzés volt, mindig szorongással mentem a gyűlésekre. Különösen, ha Ta- bon volt az elnökök számára valamilyen értekezlet, bizony félénken néztem körül. Sok nagyhangú, merész férfi, akik oda-odacsaptak az asztalra, és köztük én az egyetlen nő. Az­tán később már hozzászoktam mindehhez, nem volt furcsa. 1953-ig vezette a gazdaságot, majd átkerült a tanácsra, a terménybegyűjtőhöz. Itt töltött el újabb három esztendőt. Ta­lán a legnehezebb hármat. 1956 után már ismét a tsz-iroda volt a munkahelye. Ott ült a pénz­tárban, aztán a tagok SZTK- | ügyeit intézte, majd a könyve­lésben dolgozott. Közben a két törökkoppányi tsz-ből egy lett, majd pár éve ez is egyesült a környező tsz-ekkel. így került Bodó Istvánná a Koppányvöl- gye Termelőszövetkezet gép­műhelyébe. Számlák, kimutatá­sok, anyagjegyzékek között tel­nek a napjai. A munkaszerete­te nem változott, csak a lendü­let más. — Ügy érzem, mindegy, hogy milyen munkát végzek, csak dolgozhassak. A tétlenség a halálom. Ha nyugdíjba me­gyek, akkor is szívesen jövök segíteni, gondolom akkor majd inkább kint a mezőn lesz rám szükség. Bodó Istvánné április negye­diké alkalmából kapta meg a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát, huszonöt év munkájának elismeréséül. — Amikor felutaztam a fő­városba, úgy gondoltam, bronz fokozatot kapok. Aztán ott, Dimény elvtárs beszéde után elkezdték olvasni a neveket. Amikor az ezüst fokozathoz értek, hallom a sajátomat. Elő­ször nem is keltem fel, körül­néztem. hátha van még egy Bodó Istvánné. Sehogy nem akartam elhinni, hogy ez én vagyok. Itthon az unokák, a család öröme legalább akkora volt, mint a kitüntetetté. Mert tu­lajdonképpen családi ünnep ez. őst. hogy mindezeket le­írtam, néhány szavát nyilvánosságra hoztam, kissé oldódik bennem a fe­szültség. Egy ember valame­lyest elégtételt kapott az el­szenvedett sérelmekért, me­lyekben amiatt részesült, mert furcsa mód írással töltötte szabad idejét, amikor körülötte még könyvet is alig vettek kézbe. Almokat szőtt, egyéni­ségeket formált, és féltő gond­dal alakítgatta, figyelte sorsu­kat. Egy értőbb, őt is befogadó világot épített fel magában , , hajdani emlékeiből, megfigye- i ünnep a férjnek, akivel együtt léseiből, fantáziájából, amely ' .járták be az idáig vezető utat, azonban soha nem ragadta | ünnep a család többi tagjának, mesevilágba I ü°óó Istvánné életében ezzel Ahogy“ írta: megbékélve ,,ezárult egy szakasz- Kezd3d,k ment el. Paál László I a következő, kevesebb harccal, I több örömmel. Dán Tibor — mondta Rózsi olyan határo- zottan és keményen, hogy ma- ( zások, sőt helyenkénti átfogal- ga is elcsodálkozott rajta. Ha j mazások után lehetne kezdeni a hó holnapra elolvad, akkor í vt--e valamit. De nem nagyon szomjan halunk. Minden l ügyelt rám. Azon nyomban edényt meg kell tölteni, és ta- belekezdett a második kötet karékoskodni kell a vízzel. cselekményének ismertetésébe. — Talán ne is mosakodjak? I A következő év tavaszán sipított Csokonai Melanie... azt 1S elhozta. Meg azóta még egy regényt, háromszor na­— Még az az idő is eljöhet — mondta csendesen Rózsi. — Ide menjenek a térre! — szólt a vödörökkel csörtető fér­fiak után Rózsi. — Ott tiszta a hó ... — Hogy parancsolgat! Es ezek tűrik! — kárált Melanie, de senki nem válaszolt neki. A vizet a tűzoltóhordókba töltötték. Amikor mind meg­telt, Rózsi hangosan mondta: — Ebből a vízből csak fő­zésre és ivásra lehet venni. Mosdásra hozzon mindenki magának az udvari hóból. Eötvös gyakran megállt a közös pince ajtajában és fi­gyelte Rózsit. A lány minden percre talált magának valami tennivalót. Eleinte mindent egyedül csinált, de aztán egyre gyakrabban fordult elő, hogy válogatás nélkül odaszólt an­nak, aki a legközelebb volt hozzá: — Nagyságos úr, kérem, tes­Somogyi Néplap Eötvös elrohant, és egy per­liszttel kell cen beldl lihegve megjelent. sék már vágni egy kis fát... Egy hatalmas sonkát húzott ki a télikabátja alól. A nagyságos urak pedig el­Másnap a lakók álmélkodva lenkezés nélkül tették, amit tapasztalták, hogy a babfőze- Rózsi kért. lékbe mindenki kapott egy sze­let sonkát is. (Fotytaffuk) gyobb terjedelműt. Hatszáz ol­dalast. Sűrűn gépelt sorokkal írva. nagy gondossággal sárga dossziéba fűzve. Két regény. Falusi, városszéli nincstelenek reménytelenségében is bizako­dó napjai, hányódásai, mun­kásévei, pihentető, új erőt adó ünnepei; keservet szülő sorsok, porba sújtó csapások, szép, tiszta szerelmek; küzdelem a kenyérért, a meleg otthonért, télikabátért, egy-egy jobb fa­latért; rettegés a hatalmasok­tól, tiltakozás a megaláztatás ellen, a vagyonosok dölyfössé- ge ellen, a nélkülözés ellen. Talán ötvenöt éves lehetett. Örökké perben a világgal, és így önmagával is. Csak az írás­ban talált megnyugvást. Az öreg írógép mellett feledte a körülötte kialakult fojtó lég­kört, az értetlenséget, a saj­nálkozást, a lenézést, a gúnyos mosolyokat, a szemrehányó szavakat, az érdektelenségeket, a társtalanságot. Lehet, ha más körülmények között él, eljut a nyilvánosságig. Hiszen tiszta szándékú mondandója volt a világról, és kifejezőkészségnek sem volt híján. Levelében, melyet halála előtt jó félévvel zárt le. a FIATALOK, EZERMESTEREK! Kaposváron a Kossuth L. u. II. sz. alatti EZERMESTER- ÉS ÚTTÖRŐBOLT a közeljövőben elköltözik Kaposvár, Május 1. u. 26. szám alá A£jUr ^BaiK Hároméves, 433-as típusú, 4 q teherbírású Moszkvics iurgon tehergépkocsi eladó Somogy megyei Ásványvíz- és Szikvízipari Vállalatnál Kaposvár, Május 1. utca 50. Telefon: 14-480. Érdeklődni a vállalat műszaki osztályán lehet. 328895

Next

/
Oldalképek
Tartalom