Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
Kisasszondi meditáció A mer nyel háromkirályok akárhogy is, de segíteni akarnak. Egy bizonyos: a hivatalok elköltöztével nem Jett könnyebb az élet sem a als zselici, sem a kis felső-somogyi községekben. De nem állt meg! Ha a kisasszondi kép egy kissé szimbolikus is — a stagnálás, a visszafejlődés szimbóluma —, mégis arra utal, hogy tenni kell. Sok helyütt még úgy érzik a kisközségbeliek, hogy elhagyatottak, sok helyütt a körzeti központokban vagy nagyközségekben működő tanács nem ismerte föl, hogy mit kell »visszaadni« a kis faluba. Hallottam, hogy van falu, ahonnan »elköltözött« a tanítás, s a régi iskolában gazda nélkül árválkodnak a padok, a térképele, a könyvek A Hazafias Népfront megyei művelődési munkaközössége a megyei könyvtárral közösen fölmérést kezd az ilyen elhagyott iskolai, tanácsi épületek ügyében. Hiszen lehet, hogy éppen ahhoz jutnak a helybeliek így hozzá, ami eddig nem volt: kultúrteremhez, könyvtárteremhez. Sokan inkább csak elméleteket gyártanak a kisközségek gondjairól ahelyett, hogy a fejlődés természetes törvényszerűségeit szem előtt tartva, abban segítenének, amiben lehet. Igaz, az eldugott helyen maradók száma csökken, de amíg ott élet van, addig az életkörülményekről is gondoskodni kell. Nemcsak a napi kenyérről — a heti könyvkölcsönzésről is! Az elhangzó szép szóról is. Kiemelt amatőr együtteseink összeállíthatnának egy olyan vegyes műsort, amely szép estét hozhatna az ilyen kis faluban élőknek — mondta egy főorvos az intézet (munkaközösségében. S igaza van. Kihal-e Kisasszond? — tet| tem föl a kíméletlen kérdést I a tanítónak. Megrázta fejét, és a faluval csaknem összeérő hegyközség felé mutatott. El- j mondta, hogy igen sok ka- » posvári vásárolt kis préshá- J zat, családi erővel megbírható szőlőparcellát... Ahogy fogy | a falu, úgy népesedik hétvégekén a hegyközség. Lám csak, a kihalásról szóló elmélet alapvonala nem is olyan egyszerű. A városközelség, a hívogató, gyönyörű táj vargabetűt is tesz az embermozgásban. Mert melyikünk füle képes hozzáidomulni a zajhoz? Ki az, aki nem hallgat bele egy falusi udvar csöndjébe? (Megjegyzem: ez a falusi csönd a nagyobb községekben legalább olyan hiánycikk már, mint városon.) Nos , ezekre a gyümölcsevésre, borivásra, kerti munkára, izompezsdítő pihenésre visszatérő zselici újlakokra gondoltam én ott a Sárközy- kúria roskatag falainál. Csak jöjjenek minél többen! Ismerkedjenek minél többen veled, Zselici Emlékeiddel, fáiddal, csendeddel és — romjaiddal is. Mert lehet, hogy akkorra »térdre ereszkedik« a régi kúria,' tetejét beszakítják a nehéz esők, megszaggatják a szelek. Mégis, az újra jövők közösségében talán jobban ott lösz a hajdanvolt költő szelleme, és a Sárközy- kastély romjai körül majd akadnak dolgos kezek, amelyek fölvésik: itt alkotott valaha a költő. Nem lehet türelmetlenkedni — tény. A hétvégi kiszivárgás is lassú még, az épület is állja még az esőt. Az pedig mintha kegyelmes kedvében lenne, csillapodik. És á vén udvarház, meg az erdők fölött kiragyog egy darab kék, tavaszi ég. Tröszt Tibor | NEM IS SEJTIK róluk Mernyén a »királyságot«. Hiszen egyiknek sincs koronája, sőt még a nevükben sem viselik a méltóságot. Nem, mert másfajta királyság az övék. A könyvtár legszorgalmasabb látogatói közé tartoznak, így aztán annyi a birodalmúk, ahány könyvet olvasnak. Annyi vidékre röpítik el őket a művek, ahány égtáj van. Ma afrikai vadonban járnak a nagy vadászok nyomában, holnap az Északi-sarkon egy expedícióval. Ugyan mely királyság van olyan gazdag, mint az övék, a mernyei három jó baráté? A könyv szeretetében egyeznek. Abban is, hogy mindegyikük a hetven fölötti éveket tapossa. De már a régi foglalkozásban nem. Keszthelyi József vasutas volt. Hetvenkilenc éves. Prémsapkát hord, mint az alaszkaiak, málykék szeme az alól tengerük elő. Bein/vitál. Az ajtó felső száráról spárgán szalámi lóg. Belül két ágy, szekrény, sok-sok faragott láda — mind az. ő faragótudományát dicséri —, nagy, szürke tükör. — Az olvasásra már gyerekkoromban rákaptam, úgy ám! A háborúban nagyon hiányzott a könyv. Az elsőben szolgáltam. De voltam én vöröskatona is. 1924-ben vettem el Fridrich Juliannát, ki nekem jó feleségem volt 1960-ig, a haláláig. Lelt egy gyerekünk, meghalt a fronton a második háborúban. Most aztán mindenképpen egyedül vagyok ezen a nagy világon. Csak a könyvek maradtak mellettem hűségesen. A könyvek. Ott zsúfolódnak az egyik nagyobbacska ládában. A könyvtáriak meg az ágy melletti asztalon. A ládában Jókai. Mikszáth, Móricz regényei. Az asztalon meséskönyvek. — Mostanában ezeket olvasom. Nem veszem ám komoI lyan őket, dehogy! Értem én, nagyon értem. Üj birodalmakba vágyik, hogy gondolatait elterelje magáról, a magányáról. Napközben meg a nyulakkal foglalja el magát. Volt, hogy százötven pihent az ólakban. Szerződése van rájuk. — Én mindig életember voltam, sohasem szerettem dolog nélkül lenni, így vagyok még most is. 1 AZT HISZEM, így van evvel Szepesi János bácsi is. Hetvenhat éves, nyugdíjba vonult postás. Hószín hajú, szép öregember. — Pesten szolgáltam én. aztán meg Esztergomban. Amikor elvégezte a tanítóképzőt a lányom. Somogyba került. Itt is ment férjhez. Egy ideig Somodorban is tanítottak a vömmel, aztán Mernyére kerültek. Hogy nyugdíjas lettem, utánuk jöttünk a feleségemmel 1957-ben. Letelepedtünk itt. A párom 1960-ban meghalt, én akkor mindent átadtam a gyerekeknek. | . Könyveket lapozgatunk. A ! kedvenc írók művei. Jókai. ! Mikszáth regényeit találom itt és szakkönyveket. — A kis szőlőt értő ember módjára gondozom. i A szeme gyengébb már, mint í ifjú korában. — Ezt sajnálom nagyon. J Merthogy ritkábban mehetek a könyvtárba. Nagyon nagy barátaim nekem a könyvek. Leginkább a történelmiek, meg az úti kalandok. Vernét | is szeretem, és a klasszikus ; orosz írókat. Tolsztojt, Doszto- j jevszkijt;. Szűcs Béla haja sem csak a liszttől fehér már. Hetven- | három év, mondhatnánk: het- venhárom zsák nyomja az j egykori molnár vállát. — A mi családunkban ben- I ne volt a könyv szeretete. Az Játékos nyelvtanóra Szólánc M it ígér a televízió a jövő hétre ? Ismét riporter kerestetik A to VOSZ» esőfüggöny fátyla mögül előharsog a zselici zöld. Szinte hivalkodnak a friss színek: virágba öltözött gyümölcsfák fehér gömbkoronái, a már haragossá érett fű. Hadat üzennek a .borús tavaszi délutánnak. Mégis, hiába peregnek az eső- csöppek, az ember levegőre kívánkozik. És a versekben megénekelt nyers, édes ta- vaszillat kitölti a néha csituló. majd újra kezdő esőhullámok szüneteit. Kisasszond — az egyik legszebb fekvésű zselici kisközség. A nedves betonút a víz mentéről felkanyarodik a dombok gerincére, s pallérozott szőlők között visz. A vizes tetejű présházak élénk piros cserepei a gondosan metszett tőkék, a vizesbarna venyigék és a virágot ringató, zsenge levelet hajtó gyümölcsfák közül integetnek. Hiába esik — itt már hangulata van a . tavasznak. Érverést gyorsító, tüdőt ^tágító, hatalmasan üdítő levegő. Pasztellszínekben oldódó könnyűség. A város ázott házai, kövei, felhők lenyomta párái közül szabaduló ember töltekezik a vízben fürdőző természettel itt. És mindehhez egy hangulat a kísérő, az utód bohó öröme: így örvendett talán a zselici' burjánzásnak egykor Csokonai is. Hiszen majd egy évet töltött itt a Sárközy-kúriá- ban. Lehet csodálni, hogy a kisközségen át egyenesen oda visz az utam? Hova is vinne máshova? Az iskola is beköltözött Kaposfőre, a tanács is ott van. A tsz-nek egy üzemegysége működik itt — az is a régi kúria egyik (talán nem életveszélyes) szobájában. Igen, a Sárközy-kúria élet- veszélyesen romosnak látszik. Az oszlopok .fehérségét a málló vakolat foltjai rútítják, némelyik már roskad is. Az egykor oly divatos, rangot adó, úri tornácnak méltóságot kölcsönző kis, antik ívű timpanon a főbejárat fölött, nem csábít maga alá senkit. Mintha sebeit takarná ki, úgy mutatja gerendavázait a fal. Omlani készül az is. A zöld zsalúgáteres ajtó, ablak mögött belülről nincs üveg — s aki beles a réseken, csak lomot lát. A homlokzat felől nem látszik olyan, nagynak az épület, mint amilyen nagy valójában. Szanaszét papírzsákok, műanyag fóliák hevernek, azokon dobolja monoton muzsikáját az eső. Hangok is hallatszanak belülről. Nem az elődök szelleme kísértett meg, ahol ép az épület, azt még gazdasági célokra használja az utókor. A híres, több holdas őspark helyén kopasz, füves dombhát magasodik. Csokonai kedves »bikfáinak« jó része, sétálóhelyeinek meghitt rejtekei áldozatul estek a fejszének ... Az őspark pedig — maga a Zselic lett. S rá jobb gondunk van már, mint a kastélyparkok némelyikére volt; óvjuk, féltjük. Mert nem nosztalgia vagy a szép perceknek adózás vezetett erre a parlagon hagyott somogyi irodalmi emlékhelyre, — egyszerűen a kíváncsiság. Az a kérdésfelvetési szándék, mely az újságírói anyagfelvételeket jellemezni szokta. Csak itt az összkép válaszol. A nyugdíjas tanítóval beszélgettem, ő is néhány éve került ide, s már egy közeli, nagyobb községbe kíván elköltözni. Ü:gy kétszázharmlncan lakhatnak még Kisasszondon — mondta. Egyedül a könyvtár maradt meg, jó harminc állandó olvasóval. Amikor a megyei könyvtár előadói Cso- konai-emlékestre gyűltek itt össze, megtelt az előadóterem. Az ittmaradók nem kimozdít- hatatlanok. A hívó szóra, az érdekes eseményre egybegyűlnek. Ahogy a tanító mondta, büszkék arra, hogy itt járt Csokonai egykor, s ezt nemcsak az egymást váltó pedagógusok oltották az emberekbe, ez hagyományozódott is nemzedékről nemzedékre. Kis község — hivatal, iskola nélkül. Mindig elmosolyodom, amikor megyei fórumon valaki hasonló körülményeik láttán megfogalmazza: no most ott megállt az élet. És így vagy úgy, megkezdődik a vészharangkongatás, sokan felloöbanó hevülettel, — Figyelem! Szóláncot játszunk! Valaki mondjon egy érdekes szót, majd annak az utolsó betűjével kezdődjön a következő! Aki mondott már egy szót, dobja tovább a labdát annak, aki szeretné folytatni a játékot! Itt a labda, kezdődjön a játék! A játék megkezdődik, az él- ső szó az indiánfiú neve, »y«- ra végződik. Egy nagy szemű az első pádból azonnal rávágja: »Yvette«. És folytatódik a lánc, gyorsan pattog a labda és pereg a szó. Nyelvtanóra a gyakorlóiskola második osztályában, a »játékvezető« Baltási Judit tanárnő. Ahogy figyelem a játékot, meglepődöm a nyolcéves gyerekek tájékozottságán. Akad olyan szó is, amelyet nem tudni, honnan ismernek már. Üjabb feladatok következnek. Bábok kerülnek elő: mindjárt nevet is kapnak. Elza oroszlán és Cinci egér. A bábok beszélgetnek — hangjukat a gyerekek kölcsönzik. Az egér csupa olyan szót mond, amely a mi kérdésre, az oroszlán olyanokat, mely a milyen kérdésre válaszol. (A másodikosok még nem tanulnak szófajokat, de ha tanulnak majd, bizonyára nem lesz nehéz, mert csak nevet kell adni annak, amit úgyis tudnak.) Kappan — szappan. A játék során az egyik szó hozza a másikat. Melyik mit jelent? Tudják. Azért bizonyításul el- éneklik a Csütörtökön virradóra című dalt, amelyből mindenki megtudhatja, hogy a kappan mászik, a szappan meg ázik. Mi történik, ha két bábállat találkozik? A két gyerek kezében levő egér és oroszlán történetecskét rögtönöz egy folyóparti találkozásról, melynek csattanója egy kérdés: Vajon miért nem beszélnek a halak? Ezalatt a többi gyerek — azon túl, hogy jól szórakozik a rögtönzött párbeszéden — szavakat kerésgél a tanárnő irányításával. Ügy figyelik a dialógust, hogy a megadott »mi« kérdésre felelő szavakat megjegyzik, és a táblára írják. Megteszik ezt papíron, együtt, egymást segítve, és a padsorok egymással versenyezve. Mert a játéknak fontos tartozéka a verseny, a versenynek meg az értékelés. Mindig tudni kell, hogy ki lett á győztes. Játék vagy komoly munka? Tanulás vagy játszadozás? Játszva tanulás! Mégpedig úgy, hogy a megtanult anyag sakkal jobban rögződik, mint a régi grammatikai, súlykoló módszerekkel. Kísérlet ez: anyanyelvi ismeretek , — nyelvtan, olvasás, fogalmazás — együtt! A természetességre, az anyanyelv minél jobb megismerésére épül — ilyen játékosan. Mert így jut hozzá a gyerek a szabályok ismeretéhez. És szereti a nyelvet, a játékot. Amit egyébként nem most találtak ki, lassan már a második nemzedék ismeri 'meg á klasszikusok — Karinthy, Kosztolányi, Tóth Árpád — szójátékait. Ma szinte reneszánszát éli mindez, elég, ha Tímár György nevető lexikonára vagy a televízió nyelvjáték-műsoraira gondolunk. / Foglalkoznak ezekkel alsó I és középfokon egyaránt. Van olyan gimnazista ismerősöm, aki úgy szerez érdemeket a ! magyaróráin, hogy a leghosz- szabb szavakat »agyalja« ki. Nézegetem a II. B olvasókönyvét. Emlékszem, ugyanebből tanultam én is ugyanezeket a történeteket, verseket, mint például az óráról szólót. Azért jól figyeld az órát, minden perce színarany, ne légy rest, és ne légy lomha, töltsd a napot hasznosan .., És olvastam ugyancsak Tímár György kesergését az Élet és Irodalomban arról, hogy a Weöres Sándor-verseken nevelkedett óvodások miért tanulnak ilyeneket az iskolában? Talán azért, mert ezeket tanítják nekik. Baltási tanárnő megmutatta az osztálykönyvtárat, ahol egymás mellett sorakoznak a nyolcévesek irodalmi csemegéi, verseskötetek, mesekönyvek, Illyés- Benedek Elek-gyűjtés, indiántörténetek, gyermeklexikon, melyet az órán úgy használnak, hogy ha ismeretlen szó kerül elő, egy gyermek máris oda- ugrik, és kikeresi, mit is jelent? — A tdnkönyvet szinte csak az első osztályban használjuk — mondta a tanárnő. — A szemelvényeket, meséket a polcról választjuk. Minden nap úgy kezdődik, hogy a gyerekek által kiválasztott két verset fölolvassuk és megbeszéljük. Nagyon sokat ismernek. Mi több, vállalkoznak már önálló könyvismertetésre is. Aki ilyet vállal, elmondja, miért kedvence az a könyv, vers vagy mese, ki Irta, miről szól. És ajánlja a többieknek is ... Így, lesz anyanyelvűnk tantárgya is izgalmas, eleven. Simon Marta Kedden a Kék fény után kerül képernyőre a Nyitott könyv műsora, amely ezúttal Csák Gyula: A tolvaj és a bírák című új novelláskötetét mutatja be. A televízióra átdolgozott három írás címe: Remek, Pereskedők és Hagyaték. A második műsorban A. B. Velleja: Az értelem álmai című darabját sugározza a televízió két részben, a Vígszínház előadásában. Szerdán láthatjuk a Szellemes nyomozó című angol filmsorozat újabb epizódját, majd A munkások, vezetők egymás közt című műsor keretében a közvetítőkocsi a Borsodi Szénbánya Vállalathoz és az Óbudai Hajógyárba látogatnak el. Csütörtökön vetíti a televízió a Robbanás című, magyarul beszélő ausztrál filmet. A történet főhőse egy fiatal fiú, unokám, a Levente még csak két és fél éves, de már hosz- szú verseket tud kívülről. Én is így voltam gyerekkoromban ... Csakugyan! A pöttöm szöszke gyerek Petőfi ismert versét szavalja rögvest »telt ház előtt«. Megtöltjük ugyanis a konyhát: Szűcs Béla bácsi, a felesége, a fia, a menye és én. — Fejér megyéből kerültünk e szép tájra. 1929-be.n vetett ide a sors. Ügy mondják a molnáremberre, ha nincs munkája: facér. Az nem hirdet sohasem! Megy — jobban mondva: ment — egyik malomból a másikba munkát keresni. Olyan nem volt, fyogy ételt, szállást éjszakára ne kapott volna. Ha nem akadt munka, akkor is. Ez íratlan törvény volt. Huszonegy évig dolgozott a mernyei malomban, azután Igáiban üzemvezetősködött, majd Gamáson molnárkodott. — Gyakóri volt a tizennyolc órai munka. Nem csoda, hogy megfogott magának a betegség. A munka után hajnalba nyúlóan olvastam. Valahogy gazdagabb volt így a világ Hét gyerekük született. A mesterséget» csak egy folytatja a Kaposvári Nagymalomban. Az ÉDOSZ-könyvtárból hordja a könyveket. — Sokszor egymásnak ajánljuk. — Milyeneket? — MIT TAGADJAM? Olvastam én valaha igényesebb ponyvaregényt is. Most már nem. Nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben csak lőnek, nem töltenek. Kedvelem Tömörkényt, Mórát, a régieket. És halljon ide! Jobban szeretem a mai szovjet irodalmat, mint a magyart. Világosabb számomra. És hát Jack London. Ö is kedves íróm nekem. Az unoka új versbe kezd. Csillognak a szemek. Leskó László aki konfliktusba kerül egy külszíni fejtésen dolgozó zárt munkaközösséggel. Az újra induló Riporter kerestetik bevezető adása után Királyok, szélhámosok, áldozatok címmel történeteket láthatunk Egon Erwin Kisch életéből és életművéből. Szombaton a Hóvégi hajrá után mutatja be a zenés tv- színház Sarkadi—Tamássy Zdenkó: Vendégek című vígoperáját. Éjszakai előadás keretében kerül a képernyőre a Három jó barát című magyarul beszélő francia film, amely három munkás kalandjait meséli el a gazdagok világában. Vasárnap Déry Tibor: Felelet című sorozatának VI. részét mutatják be, majd utána az Utak című szatirikus dokumentumfilm tart görbe tükröt elénk. Herendi porcelán indiai megrendelésre Az Air India légitársaság maharadzsás elefántot rendelt, a Herendi Porcelángyártól. A gazdagon aranyozott figura mintapéldányát Hanzély Jenő iparművész (képünkön) készítette, s a dísztárgyból előreláthatólag mindössze harminc ' készül.
