Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-20 / 92. szám
magyar zenének, a magyar dalnak a maga külön vitaga, akkor meg kell lennie a magyar pikturának is« — vallotta, S áz is köztudott, hogy első elhatározása szerint muzsikusnak készült. Dusza Pál hangversenymeghívókat vesz elő fiókja mélyéről. 1935. augusztus 31- én az első világháború halottainak az emlékére állítandó emlékműre gyűjtöttek a bevételből. A védnök: Rud- nay János. A műsor nemcsak a helyi tehetségek képességéről vall, hanem arról is, hogy szellemiségében a magyar népdal uralkodott. Ezenkívül Beethoven és Liszt — II. Rapszódia — szerepelt a programban. Ezeket olykor Rudnay Gyula is szívesen hallgatta. Dusza Pál őrzi Rudnay Gyula utolsó palettáját is, melyen bábonyi színek lettek kikeverve. »Az én bábonyi tájképem földje: égetett umbra, kis okker és kevés fehér, a fű pedig permenent zöld. Lehet, hogy kis égetett siena is van benne? — idézi Rudnay szavait az egykori tanítvány, László Gyula. A bábonyi festmények egyik csoportja különös figyelmet érdemel: aligha lehet megtalálni a helyi ihletésű tájat, életet ezeken. Alföldi parasztolt, csikósok száZsuppos ház Bábonyban. Ezekről a képekről aligha kell keszélnem, szóltak róla már mások. Ennek az örökségnek a teljességéért azonban tenni kell valamit — gyűjtőmunkával. (Csak hírből tudom, Dusza Páltól, hogy Rudnay Gyula itt őrizte Bábonyban T ugorétól kapott díszes elefántcsont botját. Nyilván az örökösöknél megvan!) Dusza. Pál lemondóan jegyzi meg: — Még csak emléktábla sem hirdeti, hogy itt élt, dolgozott évtizedeken, át Rudnay Gyula... Bábonyban nem lesz állandó. Rudnay-kiállítás. Ez már tény. Zichy mellett kap megtisztelő helyet Zala községben, idővel. Mire Zalába »ér« Rudnay, addig Bábonyban is lehetne tenni valamit: ne hasson veszteségnek az átköltözés, hiszen nem föltétlenül szükséges »múzeum« ahhoz, hogy sokszor gondoljunk Rudnayra. S amit ránk hagyott, azt őrizzük — Bábonyban különösképpen —, mint különös értéket, amelyből naponta vehetünk és mégsem fogy, inkább növekedik. Horányi Barna Még egyszer Rudnayról guldanak a gomolygó felhők alatt. De ezeket is itt alkotta Rudnay. A bábonyi paletta Bábony csodálatos idillel ajándékozta meg Rudnay Gyulát. Dusza Klára — 1919-ben lelt — először — ihlető forrásra Rudnay községünkben. Dusza Klárát Bábonyban kerestük meg. Átellenben lakik Rudnay Gyula egykori házával, melyet sem'az örökösök, sem a megye nem tudtak megmenteni a pusztulástól. Ma már csak emlék, hogy volt a tornácon egy falfestménye . . . — Rudnay Gyula felesége Dusza Erzsébet volt, apám testvére — magyarázza a rokoni köteléket a ház asszonya. Rudnay és Bábony kap- csalata örökség. Még nem közkincs a községben. Nemzeti festészetünk olyan kiválósága, min Rud-nay, a bábonyi hagyatékkal örök időkre szellemi táplálékot kínált a községnek, s az egész megyének. Nézegetem a Dusza Klára tulajdonában levő festményeket, a bábonviakat középen, lenn Rudnay külön is megjelölte a falu nevével. »1942. Bábony. Tehénistálló«, »1954. Bábony. Kocsis«, »Donas«, Zsuppos ház ... Nyaranta tanítványok vették körül itt; Újhegyi Gyula siófoki polgári iskolai rajztanár nevelődött többek között szárnyai alatt. Festményei Rudnay egyenes köve- \ téséről vallanak. Dusza Klára emlékkönyvét teszi elém. »Az élet egy nagy komédia. Mielőtt sírni kezdenél, szívből kacagd el magad. Bp. 1937. április 17. Szerető keresztapád Rudnay Kocsls- Gyula.« Dusza Pál — Dusza Klára unokatestvére — Tabra költözött, a református egyházhivatal élén áll. Neki több elbeszélnivalója van: mondanivalójának külön címet is adhatnánk: A két Rudnay Bábonyban. Ez illik mostani írásunkhoz is, hiszen tovább bővíthetjük Rudnay Gyula szellemi örökségét Rudnay Jánosnak (korának ismert hegedűse) bábonyi munkásságával. Rudnay Gyulában is erősen kifejlett zenei érzék lobogott, s ha kedve támadt szívesen hegedült. »Ha megvan a Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között találjuk a Zrínyi Kiadóval közösen megjelentetett A béke katonái című rhűvet, G. Sz. Csebotarev alkotását. Falusné Szikra Katalin A termelékenység és hajtóerői című művén kívül megjelentette a kiadó Denis Langlois Fekete akták című érdekes összeállítását, amely a francia igazságszolgáltatás gyakorlatából mutat be néhány példátlan esetet. Az ungvári Kárpáti Kiadóval közösen gondozta a Kossuth Vlagyimir Guszev történelmi regényét, amely A felszabadító címmel jelent meg. Ismét kapható Hollós Ervin és Lajtai Vera közös műve, a Köztársaság tér 1956. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonsága a Budapesti ballada Georgij Kolotov tudósításait tartalmazza. Sok rangos írás olvasható a Jelenlét című antológiában, amely a felszabadulás utáni magyar irodalom legjobb alkotásaiból ad Ízelítőt. A Szép- irodalmi Zsebkönyvtár leg- ífrisssebb kötete Szabó Magda regénye, Az őz. A kiadó fel- szabadulási kisregény-pályázatának díjnyertes műve Tóth Benedek Nincs visszaút! című regénye, Kerti Viola illusztrációival. Megjelent Hernádi Gyula regénye, a Vörös rekviem. A mikrokozmosz füzetek sorozatának új kötete Kormos István verseit tartalmazza, N. N. bolyongásai címmel. Az Olcsó Könyvtár újabb kötetei Victor Hugo Ki- lencvenhárom című híres történelmi regénye (Aranyos si Pál fordításában) és a Molnár Ferenc novelláit tartalmazó Szénlolvajok. , Sólyom László föoldoq ember vagyok. H át igen, kérem, én néhány honapja boldog ember vagyok. Nem érzem ugyan magam semmivel sem jobban, mint az elmúlt egy-két évtizedben bármikor, de mégis történhetett valami, csak én nem vettem észre. Az utóbbi időben ugyanis több ízben közölték velem szavahihető és hozzáértő illetők, hogy »boldog ember vagy«. Elmondok néhány esetet, | nehogy azt tessék hinni, hogy i csak dicsekszem. Még az ősszel, a moziból kijövet, találkoztam Matild nénivel, aki így fordult hozzám nagy sóhajtva: — Borzasztó volt ez a film, ugye? Én egyébként is depressziós vagyok, és most ráadásul ez a szívtépő stressz... Vagy csak az én lelkületemre van ilyen hatással? — Nem, nem — válaszoltam —, engem sem vidított föl, sőt levert, és nyomaszt... — És deprimált, igaz? — Nem, azt nem. — Boldog ember vagy, fiacskám! — közölte irigykedve Matild néni. Karácsony előtt a belvárosban találkoztam Bér Balázs barátommal. Épp kiszált a kettőhuszas Mercijéből, és jött felém. Jött felém, de nem vett észre, mert a földet nézte. Lógatta az orrát, magában motyogott. — Hát neked mi bajod? — fogtam meg, és a szeme közé néztem. — Mégis mit gondolsz? — kérdezte vissza. — Történt valami? — Semmi különös. De mitől legyen jó kedvem? — Értem, rossz a hangulatod. Van ez így! Üres tekintettel elnézett a váltam fölött, és legyintett. — Velem is előfordul — folytattam vigasztalón —, hogy bal lábbal kelek föl, hogy rossz kedvem van, hogy lehangolt meg elkenődött vagyok. — És szplínes is? — Nem, azt nem. — Boldog ember vagy! — mosolygott fám keserű irigységgel Balázs, és vállamat megveregetve elsietett. A színház büféjében találkoztam Jenő öcsémmel. — Nem, nem adok kezet, nem akarlak megfertőzni — hárította el felé nyújtott jobbomat. — Influenza? — kérdeztem. — Azf, hál, isten, megúsztam, de ... Nem hallod a hangomon? — Egy kicsit, valóban, mintha rekedt lennél. — Ha csak rekedt lennék! De a nózikám is ... — Az semmi, én is most lábaltam ki a náthából, előtte meg volt egy kiadós légcsőhurutom. v — Az is valami? Nekem bronchitiszem van... Volt neked már bronchitiszed? — Nem, nem emlékszem rá, hogy lett volna. — Boldog ember vagy! — — bólogatott Jenő, és 'elköszönt, de nem adott kezet, nehogy megfertőzzön a bronc- hitiszével. s ez így megy állandóan. Megkapom a »boldog ember vagy« minősítést. Mert én csupán »majd szétrobbanok:«, de ideges nem vagyok, mert igaz, hogy olykor visszasírom a régi szép időket, de nosztalgiám nincs soha, és mert előfordul, hogy okkal, ok nélkül jó kedvem kerekedik, de a túláradó örömet még hírből sem ismerem. Szó, ami szó: annyian mondják, hogy kezdem magam is elhinni. Talán lehet benne valami: boldog ember vagyok. Szirmai Endre Egyetlen Anyanyelvűnk az első fölocsudás az első rebbenés szándékainkban szívünk szerint a legtöbb értelmünk szerint kevés. A kimondott szó a testvér elnémult panasza az engesztelődő béke a nyíló gondolat hogy szárnyat bonthasson a kék lángoló végtelensége. Létünk harmóniája a foglalat gyémánt formája amely kibontakozik bennünk tiszta zenével egyetlen anyánk és hazánk van egyetlen anyanyelvűnk. NYELVMŰVELÉS Diáknyelvi Amikor belépünk egy iskolába, az ismert zsibongás fogad bennünket, önkéntelenül is visszagondolunk saját diákéveinkre. Közben az is érdekelhet bennünket, a maiak vajon hogy beszélnek. Bizony, hamar észrevesszük, hogy több olyan szó üti meg a fülünket, amelynek a jelentését nem ismerjük, vagy olyanokat is hallhatunk, amelyeket mi más jelentésben használunk. Igen, a diákok vigyáznak arra, hogy beszédjüket a kívülállók ne értsék meg mindig. Most olyan szavakat mutatunk be, amelyeket a diákok napról napra használnak. Az iskolát suíi-nak ,sülaj- nak, sulkó-nak, sulesz-nek nevezik, s • ezek a változatok a német Schule szóból származnak. Nemcsak a németből, hanem az oroszból is kölcsönöznek: skóla. Ritkábban használnak magyar szavakat is az iskola megjelölésére, s ezek enyhén utalnak a szabadságuk korláto- zására: fogda, börtön, zárda. Az igazgatói iroda neve: déhá, teljesebb alakban: di- riház. Nem nehéz fölismerni, hogy az előbbi a géhá-ból (gazdasági hivatal), az utóbbi az argóízű diliház-ból (elmegyógyintézet) keletkezett. A diákok szívesen becézik az iskola egyéb részeit: tancsi (tanulószoba), 1c öli, kolesz (kollégium). Az ebédlővel kapcsolatban már Szigorúbbak, s arra célozgatnak, hogy az otthoni koszt sokkal jobb; így tehát ez ebédlő csak moslékos, yályú, kajálda, za- bálda stb. Az ott kapható ételekkel kapcsolatban azt a tényt emelik ki — és állandóan hangoztatják —, hogy azok ehetetlenek, vagy legalábbis nem jó ízűek. Pl. Le- ningrád-leves ' (ehetetlen, azaz bevehetetlen, mint Lenin- grád a második világháborúban), Petöfi-leves (nem tudják pontosan, hogy mit esznek, ezért céloznak a költő »Minek nevezzelek?« című versére), Z ilahy-leves (ezt sem tudják meghatározni pontosan, csak Zilált y Lajos »Valamit visz a víz« című regényének címével utalnak az étel minőségére). A I tejbedara az tejbepapi, a tej- berizs bébipörkölt, a bungo- nyafőzelék majomfogó, illetve plakátragasztó, a tarhonya aprósörét vagy kisdobos-_ gombóc, a hússzelet — rá- góssága szerint — cipőtalp, bakancstalp, csizmatalp, a zsíros kenyer zsírosdeszka, az üres kenyér proletárszendvics stb. í A diákok nem kedvelik a tantárgyak hivatalos nevét sem, ezért újakat adnak nekik : töri (történelem, föd (földrajz), gyaki, gyakszi (gyakorlati foglalkozás), dögtan, dudvatan (biológia) bűztan (kémia), hittan (ének; a beat, illetve a hittan szavak keveredéséből keletkezett), matek, népnyomorító (matematika) stb. A felszerelési tárgyakat, eszközöket is »átkeresztelik«. Többször becézik a tárgyak nevét: cerka (ceruza), racska (radír), vonca (vonalzó), dőli, doga (dolgozat), röpcsi (röp- dolgozat). Választanak új szót is, és ezzel az illető tárgy egy jellegzetességét emelik ki: csendes, surranó (tornacipő; járás közben alig kopog), traktor (v^prógép; zakatol), kényszerzubbony (iskolaköpeny; kötelező a használata), pakszus, marhalevél (ellenőrző; a szülők belőle tudjak meg a rossz jegyet), bizony hitvány, szamárpak- szus (bizonyítvány; rossz jegyeket is tartalmazhat).. Ha a bizonyítványban többnyire jó jegyek vannak, akkor inkább bizi-nek becézik. A tanítási órán történt események elnevezéseiben' többnyire egy fájdalmas vagy kellemetlen tényező a meghatározó. Amikor a diók fél a feleléstől, cidrizik, citerátallózások zik, lapul. Ha a tanár állandóan egy tanulót kérdez, altkor pikkel rá, kirúg rá, rászáll, bgrkóbázik vele ,ha az egész osztályt megmozgató kérdéseket tesz fel, ,akkor zongorázik. Keresztapa, illetve keresztajiya a neve annak a tanárnak, aki megizzaszt' egy-egy diákot, de így hívják a buktató tanárt is. Ha a tanuló beleszól az óra menetébe, altkor ugat, benyög, beköp, s ha ez még érdekes is, aranyköpés-nek nevezik (ugyanígy hívják a felelés közben elkövetett bakikat is). Egymást is informálják a diákok az órán, az ekkor használt szavak mondatokat helyettesítenek: drót (add tovább!), posta (figyelem! levél megy), jön (vigyázat! a tanár errefelé közeledik), ab" lak (valami érdekes esemény történik kint) stb. Az órára való fölkészülésnek több formája lehetséges. A szorgalmas tanuló hajt vagy ráhajt, a magoló beszedi, benyalja, beszopja az anyagot, mások viszont csak átnyálazzák a tankönyvet. A tanulással kapcsolatban már sok hegyi beszéd hangzott el; így nevezik a diákok az igazgatói dörgedelmet vagy az osztályfőnök intelmeit. Az iskolai házirend előírja, hogy mit szabad és mit nem szabad a diáknak tennie. Például kötelező órákra járni, de megpróbálnak távol maradni, ilyenkor lógnak, fityegnek. osonnak, lelépnek. A tiltott tevékenység tekinté_ lyes részét a dohányzás kifejezései adják. Cigarettázni többnyire a WC-ben szoktak, s ezt a helyet klub-nak, ká- véház-nak, sneci-nek, slazi- nak, sló-nak nevezeik. A cigaretta neve: bagó, füstrúd, dekk, csikk, sőt — hogy a megtévesztés teljes legyen — citrombambi is. Természetesen az egyes cigarettafajták- A nak is más a nevük a diák- nyelvben, pl. koncert, Beethoven (Sympbonia), veréb, kecske, szárpypélküli (Fecske),fojtó. tekercs (Kossuth), kátránytanya (Terv) . stb. Persze a tanulással kapcsolatban is vannak olyan események, amelyeket a rendtartás tilt, pl. óra előtti másolás kottázás, rejtvényfejtés, a másolandó füzet kotta, hangjegyfüzet, Füles évkönyv. Előfordul az is, hogy az ügyeletes tanár észreveszi a tiltott tevékenységet, ekkor a tanuló lebukott, füzetét ném elvessük, hanem elkobozzák. Ezután az elkapott tanuló raportra megy, vagyis az osztályfőnök megmagyarázza neki, hogy ne tegye többé. A diákok jelentős része bejáró. Ki ezzel, ki azzal érkezik az iskolába. Legtöbben kerékpáron mennek, s ennek a közlekedési eszköznek rengeteg neve van a diáknyelvben: bicaj, caj, drótszamár, járgány, kenyórgőzös stb. Az autóbuszt omnibusz-nak hívják, a vonatot von-nak. A vonaton utazóknak van egy kissé durva szokásuk, hogy a kezdő bejárókat elfenekelik, ezt ők aratás-nak, ritkábban. lovaggá ütés-nek nevezik. Diáknyelvi tallózásunk végéhez érkeztünk. Korántsem hisszük, hogy valamennyi diáknyelvi kifejezésről szóltunk — nem is volt célunk —, a későbbiek folyamán majd sort kerítünk a többire is. Most csupán »hallgatóztunk« egy kissé az iskolában. Széles skálán mozog a diáknyelv, csaknem minden nyelvváltozatot felhasználnak tanulóink szókincsükben. Természetesen vannak köztük olyanok is, amelyeket nem szívesen hallunk, mivel lenéző, hányaveti vagy durva kifejezés. A többségük azonban tréfálkozó jellegű, a diákok pezsgő szellemessége nyilvánul meg bennük. Dr. Mizser Lajos
