Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-19 / 91. szám
Emlékezete történelemkönyv lehetne A Patyolat vasalótermében nem egyszerű valakit megtalálni: a mennyezetről lelógó, már friss-szagú kabátok, ruhák, nadrágok erdeje eltakarja az ott dolgozókat. Az első padnál egy férfinadrágot vasal nagy gyorsasággal egy kicsi, ősz hajú asszony, Bu- gyesinszki Ká- rolyné. — Először a visszájáról kell minden por- ci kaját át- nyomni, úgy megyünk a színére — magyaráz, és keze nyomán szépül a ruha. — Azért a tizenöt forintért nem érdemes otthon bajlódni. Mikor megkérdezem, hog.v ő is a Patyolatban mosat-e, kiderül, hogy inkább otthon végzi el ezt a fárasztó házi munkát. A város másik végében lakik, és még fáradságosabb lenne a tömött autóbuszokon cipekednie. Huszonöt év óta áll a va- salópad mellett. Előzőleg a Megterem — de eljui-e a boltba? ÜGY TŰNIK, a kereskedelem elsősorban ahhoz igazítja a Balaton partjára szállított zöldség és gyümölcs meny- nyiséigét, hogy —, véleménye szerint — mennyit eszünk m eg ... E két áruból ugyanis terem annyi, amennyi a nyári jó ellátáshoz kell. Ezt állapították meg tegnap a termelők és a kereskedők értekezletén a megyei tanácson. Azt vizsgálták, milyen lehetőségei vannak a jobb együttműködés kialakításának, a zavartalanabb ellátás biztosításának. Gyakori volt, hogy — különösen a hirtelen jó idővel ránk köszöntő hétvégeken — nincsen a tó partján elég gyümölcs és zöldség. Az áru a boltok helyett a feldolgozó- ipar felé »vándorol«. Természetesen ezt megfelelő indokokkal támasztják alá, a fogyasztók részére azonban ez nem kielégítő válasz. Felvetődött a kérdés: íeladata-e a termelőnek, hogy boltot (esetleg többet is) nyisson a Balaton partján a jobb ellátás érdekében? A válasz: nem! Mi azonban inkább kérdőjelet tennénk a tagadószó után .. . Ha vállalják a kockázatot, hogy esetleg vagonszám rothad el az áru, mert éppen nincs ,hova szállítani, akkor az üzlet megnyitásával járó kockázatot is vállalniuk kell a termelőknek. A megfelelő nyári ellátásnak több feltétele van. A termelőknek és a kereskedőknek szállítási szerződéseket kell kötniük egymással, számolniuk kell a kockázattal, s növelni a termelők által csomagolt áru mennyiségét. A legnagyobb gond azonban a szállítóeszköz, illetve a hűtőtér hiánya. Ezen az ellátásért felelősök egyedül nem tudnak segíteni. A megyei tanács illetékesei többször is feltették a kérdést: mi lesz a megoldás? A válasz korántsem megnyugtató: majd menet közben kialakul ... Tény: a termelés miatt a megfelelő ellátásnak nincs akadálya. Azonban szükség van a szerződési jegyelem, a partneri viszony javítására, s — ez már nem az értekezlet részvevőitől függ — a termelés felszereltségét követnie kell a kereskedelem felszereltségének. elsősorban a hűtőlánc kiépítésének, a szállítási kapacitás növelésének is. Ezek a hiányosságok erősen éreztetik hatásukat, elsősorban a hétvégi zavartalan ellátás akadályai. A MEGYEI TANÁCS két osztálya — a kereskedelmi és a mezőgazdasági — kérni fogja az érintett minisztériumok segítségét a fölszereltség javítása végett, azonkívül szorgalmazza a zsugorfóliába csomagolt termékek mennyiségének növelésétM. A. ' Rózsa-féle mosoda alkalma- ! zottja volt 1940-től. Vissza- | emlékezéseiből meg lehetne írni a ruhatisztítás kaposvári történetét. Ahogy mondja, akkoriban a Fő utcában volt az üzem. Azt már nem tudja pontosan, hogy most mi van a helyén, mert jóformán nem is ismeri a várost: mindig csak keresztülutazik rajta, munkába jövet-menet. A mostani, Mező Imre úti telepre 1955-ben költözött az üzem. Otthonosan vezet végig az óriás termeken, és meséli a gépek működését. Mindegyikről tudja, mikor állították üzemibe, s azt is, hogy menynyivel ügyesebb, mint az elődje volt, amelyet szintén nagyon jól ismert és szeretett. — Házon belül több helyen dolgoztam. Mindig ott, ahol szorult a helyzet. Megmutatja a hatalmas kalandereket is, melyek egyik oldalán két-két nő beigazítja a mosott ágyneműt, a másik oldalán szintén kettő hajtogatja a hengerek közül kicsúszó forró lepedőket és huzatokat. — Ma délutános műszakba jön dolgozni a két lányom: a nagyobbik hat, a kisebbik három éve álit itt munkába. Próbáltam őket is megtanítani a vasalásra, akárcsak a többi huszonhat tanítványomat, de velük nem boldogultam. A munkatársaim azt mondták, azért, mert túlságosan szigorú voltam velük. Engem már kimerített a gőzben állás, kértem, hogy üljünk le egy irodában. Kati néni a szék szélére kucoro- dott. Mikor szóvá tettem, szégyenlősen elmosolyodott. — Nem szokta meg az ember, hogy kényelembe helyezze magát. Én mindig így szoktam ülni. Csak amikor este lefekszem, akkor engedem el magam, mert ha napközben kényelmeskedik az ember, nehezebben lendül munkába. Bár most kevés a ruha, mert rossz idő van. Megfigyeltem, ha kiderül, akkor pakolják össze a háziasz- szomyok az ide szánt dolgokat, akikor* aztán nem győzzük a tennivalót. Olyankor gyakran bent maradunk. Szívesebben dolgozom le egyszerre a túlmunkát, mint napokra elaprózva. Csak másnap szoktam mondani a főnöknek, hogy megint itt voltam későig. Nálunk nem az a szokás, hogy a művezető keresi meg az asszonyokat, ha - túlórára van szükség, hiszen látjuk mi azt magunktól is. — Mit szeret legjobban csinálni? — Rakott ruhákat vasalni. Azt nem mindenki tudja, de én élvezem. Degombostűzni és gőzölni. Ahhoz igazán ügyesség kell, és mindenki elismeri, hogy az a legnehezebb. Beszélgetés közben Kati néni kedves arcáról a gombostűk és biztosítótűk között fénylő, apró csillagra siklik a tekintetem. — Hány kitüntetése van? — Jaj, nem jut eszembe, i hogy négyszer vagy ötször kapi,am-e .kiválódolgozó-jelvényt. Két éve lettem a köny- I nyűipar kiváló dolgozója. Most április 4-én pedig a Munka Érdemrend bronzfokozatát kapta. Nagyon jó érzés volt, csak rettenetesen izgultam. Meg aznap nagyon összegyűlt a munka, így még tizenkettő után is dolgoztam. Az igazgató szólt rám: maga még itt van, hát hogy ér a pártbizottságra kettőre? Azonnal elküldött átöltözni, és előállt a vállalat autója. Az nekem nagyon furcsa volt! Azt se tudtam, hogy kell az ajtót becsukni, kinyitni. A sofőr mondta is: na meglátszik, hogy maga nem sokat autózott életében. Ez igaz is. Aztán szépen odaértem az ünnepségre. Sokan úgy gratuláltak a kitüntetéshez, hogy így tovább. De hát nekem arra már nincs sok Időm. Másfél év múlva nyugdíjba megyek. Nem hiszem, hogy tovább tudnék dolgozni, mert bizony már hol itt fáj, hol ott fáj. Van egy régi munkatársam, azzal szoktuk mondogatni egymásnak, hogy bolondok vagyunk, mert a fiatalok, ha valami bajuk van, kiíratják magukat, mi meg itt bent elvicceljük a dolgot, s a munka közben nem érünk rá magunkkal törődni. Gombos Jolán MAI KOMMENTÁRUNK Követendő üzletpolitika Április l-töl új jutalék- rendszert vezetett be a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat az italboltok és a kisvendéglők dolgozói részére. (Május l-töl pedig kiterjesztik ezt az éttermekre, presz- szókra is.) Korábban az ösz- szes étel és ital forgalma alapján kapták jutalékukat. Most viszont csak az étel és üdítő ital eladása után jár jutalék, a szeszes italokért nem. Érek óta következetesen törekszik a vendéglátó vállalat arra, hogy üzletpolitikájában egyre jobban kifejeződjön az alkoholizmus elleni társadalmi mozgalom. Ezt az is jelzi, hogy évről évre gazdagabb üdítő, hűsítő italválasztékot biztosít még a legkisebb boltok, vendéglők részére is. E törekvés eredményeként tavaly 13 százalékkal több üdítő italt adtak el, mint az előző évben. Követendő ez az üzletpolitika. Bevezetése révén nem kerültek hátrányos anyagi helyzetbe a vállalat dolgozói, mert a korábbi jutalékkulcs többszörösét — 2,1 százaléktól 8,1 százalékig — állapították meg. Ez azt jelenti, hogy ahol valóban törekszenek majd az üdítő ital eladására, a megfelelő választék biztosítására, ott havonta 200—300 forinttal többet kereshetnek. Nem volt könnyű — mint ezt Németh Lajos munkaügyi vezető elmondta — megértetni minden dolgozójukkal, hogy ez nem csupán társadalmi, hanem vállalati érdek is. Mégis, az első napok tapasztalatai azt igazolják, hogy a vállalat legtöbb egységében igyekeznek kifogástalanul eleget tenni a követelményeknek. Ezzel jelentős segítséget nyújtanak az alkoholizmus elleni küzdelemhez, egyúttal pedig a vállalat gazdasági eredményeinek növeléséhez is. Hogy mennyire fontos volt ennek az új jutalékrendszernek a bevezetése, arra csupán egyetlen példát: a kaposvári Kék Egér italboltjuk tavaly 2,5 millió forint forgalmat ért el, amelyből csupán 183 ezer forintot tett ki az üdítő ital. Az ilyen aránytalanságon kívánnak változtatni a vállalat vezetői az új ösztönzési rendszer alkalmazásával. Hiszen több italbolt is van, ahol hasonló példákat lehetne említeni. Találni nagyon sok állami és szövetkezeti vendéglőt, presszót, ahol bőséges választék van borból, égetett szeszből, míg üdítő-hűsítő ital alig akad. Ezért lenne fontos, hogy más kereskedelmi és vendéglátóipari szervek is felülvizsgálják — illetve módosítsák — az üzletpolitikai célkitűzéseket. Sz. C Ü LT ET I K A BURGONYÁT Üzemméret és lehetőségek a tsz-ekben A szövetkezeti demokrácia új tormái Dél-Somogybán, a zárt rendszerű burgonyatermesztés összehangolója—vezetője a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet lett. A gazdasághoz társult hat tsz-ben — figyelembe véve a tavalyi igen jó, 3G0 mázsás átlagtermést — az idén 1800 hektáron termelnek burgonyát. A z üzemméretek megnövelése csupán egy lépés, nem több,' mint forma, amelyet tartalommal megtölteni aprólékos, hosszadalmas tevékenység. Elsősorban mindenütt ki kell alakítani a tsz hozzáértő, egymással együtt dolgozni tudó és akaró vezérkarát. Ha az egyesült tsz-ek volt vezetőit gépiesen helyezik új, vezető beosztásokba, akkor ez esetleg egy helyben topogást eredményez. Ugyancsak nagyon fontos, hogy egy közösséggé formálódjanak az eltérő hagyományokhoz szokott szövetkezeti gazdák is. Indokolt számolni bizonyos újonnan keletkező belső ellentmondásokkal. Ha kimondjuk, ha nem, a tény az tény marad. A megnagyobbodott, esetleg ezer-kétezer tagú közös gazdaságban a szövetkezeti demokrácia gyakorlása — legalábbis látszólag — a korábbinál nehezebben meg}'. Emberek százaival nem oly egyszerű a közös dolgokat megbeszélni, és nőhet azoknak a száma, akik bizonyos döntések súlyát, irányát, várható eredményét már nem is tudják érzékelni. Márpedig demokrácia nélkül szövetkezet, még a legkiválóbb szakemberek irányításával se működhet tartósan jó eredménynyel. Mindig elmondjuk, itt is el kell mondani, milyen fontos, hogy a tsz-ben — bármilyen nagyra nőtt is a gazdaság — betartsák a demokratikus működés »játékszabályait«. Tehát rendszeresen tájékoztassák a tagokat, az eldöntésre váró fő kérdéseket ne csak az ösz- szevont és a határozatot kimondó küldöttközgyűlésen, hanem az egyes részlegek gyűlésein is beszéljék meg. Ez azonban önmagában kevés. Keresnünk, kutatnunk kell a nagy méreteken belül kibontakoztatható szövetkezeti demokrácia új, hatásos formáit, eszközeit. Sajnos még nem beszélhetünk arról, hogy az élet, a gyakorlat az új módszerek gazdag tárházát vonultatná fel. Néhány tapasztalat azonban mégis van. Több helyen azt keresik, hogyan lehetne a nagy egészen belül, kisebb önálló közösségeket alkotni és működtetni. Olyasféle próbálkozások ezek, hogy például a bizottságokat nemcsak feladatokkal, hanem hatáskörrel is felruházzák. Bizonyos anyagi kereteket átengednek a bizottságoknak, és azok döntésükről csupán tájékoztatják a vezetőséget, a közgyűlést. Másutt a jól elhatárolható termelési köröket (állattenyésztés, vagy csak annak egy-egy ágazata, növénytermesztés, vagy abból csak egy- egy határrész) önállósítják, önelszámoló, döntési joggal, de egyben felelősséggel működő üzemegységeket hoznak létre. Ez már szélesedő gyakorlat. Viszonylag kevés helyen gondolnak azonban arra, hogy egy géplánc személyzete, vagy mondjuk egy broy- lertelep nem túl sok dolgozója nagyon jól körülhatárolható közösség. Miért ne kaphatna egy ilyen viszonylag kicsi közösség is bizonyos fokú gazdasági és demokratikus önállóságot, az ezzel járó döntési joggal, felelősséggel és anyagi előnyökkel (vagy hátrányokkal) együtt? M iközben fáradhatatlanul munkálkodunk a szövetkezetek megszilárdításán, a korszerűség és ezzel együtt a hozamok, valamint a hatékonyság fokozásán, a szövetkezeti tulajdon erősítésén, nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének, izmosí- tásának egyáltalán nem kicsiny feladatáról. F. B. KA — HYB Ausztriába Csak a Már beszámoltunk arról, hogy a KA—HYB vállalkozás Ausztriába is szállít tenyész- sertéseket. Hogy újból írunk erről, annak oka egy levél, mely az elmúlt napokban érkezett a vállalkozás címére. A feladó a Linzer Kraftfutter Gesellschaft igazgatója, dr. Franz Berger. A levél az 1973 októberében vásárolt magyar KA—HYB tenyészsertések eddigi eredményeiről tájékoztat. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk Anker Alfonz irányító genetikussal, a KA—HYB igazgatóhelyettesével a vállalkozás osztrák kapcsolatairól. — Jelenleg egy KA—HYB törzstenyészet és mintegy húsz olyan tenyészet van Ausztriában, mely KA—HYB tenyészkanokkal dolgozik. így körülbelül húszezer KA—HYB eredetű sertés található nyugati szomszédainknál. Ez a szám természetesen állandóan növekszik. Hogy milyen eredményeket ért ei a KA—HYB sertés ebben az országban, arról az említett levél tanúskodik. A minőség két évvel ezelőtt vásárolt 99 tenyészsertésből ez év márciusáig csupán 7 esett ki a termelésből. Az első fialáskor a kocák száma 99, az élve született malacoké 888, a halva születetteké 36, a választási átlag alomszáma 8,56 volt. Ezekből a számokból a szakemberek láthatják a jó eredményeket. Ugyancsak elégedettek lehetnek a hízékonysági vizsgálat adataival. Egyetlen példa ezekből: egy kiló hús előállításához csupán 2,98 kiló takarmányt használtak fel (nálunk három és fél kiló körül van ez a szám). Idézzük a levél befejező részét : » . .. A tenyészsertések kiváló anyai tulajdonságokkal rendelkeznek. Az ellesek problémamentesek. A kocák és a malacok nagyon életrevalók. A vágott állatokat különböző húsüzemekben minősítették. A KA—HYB sertésekről — bár valamivel zsírosabbak a legjobb osztrák állatoknál — hatalmas hústömegük miatt minden húsüzemnek az a vélemédönthet nye, hogy ezekből lényegesen nagyobb haszon érhető el...« A levél egyetlen cég véleménye. de hasonlóan vélekednek a többiek is. Ausztriában vannak állami felügyelet alatt álló törzstenyészetek, de ennél sokszorta több az árutermelő tenyészet. Ezeknek 10—100 kocájuk van, és természetesen érdekeltek abban, hogy minél gazdaságosabban termeljenek. Következésképp nagy érdeklődést tanúsítanak minden előrevivő tényező, így a KA— HYB iránt is. A KA—HYB szélesebb körű elterjedése Ausztriában az állatok minőségétől is függ. Ahhoz, hogy tovább terjedhessen, vitathatatlanul jobbnak kell lennie az osztrák sertéseknél. Az eddigiek alapján megvan erre a remény — mondotta a vállalkozás irányító genetikusa. N. J. Somogyi NéplapI 3 A
